A betegségkereskedés lényege, hogy végy egy bolhányi kockázati faktort, fújd fel elefánt nagyságú betegséggé, és jelentsd ki, hogy a népesség jelentős százalékának veszélyben van az élete. Így szedik értelmetlenül százmilliók a koleszterinszint csökkentőket, az antidepresszánsokat és a "csonterősítőket". De így született meg a HPV (Human Papilloma Vírus) elleni oltás is, és ennek az üzleti technikának volt része a H1N1 "világjárvány" is. Akárcsak az influenza esetén, a HPV oltás kapcsán is a marketing azt sulykolja, hogy az oltással az anyák leányaik életét menthetik meg.
A betegségkereskedés két módszerrel dolgozik: az embereket megfélemlíti, az egészségügyi döntéshozókat és véleményformálókat pedig érdekelté teszi. A H1N1 példája jól ismert: az EU-ban egyedül Lengyelország kormányzata tagadta meg a népesség szintű oltást, míg pl. nálunk az egészségügyi vezetésnek teljesen elhomályosította a tekintetét a hatmillió vakcina legyártásából származó várható haszon. Hasonlóan a H1N1 hisztériához, a HPV elleni oltás is bomba üzlet, de kérdés, a gyógyszeriparon és a megvásárolt szakértőkön kívül profitál-e bárki is belőle?
A HPV és a méhnyakrák
A humán papilloma vírusnak (HPV) körülbelül 100-120 fajtáját ismerik, ebből kb. 40 fertőzi meg a nemi szerveket (Woodman és mtsi., 2007). Mivel a méhnyakrákos nők 50-80%-ában kimutatható valamely HPV vírus, ezért ma úgy tekintik, hogy némely HPV vírus felelős a méhnyakrákos esetekért. A nemi szerveket megfertőző humán papilloma vírusokat kis és nagy rákkockázatot képviselő típusokra szokták osztani. A tizenöt nagy kockázatú HPV a következő: 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58, 59, 68, 73, és 82, a 26, 53, és 66 feltehetőleg carcinogén (Mu?oz és mtsi, 2003). A legnagyobb kockázatot képviselőnek a 16-os, a 18-as, a 31es, a 33-as és a 45-ös típust tekintik.
A HPV-t ma azonosítják a méhnyakrák okozójával, holott a dolog nem ilyen egyszerű. A legtöbb nő a nemi élet megkezdése után hamarosan megfertőződik, azonban ez igen kevés nőben vezet rákhoz. A vizsgálatok azt mutatják, hogy egészséges nőkben az immunrendszer a vírusokkal 6-24 hónap alatt végez. A méhnyakrákos esetek 70%-ban a 16-os és 18 HP vírus mutatható ki, ezt azonban csak szükséges, de nem elégséges feltételnek tekintik (Woodman és mtsi., 2007). Bizonyítja ezt pl. egy vizsgálat, amelyben méhnyakrákos és egészséges nőket hasonlítottak össze. A rákos nők 55%-a volt HPV-16-al fertőzött, míg az egészséges nők 25%-a. HPV-18 a rákos nők 11%-ban, az egészséges nők 7%-ban volt található (Mu?oz és mtsi, 2003). Méhnyakrák ráadásul kifejlődhet HPV fertőzés nélkül is. Az imént idézett vizsgálatban a betegek 10%-ban HPV fertőzés nélkül alakult ki a rák. A méhnyakrák ugyanis erős családi halmozódást mutat. Ikervizsgálatok komoly genetikai fogékonyságot jeleznek, és a gyorsan kialakuló méhnyakrákos betegeknél nyolcszor valószínűbb, hogy a felmenők közt volt méhnyakrákos. A méhnyakrák kialakulásának valószínűségét fokozza a fogamzásgátló tabletták szedése és a dohányzás is.
