Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2019Aug23

2019. Július 17., Szerda 20:17

Haza nélkül hazaárulás sincs

Írta:  Ballai Attila
Értékelés:
(11 szavazat)
Senki ne írja elő nekünk, hogyan ne legyünk bugrisok vagy hogyan legyünk európaiak

Bevezetésként oszlassunk el egy tévhitet: nem lehet csak úgy, ripsz-ropsz, bárkiből hazaáruló. Szerintem handabandázó, az állandó lakhelyük – szándékos szóhasználat, esetükben ez a pontos – ellen folyamatosan intrikáló, indulatokat gerjesztő európai parlamenti (EP-) képviselőkből sem. Sőt még egyszerű, hétköznapi áruló sem feltétlenül. Ez nem az én felfedezésem, több mint hétszáz esztendeje, londoni kínvallatása során tökéletesen megfogalmazta ezt William Wallace skót szabadságharcos (ha máshonnan nem, A rettenthetetlen, azaz a Braveheart című filmből, Mel Gibson alakításában mindenki ismerheti). Amikor ugyanis nekiszegezték, hogy árulónak ­tartja-e magát, azt felelte, semmiképpen sem, hiszen soha nem fogadott engedelmességet, hűséget Edward angol királynak. Igaz, teszem hozzá már én, eszébe sem jutott, hogy angol főúri rangokra törjön, még kevésbé, hogy Anglia hangjaként igyekezzen feltűnni.

Visszatérve alapfelvetésünkhöz, az árulóvá válás előfeltétele tartozni valahova, valakihez, hinni benne, ragaszkodni egy eszményhez, ügyhöz, közösséghez; csak azután, ehhez képest lehetséges hűtlenné, csalárddá válni hozzá.

A hazaárulás esetében ez még bajosabb. Először is szükség van hazára, a földre, az azt benépesítő nemzetre, amelyet a majdani hitszegő a sajátjának érez. Másodszor, súlytalan, arctalan percember nem is lehet hazaáruló. Kevés hozzá. Mert híján van annak az erőnek, tudásnak, hatalomnak, nem kerül abba a döntéshelyzetbe, amellyel – elhagyott – hazája sorsát akár egyetlen szavával, cselekedetével, mulasztásával meghatározhatná, megfordíthatná.

A hazaáruló archetípusa, történelmi megtestesítője Ephialtész, aki egy titkos ösvényen a Thermopülai szorost védő spártaiak hátába vezette az ezért őt mesés kincsekkel kecsegtető perzsákat. E testében-lelkében torz alak legalább ismert valamit, amit más nem, birtokában volt egy különlegesen értékes információnak, és egyszer csak eljött az a bizonyos szituáció, amikor ezt hasznosíthatta, nem is aprópénzre válthatta. Leónidasz vezér a monda szerint búcsúszavaival hosszú életet kívánt neki, hogy minél tovább gyötörje a lelkiismerete.

E hosszú élet megadatott Károlyi Sándornak, aki 1711-ben a szatmári síkon, és Görgei Artúrnak, aki 1849-ben Világosnál letette a fegyvert; előbbit Rákóczi, utóbbit Kossuth vádolta meg, hosszas és heves vitákat gerjesztve, az utókor megítélése szerint igaztalanul (és nem mellékesen idegenbe menekülve). Avram Iancut vagy Ludovit Stúrt ellenben soha senki nem bélyegezte hazaárulónak. Pedig a XIX. században mindketten a történelmi Magyar Királyság területén születtek, tanultak, éltek, haltak, és előbbi iszonyatos gaztetteket, vérengzéseket követett el a magyar népesség ellen, utóbbi „csak” folyamatosan uszított és szervezkedett. (Tevékenysége ihlette a mai szlovák himnuszt, róla nevezték el Párkány városát Stúrovónak.) Hazaáruló voltuk mégis teljes képtelenség, ugyanis soha nem vélték magukat közénk tartozónak, miként mi sem őket.

Mint ahogyan a mai román többség sem hazaárulónak, hanem hazátlannak, bozgornak nevezi az erdélyi magyart, saját szemszögéből részben pontosan. Másrészt persze pontatlanul, hiszen számukra létezik az anyaország; bár a 2004. decemberi népszavazás után a legkeservesebb SMS, amelyet székely barátaimtól kaptam, úgy szólt: „Most lettünk igazán bozgorok.”

