Cukorbetegség 2. rész

Tehát visszatérve a cukorbetegséghez, mostmár tudjuk, hogy mit is értsünk anyagcserén, s tovább gondolva a dolgot, a cukorbetegség mindkettő ismert besorolása a diabetes mellitus I. és a diabetes mellitus II. is, ezzel a táplálkozással is összefüggő, de mégis a sejtszinteken meghibásodott anyagcserefolyamatoknak a megbetegedése. Bár ezen kívűl lehet még más egyéb betegségcsoporhoz is sorolni, mint ahogyan fentebb kifejtettem.

Van azonban még egy másik szó is, amit meg kell beszélnünk, s ez a "krónikus" szó.

Nagyon szeretem a szavainkat értelmezni. Azt mondja az orvostudomány, hogy vannak betegségek, melyek akut/heveny megbetegedések, és vannak melyek idült/krónikus betegségek. Az akut vagy heveny betegségek, olyan rövid, gyors dolgok, hamar lefutnak, vagy amilyen hirtelen keletkeznek, oly hamar véget is érnek. A szavak üteme is gyors, heves, futó. Az idült, vagy krónikus megbetegedések pedig hosszú lefolyásúak, akár egy életre szólóak is lehetnek. A szó lejtése is nehéz, megülő, hosszú időt feltételező, krónikát felölelő időszak. Szóval a cukorbetegség, az eddigi megfigyelések kórfolyamatai szerint, ebbe a hosszú időt felölelőbe kapott besorolást.

Csak érdekességként, hogy a fenti pár szó értelmezhetőségéről, mit ír a Czuczor-Fogarasi szótár:

HEVENY, (1), (heveny) mn. tt. heveny-t, tb. —ék. Hévvel teljes, meleg. Átv. ért. hirtelen, frisen, szaporán működő. Szokottabb : heves.

HEVENY, (2), (mint föntebb) fn. tt. Heveny-t, harm. szr. —e. Melegség, forrósig. Átv. ért. Hirtelenség, gyorsaság. Innen : hevenyében tenni valamit, ám. hirtelenül, késedelem nélkül, szaporán, legott, melegében.

HEVENYBAJ, (heveny-baj) ősz. fn. Melegség v. forróság miatt támadott baj, betegség.

IDŰL, IDÜL, (1), (i-d-ő-űl) önb. m. Ídül-t. Időnként elékerűl vagy hosszú időre kiterjed, meggyökeresedik. Mondják testi nyavalyákról, melyek tartósak és megrögzöttek szoktak lenni.

KÓROS, (1), (kór-os)... Kórban szenvedő... Rokon vele a tájdivatos görhes.

( A KOR, az IDŐ egy része, pl. gyermekkor, férfikor, Árpád-kor. A KÓR, egy időben való negatív változás, vagy a KOR hanyatló részideje. Czuczor szerint: "...lankadás, gyöngélkedés, s legközelebb áll a gornyad, gornyadoz igék gyökéhez, mert gornyadozni

csakugyan am. gyengeség miatt lankadozni, görnyedezni, görbedezni, meghajlott testtel járni kelni. E szerént a KÓR a görbedést, hajlást jelent KORgyökü szók osztályába sorozható, s egyezik vele magas hangon Lugossy József szerént a bodrogközi és szathmárvidéki geher, ,kóros' pedig sok helyütt görhes..."

Az akut (acut) szó, latin szó. Nem található meg a Cz-F szótárban. Jelentése: heveny, éles, gyors lefolyású. Hirtelen fellépő vagy rövid időn belül kialakuló jelenség, vagy betegség természetének megjelölésére szolgáló kifejezés. Átvitt értelemben, a köznyelvben, érdekes módon, "súlyos" dologra szokták használni, talán a kiszámíthatatlansága és a baj forrásának megtalálhatatlansága miatt, vagy a dologgal szembeni tehetetlenségként.

Fentiek alapján már azt is tudjuk, hogy mit jelent az, hogy a cukorbetegség kóros anyagcserezavar.

Az emberek sokszor azt nem értik meg, hogy például a hasnyálmirigy gyulladásuk lehet ugyan heveny, de mégis krónikus betegséget kapnak miatta, annak lefolyása után. A kettő nem mond ellent egymásnak, azonban a cukorbetegség esetén pont maga a hasnyálmirigy megbetegedése is általában krónikus, évekig lezajló folyamat, csak a betegség észrevételezése már csak bizonyos, egyértelmű tünetek megjelenésekor lehetséges, és ezért tünik az embereknak úgy, hogy még csak most vált cukrossá, pedig már lehet, hogy tíz éve halad a cukrossá válás útján.

