Elsőnek idézem Herder: „A pán-germanizmus, avagy német nemzeteszme fogalmát a német bölcselő tudományos mezbe öltöztetve, így fogalmazta: ’A nemzet természetes, az állam mesterséges szervezet. Minden nemzetnek önmagában van a középpontja, mint a súlypont a golyónál. . . „ ¹

Ranke, német tudós, a nemzetnek az államtól való függetlenségét fogalmazta meg. Elméletében már határozottan fölismerhető a pán-germanizmus. . . „A haza a németekben van, -- mondja, -- bennük él Németország. Bennük ölt kifejezést, s ha akarják, ha nem, az egyes németek minden országba, ahová eljutnak, magukkal viszik Németországot.”² Hasonlóan vélekedik Oncken tudós is: „Nekünk németeknek kettős életet kell folytatnunk, és ezzel egyedül állunk a világ valamennyi népe között; az egyiket, mint államnemzet birodalmunk látható létezésében, a másikat, mint kultusz nemzet; a szellemi lét láthatatlan birodalmában, amely messze túl szélesedik a mai birodalmi határainkon, s amely magában egyesít mindent, ahol németül beszélnek és éreznek, és ami a mi belső egyéniségünkkel vér szerint, vagy múltjánál fogva rokon.”³

Ez, mint pán/germanizmus jelent meg Magyarországon: Az osztrák-magyar császárság idején a hazánkba betelepített és beengedett német „hospes” (vendégnépek) között. Ez volt az egyik tényezője a több évszázados békés együttélés megzavarásának. Ez az elmélet szolgált példával a pánszláv és pánromán törekvéseknek. Szőllősy írja: „A pánszlávizmus egy határozott célkitűzésben végződő fogalom: olyan törekvés, amely – hasonlóan a német ’népi elmélet’-hez, minden szláv népet egy birodalomban óhajt egyesíteni.”⁴

Az alábbi pánszlávista idézeteket Nemes Váradi Imre: Mérlegen c. könyvéből vettem. (156-157)

“MI A PANSZLAVIZMUS?

A pánszlávizmus határozott célkitűzésben végződő mozgalom, amely minden szláv népet egy birodalomban óhajt egyesíteni; ezért küzd titokban és nyíltan. Célja megvalósítását a szláv görögkeleti egyház is alapprogramjává tette. Mondhatjuk: az indította el.

Marx Károly meghatározása szerint:

"A pánszlávizmus nem egy nemzet függetlenségi mozgalma, hanem olyan törekvés, amely évezred történelmi alkotásait akarja elpusztítani. Ahhoz, hogy célhoz érjen, le kell törölnie Európa térképéről: Törökországot és Németország felét. Annak elérése után is csak akkor maradhat meg, ha a maradék Európát is leigázza.”

“A pánszlávizmus tehát, — amely vallási alapból indult el —, politikai programot jelent és Európát két lehetőség elé állítja; behódol a szlávságnak vagy arra kényszerül, hogy lerombolja Oroszországot, a pánszláv mozgalom támadó központját.”⁵

E mozgalom a magyarokra nézve jóval felül múlja a pángermán veszedelmet is. Megismerése fényt vet szláv nemzetiségeink történelmi szereplésére is. Életük éppen úgy összefügg azzal, mint német nemzetiségeinké a pángermánizmussal, a nagynémet törekvéssel. Szláv nemzetiségeink a magyar humanitáson kívül annak köszönhetik önállóságukat és a magyarság hátrányára történt területgyarapodásukat. Végeredményben; döntő szerepe volt Európa és Magyarország rombadöntésében!

A pánszláv mozgalom fanatizált irányítói tették a hazánkban lakó szlávokat és románokat a magyar nép ellenségeivé. Ez a propaganda vitte a szakadást oly mélyre a magyarországi szláv és oláh lakosság, s a magyarok között.”

 „Az 1890-ben már harmadik kiadásban megjelent szerb iskolai tankönyvben: "A szerb világ írásban és képben" címmel mint a jövendő Nagyszerb Birodalom részei, a következő országok szerepelnek: Szerbiai királyság, Ószerbia, Macedonia, Montenegró, Bosznia - Herzegovina, Dalmácia, Istria,Horvátország, Szlavonia, Sze-rémség, Bácska, Bánság, a bolgár uralom alatt álló Szerbia (Nyugat - Bulgária). Minden idegen terület ahol csak néhány szerb élt.”

“A szerbek harminc év alatti hódítása megfelel a propaganda történetének, s csaknem tökéletes beteljesülése a nagyszerb törekvésnek. És talán törhetetlen, mert ahol a szerb megveti a lábát; egy - kettőre szerbesít vagy megsemmisít mindenkit, aki és ami nem szerb.”⁶

"A szerbség igaz arca az orthodoxia. Mondhatjuk, hogy a szerbek a keleti egyház néppé vált expanziós törekvése."⁷

Amíg más népek fegyverrel és kultúrával igyekeznek hódítani, addig az orthodox egyházak és népeik — amint előttünk áll —, vallásuk és nyelvük lassú, észrevétlen terjesztésével. Úgy gyarapítják birodalmaikat visszavonhatatlanul.”

Kodolányi János párhuzamot vonva a német és a magyar nemzeteszme fogalma közt, a következő meghatározásra jut.

"A németeknél a völkisch fogalomnak kitágító értelme van, a mi népi mozgalmunknak pedig megszűkítő. A német imperializmus nemcsak biztosan támaszkodhatik a völkisch mozgalomra, hanem egyenesen szüksége van rá. A magyar birodalom viszont csak történeti jogon, a legkülönbözőbb népek életérdekeinek összehangolása, egyensúlyban tartása jogán nyújtózkodhatik népességének keretén túl s tarthat igényt a Kárpátok medencéjére. Így legvadabb álmában sem gondolhat imperializmusra.

A német nemzetiszocializmus annyit jelent, hogy szocializmust a német népnek. A magyar népi mozgalom ezzel szemben sem többet sem kevesebbet mint szociális igazságot valamennyi népének. A Volk ohne Raum azt jelenti, ha valahol német település van, az német föld.

A magyar népiség fogalma szigorúan a magyar néprajzi területekre szorítkozik s ha vannak is magyar néprajzi csoportok a határokon túl, — mint pl. Moldvában is —, szó se lehet arról, hogy egy bármily szerény imperializmus építménye alapjául szolgáljanak.

Magyarország feladata az, hogy a körülötte élő népeket összekapcsolja, egyensúlyozza, az élethez való jogaikat megvédje, őket életfeltételeikben segítse és egy magasabb egységben tartván, kapocs legyen Kelet és Nyugat között." ⁸

Nem régmúlt a pozsonyi csata emlék évfordulója (907. július 5-7), amelyben a dicső árpádi honvédelmünk megvédte ősi földjét(,) az egységes német hadak ellen, amely el akart bennünket söpörni, mint azt tették már elődeink, a hunokkal és az avarokkal szemben. A napokban ütötte fel fejét egy olyan igyekezet, hogy e világra szóló magyar győzelmet – amit a nyugat elhallgat – olyan ránk nézve bűnös előmenetelnek tűntesse fel, melyet mi idéztük elő azzal, hogy olyan feltételeket adtunk a gótoknak, amit nem fogadhattak el, s ezért kezdték a bosszújukat azzal, hogy a hozzájuk béketárgyalásra ment magyarokat, Kurszánt, a hadak gyuláját, küldött társaival együtt a tárgyalások közepette megrohanták s mindnyájukat orvul legyilkolták, mivel a feltételeket, mint írtuk, (azt) nem fogadhatták el. S majd ezt követte az egységes német erő támadása, a 907. július 5-7-i pozsonyi csata, ahol Árpád fiai is a harcban életüket vesztették, Árpád pedig, a honalapítónk később sebesüléseibe belehalt.

Mi lehetett a gótoknak az az elfogadhatatlan feltétel? A saját nemzet, vagy népi életszemléletük, amely kimondja -- ismétlem, bár fennebb már idéztem – “… ha akarják, ha nem, az egyes németek minden országba, ahova eljutnak, magukkal viszik Németországot.” (Ranke) Elképzelésünk szerint, sokkal többről van szó, hogy nem tudták elfogadni követelésünket, mely szerint adó kötelességet követeltünk tőlük, s helyette a német szemléletet teszem meg a pozsonyi csata előzményeinek indítékaként.

Mi alapja van, mire hivatkozhatnak itt a gótok, milyen Németországra, hiszen a nevezett területeken, évszázadokon, sőt évezredeken át magyar fajú népek éltek? Az valószínűsíti a hiedelmüket, hogy jogos az az ellenességük, amikor Kr. u. 894-896-ban visszafoglaltuk őshazánk, e területeit. Ez időkben szétszórtan már uraik alatt élhettek e területeken gótok, amikor Kr.u. már 453-ban, a nászéjszakáján meggyilkolt Atilla birodalmát szétrobbantották, és ez időkben behatoltak az addig zárt területekre, és ezt a mondhatjuk egynéhány e területen élt évet találták sérelmesnek, amikor azt a hunok után, Kr. u. a 600-as években az avarok foglalták el, s őket követte az árpádi honvisszafoglalás. De ez e földön való gót ittlét hogyan viszonyul e földön élő magyar fajú népek ittlétéhez és jogos őshazájának visszafoglalásához?

Itt idézem Cser Ferenc időrendi pontosítását⁹:

Buda és Vértesszőlős, az alsó kőkorban, acheuli, K. e. 348-248 évezred

Bükk, Subalyuk kezdete, moustieri, K. e. 88 évezred

Érd, moustieri, K. e. 68 évezred

Bükk, Szeleta kezdete (Subalyuk utóda) K. e. 48 évezred

Érd, moustieri, vége, K. e. 43 ezred

Bükk, Istállóskői, aurignáci kezdete, K. e. 38 évezred

Bodrogkeresztúr, gravetti, K. e. 27 évezred

Árka, Szegvár, gravetti, K. e. 20 évezred

Zalaegerszeg, gravetti, K. e. 14 évezred

Szekszárd, Palánk, gravetti, K. e. 11 évezred

Pilis hegység, barlangi gravetti, K. e. 8-10 évezred

Bükk, Balla barlang, K. e. 9 évezred

Bükk, Szeleta vége, K. e. 10 évezred után

Első földművesség, K. e. 7évezred

Körös-Tisza, K. e. 6 évezred

Vincsa, írás, réz, K. e. 5,5 évezred

Duna I. K. e. 5 évezred

Duna II. K. e. 4,5 évezred

1. kurgán hódítás, K. e. 4 évezred

kurgán hódítás, K. e. 3,5 évezred

Bronz, K. e. 3,3 évezred

Szekér, K. e. 3 évezred

2. kurgán hódítás, K. e. 2,7 évezred

Baden, K. e. 2 évezred

Vas, K. e. 1,8 évezred

Halomsír és urnamező, K. e. 1,5 – 1 évezred

Kora vaskor, kimmerek, K. e. 900 – 700

Vaskor, szkíták, K. e. 700 – 300

Vaskor, kelták, K. e. 300 – A.D.

