Történelem könyvünk harmadik kötetét az ember és műveltsége írta.
A fent említett vidékek kiválóan alkalmasak voltak emberi közösségek kialakulására. A vidék és éghajlata meghatározta életük minden területét: alkatukat, szavaikat, s ezeket ősi szent örökségként vitték magukkal. Magyar Adorján ezen csopotokat őstörzseknek nevezte, s tizenhat ilyen ősmagyar törzset különböztetett meg: magyar, kun/hun, fekete kun, szemere, besenyő, jász, székely, kazár, kabar, őstörök, körös, avar, palóc, pannon, szolim, marmar törzseket, kik életfontosságú szavaikat két meghatározott mássalhangzó segítségével ejtették ki, melyek népnevüknek is részei. Mindezen magyari törzseket tudósaink idegenből származtatják, noha ezek elvándorolt kisebb egységei külföldi területekről csak visszavándoroltak őshazájukba, Magyarországra. Hódmezővásárhely például perrel akarta hivatalosan megszerezni földjéhez való elsőszülöttségi jogát (Pesti Hirlap 1931, június 21 vasárnapi szám.).
Külön ki kell hangsúlyoznom a magyar mag és kun/hun nép kapcsolatát. Testvériségüket a mai tudomány megkérdőjelezi, vagy éppen tagadja. Arany János szerint olyanok, mint az egy mag köré nőtt két cseresznye. Valóban, a mag és a kam (székely tájszólásban az n és m felcserélhető) egymásnak tükörképei. Az első a megállapodott teremtést képviseli, a másik feladata ennek terjesztése, az előretörés, amint ez a kan szó jelentése is. Ezt bővebben Szerves magyar nyelvtudomány című írásomban tárgyalom.
A tulajdonképpeni, csallóközi magyar törzs az őse, szülőanyja a később keletkezett magyari törzseknek. E későbbi őstörzsek a Kárpát-medence különböző vidékein alakultak ki, s hagyták nyelvi és műveltségi nyomaikat e területeken. Feltünően sok ilyen őstörzsi név található a Pannon-tengerből korán kiemelkedő Balaton vidékén. Teljesség igénye nélkül említek meg néhányat: Balaton- Szárszó, Földvár, Szemes, Boglár, Zamárdi, Dörgicse, Fonyód, Siófok, Tihany, Badacsony, Füred, Lelle (a lebegő beszédű palócok emléke), Almádi, Fekete-beseny, s ezen nevek mássalhangzói elénk tárják az őstörzsi neveket is. Ezek részben a somogyi oldalon foglaltak helyet, Dörgicse, Füred, Tihany és Badacsony kivételével, melyek a zalai oldal díszei. Maga Somogy a szemere őstörzs telephelye és őshazája, Zala a szolimé. A később kialakuló európai nyelvekben ezen őstörzsi szavak mindenütt megtalálhatók.
Grover S. Krantz a magyar nyelvűség kárpátmedencei jelenlétét a mesolitikum idejére teszi, kisebb nyelvi egységekhez vezetve vissza a nyelv e korai elindulását. Ezen általa megállapított kisebb nyelvi egységek száma majdnem teljesen megegyezik Magyar Adorján őstörzseivel, bár Krantz ezeket hangzósítani nem tudta.[17]
A fent vázolt településeket kialakító társadalmak – ásatási leletek után – földműves társadalmak voltak. Túlnépesedéssel beálló terjeszkedéseik során magukkal vitték jellegzetes mássalhangzóikat, írás tudományukat, díszítő elemeiket. Sírjaikban talált tárgyak díszei, valamint föld feletti szobraik, használati tárgyaik díszei pontosan elmondják hovatartozásukat. Itt megemlítem a 4.500 éves tűzkövesi, férfit ábrázoló szobor ék-alakú arcát, ruháját zeg-zúg vonal díszíti, vállán szike; mindezek alapján teljes biztonsággal a székely őstörzs egyedének tarthatjuk. Itt tökéletes összhangban van a dísz és a hang, melyek összefüggését csak nyelvünk segítségével ismerhetjük fel. A 4.500 éves tűzkövesi falu még ezen túlmenően fontos. Szentestől délre, a mai Sáp-halom és a szegvári állomás közötti félúton, a Tisza és a Kurca közös árterületének szélén, 15 holdnyi területen helyezkedett el, a volt Kontra tó partján. Ez is letelepedett életet élő, földművelő, állattenyésztő nép hona. Vetettek, arattak, szőttek, fontak, magtáraik voltak. Itt az író megemlíti, hogy különleges az aratás