BENNÜNK VAN ORSZÁGOD, ELŐTTÜNK SZENT NEVED.
TÖRVÉNY AKARATOD, mert MINDEN NAPUNK GONDJÁT MAGADON VISELED,
és BŰNEINKET, MINT MÁSNAK, NEKÜNK is ELENGEDED.
a TE KEZED VEZET KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, éS LEFEJTED RÓLUNK a GONOSZok JÁRoMÁT.
TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES HATALMA és ÜDVE, MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN hát ez MINDÖRÖKRE.

Látjuk, hogy honnan jövünk és tudjuk hova tartunk. Amíg eleink mutatták az utat, a Kozmikus Rend uralta tetteinket. Mióta a „magyar állam" írja az elrendelést, tévelyeg a magyar, de a tudás még bennünk él. Láss, emlékezz, cselekedj! Mert a múlt csak akkor létezik, ha megmutatjuk a jelenben.

Az állami jelkép szintjére emelt vízszintes sávokba rendezett 'piros-fehér-zöld' trikolor a Habsburg-ház osztrák ágából származó Mathias von Österreich főherceg – 1608-tól II. Mátyás néven „Magyarország" királyának jelképszíne. Koronázásakor használták először a piros-fehér-zöld díszítéseket. Ez, a magyar nemzet jelképrendszerébe a 19. század elejétől tolakodott be. Polgári zászlókon a trikolor – fehér alapon, zászlószélen piros és zöld farkasfoggal – jelent meg, majd az 1848. évi XXI. törvénycikk a „... háromszínű rózsa polgári jelképen..." megnevezéssel írja elő használatát. Ez áprilisi törvény volt, amit Ferenc-József az összes áprilisi törvénnyel együtt, császári pátenssel eltörölt. A polgári jelképeken látható trikolor, valamint a piros, nem a magyar nemzet azonosító színe! A nemzet jelzőszíne a magyar címerpajzson szereplő 4-4 vörös-ezüst sáv. Címerben az ezüst pólya zászlón fehér, ami a látható színtartomány teljes spektrumát lefedi, kijelölve az ember által érzékelhető, így feldolgozható Kozmikus sugárzások rezgéstartományát.

Tételek:
1.) Tetteidet, gondolataidat és döntéseidet a Kozmikus Rend törvénye uralja.

2.) Tested, tudatod és lelked legyen mindig tiszta.

3.) Amit magadhoz veszel, azt tenmagad erejéből szolgáld vissza.

4.) Mert Benned az erő a forrás, a tudat az égi tűz, lelked a fény, és tested a Föld gyermeke.

5.) A világ EGY, és benne:

ahogy fenn, úgy lent,
ahogy kinn, úgy bent,
ahogy kicsiben úgy nagyban, és
a vonzás a mozgás.

6.) Az eredet

Az igaz pilisek – ma pálosok – soha nem voltak remeték. Nevüket dokumentált források jegyzései és a Rend ősi hagyománya szerint, a szkíták első királyának, I. Nimródnak második fiától (aki a vízözön előtti kusita/etióp, más megnevezéssel hikszosz-kasszu-magyari istenkirályok leszármazottja – apját a mitikus hagyomány Kús néven idézi), Pilistől (Pálos-tól) kapták. Pálos, a Föld akkor benépesített területeinek békéjét őrizte, harcosai győzhetetlenek, a csillagjárást ismerő tudók és gyógyítók voltak.

Tartja magát a legenda, amelyben elmesélik, hogy a Földön pusztító utolsó vízözön előtt, Ataisz sziget-kontinensről érkező gyarmatosok telepedtek meg Mezopotámia földjén, és alapítottak városokat, teremtettek kultúrákat és fejlett gazdaságokat hívtak életre. Hitük a szeretet világa volt, amit Ardvisura Anyahita – Nagyboldogasszony – hagyományozott rájuk, és három fia; Él, Úr és Van tanította a földi embereknek. Az első csoport tagjai mind a tudományok, mind az orvoslás, mind az égi csillagjárás rendjéről magkapták a tanítást, egyben testük, tudatuk, lelkük fejlesztését egyszerre végezték. Az évtizedes okulást beavatás zárta le, ami után beavatottként áradtak ki a Föld akkor élt közösségei felé. Munkájukról a sumér és akkád ékírásos táblái tanúskodnak, amelyeken példájául egy szárnyas bolygót írnak le 12. bolygóként.

A ránk hagyományozott ősemlékekben szerepel még a „Találkozás bolygója", a szárnyas planéta, Nibiru néven említve, ami 3600 földi esztendős ciklusidővel ellipszis pályán kering a Nap és egy láthatatlan csillag körül. Létezését a legújabb korban Zecharia Sithin tette közzé, majd írásai nyomán kutatva 2006-ban csillagászok egy csoportja jelentette, hogy bemértek egy Földszerű bolygót, mely „egy nap" körül kering. A legenda szerint annak idején ez a 12. bolygó, illetve annak egyik holdja a Tiamat nevű bolygóval ütközött, amikor is az élet csírája a Földre került. Az idők folyamán a Nibiru lakói látogatóként jöttek a Földre, és a földi értelmes lényekkel megismertették a földművelést, az állattenyésztést, valamint az ipari termelés különböző formáit, sőt az emberekkel házasodtak, utódokat nemzettek. Azt is állítják, hogy mindez legfeljebb 500.000 földi esztendő leforgása alatt megtörténhetett.

