Aki tisztességesen akar élni, az tisztességes az őt körülvevő világgal.

Magyarországon, - ahol a lélekigazság a legfontosabb az emberek számára-, megbecstelenített az egymás mellett élés, még pediglen azonképpen, ahogy az elit, az önérvényesülés kérlelhetetlen útján, semmibe vette az írott és az íratlan erkölcsi törvényeket. Nem lehet kérdéses, hogy a szocialista politikai vezetés múltjában, azaz a szocializmusban keresendő, viselkedéskultúrája. Az sem vitatható, hogy a rendszerváltásnak álcázott gazdasági hercehurca csak és kizárólag azoknak jelenthetett előnyt, akik addig is a zavarosban halásztak, hiszen lehetőségük lett tisztára mosni az itt, ott felhalmozott vagyonukat. A kerek asztal egyeztetései és az Antall kormány legfőbb célja, hogy Magyarországon minél előbb kialakuljon a tőkével rendelkező vállalkozási szféra és ennek érdekében kiszolgálta, privatizációs vadtörvényekkel, a hiénákat – semmi kötelezettség nélkül, 1 Ft-ért, a megfelelő pozícióban lévők ölébe hullt a volt népköztársaság vagyona.

Egy a hazájáért felelősséget érző gazdasági vezető réteg, sosem engedte volna meg azt, hogy elherdálódjon – a gazdasági maffia kezén-, a felhalmozott vagyon. De hazánkban, a komcsikultúra méltó folytatásaként, mindent a pökhendi hatalom eszközének, egzisztenciális érvényesülésének rendeltek alá. A politológusok, újságírók pont azok, vagy legalábbis pont abban a morális fertőben, étoszban nőttek fel, ahol minden megengedett volt, avagy a megrendelő szájíze szerint illett, illik megfogalmazni a társadalom bírálatát –elv alapján, megtanulták a semmit-mondás, tudományát. Így a rendvédelmi szervek halászhattak a bűntengeren, míg a nemzedékváltást élő elit, akár fürödhetett a szennyolajban. Megfertőződött az ország, morális zsákutcába kormányozták.

Zörögnek az urak szekrényeiben elrejtett csontvázak!

Hogy mennyire rosszul van felépítve a jóléti társadalmak morális alapja, azt mi sem mutatja jobban, mint a magánmédia megfoghatatlan hatalma.
Van-e olyan kutya, amelyik megmarja a gazdáját? –Ha csak nem veszett meg az a jószág, szolgálja kenyéradóját, legyen az bármilyen gazember!
Nos a globalizációs liberalizált kapitalista média pont olyan, mint a leghűségesebb kutya: Mindig azt teszi, amit elvár tőle gazdája. Így maradhat bírálat nélkül, bármilyen gazdasági hókuszpókusz, igazságtalanság, és így maradhatott Magyarországon megfelelő képviselet nélkül az egyszerű ember. És akkor jönnek a régi káderek, Lengyel László, Aczél Endre, Avar, TGM, stb., akik tudják, merik, akarják jobbá, szebbé tenni ezt az országot, de a fránya hatalom sosem hallgatott, hallgat korszakmegváltó felismeréseikre. Uraim, a szégyen somfordál aurájuk körül és csak azért nem néz szemükbe, mert foncsortükrük elolvadna.

Na, de térjünk vissza a tisztesség azon aspektusára, amely a jelenlegi politikai és média hatalmak lelkét terheli, mert itt, tisztelt és tiszteletlen hatalmak, sokkal nagyobb gazemberségek történnek, mint azt az egyszerű emberek el tudnák képzelni. A hosszas magyarázkodás csupán azon szándék alapján fogalmazódott meg bennem, hogy valamennyire érhetővé tegyem az egyénekben lejátszódó vívódást. Mert Orbán Viktor miniszterelnök úr is vívódik pártitkár apja szerepén, vagyis annak megítélésén, azaz a probléma az, hogy egy kiváltságokat örökölt nemzedék –mert senki sem kerülhetett véletlenül, tehetsége alapján, olyan funkcióba, amelyben a médiára olyan befolyásolással bírhatott volna, amely ismeretséget, elfogadottságot jelenthetett minden ok nélkül-, nem tud és nem mer leszámolni, érintettsége alapján, a mély-mocsárba süllyedt elittel.

Az életszínvonal, ha valaki méltóztatná kiszámolni, az adósságterhek nélkül – szeretnék látni egy kimutatást, hogy Magyarország mennyit fizetett államadósság címen és mennyi infrastrukturális előnyben részesítette az őt semmi számba sem vevő tőkét, monopóliumokat-, hogyan alakult volna, vajon milyen szinten élhetne ez az ország? De, ha kizsákmányolóit részesíti helyzeti előnybe egy ország, - mert legyünk őszinték, nyugat gyarmata lettünk a szabad mozgásgyakorlásért cserébe-, akkor mi is várható attól a magát pártokrátori (az épp hatalmon lévő párt mindenek fölöttiségét hirdető egyén, pártkatona) minőségében felülmúlhatatlan hatalomvágytól, amely képtelen leszámolni a múlt árnyaival.

Mert mindenki tudja, hogy semmi sincs rendben, hazánkban.

Nos, a demokrácia, ha létezik ma demokrácia és az nem nélkülözi az erkölcsi alapokat, akkor az nem tűrhetné meg, hogy a média a magánérdekek mentén játsszon, befolyásolja a közvéleményt, úgy ahogy épp akarja. De azt sem tűrhetné meg, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, gazdasági bűncselekményeket titkosítsanak. Aki tisztességes megoldásra képes, az méltó egy ország vezetésére és sosem az, aki hatalomvágytól vezérelve kiváltságosnak képzeli önmagát. Mert Magyarország nem vágyik már azon emberek szövetségére, akik hatalmi harcot vívnak a demokrácia kicsúfolására, de becsületes és becsületet követelő hagyományainak a visszaállítására igen. Egyértelmű igazságosságban bízunk, mert a globális jogállamiság hitelét vesztette.

Beküldte: Gavallér János