Práczki István: Magyarok Golgotha járása (részlet)

A Grál- Kehely és Frigyláda

Két világszerte jól ismert fogalom a Séf és a Grál- kehely, , melyet csak „akadémikus felületességgel" ismernek az emberek. A mai tanítások szerint ugyanis a SÉF főszakácsot, vagy konyhafőnököt jelent. Az viszont már senkinek sem jut eszébe ennek kapcsán, hogy a főszakács görögül megeros, azaz megyeres< magyaros. Nyugati latinos nyelveken pedig enni, jól lakni=mangiare /mandzsáre/, azaz=mangyár, tehát magyar. Enni franciául=manger /manzsé/, ami ismét mazsar- magyar. (Enni németül= essen, tehát esz-ni, vagy magyarosan eszen< eszem. Az angol enni=eat /ít/ . Azaz étek, étel stb. A szláv eszem= jegyem, tehát egyen.) Csak hát a főnök= séf szónak szép nagy családja alakult ki, melyekből kettő igen fontos. Közöttük van ugyanis a fes és fest olvasat.

A fes mai magyar nyelven a szépet és elegánsat jelenti, amit fess-nek nevezünk. Hajdan pedig a gazdag és rangos ember, vagy fejedelem volt szépen öltözött és fess, akit nyalka jelzővel is illettek. A fest szó viszont biztosat, tehát kitámasztottat, vagy kifeszítettet/ és ünnepet jelentett. Az ünnep szó viszont egy másik –talán a legtitkosabbkultikus eseménnyel függött össze, melyet a „tökéletessé" műtésnek és avatásnak neveztek. A séf szó ősi módon /tehát fordítva, – FO  = / írva és olvasva fés < vés szót, a koponya- műtött fejedelem főnökségét fejezi ki ma is.

Ez a szakrális esemény, melynek révén a megválasztott fejedelem, vagy király tökéletessé vált, az isteni KIVÁLASZTÁS legtitkosabb aktusa volt. Ezt a műveletet pedig a „Grál- kehely" és a vérszerződés tette igazán szittya szakralitássá. (A fest –FO= tsef< cséf aztán séf, azaz főnök lett. Máskülönben a séf -FO=fés, a vés igét, a koponyaműtét lényegét mondja- árulja el nekünk.
A szittya nemzetek ugyanis a fejedelmet a megválasztása után egy kultikus műtétnek vetették alá, hogy őt tökéletessé és kiválasztottá tegyék. A nagyfejedelmet a szittya törzsek és nemzetségek főnökei választották meg a szövetségi szerződés létrehozása keretében. A szövetkezett törzsi vezetők együttműködési szerződést kötöttek, amit vérszerződéssel szentesítettek. Ezt az aktust a táltosok egy un. „varázs szertartás" keretében végezték.
Az immár „testvér" nemzetségfők és törzsfőnökök a „vérmustot" a táltosok által őrzött és kezelt Varázs- kehelyből, vagy serlegből itták meg, a víg-tornak nevezett áldomás során. A táltosok szakrális varázs- ládája egy díszes faragott „széf" volt. /A széf- séf –FO= vés, ami a vésett- faragott szentség- tartó láda./ Ebben őrizték a vérszerződési kellékeket. A kelyhet, az isten kardját, a kar-metsző tőröket, a hímzett díszes terítőket és takarókat.

A zsidók ezt a titkos „széf- ládát" utánozva készítették el –Mózes könyve törvénye szerint a maguk „Frigy- ládáját", melyben a kőtáblákat őrizték. Most azonban egyes zsidó „írók és kutatók" ellentmondanak a tórai tanoknak. Nem véletlen, hogy például Dan Brown a „Da-Vinci kód" című nagysikerű könyvében egy krisztusi zsidó vérvonalról beszél, mely szerint a
száli frank Meroving királyok és a sejtelmes Arthur kelta király is zsidó eredetűek volnának. Ennek bizonyítéka pedig az a Grál– kehely, melyet – szerinte- a zsidók híres „Frigy-ládájában" őriztek. A sokat vitatott Grál- kehely tehát nem keresztény szakramentum, hanem oly héber ereklye, mely a zsidók kiválasztottságát és vezető történelmi szerepét hivatott bizonyítani. A Frigy-láda /héberül- Aron/ azonban semmiképpen sem tartalmazhatja- őrizheti a Grál kehelyt. Ez ugyanis teljesen ellene mond a mózesi zsidó törvényeknek, melyek megtiltják, hogy zsidó ember vért igyon vagy egyen.

