A hétvégéjét kénytelen volt ott tölteni, társasága nem volt, így bement az útjába eső első múzeumba. A kiállítás tárgyai között fölfi gyelt egy tulipán díszítésű, ezüstből készült szíjvégre. A tulipánt látva „otthon érezte magát”, ideje is volt rengeteg s lemásolta a szíjvég másik felén lévő vonalkákat, amit akkor még nem tudott, hogy milyen írás. Még abban az évben a Magyar Nemzeti Múzeumban járva, az újságokat, leveleket kezelő hölgytől megkérdezte, hogy elolvasnák-e neki ezt a szöveget. A hölgy készséggel vállalta. Pár hónap után vehette kézbe a fordítást, amit negyven évig hordozott magával, ami sokszor segített neki a külföldi életének magányos időszakaiban. Először a 2005-ben kapott nyilvánosságot az ima.

„Hun ima”

Miatyánk, Istenünk, bennünk van országod,
Előttünk szent neved, s törvény akaratod
Minden napunk gondját magadon viseled,
S bűneinket, mint mi es másnak, nekünk elengeded.
Te kezed vezet kísértéseken át,
s lefejti rólunk a gonosz járomát.
Tiéd e nagyvilág, össz hatalma, üdve
Mindöröktől kezdve legyen mindörökre.

Ma már kopjafákra ő is faragja a magyar rovásbetűket, így tudja, hogy az ima szövege rovásbetűkből állt. A másolatát nem kapta vissza a múzeumtól. A fordításhoz megjegyzésként odaírták, hogy az ima Kr.u. 400 körüli időből származhat. Az imának eredetileg nem volt címe, így a „Hun ima” címet – föltehetőleg a világhálóra fölkerüléskor – következtethették ki ebből az évszámból.

Érdeklődésemre a Magyar Nemzeti Múzeumban nem találták nyomát a fentieknek. Kijevben több múzeum is található, több ezerre tehető a megtalált szíjvégek száma is. Mindezek mellett mindöszsze magánszemélyként kérhettem azt a szívességet a kijevi főrestaurátortól, hogy próbálják megtalálni ezt a leltári szám nélküli szíjvéget. Ez hasonlít ahhoz, mint amikor tűt keresünk a szénakazalban.

A hivatalos intézmények nem tudják megerősíteni Tóth Gyula Attila állítását, de ennek ellenére nincs okunk kételkedni, hiszen ő azt felelőssége teljes tudatában állítja.

Apó a háttérképen látható rajzot készítette a szíjvégről, ezekkel a méretekkel: egy arasznyi (20-22 cm) hosszú, kb. 6 cm széles s 3-4 mm vastag. Ekkora méreten valóban elférhetett ennyi szöveg s a mellékelt képen is látható, hogy elődeink használtak ilyen nagyságú szíjvégeket.

Kijev helyét a magyar őstörténetben jó érzékelteti a következő néhány sor. „A Kievi Krónika adatai szerint Álmos 850-ben veszi át a várost apja örökségeként [Padányi: Dentu-Magyaria, 343.]. Kiev neve a „kő” szóból származik, Árpád-kori alakja „keő” esetleg „keőv”, a „Keve”nemzetségnevünk is a kő-ből származik. A kievi kardok egy ideig az ősi szabir vagy ha úgy tetszik magyar formára készültek” [Padányi, 335.]. Árpádék az új hazájukba a Kijevben készült kardokkal, szablyákkal érkeztek.

A magyar kovácsmesterség egykori központjában – Kijevben –, bizony készülhetett az a szíjvég, aminek az olvasata magyarul kellett, hogy megszólaljon 1964-ben, Budapesten. Hiszen, a hunok nyelvéről az első írásos emlékek csak 1976-ban kerültek Detre Csaba kezébe, aki aztán először 2005-ben hozta azokat nyilvánosságra. Mindezek ismeretében kézenfekvő a kérdés: lehet, hogy ez a szíjvég egy jelentős magyar rovásemlékünk?

Forrás: http://www.magyarrovas.hu/files/Tortenelmunkhoz_magyarul_4_kiadas.pdf

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van.

A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos szöveg megfejtésére magyar rovásírás szakértőt, nyelvészt kértek fel. Előlünk mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett.

HUN IMÁDSÁG?

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELőTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BÜNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.TE KEZED VEZET
KISÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTÖL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.

Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani. Érdekesség, hogy az 1960-as évek elején szintén Kijevben (amiről ma már tudjuk, hogy Árpád nagyapja, Álmos őse, Ügyek fejedelem alapította, eredetileg szabír-magyar város híres szabír kovácsiparral. Ott készültek a csodálatos magyar szablyák...), régészeti feltárás során a magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással teleírt pergamenpapírt tökéletes állapotban.A kutató régész, Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében illetékesek. őt száműzték Szibériába.A 9000 darab pegament pedig szőrén, szálán eltűnt, s mai napig semmit nem tudni róla. A finnugoristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a bizonyos a fűben). Ma már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak eltüntették, nem tudni. Vajon kinek állt ez az érdekében? Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal hatalmas és teljesen autentikus adattömeg állna rendelkezésünkre. A hazatérés vagy honvisszafoglalás előtti, alatti és utáni időkből. S még mennyi minden van, amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek előlünk. Visszatérve az imához: gyönyörű! Nemhiába mondták a görögök, hogy a szkíták - hunok - magyarok tudnak a legszebben imádkozni Istenükhöz.Sok szeretettel küldöm azoknak, akik még nem ismerik, de azoknak is, akik már ismerik - megerősítésül, és legalább LEGBENSŐNK méltó ünnepéhez!

Végtelen szeretettel és hálával: JulCSIllag

Eltárolt hozzászólások