Történelem

1976-ban a Viking űrszonda készített felvételeket a Mars felszínéről és ekkor egy érdekes alakzatot vettek észre a kutatók egy arcszerű képződményt. Mivel a felvevőkamera még katódsugaras volt, a számítástechnika gyerekcipőben járt, nehéz volt dönteni.

Mindenesetre a NASA vezetősége bejelentette, hogy egy természetes képződmény. Bonyolult matematikai algoritmusokkal, és nagygépes rendszerekkel, megpróbálták a felvételeket életre kelteni. Miközben egyre jobban körvonalazódtak az arc vonásai, feltűnt egy kis település is a nevezett emberszerű arc mellett, piramisokkal, főtérrel, és egyéb építményekkel.

Ki építette?

Mivel ekkor már nem volt kétséges, hogy olyasmit fedeztek fel, amit nem a véletlen hozott létre felmerült a kérdés, hogy ki lehetett az alkotó? Természetesen a Marslakók. Azonban a Mars teljes éghajlatának tanulmányozása bebizonyította, hogy az eltelt 4,5 milliárd év alatt, 90%-ban fagypont alatti volt a hőmérséklet, ez nem kedvez, egy helyben létrejövő magasan fejlett civilizáció kialakulásának.

A Kalahari sivataghoz hasonlóan elképzelhető, hogy az élet egyszerű formában jelen van és arra a pár tízezer évre, mikor az Mars egyenlítőjénél pozitív a hőmérséklet, kizöldül a felszín, azonban évmilliók szükségesek egy állatfaj kialakulásához, nem beszélve egy intelligens civilizáció létrejöttéről.

Marad a válasz, csak olyan építhette, aki messziről idejött, ugyanis a Naprendszerben ilyen magas technikai fejlettségű kultúra nem létezett. Az építés időpontja i.e. 500.000-300.000 közöttire tehető.

A romok

A romokat sok szögből, különböző napállással fényképezték le, majd nagy méretben kinagyítva kialakult egy kis település, piramisok és az Arc. Egy kis település körvonalai, piramis, főtér, az arc, erődítmény szerű képződmény, stb. A méreteket jellemzi, hogy a piramis kb. 500-600m magas, alapja több mint 1km széles.

Különböző geometriai vonalakat ábrázolva kiderült, hogy a szögek nevezetes trigonometriai értékek, pi/3, 2pi/3, e/pi (e= a természetes alapú logaritmus alapja), míg a szögek aránya négyzetgyök2, négyzetgyök3, e/pi, stb. Minden szög nevezetes trigonometriai érték, még a szögek aránya is.

Szinte bármilyen méretet osztva egy másikkal, szabályosságot lehet felfedezni. Például az Arc és a nagy piramis közötti távolság éppen a Mars átmérőjének 1/360-ad része. Tudni kell, hogy a 360 a sumer kultúra jellegzetes száma, a 60-as számrendszerből fakad, ma is ezt használjuk.

Ha egy tetraéder köré kört írunk, akkor a következő szabályosságot kapjuk. Kiderül, hogy a kis település egy körbeírt tetraéder része. Ilyen speciális geometria ilyen kis helyen lehet-e a természet véletszerű műve? Akár lehet is, ahogy kiszámolták esélye 1 a végtelenhez, azaz nem igazán.

A Földi kapcsolat

A nagy piramis és Stonehenge is mutat hasonlóságot. A Szfinx a Földön, túl attól, hogy hasonlít arcban a Marson található Arcra, elhelyezkedése érdekes geometriát mutat. Ráadásul éppen a Marson mért szabályosság jellemzi például az e/pi arányszám.

Az építők származása

Mivel sok a hasonlóság a Marson talált település, illetve az első földi civilizáció, a sumer gigantikus építményei között, ezért felmerül a kérdés, közös építész tervezte és kivitelezte volna az építményeket. Esetleg a sumerok építették? A megoldás kulcsát a sumer kultúra tanulmányozása adhatja.