módja: a gabonaféléket „lehegyezik”[18], mint a szólás-mondás szerinti kukutyiniak, ahol annak idején székely vándor-munkások vezették be állítólag ezen aratási módot; de könnyen lehet, hogy e mondás is — mint Szeged sziget neve — ősi időkre megy vissza. Edényeik között meg kell említeni a valódi lopótök-edényt, s annak agyag mását. Itt ismét szószerint idézem: „…természetes azonban az is, hogy a még régebbi idők óta használatban maradt, kéregből készült edényeknek, a vesszőből font, sásból kötött, fából faragott edényféléknek alakját is megőrizte a lakósságnak azon rétege, mely nem a déli bevándorlók, HANEM AZ ITTREKEDT ŐSLAKÓSSÁG LESZÁEMAZOTTJA VOLT.” A 4.500 évvel ezelőtt már ott élt lakósság tárgyi és szellemi műveltsége, — mely a fenti eszközök művészi készítője volt már akkor is — vajjon hány ezer éves múltat tételez fel? E falu házainak és a sírjainak tájolása is napkeleti irányú. E naptisztelő, falvakban élő, multját őrző, letelepedett és nem kis számú őslakósságba olvadtak bele a délről érkező bevándorlók, illetve inkább visszavándorlók kisebb csoportjai. Ha az itt élő nép nem lett volna a magyar nyelv boldog tulajdonosa, akkor ma nem beszélnénk magyarul a Kárpátmedencében. Ezen ősnép már ezer évekkel ezelőtt ismerte a földművelés alapvető szerszámait, s az állattenyésztés mikéntjét. A legkorábbi időktől kezdve tűzismerő, s a házépítés mestere. Építményei igen gyakran köralakú alaprajz szerint épültek, s ezen építkezési forma ezeréveken át folyamatos hazánkban.[19] Ma ősi templomaink őrzik ezt a körépítkezést, mint például Bény, Velemér körtemplomai. Földművelésünkkel kapcsolatban meg kell említenünk a tönke búza termesztését, amit külföldi tudósok csak az anatóliai részekre korlátoznak, s ezért a földművelés elindulását e vidéknek tulajdonítják.
Lakóházaink a korai cölöpös építmények után mindjobban a magyar falu ma is ismert tornácos építkezését folytatták. A Hódmezővásárhelyhez közeli Gorzsán feltárt lakótelep fejlettségével egész földrészünket megelőzte (Nemzeti Ujság, 1993. július 10). Dr. Horváth Ferenc, a szegedi Móra Ferenc múzeum igazgatója ezt mondja: “A házak falai vesszőből fontak, agyagtapasztással, piros és sárga díszű falakkal. A házak nagyméretűek, sok szobásak. A házak körül árkolás van…” A magyar falu jellegzetes építkezését, faluterveit Magyar Adorján ismét kiadott A magyar építőizlés című műve tárgyalja részletesen.
A kárpát-medencei fejlődési állomásokat a következő táblázatban foglalom össze:
KOR
barlang |
30.900 Istállóskő
földfeletti házak |
7.000 Gorzsa |
A Kárpátmedencében a legkorábbi idők óta folyamatos, letelepedett élet tanúbizonyságait találjuk ásatásaink során. Kiemelten ilyen Békásmegyer, melyről Gábori-Csánk „Megfigyelések a Békásmegyeri Őskori Telepen” című cikke (V. 2O1-214) a következőket mondja: „Békásmegyer egyike azoknak a lelőhelyeknek, amelynek neve a legtöbbet szerepel az ősrégészeti irodalomban”. A békásmegyeri őstelep C14-es vizsgálata nem áll rendelkezésemre, de Európa műveltségtörténetének egyik legfontosabb állomása. Folytonos letelepülésének nyolc műveltségi réteg a tanúja a neolithikumtól a vaskorszakig. A lakógödörben nagyméretű szarvasagancs volt, egy kaptafa szerű ék, agancs fejsze, pattintott kőpenge, obszidián magkő, őrlőkő, hálónehezék, csiszolt csontból való ár és simító társaságában. Másutt kutyacsontváz és marhalapocka volt található. Edényeik piros és sárga díszítésüek. Egy füles korsón pontozott ék-minta, a bronzkori rétegben bütyökdíszes edények éppen úgy, mint az őskori rétegben is. Ezen díszítés a folyamatos ásatási rétegekben azonos műveltség életéről ad hírt az őskortól a vaskorszakig.[20] Kezdeteink című művem gondolatközlés fejezetében kitérek a bütyökdísz jellegzetes magyar voltára, s mag-dísznek nevezem.
