Éghajlatváltozás, avagy nemtörődömség, kapzsiság
Az úton nézelődve akaratlanul is szembetűnt a termőföldek állapota, valljuk be, elég elszomorító képet mutat az alföldi területeken. A zöldellő búza helyett a legtöbb táblán víz áll. Szándékosan nem neveztem belvíznek. Régebben ilyenkor mindig elszomorodtam egy kicsit, ma már inkább dühös vagyok. Hogy mi ennek az oka? A tanulmányaim során sikerült ezt megértenem, részletesen átlátni az összefüggéseket, ezért külön köszönet Dr. Molnár Endre tanár úrnak, aki a talajtan elmélete és gyakorlata mellett a föld szeretetét is átadta. Annak a földnek a szeretetét, amelybe vetünk, amelyre építünk és tapossuk nap mint nap.
Remélem, hogy a cikk végére minden olvasó megérti, hogy mi is a legfőbb problémám, és miért érzek mérhetetlen dühöt és tehetetlenséget.
Kezdjük az elején.
Minden előadásomon elhangzik, hogy a föld a kertészkedés, mezőgazdasági termelés alapja! Ha nem megfelelő, nem tartjuk karban, akkor komoly problémák jelentkeznek idővel. A kulcsszó az időn van, ezért is legyint a legtöbb földtulajdonos ilyenkor. Azonban ez bármikor bekövetkezhet, lehet, hogy csak évek múlva, de az is lehet, hogy már két éven belül. Minden csak a talaj pufferképességén, szerkezetén, művelésmódján, szervesanyag-tartalmán, víz- és levegőháztartásán múlik. Azonban, ha bekövetkezik, akkor drasztikusak a változások és a visszafordításuk jóval több időt vesz igénybe.
Magyarország medence-jellegéből kifolyólag vizekben gazdag, aminek örülnünk kellene. A vízszabályozás és lecsapolások során számos árokrendszer került kialakításra,
amely a területek vízelvezetését biztosította és biztosítja, vagy biztosítaná a mai napig. Ezek a vízelvezető árkok a legtöbb termőföld mellől eltűntek, beszántották őket a nagyobb mennyiségű termés reményében. Nagyobb föld, több termés elvén. Azonban most a természet úgy látszik, hogy visszafoglalja azt, ami eredetileg is hozzá tartozott. Miért kell meglepődni, hogy víz borítja a területeket, ahol régen mocsár volt? Főleg abban az esetben, ha a vízelvezető árkokat be is szántottuk, felszámoltuk, vagy a legjobb esetben csak nem tartjuk karban, nem tisztítjuk, hogy biztosítsuk a víz szabad elfolyását.
A területek vízszabályozása lenne a legkevesebb, legkönnyebben megoldható feladat az árokrendszer kiépítésével. Ennél sokkal nagyobb probléma a mezőgazdasági kizsákmányoló technológia. Az évek során felgyülemlett mennyiségű vegyszerek és műtrágyák jelentősen lerontották a talajok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait. Emellett a szerves anyagokat sem juttattuk vissza, valamint a talajművelés sem volt megfelelő. A szerves trágya semmivel nem pótolható! Jó lenne, ha megértenék a földtulajdonosok, hogy a szerves trágya nem csak tápanyagot biztosít a növényeknek, amit műtrágyával is tudunk pótolni. Nem ennyire egyszerű, a szerves trágya kijuttatásával visszapótoljuk a szerves anyagokat, vagyis a humuszt. A humusz részecskék fontosságába nem szeretnék kémiailag belemenni, mert akkor azt több oldalon keresztül is tárgyalhatnánk. Röviden a humusz felelős a talajok pufferkapacitásáért. A talajok esetében azt a tulajdonságot nevezzük pufferképességnek, hogy az adott talaj milyen mértékben tudja tompítani a káros hatásokat, amely lehet fizikai és kémiai, de akár biológiai is!
A szerves anyagok jelentős mértékben javítják a talaj levegő- és vízháztartását, lazítja a talaj szerkezetét, könnyebben le tud szivárogni a csapadék. Ma már szerencsére egyre több helyen végzik el a tarló beszántását, valószínűleg ez annak hatására kezdődött el, hogy törvényileg megtiltották a tarlóégetést.
Ilyenkor záporoznak a negatív vélemények. Sokkal jobb volt az égetés, mert hiába forgatja vissza a növényi maradványokat, még gyakran egy év múlva sem bomlik le. Gondolkozzunk egy kicsit... Valóban nem bomlik le és akadályozza a magágy előkészítési, vetési vagy palántázási munkálatokat. Miért is lehet ez, és hogyan orvosolhatjuk?
A vegyszerek és túlzott műtrágyahasználat miatt a talajban lévő mikroorganizmusok - amelyek a lebontást végzik - jelentős vagy teljes része elpusztult. Vagyis már nincs aktív talajélet, nincsenek meg azok a lebontást végző baktériumok és gombák, amelyek biztosították a folyamatos körforgást. Így a legfontosabb teendőnk a vízrendezési problémák megoldása mellett ezeknek a mikroorganizmusoknak a visszapótlása.
A következő részben ezekről a hasznos mikroorganizmusokról lesz szó, hogy még jobban megismerhessük őket és jelentőségük fontosságát.
Hozzászólás