A támadók tettüket vallási érzelmeik és szimbólumaik a francia gúnylap általi sorozatos megsértésével indokolták, mely esetre az ő „kultúrájuk” egyetlen lehetséges büntetést ismer: a halált. A tegnapi, milliókat megmozgató párizsi tüntetés azt bizonyítja, hogy ezt ma Franciaország és Európa egészen másképp látja, és kitart amellett, hogy a szólás, a művészet és a sajtó szabadságát nem korlátozhatja semmi, még a hit és annak szimbólumai sem. A terrortámadás három elkövetőjének elfogására hadrendbe állított nyolcvanezer rendőr, a tegnapi párizsi tüntetés méretei, az ott megjelent magas rangú politikusok sokasága nem hagy kétséget afelől, hogy Franciaország és az Európai Unió eltökélten védi szekularizált kultúráját.

Ám vannak más hangok is. Vannak, akik úgy gondolják, hogy amit a francia gúnylap művelt, messze túllépte a sajtószabadságot. Vannak, akik úgy gondolják, hogy e lapot már akkor be kellett volna tiltani, amikor a keresztény hit központi szereplőit, a Szentháromságot obszcén homoszexuális orgia főszereplőiként tüntette fel címlapján. Ám a francia forradalom utáni államban és a képére formált Európában ez a szörnyű istenkáromlás következmények nélkül maradt.

Ha Európa okult volna saját történelméből, a mostani vérengzésre lehet, hogy nem került volna sor.

Európának volt alkalma megismerni a hit és annak szimbólumai kapcsán kirobbanó véres konfliktusokat, hiszen négy évszázaddal ezelőtt, a harminc évig tartó háború véget nem érő, vallási indíttatású gyilkolászásával kis híján kiirtották a mai Nyugat-Európa népességét…

A magyar válasz már akkor is – idejekorán – hangsúlyosan megfogalmazódott: a Tordai Országgyűlés (1568. január 6-13.) fél évszázaddal a 30 éves háború (1618-1648) kitörése előtt – a világon elsőként – törvénybe iktatta a bevett vallási felekezetek egyenlőségét, kimondva, hogy senkit sem érhet sérelem vallási meggyőződése miatt[1].

Franciaország mai elszántsága megható. Ám ebből még nem következik, hogy az istenkáromlást büntetlenül hagyó társadalmak győztesen kerülnek ki az élet és a halál harcából, bármekkora földi erőket is mozgósítanának vélt igazuk védelmében.

Arról a civilizációról ugyanis, amely száműzi életéből a Szentséget, és a szólás, a művészet vagy a sajtó szabadságára hivatkozva megengedi az istenkáromlást, amely felszámolja a hagyományt, ezzel látható vagy láthatatlan erőcsoportok érdekeinek érvényesítésére kiagyalt ideológiáknak szolgáltatva ki egyéneket, közösségeket, népeket és nemzeteket, arról a civilizációról, amely szabad utat nyit az emberi életet biztosan kioltó eszközöknek, felépítve az azonos neműek párkapcsolatának kultuszát – arról a civilizációról elmondható, hogy a halál civilizációja. E civilizációnak az a kettősmérce is ismérve, amellyel szabad utat enged az életigenlő vallás gyalázásának, miközben börtönnel sújtja a második világháború valóban embertelen tömegmészárlásának viszonylagosítását.

A franciaországi terrortámadás és annak lehetséges folytatása leleplezte Európa és az atlanti civilizáció erkölcsi válságát, kiszolgáltatottságát, és cezúrát kell jelentenie. Ki kell mondani, hogy Szentség nélkül nincs emberi élet, hogy a gazdasági vagy mögöttes hatalmi szándékból álságosan erőltetett multikulturalizmus megbukott. Annak minden következményével. Európa, ha élni akar, véget kell, hogy vessen a fél évszázada erőltetett bevándorlás-politikának. Európának be kell ismernie, hogy a szó, a művészet és a sajtó szabadsága nem sértheti mások jogait, vallási meggyőződését, emberi, nemzeti méltóságát.

De Európának fölül kell vizsgálnia nagyhatalmi politikáját is, hiszen az emberirtás kultuszát megteremtő, és a gyilkolás sejtjeit immár az európai társadalmak szövetébe is beépítő Iszlám Állam nem jöhetett volna létre a Közel-Keletet lángba borító – európai támogatással indított – háborúk nélkül.

Gyászoljuk Európát! Azt az Európát, amelyben a keresztény életigenlés helyébe a halál civilizációja lépett. De hisszük, hogy Európa számára van kiút.

A magyar válasz Európa válságára: a Szent Korona országa. (Country of the Holy Crown.) Olyan állam, amelynek nevében is megjelenik, és egyben az állami főhatalmat képviseli a Szentség. Olyan állam, amelyben a legfőbb rendező elv: minden ember azonos méltósága. Olyan állam, amelyikben az államalkotó nemzet mellett a népcsoportokat és a nemzeti kisebbségeket is megilletik a közösségi jogok. A Jövő a Szent Korona jegyében van.

Európának is tanulnia kell a keresztény magyar állam alapító királyának, Szent Istvánnak fiához, az ugyancsak szentté avatott Imre herceghez intézett nyolcadik intelméből. Becsüld és tartsd meg a hagyományt. Hiszen: „Melyik görög igazgatná a latinokat görög erkölcsöknek szerinte, avagy melyik latin igazgatná a görögöket latin erkölcsöknek szerinte?

Zárszó: Azon pedig Európának haladéktalanul el kell gondolkodnia: mi lesz, ha „kiderül”, hogy a párizsi merényletet nem valamely szélsőséges muzulmán csoport szervezte meg?

Budapest, 2015. január 12-én

                                                                                                          Patrubány Miklós István Ádám

A szerző a Magyarok Világszövetségének az elnöke

MVSZ Sajtószolgálat

8525/150112

Tekintettel az ügy horderejére, elkészítettük az MVSZ elnöke írásának angol nyelvű fordítását, amely egészében az alábbi szövegrészre kattintva érhető el:

 „The resoluteness of France today is moving. But it does not follow from this that societies that let blasphemy go unpunished will be victorious in the life and death struggle, however big earthly powers they might mobilize in the defense of their presumed righteousness.”

Beküldte: Bálint Miklós Bendegúz