Például van egy passzus a Rámájanában, amely ezt írja: „ A Puspaka jármű, amely a Naphoz hasonló és a testvéremhez tartozik, aki az erőteljes Rávan által hozta; az a légies és pompás jármű odamegy, ahová akar... az a jármű egy fényes felhőhöz hasonló, fenn az égen."

„... és a király (Ráma) beszállt, majd a pompás jármű a Raghira parancsára a magasabb atmoszférákba emelkedett."

A Mahabharatrában, egy hatalmas méretű ősi indiai versben olvashatjuk, hogy egy Asura Maya nevű illetőnek volt egy Vimánája, amely 12 könyék kerületű, és 4 erős kerékkel rendelkezik.

A vers valóságos információs aranybányája az istenek közti háborúknak, akik nézeteltéréseiket fegyverekkel rendezték el, olyan halálosakkal, melyeket csak mi vagyunk képesek bevetni. Eltekintve a 'Lángoló Rakétáktól', a vers említ más bevetett halálos fegyvereket is. 'Indra Dárdája', amely egy forgó sugárvető (fényszóró?) által működött.

Amikor bekapcsolták, egy fényoszlopot produkált, amelyet ha egy célpontra irányítottak, azt azonnal elpusztította (felemésztette) az erejével.

Egy részletben, a Hős, Krisna az ellenségét, Salvát üldözte az égen, amikor Salva Vimánája, a Saubha valahogyan láthatatlanná vált. A rettenthetetlen Krisna azonnal kilőtt egy különleges fegyvert: „Gyorsan bevetettem egy nyilat, mely megölte a hangjának felkutatása által."

Sok más szörnyű fegyverleírás fellelhető elég lényegre törően a Mahabharatrában, de a legijesztőbb mindközül a Vrishis ellen használt. A beszámoló szerint: „Gurkha a sebes és erőteljes Vimánájával a Vrishis és Adhakas három városa ellen repült és egy lövedéket hajított rájuk, mely az Univerzum teljes energiájával volt töltve. Egy izzó füst és tűzoszlop, mely 10 ezer Napként ragyogott, emelkedett fel teljes pompájában...

Az ismeretlen fegyver volt az, a Vas Menykő, egy gigantikus hírnöke a halálnak, amely porrá zúzta Vrishis és Adhakas teljes faját."

Fontos megjegyezni, hogy az effajta feljegyzések nem egyedülállóak. Több hasonló keresztutalás is fellelhető más ősi népeknél.

Ennek a Vas Menykő-nek az utóhatása egy jól felismerhető, baljóslatú gyűrű.

Akik általa haltak meg, látszólag a felismerhetetlenségig összeégtek.

A túlélők kicsivel jobban jártak, a hajuk és körmük kihullott. Valószínű a legzavarbaejtőbb és kihívóbb, hogy az ősi jegyzetekben információk vannak arról, hogy hogyan építsünk egy ilyen állítólagos, mitikus Vimánát. A maguk módján, az instrukciók elég pontosak.

A szanszkrit Samarangana Sutradhara azt írja: „Erősre és ellenállóra kell a Vimána testét készíteni, mint egy nagyszerű repülő fény testű madárnak. Belülre elsőnek a Merkúr motort (hajtóművet) kell betenni a vashűtő berendezésével az alján. A Merkúrban lappangó erővel, mely a vezető (irányító) forgószelet mozgásba hozza, egy benne ülő ember hatalmas távolságokba utazhat az égen. Egy Vimána mozgása lehet vertikálisan fel- és leszálló, rézsútosan mozgó előre és hátra. A gépezetek segítségével az emberi teremtmények képesek az eget szelni és a mennyei lények a Földre szállni."