Ha a rákkockázatot növelő HPV vírusok elterjedtségét nézzük, akkor amerikai adatok szerint adott pillanatban a nők 1.5%-ban fordul elő az HPV-16 és 0.8%-ban a HPV-18. Más, szintén rákot okozó HPV-k ennél sokkal gyakoribbak, az oltás mégsem véd ellenük (Dunne és mtsi., 2007). Pl. a HPV-52 gyakorisága 2.3%, a HPV-53-é 2.8%.
A méhnyakrák a világstatisztikák szerint a második leggyakoribb rákfajta, azonban ez leginkább az elmaradott országokban igaz, ahol nincs vagy csak szűk réteget érint a szűrés. Hazánkban az évi, mindenféle okból bekövetkező 120-140 000 halálesetből a méhnyakrák ötszázért felelős, ez az összhalálozás 0,4 %-a.
A méhnyakrák szűrésen a sejtek elváltozását súlyosságuk szerint CIN1, CIN2 és CIN3 típusba sorolják (CIN=Cervical Intraepithelial Neoplasia, azaz Méhnyaki Hámon belüli Sejtburjánzás). Ezek a kategóriák azonban meglehetősen bizonytalanok, a CIN2 típusú elváltozások 40-50%-a, de még a rák előfutárának tekintett CIN3 is nem ritkán spontán megszűnik. Egy 13 éves követéses vizsgálatban a CIN3 esetek 14%-a fejlődött tovább rákká, 61%-uk nem változott, 25%-uk viszont eltűnt. Mivel az egyes CIN fázisokban egyre nő a HPV fertőzöttek aránya, ez arra utalhat, hogy nem maga a HPV okozza a sejtek elfajulását, csupán nagymértékben hozzájárulhat az elfajult sejtek elrákosodásához.
A HPV oltásról
Két oltás ismert, a Gardasil a 6, 11, 16 és 18 HPV vírusok ellen fejlesztették ki. A 6 és 11 HPV vírus szemölcsöket okoz. A Cervarix a 16 és 18 HPV vírusok ellen nyújt a gyártó szerint védelmet. Mindkét oltást háromszor kell beadni. Mindkét oltás igen költséges. Ha "ingyenes", akkor is az adófizetők pénzéből történik a jótékonykodás.
A gyógyszeripar a HPV oltást úgy propagálja, hogy az a világon kivédi a méhnyakrákos esetek 70%-át. Ez azonban azon a gyermeteg kalkuláción alapszik, hogy Amerikában a méhnyakrákos nők 70%-ában a HPV-16 vagy a HPV-18 mutatható ki. Ez a logika azonban a vírusok epidemiológiája alapján rögtön megkérdőjelezhető. A HPV-16 valóban a leggyakoribb a világ majd minden régiójában. Azonban Európa különböző területein más carcinogén HP vírusok is gyakoriak, amelyek ellen az oltás nem véd. Így pl. Kelet-Európában a HPV-31 3.2%-os gyakoriságú, míg a HPV-18 csak 1.9%-ban fordul elő. Dél-Európában pedig a HPV-18 az öt leggyakoribb carcinogén HPV közt nem is szerepel (de Sanjosé és mtsi., 2007). Összességében egyébként Európában alacsony a HPV fertőzöttség, adott pillanatban a nők 7-11%-a fertőzött. A tekintetben is megtévesztő a propaganda, hogy nem általában a méhnyakrákot, hanem mindössze kettő vírus okozta méhnyaki elváltozás kivédése várható az oltástól. A méhnyakrákot a D vitamin fogyasztás és a rendszeres szűrés előzheti meg.
A gyógyszeripar terve roppant egyszerű: oltsunk be minden szexuálisan még nem aktív kislányt, és a felnövő generációk megszabadulhatnak a méhnyakrák félelmétől. Amerikában 2006-tól már törvény írja elő a harmincmillió (!) 9-12 év között lány kötelező oltását, s más fejlett országok is kampányba kezdtek - majd hirtelen bekövetkezett a kijózanodás.
