A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) politikai párt egyre nagyobb aggodalomal tekint a nemzeti tanácsokról szóló törvény meghozatalára.
Már abban sem bízhatunk, hogy a magyar választópolgárok jóvoltából a szerb parlamentben ülő képviselők javíthatnak a helyzeten, sőt a kijelentéseik alapján azt kell látnunk, hogy nincs is szándékukban kiállni a nemzeti kisebbségben élő lakosság - így a magyarság - érdekeiért. Többek között Pásztor Bálinttól is azt hallhattuk, hogy ő megfelelőnek minősíti a törvényt, hiszen az 90%-ban eleget tesz a csonka MK határozatainak. Azt kell mondanunk, hogy ha a csonka Magyar Koalíciónak ilyen alacsony szintű elvárásai vannak, akkor nagy gondban van a vajdasági magyarság.
Hadd jegyezzük meg, hogy nem csak az MPSZ, a VMDP, a Magyar Érdekvédelmi Fórum adott hangot az elégedetlenségének a törvénytervezettel kapcsolatban, hanem az is megállapítható, hogy az elfogadás előtt álló szövegtervezet nem tesz eleget a 2008. október 3-án megtartott szabadkai tanácskozás elvárásainak sem, amelyen a négy magyar párt és a többi jelenlévő elfogadott egy írásos dokumentumot.
A közös nyilatkozatban azt mondtuk ki, hogy a nemzeti tanácsokat közvetlen módon kell megválasztani. Ehhez viszonyítva a törvényben csak lehetőségként szerepel ez a módozat a preferált elektori választási módozat mellett, azzal a nem titkolt buktatóval, hogy a gyakorlatban szinte lehetetlen feltételeket szabnak a nemzetiségi választó névjegyzékek létrehozására. Ugyanakkor a szövegben szinte sehol sem találunk olyan megfogalmazásokat, amelyekben a nemzeti tanácsoknak valódi döntés, vagy vétó joguk lenne a nemzeti kisebbségeket érintő kérdésekben. A felfedezhető "jogosultságokat" a javasolhat, véleményezhet, állást foglalhat, - legjobb esetben - az "ott kell lenie" kifejezésekkel biztosítja a törvény, ami megalázó demagógia.
Egyértelműnek látszik, hogy a szerb kormány és a VMSZ között paktum született, ami arról szól, hogy a VMSZ (azaz a csonka Magyar Koalíció) nem kér valós jogosítványokat a nemzeti tanácsok számára még a kulturális autonómia megvalósításához szükséges hatáskörök tekintetében sem. Ennek ellentételezéseként a szerb kormány és a törvényhozó biztosítja a VMSZ egyeduralmi törekvéseit a Magyar Nemzeti Tanácson belül. Gyanúnkat igazolja az a tény is, hogy hét év semmittevés után éppen a nyár kellős közepére tették a törvényhozási folyamatot, amikor lankad a társadalom figyelme, valamint az is, hogy a törvényvita körüli hírzárlattal nagyban korlátozták a véleménnyilvánítás lehetőségét.
Az MPSZ szerint ennek a törvénynek, ilyen formában való meghozatala mérhetetlen károkat okoz a vajdasági magyarságnak, hiszen a nemzeti tanácsokról szóló törvény életbelépése azt sugalja majd a világnak, hogy Szerbián belül a kisebbségi jogok érvényesítése terén minden a legnagyobb rendben van, ami megközelítőleg sem fedi az igazságot, ugyanakkor lehetetlenné teszi a közösságünk számára, hogy érvényt szerezzen a valós követeléseinek és megkaphassa az őt megillető igazi jogokat.
Rácz Szabó László