Ilyen volt a Szumér gyógyítás
A gyógyítással foglalkozó régészeti leletek érdekes mód csak i.e. 2.000-1.000 környékérõl maradtak fenn. A régebbiek közül csak kettõt találtak meg.
Ennek egyik lehetséges magyarázata, ahogy egy teljesen független leírás elmagyarázza, i.e. 5.000-3.000 között az Istenek gyógyítottak inkább, vagy az általuk kiképzett személyek. Azonban az emberiség létszámának drasztikus növekedése miatt orvosokat, nõvéreket képeztek, ezek tankönyvei, leírásai maradtak csak fenn, a korábbi idõkbõl nem nagyon volt mi fennmaradjon.
A leírások konkrétan leírják a készítményeket, azok alkalmazási módját és körülményeit, így a legegyszerûbb, vízben, vagy olajban oldandó portól, a legbonyolultabb mûtét után alkalmazandó kezelésekig.
Sajnos a leletek nehezen érthetõk, mert nem értjük a készítmények neveit, bár néha leírják hatóanyagait, azonban azokat a növényeket nem sikerült beazonosítani.
Vannak a leletek között mûtéti leírások is, részletesen, kezdve az érintett testrész fertõtlenítésével egészen a kötözésig, illetve gyógyhatású készítmények alkalmazásáig.
Kiderül, hogy a sumer gyógyítás természetbarát volt, a regeneráción alapult, a gyógykészítmények elõállításánál, a természethez fordultak, ráadásul hatalmas biológiai és ásványi anyag ismerettel.
orvosi kézikönyv
A leírásokból kiderül, hogy ismerték még a gyógyítás egy másik formáját is, melyet elõször csak az istenek alkalmaztak, majd késõbb az istenek néhány arra hivatott embert kiképeztek. Ez a gyógyítás, a leírások szerint hasonlított a mai akupunktúra, vagy biorezonancia kezelésekre, energiákkal dolgozott. Az istenek a lefektetett beteg felé engedtek egy átlátszó eszközt, mely olyan lehetett, mint egy üvegtábla, ezen megjelentek az illetõ energiacsatornái, és látszottak az energiaáramlási problémák. Ezek után egy másik eszközzel ezt megszüntetve, a beteg szinte azonnal gyógyult.
Ilyen eszköz csak az istenek birtokában volt, az istenek által megtanított gyógyítók kézrátétellel gyógyítottak. Volt olyan gyógyító, akinek ez veleszületett tulajdonsága volt, és akadt olyan, aki tanulta.
Amikor az emberek száma nagyon megnõtt, az istenek már csak a kiváltságosakat kezelték, fõleg a királyokat és a gazdagokat, egyszerûen nem volt kapacitásuk a népet gyógyítani, ezt megtették a kitanított gyógyászok.
Az ókori orvos neve "a-zu" volt, mely szabad fordításban "víz ismerõ"-t jelent.
Az orvosok általános tudással rendelkeztek, nem voltak szakosodva, mindenhez kellett értsenek. Ennek megfelelõen a társadalom magas fokán álltak, szavuk fontos volt a döntések meghozatalában. Azonban ha mûhibát követtek el, akár súlyos büntetésben is részesülhettek. Az olyan orvost, akinek betege mûhiba miatt meghalt, akár meg is ölhették, ha az elhunyt beteg családja meg nem kegyelmezett, vagy az orvos pénz árán meg nem vette az életét.
Az orvosok szinte kizárólagosan férfiak voltak, míg az ápoló személyzet kizárólag nõ.
Az orvosi leírások többször beszámolnak arról, hogy sok növény gyógyhatását maguk az istenek tanították meg a gyógyítóknak, illetve több olyan eszközt is kaptak az istenektõl, melyet fõleg mûtétek esetén használtak, ezek a sumerok véleménye szerint nem földi eredetûek. Ezek az egyszerû, de praktikus eszközök, ha elfogytak, az istenektõl újra beszerezhetõek voltak.
A sumer orvosok úgy tanulták az istenektõl, hogy minden lelki sérelem fizikai bajt okoz, azaz akinek nincs rendben a lelki egyensúlya, annak valamelyik szerve megbetegszik.
A sumer gyógyítás a természetre épült, elméleti alapja kihangsúlyozza, hogy mindig a természet gyógyít és soha nem az ember. A sumer alapokat átvették a keleti népek és ebbõl alakult ki az 5 elem tana, az akupunktúra, akupresszúra, pulzusdiagnosztika, fitoterápia, mágnesterápia, stb.
Az ember teremtése
Az istenek (földre szállt ûrhajósok) orvosi tudása hatalmas volt, messze meghaladta a mi mostani szintünket. Mindent tudtak a genetikáról, az ember energiarenedszereirõl, igaz a tudás egy részét itteni kb. 450.000 éves tartózkodásuk alatt kísérletezték ki.
Forrás: http://integrativmedicina.hu/scifi/erd_1_16_02.html