A békásmegyeri őstelepen talált tárgyak bizonyítéka szerint az itt lakók már ősi időkben ismerték, készítették és használták a földművelés eszközeit, s e mellett a halászat fejlett, hálós rendszerét is. Gabonájukat őrölték. Kaptafát használtak, kezük ügyében volt az ár, a simító, edényeket gyártottak. Szépérzékük tanúja, hogy edényeiket kagylómozaikkal, nyírfakéreg bevonattal díszítették. Asszonyaik szövőszék mellett álmodták meg mai szép szőtteseik, hímzéseik mintáját, melyek közül számos minta átmentette a kárpátmedencei őskor növény és állatvilágának képét, s az ősi házak szerkezetét.[21] Mindennapi társuk volt a kutya a legősibb idők óta. Faragott gerendadísz tanúsága szerint hegyes orrú és fülü, kuvasz-szerű kutya lehetett. Tágas mezőiken szarvasmarha legelt. A mai napig is milyen ismerős ez a kép!
A lúdvári újkőkori település háza már felmenő oldalfalú, valódi ház, a korábban tárgyalt hún jelképrendszer jegyeivel díszítve. Ennek ellenére hazánk lakóssága érdemben soha nem értesült a hazai régészet eredményeiről kivéve akkor, ha római, vagy más, idegen, vagy annak mondott nép emlékeiről volt szó. Gondosan került tárgy volt mindazon ismeretek népszerűsítése, melyek hon, sőt mi több: önismeretünket gyarapíthatták volna. Békásmegyer fontossága abban rejlik, hogy nyolc őskori műveltség rétegei találhatók meg, s néhol egészen az Árpád korig folyamatos település található az l – l.5 méter vastag műveltségi rétegben.
Ugyancsak a legkorábbi idők óta ismerik a tűzet, s lakásaikat – még a barlanglakás idején is – kürtővel ellátott tűzhelyekkel fűtötték. A fenti táblázat mutatja, hogy igen korán kezdték felcserélni barlanglakásaikat a környezet céltudatos megválasztására alkalmasabb, maguk emelte épületekkel. Ezek kezdetben veremlakások, de igen korán, — már a ságvári vadásztelep idején is — földfeletti házakká fejlődtek. Ugyancsak a legkorábbi idők óta igen nagy gondot fordítottak arra, hogy lakóházaikat szépítsék. Kezdeti kunyhóik, s később házaik fala díszítés és festés elemeit tartalmazza. Építőanyagként használták a tapasztott sövény-falakat, melyek előnyét napjainkig ismeri és alkalmazza is népünk olyan helyeken, ahol árvíz-veszély van. Ismerték és alkalmazták a természetes építőanyagok különböző válfajait.
Lakóházak tárgyalásánál szakirodalmunk nem tér ki a várépítészetünkre, noha ez a szó nyelvünk ősrétegéből származik. Emlékük fennmaradt az Illa-vár, Változó vár ősi emlékű szavakban, valamint jelenkori, ezernyi vár-összetételű helyneveinkben. Ezen vár-helyek köré fonódó legendák mindegyike egy — a kőkorszakot messze megelőző — magas műszaki fejlettséget feltételező ősműveltség emléke. A közelmúltig használt magyar épület-stílus szerint fogalmat alkothatunk őstársadalmunk lakóházairól. Szerették őseink az oszlopos, tornácos lakóházakat a legkorábbi idők óta.
Korábban említettem, — ezúttal ismét Magyar Adorján Magyar Építőizlés című művéhez utalom az olvasót — hogy az e művében tárgyalt kézimunkáinkon fennmaradt rézkorszakbeli házaink építészeti stílusa, melynek szakasztott másai ma is megtalálhatók például Sümegen, vagy tájmúzeumok kertjeiben. A sokezer éves különbséggel épült házak között mutatkozó eltérés csekély, s csak ott szerepel, ahol a változó építőanyag megkövetelt kisebb szerkezeti változásokat. Meg kell említenem a máig is élő használatban lévő Homokmégy gyönyörű, kézi festéssel díszített házait. Az ezt teremtő ősi műveltség egy késői unokája például a knossosi palota tróntermének díszítése.