Mindezeket átgondolva óvom magunkat attól, hogy napi szinten koptassuk a hazaárulás vádjának élét. Lám, már oda jutottunk, hogy olykor odaátról is ezt kiabálják ide, nekünk. Más kérdés, hogy roppant groteszkül hat még a puszta kifejezés is a szájukból. Mert azt, hogy haza, pozitív töltettel, jelentéstartalommal soha nem használják, így az ellenpont sem válthat ki belőlük érzelmeket. A szó is úgy buggyan elő, mintha idegen nyelvet tanulnának, és mondjuk a befejezett melléknévi igenévvel, egy számukra furcsa konstrukcióval ismerkednének.

Trianon egyetlen hozadéka számunkra, hogy csonkolás útján, de nemzetállammá egységesültünk. Viszont az elmúlt évtizedekben rejtélyes módon olyan kisebbségeink, ­zárványaink, szórványaink keletkeztek, amilyenek sehol másutt nincsenek. Némelyeket mégis elképesztő gyűlölet vezet, ami esetleges intelligenciájukat, éleslátásukat, ítélőképességüket, eszüket veszi. Én mégsem tartom őket hazaárulónak. Egyrészt jelentőségük, súlyuk szerencsére csekély az országrengetéshez, másrészt soha egyetlen jelét nem adták annak, hogy e földet a hazájuknak, engem, minket honfitársuknak tekintenének. Nem volt mit ­elárulniuk, nem is gyötri őket semmi afféle, mint Ephial­tészt. Ellenkezőleg, büszkék arra, amit cselekszenek.

A Drégely várának gyenge pontját Ali basának kifecsegő vargával ellentétben nekik annyi aranyat sem ígérnek, amennyi a bőrükbe fér. Nagyon rosszul persze nem járnak. Ők itthon szakadtak idegenbe. Én azonban ettől még bozgornak, hazátlannak sem mondanám őket.

Különben is, akit leárulózok, azzal legalább múltbéli sorsközösséget vállalok, kimondatlanul is azt állítom, egykor egy csapathoz, értékrendhez, -világhoz tartoztunk, amelyet aztán megítélésem szerint elhagyott. Na de ha ott sem volt soha, egyetlen percre sem?

Mindezeket egybevetve, először: én békével fogadom, ha némely magyar állampolgárok nem vallják ezt az országot a hazájuknak, viszolyognak a múltjától, a szimbólumaitól, a jellegzetességeitől, a vállalt értékeitől.

Másodszor: azzal sincs bajom, hogy mégis itt élnek, mert nem találnak jobb – az ő világlátásukkal kevésbé rossz – helyet maguknak, sehol sem várják, hívják őket, sehová sem vágynak. Ha nem is érzik így, ide születtek, én ezt az országot, a hazámat akkor is közös otthonunknak tekintem.

Ellenben harmadszor: szelíden, de határozottan kérem, ne ők akarják képviselni, megjeleníteni idegenben vagy bárhol Magyarországot, ne ők szabják meg, mi hogyan érezzünk iránta, mit méltányoljunk, hogyan ne legyünk bugrisok, hogyan legyünk ­európaiak. Ne akarjanak vezetni bennünket sem, az országot sem.

Hazaárulónak viszont meghagynám például Kádárt. Azt a szerencsétlen drégelyi vargát már nem is; őt visszaminősítem egyszerű árulónak.

Beküldte: Antal Miklós
Megjelent: 158 alkalommal

Hozzászólások  

 
R Zoltán
#1 Rácz Szabó László hozzá fűzni valóját közvetítem:R Zoltán 2019-07-19 18:09
Végig olvasva a fejtegetést, szeretnék hozzá is fűzni egy-két tényszerű információt, nem levonva a végső következtetéseket.

Orbán felesküdött Magyarországra.

Magyarország pedig csak egy van, a Szent Korona Földje.

Meglátásom szerint, Orbán Izrael utasításait teljesíti. Bizonyíték: többedszerre maradt egyedüli ellenzője Izrael felelőségre vonásának nemzetközi színtéren a pl. palesztínokkal szemben elkövetett dolgaik miatt, a zsidók - az egyik államtitkár szerint (a TV1 műsorában a saját fülemmel hallottam) tízezrével telepednek le Magyarországon -, épülnek számukra a lakótelepek - kibucok -, rengeteg pénzt kap a zsidó egyház ( pl. az MVSZ 0 forintot immáron közel 20 éve), , Orbán kötelezően részt vesz mindenféle zsidó megmozduláson a maga "kis" kalapjában, amelyik 3x akkora, mint a feje stb.

