INTERJÚ MÓNUS ÁRONNAL, AZ „ÖSSZEESKÜVÉS: A NIETZSCHEI BIRODALOM" CÍMŰ KÖNYVE KAPCSÁN

„Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom" című könyv immár 7. bővített kiadása jelent meg a közelmúltban.

A könyv szerzője a sokat vitatott személyiség Mónus Áron. E tizennyolc éve vele készített interjú mit sem veszített értékéből, sőt! Ajánlom azoknak, akik néhány kérdésre egyértelmű választ szeretnének kapni.

A hódmezővásárhelyi születésű Mónus Áron 1957 elején, 23 évesen hagyta el szülőhazáját, Magyarországot. Visszatérése között eltelt harmincegy év alatt élt Svédországban, Dél-Afrikában, Svájcban és Franciaországban.

Párizsban az egyetemen matematikát tanított, ám közben logikai összefüggéseket vélt felfedezni a nemzetközi egyetemi központban történt különös gyilkosságok között.

Mindezeket megírta, amelynek eredményeképpen elbocsátották állásából. Más lehetőség híján tőzsdeügynök lett. Ekkor furcsa dolgok kezdtek vele történni. Papírra vetette őket, majd menekülnie kellett...

Így történhetett meg, hogy a francia nyelven íródott könyv rövidített magyar nyelvű változata először Magyarországon jelent 1991-ben, majd a következő évben kiadták Párizsban és Genfben is.

A könyvben közölt hiteles dokumentumok ellenére, – vagy éppen azért – óriási vihart kavart a világ számos országában.

Mint az előszóban olvasható? "A Zsidó Világkongresszus az 1991. Évről szóló jelentésében a könyvet antiszemitának minősítette".

Mónus Áront a tömegtájékoztatási eszközökön át a névtelen fenyegetésekig rengeteg támadás érte, éri. Ám egy per kapcsán a Csongrád megyei Bíróság 1993. December 8-án felmentette a szerzőt a zsidó nép elleni izgatás bűntettének vádja alól.

Az indoklásból: "...A szabadkőműves szervezetekben működő gazdag zsidókra vonatkozóan negatív értékítéletet mond. Munkájának összegzéseként célja a szabadkőművesség világuralmi törekvéseinek az olvasó elé tárása. Nem a zsidóság, nem a zsidó nép ellen uszít. A szabadkőművesek tevékenységére vezeti vissza a fasizmust, Hitler uralomra jutását, a zsidók tragédiáját, a Holocaustot."

E rendkívül összetett személyiségű írót annak kapcsán kerestük fel, hogy a Hódmezővásárhelyi Városi Bíróságon beperelte Horn Gyula miniszterelnököt, amiért a Zsidó Világkongresszus magyarországi képviselőjének küldött nyílt levelében így fogalmazott: "egyértelműen ki kell tehát mondani: történelmi bocsánatkéréssel tartozunk. Azok is, akik akkor éltek és azok is, akik csak örökölték a bűnös elhallgatás gyakorlatát. Igen, bocsánatkéréssel tartozunk 600 ezer elpusztított és több tízezer elhurcolt és meggyötört honfitársunk miatt..."

– Milyen indok alapján indított pert Horn Gyula ellen?

– Véleményem szerint Horn Gyula megrágalmazta a magyarságot és ez ellen senki sem tiltakozott, még a magyarországi magyar zsidóság sem. Hiszen a Horn által jelzett elmúlt 50 év helyett én 1919-ig mennék vissza, amikoris a bűnöző zsidók, Kun Béla, Szamuely Tibor ártatlan magyarokat gyilkoltattak le, míg később az ÁVH-s zsidók, Péter Gábor vezetésével és a leszármazottaikkal együtt tiporták el, fosztották ki, darabolták szét Magyarországot. Ezek miatt a bűnöző zsidók miatt kellene nekünk bocsánatot kérni? Nos, ennél nagyobb gyalázatot a magyarsággal nem lehetne tenni.