Az I. típusú cukorbetegség esetén is, nagyon ritka, az azonnali teljes inzulinhiány megállapítása a csecsemőnél, inkább csak részleges inzulinhiány állapítható meg közvetlenül a születés után, majd a későbbi évek alatt válik teljes inzulinfüggévő a gyermek, ahogyan béta-sejtjei fokozatosan elhalnak a hasnyálmirigyében. A II. típusú cukorbetegségnél pedig nagyon sokáig fel sem merül az anyagcserezavar ténye, és az sem általában az inzulin nem létezésével, vagy csökkent termelésével hozható elsősorban összefüggésbe, hanem egyéb anyagcsere rendszerek zavaraival, aminek azonban a végleges kimenetele lehet szintén a béta-sejtek inzulint nem termelése, de még ekkor sem egyértelmű a sejtek teljes elhalása, csak esetleg a sejtek kimerült állapota. Tehát sejt van, de már nem termel inzulint soha. Ezzel később fogunk foglalkozni, hogy ez hogyan lehetséges.

A cukorbetegségről beszélve, a cukor szó alatt, a következőkben, kifejezetten, csak is, a szőlőcukrot értsük, mert ennek a glukóznak nevezett szőlöcukornak, vagy más nevén még krumplicukornak a beépülési rendszere alapján van a betegség leírása is, meghatározása is, és ehhez igazodva van létrehozva a kezelhetősége is.

Ehhez kívánkozik még az a megjegyzés is, hogy az élelmiszereinkben, önmagában, tisztán, csak a glukóz cukor, nem nagyon szokott szerepelni. Élelmeink általában összetett vegyületek formájában rendelkeznek meghatározott anyagokkal, s ebből általában csak egy a glukóz molekula, melyet a szervezetünk az emésztés folyamán feltár a szervezet számára.

Amikor az orvossal, vagy a táplálkozási szakemberrel beszélgetünk a cukordiétánk miatt, akkor ő ilyeneket mond, hogy szénhidrátok, fehérjék, zsírok, cukrok, rostok, vitaminok, nyomelemek. Aztán ha szerencsénk van, akkor kapunk is egy halom kinyomtatott papírt, amin mindezek fel vannak sorolva a maguk csoportjai szerint, csak hogy érthető legyen számunkra a dolog, hogy melyiket , milyen csoportban találjuk meg, és hogy élelmeinkben melyikre legyünk figyelemmel, amikor fogyasztjuk őket. Kapunk egy külön kalória táblázatot is az élelmeinkről, melyből meg tudjuk, naponta mennyit ehetünk, hogy az anyagcserénk összhangban legyen az állapotunkkal, amit az orvos már bemért a vércukor szintünk alapján. Sőt ha nagyon profi helyre járunk, még kapunk egy úgynevezett GI-táblázatot is, amit a glikémiás index szerint sorolja fel az élelmeinket. A cukorszintünk alapján ez az utóbbi GI-táblázat csak annyiban fontos a számunkra, mert azt mutatja meg, hogy meghatározott szénhidrát, milyen gyorsan képes felszívódni a szervezetünkben normális anyagcsere esetén. Az alacsony GI számmal rendelkező élelmiszerek lassan szívódnak fel a szervezetben, lassan emelik a vércukorszintet és az inzulintermelést, általában hosszabb távon képesek telítettségérzetet kiváltani a szervezetből. A magas GI számmal rendelkezők ezzel szemben gyorsan felszívódó tulajdonságúak, és hamar megemelik a vér cukorszintjét is, de ezzel együtt az inzulinszintet is, majd ezt hirtelen vércukorszint csökkenés követi, és hamarabb meg is éhezünk utána.

