ZÁRÓSZÓ

Közel tizenötéves aprólékos, de jól megszervezett gyűjtés eredménye sűrűsödik az "Ékírástól a rovásírásig" két kötetében. Kezdeti elgondolásom az volt,hogy az egy kötet terjedelmét nem haladja túl a gyűjtött anyag, de a szinte "világszervezeti" méretet öltő segítőszándék munkatársaim részéről két kötetnyire duzzasztotta a rovásemlékeket.

S még így sem teljes a munka. Befejezés után, sőt még ma is egyre-másra küldenek újabb rovásemlékeket. Ezekből talán egyszer pótkötet alakul. Így lenne szép. A könyv nem könnyű olvasmány. Nem is akar az lenni. Inkább egész könyvtárt pótol főleg azok számára, akik a Hazán kívül élve keresik múltunk kultúrát hordó írását.

A kétkötetes "Ékírástól a rovásírásig" egyik főbb célja - mint azt bizonyára észrevehették Olvasóim - a magyarság ősi bölcsőjének, régi hazájának keresése. Vékonyka, de erős fonál, végigvezetve összes rokonnépeinknél, egyetlen családba fonva az apró rovás-gyöngyszemeket. Könyvünk eme szándékát, - úgy hisszük - sikerült elérnünk,

S a rovásírás megbecsülésére nem mondhatunk magasztosabb ítéletet és egyben buzdító intelmet, mint BARANYAI DÉCSI JÁNOS 1598 március 5-én TELEGDI JÁNOSHOZ intézett levele:

"A magam részéről méltónak ítélem e betűket nemcsak arra, hogy valamennyi iskolánkban tanítsák, hanem arra is, hogy mindenrendű honfiaink, gyermekek, ifjak, öregek, asszonyok, nemesek, parasztok, egy szóval: a kik csak magyaroknak akarják magokat neveztetni, megtanulják..."

Ezért értékeljük nagyra a két kötet mecénását, a Los Angeles-i KÖRÖSI CSOMA TÁRSASÁG ROVÁRÍRÓ CSOPORTJÁT, mert ezt a nemes eszmét tűzte ki céljául: megtanulni és megtanítani ősi rovásírásunkat. S miután egy nép sem maradhat fenn a történelemben, amely múltját nem tiszteli, már valóban végszóként idézzük FISCHER ANTAL KÁROLY 1889-ben megjelent rovásírásos könyvének imádságos fohászát:

ISTEN ÁLDÁSA LENGJEN A MAGYAR NEMZET FÖLÖTT!

Számkivetésünk 30. karácsonyán, 1975-ben
Buenos Airesben

Fehérné, Walter Anna