– Ezek szerint ártatlan Hjalmar Schacht szabadkőműves (nem zsidó) bankár, aki 1930-tól a jeruzsálemi és az amerikai szabadkőműves zsidók tanácsával és a pénzével segítette hatalomra Adolf Hitlert? A zsidó szabadkőműves bankárok ártatlanok? A tárgyilagosság kedvéért idézem Davis S. Wyman: A zsidók cserbenhagyása című könyvének idevágó fejezetét: "A szigorú antiszemita megszorítások ellenére Magyarország megengedte a jelentékeny zsidó lakosságnak, hogy látszólag békében éljen 1944-ig. Sőt, menedékül is szolgált több ezer lengyel és szlovák zsidó számára. De Hitler 1944. március 19-én attól tartva, hogy Magyarország a szövetségesek oldalára áll, és dühösen látva, hogy nem szolgáltatta ki a zsidókat a náciknak, megszálló erőket küldött az országba."

– Hitler feltételezésének jogossága ma már közismert, ám az nem, hogy a magyar kormányt a Zsidó Világszövetség arra kérte, ne szakítson a náci vezetővel, mert úgy maradhatnak biztonságban a magyarországi zsidók. Ez is közrejátszott abban, hogy rossz és helytelen a megítélésünk, miszerint mi lettünk volna Hitler utolsó csatlósa... Horthy Miklósnak és rengeteg magyar civil segítségének, akik életük kockáztatásával ott segítettek zsidó honfitársaikon, ahol tudtak.

– De nem úgy, mint például dr. Kasztner Rezső, a magyar cionista, aki Adolf Eichmannal állt kapcsolatban. Kasztner az ő segítségével mentett ki Svájcba 1864 gazdag és befolyásos zsidót.

– Ám a már németországi fogolytáborokban lévő "kis zsidók" szabadon engedéséért kért 25 ezer teherautót nem teljesítette. Hogy miért nem? Mert a szegény vagy "értéktelennek" ítélt "kis" zsidóktól Cion bölcsei meg akarták szabadítani a Földet. Ebben tökéletesen egyetértettek a botcsinálta cionista ügynökkel. Adolf Hitlerrel, aki létjogosultságot adott Izrael Államnak. A Holocaust lényegében tehát a zsidó szabadkőművesek műve volt.

– Tehát ha bocsánatkérésről lehet szó, akkor elsődlegesen Magyarországtól kellene kérni a sok félreértés miatt, és azokért a gaztettekért, amelyeket a zsidó szabadkőművesek által követtek el országunk ellen. Mi nagyon sok kártérítést követelhetnénk a zsidó szabadkőművességtől. Sokkal többet, mint amit Németország eddig már kifizetett Izraelnek.

– De visszatérve Horn levelére, nézzük meg, hogyan reagált az izraeli főrabbi: "...nagyon kedvező benyomást keltett bennem az új kormánynak az a törekvése, hogy elismeri a Magyarországon élő zsidóság jogait."

– Hogy is van ez? Tehát nem a Magyarországon élő magyarok jogait, hanem a zsidóságért. Akkor ők nem magyarok? Miközben a magyar Alkotmányjog egyformán biztosítja minden magyar állampolgár jogát. Tehát amikor elismerik a zsidóság jogait Magyarországon, az külön kiváltságot jelent. Horn tehát egyértelműen bocsánatot és megbocsátást kért Izrael népétől és nem a magyarságtól. E levél, a főrabbi szerint megdönti azt a tényt, hogy a zsidó nép elpusztítását kizárólag a náci németek végezték. — A főrabbi a magyarországi pogromokról is beszélt, amelyek soha nem léteztek. Ezeket a valótlanságokat sem Horn Gyula, sem a magyarországi zsidók nem cáfolták meg.

– – Kérem, ne vegye sértésnek, de a kérdésemet arra alapozom, hogy mindennek megvan az oka. Ön szerint meddig vezethető vissza az, hogy az "üldözött" illetve a magukat"kiválasztott" népnek nevezőket nem mindenhol kedvelik?