Ennek ugyanis halál a büntetése. /3 Mózes 7. 12- 16.??/ Ennek ellenére a zsidók Frigyládája és a keresztény Grál- kehely között szoros összefüggés létezik. Csakhogy ennek a kapcsolatnak a titka abban van, hogy ezeket a szakramentumokat az említett két egyház a szittya Napvallástól plagizálta el, vagy –durvábban szólva- orozta el, sok más kultikus dologgal együtt. Az eredeti kapcsolat természetes, hiszen mindkettő a legfontosabb szittya szakramentum, a Vérszerződés kultikus eszköze. A kehelyben fogták fel a leendő testvérek vérét, melyet kölcsönösen megittak, hogy a vérség parancsát teljesítsék. (A szittyák ugyanis idegenekkel nem köthettek szövetséget). Eme aktus volt az a varázslat, mellyel idegenek váltak testvérekké. A kehelyt pedig abban a faragott /irásos< irott, rótt- faragott / ládában őrizték, mely minden szittya nemzetség és törzs legféltettebb kincse volt.

Tulajdonképpen mindkét egyház –a maga érdekei szerint- vette át a szittya kultuszt, vagyis eléggé átalakítva. A „domesztikálás" egyrészt a szakralitás megváltoztatásával történt, részben pedig a tárgyak és fogalmak átnevezésével. Az eredeti szittya- magyaros szavakat ugyanis minden nép a saját irásmódján rögzítette, így a szavak magyaros visszaolvasása tette csak lehetővé az eredeti fogalom átnevezésének a felismerését.

A szittyák szövetségi ládájának, a „Frigy- ládának" valamint a Varázs Serlegének, vagy Kelyhének szittya jelzője a varázs-láda és varázs kehely volt. A szittyák egyesülése, szövetkezése ugyanis a legnagyobb varázslat volt, mely biztosítani tudta a nemzetségek békés életét és fejlődését.

A varázs szó szittya értelmezése igen érdekes. A legnagyobb varázslat az isten mindent tudása és teremtő ereje volt, mely semmiből volt képes mindent, vagy a mindenből semmit csinálni. Az emberek számára a legnagyobb varázst a „Nap- őstény" / a Napisten / tüze-, parazsa adjabiztosítja. A plazma parazsa sugározza a földi lét csodáját. A szittya vallás tehát nem Napimádó felekezet volt, hanem a természet megismerésének iskolája.

Az emberi tudás varázsát az írás – olvasás elsajátítása képezte. Ez volt ugyanis a tudás alapja. Az írás megjelenítése hajdan a rovás és a faragás volt, hiszen a botra, vagy deszkára faragva és vésve írtak. Az írás annyira fontos ismeret volt, hogy hajdan szinte minden tudást a faragó szóval fejeztek ki. A törzsi vezető-vezér neve is faragó lett. Ez a szó aztán Egyiptomban fárao-vá torzult, ami nyugaton gróf-ra, grafra változott. Keleten viszont sarif, vagy seriff lett belőle, ami - FO=firas - firest mondott, vagyis varázst /farásfirás/ fejezett ki.
A gráf - szó tehát eredetileg varázs volt, hiszen a vérszerződési kehely az őszítés - szövetkezés nagy varázsát jelenítette meg a szittyák számára. A köztudatban mégis Grál kehelyként vált ismertté. Ennek azonban több oka volt. Az első az, hogy a szittya magyaros írások latinos - görögös fordításában az F- betűt L - nek is olvasták és írták. / pld. lót-fut, lóg-függ, locsog-fecseg. Stb/.

A másik ok már tudatosabb. A varázs kifejezés nagyon idegesítette a zsidó és keresztény vallási vezetőket. A varázsolást ördögi dolognak tartották és tiltották. Szívesen vették tehát a gráf< farg- farag félre-fordítását grálra, mivel a fordított olvasásnál nem jelent meg a varázs - semmilyen mutációja sem. A varázs szó kétségtelenül meghatározó szerepet töltött be az ókorban. Szükséges tehát a fogalomnak és vonzatainak részletes megismerése is.