 E terület magyar ősiségét több hivatkozással igyekezem (próbálom) ismertetni:

 A táj régészete

Beszélgetés Bánffy Eszterrel (részlet)

". . . korábban azt gondolták, hogy minden délkelet-európai civilizáció Mezopotámiából jött, és minél északnyugatabbról való egy lelet, annál későbbre datálható. Ez az elképzelés megdőlt, mert kiderült, hogy azok a leletek, amelyeket korábban például a Kr. e. III. évezred végi mezopotámiai tárgyakkal véltek egykorúnak, itt 1500 évvel előbb megjelentek."

Bánffy Eszter az MTA Régészeti Intézetének tudományos tanácsadója, a Tudományos Osztály vezetője. Szakterülete a neolitikus és rézkori régészet, a korai vallások története. A őrségi Pityerdombon feltárt kora újkőkori falu leleteinek feldolgozása, a régió első, földművelést is űző lakosainak felderítése óta az újkőkor európai kialakulását, az élelemtermelésre való áttérés folyamatát vizsgálja. 2008-ban - Fulbright-ösztöndíjasként - fél évet tölt a Harvard Egyetemen.

- Mi támasztja alá, hogy a neolitikus kultúra a Dunántúlról terjedt tovább Nyugat-Európába?

- Régészként azt kell válaszolnom erre, hogy a régészeti leletek. Az már nem kérdés a számunkra, hogy a Kárpát-medencében a balkáni népcsoportok, a Körös-Starčevo kultúra emberei adták az inspirációt a neolitikus változásra. Ez a civilizáció a legészaknyugatibb előfordulási területén volt egy óriási kulturális körnek, amelyik észak felé terjedt. az Égeikum északi részétől Thesszálián, Bulgárián, Pelagónián át - ez a mai Koszovó vidéke -, és a Közép-Balkán, illetve annak északi része - a mai Belgrád környéke - volt az origója. Onnan indultak el a népcsoportok a Bánáton keresztül Dél-Erdélybe, a Marost átlépve a Körösök vidékére, a Felső-Tiszavidékig. Korábban úgy gondolták, hogy a Dunántúlon a Drávát átlépve csak a Balatontól délre eső részig jutottak; ma már látjuk, hogy az egész Balaton-vidéket megszállták, és ilyen módon kontaktusba kerültek az őslakosokkal. Ezt tehát már tudtuk.

A kérdés inkább az volt, hogyan alakult ki ebből az a "vonaldíszes kerámia"-kultúra, amely Frankfurt környékén és a Párizsi-medencében is megtalálható. Úgy tűnik, hogy részben a pityerdombi ásatás, részben a későbbi kutatások nyomán azt válaszolhatjuk: a helyi lakosok átalakulásával. Egyfajta genetikai fúzió is lejátszódhatott, tehát nyilván össze is házasodtak, és az egymással keveredett népcsoportok indultak el Nyugat felé, átadván az ottani helyi lakosoknak a neolitikus kultúrát. A terjedés sokféleképpen játszódhatott le a helyi kapcsolatrendszerek révén - mert tudjuk, hogy már a késő mezolitikum idején is kiépültek kapcsolatok. Nem is egyenletesen, nem is mindenhova jutott el ez a kultúra. Az egyik helyre inkább telepesek mentek, a másikra inkább beházasodtak, a harmadikon csak hallottak róla és a vonaldíszítést eltanulta egy fazekas. Tehát sokféle módot el lehet képzelni, de maga a folyamat nagyon jól nyomon követhető a tárgyakkal, sőt nemcsak azokkal, hanem az építkezés módjával, a temetkezéssel, azokkal a mellékletekkel, amelyeket a halottakhoz helyeztek. Ezek alapján mondhatjuk, hogy Nyugat-Európába valószínűleg a Balaton-vidékről terjedt el a neolitikus kultúra. Az észak-alföldi civilizáció zártabb rendszer maradt, az ott lakók nem mentek tovább, nem az a fajta vonaldíszes kerámia terjedt el egész Európában, hanem ez. Újabb bizonyítékot szolgáltatott a Heidelbergtől délre lévő, két "vonaldíszes temető" csontmaradványainak stronciumizotópos elemzése. És a bakonybeli kő, az erős élű szentgáli vörös radiolarit megtalálható a németországi lelőhelyeken! Ezeket a köveket odavitték. Tehát látszik a kapcsolatok iránya, és az is, hogy a kapcsolatok viszonylag hosszabb ideig fönnmaradtak.

Van egy elképzelésem arról, hogy mi volt az egyik mozgatórugója a neolitikus kultúra terjedésének. Elég sok nemzetközi fórumon fölvetettem, és mindenki azt mondta, hogy érdekes, érdemes lenne megvizsgálni - egyelőre itt tartunk. Frankfurttól északra például van egy olyan régió, ahol különösen szoros és nagyon fontos dunántúli kapcsolatokat lehet fölfedezni. Meghívtak az ottani ásatásra és megkérdezték tőlem, hogy bizonyos leletek a Dunántúlról származnak-e vagy csak a dunántúli kultúra ismeretében, helyben gyártották őket. Azt láttam, hogy ezek helyben készültek, tehát nem összetéveszthetők egy Dunántúlról előkerült idollal - merthogy itt szobrocskákról is szó van, nemcsak kerámiáról -, de ezeket olyanok készítették, akik vagy ismerték a dunántúli tárgyakat, vagy onnan származtak, vagy állandó kapcsolatban álltak. Ráadásul Szentgálról származó radiolaritot is találtak. Ez olyan, mint egy névjegy.

De miért vándoroltak Frankfurtba a Dunántúlról? Kiderült, hogy az egy sóvidék. És a Kárpát-medencében, Boszniától északra lényegében nincsenek sóbányák. Erdélyben vannak, ezért a keleti, az alföldi népesség nem is mozdult sehova, ők csak az erdélyiekkel barátkoztak és kereskedtek. A dunántúliak viszont útra keltek és meg sem álltak eddig a sóvidékig. Ha azt látom, hogy van egy áru, ami eljut Herend környékéről - a Balaton-felvidékről - Frankfurtig, akkor fel kell tételeznem, hogy valamit vissza is hoztak. Azoknak, akik növényi étrenden élnek, a só még fontosabb, mint a gyűjtögetőknek, tehát be kellett valahonnan szerezniük - és az Alpok sóbányáit a késő rézkorig nem ismerték. Ezért azt gondolom, hogy a sókereskedelem indította el nyugatra a dunántúli vonaldíszes kultúra emberét. Senki sem cáfolta eddig ezt az elképzelést. Sajnos, a só nem marad meg, de a kitermelésére használt tárgyak még itthon is előkerülhetnek, és akkor meglesz a bizonyíték.

(. . .)

A Balaton és a Duna-völgy közötti terület a Kapos-Koppány-völgy, Szekszárd környéke és a Duna bal partja. Ez azért nagyon fontos, mert az új ásatásunk Fajszon van. Fajsz Kalocsától délre, a Duna-parton található, és ott két lelőhelyen dolgozunk. Az egyikről, a fajsz-garadombi lelőhelyről eddig úgy tartották, hogy horizontális, egyrétegű telep. Itt megtaláltuk a legidősebb, tehát szinte pityerdombi korú vonaldíszes cserepeket, és felfedeztünk egy nagy, többrétegű telepet, amelyen kimutatható a középső-késő neolitikumi átmenet, amikor már értettek a földműveléshez. Egy nemzetközi csapattal - német kutatási támogatást is felhasználva - kezdtük el az ásatásokat. Jelentős eredményekre számítunk, mert úgy tűnik, hogy nemcsak a Balkánról, hanem a Körös-Maros vidékéről, a Tisza-vidékről, tehát Kelet-Magyarországról ugyancsak erős hatások érték ezt a területet. Nem is beszélhetünk talán egyetlen kultúráról, hanem interkulturális közösséget kell feltételeznünk. Már két-három lelőhely utal erre, ami elgondolkodtató.

Ettől az ásatástól ötszáz méterre található Európa legészaknyugatibb telltelepülése. Telltelepülés akkor jön létre, ha az emberek egy helyben települnek meg, és építményeik együtt mesterséges dombot alkotnak.

- Az élelemtermelés azért kiemelkedő jelentőségű, mert ez késztette az embereket a letelepedésre?

- Az élelemtermelésre való áttérés azért nagyon fontos, mert az emberiség történetében eddig a legnagyobb vízválasztó. Hiszen korábban azt fogyasztották, amit a természet kínált: leszedték a bogyót, megölték a szarvast, megszigonyozták a halat. A mezolitikum végén van az első halvány, bizonytalan jele annak, hogy a természetet nemcsak kihasználják, hanem elkezdik átalakítani. (. . .)

Silberer Vera

http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=3732

 * * * * *

Borsodban lehet Európa legrégebbi kútja

A 7500 évvel ezelőtt élt emberek kreativitását bizonyítja az a fabéléses kút, amelyet Sajószentpéter közelében fedeztek fel miskolci régészek. Az első korbecslések alapján ez a legidősebb ismert európai kút.

A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai 2012 novemberében egy i. e. 5400-5200-ból származó, fabéléses kútra (bodonkútra) bukkantak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajószentpéter keleti határában. A kút aljában előkerült fabélés korát a megtalált középső neolitikus kerámialeletek alapján határozták meg. A radiokarbon korhatározás eredményei még pontosíthatnak a dátumon, de valószínű, hogy Magyarország, sőt akár talán egész Európa legidősebb ilyen leletét sikerült feltárniuk. Az archeológusok a napokban blogjukon számoltak be a felfedezésről.

Az eddig ismert legrégebbi kutakat német régészek tárták fel 2011-ben, Lipcse közelében, melyek főként gerendaszerkezetes bélésének fáit i. e. 5206 és 5098 között vághatták ki. A megdöbbentő dátumok a dendrokronológiai vizsgálatoknak, azaz a fák évgyűrűinek számlálásán alapuló keltezésnek köszönhetőek. A módszer lényege, hogy a fák évente növesztett gyűrűinek vastagsága az adott év időjárási-környezeti viszonyaitól függ, így ugyanannak a fafajnak ugyanazon területen, egy adott időben növő példányainak évgyűrűi azonos, de legalábbis nagyon hasonló mintázatot mutatnak. Ezek a mintázatok egymással átfedésben kronológiai sorozatba rendezhetőek, ezért rendkívül pontos datálásra alkalmasak. Sajnos Magyarország területéről - és főként a Sajó-völgyből - nem sok, a mostanival összehasonlítható, újkőkori falelettel büszkélkedhetnek, így az ő esetükben a faévgyűrűs keltezést valószínűleg csak egy lebegő kronológiai sor felállítására használhatják majd.