– Nézze, mint ahogy a könyvemben leírtam, a zsidókat azért nem látják sok országban szívesen, mert "ha befogadsz magadhoz egy zsidót, aki tudtodon kívül a szabadkőművesség tagja, nem elégszik meg azzal, hogy megmentetted az életét. Szeretné megszerezni magának országod kincsét, azokat a kincseket, amelyeket néped homloka verítékével termelt meg." Hogy éri ezt el? Egyszerre liberális lesz és az emberiség haladásáért kezd lelkesedni. Így lesz lassanként egy korszak szóvivője, miközben a szabadkőművesség mellé második fegyverként a sajtót is felhasználja. A zsidó mihelyt fontos pozíciót foglal el – vagyona vagy szellemi képzettsége révén – rögtön csatlakozik egy nem zsidó kőműves páholyhoz, méghozzá olyanhoz, amely a kőműves fennhatóság részét alkotja. Ezek tagjai részben zsidók, részben nem. Itt kell megjegyezni, hogy sok országban például a közigazgatási poszt elfoglalásához gyakorlatilag nélkülözhetetlen a szektához való tartozás...

– De éppen az elmondottak alapján, nemcsak a zsidók tagjai a szabadkőművességnek tehát nemcsak nekik lehetnek világuralmi törekvéseik...

– Kérem szépen, ön – másokkal ellentétben – legalább elolvasta a könyvemet, de nem elég figyelmesen. A pénz és a hatalom áll minden mögött. De idézzük újra Wyman könyvéből az előszó szerzőjét, Elie Wiesel Nobel-díjas magyar származású zsidó írót: "A zsidókat rútul cserbenhagyták. Hóhéraiknak kiszolgáltatva, nem számíthattak senkire... szomorú és felháborító megállapítás: a nagy zsidó szervezetek, a zsidó közösségek kiemelkedő alakjai nem akartak, vagy nem tudtak egységfrontot összekovácsolni a mentésben." (A Holocaust idején Amerikában ötmilliónyi zsidó élt, jelentős hányaduk vezető társadalmi pozíciót töltve be.)

– Rossevelt elnök, aki időben értesült a németországi pusztításokról, 1942. Július 21-én tartott nyilvános beszédében azt hangsúlyozta: "az amerikai nép úgy fog eljárni, hogy e bűntettek szerzőinek felelősségét szigorúan mérlegeli az ítélet napján, mely feltétlenül be fog következni."

– Ugyanekkor Churchill szerint: "E büntettek megtorlását a háború egyik fő célkitűzésévé tesszük." Tehát sem Roosevelt, sem Churchill nem ajánlott fel védelmet azoknak a "kis zsidóknak", akik még a hitleri uralom alatt éltek.

– Ugyanazon év végén pedig Auschwitzban több új berendezést állítottak üzembe, hogy napi hat-tizenkétezerre gyorsítsák fel a gyilkosság ütemét. Felmerül a kérdés, vajon miért nem bombázták le a szövetségesek ezeket a lágereket és az odavezető utakat, vasúti síneket? Talán azért, mert fennállt annak a lehetősége, hogy a németek vagy csatlósaik áttérnek a megsemmisítés politikájáról a kitiltás politikájára, ezzel zavarba ejtve más országokat a külföldre bevándorlók áradata révén?

– Egyedül Emmanuel Celler, az amerikai kongresszus tagja készített el egy törvénytervezetet az európai zsidók Amerikába telepítéséről. Ám a törvény bevezetése ellen úgy a zsidó képviselők, mint a közösségek is szemben álltak, "rendkívül kényes kérdésnek" minősítve a nagyarányú bevándorlást. Hogy vád ne érje őket, úgy oldották meg a gondot, hogy a kiállított vízumok Európába küldésével addig vártak, amíg azt az érdekeltek már nem tudták átvenni.

– Hiába volt tudomásuk arról is, hogy Romániában két év alatt 100 ezer zsidót gyilkoltak meg, az amerikai zsidó bankárok és uzsorások megtagadták azt is, hogy 70 ezer transnistriai zsidó szabadon bocsátásáért személyenként 50 (!) dollárt fizessenek.