A szittya népek ősi szokása volt az, hogy nagy, sorsdöntő feladatokra önkéntesen jelentkezhettek az egyes nemzetségek és törzsek.
Természetesen szabadon válhattak ki a régi szövetségből is. A kiemelt feladatokra, - pld. a Kárpát hazába való visszatérésre - új szövetséget hoztak létre. A szövetséges tagok megállapodtak az együttműködésben / alkotmányt csináltak /, majd új nagyfejedelmet / fővezért / választottak. A választás után történt meg a vérszerződési záró aktus. A már szövetkezett és szerződött nemzetségek és a megválasztott új fővezér vérszerződéssel szentesítették a szövetségi szerződést. Ennek utána pedig az új fővezért tökéletessé operálták. Ezt a szakrális műtétet, a legfőbb szittya táltos, a görögösen Eszkuláp-nak nevezett orvos-táltos hajtotta végre.

Tökéletesek vagy Séfek ?

A főtáltos / fő -orvos< fő-rovós / eskulapiosz¹ neve eskülapost jelent. A főtáltos ugyanis levágta a hajat és kiborotválta a műtét helyét. Ezután körbemetszette és félrehajtotta a fejbőrt. A koponyacsontba egy szöget ütött , majd megvéste és megfúrta és kettős szelepet épített a megműtött koponyába. Ezt a csapot, vagy szelepet nevezték pilisnek, amit később egy kis kerek bőrsapkával védtek /A pilis – FO=silip, tehát zsilip, vagy szilip<szelep/. A fejedelem vagy király pedig azért lett tökéletes és kiválasztott, mert–nagy bajok esetén a megoldás érdekében a pálos szüzek /jós-nők/ a koponyájába a szelepen keresztül szeszt / spiritus, vagy „szentlélek"/ töltöttek.
A Tökéletes, a „séf<vés"=főnök megszállott, és agya megvilágosodott lett.

Fejében tehát tökéletes /a tök-éles/ ötletek, sőt agyafúrt és furfangos tervek születtek. A szelepen kipárolgó szeszgőzt meggyújtották, mely kékes lánggal égett. A főnök füstölgő fejében tehát ötletek főttek, és szédületes meglátások keletkeztek - alakultak ki. Ez természetes, hiszen neki volt „spiritusza".

 ¹ Askulap-osz volt a görög orvosok „istene", holott mint főtáltos Eskü-lapos műtétet hajtott végre a fejedelem fején. A latin Aesclépius, szintén az eskülapos vagy észkalapos fogalmat fejezte ki. A Vés; fés jelző tehát a megvésett, felavatott „földi isten" jelzője lett.

 A szakrális műtét és művelet „spirituális" titkát nem ismerem, de azt jól tudom, hogy az ókorban minden számottevő személyiség tökéletes akart lenni. A nagy babiloni szittya király Hammurabi is Tökéletes volt, amit híres törvénykönyvében bevezetésként el is mond: „Én, Hammurabi, Sumér- Akkád és Babilon királya Tökéletes vagyok!" (A Biblia is számtalan esetben mondja, hogy legyetek Tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok Máté evangéliuma 5.48.) Nem ismerem a Tökéletesség teljes titkát, de az tény, hogy ezt a megtisztelő címet a tökéletesek fej-szelepét védő kis kerek bőrsapka jeleztemutatta. Ezért sokan készítettek maguknak ilyen kis kerek sapkát /kalapot<eskü-lapot/, hiszen akkor a nép róluk is azt gondolja majd, hogy ők istökéletesek.

A zsidók és katolikus főpapok kis kerek sapkája is ezt a szittya tökéletességet plagizálta el. Ezt egyébként a sapka neve is bizonyítja. A katolikus főpapok is viselik, amit nálunk kaplinak hívnak. A kapli-capli=csaplicsap-le fogalmat fejezi ki. Ez pedig megfelel a magyar csapka-sapka szónak.
A sapka<csapka ugyanis a csap- csapocska fedő és védő kis fedőlap vagy kalap. A francia sapka=chapeau /sapó/ is csapó, akárcsak a szláv csapka is csapocska. Más azonban a német sapka, ami=mütze< műtse, vagyis a szakrális orvosi aktus mai neve a lényege. Az angol püspöki sapka=cap /kep/ ami valójában csap, de a kep sem ismeretlen, hiszen a francia katonák sapkája a kepi. (Itt jut eszembe, hogy az arabok is jól ismerik a kis sapkát, hiszen közismert a kis sapka FEZ- neve. Ez nyilván a fes<fesz kissé torzított alakja - a fez. Hajdan valószínűleg az avar- mór vezérek- fejedelmek viselték ezt a kis sapkát. Persze nem rossz az olasz kalap=capello sem, hiszen a csapelló a csapódót, a csapos fedőt fejezi ki. A zsidók kis sapkáját sábeszdeklinek hívják, ami jogos, hiszen ennek magyaros neve a sebész - fedeklő<fedő. A kis sapka jiddis - héber neve a jarműke. Ahol a jár=zsár/ ami szlávul parazsat jelent ez valójában a kerek, izzó Napot és fejet jelenti /. A müke<műce tulajdonképpen a német mütze - jiddis szinonimája. A jarmüke tehát a műtött kerek fejet jelenti.

