Bozgorok középre!
Kevés népcsoportnak vagy nemzetnek van használható gyakorlata és felhalmozott, nemzedékeken átörökített tapasztalata abban, hogy úgy nézzenek keresztül rajta, mint génmanipulált reklámbaba a vízkövesre száradt ablakon. A Magyarország határain kívül rekedt nemzetrészeknek speciel rengeteg van.
Most viszont csupán az erdélyi magyarok szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, mert igen-igen érdekes tapasztalattal gazdagodtunk. A múlt héten Băsescu beszólt a román honatyáknak és a kormánynak üzente, szorongatott helyzetben vannak a moldovai testvérek, tessék hát az ők román állampolgársági erőfeszítéseiket megkönnyíteni. Számot is rendelt a kéréshez, hogy tudniillik egymillió olyan moldovai román van, aki élne a könnyített feltételekkel. Băsescu beszólt, a fiúk pedig végezték a dolgukat. Az elmúlt heti kormányülésen módosították az 1991 óta hatályban lévő állampolgársági törvényt olyképpen, hogy gyorsabban visszaszerezhetik román állampolgárságukat mindazok, akik korábban rendelkeztek vele, de azt akaratukon és hibájukon kívül elvesztették. A rendelkezés kibővíti azoknak a leszármazottaknak a körét is, akik az államhoz állampolgársági kérvénnyel folyamodhatnak. Tehát a kérdést rém egyszerűen oldották meg: állampolgárság megszerzése nem honosítás, hanem visszahonosítás révén. Romániában ehhez nem kellett december 5-ét, felvonulást, kampányt és népszavazást rendezni, mint Budapesten. Mindössze egy alacsony költségvetésű kormányülés kérdése.
2005. december 5-én a magyarországi népszavazás eredményei láttán a románok röhögtek, mi pedig szívtunk. És ide egy nagyon fontos pontosítás kívánkozik: nem azért szívtunk, mert a Magyar Országgyűlésnek nem kellett napirendre tűznie a kettős állampolgárság ügyét, hanem azért, mert a románok röhöghettek. Aki ennél többet akar belemagyarázni a Magyarország határain kívül élő nemzetrészek morcos reakcióiba, az méltatlanul maradt ki az elmúlt 6-7 esztendő szocialista kormányzásából.
Fussunk egy kört, és néhány aspektus szerint hasonlítsuk össze azt, ahogyan Magyarország és Románia kezelte az állampolgárságosdit.
A kettős állampolgárság kérdése Magyarországon belpolitikai kérdéssé fajult, miközben gesztusértékűnek kellett volna lennie.
De hát így jár az, aki egy gyenge idegzetű, már-már hisztérikus társadalomtól gesztust vár el. Ezt pedig a magyar jobboldal nagyon is jól tudta, erre játszott rá, és éppen ezért majdnem akkora felelősség terheli őt is, mint a NEM-ekért kampányoló kormányoldalt. Ezzel szemben Románia a moldovai nemzetrész szorongatott helyzetére kívánt, ha nem is megoldást, de némi enyhítést nyújtani. Csak nyugodtan és higgadtan.
Gyurcsány 23 millió Magyarországra bevándorló románnal riogatott 2005-ben, ezzel szemben Romániában sem a kormányoldal, sem pedig az ellenzék nem kiáltott farkast és egymillió ukránt. Gyurcsány akkor kiáltott 23 millió románt, amikor alig egy év elteltével a 23 millió románból, 23 millió európai állampolgár lett (méltatlanul vagy nem, jó kérdés, de az lett), miközben a néhány százezer kárpátaljai és vajdasági magyarnak valóban jól esett volna, ha foglalkoznak a kérdéssel. (Mert emlékezzünk, nem a kettős állampolgárságról, hanem a kérdés napirendre tűzéséről kérdezték a magyar választót.)
Szóval, míg Magyarország sima belpolitikai sportot űzött az elszakadt nemzetrészek hovatartozásának kérdéséből, addig Románia még Brüsszel hümmögésével is szembenéz akkor, amikor gyakorlatilag egy nyűgösebb sorbanálláshoz és egy kis türelemhez köti az állampolgárság megszerzését az EU keleti határán.
Magyarországon több milliárd forintot kampányoltak szét azért, hogy ne kelljen foglalkozni a problémával, míg Romániában egy (értsd: egyetlen) válságköltségvetésből működő kormány egyik (értsd: egyetlen) ülésén érdemi döntést hoztak.
Szóval, hülyék jobb oldalra, románok bal oldalra, a bozgorok maradjanak középen. Onnan könnyebb szívni.
Orbán Ferenc
honline.ro
Beküldte: Fritzi