– Kárpátalja a magyar kormány szempontjából kifejezetten fontos. Többek között az MCC is jelen van hiánypótló képzéseivel. Mi történt most az elmúlt egy hónapban?

– Az elmúlt hetekben viharos gyorsasággal zajlottak a történések Kárpátalján is, annak ellenére, hogy háborús események nem voltak a térségben. Az orosz-ukrán háború természetesen érintette a Mathias Corvinus Collegium oktatási programját is.

Négy éve vagyunk jelen a térségben, amióta az általános iskolásokat megszólító Fiatal Tehetség Programot elindítottuk Beregszászban.

Februárban még száz – Kárpátalja minden térségéből származó – diákunk tanult a városban.

Mellettük természetesen középiskolásokkal is foglalkoztunk, és van egy közéleti vezetőképzésünk is a régióban.

Az elmúlt években oktatási és képzési szempontból elég intenzív jelenlétet alakítottunk ki Kárpátalján, és ennek körülményei most gyorsan megváltoztak.

– Megszűntek a háborúval a képzések?

– Nem, csupán megváltoztak, de fennmaradnak. Kárpátalján és Ukrajnában határozatlan időre bezártak az iskolák. Tény, hogy a háború rendkívül instabil politikai és közbiztonsági helyzetet hozott létre. Diákjaink és családjaik jelentős része átmenekült Magyarországra.

A Mathias Corvinus Collegium az elmúlt egy hónapban azzal foglalkozott, hogy feltérképezze, hová kerültek a diákjai, hogy a szétszakadt családok egymásra találhassanak.

Az állapotfelméréssel egy időben célzott segítségnyújtást is kezdtünk, pénzadománnyal támogattuk az összes kárpátaljai családot, amelynek MCC-s érintettsége van.

Fontos volt, hogy pszichés háttértámogatást is nyújtsunk a gyerekeknek. Ha nem is tudjuk visszaállítani azt a lelkiállapotot, ami békeidőben alkalmas arra, hogy az ember új ismereteket fogadjon be, hogy tehetséggondozásra fogékonnyá váljon, mindent megteszünk azért, hogy stabilitás jöjjön létre.

– Mi lesz a kárpátaljai ifjú értelmiséggel?

– Mi mindent elkövetünk, ami tőlünk telik, de a jövő eseményei fogják eldönteni, hogy a nagypolitikai helyzet milyen sorsot szánhat Ukrajnának. Hogy mikor tudunk visszatérni a személyes jelenléti oktatáshoz, az még nem ismert.

Mi nagyon bízunk abban, hogy ez rövid időn belül bekövetkezhet, hiszen nem tarthat a végtelenségig ez az instabil állapot.

A célkitűzésünk pedig az, hogy hosszú távon tudjunk Kárpátalján dolgozni a magyarság megmaradásáért. Hogy a szülőföldön boldogulást oktatási és képzési programokkal segítsük.

– Mennyire jelent kihívást az ifjúság szülőföldön tartása?

– A háborútól eltekintve is komoly kihívás volt Kárpátalján elérni azt, hogy a magyar fiatalok a szülőföldön keressék a boldogulás lehetőségét, hiszen rendkívül rossz anyagi kondíciók jellemzik az egész térséget. Ukrán oldalról ráadásul a nemzetiségeket sok atrocitás is érte, így többek között a kárpátaljai magyar közösségeket is.

Ilyen körülmények között nehéz perspektívát látni az ottani magyar fiataloknak.

Mi abban próbálunk most is segíteni, hogy lehetőség szerint a szülőföldön akarjanak boldogulni.

– Ukrajna hatalmas. A kárpátaljaiak mennyire érzik fenyegetve magukat?

– Azt gondolom, hogy a válasz erre egyénenként eltérhet. Azt tapasztaljuk, hogy rendkívül nagyfokú a bizonytalanság. Nincs egységes döntés abban, hogy érdemes-e a szülőföldön maradni, vagy pedig Magyarországra, a biztonságosabb Európai Uniós államba költözni.

A férfiak, akik tehették, Magyarországra jöttek, hiszen Kárpátalján általános mozgósítás fenyegeti őket, amelynek keretében 18 és 60 éves kor között behívhatják őket a hadseregbe. Ezt a magyarok is érthetően el kívánják kerülni.

A kárpátaljai magyar közösségek szempontjából rendkívül válságosak ezek az idők, hiszen nem tudhatjuk, hogy marad-e életképes magyar közösség a háború végére, vagy sem.

– Akkor a magyarság végleg elfogyhat a térségből?

– Háború nélkül is elég komoly problémát jelentett a kivándorlás a kárpátaljai magyarság számára. Mondhatni eddig is az életképesség határán egyensúlyozott a magyar közösség: főleg azokon a kistelepüléseken, szórványfalvakban, ahol nem volt központi megtartó erő, ahol nem volt központi közösségszervezés.

A háborúval most nagyon kritikus helyzet állhat elő: elképzelhető, hogy a jelenlegi 100-120 ezernyi kárpátaljai magyar többsége áttelepedik Magyarországra, vagy Nyugat-Európába.

Az, hogy a kárpátaljai magyarok visszacsábíthatóak-e, vagy vissza akarnak-e valaha is térni a szülőföldjükre, az egy hosszabb távú kérdés. Ami biztos, hogy a jelenben meg kell erősítenünk a helyi közösséget, és segítséget kell nyújtanunk ebben a krízishelyzetben is.

Tóth Gábor

Forrás: Vasárnap