A 2007-ben publikált FUTURE I. és II. mozaikszóval elnevezett két hároméves követéses vizsgálat kiábrándító eredményeket mutatott. Amikor a placebooltást kapott nők és a valódi oltást kapott nők közt kialakult CIN2 és CIN3 állapotok arányát összevetették, kiderült, hogy a FUTURE I. vizsgálatban az oltott nők közt 4.7%-ban, a placebót kapó nők közt 5.9%-ban fordult elő CIN2 és CIN3. A FUTURE II. vizsgálatban pedig az oltást kapott nők közt 1.3%-ban, míg a placebooltást kapottak közt 1.5%-ban fordult elő másod és harmadfokú elváltozás. Az adatok részletes elemzése azt mutatta, hogy a legveszélyesebb CIN3 fokozatban az oltott és placebocsoport közt már nem is volt különbség. Az oltott és a placebo csoport közt az 1.2 és 0.2%-os különb oly kicsi, hogy napnál világosabbá vált: a védettség gyakorlatilag semmit nem ér. Ha már a sejtek elfajulásában sincs gyakorlatilag különbség, mit várnánk a 10-20 évvel később kialakuló rák esetén? A lesújtó eredményt az magyarázza, hogy a 16-os és 18-as HPV vírus "helyét" elfoglalták a többi rákkeltő HPV vírusok. Mivel a vírusok is élőlényként viselkednek, ha az ember megteszi nekik azt a szívességet, hogy a két legerősebbet megöli, akkor a gyengébb 15 másik carcinogén vírus fog elszemtelenedni (Sawaya és Smith-McCune, 2007). A tömeges oltás eredménye ugyanannyi méhnyak elváltozás lenne, csak más vírusok okoznák.
További aggályok az oltással szemben
A skót, az angol, a német, a spanyol egészségügyi hatóságok, majd négy kislány oltást követő halála miatt az indiai kormány is felfüggesztették az oltási programokat. Szakértők megtévesztőnek nevezték a két vakcinát gyártó állításait. A HPV oltások rendkívül drágák, ritka, de súlyos mellékhatásaik vannak, s igazából nem oldanak meg semmit. Senki nem tudja, mennyi ideig tart a kétes értékű védettség, ugyanis az oltóanyagokat mindössze négy éve alkalmazzák tömegesen. Szakértők 3-5 évre becsülik az általa nyújtott védettséget, miközben az igazi rákveszély 20-40 évvel később jelentkezik majd. Egy nagy ívű költséghatékonysági elemzés szerint, ha a védettség 10 évig tartana, már akkor sem érné meg a tömeges oltás. A szerzők hangsúlyozták, elemzésükben nem számoltak azzal, hogy az immunizálással kiiktatottak helyet más HP vírusok hódítanak majd teret (Kim és Goldie, 2008). További kockázatot jelent a védettség illúziója is, ami megváltozott szexuális szokásokat és a szűrések hanyagolását eredményezhetik. Még a tartósan hatékony oltás ellenére ugyanis a szűrésre ugyanúgy kell járni. A fejlett országokban a szűrés viszont eddig is minimálisra csökkentette a méhnyakrákos halálozást, s további fejlesztéstől sikeresebb megelőzés volna várható, mint az igen drága és veszélyes oltástól. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a rendszeresen szűrésre járó nők körében igen ritka a méhnyakrák, hiszen idejében felfedezik az elváltozást.
Bár csak Amerikában 30 millió 9-11 év közötti kislányt akarnak beoltani, a két gyógyszercég ilyen korú gyermekeken valójában nem igazolta a megfelelő immunválasz kialakulását. Tizenöt-huszonhat év közötti nőkön kapott eredmények tudományos értelemben nem jogosult általánosítani gyerekekre. A gyerekek immunrendszere ugyanis másként is működik, sérülékenyebb is. De, még ha ettől el is tekintenénk, a FUTURE vizsgálatok alapján különösebb rákkal szembeni védelem akkor sem volna várható.