A Sajószentpéter mellett talált kutat egy, az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának korai (AVK II.) időszakában lakott település szélén, a Sajó egyik paleo-medrének közelében ásták. A 3,6 méter mély kútakna felül ovális, kb. 3x2 méter átmérővel indult, ahonnan kissé tölcséresen szűkülve, nagyjából félúton két, hengerszerű vájatra ágazva érte el az első vízzáró réteget: a pleisztocén időszakban (a jégkorszakban) lerakódott kékagyagot. A tölgyfából készült gyűrűt - várakozásaikkal ellentétben - nem az ovális akna közepére, hanem annak délnyugati felébe helyezték. Azt, hogy ez miért így történt, csupán feltételezhetjük: legvalószínűbb, hogy az "üres" beásás a fabélés összeállításához és rögzítéséhez szükséges munkagödörként funkcionált. Ha belegondolunk, ezzel a módszerrel legalább a kút egyik fala bolygatatlan, azaz valamivel stabilabb maradhatott, míg a másik irányban ásott mélyedésből az ott összegyűlő talajvizet zavartalanul, a faszerkezet építését nem akadályozva lehetett kimeregetni.

Igaz, hogy a sajószentpéteri kút viszonylag sekélynek számít - az eddig ismert legmélyebb vonaldíszes kút több mint 15 méter mély volt -, mégis lenyűgöző belegondolni, hogy az akna és a faszerkezet kialakításához az egykori építők még csupán fából, agancsból, valamint csiszolt kövekből készült eszközöket használhattak.

A kút fabélésének alsó részét a vízzáró agyagrétegek alatt elhelyezkedő, természetes sóderágyra ültették. A 60 cm magasságig konzerválódott faszerkezet páratlan épsége a talaj pH-értékének és a többé-kevésbé állandó talajvízszintnek köszönhető: az elmúlt 7000 év alatt akár egyetlen tartósabb száraz periódus is elegendő lett volna ahhoz, hogy a lelet teljesen megsemmisüljön. Sajnos arra utaló nyomokat nem sikerült rögzíteniük, hogy a kútakna teljes hosszában fagyűrűvel volt-e kibélelve, de praktikus szempontok alapján ez az elképzelés a legvalószínűbb

Ugyancsak elgondolkodtató, hogy az egykori építőknek a feltörő talajvíz eltávolítására is csupán a legegyszerűbb mechanikus eszközök (tömlők, korsók, vödrök) álltak rendelkezésükre. Nekik ehhez két szivattyú sem volt elegendő: csak úgy tudtak megbirkózni a feladattal, ha a velük dolgozó markológép a kanalával folyamatosan több köbméternyi vizet merített ki a hátuk mögött kialakított - elviekben a neolitikus megoldáshoz döbbenetesen hasonló, de egy nagyságrenddel nagyobb - pótaknából. 

Mivel a lelet in situ kiemelésére nem volt lehetőségük, a kút teljes feltárására többszöri nekifutás után, 2012. december 5-én került sor (még novemberben, az első gépi rábontás során a kúttól alig 1,5 méterre egy germán temetkezésre bukkantunk, melynek feltárása és dokumentálása miatt jó pár napra fel kellett függeszteniük a neolit kút bontását). A kiemelés reggelére lehullott 15 cm-nyi hó, az egyébként is zord időjárási körülmények, illetve az igen intenzíven beáramló talajvíz okozta nehézségek ellenére a leletet sikerült a lehető legpontosabban dokumentálniuk.

A fabélés négy ívelt, együttesen egy 90 cm átmérőjű gyűrűt alkotó részből állt, amelyeket nagy valószínűséggel egyetlen - az előzetes becslések alapján akár 250 éves - tölgyfa törzséből alakíthattak ki. A cikkekre hasított, kivájt, majd palló vastagságúra munkált, oldaléleikhez közel egy-egy lyukkal ellátott darabokat a munkagödörben egymás mellé helyezték, majd csuklónyi vesszőnyalábokkal (vesszőből sodort "kötéllel") egymáshoz kötözték. Ez a fajta szerkezeti megoldás a régészettudomány történetében ismét csak párját ritkítja (hasonló elv alapján, de egészen más technológiai megoldásokkal a későbbi korokban hajókat készítettek), és a középső neolitikum elején élt emberek abszolút kreativitását bizonyítja.

A faszerkezet belsejében az egykori használat során a kút aljára hullott/ejtett tárgyak: egy kiöntőcsöves korsó és egy - eddig ugyancsak párhuzam nélküli - rönkből kivájt, vályúszerű fatárgy került elő. A kútban felhalmozódott üledék az akna fogságába esett kisrágcsálók csontjait, rovarok kitinpáncéljának töredékeit és további növényi maradványokat (pl. levélnyél, mogyoróhéj, stb.) is magában rejtette.

A bontás során a még bolygatatlan rétegsorból egy plexicső segítségével pollenanalízis céljából üledékmintát vettek, illetve a teljes betöltést bezsákolták. Az utóbbiakat további makrofosszíliák (szabad szemmel látható növényi- és állati maradványok) megtalálása érdekében iszapolják, és az egykori biológiai környezet rekonstrukciója reményében további természettudományos vizsgálatoknak vetik alá. A növényi maradványok meghatározását Dr. Magyari Enikő (ELTE-TTK) és Pomázi Péter (a mainzi Johannes Gutenberg-Universität doktorandusza) végzi majd.

A kútbélés részeit a teljes feltárás után a legnagyobb körültekintés mellett, egyesével emelték ki, és szállították a miskolci Herman Ottó Múzeumba. Sajnos a vízzel átitatott rönkdarabok nagyobb példányain már a bontás közben hosszanti repedések indultak meg, néhányuk az iszapból kiemelve pedig - minden megfeszített igyekezetük ellenére - két- illetve három részre hasadt. Az eredetileg egy elemhez tartozó töredékeket természetesen még a helyszínen megfelelő azonosítókkal látták el, és a további minőségvesztés elkerülése érdekében pedig rögtön a múzeumba szállítás után megtisztították és részleteiben dokumentálták a darabokat.

A mosás során lenyűgöző megmunkálásnyomok jelentkeztek a faszerkezet teljes egészén, melyek elemzése ugyan még folyamatban van, de előzetes tanulmányozásukkal azonnal közelebb jutottak a készítési folyamat rekonstruálásához. Kiderült, hogy az egykori fatörzs külsejének egy részén rajtahagyták a kérget/háncsot, a maradék területeken pedig éppen csak annyira távolították el, amennyire az természetesen is levált volna a törzsről (gyakorlatilag éppen csak ledörzsölték).

Mind a bélés belső oldalán, mind pedig az egyes darabok élein tisztán kivehető, kisméretű balta/vésőnyomok látszanak, melyek a felületek precíz, aprólékos eldolgozására szolgáltak. Sajnos egyelőre azt nem sikerült megállapítaniuk, hogy előbb a teljes fatörzset hasították-e darabokra és azután vájták-e ki a közepét, vagy esetleg - mint ahogyan azt néprajzi példák is megerősítik - először kiégették a törzs belsejét, és csak utána darabolták fel cikkekre.

Forrás: http://www.hermuz.hu/regeszet/hireink.html

* * * * *

MAGYARORSZÁG ÁSVÁNYKINCS VAGYONA ÉSANNAK PRIVATIZÁCIÓS ÁLLAPOTA. ÁSVÁNYKINCSEINK FELHASZNÁLÁSA A GAZDASÁGBAN ÉS TÖRTÉNELMI MULTJA.

Dr. Bódi Dezső okleveles vas-ésfémkohómérnök, ipari szakértő

A 2012.10.29.-i előadásának anyaga. Megtartva a Magyarok Házában, Budapest, a Herman Ottó Társaság programja szerint.

Napjainkban alig hallunk, olvasunk ásványkincseinkről, viszont sokkal többet a föld és vízvagyonról, ami részemre sokak mellett érthetetlen.

Gondoljunk csupán arra, hogy épületeink 90-95%-a magyar építő ipari ásványokból származik, mint pl. kő, kavics, homok, agyag, kaolin, gipsz stb. Továbbá, hogy az ENSZ FAO adatai szerint a világ legjobb 4-5%nyi termő talajának mintegy fele a mai Trianoni Magyarországon van.

- A Kárpát medence európai jelentőségű ásvány előfordulásainak és felhasználásuknak multja a kőkorszakokon át (Kr.e. kb. 2 millió évtől 3500 évig) ésa réz-bronz-vaskor (ennek kezdete Kr.e. 800 év) után a magyar honfoglalásig.

Az ásványlelőhelyek döntő része a kb. 4,6 milliárd éves földünk történeti ujkorában (a "kréta" kor után mintegy 65 millió évtől) keletkezett a Kárpátok vulkanikus hegyeinek kőzeteiből (pl. kvarc, obszidián, recski arany, és rézércek, "fiatalabbak" a mátrai ólom- és cinkércek, perlit, zeolit) keletkeztek. Továbbá a mintegy 10 millió éve megszűnt Pannon tenger (Pannon tó) növényi és gazdag állati maradványaiból (pl. lignit, tőzeg, kőolaj, földgáz, széndioxid, diatómaföld, termálvizek) és vizéből a kősó, üledékeiből az agyag, kaolin, homok).

A földtörténeti középkor (kb. 240 millió évtől) „terméke" a mészkő, dolomit, ruda-bányai vasérc, és gipsz, a dunántúli bauxitok, kőszén, mangánérc stb. A mecseki uránérc még régebbi, a földtörténeti ókor (kezdete 580 millió éve) végén keletkezett.

Ilyen gazdag természeti adottságok után érthető, hogy a Kárpát-medencében világviszonylatban az elsők között megtalálták az emberi élet nyomait, majd az egyre gazdagodó és sokasodó emberi kultúrákat.

Az egykori Pannon tenger kőzeteiből kerültek elő a szenzációs hírű rudabányai "rudapitecus hungaricus" csontmaradványai (e mellett már többnek), amely mintegy 10 millió évvel ezelőtt élt e vidéken, amikor talán még egyes mátrai vagy Zemplén hegységi vulkánok még "pöfékeltek". E leletet vitatva egyesek "ősmajomnak", mások valamiféle előembernek tartják.

Később csupán a trianoni Magyarországon kb. 110 kőkorszakbeli ősember telephelyét, barlangjait, köszerszámjait, csontmaradványait találták meg, főleg a Bükk hegységben, és a Pilis-, Budai hegyek vidékén. Ezek legősibb bizonyítéka volt lábnyomával is, a világhírű mintegy 350 ezer évvel ezelőtt élt vértesszőlősi "ősember", a "paleo-hungaricus", akit "homo erectusnak'' (felegyenesedett embernek), mások "homo erectus seu sapiensnek" (felegyenesedett vagy értelmes embernek) neveztek. Ő éstársai kőszerszámait nagyrészt a közeli Által-ér kvarc kavicsaiból "pattintotta" - és birtokában volt a tűz használatának - a későbbi ősemberek ezenfelül obszidiánból, opálból, jáspisból, kovakőből stb. A kőkorszak vége felé az ú.n. neolitikumban a földművelés, állattenyésztés kifejlődésével a kőeszköz igény már annyira megnőtt, hogy megindult a felszíni kőbányászkodás, továbbá a kőkereskedelem, pl. a Zemplén hegységből az obszidián. Jó tudnunk, hogy az obszidiánt napjainkban alkalmazzák a sebészetben.