Ősi múltra tekintenek vissza templomaink is. A legősibb templomnak népünk önnön testével képezett aranykapút tartom, amint azt a „Bújj-bújj zöldág” gyermekdal megőrizte számunkra. Két, felemelt karú, egymással kezet fogó ember alkotta kapú fogadta be naponta a fényt, az életet, az egészséget. A mögöttük sorakozók is alkalmat kaptak, ugyanezen szertartás elvégzésére: „…nyitva van az aranykapú, csak bújjatok rajta…” Fentebb leírt, délszaki időjárás idején még nem volt szükség épületekre, mint ahogy például a mai Havaiit úgy említik a szakirodalomban, mint a világ egyetlen helyét, ahol nincsen szükség épületekre ahhoz, hogy az ember emberi életet élhessen. A székelykapu, illetve annak őse, a kőszálból és zöldágból készült változata, ugyancsak ősidőkbe vezet vissza. A kőszálhoz kötött, tetején összefogott zöldág keretében jelent meg a felkelő nap képe, hirdetve a teremtés egységét, s az abba szervesen belesimuló életet. Ezen ősi képzetek késői megnyilvánulásai a magyar falvak keleti irányba tájolt házai. Fennmaradt annak emléke, hogy ezen kelet-felé forduló házak oszlopait rézzel borították, ezzel valóban megsokszorozva a kelő nap fényét; könnyű látni, miért nevezték népünket a fény gyermekeinek.
Dr. Toronyi Etelka hivatkozik az UNESCO Prehistoria és a kulturák kezdete című műve által számontartott pre-sesklo-Sesklo, azaz ős-székely műveltségre Erdélyben, kik a világ első városépítő műveltségét, a Körösi műveltséget hozták létre az Olt, Maros, Körös és később a Bánát vidékén is. A házak ormát székely faragáshoz hasonló díszekkel ékesítették. Később innen kerültek elő a domborkerámiák, színes csempével kirakott búbos kemencék, a magyar jelenlét hirnökei. Ezek gyártásának ismeretét a szarmaták vitték magukkal hazánkból a Brit Szigetekre, s alapították meg az ottani égetett csempék készítésének mikéntjét.[22] Dr. Toronyi ismételten hangsúlyozza, hogy a bronzkori székely koponyaindex a jelenkori azonosa.
Ősrégészeink nem említik a kárpát-medencei hatalmas földalatti építkezéseket. Ezen épületek tekinthetők altemplomoknak, temetkezési és beavatási helyeknek is. Nem hozták nyilvánosságra a föld feletti, az egyiptomi piramis-építészettel vetekedő épületeinket sem:
Középeurópa legjobban őrzött titka a tény, hogy Magyarország a piramisok földje volt. Kr. e. 2800-tól kezdve, 2800 és 2500 között, valamint a rézkorszakban Kr.e.2500-1900-ig tartott ezen hatalmas építkezések kora. Ez a magyarországi építkezés egybeesik az egyiptomi piramisépítések kezdeti korával. Az egyiptomi harmadik dinasztia királyainak Huni és Csaba neve sem véletlen Egyiptomban ebben a korban.[23]
Többszáz piramis nyomával találkozhatunk Magyarországon a Kőrös-Sárrét vidékén. Legtöbbjük sík területen, patakok közelében épült. Magasságukat mérték és megjelölték az 1783-as katonai térképeken. Tömegükről fogalmat alkothatunk abból, hogy egy kisebb piramis anyagának elszállításához 3000 szekérre volt szükség, amikor ezt az anyagot útépítésre akarták használni 1910-ben. Ezen építkezés adott lehetőséget a piramis aljának megvizsgálására. Az itt talált sír 310x 260 cm. méretű volt. A halott egy csíkos takarón nyugodott, s pirosra volt festve.[24] Vajon megőrizték-e ezeket az emberi maradványokat, s a mai fejlett vizsgálatok mit mondanának eredetéről?
