Alapvetően egyetértek Rékabeával (Az ugynevezett "horogkereszt" vagy svasztika tulajdonképpen egy ösi nap szimbólum. "), alapvető megszorítással. Ne nevezzük horogkeresztnek a svasztikát. A svasztikának semmi köze nincs a németekhez. S nem is hasonlít horogra, mert az derékszögnél (90 fok) hegyesebb szöget feltételezne. Ez az egész hisztéria a kor tünete. Egyébként nehogy azt gondoljuk már, hogy az általunk diktatúrának ismert s velünk elég becstelenül eljáró (a Kormányzó fiát elraboló) birodalom vezetőinek vajmi közük is volt a németekhez. Fogalmazzunk úgy inkább: „olymi” közük volt, hogy voltak köztük németek is.

A svasztika napjelkép, s szerencsejel, nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy „szerencsekerék”. Akár kiséves, akár precessziós menetben fordul/forog. Hatalmas erőt idéz meg, csak épp az volt a sors fintora, hogy a „Német Birodalom” épp hogy nem volt árja, N.B. a vezetője (vezére) sem, akárcsak a titkos Thule-csoport többi tagja sem: igencsak kimeríti a siodú lexikon siodók meghatározására szolgáló meghatározását. Profilból. (Bár maguk a sidoúk ezt tagadják ugyanebben a lexikonban.)

Teljesen mindegy, mert az oroszok (s akadémikusi szinten) kimutatták, hogy a svasztika elárasztotta a régi világot. Az oroszok kolovratnak („kerékforgónak”) hívják, s a XX. század elején az amcsik is használták, de a szovjetek is (pénzt is nyomtattak), de aztán betiltották a használatát. Még az amerikai indiánok is használták. Az előbb hiv. orosz akadémikus (hölgy) könyvet jelentetett meg a svasztikáról. S kapaszkodjunk meg: fényképek bizonyítják: minden országban megvan a világon (Indonézia, Fülöp-szigetek, Tibet, Kína, Japán, USA, Svédország, Franciaország, stb. stb.), csak nálunk, magyaroknál nincs meg a népművészetben, legalábbis nem találtam nyomát. Az a hajmeresztő, hogy – bár korábban azt gondoltuk, hogy orosz népművészet nem létezik – nagyon is létezik s a legmeglepőbb, egy lényege van: a svasztika ezeregy formája. Nincs orosz népművészet svasztika nélkül, egylényegű vele. (De a logika szabályai alapján még nem jelenthető ki, tehát még korántsem bizonyítja, hogy az orosz is.) Az oroszoknak külön svasztika ABC-jük van (persze mellette másik négy is, kérdés kell legyen: hogy-hogy?). A svasztika elágazó Nap-jelkép.

A magyar s az orosz népművészet közös találkozási pontja a húsvéti tojások festése. Az oroszok mutatnak olyan tojásokat, amelyek akár mieink is lehetnének. Úgy tűnik, hogy az oroszoknak nyomós bizonyítékaik vannak a németországi szláv jelenlétre (pl. szorbok ennek máig élő bizonyítékai), s ennek reciprokaként az oroszországi német jelenlétre. (A volgai németek könyvet jelentettek meg az oroszországi német városnevekről.) Nemcsak a Volgánál voltak, hanem úgy tűnik, mintha egész Oroszország német megszállás alatt lett volna a XIX. században. Bevallom őszintén s becsületesen: nem látok tisztán. Nem is lehet, óriási anyagot kell majd feldolgozni a tisztán látáshoz (Beszerezni is időigényes, nem még érdemben feldolgozni a könyveket.)

Létre kellene hozni több száz fős, állami intézményt ezen kérdések tisztázására. Még az adót is megfizeti a magyarság (tehát lenne rá pénz), csakhogy valahogy „valakik” elsikkasztják önös céljaikra (banki multikátor – ld. Banküzemtan 333. oldal). Az események iránya s fordulatszáma azt mutatja, hogy a „sikkasztók” a kezüket nagyon hamarosan elveszítik, tehát jobban tették volna, ha nem lopnak, de ezekre a kérdésekre – addig is – rá kellene szállni, s intézményesen kutatni kellene. Nem azért, mert a magyarság csak úgy szórakozásból ellenségeket keres, mert nincs jobb dolga, hiszen nem mi vagyunk ellenségesek az oroszokkal szemben, hanem fordítva. Amint a magyar-orosz-szlovák állami jelképek (pl. zászlók mutatják) – bármennyire is szánalomra méltó az orosz nép a sidoúk által az amcsi (bolsi) megszállás alatt ellenük végrehajtott népirtás okán (kb. 50 millió halott, de ez csak becslés, ma az oroszok talán, ha 100-120 millión vannak, de óriási a veszteség), egyrészt mi is áldozatok voltunk népirtásban, hisz N.B. több mint negyven évig éppen az oroszokat használták fel a sidoúk az irtásunkra-elnyomásunkra, ezt azért ne feledjük el, másrészt megdönthetetlen tény, hogy Trianon az oroszoknak köszönhető. (A Kisantant összes népe, még a szlovének s horvátok is az orosz nemzeti színeket használják zászlaikban.) Trianon nem jöhetett volna létre, ha nincs az 1849-es orosz beavatkozás, majd a pánszlávizmus, s az I-VH, amelynek kirobbanását éppen ők (oroszok) szorgalmazták (a németek mellett).

Ha meg kívánjuk változtatni Trianont, akkor az orosz kérdésben tisztán kellene látni. Az oroszok komolyan veszik a saját történelmüket. Éppen ideje, hogy mi is komolyan vegyük őket, s a történelmüket, ha valóban érdemben válaszolni akarunk az orosz történelem-kutatók eredményeire. (Elismerni, amiben igazuk van, s megcáfolni, amiben tévednek.) Ahhoz pedig végre-valahára lépni kellene. Mi (jómagam nevében) egyedül, ha nem is kevesen, azért nagyon sokan nem vagyunk. (Pongrátz Gergelyék bebizonyították, hogy egy magyar szabadságharczos kb. 100 db. ellenséges katonával is felér. 2.000: 200.000) Mert ők (az oroszok) viszont nagyon sokan vannak. „Akárcsak az oroszok.”

Tehát ha tisztán akarunk látni a svasztika s Árpád vezér viszonyában, s mivel a muszka nyomul, ideje lenne már végre-valahára felébredni, kedves nemzettársaim. K.L.

Érdeks, hogy Csonkaországban mindig csak Árpád-kori meg "honfoglalás"-kori leleteket találnak. Ami régebbi, az már soha nem magyar, hanem a titokzatos avar és egyéb népeké, akik a megfelelő időben felbukkantak majd eltüntek, ahogyan azt a hatalmi érdekek megkívánták.

Azért azt el kell ismerni, nagyszerű teljesítmény ettől a kipás csapattól, hogy ilyen (történelmi szemmel) rövid idő alatt ennyi értéket le tudott rombolni, és ennyi mindent be tudott kenni a nyálával...