Az is téves feltevés, hogy a HP vírusok csak szexuális úton terjednek. Nagyon sok gyermek már kicsi korától HPV fertőzött, s náluk az oltás nemhogy csökkentené, hanem növeli a méhnyakrák kockázatát. 2006-ban az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) vakcinákért felelős bizottsága kiadott egy jelentést a Gardasilról, melyben megállapították, hogy azok, akik az oltáskor már fertőzöttek voltak a HPV-16 és 18-al, azoknál 45%-al nőtt a CIN 2/3 vagy még súlyosabb méhnyaki elváltozás kockázata (VRBPAC, 2006).
További elhanyagolt szempont, hogy a méhnyakrák egyik komoly kockázati faktora a D vitaminhiány. Egy japán vizsgálat szerint a legmagasabb D vitaminszintűeknek 40%-al csökkent a méhnyakrák kockázata (Hosono és mtsi., 2010). A D vitamin megfelelő (azaz nem a hivatalosan ajánlott) dózisban való szedése tehát az oltásnál minimum negyvenszer nagyobb védelmet nyújt.
Az oltás biztonságosságáról
A megannyi sajtónyilvánosságot kapott drámai eseten túl, létezik elvileg a civilizált országokban mellékhatás jelentő rendszer. Ezzel minden országban az a legnagyobb gond, hogy a jelentés önkéntes és nyomtatványkitöltéssel jár, következésképen az orvosnak igen elszántnak kell lennie, hogy vegye a fáradtságot a jelentéshez. Ezért úgy becsülik, hogy a hivatalos mellékhatás jelentés rendszerbe a valódi mellékhatások 1-5%-a érkezik be. Az amerikai VAERS rendszerbe 2006 június 1-től 2008 december 31-ig beérkezett jelentések elemzését adták közre 2009 augusztusában a Journal of American Medical Association-ban.
A jelentési hajlandóságra jellemző volt, hogy a 23 millió beadott oltás kapcsán jelentett mellékhatások 68%-át a gyártók nyújtották be, ezen jelentések 90%-a azonban olyan hiányos volt, hogy komoly következtetésekre nem adtak lehetőséget. A mellékhatás jelentések 1%-át nyújtották be állami egészségügyi intézményektől. Különféle összefonódások és érdekeltségek miatt az orvosok inkább a gyártónak jelentettek. Mindez csak az adatok súlyának megfelelő értékeléséhez fontos megjegyezni. A mellékhatás jelentést az anyagilag érdekeltek nyilvánvalóan elszabotálják.
A beérkezett jelentések harminckettő 12-26 év közötti lány haláláról, 42 Guillain-Baré szindrómáról (autoimmun eredetű, részleges vagy teljes bénuláshoz vezető betegség), 68 epilepsziás rohamról, 98 súlyos eszméletvesztésről, 143 vetélésről, 150 neurológiai kivizsgálást indokoló fejfájásról, 56 trombózis reakcióról (melyből 19 tüdőembólia, 9 mélyvénás trombózis), 8 életveszélyes allergiás sokkról, 25 súlyos hiperszenzitív reakcióról (pl. bőrelváltozások), 10 ideggyulladásról, 10 hasnyálmirigy gyulladásról, 51 autoimmun betegségről (pl. 18 lupusz, 13 sokízületi gyulladás), 102 hányásról szólnak. Az enyhének minősülő esetek közt szerepelt 1896 ájulás, 1572 szédülés, 1164 hányinger, 678 allergiás reakció (viszketés, kiütés), 787 fejfájás (Slade és mtsi., 2009). Az adatok 2008 december 31-ig beérkezett jelentések összegzése. Az amerikai betegségfelügyelet (Centers for Disease Control and Prevention) 2010 jan. 31-i jelentése már 49 halál esetről tud (Hollingsworth, 2010). Az amerikai vakcina információs központ (National Vaccine Information Center) szerint a Gardasil esetén más oltásokhoz képest négyszer gyakoribb a haláleset és a szívmegállás, és szokatlanul magas az ájulások száma. Több kutatócsoport számolt be olyan esetekről, amelyeknél az oltást multiplex szklerózis kialakulása követte (Gandey, 2009/a és b).