Samuel Noah Kramer, a sumer kultúra első komoly szakértője 1966 óta folyamatosan jelenteti meg igazi tudományos értékkel bíró könyveit, tanulmányait. Részletesen leírja a sumer civilizáció működését, hivatkozva a régészeti leletekre, megtalált ékírásos szövegek tömegére. Ő ismerte a sumer oktatást, művészetet, gyógyítást, a sumer hétköznapokat, és őt az döbbentette meg, hogy az éppen hogy csak homo-nak nevezhető majomfajból egy pillanat alatt ilyen társadalom jött létre.

Kramer könyvei alapművek, aki a sumer társadalommal foglalkozik, az innen kell elinduljon.

Erich Von Daniken, egy korszakot alkotott. Amikor már a tudósok nagy része azzal kezdett foglalkozni, hogy a földi fejlődésbe egy külső intelligencia beavatkozott, hiszen ma sem lehetnénk csak a barlanglakó kőkorszak szintjén, akkor jön Von Daniken és mindenfajta hozzáértést nélkülözve, tudománytalan kérdéseivel, melyekre maga sem tudott válaszolni, egyszerűen köznevetség tárgyává tette ezt az elméletet. Könyveit futószalagon írta, a nép egyszerű rétegei élvezték tudománytalan csacsogását, és a filmipar is ráharapott a lehetőségre, így készültek a blődebbnél, blődebb filmek.

A NASA szakemberei szerint 50 évet bukott az emberiség a Von Daniken korszakkal. Szerencsére mára vége ennek a korszaknak, egyedül Von Daniken járt jól, megalapozta megélhetését élete végéig.

Robert Temple igazi tudós, aki maradandót alkotott. Könyve a „The Sirius Mystery" arra a következtetésre jut, hogy a sumer civilizáció létrehozásában egy másik csillag körül keringő bolygónak van szerepe. Ő ismerte az egyiptomi és a sumer civilizációt, meg is találta közöttük a hasonlóságot, sőt arra a következtetésre jutott, hogy az egyiptomi a sumerból származik.

A sumer leírások alapján kiszámolta egy olyan bolygó pályáját, amelyik egy másik naprendszerből jött, elhaladt a Föld mellett és arról a bolygóról származó intelligens élet létrehozta a földit. Robert Temple csak a sumer és egyiptomi civilizációra összpontosított, és akkor még fogalma sincs a marsi településről.

Zecharia Sitchin a következő a tudósok között, aki a sumer írás, kultúra mai napig legnagyobb tudósa. Gyerekkora óta foglalkoztatja a téma, egyfelől felhasználta az előd tudósok ismereteit, majd személyesen, a helyszíneken, az eredeti dokumentumokat tanulmányozta. Bevallása szerint nem tett mást, mint elolvasta azt, amit a sumerok leírtak. Az olvasottakat nem elmisztifikálva értelmezte, hanem a mai tudásnak megfelelően. Kiderült, hogy a sumer leletek, a Biblia, és a mai tudomány mind ugyanazt mondják, párhuzamosan lehet őket olvasni, értelmezni.

Sitchin kiolvasta a sumer leletekből, (megjelölve tételesen, hogy melyik múzeum, milyen katalógus számú leletéről beszél), hogy tényleg létezik a a Robert Temple áltat kiszámolt idegen, több naprendszerben keringő bolygó, a sumerok szerint ez vissza is tér rendszeresen, 3600 évente. A régészeti leletek pedig bizonyítják, hogy 3600 évente mindig ugrásszerűen fejlődött az emberiség, pont akkor, mikor erre járt a bolygó. A sumer ábrázolásokon mind ott a bolygó, melynek eljövetelét nagyon várták, igazi ünnep volt a Föld lakói számára.

Az egyetlen nyitott kérdés, hogy egy ilyen, kétnaprendszerben keringő bolygón hogyan lehet élet mikor minkét nap messze van.

