Elég sokat írok a közegészségügy és az orvoslás szimplifikáló, csak az érem egyik oldalát megmutató, vagy éppen egyenesen veszélyes ajánlásairól. Legutóbb, bőséges szakirodalmi hivatkozással ellátva a mammográfia mellrák kockázatot növelő hatásáról írtam. Ennek aprpopójából Simon Tamás professzor, a Rákellenes Liga vezetője sértő hangú kirohanást intézett ellenem, amit a Webbeteg gondolkodás nélkül kitett webszájtjára, lehetőséget sem adva, hogy reagáljak a becsületsértő írásra Simon vádaskodása és ennek minden aggály nélküli publikálása jól illusztrálja a hivatalos orvoslás elvakult viszonyát a tényekhez. Írásának címe: „Az írástudó felelőssége és a pszichológus felelőtlensége”. Ebben Simon tiltakozik a „súlyos etikátlanság ellen, amit a szerző a közleményével okozott.”

Olvasol is, vagy csak írsz?

Évek óta kedvenc mondásom, hogy „aki írni akar, az előbb tanuljon meg olvasni”. Nem szerencsés ugyanis bárkinek azzal égetnie magát, hogy írásából az derül ki, kb. a címét olvasta el annak, amire reagál.

Simon tudomást sem vesz arról, hogy egy szakirodalmi összefoglalót olvas, szeme előtt csak azok lebegnek, akikben éppen növekszik egy daganat, s akiket a legközelebbi mammográfiai szűrés megmentene a haláltól.

Ha megmentene, mert írok az intervallum rákról is, ami két szűrés közt fejlődik ki, s ha elég agresszív, már a szűrés sem segít. Simon úgy tesz, mintha nem tudná, hogy mammográfiai szűrésre nem csak azok járnak, akikben már éppen kifejlődőben van a daganat, hanem azok is, akik rákmentesek, és akiknek egy jelentős százalékában a szűrés fog rákot indukálni. Továbbá járnak azok is, akiknek BRCA mutációjuk van, s számukra a sugárterhelés még fokozottabb rákkockázattal jár. Esetükben a mammográfiával diagnosztizált rákok 30%-át maga a szűrés hozta létre. Ezenfelül írtam arról is, hogy a mammográfia 20-30%-os túlkezeléshez vezet, azaz sok nőnek azért amputálják a mellét, mert a Simon képviselte establisment szerint inkább végezzünk 20%-kal több csonkolást, mintsem hogy elnézzünk egy valódi rákot.

Mit mondanak a számok

Nagy kérdés, hogy a rákkezeléssel „megmentett” mellrákosok hány százaléka az, akit valójában nem is kellett volna „megmenteni”. A 10 éves túlélési arány kb. 70%-os, a sikerarányt azonban kb. 20%-kal máris csökkenthetjük, mert kb. ennyi a túlkezelési arány. Tovább csökken a sikerarány, ha levonjuk a gyógyultakból a ductal carcinoma in situ-val kezeltek  jó részét, akiket –úgy tűnik – szintén nem kellene „megmenteni”, ugyanis halálozási kockázatuk megegyezik az egészséges kontrollokéval (Schonberg és mtsi., 2011). (Más kérdés, hogy ez azért tovább terjedhet, és akkor baj van!) A felderítési és gyógyítási siker arányainak eltúlzásával, a „mammográfia-ipar” és a „rákipar” sikeresen eltereli a figyelmet a hatásos megelőzésről, ill. a mammográfiai szűrés kockázatairól. Erre mondják, hogy nem evidence based, hanem evidence biased orvoslás folyik.

Mivel sem a fölöslegesen csonkolt vagy biopsziázott nők, sem a szűrés okozta rákkal műtött vagy abban meghalt emberek nem tudnak arról, hogy esetleg a szűrés nem kívánatos hatásaitól szenvednek, ezért birkaként tűrik a sorsukat, nem tudják számon kérni Simonon és másokon az egyoldalú tájékoztatást okozta károkat. A „tájékozott beleegyezés” fogalmát a napi gyakorlatban nem igen látjuk érvényesülni, mert mindig lobbiérdekek döntik el, mire kell, akár manipuláció árán is, rábeszélni a beteget, megfosztva őt a felelős döntés lehetőségétől. Ez a „ne zavarjuk össze a beteget” duma mindig akkor kerül elő, amikor súlyos kockázatokat próbálnak elhallgatni.

Írásom bevezetőjében ez áll: „… senkit nem szándékozok lebeszélni a mammográfiáról, csupán összefoglalom a mammográfiával járó kockázatokat, és összevetem a mammográfiával nyerhető előnyöket a más, mellrák megelőző módszerek hatékonyságával.” Más, mellrákról szóló írásaimban bemutatom az alternatív lehetőségeket (klinikus kézi vizsgálat, thermográfia), és itt is hangsúlyozom a hatásos megelőzés (D-vitamin, lowcarb táplálkozás) fontosságát. Erre Simon azt reagálja, hogy „Az ajánlott D-vitamin kezelés érdekes”, de sem eddig, s valószínűleg ezután sem fogja  a D-vitamint, mint a mellrák elleni hatásos védelmet propagálni. Neki ez nem dolga, ő mammográfiában utazik, azzal akar életeket menteni. De mint a Rákellenes Liga elnökének, talán mégis, ebbe kéne a legnagyobb energiákat fektetni.

Ki a gyilkos?

Simon gyilkosnak nevez, ami igen súlyos vád velem szemben, aki éppenséggel cinikus gyilkosságokat akar megelőzni. Vajon Simon belegondolt abba, hogy a tények elhallgatása hány embernél vezetett mammográfia indukálta rákhoz, fölösleges melllevételhez? Vajon ő el tudja viselni ennek a lelki terhét? Vagy egyszerűen szakmai tudatlanságba temetkezik, és ezzel megoldja a problémáját? Simon pampletje végén ezt írta: „El kell gondolkodni a ’tisztelt’ szerzőnek, hogy van-e joga a számonkérés lehetősége nélkül ilyen kárt okozni?” Megszívlelendő tanács ez – de nem nekem, hanem Simon professzornak, és a kockázatok eltussolásában ügyködőknek.

Szakirodalom: Mara A Schonberg, Edward R Marcantonio, Long Ngo, Donglin Li, Rebecca A Silliman, Ellen P McCarthy: Causes of death and relative survival of older women after a breast cancer diagnosis. J Clin Oncol. 2011 Apr 20 ;29(12):1570-7.

Forrás: Szendi Gábor honlapja  (alul hozzászólásokkal)