A rézkortól a vaskor végéig mindkét fémet, de az aranyat, ezüstöt is, egyre inkább a Kárpát-medence erdélyi és felvidéki bányáinak érceiből nyerték ki illetve kohósították. Az ókori rómaiak dáciai (erdélyi) uralma alatt (Kr.u. 106-270-ig) az ottani ú.n. arany-négyszög bányáiból száz tonna számra bányászták ki az aranyat és tömbösítve vitték feldolgozásra birodalmukba a hódítók. Ugyaninnen tervezik a napjainkban a maradék arany kitermelését - mondhatjuk "összeseprését"- Romániában a külföldi milliárdosok "ciános" technológiával Verespatakon és Felsőcsertésen, amelyek meddőiszap hányói majd a Maros magyarországi szakaszát veszélyeztetik. Becsléseim szerint Verespatakon pl. egy karikagyűrűnyi arany kinyeréséhez kb. 30 mázsa ércet kell ahegyből "kidózerezni" és 3 kg nátrium-cianiddal feldolgozni. Ugyanott a tervezett 300 tonnányi arany (és vele kb. 1500 tonna ezüst) előállításához pedig mintegy 200 ezer tonna nátrium-cianidot és 200 millió tonna ércet irányoztak elő.

A rómaiak pannóniai (dunántúli) uralma alatt központjaik épületei általában kőből épültek, ami jelentősen megnövelte a helyi kőbányászatot. Annak Kr.u. 5. századi megszűnését követő népvándorlás zűrzavaros évszázadait végülis az avarok 250 éves uralma zárta le a Kárpát-medence döntő részén. Hazai leletek bizonyítják nemcsak e nép, hanem főleg a korábbi hunok, gepidák szinte iparművészeti szintű, a magyarokéhoz hasonló fémművességét (nagyszentmiklósi aranykincs, ú.n. Attila kard, hun bronzüst, fibulák, ezüstcsatok stb.). Még tisztázandó, de valószínűsíthető, hogy azok fém alapanyagait nagyrészt a Kárpátok érceiből olvasztották.

Az avarok Kárpát-medencei örökösei ezután a honfoglaló magyarok voltak.

Az ásványkincsek helyzete ésfontos magyar történelmi szerepe a honfoglalástól a visszatéréstől Trianonig.

A honfoglalás után az ércbányák, arany-, ezüst és sóbányák fejedelmi tulajdonba majd az Árpád-házi királyaink kezébe kerültek. Ők szervezték meg a bányászati központokat, bányakamarákat, pénzverdéket pl. Buda, Esztergom, Körmöcbánya, Nagybánya, Kolozsvár központokkal. Később az Anjou és Mátyás király uralkodása idején nemcsak az arany-, ezüst-, hanem egyre inkább a színesfém bányászatban, kohászatban is élenjáró volt Magyarország Európában. Mindez már olyan újabb fontos fémek előállítását eredményezte a korábbi réz, ón, ólom, antimon, vas mellett, mint a higany és kén.

Szent István korában jelent meg az ezüstdénár, e mellett anyai ágon Árpád-házi Károly Róbert királyunk (1308-1342) vezette be az aranyforintot. Nemcsak az arany és ezüst, hanem a réz termelése is már a 13. században nemzetközi jelentőségű lett. Az akkori mélybányászat legnagyobb problémáját, a vízbetörést már Mátyás király korában sikeresen megoldotta a magyar Thurzó János saját tervezésű "vízemelő gépeivel", úgyszintén a kohórézből az ezüst kinyerését is. Lényegében ezek profitjából hozta létre a Fugger bankházzal cégbirodalmát, amely akkoriban fél évszázadon át a magyar bányászat éskohászat fénykorát jelentette. Thurzó cége szállította a felvidéki bányavizekből a réz kinyerését, "kicsapását" szolgáló vasmennyiségeket, amely egyben a biokohászat megvalósítását jelentette, mennyiségi termelésben az akkori Spanyolországot megelőzve. Bár az ércből a "rézkioldó” baktériumokat csak az 1950-es években izolálták (Thiobacillus Ferrooxidans stb.), a ma is a legkorszerűbbek közé sorolt ilyen eljárás optimumait lényegében már akkor kiderítették tapasztalati úton.

A középkori magyarországi bányászat nemzetközi hírnevét jelzi pl., hogy 1452-ben VI. Henrik angol király magyarországi bányászokat telepíttetett be, ugyanezt tette 1488-ban III. Vasziljevics Iván moszkvai nagyfejedelem is.

Továbbá XI. Lajos francia király 1471-ben rendeletben utasított, hogy a francia bányászatot a királyi Magyarország példájánkell ujjászervezni.

Sajnos később a Thurzó-féle és másfelvidéki bányák, kohók és egyéb vagyonok döntő része a Habsburg uralkodóink kincstárait gazdagította.

A további fejlődéshez nagyban hozzájárult a Selmecbányán 1763-tól Mária Terézia által alapított, majd Akadémia rangra emelt bányászati, kohászati és erdészeti mérnök képzés. Az Akadémiának végülis a világháborúból visszatért magyar hallgatóival (mert ott nem tették le a szlovák hűségesküt) 1919-ben Sopron adott otthont. E több száz egyetemista nem felejtette el e nemes gesztust. Mert nagy szerepük volt abban - emberáldozataikkal is - hogy másokkal együtt fegyveres harcokban kiűzzék a területfoglaló osztrák csendőröket. Úgyszintén abban is, hogy közreműködve az 1921-es népszavazáson, Magyarországhoz került az így "hűség városává" lett Sopron számos környékbeli községgel. Később az erdészmérnök képzés egyetemi rangra emelve ott maradt a bánya éskohómérnök képzés 1949-től Miskolcon az Egyetemvárosban folyik, jelenleg már több fakultással bővülve. Jómagam is itt végeztem kohómérnökként ésdoktoráltam nagyrészt a "selmeci” gazdag ismeretanyagot és egymást segítő hagyományokat átörökítő professzoraim tanításaival.

Előbbiekre azért kellett kitérnem, mert^-a soproni majd a miskolci egyetemen olyan mérnök generációkat "neveltek ki", amelyek nélkül a közölt Trianon utáni ipari fellendülés aligha következett volna be. Ezért is mindkét egyetemet a selmecbányai Akadémia "egyenesági leszármazottjainak" tekintik hazánkban. Megjegyzem, hogy Sopron és Selmecbánya között testvérvárosi szerződés van, a társadalmi szervezetek bevonásával együtt ünneplik a régi Akadémia hagyományait, azok professzorainak sírjait együtt koszorúzzák, stb. Mindezek jelzik, hogy a jelenlegi magyar-szlovák ellentétet valahonnan felülről szítják politikai érdekekből.

TAMÁSI TÖRTÉNETÉNEK IDŐRENDI ÁTTEKINTÉSE¹⁰

Kb. Kr.e.100,000- Tamásitól délre a Sághegyi lőszben a jégkorszaki ember tűzhelyét

50,000 és rénszarvasa fogait találták.

Kb. Kr.e. 30,000 Kőkorszakbeli települések: Miklósvár, Pári, Kónyi, Regöly, Szakály.

A Tamásiban talált talpcsöves edény a szekszárdi múzeumban látható.

Kb. Kr.e. 2,000 A kányai halottas kocsiurna

K b. Kr.e. 1, 700 Bronzkorszakbeli mészbetétes edények, bronztárgyak a tamási Vár
hegyről.

Kb. Kr.e. 1,000 Halstatti Vaskorból a henyei földvár

Kb. Kr.e. 800 2 dorombosi földvár

Kb. Kr.e. 500 Kelták Tamásiban

Kb. Kr.e. 300 Illyrek a Kapos-völgyben

Kb. Kr.e. 10 Rómaiak Tamásiban

Kr.u. II. század Római út, villák, szobrok

409 Kelet-Pannóniát elfoglalják a hunok

560 Avarok Tamásiban

896 Az Árpád törzs letelepedése Tamásiban

998 Koppány lázadása

1,000 Szt. István templomépitési rendelete. Tolna megye szervezése

1241-42 A tatárjárás hullámai

1250 körül királyi rendeletre felépül a tamási vár

1315 Oklevél említi a tamási várat

1332-35 Pápai adólajstrom szerint Jakab tamási plébános adót fizetett

Róbert Károly király Kányai Fülöpnek adja a tamási várat

1339 Róbert Károly Héder János bán családját az ausztriai határról Tamá-
siba telepitette

1348 A Tamássyak (Koppány) Szántót elcserélték Kánya, Tengőd, Ősiért

1358 Kont nádor a Tamássyaknak ítéli Bors (később Magyar)kért

1387 Zsigmond király a szolgálatába lépő Tamássyaknak adományozza

Ireg (Szemcsé)-t

1418 Tamássy János volt királyi fő-ajtónálló mester halála

1425-29 Ozorán dolgozó Masolino olasz festőről irt regény említi Tamásit

1431 Tamássy László elkíséri Zsigmondot Rómába a császárkoronázásra

1440 I. Ulászló király a tamási birtokot Csapi Ákosnak és Kisvárdai Mik

lósnak adta

1441 Tamássy Henrik börtönben. Tamássy László levele Töttös Lászlónak

1442 Tamássy Henrik I. Ulászló hűségére tér

1443.1. 25. Örökösödési szerződés Héderváry Lőrinc nádor családjával

1444.XI. 10 Tamássy Henrik elesett a várnai csatában

1521 Héderváry Ferenc tamási birtokát II. Lajos király elkobozza

1525 Héderváry Ferenc, Werbőczy István segítségével visszakapja Tamásit

1531 Werbőczy István örökli a Héderváry birtokot

1541 Werbőczy Imre örökli apja tamási várát

1542 A máig is meglevő gótikus Szt. Rozália kápolna építése

1544 Ahmed budai török pasa elfoglalja a tamási várat

1622 A török által megszállt tamási várat II. Ferdinánd Esterházy Miklós
nádornak adja

1686 Bádeni Lajos őrgróf egyesült kér, serege felszabadítja Tamásit a töröktől

1696 Kamarai összeírás: 40 magyar jobbágy és 7 zsellér család maradt

1698 200 új telepes, jobbára szerbek beköltözése

1703-11 Kurucok-labancok küzdelme Tolnában

1708-10 Balogh Ádám brigadéros a tamási vár parancsnoka

1719-20 Újraépítik a tamási templomot és plébániát

1719-25 A valószínűleg győri származású Győri Mátyás volt az esperes-plébános

1725-26 Szily István plébános

1727-31 Fonyó Sándor volt a tamási plébános

1731-34 Pettes István plébános

1734-50 Fodor István plébános

1734-40 A mai templom építése. Barokk műemlék

1742 Kezdte működését Fodor István plébános. Gróf Berényi Zsigmond pécsi

püspök bérmál. Tamási lélekszáma 1450, tanulók száma 30

1750-62 Szente János kapta a tamási plébániát

1753 A járási főszolgabírói lakás és hivatal építése a kvártélyházzal

1758 Henyei kápolna építése a Szt. Kereszt tiszteletére (Szept. 14 körmenet)

1762-68 Andrássy László plébános

1768-74 Szányi Ferenc plébános (később rozsnyói püspök) a főoltárkép festetője

1770 Tamási mezővárosi privilégiumot kapott. 734 Ft.-ért bebádogozták a

templomtornyot

1772 Esterházy Miklós herceg látogatása. A Vadkert kezdete

1774 1.2. Hajnali 4 árakor kisebb földrengés rongálta meg Tamásit. A templo

mot újra zsindelyezték

1774-1805 Német Pál esperes-plébános megírta a plébánia történetét. A mai
plébánia építése. A templom kőkerítése

1776 Egy pesti mester a pécsi főoltár mintájára elkészíti a templom mai
főoltárát és szószékét 650 Ft.-ért. A herceg elrendeli a romos tamási vár lebontását. Köveiből épül az új vadászkastély és a nagyvendéglő. A vár harangját a templom harangjába olvasztották.

