Szinte napról napra kerülnek elő a magyar kárpát-medencei ősiségünk bizonyítékai. Megrendítő, alig hihető dolgok, tudósítások ezek. Csak két napja, hogy Cser Ferenc- Darai Lajos: Kárpát-medence, vagy Szkítia? c. könyvéből idéztem egy 19 oldalas szemelvényt, amely közlés a legújabb kormeghatározással igazolja: világviszonylatban is, hogy az emberré válásunk, homo-erectus korából, a Kárpátmedencei ősnépnek előjoga van, hogy beleszóljon, beleszámolják az ember, emberré válás nagyon fontos fejlődésébe
E könyv, amelyből idéztem 2011-ben jelent meg, de az akadékoskodó Akadémiánk elsiklott felette, mintha meg sem jelent volna.
Ugyanígy Angela Marcantonio bejelentését sem méltatta, sőt támadást indított a híres, és elismert olasz kutató ellen, mivel azt merte budapesti előadásán kijelenteni, hogy 4000 évvel ezelőtt a Kárpát-medencéből költöztek át Olaszországba az etruszkok, kik Róma első királyságait adták. Akadémiánk „tudós nyelvészei" még mindig a finnugor gyökök valamiféle, a néptől is megérthető – hisz annak származását akarja bizonyítani, és elfogadható magyarázatot fabrikálni. Még mindig ott tart, hogy a magyar nép, akkori elmaradottságánál fogva, képtelen volt bármiféle kulturális, civilizáció megnyilvánulására: mert erre nyelvének fejletlensége, alkalmatlanná tette.
Ezért barangolásai során, gyűjtötte össze a mostani kevert összelopkodott magyar nyelv klasszikus, pontos kifejezéseinek rendszerét, képességét. Nem veszi észre, helyesebben nem akarja észrevenni, hogy a „tudomány", amit tanít és hirdet, azt ellenségeink, főleg a németek, osztrákok és az elszakított területek történészei leigázásunkra, és saját maguk felmagasztalására írtak, amit Akadémiánk minden gondolkodás nélkül szolgalelkűen átvett, tanít és hirdet. Mikor jön el az az idő, hogy Akadémiánk hűen rááll s elkezdi kutatni a magyar nép és nyelv eredetét, ahogy azt gróf Széchenyi István megálmodta, és anyagi támogatásával a Magyar Tudós Társaságot létre hozta e cél érdekében? Mint alapító öt megilleti a tisztelet, s az Akadémiának kötelessége az alapító kívánságának eleget tenni, ami a magyar nép kívánsága is. Az Akadémián létezik a hebraisztika, ugyanúgy vezessék be a hungarológiát.
Most egy újabb kézirat jutott el hozzám, Práczki István: Magyarok Golgotha járása címmel. Én személyesen nem ismerem Práczki István Bátyámat, csak egyszer találkoztunk egy rövid időre, de jól értesültem írásairól, amit már hosszú idő óta kerültem, mert nem tudtam mindenben hitelt adni írásainak. Részemre a merész meglátások érthetetlenek. De mivel a fentebb említett dolgozata kezembe került, kinyomtattam, mind a kétszáz oldalt, és megvallva az igazat, szkeptikusan kezdtem az olvasáshoz. De ez a kételkedés, gyorsan, nagy érdeklődéssé változott bennem. Még mindig nem értem az olvasásban az írottak végére, de máris olyan gondolatok, meggyőződések uralkodtak el elmémben, hogy minden ellenkritika ellenére is, nevezzenek engem e dolgozat elolvasása után, bárminek is, sarlatán, délibábos, elfogult soviniszta, nacionalista, álmodozó, magyarkodó, vagy bármi egyébnek, de a kézirat egy részét közzé adom, mert a magyar ősnyelv, amely a világ népeinek az ősnyelve, ennek segítség hívásával, felhasználásával Práczki István olyan titkos melységekre bukkant, ami bámulatba hozza, vagy egyenesen zavartnak nevezheti a kézirat íróját. Pedig az író igazat, valóságot állít, amit a magyar szavak, idegen nyelvek ezer és ezer kifejezésében, használatában ismert fel, a már említett szóelemzések értelmi egyezésében. Ezek az egyezések visszavisznek a bibliai kort is megelőző időkbe. Megvilágítja, hogy a szittya-magyar-avar-hun évezredes műveltség, hogyan, minek, kiknek következtében veszítette el vezető szerepét, és még azt is,
hogy miért?