Az utódok nemzedékei között voltak Pilis követői. Jelképrendszerükben a vörös és ezüst 4-4 sávja jelkép: vörös a felkelő és lenyugvó nap színe – mint az élet és a teremtő erő jelképe, az ezüst (Aura Soma) a fény, a lélek tisztaságának képe. Szakrális szinten, IZ-TEN – Anyahita és a három gyermek egy-család szimbolikája jelenik meg. További szimbólum a kereszt, ami a tudás eredetét mutatja, a kettős-keresztben az EGY, mint a tudás ősforrása, valamint a szárnyas bolygót szimbolizáló turul, és a turulábrázolások. A magyar jelképrendszer vörös alapja a nagyvíztől nagyvízig terjedő életteret sugalmazza, (a terület, amit a nap felkeltétől a nyugtáig bejár), míg a négy ezüst pólya a test, a tudat, a lélek és a földi lét igazságait hordozza.

Az ősi Egyiptom jelképrendszerében is feltűnt a szárnyas bolygó, mint a hatalom, és a származás szimbóluma. Ez egy lehetséges magyarázat a magyar vezetői réteg eredetére, a sólyomnak tekintett turulmadár eredetének feltárása.
Fenti megállapításokat figyelembe véve, a turul a vezetők származását megörökítő jelkép is lehet. Ismert, és sokat hangoztatott megállapítás, hogy a magyar nemzet a Napot tisztelte Istenként, de ábrázolásaiban nem csak egy korongot, hanem annak a sugarait is feltűntették. Ha a sugarak a szárnyak stilizált megjelenítése lenne, mintegy elterelés a gyakorolt hitvilág megjelenítése felől a kötelezően elvárt vallási nézet felé, akkor az üldözött őshit megőrzését fedezhetjük fel a sugaras napábrázolásokban. Mátyás „hollója" is ilyen félrevezetés lehet. Ő az utolsó beavatott fejedelem volt, aki behajtott szárnyú turullal jelezte, hogy őseit már nem tudja visszakeresni a nemtőig, de beavatottsága révén családfája visszaviszi az égi felmenőkhöz.
A fáraóknak saját különleges és jellegzetes koronájuk, fejdíszük volt. A képen a szárnyas bolygó ábrázolásával valószínűleg a származást kívánták megjeleníteni. Ha ezt munkahipotézisként elfogadjuk, akkor a magyar nemzet vezetői rétegének azonosításával egyértelműen tudjuk a nemzet mozgásának minden lépését követni.

7.) A lét Pálos felfogása

A lét jelentéstartalma Pálos megfogalmazásban az EGY valóságából indul ki. Leírásához a természetes magyar közbeszéd gyökeit, és azok bőit használjuk (a bő itt gyök+gyökképző+rag összlete jelentésű).

A lét a „le" vagy „lé" tiszta igegyökből a tevést jelentő „et" képzővel jön: „leet" vagy „léet", és elhagyva a szükségtelen „e" kötőhangot lesz a „lét", mint képzett bő, ami végül az értelmezés során elevenül önálló, összetett gyökké. Jelentése: a „le" gyök „l" betűhangja a hatás, vagy mozgás megindulását mutatja, a „le" vagy „lé" pedig magát a mozgási folyamatot, az olyanná alakulást jelezi. Máshogy fogalmazva: lét = egy állapot valamivé képződik. Ilyen értelmezésben a „lét" folyamat, amelyben az EGY valamelyik forrása működteti az egyetlen, tőle elválaszthatatlan tulajdonságot, a vonzást – a megfigyelt önálló forrás saját belvilágába vonzza a környezetében létező, nálánál apróbb forrásokat, és azok energiájával fenntartja saját forrás erejét. A lét önmagában nem valóságos, pillanatnyi állapotok egymást követő sorozata, tehát egy forráshoz, illetve annak állapotához kötött megnyilvánulás.

Úgy tudjuk, hogy EGY mindennek a forrása, az intelligens végső valóság, a mindennemű függőségtől mentes abszolútum. Benne a határtalan lehetőség szunnyad, és várja, hogy „váljék valamivé." A lehetőség, mint saját energia lészen a forrás tudata, aminek okán EGY léte a tudat függvénye. Ebből következik, hogy EGY önmagában nem létezik, észleléséhez a tudat szükséges, bár nem elégséges. A kérdés, hogy melyik volt előbb, EGY vagy a tudat. Ez a kérdés ebben a háromdimenziós világban értelmezhetetlen, tekintve a kettő egymástól való elválaszthatatlanságát. Erre mondják a laikusok, hogy a földi lét duális. Az előbbiből következik, hogy a tudaton kívüli lét maga az ősforrás, látszólagos valóság, azaz valóságon kívüli, ennek okán, aki megismerni szándékozza a valóságot, az ismerje meg önmagát.

