Először Hope-Simpson fogalmazta meg 1981-ben, hogy az influenza szezonalitása – általa meg nem fejtett okokból – az UV sugárzás, azaz a napfény intenzitásával függ össze (Hope-Simpson, 1981). Mint rámutatott, a vírus kimutatható jelenléte önmagában nem vezet járványhoz, csak a késő őszi-téli időszakban. Pl. a Hong-Kongi vírust 1968 augusztusában mutatták ki először Angliában, de nem okozott járványt, annak ellenére, hogy az új vírussal szemben mindenki védtelen volt. A "hideghatás" teóriát alaposan cáfolja, hogy influenza a trópusokon is van, s a legsúlyosabb járvány mindig az esős időszakban van, amikor az UV sugárzás a leggyengébb. A szokatlan teóriával azonban nem igen foglalkoztak, mert nem lehetett vele mit kezdeni.
Mivel a D-vitamin rákellenes hatásáról 1980-ban jelent meg az első tanulmány, érthető, hogy ebben a korban a D-vitamin immunológiai hatásairól még mit sem tudtak. Az elmúlt harminc év kutatásainak hatására a D-vitamin immunológiai szerepe egyre világosabb. Világosabb – de csak kutatók szűk körében, mert ebből a tudásból az általános orvoslás berkeibe semmi nem jutott el.
Az influenza és a D-vitaminhiány kapcsolatát John Cannell és munkatársai írták le először 2006-ban (Cannell és mtsi., 2006). Mint rámutattak, a nyári hónapokban az UV sugárzás elég erős ahhoz, hogy a bőrben D-vitamin szintetizálódjon, azonban az ősz beköszöntével az UV sugárzás gyengülése miatt a D-vitamin szintézis abbamarad, és onnantól folyamatosan csökken a népesség átlagos D-vitamin szintje.
Az influenzaszezon minden évben, akár szezonális, akár világjárványról van szó, szinte mindig december-januárban a legsúlyosabb. A járvány mindig akkor tör ki, amikor elég sok emberben csökken kritikus szint alá a D-vitaminszint, ekkor a vírus, amely sok emberben addig is ott lapult, aktiválódik és fertőzéssel is továbbadódik.
A szerzők rámutattak arra is, miért az idősek vannak fokozott kockázatnak kitéve. Az idős emberekben már eleve alacsonyabb a D-vitamin szint, mivel egy 20 éves ember D-vitamin szintetizáló képességének csupán 25%-ával rendelkeznek. Így a nyári csökkent hatékonyságú D-vitamin szintézis miatt eleve alacsonyabb D-vitamin szinttel indulnak neki az ősznek. Bodnar és munkatársai arra is rávilágítottak, miért vannak influenza szempontjából nagy kockázatnak kitéve a terhes nők (Bodnar és mtsi., 2007). A terhes anyák 60%-nál D-vitamin hiányt vagy elégtelen D-vitamin szintet lehetett kimutatni télen egész terhességük alatt, s ezt nem befolyásolta a magzatvédő vitamin szedése. Ezekben a 400 NE D-vitamin mennyiség szokott lenni, ami mérhető mértékben gyakorlatilag nem befolyásolja a D-vitamin szintet. Az anyák újszülötteinek 70%-ban ugyancsak D-vitaminhiányt vagy elégtelen D-vitaminszintet lehetett kimutatni. A fokozott fertőződési hajlam persze csak egy a sok kockázat közül, ami a D-vitamin alacsony szintjével jár. A D-vitaminszint normál alsó határa 35 ng/ml.
A D-vitaminhiány azonban nem csak az influenzára tesz fogékonnyá, hanem más légúti fertőzésekre is. Az influenza gyakori szövődménye a tüdőgyulladás, s a fentiek fényében nem véletlen, hogy éppen az alacsony D-vitaminszintet mutató idősekben és terhes nőkben leggyakoribb a komplikáció.
Karatekin és munkatársai akut alsó légúti fertőzéssel intenzív osztályra került 25 újszülöttet hasonlítottak össze 15, minden más tekintetben hasonló, de egészséges újszülöttel (Karatekin és mtsi., 2009). A megbetegedett újszülöttek 76%-ában volt a D-vitamin szintje 10 ng/ml alatt, ami súlyos vitaminhiányt jelent (a normál érték alsó határa 32-35 ng/ml). Az egészséges gyerekek közül 40%-nál volt ilyen alacsony a D-vitaminszint, ami jelzi, hogy ők is nagy kockázatnak vannak kitéve. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy összességében a beteg és egészséges gyerekek 87.5%-a súlyos D-vitamin hiányban szenvedett. A D-vitaminhiányos gyerekek édesanyja is D-vitamin hiányban szenvedett, ami arra mutat rá, hogy az anya D-vitamin hiánya súlyos kockázatnak teszi a gyermeket is. A vizsgált 45 gyerek közül mindössze 3-ban találtak normál D-vitaminszintet. Tekintve, hogy az alacsony D-vitaminszint komoly kockázatot jelent skizofréniára, 1-es típusú cukorbetegségre, multiplex szklerózisra és más súlyos betegségekre, az anyák és csecsemőik D-vitamin ellátása rendkívül fontos volna.