Olvasva Práczki tanulmányát, megvallom nem értek mindennel egyet. Vannak dolgok, amelyek túlhaladják egyéni képességem. De mégis helyet adok egy szemelvénynek az írásból, és fel fogom tenni a honlapra is, de csak azért, mert majd jönni fog egy idő, amikor az írottakat majd tovább kutatják, tovább fejlesztik, akkor már legyen egy kiinduló alap, ami rávezet az elvesztett útra. Az írásban, amiről szó van, az a világ legszakrálisabbnak vélt eredetét kérdőjelezi meg.
Botos László
2014-01-10
Hozzászólás
A 2015-07-07 10:42-én megjelentetésre beküldött hozzászólásod sajnos nem érte el honlapunk minimum normáit. Légy kedves fogalmazd újra, házirendünket tiszteletben tartva magyarmegmaradasert.hu/nyitolap/honlap-tajekoztato/1707-2-hazirend. Második fölszólítás.
Nehezen tudom fölfogni, miért becsméreled ismételten e honlap társaságában is elismert és tisztelt kutatóinkat, tanítóinkat.
Magyar Adorján munkáját jómagam is nagyra becsülöm. (Művei honlapunkon is olvashatók, méghozzá saját oldalán magyarmegmaradasert.hu/szerzok/k-n/magyar-adorjan.) Továbbá, őt, magát szellemi óriásunknak és lelki bástyánknak tekintem. Ő, viszont, tudtommal sohasem vágyódott elismerésre. Sőt, ha jól emlékszem, undorodott a hiúságtól, és elutasította a Nyugat azon eszméjét, miszerint a tudás, a gondolat vagy az ötletet tulajdonolható. A tudás forrása szerinte (is) Isten, aki azt az emberiség fölemelése érdekében osztja meg gyermekeivel, akik azt egyéni tehetségeikhez képest továbbítják másoknak. Magyar Adorján is csak kutatásai és fölfedezései terjesztését kívánta. Tehát mindazok, akik azt teszik, ténylegesen kívánságát teljesítik.
Ami a forrásmunkákra való hivatkozásokat illeti, a források megjelölésének szerintem egyetlen egy tisztességes célja lehet: útmutatás az eredeti mű felé a tételek igazolására vagy szükséges részletezésére. Ha az anyag nem igényel se igazolást, se részletezését, akkor semmi szükség sincs a forrásmunka megjelölésére. Sőt, fölösleges utalások sok esetben egy vagy több rejtett, tiszteletlen indítékot burkolnak - hízelgést, kapaszkodást, önteltséget, stb.
A plágium fogalom a nyugat világszemlélet azon kezdetleges képzetéből fajzott, miszerint a világegyetem minden - szellemi, lelki, testi - alkotóeleme, így a gondolat is, tulajdonítható ás tulajdonolható, ráadásul kizárásosan. Szófejtésben ógörög, "plekein", "hálót fon, behálóz", ez a szó a korai latin világban az emberrablást (plagiarius) címkézte. Az 1. században viszont már egy római költő (Martialis Marcus) a "plagiary" szóval fejezte ki verse, szerinte becstelen, elrablását. Evvel a váddal született meg a gondolat szabad röptének korlátozása.
A gondolat tulajdonolhatósága viszont a nyugati világon kívül ismeretlen(*). Pl. semmi nyoma sincs se a Kr.e. 2. évezred előtti Folyamközben, a középkor előtti Közép- és Kelet-Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában, vagy a 16. sz-előtti Amerikában, se leírt szövegekben, se legendákban, se néphagyományokban. Sőt, még a züllött Nyugaton is találunk gondolkodókat (pl. Pl. Hippói Ágoston, Luther Martin), akik elutasítják a rájuk telepedett idegen szellemi törpék világszemléletét, plágium fogalmukat beleértve, és Istent tekintik a tudás forrásának. Továbbá, elítélik úgy a plágium vád, mint annak anyagi kivitelézését, a szerzői jogsértés fogalmát. Ezek az eszközök szerintük is félelem-szülte öncenzúrázásra késztetik az emberiséget, s akként gátolják a gondolat szabad terjedését. A magyar istenhit szerint pedig a gondolat Isten egyik erőnysugárzás fajtája (BJF, Grandpierre Atilla), melyet ember szellemierőként fog föl és hasznosít, illetve sugároz tovább (tanít).