A Hakatha (A babilóniaiak törvénykönyve) álláspontja elég egyértelmű: „Egy repülő gépezet működtetésének privilégiuma nagyszerű. A repülés tudománya mind között a legősibb örökségünk. Egy ajándék azoktól 'Akik a fellegekből valók'. Átvettük tőlük, mint megannyi életet megmentő eszközt. Azonban még fantasztikusabb az az információ, mely egy ősi kaldeus (Chaldean) műben lelhető fel, 'A Sifrala'-ban, amely több mint 100 oldalnyi leírást tartalmaz arról, hogy hogyan építsünk repülőszerkezeteket. Olyan szavakat tartalmaz, mint pl. grafit rúd, réztekercs, kristály indikátor, vibráló szféra (gömb?), stabil szögek, stb.

Ősi Indiai Repülőgép Technológia az Anti- Gravitáció kézikönyvből D. Hatcher Childress-től.

Megannyian, az UFO rejtélyt kutatók közül elsiklanak egy igen fontos tény felett. A legtöbb repülő csészealjat idegen eredetűnek feltételezik, esetleg katonai szervezetektől eredeztetik, eközben valószínű, hogy ősi indiai és atlantiszi származásúak.

Amit az ősi indiai repülő szerkezetekről tudunk, az ősi indiai forrásokból származik; ősi szövegekből, melyek a századok során ránk maradtak. Nem kétséges, hogy ezen szövegek legtöbbje hiteles; a megannyi jól ismert ősi indiai eposz önmagukban, és betűről betűre százával tartalmazza azokat. Legtöbbjük még nem lett angolra lefordítva ószanszkitból.

Ashoka az indiai nagyúr létrehozta az 'A Kilenc Ismeretlen Ember (Férfi?) Titkos Társaság'-át: nagy indiai tudósok, akik állítólag katalogizálták a tudományokat. Ashoka, munkájukat titokban tartotta félve attól, hogy a tudósok által összegyűjtött csúcstechnológiák, melyeket ősi indiai forrásokból gyűjtöttek össze, gonosz háborús cselekedetekhez használják fel, melyek ellen Ashoka hevesen kiállt, és áttért a buddhizmusra miután egy rivális sereget megsemmisített egy véres csatában. A 'Kilenc Ismeretlen Ember (Férfi?)' összesen 9 könyvet írt, feltehetően mindegyik egyet. Egyedi jelzésű volt a „Gravitáció Titkai!" Ez a könyv nem ismeretlen a történészek számára, de ők nem úgy tekintettek rá, mint aminek köze lenne a „gravitáció irányításához".

Feltehetőleg még mindig egy titkos könyvtárban tartják valahol Indiában, Tibetben vagy valahol máshol (talán valahol Észak-Amerikában). Pontosan érthető az oka annak, hogy miért is akarhatott Ashoka egy ilyen titkos tudást elrejteni ameddig csak lehet.

Ashoka szintén tartott az olyan pusztító háborúktól, melyekben ilyen csúcsfejlett járműveket és futurisztikus fegyvereket vetnek be, melyekkel az ősi indiai Ráma Birodalmat elpusztították több ezer évvel ezelőtt. Pár évvel ezelőtt a kínaiak felfedeztek néhány szanszkrit írást a tibeti Lhasában, melyeket a Chandrigarh Egyetemre küldtek fordításra.

Dr. Ruth Reyna az egyetemről, azt állítja, hogy az írások instrukciókat tartalmaznak csillagközi űrhajók építéséhez! Állítása szerint a meghajtó rendszerük Anti-gravitációs elven működik és egy 'laghima'-hoz hasonló rendszerre alapoz, az ego ismeretlen ereje, mely az ember fiziológiai alkatában lakozik, „egy centrifugális erő, mely elég erős ahhoz, hogy közömbösítsen minden gravitációs hatást." A hindu jógikhoz hasonlóan, a 'laghima' az, ami képesé tesz egy személyt a levitációra.