Sitchin 1976-ban leírta a sumer leletek alapján, hogy az Uránusz és Neptunusz bolygók önhőtermelők, a sumerok ikerbolygónak nevezték őket. Ráadásul minkét bolygó tele van vízzel. 1976-ban az embernek semmilyen konkrét információja nem volt a két bolygóról. Mikor 1986-ban amerikai űrszonda megközelítette az egyik, majd később a másik bolygót, kiderült, hogy mindkét bolygó zöldeskék, tele van vízzel, és kezdetleges vegetációval, növényzettel. A felszínük enyhén fagyos, de a mélyben forró víz van. Ráadásul a Neptunusz lényegesen nagyobb sugarú pályán kering, mégis mindkét bolygó felszíne ugyanolyan hőmérsékletű.

Ettől a perctől Sitchint elfogadták, olyannyira, hogy könyvei alapműnek számítanak a témában. Az önhőtermelés megmagyarázza a sumer leírásokat, amit nem tudunk még megmagyarázni az a fény keletkezése. A sumer leírások fényesnek említik a bolygót, csak még mi nem értjük a működési elvét.

Egy ősi pecséthenger ábrázolás, a + jelöli a Föld közelében elhaladó bolygót.

Sumer leírások a Mars bázisról

i.e. 450.000 körül érkeztek az Annunaki-k a Nibiru bolygóról, földi erőforrásokat keresvén. A következő 4.500 éves agyagtábla, mely ma Szentpéterváron található a Hermitage Múzeumban, mint egy fénykép megörökít egy találkozást két űrhajós között. Az egyik űrhajós a Földről (a bal oldali, feje mellett 7 bolygó, ugyanis a Naprendszerbe kintről befele jövet a Föld a hetedik bolygó), és egy másik a Marsról (a jobb oldali, keze felett hatágú csillag, azaz a hatodik bolygó a Naprendszerbe érkezéskor, illetve maga a nap azonosítja a Naprendszert).

Azt tudni kell, hogy a Sumer képi ábrázolásban nincsenek véletlen vonalak, körök, mindennek szerepe van, a körök, vonalak számának, helyének. A két személy között található egy napenergiával működő űrjármű, antennákkal. A megtalált repülési térképeken, ahol a pontos útvonal be van jelölve, a Mars neve MUL APIN, jelentése „Bolygó, ahol a helyes irány be van állítva".

Még érdekesebb, hogy Babilonban évente, az Új Évi vigasságok része volt, az Akitu ünnepség, mikor az ősi, több ezer éves sumer hagyományok alapján eljátszották az Annunaki-k útját a saját bolygójukról a Földre. A fennmaradt információk alapján az első ilyen Akitu fesztiválokat maguk az istenek tanították be az embereknek, és hagyományt teremtettek belőle, mintha csak átadnák az utókornak a történelmet. A fesztivál lényege, hogy megszemélyesítve a bolygókat, eljátszották ahogy saját bolygójuk közelít a Naprendszerbe, majd a bolygólyukról elinduló űrhajó elhalad a Naprendszer minden egyes bolygója mellett, majd a Mars-nál megáll. Itt a Mars bolygót az „utazók hajója"-nak nevezték. Innen kisebb hajók indultak a Föld felé.

Sitchin a "The Lost Book of Enki" c. könyvében, a sumer történelmi ismereteire hivatkozva elmeséli a Marson kialakult bázis történetét.

A könyv szerint Alalu a földreszállt úrhajósok (istenek) régi királya, akit egy forradalommal megfosztottak trónjától, elindul a világűrbe energiaforrásokat keríteni. Megtalálja a Földet. Miután létrejön az első kolónia, és az új király meglátogatja a Földet, újra összetűzésbe kerülnek. Harcuk során Alalu megsebesíti az új királyt, Anu-t, ezért száműzik a Földről a Marsra. Vele tart hű pilótája Anzu. Később belátván, hogy túl szigorú volt a büntetés, egy orvos csoport Ninmah vezetésével elmegy a Marsra, hogy rehabilitálják Alalu-t. Azonban már csak az erősen beteg pilótát találják, aki elmeséli, hogy a volt király már rég meghalt.