A hun- avar- magyar királyok és fejedelmek kis kerek bőrsapkája tehát a zsidó- keresztények egyik máig megőrzött szittya jelképe. Ehhez - ezekhez társulnak azonban más kultikus tárgyak is. A „pilis - sapkához" szorosan kapcsolódik a másik szakrális szimbólum, a Grál - kehely „entitása" és funkciója. A Grál kehelynek ugyanis elválaszthatatlan kötődése van a
fejedelemválasztáshoz és a Vérszerződéshez. Magyarán szólva, a fejedelem Kiválóvá-, Tökéletessé avatásához. A tökéletessé, -kiválasztottá- avatás -, mint tudjuk, egy újabb szittya szövetség létrehozásához és ennek kapcsán a Vérszerződés aktusához kötődik.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a Grál-kelyhes vérszerződéssel emelik kiválasztottá a szittya királyt vagy nagy-fejedelmet, akit a táltos orvosok koponya műtétje tesz tökéletessé, azaz földi „kisistenné". Ennek következtében jelent meg a „magyarrá válás" szokása. A nagyfejedelemnek ugyanis sok dolga keletkezett a vérszerződési szövetség törzseinek és nemzetségének vezetése, azok érdekeinek és munkájának összehangolása miatt. Ehhez szüksége volt egy különleges törzsre, mely mindezt képes elvégezni. Ezeket a feladatokat rátermett és intelligens emberekre kellett bízni, kik idővel kialakították a szövetség „vezetésének és felkészítésének" ténykedését, végrehajtását és tudományát. Ezeket az intelligens embereket a szövetség tehetséges tagjai közül gyűjtötték össze, és a fejedelem közvetlen irányítása alá tartoztak.

Ők „vitték a politikát", a törzsek és szomszédok közti kapcsolatokat; szervezték és képezték a hadsereg tisztjeit és vezetőit; lettek a tanítókoktatók.
Ezek látták el a táltosi és vallási szolgálatot, valamint az orvosi feladatokat és irányították a tájékoztató szolgálatot. Az ő feladatuk volt a fontos mesterségek /kovács, takács, szijgyártók stb./ működtetése és felügyelete. Stb. Magyarán szólva, a mai kormány és más ilyen szervek vezető, irányító szerepét töltötték be. Belőlük alakult ki egy fontos törzskar és ennek képzett munkatársai – lassanként - egy nélkülözhetetlen népcsoportot képeztek. Őket nagy tisztelet övezte és okos „magos" – magasok és mágusoknak, majd magyarnak nevezték őket. Ők lettek a bölcs és irigyelt írók - bírók és „nemesek", kiket magasoknak<mágusoknak, vagy magyaroknak<megyereknek is neveztek. A kiválasztott magyarok olyan
szakrális tekintélyt szereztek, hogy a rabbik a zsidókat is Jehova kiválasztott népévé kivánták tenni.

A magyar- megyer jelző tehát nagyot - nagyobbat, többet, jobbat jelentett, ami mindmáig meglelhető nyugati nyelvekben is. A 'nagy' jelző így a 'magyar' fogalomból alakult ki. A nagy latinul=magnus, ami magr-us = magarűst<magyar őst jelentett. /A rovás R= N/. A magn - tehát magr - magyar.
Ámde a G-R /gr/ rövidítés is magyar. Például gratis= ingyen, hisz a „magyar rátesz". A német nagy=gross, azaz magyaros. A legnagyobb=grössten, vagyis- a magyar-östen Az olasz nagyobb=maggiore< maggyore, tehát magyar. A francia nagyobb= majeur< mazsőr, azaz magyar. Stb.
A magyar jelző tehát sokáig a nagyobbat, a magasabbat, a vezetőt, a „kiválót és kiválasztottat" jelentette. Ez ment át az ókori köztudatba, így ez adott a magyaroknak az átlagosnál nagyobb tiszteletet és keltett irántuk –sok népnél- irigységet, sőt gyűlöletet.

Kiemelés >Zoli< tól  / Forrás: www.magtudin.org

Ajánlotta: Ballán Mária