Dr. Reyna elmondta, hogy ezen gépek fedélzetén, melyeket „Astra"-nak hívnak a szövegek, az ősi indiaiak képesek voltak emberek csoportjait küldeni bármely bolygóra, az írás szerint, melyet több ezer évesnek tartanak. A kéziratok szintén felfedik az 'antima' titkát; „a láthatatlanság köpenyének" és „garima"-nak; „hogyan váljunk olyan nehézzé, mint a vezetés hegye (mountain of lead?)." Természetesen az indiai tudósok nem vették túl komolyan ezeket a szövegeket, de az értéke jócskán megnőtt miután a kínaiak bejelentették, hogy az írások egyes elemeit felhasználják az űrkutatásaikhoz! Ez volt az első példa, hogy egy kormány elismeri Anti-gravitációs fejlesztéseit. A kéziratok nem állítják határozottan, hogy valaha is történt volna bolygóközi utazás, de azt sugallják, hogy szervezett utak voltak a Holdra, bár az nem pontosan érthető, hogy hogyan hajtották azt végre.

Viszont, az egyik legnagyobb indiai eposz, a Rámájana, tartalmaz egy nagyon részletes történetet, mely egy utazást ír le a Holdhoz egy Vimánával (vagy Astrával), és egy tényszerű leírást egy Holdon zajló csatáról egy Asvin (vagy „Atlanti") repülővel. Ez csak egy kis része a jelenlegi bizonyítékoknak az indiaiak által használ Anti-gravitációs, repülési és űrhajózási technológiájára. Ahhoz, hogy ténylegesen megértsük ezt a technológiát, még sokkal távolabb kell visszamennünk az időben. Az észak-indiai és pakisztáni „Ráma Birodalmat" majd 15 ezer évvel ezelőtt alapították az indiai szubkontinensen, melynek hatalmas népessége, fejlett városai voltak, melyekből igen sok volt a pakisztáni, észak-, és nyugat indiai sivatagokban.

Ráma az Atlanti civilizációval egy időben létezett a Közép- Atlanti Óceánban, és felvilágosult papkirályok vezették, akik a városokat igazgatták. Ráma hét leghatalmasabb fővárosát a hindu írások „A Hét Rishi Városok" néven említik. Az ősi indiai szövegek szerint a lakosságnak repülő szerkezeteik voltak, melyeket „Vimánának" hívtak. Az ősi indiai eposz említést tesz egy dupla fedélzetű (kétszintes), kör alakú, ablakokkal és egy kupolával rendelkező, ahogy mi jobban el tudjuk képzelni, repülő csészealjról. „Szélsebesen" repült és „dallamos hangot" bocsájtott ki magából. Megközelítőleg négy típusa volt a Vimánáknak; voltak csészealj formájúak, a többi cilinderhez („szivarformájú repülők") hasonló volt. Számtalan ősi indiai szöveg említi a Vimánákat, több kötet is megtelne velük. Az ősi indiaiak, akik maguk készítették ezeket a járműveket, teljes repülési útmutatókat írtak a különböző féle Vimánák irányításához, ezekből elég sok fennmaradt és némelyiküket még angolra is lefordították.

A Szamara Szutradhara egy tudományos értekezés, amely az összes lehetséges repülési szöggel foglalkozik Vimánák repüléséhez. 230 versszak foglalkozik a konstrukcióval, felszállással, több ezer mérföldnyi cirkálással, normál és vészleszállással, és még a lehetséges madarakkal való ütközésekről. 1875-ben egy indiai templomban újra felfedeztek egy i.e. 4. században íródott szöveget a Vimánika Szasztrát, melyet Bharadvai a Bölcs írt, aki egy a forrásánál is régebbi szöveget használt fel. Ez a Vimánák működtetésével foglalkozott és információk voltak benne a kormányzásról, a hosszú repülések előkészületéről, a repülő vihar és villám elleni védelméről, és arról, hogy hogyan váltsunk át szoláris energiára szabadenergia-forrásról, ami „Anti- gravitációnak" tűnik. A Vimánika Szasztrának (vagy Vymaanika-Shaastra) 8 fejezete van tele ábrákkal, melyek 3 fajta légi jármű leírását tartalmazzák, és olyan berendezésekét, melyek nem fognak tüzet és nem is romlanak el. Szintén említ 31 alapvető alkatrészt és 16 anyagot, amelyből Vimánákat építenek. Ezt a dokumentumot angolra lefordították és a kiadónál levélben rendelhető:

VYMAANIDASHAASTRA AERONAUTICS, írta Maharishi Bharadwaaja, angolra fordította, szerkesztette, nyomtatta és kiadta Mr. G. R. Josyer, Mysore, India 1979 (elnézést, cím nincs).

