Miért? Bolond, vagy önjelölt Nostradamus?

Párom cigarettát vesz, én a dupla ajtó szélességű nyitott bejárat előtt, a járda túl oldalán cigizve, benti ordibálásra figyelek fel. Valami gyereket emleget a férfi ordítozó. Először próbálom megállapítani kitől jön a hang, a bent tartózkodó öt fő vásárló és két fő kiszolgáló közül? Mivel biztos eredményre nem jutok, eldobva a félig elszívott csikket, párom védelmében – többé-kevésbé felkészülten – a nyitott bejárathoz lépek, ha kell beavatkozásra készen, és a következőket hallom az üzlet közepén tartózkodó, nekem háttal álló – jó nagy túlzással – „úriember” szájából:

„Itt úgyis zsidó-arab uralom lesz, és a magyarokat a saját házukban lőjük agyon!” – mindezt ordítva.

Ezzel a férfi kiviharzik a dohányboltból, részben elkerülve a bejárat nekem bal oldala előtt álló, iszogató fiúkat. Pár pillanatig közvetlen közelből egymás szemébe nézünk, részemről az elhangzott mondat után félig bénultan. Láthatóan nem részeg, szemei tiszták, kábítószernek nyoma sincs, de azok a szemek iszonyatos gyűlöletről árulkodnak. Nem arab, de szakállas! Külső jegyek alapján úgy jó negyvenéves zsidónak vélem! Ez fenyeget minket halállal! Ki tudja miért!? Vajon mit követhetett el az üzlet kiszolgáló személyzete? Cigarettát adott el? Vagy a férfi a ránk váró jövőt vázolta fel? Néhány perccel az események után elgondolkodom. Le kellett volna ütnöm? Nem vagyok egy kigyúrt alak, agresszív sem, jóval idősebb is vagyok, de talán meg kellett volna tennem! Akkor is, ha „természetesen” a kamerák pont az ominózus mondat elhangzásakor vélhetően „nem működhettek”. Meglehet a közeljövőben, mikor ő fog rám fegyvert, megbánom mulasztásom! De akkor már ez lesz életem utolsó gondolata…

Minden dohányboltban videokamera működik! Vajon tett feljelentést a bolt személyzete, a képi- és hanganyagot mellékelve? Vagy az üzlet esetleg hasonszőrű tulajdonosa miatt – saját anyagi érdekükben – a történteket elengedték a fülük mellett, és a felvételt törölték? Nem tudom. De megdöbbentő! Saját hazámban agyonlövéssel fenyegetnek tulajdonképpen engem is, hiszen én is magyar vagyok! És ezt egyesek megtehetik! Ha az eseményeket úgy mesélik el, hát kételkedem! De ez velem, pontosabban velünk történt meg! Mit tesz ilyenkor a zsidó Tett és Védelem alapítvány? Pártfogásába veszi az elkövetőt, és inkább engem vegzál majd? Miért nincs nekünk magyaroknak – a saját hazánkban (!) – hasonló szervezetünk, ahol panaszt lehetne úgy tenni, hogy közben a megtorlástól, megbélyegzéstől nem kellene rettegni? Mert ugye ilyen jellegű panasz felvételére a „magyar” rendőrség már alapból alkalmatlan!

Madarász László

Az eredeti írás a szerzőnél: http://magaspart.hu/?p=734