A közelben lévő Vésztő-Csolt kolostor és a Mágor domb feltárása során talált tárgyak piros agyagból készültek, szobrai ülő helyzetben ábrázolt alakok, a Kr.e. 2700-ból, s valamennyi a Tisza műveltség része. (Eddig meg nem magyarázott tünemény, a kolostor területén észlelhető visszhang, noha semmi visszaverődő felület e helyen nincsen.) A ma ott élő őslakosok arcéle szinte e szobor arcok tükörképe.
Hatalmas építkezés eredménye itt az 1,800.000 méter hosszú Csörsz árka, melyet egy valahai védelmi rendszer részének tartanak. Egyes történészek szerint az itteni őslakósság építette a rómaiak ellen, mások azt tartják, hogy a rómaiak kezdték el ezt az építkezést a szarmaták ellen.
Az avar várak egyedülálló rendszerének tárgyalása és kiértékelése köteteket igényelne. Megemlítem Európa legnagyobb, hármas gyűrűjü bényi és a szabolcsi várakat.
Az itteni műveltség emberei nevezték el a kárpátmedencei földrajzi helyeket, őslakos joguknál fogva. Ezek között legfontosabbak vízneveink, melyek – a tudomány mai állása szerint – a legritkábban változnak.
Árpád államalapítása idején Magyarország túlnyomó része, főleg a Duna-Garam vonalától keletre fekvő tájak névadó, de paraszti sorban élő lakossága — Anonymus földrajzi nevei nevei alapján — nem lehetett más, mint magyar, mert hiszen a IX századi bolgár-szláv és cseh uralmat jelző szláv névanyag eltörpül a nagyobb földrajzi tárgyakat jelölő, tehát ősibb magyar nevek tömegében. Ne felejtsük el, hogy a két oláh fejedelemség, Moldva és Havasalföld lakossága legalább 700 év óta szinte kizárólag oláh nyelvű, ennek dacára folyóneveiknek legfeljebb egyheted része oláh elnevezésű — még mai napig is. Megjegyzendő, hogy ez a hetedrésznyi oláh értelmű víznév is a kisebb folyókból, vagy patakokból tevődik össze.[25]
Anonymus több helyen céloz arra, hogy a parasztok más nyelven beszéltek, mint a hódító magyar törzsek. Amikor pl. Bors „sok parasztságot összegyűjtvén, a Boldva vize mellett várat építe, melyet ’azon nép’ Borsodnak nevez” — e megjegyzésből következik, hogy Anonymus szerint ez a nép „más” nyelvű volt, mint hódítói: a Borsod szó pedig csakis magyar eredetű lehet.
Anonymus gestájában említett magyar elnevezésű folyónevek közül egyetlen egyről sem bizonyították még be, hogy azelőtt „másképpen” hívták volna őket! De ez nem is valószínű, mert hiszen a X század előtti forrásokból ismert Duna, Tisza, Maros, Szamos, Körös, Temes, Olt, Zala, Rába, Balaton, stb. vizeink is megőrizték régi nevüket, bár partjaikon a történelemből is ismert dák, kelta, illir, római, szarmata, germán, hun, avar, bolgár, szláv, oláh és magyar uralom váltakozott. A letünt időkben a sovinizmus korántsem utazott a régi viznevek kiirtására, mondja Marjalaki. (Marjalaki, 70old.)
Árpádkori okleveleink még ma sincsenek teljes számmal kiadva. A legtöbb oklevelet azonban már közli a Wenzel féle Árpádkori új okmánytár 12 vaskos kötete. Ezekből, vagy a Kovács Nándor által készített betűrendes Indexből legalább 3-4000 viznevet lehetne kiszedni. A sok névből a könyebb áttekinthetőség végett csak a legrégibben említetteket, tehát csak a tatárjárás előttieket és azokból is csupán a jelentékenyebbeket válogatta ki Marjalaki. Figyeljük meg nemcsak a tömegével előforduló magyar földrajzi neveket Árpád bevonulása előtti időkben már, hanem szenteljünk figyelmet a nem magyar füllel és magyar írással megörökített, néha felismerhetetlenségig torzított, idegenek által leírt nevekre is. Ennek nagy hasznát láthatjuk majd a római történészek által feljegyzett szittya-magyar nevek megfejtésénél.
