A magyar nyelv értelemtükröző nyelv. Mindent elkövetünk, hogy mondandónk pontos, könnyen felfogható legyen. Ebben vannak segítségünkre az írásjelek is. Elhagyásuk vagy felesleges használatuk torz kommunikációt eredményez.
Lássunk két példát:
1. A fekete szemüveges Kati ( Katinak a szemüvege fekete, a lány lehet szőke is ).
2. A fekete, szemüveges Kati ( Kati fekete hajú, a szemüvege lehet kék, sárga stb. ).
Egyetlen vessző volt a különbség a két mondatban. És a jelentésük más és más.
Az írásjelek szerepe kettős:
1. Segíti a mondatok szerkezetét, tagolását, a mondatrészek egymáshoz való viszonyát.
2. Utalnak a betűkkel ki nem fejezhető beszédbeli sajátosságokra: hanglejtés, dinamika, szünetek stb. )
A mondatokat záró írásjelek
A közlő szándéka szerint az alábbi mondatokat különböztetjük meg:
Kijelentő mondat ( a végére pont (.) kerül ): Imre herceg 1031-ben életét vesztette.
Kérdő mondat ( a végére kérdőjel (?) kerül ).
- Kiegészítendő: Miért hamisítják a magyar történelmet?
- Eldöntendő: A Szent Korona hatalma isteni eredetű?( Igen. )
Felkiáltó mondat ( a végére felkiáltójel (!) kerül ): Gyönyörű ez a kép!
Óhajtó mondat ( a végére felkiáltójel (!) kerül ): Bárcsak otthon lennénk már!
Felszólító mondat ( a végére felkiáltójel (!) kerül ): Ne bántsd a magyart!
Közvetett felszólítás esetén ponttal is zárhatunk: Nézzük végig a képeket.
Érdekesség:
Felszólítást nemcsak felszólító módú, de jelen és jövő idejű alakkal, kérdő mondattal is kifejezhetünk. Ilyen esetekben is mindig felkiáltójelet teszünk a mondat végére.
Jelen idővel: Azonnal leülsz! ( Az Ülj le! helyett ). Jövő idővel: Most pedig rendet fogsz rakni a szobádban! ( A Rakj rendet! helyett ). Kérdő mondattal: Teszed le azonnal! ( A Tedd le! helyett ).
Erősebb érzelmi hatás elérésére az írásjeleket halmozhatjuk is:
Istenem, miért jutottunk idáig?! Igazán??? Nem!!!
A mellérendelő összetett mondat végére az utolsó tagmondatnak megfelelő írásjelet teszünk: A többieknek is sikerült, miért is csüggedtem? Miért is csüggedtem, a többieknek is sikerült. Ne menj arra, mert nagyon csúszik az út. Nagyon csúszik az út, nem menj arra!
Az alárendelő összetett mondatok végére olyan írásjelet teszünk, amilyet a főmondat végére tennénk.
MELLÉKMONDAT
Kérlek, azonnal hagyd abba.
Csináld meg még egyszer, rendesen működjön!
Szeretném tudni, hogy mi történt vele.
Szóltatok neki, hogy nem kell jönnie?
Ha a főmondat csak mellékes tájékoztatást tartalmaz, vagy csak a figyelem fokozására szolgál, használhatjuk a mellékmondatnak járó írásjelet:
Javaslom, azonnal bontsuk le az épületet!
A tagmondatok közötti írásjelek
A tagmondatok határán mindig kitesszük a vesszőt, akár van kötőszó, akár nincs.
László király kiváló katona volt, leghíresebb tettei között tartják számon a kun vitézzel folytatott párviadalát.
Orseolo Péter belviszályok miatt István udvarába menekült, és a testőrség parancsnoka lett.
Aba Sámuelt harc közben ölték meg, vagy Péter udvarában lefejezték.
Ottó olyan büszkén lépdelt Buda utcáin, mint kakas a harmatban.
Vigyázz!
Ha az és, s, vagy, meg kötőszók nem tagmondatokat, hanem mondatrészeket kapcsolnak össze, nem kell vesszőt használni.
András 1059-ben kardot és koronát helyezett öccse elé. Nem mindegy, hogy Béla herceg kardot vagy koronát választ.
Ha a hogy kötőszó az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy kötőszószerű kapcsolatban szerepel, nem kell elé vessző.
A forrásokat gyakran hamisan írták, aszerint hogy mi volt a győztes érdeke.
Nem kell vessző a mint elé, ha az nem összehasonlítást, hanem a mondanivaló erősítését szolgálja ( a majdnem ellentéte ): Kállay Ferenc több mint száz tévéfilmben játszott.
Akkor sem kell vessző, ha a mint szót állapot vagy minőség jelölésére használjuk ( a -ként képző értelmében ): Nagy Lajos mint lovagkirály számos hadjáratot vezetett.
Pontosvesszőt (;) használunk többszörösen összetett mondatokban a szorosabban kapcsolódó tagmondatok csoportjának szétválasztására:
A középkorban gyakran előfordult a megvakítás, István király és Könyves Kálmán is élt vele; a magvakítás nem egyszerű kínzás volt, hanem az uralkodásra alkalmatlanná tételnek az eszköze.
Persze legjobb kikerülni az ilyen hosszú mondatokat és kisebb egységekre tagolni.
Kéttagú mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok közötti kapcsolat laza ( más-más tartalmi típusúak ):
Eddig békében éltünk; most legyünk ellenségek?
Kettőspontot használunk, ha a mellékmondat egy-egy lényeges gondolatra hívja fel a figyelmet, magyarázatot, következtetést tartalmaz:
IV. Bélának nem kevés gondot okoztak a keletről jövő hírek: közeledik a tatár.
„Messze jövendővel komolyan vess össze jelenkort:
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!” ( Kölcsey: Huszt )
Ha a kettősponttal lezárt figyelemfelhívó mondat után több külön mondat következik, mindegyiket - az elsőt is - nagybetűvel kezdjük:
A nyelvújításnak több oka volt: Nem tudtuk a tudományokat anyanyelven művelni. Új kifejezési formákat igényelt az irodalom is. Tiltakozást jelentett az elnémetesítéssel szemben.
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.
Addig is várom a kérdéseket bármilyen nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási területről!