A politikus nyilvánossággal kapcsolatos viszonya, a politikusi tisztesség (bármely szinonima alkalmazható: pl. becsületesség, etikusság, erkölcsösség, gerincesség), ezek egymásra hatása, és az ezekkel összefüggő felelősség alapvetően határozzák meg egy település, egy ország, egy nemzet, egy földrész és az egész Földkerekség életét.

Engedjétek meg, hogy körüljárjam ezeket a fogalmakat, mielőtt rátérek arra, amiért Benneteket megkereslek.

A magyar nyelv szavai értelmezőek. Így a „tisztesség", a „közélet" kifejezéseket sem kellene külön értelmezni, ha abszolút értelmezésük nem relativizálódott volna. Mondják ezt úgy is – mintegy önigazolásként -, hogy „korhoz igazított".

A tisztesség relativizálódása azt jelenti, hogy a köz érdekével ellentétes eszmékkel, döntésekkel kapcsolatos következetesség is tisztességesnek minősül. Ezzel az őszinteség, nyíltság is relatív értelmezést kap.
Így aztán az a politikus is tisztességesnek mondhatja magát, akinek a tevékenysége ott kezdődik, ahol az abszolút értelemben vett tisztesség véget ér.

A látványpolitikusok a közéletben megmutatkozó eseményekre reagálnak, olyan stílusban, amit az emberek jelentős része megért és támogat. Ők megmagyarázzák az események hátterét és a hátrányos következmények megszűntetésére javaslatot tesznek.

Ha a látványpolitikus az események hátrányos következményeinek megszűntetését egy közérdeket képviselő, kidolgozott rendszer részeként határozza meg, akkor elősegíti a rendszer megvalósulását és egyben elhárítja a hátrányt okozó esemény megismétlődését. Ez az abszolút értelemben vett tisztesség.

Ha a látványpolitikus az események hátrányos következményeinek megszűntetéseként a következmény ellentétét határozza meg (kapcsolódó hatásainak figyelembe vétele nélkül), akkor meghagyja a hátrány megismétlődésének lehetőségét és – ami a nagyobb baj - olyan javaslat-láncot hoz létre, ami izolált elemek véletlenszerű halmazát eredményezi, aminek neve a matematikai logikában: káosz. Ez a relativizált tisztesség.

A látványpolitikus ismertté válik, népszerű lesz azok körében, akik azt hallják tőle, amit hallani akarnak. Ezzel hatalomba kerülése és hatalomban maradása garantált, így ismertsége és népszerűsége növelésére lehetősége gyakorlatilag korlátlan.

Az a látványpolitikus, aki rendszerszemléletben ad megoldást a következmények hátrányos hatásának megszűntetésére, az élettér egy részére vonatkozó és az ott élő emberek érdekeivel kötött képviseletet vállal, tehát nem engedi a választók és önmaga közé egy csoport (párt) részérdekeit.

A látványpolitikus így válik vezetővé.

Az a látványpolitikus, aki az esemény hátrányos hatását az azt eredményező esemény ellentétével akarja megszűntetni (kapcsolódó hatásainak figyelembe vétele nélkül), hatalomra jutásával a káoszt erősíti, védtelen a meg-megújulóan hátrányt jelentő események kialakulásával szemben, ezért azok ismételt jelentkezésekor az akkori helyzetnek megfelelő – és az előző hasonló helyzet által kiváltottal nem azonos – megoldást alkalmaz, a káosz-elméletnek megfelelően. Tevékenységének törvényszerű következetlensége miatt nem vállal egyetemes érdekképviselethez kötött feladatot, szüksége van a káosz-hatást átmenetileg csökkentő, szabadnak mondott, de értelemszerűen szabados részérdek (pártérdek) képviselethez.

Ez mutat rá az abszolút fogalmak relativizálódásának gyakorlati veszélyére.

A látványpolitikus így válik a diktatúra helytartójává.

A látványpolitikusok a hatalom gyakorlói az önkormányzatokban és a parlamentekben.

Azt, hogy ezt a közérdek felelősségteljes képviselőiként teszik, vagy egy diktatúra helytartóiként, az dönti el, hogy milyen háttérpolitika követői. Mondhatom úgy is, hogy abszolút vagy relatív értelemben tisztességesek-e.

