Néhány évvel ezelőtt megjelent egy tanulmány, mely szerint egy nagyon egyszerű anyag, a DCA megöli a ráksejteket. Azt maga a kutató is elismeri, hogy nem biztos, hogy ez a régóta keresett, mindent legyőző rákgyógyszer, de a kísérletek folytatásához nem tud pénzhez jutni. Egy gyógyszer kifejlesztése 500 millió dollárba is kerülhet, a DCA azonban nem hozna profitot a gyógyszercégnek, annyira olcsó szer. Ráadásul levédetni sem lehet, mert túlságosan elterjedt már. Egy újabb összeesküvés-elmélet vagy tényleg nincs jövője az olcsó gyógyszereknek?

1955. április 12-én bejegyezték az első paralízis elleni vakcinát, miután majdnem kétmillió iskolás gyereken tesztelték országszerte. Aznap este a CBS interjút készített a felfedezőjével, a Pittsburghi Egyetem kutatójával, Jonas Salkkal. Azt kérdezték tőle, hogy kié a szabadalom, ami helyénvaló kérdés volt, tekintve, hogy évente háromszázezer amerikait érintett a probléma. A válasz az volt, hogy az embereké. Nincsen szabadalom, hiszen a Napot sem lehet levédetni.

Salk önzetlensége hőst csinált belőle, a mai napig sok gyógyszerkutató példaképe. Egyikük Evangelos Michelakis rákkutató az Albertai Egyetemről, aki négy éve felfedezte, hogy egy rendkívül általános vegyület, a DCA megállítja a ráksejtek növekedését. Michelakis először 2007-ben publikálta kutatásának addigi eredményeit, akkor nagy visszhangot kapott a kutatás, újságok címlapjára került vele. A napokban megint előkerült a téma, ami nagyrészt egy blogposztnak köszönhető, melynek címe az volt, hogy "A kutatók gyógyítani tudnák a rákot, de senkit nem érdekel." A Livescience utánajárt [1] a DCA körüli felhajtásnak.

Összeesküvéselmélet

Hogyan működik a DCA?

A ráksejtek olyan enzimet termelnek, amely leállítja a mitokondriumok működését (a mitokonriumok energiatároló és -termelő sejtszervecskék, amelyek a természetes sejthalálban is szerepet játszanak). A DCA képes hatástalanítani ezt az enzimet, vagyis a mitokondriumok megint működésbe lépnek és megkezdik az energiatermelést, továbbá elkezdenek hidrogén-peroxidot kibocsátani, ami blokkolja a tumort tápláló vérerek képződését. A DCA feloldja azt a gátlást, mely megakadályozza, hogy a sejtek természetes módon elpusztuljanak. (Forrás [2])

Az egérkísérletekben a DCA megölte a rákos sejtek legtöbb fajtáját anélkül, hogy rongálta volna a környező sejteket – már ezért felfigyeltek rá, hiszen ritka az ilyen rákgyógyszer. Az állatkísérletek után Petri-csészében tesztelték emberi sejtekkel a szert és ez is sikeres volt. A következő lépés a klinikai teszt volt, ehhez 1,5 millió dollárnyi alapítványi támogatást sikerült szerezni. Ezekről a kísérletekről tavaly jelent meg egy tanulmányt a Science Translational Medicine című szaklapban. Az első szakaszban tehát a DCA igen hatékony rákellenes gyógyszernek tűnt, de ez nem jelenti azt, hogy tényleg ez az a gyógyszer, amire mindenki vár, hiszen nagyon sok hatóanyag viselkedett így a korai kísérleteknél. A klinikai szakaszban a rákgyógyszerek 95 százalékáról derül ki, hogy nem hatékonyak embereknél, hiába voltak azok az állatoknál.

hirdetésMichelakis persze továbbvinné a kísérleteket, hogy bizonyítsa a DCA hatékonyságát. Salkhoz hasonlóan ő sem védette le a hatóanyagot, azonban ennek nagyon egyszerű oka van. A DCA-t nem is lehet levédetni, annyira ismert, elterjedt és olcsó anyagról van szó. A DCA a diklór-acetát rövidítése, a szer a diklór ecetsav egyik sója, régóta ismert, a vegyipar használja és könnyű előállítani. Eddig a tények és most következnek az elméletek.

A mai világban az ilyen olcsó és egyszerű anyagok nem tudnak támogatókat találni. A gyógyszerészeti cégek nem ignorálják teljesen a DCA-t, de nem is erőltetik a kutatásokat. Az elmélet szerint azért, mert nem éri meg nekik. A gyógyszercégek is profitorientáltak és egy ilyen olcsó hatóanyagba nem érdemes sok pénzt fektetni, mert nem fogja visszahozni a kísérletekbe ölt pénzt – állítja Michelakis.

Tízezerből egy

Omudhome Ogbru gyógyszerész, a New Jersey székhelyű gyógyszercég, a The Medicines Company kutatási és fejlesztési igazgatója elmagyarázta: a gyógyszercégek úgy működnek, mint bármely másik profitorientált cég, a termékeket profit reményében adják el, így biztosítva a túlélést és növekedést. Tízezer tesztelt hatóanyagból csak egy jut el oda, hogy bejegyzett gyógyszer legyen belőle.

