Az az anyagi kár, ami nemzetünket érte területeink elrablásával, csak kis hányada annak az erkölcsi kárnak, amit szenvedünk máig is (és még meddig?!). De még nagyobb veszteséget okoz az, hogy sok ezer kiváló tudós, művész, mérnök, millió szorgalmas, fegyelmezett magasan képzett, ügyes kezű, munkaszerető szakember tehetségét kénytelen idegen (gyakran ellenséges) kormány szolgálatába állítani! Nem beszélve arról a költségről, amit kormányunk kénytelen áldozni külhoni nemzetrészeink identitásának megőrzésére, és a megszállás alatt tartott országrészeinken való otthon maradására, annak megtartására, holott nagyobb részben ez az EU részkötelessége lenne.

Vajon találtatik országunkban olyan nemzetközi hírnévvel, tekintéllyel rendelkező szervezet vagy személy, amelyik, illetve aki világgá kürtölné ezeket az igazságos, törvényes igényeinket? Kitől, mitől félünk?! Találó szólásunk szerint:

"gyáva népnek nincs hazája".

Ezeréves történelmünk igazolja: nemzetünk hősies, bátor hazaszeretete, áldozatkészsége a szabadságért példamutató. Senkinek sem sikerült térdre kényszerítenie a magyart. Tehát vétkesek hátrányos helyzetünk miatt a túlzottan óvatoskodó politikusaink. Talán sokukból hiányzik a megfelelő műveltség, az önzetlen, odaadó, minden mást legyőző hazaszeretet, a nemzeti szellem...

Gondolom, megérett az idő, hogy ezen is változtassunk...

v. Kövér György Ungvár – Záhony

UI. Most pedig az EU szankciók bevezetésével riogat minket, sőt egyesek a kizárásunkat követelik. Rendben van, de ez esetben téritsék meg azt az anygi és erkölcsi károkat, ami az EU diktátum alatt ért minket: a cukorgyáraink felrobbantásá, a virágzó mezőgazdaságunk leépitése, a nemzeti iparunk leépitése, és még lehet sorolni...

Talán érdemes a hanyatló EU-ról a tekintetünket a rohamosan fejlődő/erősödő kelet felé forditani.