Dowell és munkatársai vizsgálatukban igazolták, hogy a Pneumococcus okozta tüdőgyulladás szezonalitását nem lehet a hideggel, sem a zsúfoltsággal magyarázni (Dowell és mtsi., 2003). Annyira nem, hogy az USA-ban a leghidegebb államokban a legritkább, és a tüdőgyulladások gyakoriságának növekedése nem kapcsolható össze bizonyos foknál alacsonyabb hőmérséklettel. A tüdőgyulladás vizsgálatuk szerint szintén az UV sugárzás intenzitásával függ össze, azaz a D-vitamin szinttel. Berry és munkatársai (2011) általában a légúti fertőzések és a D-vitamin szint kapcsolatát vizsgálták 6800 embernél.
(Az átszámításhoz: 10 ng/ml=25 nmol/l)
A D-vitaminszint csökkenése fordított, lineáris kapcsolatot mutatott a légúti fertőzésekkel. A grafikonon jól látható, hogy amikor 20 ng/ml (50 nmol/l) alá kezd kerülni a D-vitamin szint, akkor kezd megnövekedni a fertőzések száma. Minden 4 ng/ml D-vitaminszint növekedés 7% csökkenést jelentett a légúti fertőzésekben.
Laaksi és munkatársai hasonló összefüggést kaptak 800 fiatal finn férfi vizsgálatával. Akikben 40 nmol/l (16 ng/ml) volt a D-vitaminszint, ami D-vitamin hiánynak felel meg, azok szignifikánsan többet voltak betegek (Laaksi és mtsi., 2007). Ginde és munkatársai 18 883 tizenkét évnél idősebb személy D-vitaminszintjét vetették össze felső légúti fertőzéseik gyakoriságával (Ginde és mtsi., 2009). A D-vitaminhiányban szenvedők kb. 40%-kal valószínűbben fertőződtek meg, mint a D-vitaminszint normál értékét elérők. A viszonylag kis különbség a fertőzéshajlamban annak is tulajdonítható, hogy a D-vitamin hatása a vérszinttel arányosan nő, és a vizsgálatban az átlagos vérszint 29 ng/ml volt, azaz a normál szintet elérőkben sem volt igazán magas. A szerzők az alacsony D-vitaminszinttel kapcsolatban azonban sokkal drámaibb összefüggést találtak asztmások esetében. Aki asztmás volt, és alacsony volt a D-vitamin szintje, az 567%-kal valószínűbben kapott felsőlégúti fertőzést, a krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedők pedig 226%-kal valószínűbben fertőződtek meg.
A D-vitamin hatása légúti fertőzésekben
Az orvosi világ sajnos még nem ébredt fel hagymázas álmából, s még mindig az egyre hatástalanabb antibiotikumokban és a bizonyítottan csekély hatékonyságú védőoltásokban hisz. Antibiotikumok esetén egyre több a rezisztens baktériumtörzs, és a vírusos légúti megbetegedésekkel szemben nincsenek jelenleg hatékony gyógyszerek. Az influenzában alkalmazott antivirális szerek hatásosságával kapcsolatban erős kételyek merültek fel, a védőoltások kapcsán pedig mind a gyerekek, mind a felnőttek, mind az egészségügyi személyzet, mind az idősek esetében metaanalízisek bizonyítják, hogy a védőoltások sem a megbetegedési, sem a halálozási arányt nem csökkentik (Jefferson és mtsi., 2008; . Demicheli és mtsi., 2007; Thomas és mtsi., 2006; Rizzo és mtsi., 2006; Simonsen és mtsi., 2005).
Az oltások hatástalanságába érdekes módon erősen belejátszik a D-vitamin szint: egy vizsgálatban az oltás hatására kialakult védettség szoros kapcsolatot mutatott a D-vitamin szinttel. Ez tulajdonképpen logikus eredmény, hiszen a D-vitamin immunstimuláló hatású (Chadha és mtsi., 2011).
Öt éve látott először napvilágot Cannell és munkatársai tanulmánya, amely rámutatott arra, hogy a D-vitamin hatékonyan képes megelőzni nem csak az influenzát, de a légúti fertőzéseket is. Ennek ellenére nem bővelkedünk ezt igazoló vizsgálatokban. Az orvoslás csak szavakban tekinti kötelességének az emberi egészség védelmét, a napi gyakorlatban mindenki megy tovább a bejáratott útján. Ha gyakorló orvos, követi az évtizedek óta begyakorolt rutint, ha kutató, akkor évtizedekre eltervezett kutatási tervétől nem fog eltérni, csak azért, mert megjelent egy paradigmatikus értékű tanulmány. Az orvoslás világában nagy dolog az, amikor egy gyógyszercég bejelenti, hogy "most nagy dolog van".