Josyer úr az igazgatója a Nemzetközi Szanszkrit Nyomozó Akadémiának, mely Mysore-ban található. Nem kétséges, hogy a Vimánákat valamilyen „Anti- gravitációs" erő hajtotta meg.

A Vimánák függőlegesen szálltak fel és képesek voltak lebegni az égen, mint egy modern helikopter. Bharadvai a Bölcs nem kevesebb, mint 70 légügyi hatóságra (hatósági személyre?) és 10 légügyi szakértőre utal az óvilágban.

Ezek a források mára már elvesztek. A Vimánákat egy Vimána Grihában tartották, egyfajta hangárban, és néhol azt állították, hogy valamilyen sárgás-fehér folyadékkal hajtották meg őket, néha meg valami merkúr nevű vegyülettel, úgy tűnik az írók is belezavarodtak ebbe.

Valószínű, hogy a későbbi írók megfigyelőként a korábbi szövegek alapján írtak a Vimánákról és érthetően belezavarodtak a meghajtás alapelvébe. A sárgás-fehér folyadék valószínűleg gázolaj (benzin?) lehetet, és valószínű, hogy a Vimánáknak többféle meghajtása lehetett, köztük belsőégésű hajtómű és talán még sugárhajtómű is. Érdemes megjegyezni, hogy a Nácik fejlesztették ki az első gyakorlati sugárhajtóművet a V8 rakétához. Hitlert és a náci vezérkart különösképpen érdekelte az ősi India és Tibet, és több éves expedíciókat küldtek ezekre a helyekre a 30-as évektől kezdve, hogy ezoterikus bizonyítékokat gyűjtsenek, és valószínű, hogy ezektől az emberektől tudományos információkat szereztek!

A Dronaparva szerint, mely a Mahabhararta és a Rámájana része, van egy leírás egy gömb alakú Vimánáról, amely a merkúr által keltet hatalmas sebességű szél által született. Úgy mozgott, mint egy UFO, fel és le, előre és hátra, ahogy a pilóta akarta.

Más indiai forrásból, a Számárból (Samar), a Vimánák „vasgépek voltak, jól összeforrasztott és sima, merkúrral töltve, melyet a hátulján lövellt ki morajló lángként."

Egy másik mű, a Számáránganaszutradhara leírja, hogy hogyan készültek ezek a járművek. Valószínű, hogy a merkúrnak a meghajtáshoz volt köze, de sokkal valószínűbb, hogy a vezérlőrendszerhez volt köze. Érdekes módon, szovjet tudósok felfedezték a türkmenisztáni és a Góbi Sivatag béli barlangokban a „korszakokkal ezelőtti kozmikus járművek navigálásához használt műszerek"-et. Az eszközök domború üveg vagy porcelán tárgyak, melyek egy tölcsérben végződnek egy csepp merkúrral benne.

Evidens, hogy az ősi indiaiak összevissza repkedtek ezekkel a járművekkel egész Ázsiában, feltehetően Atlantiszra, és nyilvánvalóan még Dél-Afrikába is. A pakisztáni Mohenjodaroban találtak egy írást (feltételezhetően egyike a „Ráma Birodalom Hét Rishi Városának"), amely még mindig megfejtetlen, amely szintén megtalálható még egy helyen a Világon:

a Húsvét Szigeteken! A Húsvét Szigeteki írást Rongo-Rongo írásnak hívják és szintén megfejtetlen, és hátborzongatóan hasonlít a mohenjodaroi szövegre. Volt egy légi bázis a Ráma Birodalom Vimánái számára a Húsvét Szigeteken? (A mohenjo- daroi Vimána repteren, ahogy az utas a várócsarnokba megy, hallhatja az édes dallamos hangját a bemondónak a hangszórón keresztül: „Ráma légitársaság 7-es számú járata Balira, Húsvét Szigetekre, Nazcára, és Atlantiszra kész a beszállásra. Az utasokat kérem fáradjanak a beszállókapuhoz...") Tibetben, nem kis távolság, „tüzes szekérről" ekképp beszélnek: „Bhima járművével tovaszállt, ragyogó akár a Nap és hangos akár a vihar... A repülő szekér fénylett, mint a láng a nyári éjszakai égen... Úgy suhant, mint egy üstökös... Olyan volt mintha két Nap ragyogott volna. Aztán a szekér a magasba emelkedett és a menny felragyogott."