– Svédországban az akkoriban hétezer lélekszámú zsidó közösség tagjai attól tartottak, hogy a menekültek áradata csak pénzügyi terhet jelent számukra, így például a Kelet-Európából érkező zsidó gyerekeket is keresztény családoknál helyeztették el. De ugyanilyen érzelmekkel viseltette a szomszédos norvég zsidó menekültekkel is. Terjedelméhez képest Svájc nagylelkűnek mutatkozott, mivel 27 ezer menekültet fogadott be. A brit fennhatóság alatt álló Palesztínát – ahol 550 ezer zsidó élt és a legalkalmasabb lett volna a menekültek befogadására – 1939-ben lezárták a zsidó bevándorlók előtt.

– 1943 januárjában az amerikai B'nai B'rith gazdag zsidó szabadkőművesség Pittsburghben megtartott gyűlésének célja az európai zsidók megmentése lett volna. A kampányt viszont kizárólag egy zsidó állam megalapításának propagálására használták fel. A körkép után újra megkérdezem: Magyarországnak kell bocsánatot kérni?

– Mónus úr! Ön a könyvében dokumentumok, fotók alapján fedi fel a szabadkőművesek mesterkedéseit, a belső hierarchiát. De hogyan és mikorra tehető a megalakulásuk?

– Mint minden népnek, a zsidóságnak is megvannak a hagyományai. A zsidók II. királyának, Dávidnak a kora Izrael politikai történetének csúcspontjának számított, így később utódai valamelyikében vélik felfedezni a hatalom újraszületését. Azaz várva az új Messiás megjelenését. Messsiásokban persze sohasem volt hiány. Egyikük a XVII. Században bukott meg, és a végén muzulmán lett. Ekkor fordított elgondolás született: várakozás helyett előbb kézbe kell venni a hatalmat és utána állítani elő egy Messiást, legyen az Dávid leszármazottainak bármelyike. Ekkor született meg a titkos cél elérésére a szabadkőművesség. A szó értelme világos, mert aki épít és aki szabad, az kiváltságot élvez. De a cél sötét.

– A szabadkőművesség létezését 1717 óta az Angliai Nagypáholy megalakulásától számítják, majd rövidesen általuk születtek meg az Európában, majd az egész világot behálózó, különböző elnevezésű páholyok. A XVIII. Századi hivatalos vezetők között még nem voltak zsidók, mivel emancipációjuk még nem történt meg. Így "szalmaemberekként" használták fel a keresztényeket a zsidók. (Ez mai példával annyit jelent, hogy lehet egy vállalatot úgy alapítani, hogy a tulajdonos nem is részvényes, mégis övé a cég.) Csakhogy akkoriban a kereszténység hatalmas nagyon erős volt. Titokban Salamon király templomának felépítésén keresztül a világuralomra törekvő zsidó szabadkőművesek úgy kerülték el a pápákkal és a világi hatalmakkal az összetűzést, hogy kitaláltak egy tolvajnyelvet. Közben keresetüket jól forgatva, mint több, a hatalomhoz közel álló embert tudtak beszervezni. Például Fülöp Lajos apját, Égalité Fülöpöt, aki az Egyenlőség Fülöp néven vált a Francia Nagypáholy nagymesterévé, már csak a forradalom közepén jött rá, mi is a szabadkőművesség lényege. Kilépését nyilvánosan indokolta, amiért összeesküvéssel vádolva Marseille-be vitték, s bíróság elé állították. De itt felmentették. És most jön a lényeg, amely rávilágít, hogyan működik a szabadkőműves jog és az igazságszolgáltatás kölcsönössége. A felmentés ellenére Fülöpöt nem engedték szabadon, hanem Párizsban újra bíróság elé állították, ismét összeesküvés vádjával. Bizonyíték is lett: az, hogy Marseille-ben felmentették.