1777 A herceg adományozta földön kezdik a mai katolikus temetőt

1778.VI.19 D.u. 3 órakor tűz következtében a Felvégen leégett 153 ház, köztük

a plébánia és a kántorház is.

1780.III.31 A Felvégen újabb 48 ház égett le, bennük 2 gyermek is.

I780.VIII.15 A tamási búcsú napján vi l lóm csapott a boltház kéményébe és agyonvágta

Juhász Boriska szolgálót, aki azt előzőéjjel megálmodta, de kinevették.

1783.IV.22 Hajnali 3-kor ismét földrengés volt. Lezuhant a templom keresztje. Gróf
Esterházy Pál pécsi püspök bérmált. Lélekszám: 1910. Hozzákezdtek a miklósvári kastély építéséhez és a tamási út hársfákkal való beültetéséhez.

1786 A kastély munkálatainak bevégzése

1788 13 pári sváb család (130 lélek) telepítése Miklósvárra

1789 Temető nyitása a miklósváriak részére. A tamási templom szentélyé
nek átépítése a mai formára.

1791 A rácvölgyi erdészház építése a szekszárdi út keleti oldalán.

1795 Ismeretlen mester festette a templom mennyezeti freskóit. A főoltár
mellé két 50 fontos gyertyát állítottak.

1797 A vadkerti téglakerítés építésének kezdete. Hársfák ültetése a kas
télytól a Vadkertig.

1799 Tamási 753 forintért vásártartási privilégiumot kapott

1801 Budán harangokat öntöttek a tamási templom részére. (A legnagyobb

12 mázsa és 23 font, a második 7 mázsa és 55 font és a harmadik 4 m. I0 f.vo l t)

1801 Újrazsindelyezték a templom tetejét

1805-43 Bregovics Pál esperes-plébános alatt a tamási iskolának 200 tanulója volt.

1806 A Szüz Mária szobor felállítása a piactéren. (Az 1950-es években a

templomkertbe szállították át). Új normál iskola építése 493 forintért az iskolamester udvarán. A dombóvári és ozorai utak fásítása.

1807 Kísérlet a Koppány szabályozására

1809.III.9 Megyegyűlés a miklósvári kastélyban a Napoleon elleni hadjárat ügyében

1810.I. 14 Az országos földrengés következtében a torony elvált a templom épü

letétől. A templomot megjavítják. A toronyba órát helyeznek. A templom padlóját, ajtófélfáit márvánnyal borítják. A plébánia a hercegtől félurbáriális szabad sessiot kap. Farkas Pál jegyző kézirata Tamási történetéről.

18II.V.18 Király József pécsi püspök bérmál Tamásiban. Lélekszám: 2602

1817 Amiklósvári kastélyra emeletet húznaks igy 30 vendégszoba álla vendé

gek rendelkezésére.

1817 A plébánia fényesen ünnepli a templom újjáépítésének 100. évfordulóját.

1820.V. 24 József nádor látogatása. Zichy Ferenc vezetésével gyűlés a Koppány

szabályozása ügyében.

1828 Több tűz volt a faluban. A templom újra fedése. Br. Szepesy Ignác pé
csi püspök bérmál Tamásiban. Lélekszám: 2753. Tanuló:200.

1829 A nádtetős házak miatt ismét tüzek voltak Tamásiban. Viszont a sző
lőhegy 14,000 akó bort termett. Bőven volt gabona is. Állatállomány: 945 marha, 591 ló, 666 sertés.

1830 Tamásihoz tartozik Halomtelek, Adorján és Henye; Fornád, Kosba, Ke
csege és 1810 óta Szemcse (109 lélek). Tamási 1524 forint hadi adót fizetett. Helyi adója 1751 forint volt. Szabad a nádvágás. A lakosok szabadon árulhatták a bort Szt. Mihálytól-Szt. Györgyig. Megkezdték a Koppány-Kapos szabályozását. Lélekszám:2800. Ebből katolikus: 2765, evangélikus:7, református: II, zsidó: 17. A katolikus iskolában a tanulók száma: 200. Tamási mezőváros területe: 1643 sessio (7908 kat.hold). A városban volt 321 ház, 8 utca. Lakóinak többsége földműves. Volt 68 iparos és több kereskedő, orvos és 2 borbély. Öt országos vására volt.

1843 Sieghwarth Ignác a tamási plébános

1848.III. 15 A nemzetőrség megalapítása. Kapitány: Sieghwarth Ignác plébános.

X. 7 A tamási nemzetőrök résztvétele a horvátok lefegyverzésében Ozoránál

1849 Sieghwarth Ignác plebános üldözése. A betyárvilág kezdete a tamási

erdőben

1851 Újjáépítették a mester (igazgató-kántortanító) házát

1860 Bérbeadták az eladósodott hercegi birtokot

1869 Tamási járási székhely lesz

1878-1890 Sissovits János plébános

1880 A zágrábi földrengés megrepesztette a templom mennyezetén a freskókat

1890-98 Németh Ferenc plébános

1896 Előbb a Dombovár-veszprémi, majd a Tamási-keszőhidegkuti vasútvo

nal megnyitása.

1874 Megalakult a Tamási Önkéntes Tűzoltó Testület

1898-1931 Mozolányi István prépost-plébános

1900 Földműves osztály mellett kialakul az iparos-kereskedő-tisztviselő réteg

1902 A herceg új házakat építtet a leégett miklósvári házak helyett

1905 Az ozorai aratósztrájk átterjed Tamásiba is

1914-18 Az első világháborúban a tamási katonák súlyos vesztesége

1918 őszén Forradalom: rablások, gyújtogatósok Tamásiban

1919 tavasz A dombóvári vöröskatonák bevonulása. 8 ellenálló kivégzése

1919 aug. A fehér (nemzeti) katonák bevonulása. 16 vörös kivégzése

1922 A háborúba beadott harang újra öntése

1925 Hősök szobrának felállítása. A templom tatarozása

1925 A Vas Gereben polgári iskola megnyitása

1926 A henyei községi iskola megnyitása. Állandó mozi indulása. Vándorszi

nészek, vándorcirkuszosok Tamásiban. Dencz Ákos a tamási kerület országgyűlési képviselője.

1927 Az új községháza megnyitása

1928 Országos Falukiállítás Tamásiban. Kulturfilm a tamási népviseletről.

1928-31 Papp István vikárius

1930-32 A Koppány újra szabályozása. Kubikusok Tamásiban. A tamási határ

tagosítása. Autóbusz járat indulása előbb Szekszárd, majd Siófok felé.

1931-67 Papp István plébános működése

1934-38 Könnyű László verseskönyveit a Jeruzsálem nyomda adja ki. Tagja a

szekszárdi Vas Gereben Körnek. Munkatársa a Tolnamegyei Újságnak. A Vas Gereben Kör tamási előadásán szaval verseiből. - Makroy Lajos legitimista a kerület képviselője.

1936-38 Olaszy Sándor átfesti a katolikus templom oltárképeit

1938 A villanyvilágítás bevezetése

1939 A rácvölgyi állami iskola megnyitása. Nyilas képviselő választása.

1940 A gazdasági iskola megnyitása.

1944.XII. 2. Az oroszok elfoglalják Tamásit. Új közigazgatás, földosztás. A lakos

ság építés céljára széthordja a Vadkert téglakerítését

1946-47-48 Az általános iskola bevezetése. A gimnázium megnyitása. Az iskolák
államosítása

1949-63 Kardos Ferenc tanácselnök, a közös gazdálkodás bevezetése

1950 Tamási kaszárnyát kap. A tanácsi közigazgatás elindítása

1959-60 A kolhoz (szövetkezeti) rendszer befejezése. A tamási állami gazda

ság felállítása.

1960 Tamási iparvállalatokat kap: rádiócső gyár, gépelektronos karbantartó,
kenyérgyár stb. új középületek: műszaki Bolt, Nemzeti Bank Fiók, Jár-ási Tanácsház, Állami Borpince, Öreg Otthon. Épültek továbbá emele tes bérházak, társas házak és új magánépületek is. Tamási Lovosnapok.

1964-70 Sárdi István tanácselnök

1967-68 Pataki István plébános

1968-75 Gyimesi László plébános

1964-69 Az általános iskola épületeinek modernizálása.

1970 A Várhegyi park és kilátó felavatása.

1971-77 Gyimothy Ödön tanácselnök működése Oltóanyag,Tápszergyár,Vegyépszer

1973 A Termál fürdő megnyitása /gyárak indulása

1974 A Tamási Képtár elindítása

1975 Szebényi Sándor plébános működésének kezdete

1974 Tamási Népművészeti Napok rendezése

1977 Tamási Zeneiskola felállítása.

1978 Dr. Mózes György tanácselnök működésének kezdete

A tamási Öregotthon megnyitása Az új Járási Könyvtár beköltözése

1979 A Tamási Képtár felavatása

RÉGI LAKÓI¹¹

ŐSEMBEREK

Tamási és környéke évezredes, sőt évtizezredes emberi település. 50,000-100,000 évre visszamenőleg Tamásitól délre, a sághegyi lőszben találták meg annak az embernek tűzhelyét és háziállatának, a rénszarvasnak fogait, aki a jégkorszakban élt ott. Kr. e. kb.30,000 évvel kezdően kőkorszakbeli települések voltak az egész környéken: Miklósvár, Pári, Kónyi, Regöly, Szakály. Tamásiban talált kőkorszakbeli talpcsöves edény a szekszárdi múzeumban látható. Körülbelül Kr. előtt 2000-ből származhat a szomszédos Kánya község határában talált halottas kocsiurna. Ebben helyezték el az elégetett hamvait.

A Krisztus előtti 1,700-as évekből mészbetétes edények, bronztárgyak kerültek elő a tamási Várhegyből, melyek szintén a szekszárdi múzeumban láthatók. A halstatti vaskor (kb. Kr. e. 1000) idejéből való a henyei földvár és kb. Kr. e. 800-ból a két dorombosi földvár.