7.) A tudat eredete

Több tudomány képviselője manapság azt állítja, hogy az emberek gondolataikban teremtik meg a valóságot. Ebben az elképzelésben a környezet viselkedését meghatározó fő tényező a megfigyelő tudatossága. Most értelmezzük a valóságot kvantumszinten, mint a tiszta energia és a megnyilvánult létező közötti ide-oda ingadozást, Plank-időben. Az idő egysége – ≈ 5,391∙10^-44 másodperc, mint az idő mérhető minimuma, mert ennél rövidebb időtartam alatt nem értelmezhető az ide-oda ingadozás egymást követő állapota. Amikor a tudat a környezeti hatások kiértékelését végzi, az Univerzumban érvényes viszonyrend szabályait, mint logikai rendet alkalmazza. Az emberi test, pontosabban az agy, amelynek egyik állapota a megnyilvánult valóság (fizikai lét), saját energiájának kiárasztásával „tudatja" környezetével, hogy az adott hely az adott időpillanatban már általa kitöltött. A környezet erre a kiáradásra kvantumszinten úgy válaszol, hogy az agy hullámállapota és a környezet hullámai között zajló találkozást visszatükrözi, amit a tudat valóságként értelmez. Mivel két lehetőség áll fenn, a tudat kiváltsága, hogy a hullám-kölcsönhatásra (a valóságra), vagy a tiszta energiára összpontosít. Az ember – valószínűleg kényelmi okokra visszavezethetően – többnyire a valóságot kívánja értelmezni, mert a sémákat, amelyeket neveltetése során készen kap, kevesebb energia-befektetéssel tud alkalmazni, mint egy környezetben zajló jelenség energiaviszonyainak értelmezését. A döntési lehetőség minden pillanatban rendelkezésre áll. Ugyanakkor a döntés következménye kivétel nélkül lezajlik. Amíg az ember saját döntési szabadságát az önnön tudata uralja, addig a jó ural mindent. Ez a teremtő ajándéka, cserébe az evilági létért. A szabadság kérdése dől el itt.

A világ megismeréséhez 4 összefüggő egység szükséges → Három a magyar igazság egy a ráadás.

A tudat jelképe a kereszt. Körötte a kör, a világ létezőinek viszonyrendjét jelöli.

Amikor EGY, a forrás, tudatára ébred teljes valójának, akkor belső áradással megtapasztalja önmagát. Ekkor születik a Teremtő, és az áramló tudat felismeri a Mindenséget, a határtalan bölcsességében. A pálosok, a Mindenséget fenntartó elvek sokaságát ismerik, de saját világképüket önmaguk tudásából merítik. Felhasználták őseik mágikus világlátását, a Tórem mitológia fraktál-rendszerét, a káldeusok mágiáját, a szkíta teremtés elvet, a kínai univerzalizmust, a szanszkrit Rig-Véda himnuszait, az egyiptomi teremtéstörténetet, Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae-t, az animizmust, az antropomorfizmust, Lao Ce, Goclenius (1613), Micraelius (1652), Wolff (1730) és Kant (1781) gondolatait. Azt mondják, hogy ha a mindenségnek van forrása. Ha így van, akkor a tudás onnan árad.

8.) A valóság

Az ember evilági léte összefüggő valóságok halmaza. A valóság tehát maga a lét, és minden valóság visszavezethető az egyetlen végső valósághoz. Eleink azt hagyományozták ránk, hogy a létező végső valóság az EGY, és EGY-nek nincs függősége. EGY nem független, mert a függetlenség magában hordozza legalább kettő tetszőleges valóság létezését, ám ekkor a végső valóság nem lehetne EGY. Ebből következik az EGY mindensége, határtalansága, és kötetlensége.

9.) A jó és a rossz

Minden tudatnak elidegeníthetetlen tartozéka a döntési szabadság. Az egy-én, ha birtokolja azt, létezését a Kozmikus Rend annyiban uralja, amennyiben a döntések logikai rendje szerint születnek. Csak az lehet jó döntés, amelynek következményét a döntő magára nézve akarja beteljesedni, legyen az bármi. Rossz az a döntés, amelynek következményét az egy-én rajta kívül álló létezőre akarja hárítani.

10.) A törvény

A világ minden teremtett létezőjét a Kozmikus Rend uralja. Minden, ami sérti ezt a rendet, a következmény terhét viseli. A tudatos létezők kifejlesztettek néhány folyamatot, amelynek segítségével a kellemetlen következményeket rajtuk kívül álló létezőre háríthatnak. Ezt a hárítást törvénynek nevezik. A név pontosan jelöli a hibát, mert a törvény az egésznek csupán törvénye, és nem vezethető vissza a végső valóságra. Ennek okán a Pilisek nem ismerik el a törvényekbe szorított döntési szabadság csonkítását. Ez az alapvető oka annak, hogy az Isten kegyelméből uralkodók tűzzel-vassal irtották a Piliseket és teszik ezt ma is.