Ehhez a megközelítéshez azonban van még egy ismeretanyag, amire szükségünk van, s ez az élelmiszer teljes kalóriaértéke is. A kettő csak együtt nyújt teljes képet a táplálkozás helyes megválasztásához, és a megfelelő cukorszint beállításához. Itt azonban felmerül az a kérdés, hogy ha mi ugye cukorbetegek vagyunk, akkor irányul vehetünk-e egy olyan táplálkozási táblázatot, amit a normál anyagcsere esetén figyeltek meg, s nem kalkulálható be, hogy például a mi II. típusú cukorbetegségünk, most éppen milyen eredeti ok miatt van diagnosztizálva, illetve mennyire vagyunk képesek az anyagcserében saját rendszerrel részvenni, és miben van zavar, vagy hiány, az emésztési, a beépülési- vagy lebontási folyamatokban, a mi esetünkben.

Itt azonban eljutottunk, az anyagcsere normál működésének megismeréséhez, ahhoz, hogy egyáltalában tudjuk, hogy mi is az, ami miatt a cukorbetegségünk létrejöhetett, vagy hogy ennek mennyi megnyilvánulása van hatással a betegségünkre, vagy hogy emiatt mennyi akadály merül fel a kezelhetőségében is, valamint ahhoz is, hogy az egyes élelmiszertermék kémiai ismerete nélkül, nem ismerhetjük meg azok hatását sem a szervezetünkre, sőt, még ezek zavarait sem érthetjük meg a sejtszintű ismeretek nélkül.

Én azonban, most ezen ismeretek felsorolását és tudósítását kegyesen átlépem, és majd külön tanulmányban, részletesebben fogok ezekkel foglalkozni, de a lényeget érintő dolgokat, természetesen így is meg fogom említeni.

A szervezetünk egy olyan egység, amiben minden életfolyamatnak van legalább egy irányító, beépülést elősegítő és legalább egy irányító, lebontást segítő alkotója. Ezek az alkotók már több évezred alatt kialakult rendszerfelépítés alapján működnek, mindig párosával. Ha valamely szervezeten belül egy ilyen alkotó, létezést mutat, vagy bármely anyag képes abban a szervezetben létrejönni természetes módon, akkor mindig van annak ellenpárja is, mely az egyesúlyt abban a szervezetben létrehozza. Ez azonban teljesen független attól, hogy azt már megtalálták, felfedezték-e, vagy sem, de ez akkor is, törvényszerűen így működik. Minden elindított folyamatnak van egy, azt gátló másik folyamata is.

Azonban, a felsőbb biológia fajokhoz tartozó egyedeknél megfigyelhető, hogy a kialakulásuk egy bizonyos pontján, önmaguk túlélésének elősegítésére, vagy fennmaradásukhoz, más, sokkal alacsonyabb szintű élőlényekkel egymás fennmaradását elősegítő rendszerekbe épülnek össze, ugyanis egyes magasabb funkciójú sejtekben, bizonyos működések hiányozhatnak, s ennek végrehajtásához más, egy- vagy több sejttel rendelkező egyedeket, élőlényeket vonnak be önmagukba.

Hogy ez most miért fontos dolog a cukorbetegség megismerése szempontjából?

Simán már csak azért, mert mindjárt az első lépés, ami fennmaradásunk záloga, hogy a táplálkozásunk folyamán, már más ilyen rendszerek segítenek bennünket az életben maradásban, de simán már csak azért is, mert a saját sejtállományainkon belül is találunk ilyen, különben teljesen zárt egységet tartalmazó létezőket, melyek bennünk léteznek, s már egyetlen olyan tevékenységet sem képes a szervezetünk önmagától létrehozni sejtszinteken, melyekben ezek a sejtszintű egyéb létezők ne vennének részt. Ha esetleg most mindenki a bélrendszerben megtalálható mikroorganizmusokra gondolna (pl. Acidophilus bifidus ), akkor el kell mondjam, hogy nem erről van szó, - mert ezek önállóan is képesek élni, ha megfelelő táptalajt találnak maguknak a szervezetünkön kívül is, - hanem az egyes sejtfalunkon belül tartózkodó külön sejteket alkotó sejszervecskékről, melyek önálló sejtmaggal és átörökíthető saját DNS-el rendelkeznek, - önálló életvitelre azonban, a szervezetünkből kikerülve nem képesek, és oda-vissza, ha ők kikerülnének a sejtjeinkből, akkor pár órán belül, de lehet az is, hogy csak percek múlva, már mi sem élnénk, - és azt kapjuk tőlük, hogy az anyagcserefolyamataink legvégső állomásaként a sejtünk részére előállítják az energiát, méghozzá oxigéndús formában, és a leggazdaságosabb folyamatban, mert 1 molnyi glukóz elégetésével 36 ATP létrehozására képesek, melyek szinte azonnal, 30 mp alatt, felhasználhatóvá válnak a saját sejtünk számára, (ami természetesen szintén saját DNS-el is rendelkezik, önmaga megújítására). Tehát ezek a sejtek, a sejtjeinkben található mitokondriumok. Ők a sejtjeink energiatermelő központjai. Ők égetik el a szénhidrátokat és a zsírokat. Általában a legintenzívebb sejtféleségeink nagyon sok ilyen mitokondriumot tartalamaznak a sejtfalakon belül, hisz tőlük kapják a munkájukhoz való energiát, tehát egy izomszövetnek sok ilyen mitokondriummal kell rendelkeznie, hogy elvégezhesse a feladatát, hisz energiaigényes a fizikai munka. A mitokondriumok azonban, ezért a munkáért cserébe, leveszik a saját fennmaradásukhoz szükséges energiát és egyéb anyagokat a sejtünkön belülről, hogy képesek legyenek megújulni és fenmaradni és továbbra is szolgálni a mi sejtünk energiaellátását.