Anonymus magyar földrajzi nevei
Víznevek | Egyéb földrazi nevek | Egyéb földrajzi nevek folyttása | |||
Abád rév | portus Obad | Bihar vár | Byhor | Tetőtlen halom | Teteuetlen |
Almás folyó | fluvius Almas | Bodajk hegy | Bodoctu | Torbágy erdő | silva Turobag |
Balaton | fluvius Bolutun | Bolhád hegy | Bulhadu | Tursok (törzsök)erdő | silva tursoc |
Bodrog folyó | fluvius Budrug | Bolondos vár | Blundus | Ungvár | Hunguar |
Bodrog melléke | partes Budrug | Borsod vár | Castrum Borsod | Várad (Bars)vár | castellum Uarod |
Böge (Bega) | partes Beguey | Bars vár | Castrum Borsu | Vértes erdő | silva Uertus |
Csesztreg folyó | fluvius Seztureg | Budavár | Buduuar | Zaránd megye | Comitatum de Zarand |
Eger folyó | fluvius Egur | Diód falu | Gyoyg | Zilah város | Ziloc |
Fertő mocsár | stagnum Ferteu | Emőd falu | Emeud | Zobor (Szopor) hegy | Zubur |
Hejő folyó | Heuyou | Erdély országrész | Erdeuleu | Zombor (Zsomboly) | Zumbor |
Hernád folyó | Honrad | Esküllő falu | Exculeti | ||
Jószás folyó | fluvius Jouxas | Gömör vár | Gumur | ||
Kapus folyó | fluvius Copus | Győr (gyürü) vár | Geuru | ||
Kelepataka | Kelepotaca | Gyümölcsény erdő | silva Gemelsen | ||
Kórógy ér | fluvius Couroug | Havas erdő | silva Houos | ||
Körös folyó | Cris | Himes udvar (Tokaj) | Hymes uduor | ||
Körtvélytó | Curtueltou | Keve vára | castrum Keue | ||
Maros folyó | fluvius morus | Komárom vára | Camarum | ||
Nyárád vize | fluvius Naragy | Meszes kapu | in porta mezesina | ||
Omsó-ér | fluvius humusouer | Nyir erdő | a silvis Nyir | ||
Ostoros vize | fluvius Ystoros | Pákozd hegy | montem Pacoztu | ||
Rákos patai | fluviusRacus | Sárvár (Ecsedi-lápon) | Saruuar infra paludes | ||
Sajó folyó | Souyou, Souiou | Sátorhalom (Sátorhegy) | Saturholmu | ||
Sár viz | Saru | Szeghalom falu | Zeguholmu | ||
Soroksár viz | ultra Surucusar | Szekcső falu | Zecuseu | ||
Szamos folyó | fluvius Zomus | Székelyek | Siculi | ||
Tekerő vize | fluvius Tekereu | Szepes erdő | siléve Zepus | ||
Temes folyó | fluvius Temes, Temus | Szerencs hegy | Zeremsu | ||
Tormos patak | rivulus Turmos | Szerep mocsár | Iutum Zerep | ||
Tur vize | fluvius Turu | Szer | locum Scerij | ||
Vág folyó | fluvius Wag | Szihalom | montem Zenuholmu | ||
Vajas Duna-ág | fluvius Uoyos | Tarras falu | Torhus |
Tatárjárás előtti latin okleveleink magyar viznevei
Viznév Évszám Jelentése
Ag Duna 1201 Dunaág
Aldoucuth 1212 Áldókút
Alma 1183
Aranas 1176 Aranyos
Arpas 1036,1086
Balatin 1036 Balaton
Belsar 1231 Belsár
Berekzow(Lycosholm
mellett) 1231
Berethe 1227
Berkyou 1235 Berettyó
Berkest alias Hydus-
potok, fuit in
Berekzo 1231 Berkesd
Bodrog, Bodrug 1093
Budrog, Budrig 1067
Boga Toufeu 1227 B.Tófő
Bozyas foka 1173 Bodzás foka
Boyzastou 1173 Bodzás tó
Chergou 1218
Churgó 1219 Csurgó
Chuespotok 1212 Kövespatak
Copos,Copus 1231 Kapos
