Nehéz lenne találóbb mottót választani a világhelyzet jelenleg átélt fejleményeinek, tartalmilag az emberiségellenes háttérhatalom mesterkedéseinek érzékeltetésére, mint e három emberöltővel ezelőtt íródott sorok. Ám akármire születtünk, akárkikké lettünk is, tudatában kell lennünk, a jelen parancsa szerint ezúttal mégiscsak az emberiség megmentése van a napirendünkön. Akarjuk, nem akarjuk, valamennyiünkén! Életünkről van szó, kétségtelen, hogy mindenekelőtt önmagunkat kell megmentenünk a háttérhatalomtól!

E történelmi feladat, horderejének okán, különösképpen megköveteli, hogy tetteinken a tudatunk uralkodjon. Sürgeti mindannyiunk erőfeszítését, s minden eszköz késedelmeskedés nélküli bevetését, mivel az emberiségtől elidegenült háttérhatalmi ellenségeink – akiknek a haszon mindig fontosabb volt, mint az ember, akit hallgatólag mindvégig, a robotizálás előrehaladtával pedig immár nyíltan eldobható kelléknek tekintenek – nemcsak bejelentették, elkötelezettek az emberiség nagy részének kiirtására, hanem durva és kifinomult eszközökkel hozzá is láttak.

Megdöbbentő, de mégsem tudatosul bennünk, hogy a napjainkban bekövetkezett minden nem természetes halálért ők a felelősek. Senkitől nem fogadható el olyan érvelés, hogy a klímaválság, az egymást követő járványok, a nemi őrület, a muszlim és más idegen betolakodók, a gazdasági és az energetikai válság, avagy az orosz különleges hadművelet fenyegeti az emberiséget. Mindegyik hatékony, de csak eszköz, s mögöttük a háttérhatalmasok állnak, ők szervezik meg, vagy provokálják ki.

Az emberiségre ráerőszakolt sorsrontó tévútra figyelmeztető mottó színigaz voltát napjaink szellemi tudati történelme tanúsítja is. Azzal a lesújtó ténnyel, hogy a világ, főleg Európa, legátfogóbb értelemben vett értelmiségének jelentős, félő hogy nagyobb és fiatalabb részét, éppen tudatilag, önazonosságilag tájolták el, hogy biológiailag, fiziológilag is tönkretehessék. A digitálissá másított életmód kényelmi csapdái, a fősodratú sajtó téveszméinek, hazugságainak akadálytalan sulykolása, a koronavírus járvány egyre vitathatóbb olvasata, az önmagában cselekvőképtelen vírusra fogott művi gazdasági-társadalmi válság, a szemük előtt meglebegtetett kényelmes, avagy elborzasztó boldogulási-megélhetési választási kényszer, Európának a háttérhatalmi kulisszák mögött betervezett, s általa szertartásosan elfogadott öngyilkosságának nyomasztó hatásai, a tudatukra nyomasztó következményekkel járó kormányzati ukranizálás kihatásai alatt tévelyegnek, szenvednek.

A történelmi feladatukat képező nemzeti útkeresés helyett ide-oda csapódnak, alkalmazkodásra adják a fejüket, vagy erre kényszerülnek, avagy visszavonulnak. E bonyolult, napjainkat mind fenyegetőbben eluraló nemzetidegen háttérhatalmi erők által összehangolt tudatromboló hatásmechanizmus körülményei között sokan a szellemi önvédelem helyett, a „tűzvész, árvíz, döghalál, háború” mellé, a történelem rossz oldalára állnak. Nemcsak elhiszik a fősodratú bebeszélést (engedelmesen még narratívának is nevezik), hanem el is fogadják valóságnak, elveszítik, vagy elárulják értelmiségi mivoltukat; akaratilag letesznek igazi társadalmi szerepükről, sőt hirdetik, védelmezik az őket rászedő, politikai csőlátásra rábíró háttérhatalmi téveszméket. Szomorú rádöbbenni, bőven akadnak sorainkban is, akik láthatólag tényleg nem arra születtek, vagy letettek róla, hogy megmentsék az emberiséget.

Napjaink politikai tudati történelme hasonlóképpen tanúsítja a mottó gondolatvilágát. Azzal, hogy a válságoknak, a háborúknak a háttérhatalmi fősodor által szertartásosan, s már-már hivatalosan elrendelt okai, okozói mögött nem az emberiség, hanem, mint mindeddig, az egyazon természetű háttérhatalmi érdekcsoport áll emberiségellenes célokkal. A legkorszerűbb tudományos eredmények szülte eszközök, módszerek, fegyverek titkos, álcázott bevetésével, a szemünk előtt „mesterségesen idézi elő a tűzvészt, árvizet és a döghalált”. Egyelőre csak tizedelve az emberiséget. Hosszú ideig világszerte hihetetlen naivitással nem létezőnek hitt háttérhatalomról, emberiségellenes bűnözők összeesküvéséről van szó. Az okok, célok, fejlemények láttán, taktikájuk és stratégiájuk körvonalazódása nyomán, az értelmiség másik része, a gyarapodó hazafias értelmiségiek és politikusok által felvállalt eszmei harc eredményeként, nagyrészt személyesen is azonosítottakká váltak. Mindezek okán immár nem érintethetetlenek. De kik is ők?

Részünkről lenne csőlátás csak az amerikai kormányt emlegetni, bár fő végrehajtóként az emberiség elleni bűnözők legaktívabb élcsapatát képezi. A hazafiaiak, a világsajtó közlései, elemzései, minősítései alapján, összefoglalóan az amerikai zsidó-szabadkőműves globális pénzügyi háttérhatalmi maffia, valamint az általa kulcspozíciókba juttatott, a Világgazdasági Fórumon (a Klaus Schwab vezette WEF), a Közép-európai egyetemen (a Soros György által pénzelt CEU) kiképzett ügynökeik.

Általában elmulasztják említeni, hogy a fenti jellemzőikkel szoros kapcsolatban álló titkostársasági, talmudista, kabbalista, vallásilag ószövetségi elkötelezettségeik alapján meg vannak győződve, kizárólagos előjoguk az emberiség sorságnak meghatározása. Mindegyik jelzőjük súlyos tartalommal bír, de továbbiakkal is kiegészíthető, ha pedig a dolgok mélyére akarunk látni, nem csak szemtanúiknak lenni, egyikről sem feledkezhetünk meg. (Lényegüket illetően rövidebben is meg lehet nevezni őket, de éber hazai és nemzetközi ügynökeik, azonos mivoltuknál fogva, antiszemitizmusnak minősítenék, s ez a meghatározás, bár egyre satnyul, egyeseket még megriaszt). Ők azok, akik nem elégednek meg azzal, hogy provokálhatnak számukra jövedelmező háborúkat, mesterségesen előidézhetnek tűzvészt, árvizet, döghalált (AIDS, madárinfluenzák, sertésinfluenza, majomhimlő, koronavírus, illetve aszály, özönvíz, földrengés).

Emberi mivoltukon túllépve, beleszólnak mindenki sorsába, nyíltan sokallják az emberiséget, s el is kezdték az irtásunkat.