A Bhavabhuti Mahavirájában, egy 8. századi Jain (ez egy vallás) írás régi szövegeket és tradíciókat gyűjtött össze, melyben ezt olvashatjuk: „Egy égi szekér, a Pushpaka, megannyi embert szállított Ayodhya városába. Az ég fantasztikus repülő masinákkal volt tele, sötétek, mint az éjszak, de sárgás ragyogásukkal feltűnőek." A Védák, ősi hindu versek, melyek valószínű a legrégebbi az összes indiai írás közül, különböző formájú és méretű Vimánákról tesz említést: az „ahnihotravimana" két hajtóművel rendelkezett, az „ELEFÁNT- VIMÁNA" még több hajtóművel volt ellátva, a többi típus a jégmadár (halászmadár), Ibis és más állatok után volt elnevezve. Sajnos, mint a legtöbb tudományos felfedezés, a Vimánák is fel lettek használva háborús célokra. Az atlantisziak a saját repülő szerkezetüket, a 'Vailixi'-t használták, egyfajta repülőgép, amellyel szó szerint megpróbálták meghódítani a világot, ha hihetünk az indiai szövegeknek. Az atlantisziakat az indiai szövegekben „Asvinoknak" is említik, akik sokkal fejlettebb technológiával rendelkeztek, mint az indiaiak és szembetűnően sokkal inkább háborús természetük volt.

Habár nincsenek ősi szövegek az atlantiszi Vailixi-ről, néhány információ érkezett hozzánk ezoterikus, 'okkult' forrásokból, melyek leírják a repülőszerkezeteiket. A Vimánaként nem azonosítható Vailixi alapjában véve szivar alakú és képes volt a víz alatt manőverezni ugyanúgy, mint a légkörben, vagy a világűrben. Más járművek, a Vimánákhoz hasonlóan csészealj formájúak és szintén képesek voltak alámerülni. Eklal Kueshana a 'The Ultimate Frontier' című könyv szerzője, egy 1966-os cikkében azt írta, hogy a Vailixi 20 ezer évvel ezelőtt Atlantiszon lett kifejlesztve és a leggyakrabban használt típusuk az „egy csészealj formájú, rendszerint trapezoid keresztszelvényű, három domború hajtóműgondolával az alján." „Mesterséges Anti-gravitációs eszközt használnak meghajtásként, amely megközelítőleg 80 ezer lóerő leadására képes."

A Rámájana, Mahabhararta és más szövegek egy iszonyatos háborúról beszélnek, úgy 10-12 ezer évvel ezelőtt Atlantisz és Ráma között, olyan pusztító fegyverekkel, amilyeneket az olvasó a század 2. feléig elképzelni sem tudott.

Az ősi Mahabhararta, a Vimánák egyik forrása, elmeséli a hihetetlen pusztítását ennek a háborúnak: „... (a fegyver ez volt) egy lövedék az univerzum teljes energiájával töltve.

Egy tündöklő izzó füst és tűzoszlop 10 ezer Napként, teljes pompájában emelkedett fel...

Vas Menykő, egy gigantikus hírnöke a halálnak, amely porrá zúzta Vrishis és Adhakas teljes faját... Akik általa haltak meg, látszólag a felismerhetetlenségig összeégtek.

A hajuk és körmük kihullott; az agyagedények látszólag ok nélkül törtek szét és a madarak fehérré váltak... néhány órával később minden élelem fertőzötté vált... hogy szabaduljanak a tűzből, a katonák patakokba dobták magukat, hogy megmossák maguk és felszerelésük..."