A háttérpolitika tehát a hatalom tényleges gyakorlója.

A háttérpolitikusok által meghatározott, vagy közvetített értékrend jelenti a mindennapi élet minőségének alapját, vagyis azt, hogy az élettér adta lehetőségek felhasználása kinek az érdekében történik, az irányítási-vezetési mátrixban az irányító az ember, vagy egy társadalmi csoport (Bibó szavaival: társadalmi osztály). Előbbi a közszabadságot jelenti, utóbbi a diktatúrát.

Kedves Krisztina és Tamás!

Köszönöm, hogy elolvastátok fenti gondolataimat.

Parlamenti munkátokkal Ti azt bizonyítjátok, hogy a közéletben megmutatkozó eseményekre rendszerszemléletben reagáltok. Mindketten érzitek a Szent Korona Értékrendet, ami eszmeileg, jogilag és az élettér lehetőségeinek emberközpontú rendszereként felülemelkedik a diktatúra még életben lévő változata, a liberális-kapitalizmus részérdek-személetén, meghatározva a közérdek érvényesülésének lehetőségét.

Gyakorlati munkátokat olyan közegben végzitek Brüsszelben, Strasbourgban és Budapesten, amely rajtatok kívül a most megbukott paradigmát adó háttérhatalom irányítása alatt áll. Ez a tény tevékenységeteknek kimagasló értéket ad.

A diktatúrát megtestesítő háttérhatalom „kármentő" utasításait a Bilderberg-csoport nemrég lezajlott ülése fogalmazta meg az elrabolt szellemi és anyagi érték megőrzésére, a pénz- és anyagi tőke integrációjával, és szabad kezet adott a helytartóknak arra, hogy az egymás elleni, koncért folytatott harc gátlástalan legyen – itt nem Vivien Reding személye a fontos, hanem az az üzenet, amit neki tulajdonítanak, „Jancsinak mondom, hogy János is értse" módszerrel.

Saját helytartóit sodorta kilátástalan helyzetbe az önhittség vak gőgjétől elvakult háttérhatalom, hiszen az általuk gyakorolt gazdasági és katonai terrorizmus az emberiség létét fenyegeti, ezért a vérfürdő rémképét előrevetítő bukásuk békés mederbe terelése az emberiség érdeke.

Radikális paradigmaváltásra van szükség, de békés végrehajtással.

A paradigmaváltás háttérhatalom-váltást jelent.

Fel kell ismernie mindenkinek, hogy az embert a Teremtő szövetségesének tartotta az alkotmánnyal (alkotása működtetésére vonatkozó iránymutatással), amely minden teremtmény szabadságán alapszik, azzal, hogy mindenkit saját életterén kizárólagos hatalomgyakorlási, tulajdonlási és birtoklási joggal ruház fel.

Ezért egyedül a Teremtő a természetes háttérhatalom, aki istenszülői feladatának egy részét kegyelmezte ránk a Szent Koronával, hogy ezen keresztül a Lélek Fénye uralja és formálja az anyagot. Az e szerinti élet újjáteremtése a Magyar Küldetés.

Kedves Krisztina és Tamás!

Amikor ezt a levelet elhatároztam megírni, a Tavares-jelentésre, Redingre, a földtörvényre és az EU-tagságunk felmondására vonatkozó népszavazásra akartam a hangsúlyt fektetni.
Nem ezt tettem, mert ezek okairól és a háttérhatalomról kellett szólnom, és arról, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva, de mielőbb tennünk kell, hogy a szenvedhetetlen iga ne változzon az emberiség kivégző-szerszámává.

Tudjátok, hogy küldetésem a Szent Korona Értékrend közvetítése.

A miértre adott válasz egyértelműen az önvédelmet határozza meg.

A mit kérdésre feleletként a Szent Korona Értékrendet kaptuk.

A hogyan kérdésre hagyományainkkal válaszolhatunk.

Szeretettel kérlek Benneteket, hogy mielőbb hozzuk létre azt a találkozót, aminek célját Tamás így fogalmazta meg: „Hazánkért és az emberiség jövőjéért."

Kelt Szegeden, 2013. Napisten havának 22. napján.

Árpád sarja, Halász József