Cuher 1232 Kűér
Chuthsar eri 1214 Kúntsár ere
Dedpotoka 1200
Didvag 1217 Dudvág
Donathava 1228 Dunatava
Dunazel 1223 Dunaszél
Éhes 1067
Egur 1057 Eger
Egruspothoka 1231 Egres
Egris 1231 Egres
Egrog 1171 Egregy
Eleu teu 1223 Elő tó
Ereus ag 1231
Eurem 1093 Örvény
Eurmenes 1219 Örvényes
Feyrthou 1224 Fehértó
Fekete sar 1216
Fekete viz 1231 Máskép:
Monyorós
Fekete rhe 1211 Fekete rév
Ferteu 1211 Fertő
Ferghes er 1228 Ferges ér
Fihed heri 1214
Fizeg, Fizig 1086 Füzegy
Folutoa 1231 Falutava
Fuk 1228 Fok
Garmas potoka 1210
Gastuna 800 Gesztenye
Gemulsinus 1214 Gyümölcsénes
Gerne vize 1219
Gungus 1217 Gyöngyös
Hagymas 1093
Halogos 1161
Halap 1231
Hango 1211
Harangud 1211
Her 1221 Ér
Hydus 1231 Hidas
Holt wag 1223
Hornad 1231 Hernád
Homuser 1067
Homuspotok 1231
Hucseos 1211
Homorou potok 1210
Keurs, Keurus 1171 Kőrös
Kyris 1086
Koaspotok 1231 Kováspatak
Kuken-egur-
pothok 1206 Kökény éger
Kuyar 1135 Kőárok
Lapus 1231 Lápos
Lapus feu 1224 Láposfő
Lenozou 1239 Lenaszó
Ludos er 1239 Ludas
Medes Pothok 1219 Meggyes
Myler,Miller tou 1237 Mélyér tó
Mocher 1231
Mogoroud 1237 Mogyoród
Monorous 1231 Mogyorós
Moris 1219 Maros
Morzol 1234 Marcal
Nados 1213 Nádas
Noger 1239 Nagyér
Alma 1231 Alma
Peles 1231 (Hodos-ba)
Piscaros to 1232 Piskáros tó
Pwk er 1228 Pok ér
Queureus 1211 Kőrös
Quamlou uolgu 1086 Komló völgy
Racpotok 1216 Rák
Saar 1067 Sár
Saard, Saartou 1217 Sártó
Saharret 1228 Sárrét
Sajo, Syov 1230 Sajó
Soyov 1237
Sartue 1067 Sártő
Sarus 1231 Sáros
Seeg 1239 Szeg, v. Szék
Seilvas feu 1231 Szilvásfő
Sebes 1137
Secues 1211
Soust 1219 Sósd
Tenerhere 1236
Wagkuz 1237 Vágköz
Weguhomoc 1194
Wios 1173 Vajas
Wirthis 1146 Vértes
Wyzes fener 1239 Fenyér
Woyos, Voios 1194 Vajas
Urkuta 1033
Icurtou 1214 Ökörtó
Zabadhegh 1093 völgy
Zakadath 1231 Szakadát
Zyndpathaka 1176 Szind
Zomus 1231 Szamos
Megjegyzendő, hogyha a magyar nyelvű köznép csak Árpáddal jött volna hazánkba, akkor nem volnának magyar dülőnevek legkorábbi okleveleinkben. Már pedig vannak szép számmal. Szent István oklevelei közül az 1000 évi görög nyelvű veszprémvölgyi, az 1001 évi pannonhalmi, 1002 évi veszprémi (Hurhida stb. adományozás), 1009 évi pécsi és 1015 évi pécsváradi latin nyelvű oklevelekben szép számú magyar helynév van. Persze nagy kár, hogy éppen legrégibb okleveleink nem eredetiben, hanem egy részük 100, másrészük 3-400 évvel későbbi másolataikban maradtak fenn. De az 1055-i tihanyi alapítólevél eredeti és abban is akad több magyar dülőnév. Így: Segisti, azaz Segesdi tó, Fuk=Fok, Kues-kut=Köveskut, Zilu-kut=Szilkut, Mortis=Martos, Sumig=Somogy, stb.
1071/1217-ből Fizegi=Füzegy, Meler=Mélyér, Aranas=Aranyos, Cris, Kyris=Kőrös, 1090-ből Budrig=Boidrog, Eurim=Örvény vizneveket olvastunk. (71-72 old.)
Hasonló eredményre jut a magyarság kárpátmedencei jelenlétével kapcsolatban Erdély őslakosságának vizsgálata során is.