– Könyven 2. Javított kiadásában vázolom, hogy születik ma is ilyen "alapos vád". 1991-ben amikor bizonyos körök a közösség elleni izgatás bűntettének alapos gyanúját fogalmazták meg ellenem, az így hangzott:

– "Egy bizonyos Mónus Áron, miután könyvének megjelentetése esetén elkobzás várt volna Franciaországban úgy határozott, hogy nálunk adja ki a művét..." A feltételezés alapján tehát, ha ott elkobzás, betiltás, elítélés várt volna rám, ezért itthon is ezt kell tenni, mert ez a helyes. De kinek? Nos, a könyvem megjelenése után a párizsi bíróság elrendelte a könyv nemzetközi ismertetését és reklámozását. Szabadkőműveseknél tehát így lehet egy feltételezésből bizonyítékot kreálni, legalábbis akkor, ha nem ismerik a módszereiket.

– Mint az előbb érzékeltettem, a szabadkőművesség módszere az, hogy főleg a hatalomhoz közel álló embereket beszervezve, önmaguk ellen irányuló cselekvésekre ösztönözzék őket, amelyek kihatása kormányokat dönthet meg, avagy országokat pusztíthat el...

– Az 1700-as évek végén Magyarországon Martinovics Ignác, az osztrák rendőrügynök szervezte meg a szabadkőműves páholyok két típusát. Egyiket a nemesség, másikat a polgárság számára. Egymás páholyába nem léphettek, és a legnagyobb titoktartásra kötelezve elhihették velük, hogy csak így érvényesíthetik jogaikat. A szabadkőművesség vezetői a két célkitűzés ellentmondásosságát arra használták fel, hogy külön-külön, de egy időben tegyék tönkre, pusztítsák el az országot.

– A legújabb kori beszervezésekről. A szabadkőművesek elsődlegesen a gazdagokat, a hatalommal rendelkezőket igyekeznek megkörnyékezni, de figyelik a népszerűeket, a valóban kiváló tudású, művelt embereket, és azokat is, akik nekik tetsző tulajdonságokkal rendelkeznek. Mindezt persze emberbarátinak álcázott szervezetekben, egyesületekben stb. teszik.

– A beszervezettek milyen fokozatig juthatnak el?

– Általában a 3. Fokozatig. Az 1-be jutottak az "inasok", ők elmoshatják a szabadkőműves banketteken a tálakat, miközben "joguk van hallgatni". A 2. Fokozatba jutáskor is befektetik őket a koporsóba, kellékként használva az általában sírgyalázásokból szerzett emberi koponyákat, csontokat. Ma már köztudott, hogy Tisza István koponyáját is e célból lopták el. (A tettesek persze nem kerülnek elő, sőt, sokszor azért követnek el ilyen cselekedeteket, hogy utána harsogva hirdessék: íme fellángolt az antiszemitizmus. Némelyik "goj" ugyanis bedől ennek, majd megszavaztatják a népellenes törvényeket, bizonyítván ezzel, hogy az adott ország népe, kormánya nem antiszemita, csakhogy éppen a megszavazott kiváltságokkal teszik lehetővé az ország kirablását. Ez a csapda.)

A 3. Fokozat a mesteri cím elnyerése. Az egyént ekkor teljes szabadkőműves jogokkal ruházzák fel, de hogy melyek ezek azt sohasem tudja meg. Más a helyzet a fentről javasoltakkal, akiket tovább engednek ugyan, de mesterségesen állított buktatókkal megállítják őket a 4. és 18. vagy bármely felsőbb foknál. A Legfelső Bíróság tagjai viszont egymás között döntik el, hogy az alsóbb fokú szabadkőművesek közül ki kerüljön feljebb. Az egykori szovjet pártrendszerben is fent döntötték el, hogy ki fog feljebb kerülni. Ez nem meglepő, mert a kommunizmust szabadkőművesek teremtették – köztük a szabadkőműves Lenin – a szabadkőművesség mintájára.