Sajnos, ma már mi is többségben gátoljuk a gondolatok terjedését. Még csak észre sem vesszük, hogy önként vesszük magunkra, sőt, próbáljuk másokra is kényszeríteni, ezt a becstelen szájkosarat, méghozzá a "becsületre" hivatkozva. Minden szellemi termék - tudat, öntudat, gondolat, ötlet -, úgymint minden lelki termék - élet, érzés, megérzés, ráérzés - Istentől ered. Ember csak ezen erőnysugárzások fölfogására képes "vevőkészülék", esetleg azok továbbsugárzója (tanít, lelkesít).
Záróban, honlapunk látogatótól elvárjuk, hogy tartsák tiszteletben e honlapon megjelentett szerzőket.
____________________
(*) (Szabad fordításban:) "Közel-keleti, Ázsiai és Afrikai tanulók képtelenek fölfogni [azt az eszmét, hogy], hogyan lehet tulajdonolni ötleteket (McLeod)... [szintén absurd] egyes amerikai őslakók műveltségében", Buranen, Lise, & Roy Alice M., Perspectives on Plagiarism and Intellectual Property in a Postmodern World, New York, 1999, State University of New York Press, ISBN 0-7914-4079-6 és 0-7914-4080-X, Swearingen, C. Jan nyomán, (Originality, Authenticity, Imitation and Plagiarism: Augustine's Chinese Cousins), 21. o.
Az izraelita-júdeai népek ellentétéről Bíró Lajos: A magyar Jézus és izrael elveszett törzsei című tanulmányában (letölthető: www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.147 oldalról) lehet bővebben olvasni.
„a száli frank Meroving királyok és a sejtelmes Arthur kelta király is zsidó eredetűek volnának.”
- Ha tisztában vagyunk az izraeli-júdai ellentét lényegével és a mögötte húzódó kultúrális különbséggel, akkor ez a kijelentés is helyére kerül, mert itt legfeljebb az izraeli azonosság jöhet szóba, nem pedig a mai értelemben vett zsidó eredet. Egyébként pedig Tóth Gyula kutatásai arra mutatnak, hogy ez az uralkodó család szkíta-hun származású volt, esetleg Atilla idősebbik fiától származott.
Ahogy az asszíroknak elárult és deportált tíz törzs kultúrális és vallási hagyományát, népi azonosságát kisajátították és zsidóvá tették, úgy most készülnek mindenre rátenyerelni és kisajátítani! A száli frankokról pedig azt lehet és kell tudni, hogy szintén szkíta-hun népek voltak. Ezt bizonyítja egyrészt a frankok eredetmondája, miszerint Trójából menekültek őseik. Trója pedig szkíta népek szállásterülete volt kisázsiában. A száli frankok törvényei szintén a szkíta eredet mellett tanúskodnak. Lovas hadseregük erejét pedig a római császárok is igénybevették, de a Rajnán átkelni nem engedték a római légiókat.
Tóth Gyula kutatásai szerint az anglo-saxon néven ismert hódítás sem volt más, mint Atilla idősebbik fiának a Brit szigetek elfoglalására indított hadjárata, melyet a krónikaírók egy 44 éves csúsztatással átdátumoztak. Ezzel a győztes hadjárattal válhatott a nyugati részek királyává Atilla idősebbik fia. Az ő nevéhez fűződik Britannia első királyi házának a Cerdic/Wessex háznak az alapítása, amely 467-től 1016-ig uralkodott Britanniában. Varga Csaba: Az angol szókincs magyar szemmel című tanulmányában megállapítja, hogy hajdan egy nép volt az angol és a magyar. Idézi Tóth Gyula az Arthur király című tanulmányában. maghreb.blog.hu/2012/10/16/arthur_kiraly#more4852019
Idézet: A szittya vallás tehát nem Napimádó felekezet volt, hanem a természet megismerésének iskolája.
A kiválasztott magyarok olyan szakrális tekintélyt szereztek, hogy a rabbik a zsidókat is Jehova kiválasztott népévé kivánták tenni.
Idézet: Legújabban pedig már magyar anyanyelvünket kívánják elorozni!