Oda jutottam ki, ami gondolkodó embernél közhely ugyan, de nem könyvből tanulandó, mindenkinek magának kell erre rájönni. Tehát. Egy öntudatos ember életében bármilyen liberális okoskodás ellenében első a haza.

Egy zárt közösség érzelmeket szül (a hely, a közösség szertete = ’hazafiság’), és ez adja a jobb életre az ösztönzést, az erőt, a kitartást. A haza ad, a hazát pedig meg kell védeni. Ez az egyik.

A másik pedig a világnézet, beleértve a vallást is. Megtévedt emberek vitatják ezt a sorrendet, de ez így logikus. Mellesleg megjegyzem: A New-Jersi református pap arról panaszkodott, hogy a hívei inkább magyarok, mint reformátusok. Értékelje ezt mindenki maga szerint. A világnézet lehet politikai, és vallási. A politikához mindenki ért, azt most hagyjuk.

Más a helyzet a vallással. Vannak ugye világvallások, s én közöttük nem tudok igazságot tenni, nem tudom, hogy melyik a legigazabb. De mivel itt Európában a kereszténység dívik, én is ebben a körben okoskodom. Tehát mikor vallásról beszélek, a kereszténységre gondolok. Nem foglalkozom azonban azzal, hogy a keresztény változatok között melyik a legigazabb. Kicsinyes dolog lenne ezzel foglalkozni. Szerintem a vallás lényegét két szemszögből lehet/kell megragadni. Egyik az ’evilági’, földközpontú vizsgálódás, másik a világegyetem felőli megközelítés. Ez egy új jelenség, hiszen most kezd elfogadottá válni a földöntúli élet valósága.

A földi megközelítésnek is két sarokköve van. Az egyik a mózesi teremtés-történet értékelése, a másik az ember Jézus Istenné válása. Lényegében , ha a teremtés történetét kétségbe vonjuk, hiszen ésszerütlen és absurd, (hét nap alatt világegyetem teremtése a semmiből), akkor már a jézusi történés alul is kihúztuk a szőnyeget. Mert ugye, ha nincs teremtő (Jehova), akkor nincs aki Jézust leküldje a földre. De mivel Jézusról több szó esik a templomokban mint Jehováról, az ő életét tanulmányozzuk a legtöbbet, ő bocsájtja meg a büneinket, hozzá imádkozunk legtöbbet, ő van a hívő ember szívéhez a legközelebb. Az ő sorsát is nyomon kell követnünk, pusztán a meggyőző munka érdekében is.

Kit, és miért kell megyőzni? Hát úgymond a ’félvilágot’. Plusz. Szerintem az, hogy akkora tömegember hisz valamilyen vallásban, az a világ legnagyobb abszurditása. De mert nagy tömegről van szó, komolyan kell vennünk őket. Én is vallásos környezetben élek, a külön vélemény feszűltséget okoz, és próbálom megyőző módon védeni magam. Tehát amennyire tudtam, beástam magam a bibliai „tudományokba”,hogy a vádakra idejében nyelvemen legyen a válasz. A teremtés- történettel nem sok bajom akadt.

Amit Mózes ír, az képzelődés, semmi köze az ésszerűséghez. Ezért a pusztai betyártól is elvárhatnók, hogy ne higyjen benne. Ezért írtam fenn, hogy ez a nagy tömegbódulat a világ legnagyobb abszurdítása. Tudom, hogy sok ember számára ez sértés (és köztük rangos emberek is vannak), de ez a valóság. Mostonánan hallom politikusoktól is, hogy Európa a kereszténység alapján jutott a fejlődés magas fokára. Ez nem igaz. Mindez a kereszténység ellenére történt. Gondoljunk a tudomány üldözésére. (Galilei, Jordánó Brunós stb.). Európát a profithajsza vitte előre, a hozzá illő erkölccsel (lásd gyarmatosítás). Ennyit tehát Mózesről.

A másik eset Jézus emberből való Istenné válása. Ennek a feltárása hosszabb magyarázatot igényelne, de hát én itt ’összegezek’. Jézus keresztelő Jánosnál beavatást nyer egy mozgalomba, mégpedig Palesztina felszabadításának a mozgalmába. Itt fontos megjegyeznünk, hogy Jézus felnézett Jánosra, magánál nagyobbra, tanítványának tartotta. Ez pedig sokat mond az ő Istenségéről. Egy alkalommal kérik a tanítványai, hogy tanítsa meg őket imádkozni, mint ahogy János is tanította az ő követőit. És Jézus megismétli pontosan úgy, ahogy Jánostól hallotta a Miatyánk kezdetű imádságot.