Nehéz megítélni, hogy 28 millió adag oltóanyaghoz képest a jelentett kockázat sok vagy kevés. Akinek meghalt a gyermeke, vagy élethossziglan megbetegedett, azt valószínűleg nem nyugtatja meg, hogy ennek igen kicsi volt az esélye. Az adatok csak az USA-ra vonatkoznak és a mellékhatások száma akár a jelentettek 20-100-szorosa is lehet, mivel a mellékhatás jelentés minden országban önkéntes, ezért rendkívül kis hatékonyságú. Bármilyen csekély is az egy főre eső kockázat, adott személy szempontjából egy mellékhatás vagy bekövetkezik, vagy nem. Nem lehet tehát kicsit meghalni, vagy kicsit tüdőembóliát kapni.
Charlotte Haug professzor a Journal of American Medical Association szerkesztői közleményében (Haug, 2009) alaposan beolvasott a különféle amerikai orvostársaságoknak, amelyek - jó pénz fejében -teljes mellszélességgel kritikátlanul kiálltak a HPV oltás mellett már akkor, amikor még meg sem jelent az első klinikai vizsgálati eredmény. Ez is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy szinte minden előzetes tapasztalat nélkül az amerikai gyógyszerhatóság törzskönyvezte az oltást, az amerikai betegségfelügyelet pedig általánosan elrendelte a 9-12 éves lányok oltását.
Előnyök és hátrányok mérlegelése
Összefoglalva az eddigieket, a HPV oltás a betegségkereskedés iskolapéldája. Megtévesztő propagandával tízmilliókat vesznek rá egy olyan oltásra, amely gyakorlatilag nem véd meg semmitől, viszont relatíve ritkán, de igen súlyos kockázatokkal jár. Az oltás a kb. harminc rákkeltő vírusból kettő ellen véd bizonytalan, de feltehetőleg rövid ideig. A már fertőzött beoltottaknak jelentősen megnő a rákkockázata a nem oltottakhoz képest, ennek ellenére oltás előtt senkit nem szűrnek. A nők majd' 100%-a HPV fertőzött lesz élete során, de a fertőzést az immunrendszerük igen gyorsan felszámolja. Az igazi méhnyakrák veszély 30-60 év között jelentkezik, mikorra az oltás már régen elveszti hatásosságát. A méhnyakrák hatékony megelőzése a D-vitamin fogyasztás, és a szűrés. Az egészségügy terheit az oltás akkor sem csökkentené, ha teljes körűvé válna, mert az oltás hatékonysága rövid életű, továbbá a kiszorított 16 és 18-as HPV helyére más rákkeltő HP vírusok lépnek, ezért az élethossziglani szűrés minden nő számára továbbra is ajánlott. A HPV oltás tehát nem az egyes ember, hanem a gyógyszeripar és az általa megtévesztett vagy megkörnyékezett szervezetek érdeke csupán. Miközben Európa sok országa újravizsgálja a kérdést, Magyarország megint lelkes támogatója egy értelmetlen oltásnak. A Szülészeti-Nőgyógyászati Prevenciós Társaság HPV akciót hirdetett, és több városban az önkormányzat gálánsan ingyenes oltást biztosít a már nagy valószínűséggel fertőzött középiskolás lányoknak. Persze semmi nincs ingyen, a kérdés, ki fizeti meg a végén ennek az árát.
(A cikk 2010 októberében jelent meg, változtatás nélkül közlöm)
Ajánlotta: Begovits László