A bűntudattól vezérelve egy hegysziklába bevésték Alalu arcképét, hogy örökké emlékezzenek arra a hőstettre, amit ő végzett a népének, felfedezvén a Föld erőforrrásait. A leírások alapján úgy tűnik, hogy a Föld túl nagy gravitációja akadályozta meg az ilyen nehéz űrhajók földreszállását, és ezért át kellett pakolni kisebb hajókra. Ezért létrehozták a Marson az a települést, melynek maradványait ma látjuk. Itt élt és dolgozott az Igigi-nek nevezett legénység. A leírások szerint a Földön kb. 300 fő élt, míg az Igigi-k szintén ennyien voltak.

Vissza a Marsa

A technika fejlődésével az ember újabb és újabb utakat szervezett a Marsra. A leszálló távvezérelt kisméretű terepjárók rengeteg nagyfelbontású képet készítettek. Vannak érdekes képek is. Rengeteg oda nem illő, túl szabályos tárgy is látható. Azonban megdöbbentő, hogy olyan képek is készültek, ahol szétszóródva, mintha fém alkatrészek lennének láthatók. Vagy egy roncstelep, vagy egy baleset nyomai. Konkrét magyarázat nincs, csak elméletek. A nagyfelbontású képekből kiderült, hogy az arc fele ember formájú, másik fele macskafajta, pontosabban oroszlán formájú. Így kapcsolható a Földön található Szfinx-el, mely oroszlán testű és emberfejű.

Incidens a Marson

1988-ban a Szovjetunió útra indította a Phobos 1 és 2 űrszondákat, melyeknek célja volt a Mars feltérképezése. A Phobos 1-el hamar megszakadt a rádiókapcsolat, viszont a a Phobos 2 bolygókörüli pályára állt, 1989 januárban.

Március 28-án bejelentették, hogy az űrszondával teljesen megszakadt a kapcsolat. Mivel az űrszonda nemzetközi együttműködés eredménye, Nyugat Európa tekintélyes pénzzel és eszközparkkal vett részt benne, a szovjet elkendőző magatartás nem volt sokáig tartható, és a nyugati sajtó arról kezdett beszélni, hogy egy ismeretlen tárgy, illetve annak eliptikus árnyéka látható a Marson, legalábbis az utolsó képkockákon.

A két űrszonda célja a Mars teljes felületének hőtérképezése, előbb infra, majd gamma sugarakkal, egyéb létformák felkutatása, korábbi civilizációk maradványainak feltérképezése, majd mindezt a Mars Phobos holdjának hasonló feltérképezése követte volna. Az egész műveletsor célja, előkészíteni egy távvezérelt terepjáró leszállásának körülményeit, majd emberi űrutazásra való felkészülést.

A Phobos 2 megsemmisülésének körülményeit elemezve kiderült, hogy inkább egy ütközés vetett véget az űrszondának, minthogy megszakadt a rádiókapcsolat. Később valószínüsítették, hogy lehetett még egy erőteljes energiasugár is.

Közben nyilvánosságra kerületek az utolsó képkockák, a bal oldali egy szivar alakú tárgy árnyéka, mely elemelkedik a felszínről, a jobb oldali pedig az utolsó kép, a tárggyal és a Mars Phobos nevű holdjával. A geomatriai adatok alapján néhány kilométer hosszú a tárgy, gyors mozgású és nem keverendő össze a Phobos nevű hold árnyékával, mert az mindig kerek.

A jobb oldali kép az utolsó, a Phobos hold látható és a mozgó szivar alakú tárgy. Zecharia Sitchin és több tudós, kutató társa úgy gondolják, ahogy ezt a „Genesis Revisited" c. könyvében le is írja, hogy nem véletlen esemény volt, hanem valakik nem akarták, hogy az emberiség túl sokat tudjon. Ezért nevezi Sitchin ezt az eseményt incidensnek.

Település a Holdon?