Természetesen nemcsak a mitokondriumok képesek ezt az ATP nevű anyagot létrehozni a szervezetünkben, hanem a különben ilyen mitokunkdriummal nem rendelkező vörösvérsejteink is, de ezek egy másik módszerrel, mely oxigént nem igényel, viszont ezen folyamat alatt 1 mol glukózból, csak 2 ATP molekula keletkezik a szervezet számára. A glikolízis szó, pont a glukóz lebontási folyamatát jelenti, de ez a folyamat mindig csak oxigént nem igénylőként jön létre. Az ATP-ről (adenozin-trifoszfát) még a továbbiakban szó lesz a glukóz be- és leépülési folyamatai között is, meg az ember energiaszükségletének meghatározása részben is.

A másik nagyon fonton ilyen sejtszervecske számunkra, a szintén saját egyedi sejtjeinkben található már teljes készüléknek elnevezett Golgi-készülék. Ő úgynevezettt liboszómákat képez önmagából, ami bontóenzimként viselkedik, és a sejten belüli elhalt dolgokat bontja szét, vagy a saját sejtünk által bekebelezett, nem oda tartozó egyéb anyagokkal teszi ugyanezt, majd kisöpri a sejten kívüli térbe. Szintén a Golgi-készülék az, ami a mirigysejtekben a fehérjéket becsomagolja, előkészíti a kiürülésre, valamint fontos szerepe van, a sejt sejtmemránjainak a képzésében is. Így nézve, már tényleg egy teljes készülék funkciót látja el.

Aztán vannak más ilyen sejtszervecskék is még, amik a lipidek előállatásában vesznek részt, vagy vannak akik a szerves anyagok bontásához enzimeket tartalmaznak és összeköttetésben vannak a Golgi-készülékkel.

A lipidekről is kell némely szót váltsunk, mivel szintén nagyon fontos alkotói az egész szervezet, szinte minden alapvető tevékenységének. A lipidek: glicerinből és zsírsavakból álló olyan szerves vegyületek, melyek az élőlények létfontosságú szerveinek anyagai. Sejtmemrán, szövetközti állomány, minden zsíros típusú egyéb anyag alapját képezik, akár sókkal vagy cukrokkal, akár savakkal, fehérjékkel is alkot a továbbiakban molekuláris szerkezetet. Szinte minden építőanyag, hormon, és tartalék táplálék a lipidekhez tartozó anyag.

Szóval nagyon sok, egyediséget is képviselő segítőnk van, és most csak még egyetlen sejtünkről beszéltem, és köztudott hogy sejtjeink száma kb. eléri a 30 billiót.

 Most egy kicsit félbehagyom ezt az érdekes gondolatsort, és rátérek a cukorbetegséggel kapcsolatos további ismertetésre, oly módon, hogy egyes táplálékanyag emésztésztésén keresztül, megismerkedünk azzal, hogy mi zajlik az emésztőrendszerben (ajaktól a végbélig), és ami ott zajlik, ahhoz milyen anyagok együttállása szükséges, és abból mi hova kerülhet a szervezet különböző sejtjei közül, és milyen feltételek mellett. Ez azonban már a következő részben lesz olvasható.

Forrás: http://akikeres.gportal.hu/gindex.php?pg=34617906

(folyt. köv.)