Úgy tűnik, hogy a Mahabhararta egy atomháborút ír le! Az ehhez hasonló utalások nem egyedülállóak, de a csaták, a bevetett fegyverek fantasztikus arzenálja és az égi járművek mind közösek az összes indiai eposzban. Még egy Vimána-Vailixi holdi csata leírás is létezik!

A fent leírtak elég híven tükrözik, hogy hogyan is nézhet ki egy atomrobbanás és a radioaktivitás hatása a népességre. A vízbeugrás az egyetlen remény.

Amikor Mohenjodaro-i Rishi Várost archeológusok a múltszázadban feltárták, utcákon heverő csontvázakat találtak, némelyikük úgy tartotta a kezét, mintha valami hatalmas csapás érte volna őket. Ezek a csontvázak a valaha találtak közül, a legnagyobb radioaktivitást mutatták a Nagaszakiban és Hirosimában találtakat is beleértve. Azon ősi városoknak, melyeknek kő és téglafalaik voltak, teljesen megüvegesedtek, ezek teljesen egybeolvadtak, megtalálhatóak Indiában, Írországban, Skóciában, Franciaországban, Törökországban, és más helyeken. Nincs logikus magyarázata annak, hogy hogyan üvegesedhettek meg kőből épült citadellák és városok, kivéve egy atomrobbanást.

Még továbbmenve, Mohenjo- Daro-nál, amely egy jól tervezett város, lefektették a közművet, a vízvezetékrendszer főleg Pakisztánt és Indiát szolgálja ki, és az utcákat „fekete üvegdarabok" terítették be. Felfedezték, hogy ezek a fekete üvegdarabkák nagyon magas hő által megolvadt agyagedények voltak!

Atlantisz kataklizmikus elsüllyedésével és Ráma atomfegyverek általi eltörlésével, a világ a 'kőkorszakba" omlott össze és a modern történelem csak évezredekkel később kezd feltámadni, úgy tűnik nem tűnt el Atlantisz és Ráma összes Vimánája és Vailixi-je.

Az elmúlt évezredek során épültek, némelyikük még mindig használatban van, ezt bizonyítja Ashoka 'Kilenc Ismeretlen Férfi'-je és a Lhasa kéziratok. A titkos társaságok vagy a „Testvériség" rendkívüli, „megvilágosodott" emberi teremtmények megőrizték ezeket a találmányokat és tudományos ismereteket, történelmet, stb., ez nem is tűnik meglepőnek.

Megannyi jól ismert történelmi személy, köztük Jézus, Buddha (Buddah), Lao Tzu, Konfúciusz, Krisna, Zoroaster, Mahavira, Quetzalcoatl, Akhenaton, Mózes, és még sok jelenkori feltaláló és természetesen még sokak, akik valószínűleg névtelenek maradnak, mert tagjai valamelyik titkos szervezetnek. Érdekeségként megemlítendő, hogy amikor Nagy Sándor megszállta Indiát, több mint 2 ezer évvel ezelőtt, a históriásai megörökítettek egy eseményt, amikor megtámadta őket egy „lángoló, repülő pajzs", amely a sereg felett repdesett és megrémítette a lovasságot. Ezek a repülőcsészealjak azonban nem használtak semmilyen atom-, vagy sugárfegyvert Sándor serege ellen, nem volt kegyelem és Sándor elindult meghódítani Indiát. Több író is azt sugallja, hogy a „Testvériség" Tibetben, vagy más Közép-Ázsiai helyen, titkos barlangokban tartja a saját Vimánáit és Vailixi-jeit, és a nyugat-kínai Lop Nor sivatag egy nagy UFO rejtély központja ként ismert. Talán még mindig itt tartanak egy csomó repülőszerkezetet, földalatti bázisokon, mint amilyeneket az amerikaiak, britek és szovjetek építettek szerte a világon az elmúlt néhány évtizedben. Továbbra sem lehet minden UFO tevékenységet a régi Vimánák számlájára írni, melyek valamilyen oknál fogva a Holdra utazgatnak.

Írta: John Burrows Fordította: Sikó Gábor

Forrás: Maghar Akadémia