KELTÁK

Kr. e. az V. századtól kezdve kelták éltek Tamásiban, akik töltést és hidat építettek a Koppány folyó mocsarain való átkeléshez. A kelták az északi Alpokból a Duna mentén vonultak a Dunántúlra, honnan kb. kétszázévi tartózkodás után tovább mentek Kis-Ázsiába. Hatalmas termetű, harcos nép volt, akik vaskardokat és eszközöket hagytak maguk utón. A LaTéne korszak kultúrája és temetkezése jellemző rájuk. Halottaikat kerek sírokba temették. Regölyben gyönyörű arany, ezüst, bronz, borostyánkő, eraviszk érmeket találtak a Kapos tőzeglápjában.

ILLIREK

A kelták elvonulása után, körülbelül Kr. e. 300-tó1 illírek éltek Dél-Dunántúlon. Jellegzetes fegyverük volt a T-alaku kard-tőr. A harcos illireket a rómaiak győzték le és váltották fel helyüket Tamásiban és környékén.

RÓMAIAK

A rómaiak Krisztus születése előtti évtizedben kezdték meghódítani Pannóniát. Az első évszázad elteltével az egész Pannóniát megszállták és két tartományra osztották: Felső Pannónia és Alsó Pannónia. Tamási Alsó Pannóniához tartozott. Ahogy említettük már a Balaton vizét levezető Sió folyót már a rómaiak csatornázták. Szállításra és öntözésre használták. A csatorna kiinduló pontjánál, Siófoknál katonai őrállomás lehetett, melyet a Duna mellett levő Alisca (mai Szekszárd) őrállomással kötöttek össze. Ez az út Tamásin vitt keresztül. Az ötvenes években a nagyvendéglő előtt vezető szekszárdi utat felbontották és alatta római alapot és téglákat találtak. A templom szentistváni alapjai alatt szintén találtak római téglákat. A siófoki országúttól (a mai temetőtől) nyugatra a szántóföldben római villamaradványokat fedeztek fel. Ezeket az épületeket a II. évszázadban polgári jogot nyert római obsitos katonák építhették, akik szolgálatuk befejezése után ideköltözhettek nyugdíjba. (A közeli Regöly határában ilyen épület helyén találtak agyagba vésett római obsitot, melyet a nyugalmazott katonának állítottak ki.)

A római villákat házi szentélyek díszítették, melybe védőszentjeik szobrait helyezték el. Az első szoborcsoportot 1941-ben találták a római út mellett, a Koppány folyó völgyében (a szőlőhegy alján), a község szélénél. Dr. Thomas Edith leírása szerint egy római istennő, valószínű Concordia szobra lehetett és valószínű Donatilla császárnőt ábrázolta. A bronz talpazattal bíró 46.35 cm. magas szobor, Kr. u. az I. században készülhetett.

A bronz Jupiter szobor egy meztelen férfit ábrázol merengő pózban. A szobor jobb alsó karja hiányzik. A bronzszobor görög mintára készült a II. század elején. Közelében volt még egy bronz kancsó. Előkerült továbbá egy 15 centiméteres Athene szobor is. Felemelt karjával, szabadesésű ruhájával igen hatásos látvány. Sisakját gyöngysor díszíti. Ezeket a szobrokat a siófoki úttól, a mai temetőtől nyugatra találták 1952-ben egy búzaföldön, szántás közben. A területen villák alaprajzát lehetett kivenni és számos más római kerámia töredéket és téglát is találtak.

HUNOK

Ahogy a történelemből tudjuk a velünk rokon hunok kínai visszaveretésük után Kr. u. 37I-ben léptek be Európába és 375 körül Itáliába menet már keresztülvágtattak a Kárpát-medencén. 409-ben Pannónia keleti részét (így Tamásit is) szállták meg. 433-ban elfoglalták Nyugat Pannóniát. Erre az időre esik Attilla (sic) király uralkodásának kezdete. Az ő hadjárataival emelkedtek világhírre a hunok. Hadserege, stratégiája, műveltsége, pompaszeretete ma is izgatja az írók, művészek fantáziáját. Magyarban Gárdonyi Géza: A Láthatatlan ember című regényében állított irodalmi emléket Attilának. A németben a Nibelungen Lied őrzi nevét. Hogy a hunok Tamásiban is laktak, azt a szekszárdi múzeumban elhelyezett tamási hun leletek is bizonyítják.

AVAROK (ELSŐ HONFOGLALÁS)

Sokkal többet tudunk a következő rokonokról, az avarokról, akik a hunok után száz évre, körülbelül Kr. u. 560 táján vonultak be a mai Magyarországra. Hatalmukat 600 táján Baján kagánjuk alatt érték eI, akinek hatalma Attiláéval vetekedett. Az avaroknak Ausztriában is voltak telepeik. Az Ober Enns (Operencia) fogalma akkor vonult be emlékezetünkbe és népmeséinkbe. Bécs környéke akkor még avar (később magyar) gyepű volt és Karintiában is voltak telepeik. A bajorok szoros érintkezésben éltek az avarokkal, hiszen Ausztria akkor még bajor tartomány volt. Hatalmuk súlypontja a Dunántúlon volt, ahol hatalmas gyűrű alakú földvárakban éltek. Ezek a gyűrűk egyes helyeken fennmaradtak. Pl. Győr város neve is a gyűrű szónak egy változata. Ezekben a gyűrűkben őrizték az általuk feldolgozott és a más népektől zsákmányolt óriás mennyiségű arany és ezüst kincseiket. Ezekről a kincsekről avar anyja útján tudomást szerzett a frankok hatalmas királya, később császára, Nagy Károly és 791-ben, azon a jogcímen, hogy "megtéríti" a részben már keresztény avarokat, megindult ellenük. Várrólvárra haladva 12 évig dúlta őket. Hódítását 803-ban fejezte be és hatalmát Nyugat-Dunántúlra is kiterjesztette. Nagy Károly kifosztotta az avarokat és kincseiket 15 négyökrös szekérrel hozatta vissza fővárosába, Achenbe. Sokáig az volt a hiedelem, hogy az avarokat teljesen kiirtotta és az esetleges maradékok felszívódtak a bajorokba és a horvátokba. Ez részben igaz is volt. Jórészük azonban, különösen akik a gyűrűkön kívül éltek, vagy idejében elmenekültek, megmaradtak. Annyira, hogy mikor Árpád török-magyarjai Pannóniában 862 táján megjelentek és 894-ben letelepedtek, jelentős magyarnyelvű késő-avar lakosságot találtak, akik nemcsak hogy nem harcoltak a magyarok ellen, hanem azokkal céltudatosan együttműködtek a honfoglalásnál és a berendezkedésnél.

László Gyula történész felfogása szerint Árpád török-magyarjai már Magyarországon olvadtak össze az ugoros késő-avarokkal és ebből a keveredésből keletkezett a mai magyar nép és a mai magyar nyelv. Megállapítása szerint a mai magyar nép és a mai magyar nyelv mennyiségileg inkább az avar-magyar típust őrizte meg. A kétféle elem létezését a népművészet is bizonyítja. Az avarok jellemző motívuma a griff-madaras, indás díszítés volt, míg a török-magyarok díszítése a palmetta-leveles, virágos motívum volt. Ugyanis iszlám befolyásra a törökös magyarok kerülték az állati díszítéseket és csaknem kizárólag növényi motívumokat használtak bőrdíszműveiken, nemesfém dísztárgyaikon és ékszereiken. Ez az oka annak, hogy a magyar motívumok jó része meglepően hasonlít az arab kézimunkák és fém díszműáruk díszítő elemeire. A késő-avarok és az árpádi török-magyarok szálláshelyei mozaikként egészítették ki egymást. Egymás mellett találtak avar és magyar települést, avar és magyar temetőt. Tamásiban a honfoglaláskori leletek mellett gazdag avar sírleletek, ékszerek is kerültek elő, melyek szintén a szekszárdi múzeumba vándoroltak. Fehér Mátyás történész az avar kincsekről írott könyvében említi Kajd avar kagánt. Talán nem véletlen, hogy az egyik tamási vendéglős család a Kajd(i) nevet viselte. Talán az sem véletlen, hogy városunk (é)nyugati szélét Bécsnek hivták. Hasonlóan a császárvároshoz, mely századokig az avar-magyar birodalom nyugati széle volt, Tamási avar helynevet (Bécs) őriz.

A MAGYAROK (MÁSODIK HONFOGLALÁS)

LETELEPEDÉS

A magyarok 896-ban kezdték el a Dunántúl (Pannónia) elfoglalását. Tamási környékét a legnagyobb magyar törzs, Árpád fejedelem törzse szállotta meg A környék falunevei törzs,- és nemzetségneveket őriznek: (Bedeg) Kér, (a tamási Kéri család, F.Nyék, M. Keszi, Értény, Koppány. Regun-Regul-Regöly a Regős család telepedése lehetett, ahol valószínűleg a regölés is fennmaradt. A helynevekre támaszkodva, azt hiszem helyes az a következtetés, hogy például a környék birtokosai közé tartoztak a Majsa és Töttös nemzetségek, melyeknek nevei a Tamási-környéki Alsó-Közép,-és Felsőmajsa falvak, később puszták nevében maradtak fenn. A Majsa név később belekerült a tamási vasútállomás nevébe: Tamási-Majsa (Miklósvár). A Töttös nemzetség neve maradhatott fenn a Dombóvár-környéki (Csikós) Töttös falónévben. Úgy a Majsa, mint a Töttös nemzetségnek Zegzardun (Szekszárdon) is voltak birtokaik, melyek szintén a fejedelmi törzshöz, később Tolna megyéhez tartoztak. (Szekszárd bencés apátságát I. Béla király /1060-63/ alapította. Sírja most is ott található. Így került be I. Béla alakja Tolna megye címerébe.) Birtokos nemzetségi tulajdonost gyaníthatunk továbbá Kánya falu nevében is, melyet totemállatukról, madarukról még a pogányság ideje alatt nevezhettek el. (Róbert Károly király alatt Kánya(i) Fülöp volt az első okmányilag bizonyítható ura a tamási várnak.) A szekszárdi múzeumban látható maradványok szerint úgy magyar honfoglaló, mint avar leletek kerültek elő Tamásiból.

AZ ÁRPÁDOK ÉS VEGYESHÁZIAK ALATT

A berendezkedés és a kereszténység felvétele nem ment minden belső megrázkódtatás nélkül. Géza fejedelem halála után a 997-ben trónra lépő I. István (később Szt. István) hatalmas ellenzéket kapott a régi törzsi kötelékhez és a pogánysághoz ragaszkodó somogyi Koppány vezérben, akinek szállásterülete szomszédos volt Tamási környékével. A fejedelem Veszprémnél 998-ban legyőzte Koppányt, melynek emlékét a veszprémvölgyi kápolna őrzi. Koppány készülődése,toborzása átcsapott Tamási környékére is, mintahogy átfolyik a tamási járásba a pogány törzsfőnök nevét viselő és Somogyban eredő Koppány folyó. A Koppány nevét őrző két falu közül az egyik (Törökkoppány) Somogyban van, míg a másik (Koppányszántó) a tamási járáshoz tartozik.