Emlékezzünk! Ez a szöveg nem arról szól, hogy Jézus istennek gondolja magát, hanem pont az ellenkezőjét. Aztán fontos tudnunk, hogy a tizenkét apostól nem tartotta Jézust Istennek. Megváltónak tartották, aki megváltja Izraelt a római uralomtól, de nem Istennek. Pál fellépésével azonban bonyolodik a helzet. Pál a saját látomására hivatkozva új elgondolást hírdet mégpedig azt, hogy Jézus a feltámadása okán Istenné vált. A feltámadás mellett még erősíti ezt a nézetet az angyali üdvözlet vagyis a szűzen szülés. Egy Istengyermekhez így illik - gondolta Pál - , de ezt a fontos dolgot két evangélista is kifelejtette az írásából. Úgy látszik ez a páli okoskodás nem jutott el hozzájuk. Az apostolok sem tudnak erről. De nem tudnak a feltámadásról sem, hiszen éles vitában vannak végig Pállal, aki ugye erre alapoz. (Ha az apostolok tudnának a feltámadásról, nem vitatkoznának Pállal). Az evangéliúmok ötven, hatvan stb. évvel később íródnak, s Pál hatására írnak a feltámadásról, de nem egységesen.

Jézus halála után az apostolok Jakab, Simon, Judás (nem Iskaróti) stb. vezetésével (Jézus féltestvérei) tovább viszik a keresztelő Jánosi/Jézusi irányvonalat, aminek a lényege az isteni (Izraeli) birodalom eljövetele Jeruzsálemi központtal itt a földön. Emlékezzünk Pilátusra: Te vagy a zsidók királya? És ugyanezért a kirlyságért kínhalált hal a fentemlitet három féltestvér is: Jakab, Simon, és Judás. Közben Pál hajtja az övét. Óriási munkát fektet bele, mennyei birodalomról, mennyei Jeruzsálemről, megdicsőült Jézusról beszél, és végül győz az ő irányzata, Az eredeti Jánosi/Jézusi irányzat pedig a második század közepe táján elhal.

A harmadik század első felében megalakuló egyház már páli alapokon építkezik. Elmondható tehát, hogy Jézus magát nem tartotta Istennek (maguk az apostolok sem), és az egyház azóta is téves utakon halad. De azzal, hogy megszületett a Fiúisten új nehézségek adódtak. Ugye két Isten kezdett lakni a mennyben. Na de a kereszténység a judaizmustól egy Istenhitet örökölt. A helyzet így nem maradhatott. A hármas isteni család: anya, apa, fiú vagy pátriárkátusban fordítva, apa, anya, fiú háromsága már ismert volt a történelemből.

A mi esetünkben az anya (Mária) ember volt, ő tehát nem lehetett harmadik tag. Hát kitalálták a szentlelket. Fúrcsa találmány volt, mert a szentlélek az Isten leke. De az Isten maga is lélek. Akkor egy Isten hány lélekből áll? Az egyházatyákat ez nem zavarta, kitalálták a szentlelket külön Istenként, és megalkották a maguk szentháromságát: Apa, Fiú,és Szentlélek formában. És ezt a három Istent elnevezték: egyistennek. Éertse meg, aki akarja, és tudja. Egy templomba járó ismerősöm bevallotta, hogy nem ismeri a bibliát. Megkérdeztem, hogy miért jár akkor templomba, és zavarba jött.

Úgy gondolom, sok ilyen ember van. De az egyház is panaszkodik, hogy fogy a hívő. Mi lesz ebből? Egy hírtelen fordulatot el sem lehet képzelni. Történelmi korszak szükséges hozzá, de ami késik, nem múlik. Az ésszerűségnek győznie kell. Ennyit tehát a földközpontú Istenkeresésről, melynek tehát az eredménye negatív. Mi történik ugyanakkor, ha kilépünk a földönkivüli szférába? Ismereteink mai állása mellett ez a kérdés jogos. Bebizonyosodott, hogy van földönkivüli élet, de többet nem tudunk róla,vagy esetleg egy keveset. Egységesek ők, vagy annyi félék, ahány lakott bolygó van? Inteligenciájukról már jelt adtak, de milyen lelki életük van. Van-e Istenük? Külön-külön vagy együtt? Logika szerint külön-külön kellene legyen, mint ahogy az a földön is van. Mondjuk a magas koponyájuaknak kűlön, a hosszú orrúaknak kűlön stb. Úgy hallottam Éhnokot az ’istenek’ felvitték az égbe. Igaz, egyházi szövegem erről nincs. Aztán Ezekiel prófétát is felvitték. De magas kultúrájukról újabb bizonyítékok is vannak.

Azt is mondják a hozzáértők, hogy felülvigyáznak ránk. Irányítnak, befolyásolnak. Tehát fejlettebbek, mint mi. Emberek ők? De hát akkor ki az első ember? Jehovát megelőzte egy űrben uralkodó Isten? És meg is alkotott egy sokkal nagyobb képességű élőényt, (embert?, Akkor ki a hatalmasabb Isten? Nem folytatom. A világűr távlatából nézve a földi Istenkép is megváltozik. A tudatos embernek ezzel is kell számolni. Egy templomba járó ismerősöm bevallotta, hogy nem ismeri a bibliát. Megkérdeztem, hogy miért jár akkor templomba, és zavarba jött. Úgy gondolom, sok ilyen ember van, és az ilyenek lassan kikopnak a templomból. De az egyház is panaszkodik, hogy fogy a hívő. Mi lesz ebből? Egy hírtelen fordulatot el sem lehet képzelni. Történelmi korszak szükséges hozzá, de ami késik, nem múlik.

Fodor Abony Albert