Ahhoz, hogy bejegyezzék, a hatóanyaggal hét-tíz évig kell kísérletezni, hogy a legtöbb lehetséges hatást kiszűrjék. Ennek költsége akár 500 millió dollár is lehet – és ha a gyógyszer végül nem kapja meg az engedélyt, akkor az egész összeg kidobott pénz lehet. De még ha forgalomba is kerül, húsz gyógyszerből csak három hoz akkora hasznot, hogy fedezze a kifejlesztésére költött milliókat.

Ezért van az, hogy ha semmi kilátás nincs profitra, nagyon kevés az esély arra, hogy bármely cég a gyógyszer fejlesztésébe kezdjen. Michelakis szerint majdnem lehetetlen a DCA-val profitra szert tenni, mert nagyon olcsó a hatóanyag, így ha gyógyszer lesz belőle, nagyon alacsony lesz az ára.

A másik ok, amiért nem kapkodnak utána a gyógyszercégek, hogy nem lehet levédeni. Legalábbis ezt gondolja Daniel Chang, a Stanfordi rákközpont onkológusa.

Lassan halad

Közben állami egészségügyi intézetek támogatják a kutatást, de ez soha nem lesz elég ahhoz, hogy elvégezhessék az összes kísérletet, mely ahhoz kell, hogy engedélyezzék a DCA-t.

A kísérletek tehát folynak, de nagyon lassan. Sokkal lassabban, mintha egy gyógyszercég csinálná. Az egyetem honlapja [3] és rádiók segítségével összeszedtek 1,5 millió dollárt kilenc hónap alatt. Ez arra volt elég, hogy öt agydaganatos betegen teszteljék a hatóanyagot.

A tesztek állítólag eredményesek voltak, ugyanakkor nagyon kicsi volt a csoport, amelyen tesztelték, nem volt placebo kontrollcsoport. Emiatt lehetetlen bebizonyítani, hogy a páciensek daganata a DCA miatt húzódott vissza vagy valami más miatt. Daniel Chang onkológus szerint a kísérletek érdekesek, de nem meggyőzőek. Maga Michelakis is elismeri, hogy ilyen kicsi létszámú beteggel nem lehet következtetéseket levonni a DCA hatékonyságát illetően.

Saját felelősségre

A klinikai tesztek hiánya ellenére egy torontói orvos, Akbar Khan felírja a DCA-t betegeinek. Azt mondja, Kanadában ezt megteheti, mert a DCA-t bejegyezték, mint bizonyos anyagcsere-problémák kezelésére alkalmas gyógyszert. Khan szerint a betegek 60-70 százalékánál tapasztaltak javulást, azoknál akiknél korábban a hagyományos módszerek csődöt mondtak. Egy konkrét esetről is beszámol, egyik betegének áttételes rákja is volt már, testében több helyen is rákot találtak, köztük az egyik legsúlyosabbat a lábában. A DCA hatására jelentősen csökkent a fájdalom és stabilizlódott a tumor állapota is.

A kanadai orvos kísérletezésének Michelakis sem örül, szerinte Kahnnak nem kellene rákbetegeknek felírnia a DCA-t, amíg az hivatalosan is engedélyezett gyógyszer nem lesz. Szerinte Kahn ezzel aláássa a klinikai tesztek eredményét, mert ha káros mellékhatások lépnek fel, akkor a szernek rossz hírneve lesz, ami akadályozza egy esetleges szponzor megjelenését.

Nemcsak ellenőrzött körülmények között adják a gyógyszert. A DCA elég nagy publicitást kapott az elmúlt években, sokan megpróbálnak hasznot húzni a kétségbeesett rákbetegekből. Néhány évvel ezelőtt egy amerikai üzletember, Jim Tassano DCA hatóanyagú készítményt kezdett el árulni rákbeteg háziállatoknak. Azonban mindenki tudta és ő maga is elismerte, hogy nagyon sokan saját használatra vették meg a készítményt, Akik akkor kipróbálták a szert, gyengeségre, remegésre, fáradtságra panaszkódtak. Az amerikai hatóságok mindent megtettek azért, hogy leállítsák a készítmény árusítását, hiszen senki nem tudhatta, milyen mellékhatásai lehetnek a szernek.

A net tele van támogató és ellenző oldalakkal – magyar nyelvűt is találni. Előbbiek csodáról beszélnek, példákon keresztül mutatják be a gyógyulásokat. Utóbbiak a mellékhatásokról szólnak, hogy akár idegi- és májkárosodást is okozhat a szer felelőtlen szedése. Ráadásul a nem gyógyászati célra gyártott szer veszélyes szennyeződéseket is tartalmazhat.

A jövő

Egy biztos, néhány teszt nem elegendő ahhoz, hogy bizonyítsák a DCA hatékonyságát, klinikai kísérletek sorozatára van szükség. A nagy gyógyszercégek támogatása nélkül azonban ez nem a hagyományos módon fog megtörténni, ha egyáltalán megtörténik.

Michelakis abban reménykedik, hogy alapítványokon keresztül, adományokkal össze lehet szedni a kísérletek folytatásához szükséges összeget.

Forrás: http://www.medicalonline.hu/mi_ujsag/cikk/nem_allnak_a_gyogyszercegek_a_tul_olcso_rakgyogyszer_moge

Beküldte: E. Ilona

Hozzászólások megtekintése

rákgyógyítás

(szisz, 2011.06.20 15:47)

Szerintem magáért beszél a desztillált víz kúra. Akár ivókúraként, akár infúzióként átmosni vele a szervezetet.
Nem méreganyagokkal telít még jobban, hanem a bentlévőket megköti és kivezeti.