Érdekes elemzést közölt Grant és Giovannucci a spanyol influenza területenként eltérő halálozási arányáról. USA városait hasonlították össze a nyári UVB sugárzás erőssége szempontjából, és kimutatták, hogy a San Antoniotól 11 szélességi fokkal északabbra található New Londonban négyszer gyakrabban haltak meg a spanyol influenzában, mint San Antonioban (Grant és Giovannucci, 2009). Ami vizsgálat rendelkezésünkre áll, az viszont elég meggyőző. Ne feledjük, az eddigiek is bizonyítékok, csak nem közvetlenek. Aloia és Li-Ng a D-vitamin hatását vizsgálták a csontritkulásra placebokontrollos vizsgálatukban. Amikor olvasták Cannellék tanulmányát, adataikat újraelemezték a D-vitamin és influenzafogékonyság szempontjából. Eredményük szerint már napi 800 NE vitamin is erős védelmet jelentett (az emberek többsége még ennyit sem szed, pontosabban semennyit nem szed), a 2000 NE pedig már abszolút védelmet jelentett (Aloia és Li-Ng, 2007).
Az ábrán látható, hogy a 2000 NE napi D-vitamin kiegészítést kapó vizsgálati személyek közül egyedül nyáron betegedett meg 1 személy, a többi hónapban egy sem szenvedett légúti fertőzést, míg a placebót kapó személyek közt különösen télen volt igen gyakori a légúti fertőzés.
Urashima és munkatársai 430 iskolás gyerekekkel végeztek placebokontrollos vizsgálatot a D-vitamin influenza megelőző hatását vizsgálva (Urashima és mtsi., 2010). A gyerekek fele napi 1200 NE D vitamint kapott 4 hónapon át. Közülük 11% betegedett meg, míg a placebót kapó gyerekek közül 19%. Ez 42%-os relatív kockázatcsökkenést jelentett. Az asztmás gyerekek esetében viszont 83%-kal csökkentette az asztmás roham kockázatát. Érdemes megjegyezni, hogy gyerekeknek a minimális dózis 13 kg-onként 1000 NE, úgyhogy ebben a vizsgálatban is túl alacsony volt a D-vitamin pótlás dózisa.
Miért véd a D-vitamin a légúti fertőzésekkel szemben?
A spanyol influenzában az emberek azért haltak meg, mert nagyon sok embernél tüdőgyulladás alakult ki szövődményként, és ezt úgynevezett cytokin vihar kísérte, azaz az immunrendszer rendkívül erős gyulladásos választ produkált a vírus és bakteriális fertőzésre. A D-vitamin egyik hatása, hogy csökkenti a falósejtek gyulladáskeltő cytokin kibocsátását (Cannell és mtsi., 2006). Egy másik, sokkal fontosabb hatás, hogy a D-vitamin drámai mértékben megnöveli az antimikrobális fehérje (AMP) termelődését. Ezt endogén antibiotikumnak is nevezik, mert ezek a fehérjék közvetlenül képesek roncsolni a támadó mikroorganizmusokat és hatástalanítják az influenza vírusokat is.
Mennyi D-vitamint ajánlott szedni?
A vizsgálatok általános gyengéje, hogy nagyon alacsony dózissal dolgoznak, ill. a népességben annyira alacsony a D-vitamin szint, hogy nagyon közeli értékekkel tudnak csak dolgozni, amikor a betegségkockázatot becsülik. A rákkal kapcsolatos vizsgálatokból és az egész évben napsütötte területen élők D-vitamin vérszintjéből tudjuk, hogy egészséges emberben biztonsággal el lehet érni a 100 ng/ml szintet is. Egy egészséges, 70-80 kg-os felnőtt ember télen nyugodtan szedhet napi 10 000 NE D-vitamint, vagy másként 10 kg testsúlyonként számolhat 1500 NE bevitelt. Gyerekeknél óvatoskodva 13 kg-ként javasolnak 1000 NE-t, de semmi nem indokolja azt, hogy ne kövessük a felnőtt adagolást.
Kialakult légúti fertőzés és influenza esetén lökésterápia alkalmazandó, ilyenkor gyerekeknek nyugodtan lehet egy-három napig 10-20 000 NE, felnőtteknek 50 000 NE D-vitamint adni. Ekkora dózis véget vethet a betegségnek, vagy jelentősen enyhítheti a tüneteket.
A D-vitamin túladagolással riogató orvosok, mert szajkózzák a hivatalos ajánlást -tudtukon kívül- 60-80 éves adatokra építik aggodalmaikat. Ma már létezik D-vitamin kenhető krém formában is, ez állítólag jobban felszívódik, ezért talán gazdaságosabb. Hiszen a szájon át szedett készítmények esetén mindig számolni kell azzal, hogy a felszívódás nem olyan tökéletes. Sokan kérdezik, van-e különbség a különböző cégek által forgalmazott D-vitaminok közt. Nincs. A D-vitamin olyan olcsó, hogy nem érdemes hamisítani.
Forrás: Szendi Gábor (www.tenyek-tevhitek.hu)
Beküldte Antal Miklós