A Kr. után 1000-ben királlyá koronázott Szt. István (1000-1038-ig) templomépítő rendelete természetesen Tamásira is vonatkozott. Az első bizonyíték, a tamási templom bejárati márványtáblája, azonban csak egy valamivel későbbi plébánia templomra utal, amelyet Szt. István tiszteletére emeltek. E templom körül volt az első temető is. A szentistváni időkből még említést érdemel Tolna megye megszervezése is Tolna székhellyel. A következő századokban Tamási osztozott a többi középkori magyar falu sorsában. A körülményekhez képest nőtt területe és szaporodott lakossága.

Az első országos veszedelem, az 1241-es tatárjárás csak 1242-ben terjedt át a Dunántúlra. Tamási szerencséjére nemigen szenvedett tőle, mert nem esett a tatárok főfelvonulási útjába. Azok ugyanis a Duna mentén és a Balaton északi partján vágtattak délnek. Mégis IV. Béla várépítési rendeletének köszönhető, hogy a máig is Várhegynek nevezett 200 méteres dombon 1250 körül felépült az első tamási kővár. Egy 1315-ből való oklevél már említi a tamási várat és várnagyát. A községnek akkor már rendes plébániája lehetett, mert az 1322-es pápai adólajstrom szerint Jakab tamási plébános adót fizetett a pápának. Az 1308-tól 42-ig uralkodó Anjou Robert Károly a már említett Kányai Fülöpnek adományozta a tamási várat. De mert örökös nélkül hunyt el, a király a birtokot Ozorai Sándornak juttatta. Mivel neki szintén nem maradt családja, a király a gazdátlan várat 1339-ben a nyugati határon a Habsburgokkal szövetkező Héder János bán: Miklós, Péter és Henrik nevű fiainak adományozta zagorjai várukért. Célja az volt, hogy a Hédereket a Habsburgoktól távol, az ország közepén telepítse le. A Héder nemzetség attól fogva Tamássynak nevezte magát.

A TAMÁSSYAK

A vár területe akkor a központon kívül kiterjedt Kosbára (mai Miklósvárra), Henyére, Szentmártonra és Kecsegére. Ez utóbbi három volt falu ma is része a tamási határnak. A Tamássy család 105 éves története összeforrott Tamási történetével. A család sorsáról Papp lstván dolgozataiból tudunk. A Tamássy testvérek 1348-ban (Koppány) Szántó falujukat elcserélték a dömösi prépostság Kánya, Tengőd és Ősiben levő birtokaival. 1358-ban (Bors, később Magyar) Kért, vagy Remetét Kont Miklós nádor a Tamássyaknak itélte. Az Anjouk halála után a Tamássy család Zsigmond király szolgálatába lépett és ennek fejében a király 1387-ben Tamássy Henrik két fiának: Miklósnak és Jánosnak adományozta Ireg (ma Iregszemcse) királyi falut.

Tamássy János 1399-ben királyi testőr, 1404-9-ig erdélyi vajda volt. 1408-ban a király kinevezte a Sárkány Rend tagjává. 1410-ben Zsigmond német-római király lett és ebben az évben Tamássy Jánost királyi főajtónálló-mesternek nevezte ki. Magas bizalmi állásában elkísérte királyát az 1414-es konstanci zsinatra, láthatta Husz János megégetését 1415-ben. További pályafutásának 1418-ban bekövetkezett halála vetett véget. Felesége született Lackfi Anna túlélte férjét. Fiaik voltak: János, László és Henrik. Leányaik: Katalin és Ilona. János és Katalin további sorsa ismeretlen. Tamássy László, Csáky Miklós vajda Ilona leányát vette feleségül, aki 1450 táján még életben volt. Tamássy Henrik első felesége egy Zsófia nevű főúri lány volt, a második pedig Koromzóy Klára. Tamássy Ilona,Csáky István főúrhoz (valószínű Csáky Mihály vajda családjából) ment feleségül.

Tamássy Jánost fivére Tamássy László váltotta fel Zsigmond szolgálatában, aki 1419-31 között királyi főajtónálló-mester volt. Mikor 1419-ben urát cseh királynak választották, magyar főurak álltak őrséget Zsigmond ajtaja előtt a Hradzsinban. 1431-ben a király udvarmesterévé nevezte ki. E minőségében királyi követségben járt Milanóban. Mikor pedig urát 1431-ben lombard királlyá koronázták, az oklevél egyik aláírója Tamássy László volt. (Egyébként e küldetésében követtársa volt az akkor feltűnő, későbbi hires hadvezérnek, Hunyadi Jánosnak.) Tamássy László Zsigmond kíséretében volt akkor is, mikor 1433. IV. 2l-én bevonult Rómába. Királya mellett állott, amikor IV. Jenő pápa 1433.VI. 30-án Zsigmondot német-római császárrá koronázta. Királya oldalán harcolt a husziták ellen a Felvidéken is. Elkísérte Zsigmondot a bázeli zsinatra is, ahol a husziták egy része, a kelyhesek visszatértek a római egyházba.

Tamássy Henrik 1432-től Zsigmond haláláig a székelyek ispánja volt, majd Albert király alatt (1438-39) királyi udvarmester. Ezért az 1440-ben trónra lépő I. Ulászló király megfosztotta őt a tamási uradalomtól és azt Csapi Ákos és Kisvárdai Miklós híveinek adományozta.

A Tamásiban 1441.X. 30-án kelt levelében Tamássy László azt írta Töttös Lászlónak,hogy ellenségei miatt nem meri nevezett barátját szekszárdi birtokán meglátogatni. Henrik fivére börtönben volt és levele szerint az özvegy Habsburg (Luxemburgi) Erzsébet királyné megígérte kiszabadítását, még ha 12 várat is kell fizetni érte. Ki is szabadította, mert 1442. IV. 17.-én Tamássy Henrik már értesítette Töttös Lászlót, hogy a pénz verésével kész és biztosra veszi az özvegy királyné győzelmét. Azonban a sors máskép intézkedett, mert az özvegy királyné 1442 decemberében meghalt, akit hamarosan követett Tamássy László is. A magára maradt Tamássy Henrik I. Ulászlónak esküdött hűséget. Visszakapott birtokaira vonatkozólag 1443.1. 25-én az utolsó Tamássy a budai káptalan előtt kölcsönös örökösödési szerződést kötött a vele rokon Héderváry Lőrinc nádorral, hogy az örökössel biró család fogja örökölni a leszármazott nélküli nemzetség birtokát. Ekkor már a Tamássy birtok nyolc megyére, Tamásin kívül négy várra, Tamási mezővároson kívül még 93 falura terjedt ki. Ezt a szerződést a király is jóváhagyta.

Amikor I. Ulászló a török ellen indult, kíséretében volt a somogyi és tolnamegyei nemesek élén Tamássy Henrik somogyi főispán is, aki 1444.X1. 10:-én a török elleni csatában Várnánál esett el királya oldalán. Az ottani csatatéren temették el, talán királya mellé, kinek mauzoleuma ma is látható. Magyarok, ha Várna csataterén jártok (mintahogy 2 évvel ezelőtt ott járt Gelencsér Ferenc sógorom is), álljatok meg I. Ulászló magyar király sírjánál. Vele együtt, vagy közelében vannak eltemetve a tolnamegyei nemesek is, élükön Tamássy Henrik főúrral. Ahogy említettük már, a többi Tamássy 1339-től kezdve a tamási Szt. István templomhoz épített Szűz Mária kápolnában lett eltemetve. A középkori magyar kincsek további megismerése céljából érdemes lenne a kápolna alapjait kiásni. Fényt deríthetne az ásatás a római és szentistváni templomalap körvonalaira is. Hasonlóképpen érdemes lenne az egész templomkert-temetőt kivallatni.

Elgondolkodtató, hogy a ma már eltűnt ősi vár helyén a XIV. és XV. században az ország leghatalmasabb főúri családjai éltek nagy pompában, szolgákkal és katonákkal. Itt szőtték terveiket, fogadtak gazdag látogatókat, beszéltek a világ-politikáról. Megjárták az egész művelt nyugatot, látták a pápát, a konstanci, a bázeli zsinatot, Husz János megégetését. Tárgyaltak miniszterekkel, főpapokkal, királyokkal. Barátai voltak a császár-királynak éppen úgy, mint a külföldi és gazdag magyar főuraknak. Külföldi útjaikon csiszolódott ízlésük, látták a külföldi építkezéseket, műemlékeket. Ezeket tamási várukban valószínűleg igyekeztek megvalósítani. A vár fennmaradt rajza mindenesetre egy különböző stílusokban épült, ízléses épületcsoport képét tárja elénk.

A HEDERVÁRYAK

Tamássy Henrik halálával a tamási uradalom a rokon Héderváry Lőrinc nádorra és Imre fiára szállt, akik bizonyos nehézségek után át is vették a 120,000 holdat kitevő birtokot. A már felsorolt uradalmakon kívül hozzájuk tartozott Tamási mezővárosban (valószínű a Koppány hídjánál) a vámszedési jog, Henye, Újfalu (Rácvölgy), Kismező, Meggyes, Kis, és Nagycseh, Sárfalva, Bak, Janak, Csecsőd, Iszgrib, Régen (Regöly), Mágocs, Bat és Pokud. Héderváry Lőrinc nádor és fia egyébként zavartalanul élvezték a hatalmas birtokot. Imrének a fia, Héderváry Ferenc is magas tisztségbe emelkedett. Nándor (Bolgár) Fehérvár főkapitánya lett. A déli végvár védelme azonban nagy felelősséggel járt. Ugyanis a törvény kimondta, hogy a végvár feladása hazaárulásnak, illetve felségsértésnek minősíthető bűntény. Mikor Héderváry Ferenc megfelelő felszerelés és elegendő katonaság hiányában Nándorfehérvárt feladta a töröknek, ellenfelei hazaárulással vádolták meg, melyért halálbüntetés járt volna. Mivel azonban kényszerhelyzete igazolást nyert, II. Lajos király tanácsosai szavára csak birtokainak elkobzására ítélte. Héderváry Ferenc azonban ügyét az ország legbefolyásosabb ügyvédjének, Werbőczy Istvánnak adta át, aki- midőn 1525.VII. 2-án Hatvanban nádorrá választották, az országgyűléssel kimondatta a Héderváry birtok visszaadatását. Persze mindezt nem szerelemből végezte Werbőczy uram. Kapott érte két várat és a tamási birtokot Héderváry halála után. Werbőczy minden hivatalát, ítélkezését korrupcióra, vagyonszerzésre használta fel. Somogyi Ferenc jegyzete szerint a ravasz fiskális korának legsikeresebb vagyongyűjtője volt, aki királyi adományokból, vesztegetésekből, jogi ügyletekből, végrendeletekből összesen 12 várat, 7 mezővárost, 121 falut, 17 pusztát, 83 birtoktestet és 54 birtokrészt, összesen 600,000holdat szerzett.