A sumer leírásokból kiderül, hogy az istenek (földre szállt űrhajósok) az első leszállások alkalmával mindig belestek a Perzsa Öböl vizébe, mert hajtóműveik nem bírták a Föld túl nagy gravitációs erejét. Sőt az első felszállások alkalmával, nem tudtak felszállni, ezért ki kellett szerelni fegyverzetüket és minden itt hagyható súlyt. Mindez felveti a kérdést, hogy ha a Földön éltek, akkor miért kellett a Marson egy bázis létrehozni? Miért nem volt jó erre a célra a Hold? És mi van, ha tényleg van egy bázis a Holdon?

A 60-as évek Apollo projektjei során, mikor a rádiókapcsolat még amatőr szinten zajlott, azaz a beszélgetéseket tudták fogni rádióamatőrök is, sokan hallották, mikor az asztronauták jelentették a földre, hogy idegen civilizáció nyomaira bukkantak.

Mindezek a kérdések arra ösztönözték Richard C. Hoagland–ot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel is. 18 hónapon át vezette a kutatásokat, és nem hiába. Az ésszerűség úgy kívánta, hogy a Marson és a Földön alkalmazott közös geometriák, méretek, arányok, elhelyezkedések alapján keressen.

Elég hamar leszűkült a vizsgálandó terület, azonban a NASA hivatalos, nagyfelbontású fotóit tanulmányozva semmi sem látszott. Ezeket már sokan és sokszor átnézték.

Azonban előkerült néhány eredeti Apollo felvétel, illetve egy régi Hold atlasz, és kiderült, hogy a NASA hivatalos képei kicsit át vannak „dolgozva", azaz néhány objektum eltűnt a képekről. Olyan is előfordul, hogy bizonyos képsorozatok egyszerűen eltűntek az elérhetők közül, mondván technikailag nem sikerültek a képek.

Előkerült még egy Észak-Amerikai Hold atlasz, mely 1937-ben készült, Földről fotózott képekkel és érdekes mód mást mutat, mint a hivatalos NASA oldal. A nevezett terület a Sinus Medii, Ukert-től délre. Az eredeti és nagyméretben kinyomtatott képen látható, hogy az elrendezés hordozza a Marson megtapasztalt geometriát, sőt bizonyos területen üvegszerű épület látható.

A tudósok többségében ott mocorgott a régi kérdés, hogy míg az 1970-1980-as években a cél egy holdbázis építése volt, aztán teljes némaságba borult még csak a gondolata is, és később előrukkoltak egy Föld körül keringő űrbázissal. Most többen, szinte egyszerre a homlokukra csaptak, és már értik miért tabu a holdutazás, pedig a technika már meg lenne.

Epilógus

Eljutva a szellemi és technikai fejlődésnek egy olyan szintjére, mikor meg tudjuk érteni a múltat, akkor fel kell vállalni a múltat, a jelent és a jövőt. Túl kellene már azon lépni, hogy eltitkoljuk egymás elől az információkat pusztán hatalmi vagy gazdasági érdekből. Viszont ha elgondoljuk, hogy az egész fogyasztói társadalom hamis értékekre épül, a képmutatásra, akkor miért pont itt lenne másképp? Hamisak az álmok és a keltett kép.

További kérdés, hogy a korai építők, miért építették be a környező bolygókat piramisokkal, mire volt ez jó, ráadásul olyan méretű kőtömböket használtak mindenhol, amiket ma nem tudnánk előállítani, sem felemelni olyan magasságokba.

Az már csak hab a tortán, hogy nemrég felfedezték azt, amit Richard C. Hoagland már régóta hangoztat, elképzelhető, hogy élet van a Jupiter, Európa nevű holdján, hisz mint kiderült alkalmasak a körülmények rá.

Forrás: http://vizkoz.silihost.hu/Erdekesseg/erd_3_06_09.html  [Szerkesztő megjegyzése: a forrásoldal nem érhető el]

Egy szorosan kapcsolódó videó.
Armageddon a marson 1resz.avi https://www.youtube.com/watch?v=6z4tBhvrN4I