A Délvidéket egy hang nélkül csatolná az EU-hoz, személyesen kampányol a háborús bűnös Vucsity mellett - Szíjjártó is -, Szabadkán euró milliókat költött a magyarországi adófizetők pénzéből a zsinagóga felújítására (így segítve a magyarság megmaradását, miközben ez a szerb állam kötelessége lenne).

A szerbek teljesen kihagyták a magyarokat a privatizációs folyamatokból, mindössze két ( egyébként 44/45-ben kiirtott magyar falu utódait rehabilitálták automatikusan, a többiek ma is kollektív bűnösök, és egyébként kell könyörögniük, hogy levegyék őket, bennünket a listáról), a magyar lakosságot módszeresen elüldözik a szülőföldjéről (magyarok 50%-a munkanélküli,a szerbek max 1-2%-a pl. Zentán, ahol 80% magyar él, a szerbek köztársasági szintű állami munkahelyeken dolgoznak főként, de az ide települő külföldi cégeknek is délebbről kötelező embereknek munkát adni, amit az állam kompenzál, azaz fizet).

Zenta lakossága az utóbbi 4-5 évben a felénél is kevesebbre csökkent a megélhetési kivándorlás miatt. Teszem hozzá, hogy valamikor 11000 munkahely volt itt, ma pedig legfeljebb 35000, mert sorra tették tönkre célzottan a Magyar Földön a gyárakat , gazdaságokat, szövetkezeteket stb. Valójában, elvették a magyartól és átjátszották szerb kézre.

A szerbek soha nem kértek bocsánatot a 44/45-ben (már békeidőben) legyilkolt 44 000 magyarért. Mindössze egy emlékhelyet állítottak fel, amely átadásán porig alázták Áder Jánost.

A VMSZ elnöke kezére játszott Orbán 200 millió eurót, ami azóta felgyarapodott akár 270 millióra is. Ezt a pénzt Pásztor osztogatják kénye kedve szerint. Pásztorról, meg a VMSZ-ről csak annyit, hogy megszavazták "Vajdaság" ünnepnapjának november 25-ét. Ezen a napon jelentette ki egyoldalúan a "tartományi" kisebbségi szerbség, hogy a Délvidék most már nem Magyarország része.

Vissza a pénzhez:

Ezt a rengeteg pénzt szétosztották a magyar és a szerb igénylők között, azaz egy kisebb hányadát, a javát pedig kimosták. Ennyi pénzből a legrosszabb befektetési taktika mellett is legkevesebb, 40 000 új magyar munkahely kellett volna, hogy létesüljön. Csakhogy még 1000 sem lett belőle.

Nagy gazdák, egyébként is gazdag emberek, maffiózók zsebébe vándorolt az a rész is, amit szétosztottak. A kisembereknek pedig (ha jó helyen állnak a politikában) adtak autóra, gépekre stb. Ezzel tovább csökkentették a munkaerő igényt.

Sorolhatnám tovább, de talán ennyi is elég.

Erre kijelenti Orbán , hogy megtörtént a szerb magyar megbékélés.

A délvidéki magyarságot nem eleddig, hanem éppen most, az utóbbi 5 évben végeztetik el, miközben bizonyítékok van nekem személyesen arról, hogy a Délvidék nem tartozik Szerbiához. Ezt természetesen közöltem a magyar kormánnyal, sajtóban megjelentettem.

Csak ki kellene jelenteni, hogy Magyarország igényt tart a Délvidékre.

Attól kezdve megjavulna a helyzetünk. Kezessé válnának a szerbek.

Nem utolsó sorban pedig, lehet, hogy a szerbek sem elleneznék a visszacsatolást, legalább is azok, akik már itt születtek.


Mostanra ennyit.

Rácz Szabó László
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 68.2%Austria 1.4%
Romania 5.5%Canada 1.1%
United States 3.9%Norway 0.6%
Russian Federation 2.8%France 0.3%
Ukraine 2.6%Switzerland 0.3%
Sweden 2.3%Kuwait 0.3%
Slovakia 2.1%Netherlands 0.3%
United Kingdom 2.1%Australia 0.3%
Germany 1.9%Italy 0.2%
Serbia 1.4%Spain 0.2%

Today: 400
This Week: 2904
Last Week: 4572
This Month: 13685
Last Month: 16785
Total: 2133931

Belépés