– Igen, de az emberi kapcsolatok kialakulásakor elsődlegesen a szimpátia dominál, nem a gyanakvás. Hogyan lehet kikerülni a szabadkőművesek nagyon is barátságosnak mutatkozó közeledését?

– Erre ismét egy példával élek. Svájcban olyan háztömbben laktam, ahol az egyik szabadkőműves páholy székhelye működött. Többször láttam őket, ahogy lyukba surranó patkány módjára közelítették meg a bejáratot. Egy ízben odaszóltam nekik: "esik az eső!" Ez a kódnyelvükön annyit jelent, hogy "vigyázat, mert nem szabadkőművesek látják, ami történik". Sanda pillantást vetettek rám, hiszen őket rossz szemmel nézik Svájcban, mivel 50 évvel ezelőtt majdnem kirobbantottak egy polgárháborút. Tehát nem kell félni tőlük, hanem leleplezni őket, és a bizonyítékokat megfelelő embereknek átadva, feltárni, mert ők igenis tudnak tenni ellenük.

– Tehát a megszerzett bizonyítékok több országban való biztonságba helyezése után 1988-ban visszamenekült Magyarországra. De közben megszerezte az izraeli állampolgárságot is. Ezt miért tette?

– Én, a kommunizmus elől menekültem 1957-ben, de ha azt kérdezik, hogy melyik a rosszabb, akkor azt mondom, hogy a szabadkőműves hatalom. Sokkal rosszabb annak ellenére, hogy ők hozták létre a kommunizmust is.

Sok nem zsidó települt be Izraelbe, az iratok hiányát vagy azok megsemmisülésére hivatkozva. Itthon, mint külföldön élő állampolgár részére kiállított útlevéllel – amihez akkor még vízum kellett – nem engedtek be Svájcba és Franciaországba, hogy a könyvem megjelentessem. Vissza kellett ugyanis mennem az irataimért a svájci páncélszekrényemhez.

– Tény, hogy a könyvében is rengeteg dokumentumot tesz közzé, de honnan van Önnek ekkora rálátása a szabadkőművesség világuralmi törekvéseinek leárnyaltabb módszereire is?

– Összetett a kérdés, így a válasz sem egyszerű. Tizenöt évvel ezelőtt kitört a botrány a Francia Nemzeti Nagypáholy és a Franciaországi Nagypáholy felső vezetése között, A rivalizálás eldöntéséhez engem akartak felhasználni, miközben a Martinovics Páholy is igényt tartott rám. Furcsa módon erre, nem akkor került sor, amikor egyetemen tanítottam, hanem akkor, amikor tőzsdeügynökként dolgoztam. A sok pénz közelében úgy tűnik, rögtön bölccsé váltam. Ott ismerkedtem meg egy magyar ügyfelemmel, aki szabadkőműves volt, és mellesleg szélhámos. Ő akart beszervezni. Én viszont szétküldtem erről egy körlevelet újságíróknak és vezető szabadkőműveseknek. Felhívták a figyelmemet egy idős emberre, akinek birtokában volt sok egyéb mellett nagyon sok befolyásos szabadkőműves névsora is. Közben a körlevél miatt kitört a botrány és megfenyegettek. De nekem lett igazam, mert a vizsgálóbíró elrendelésére a rendőrség, házkutatása nyomán az is kiderült a szélhámosról, hogy 30. fokozatú volt, ami a "Szent Lovag" cím alatt a gyilkosságok végrehajtója... De ez egy külön elbeszélés témája.

– Ön a könyve megjelentetésével szeretné végre elérni a magyarság és a zsidóság közötti korrekt kapcsolatot. Gondolja, hogy ez sikerülhet?

– A könyvem utolsó lapjain nyitva hagytam egy kaput, a "kis" zsidók számára. Igazolhatják, hogy semmi közük a szabadkőművességhez határolják el magukat a birodalmi törekvésektől, leplezzék le az őrájuk is rossz fényt vető szabadkőműves bűnözőket.

Lejegyezte:Viola Anna

Beküldte: Szalontay Béla