WERBŐCZYEK

A tamási uradalom új tulajdonosa az Ugocsa-megyei Verbőcön született kb. 1454 táján. Jogi tanulmányait Pozsonyban végezte és Szobi Mihály bán joggyakornoka lett, akinek a lányát vette feleségül. A befolyásos család segítségével Werbőczy hamarosan Bazini Péter országbíró ítélőmestere lett. 1498-ban II. Ulászló király rábízta az ország szokásjogainak összegyűjtését. A római mintára három részből álló Tripartitum összeírását szorgalmasan el is végezte. Valószínű, hogy azt még az 1514-es jobbágylázadás előtt az országgyűlésnek bemutatta. De még utána is fűzött hozzá, mert már belefoglalta a lázadást követő jobbágybüntető törvényeket, így a szabadköltözködés jogának eltörlését is. A latin nyelvű Tripartitum a pápai követ költségén Bécsben 1517-ben jelent meg, melyet 1565-ben magyarul is kiadtak: "A magyarországi nemesség szokásjogának hármas könyve" címmel. Az első részben a nemesség eredetéről, jogairól és vagyonáról szólt. A második részben a pereskedésről és perrendtartásról; a harmadik részben a fellebbezés módjairól, az autonómiák hatásköréről, a jobbágyok és zsidók állapotára vonatkozó törvényeket foglalt össze.

1516-ban II. Lajos király királyi személynökké (bíróvá) nevezte ki. Tagja volt több királyi diplomáciai kiküldetésnek. 1521-ben a wormsi német birodalmi gyűlésen királya nevében segítséget kért a török ellen. Mivel apósa vezető tagja volt a Szapolyai János vajda által irányitott nemzeti pártnak, 1525.VI1. 2-án nádorrá választották Hatvanban. A török támadó készülődései és az ország anarchikus állapota miatt aggódó VII. Kelemen pápa örömmel üdvözölte hivatalba lépését, mert tőle az államvezetés és a közrend megszilárdulását várta. Főúri ellenzői miatt azonban már a következő évben le kellett mondania. A zólyomi Dobronya várába menekült és onnan csak Szapolyai János trónra lépésekor tért vissza. János király kancellárja lett annak haláláig, 1540-ig. Mikor Szulejmán szultán 1541-ben Budán látni akarta a csecsemő királyt, János Zsigmondot, Werbőczy is kíséretében volt. Miután a törökök megszállták a fővárost, a budai pasa városbírónak nevezte ki a volt nádort. Szolgájának a törökök által való megöletése miatt azonban vitába keveredett a pasával, aki egy béketalálkozó alkalmával megmérgeztette.

Werbőczy, mint János király kancellárja szerezte meg a tamási uradalmat és 1541-i haláláig bírta azt. Hivatala miatt nem lakhatott Tamásiban s valószínű fia vagy tiszttartója kormányozta a birtokot. Életrajzát több magyar történész dolgozta fel. Fraknói Vilmos 1899-ben kiadott Werbőczy István című könyvében találta meg Tarján Jenő mérnök a tamási vár rajzát és adta át Papp István plébánosnak. Nevezett az 1930-as években ennek alapján festette meg Vitéz Zombory iparművésszel a tamási várnak könyvemben is szereplő festményét. Werbőczy kontraverzális alakja a magyar történelemnek. A feudális rendszer hívei nagy jogi tudását dicsérték. Nagyra értékelték, hogy törvénykönyvével jogi egységbe foglalta a háromrészre szakadt Magyarországot. Javára írták azt is, hogy állandóan hivatkozott a Szentkorona tanára. Ellenfelei, különösen a jelenlegi óhazai történészek azonban szemére vetik, hogy törvénykönyvével jogalapot adott a jobbágyok kihasználására és ezzel meghosszabbította szenvedésüket. Így a nemesi rendszer összes hátrányaiért őt tették felelőssé. I. Ferenc József király 1909-ben több szoborral együtt Budapest fővárosnak adományozta Werbőczy álló szobrát, melyet Donáth Gyula készített. Az Eskütéren felállított szobrot az új rendszer 1945-ben eltávolította.

Werbőczy elhalálozása után Tamásit fia, Werbőczy Imre bírta 1540-44-ig, amikor is a törökök foglalták el. A fiatal Werbőczy birtoklása alatt történt, hogy a tamásiak a dögvésztől vaIó megszabadulásuk emlékére 1542-ben szép gótikus kápolnát emeltek a vár lábánál Szent Rozália tiszteletére. (Ezt később kibővítették és barokk-stilra alakították át. Szentélye azonban a mai napig is megőrizte eredeti jellegét). Midőn a tamási Szent István templom a török alatt elpusztult, a tamási hívek ezt a kápolnát és a mellette kezdett temetőt használták, míg a törökök kiűzetése után, 1719-ben újjáépítették régi templomukat.

TÖRÖKVILÁG ÉS ÚJJÁÉPITÉS

Miután a törökök 1541.1X. 29-én elfoglalták Budát, a következő években fokozatosan szállták meg a magyar várakat. 1543-ban Esztergom, Tata, Pécs és Siklós jutott kezükre. 1544 áprilisában Simontornya, Ozora, Döbrököz és Tamási elfoglalása következett Ahmed pasa vezérlete alatt. Ezzel kezdetét vette a 142 évig tartó török megszállás Tamásiban.

* * * * *

Lassan oda jutunk, ahol a magyar történelemírás és tanításban nagy hiányosságok vannak, amelyek mindenképpen alapos változásokat igényelnek, mert az itteni hiány az, aminek következtében kerültünk ilyen hátrányos helyzetbe, hogy addig amíg a szervezetlen német, gyér települések bekerültek nyugat elismert történelemtanításába, addig a hosszú ideig egy helyben élő ősműveltségű népeink kimaradtak, vagy ismeretlen, esetleg egyes helyeken ilyen vagy olyan kultúra csoportnak említettek, említtetnek nevezve őket földrajzi vagy lakóhelyeik elhelyezkedésük után, de soha sem a pontos meghatározással. Így fenntartva az ismeretlenség, bizonytalanság homályát. Ennek kapcsán értékeinket elsajátíthatják, magukénak tűntetve fel.

Tomory Zsuzsa mondja:

Egy valamire szeretném emlékeztetni önmagunkat: számos tájcsoportunk nyelvi különlegességei, műveltségi termékei mind a magyar ősműveltség részei. Idegenek ezzel nincsenek tisztában, s külön népként könyvelnék el őket. Ez történt a székelység esetében, amikor – önző nemzetpolitikai szempontból – külön választották a politikusok a székely és magyar erdélyi lakost, ezzel hangsúlyozottan igen kicsi kisebbségként kezelhették a székelyt is és a magyart is, akiknek joga nem lehet az önkormányzat kérelmezésére. De ha valamennyi népegységünk a nevük mellé írják az összetartozás, az őseredet nevét is: akkor a Világörökségnek – a valóságnak megfelelően – a magyar egységbe kell helyezni valamennyit.

Ha külföld előtt jelentkezünk, a következő szabály szerint járjunk el mindnyájan: népi nevünk mellé írjuk oda a magyar szót: palóc-magyar, székely magyar, jász-magyar (itt saját magunk számára bővebb felvilágosításként megemlítem, hogy a mag és a kun, kam szavak egymás tükörképei, s csak a feladatok mikéntjét jelzi), kun-magyar, stb.Magyar Adorján magyarázatával a következő: “Az m és n hang egymásnak bár nem közvetlen rokonai, mégis egymással gyakran fölcserélődnek. Ismeretes, hogy régibb nyelvünkben a szem szó gyakran szen is volt.”

Magyar ősműveltségünk tizenhat ilyen őstörzsből áll, s helyesnek tartanám az őstörzs szó használatát a népegység, stb. kisegítő szavak helyett: Palóc-magyar őstörzs, székely-magyar őstörzs és így tovább, valamennyi őstörzs esetében, melyeket Magyar Adorján Az ősműveltség című művében részletesen bemutatott. Az őstörzs tisztán kimutatja a történelmi tényt: valamennyien a magyar Kárpát-medencei őshaza magyar gyermekei vagyunk. Nem életképtelen nemzetdarabkák csonkjai vagyunk, hanem a Teremtéstől kiinduló egységes ősműveltséget képviseljük a mai napig is. Helyezzük gondolatban térképre ezen őstörzseket, s akkor valóban láthatjuk, ezen őstörzsi összetartozás milyen hatalmas előnyt jelent mind öntudatunk, mind az idegenek felvilágosítása terén.

Szemléltetésként a magyar eredet szálait bemutatom, s egyben hangsúlyozom, hogy a belőle származó őstörzsek még a politikai államalkotás előtti idők emberét idézi: környezetét, foglalkozását, életfontosságú termékeit, s mindenek előtt Istene nevét.

Magyar, hun, kun, szemere, besenyő, jász, avar, palóc, székely, kabar, kazár, török, szolim, marmar, körös, pannon. (Itt zárójelben sajnos meg kell jegyeznem megnyugtatásként, hogy kazár őstörzsünknek semmi köze nincsen az ezredekkel későbbi, műveltségromboló, ősműveltségünket eltulajdonítani akaró igyekezethez és az általuk gyártott kapcsolatokhoz.)

A magam részéről magyar anyanyelvünk világörökség részévé tevése terén igyekeztem eredményt elérni. Most látom, hogy mielőtt ezt megtennénk, valamennyi magyar őstörzsünk ősműveltségét is bele kell foglalnunk.

* * * * *

Írásunk e hosszúra nyúlt közlésével, azt óhajtottuk kétségtelenné tenni (ami sajnos még mindig nem köztudott, hogy őshazánk – anyaföldünk, a Kárpát-medence, amit épp ezért hiába keresünk bárhol e határokon kívül, amit Istenünktől kaptunk örökbe, mint szűzföldet), nyelvünk pedig ősnyelv, az ősműveltség nyelve, amely alapja, formálója lett minden európai nép nyelvének. A nyelvészek ezért találják nyelvünket rokoni kapcsolatban, szinte minden európai nyelvvel. Ezt az ősidejű egymás mellett élést magyarázzák idegen népektől való szókölcsönzéseknek, mert nekünk a finn-ugor elmélet szemléletben szavunk az egyszerű dolgok kifejezésére sem volt elégséges. A bőséges többirányú kárpát-medencei ősiségünk bizonyító anyagait azért közöltük, hogy meggyőző bizonyíték álljon arra, hogy a pozsonyi csata a németek egységes indítéka nem az általunk, vagy Árpád népének elfogadhatatlan zsaroló követelésének a következménye, hanem az e korban már jól ismert földrajzi, s ásványkincseinek az elsajátítása, tudva a német nemzeteszme imperialista törekvéseit.

A közöltek után megkérdezhetjük, hogy melyik európai országnak van ilyen korba visszamenő emlékezete, mint a kárpát-medencei, amelyet az előembernek, azaz Archantropus-nak neveznek és már a jégkorszakban élt itt, az emberré válás kezdeti fokán. E korok emberének nyomait itt megtalálták a pannoniai, közelebbről a Tamási, Regöly féle feltárások során, Kr. e. 100.000-50.000 évtől folyamatosan.

Botos László

2015. október 3.

---