Tavaly tavasszal a magyar kormány támogatásával nyelvtanfolyamok indultak a zömé­ben ukrán nyelvű településeken, azóta már újabb három turnust hirdettek meg. A kárpátaljai városokban az ukrán szülők egyre nagyobb számban adták gyermekeiket magyar óvodába és iskolába. Ám az ukrán parlament szeptember 5-i döntése után kérdésessé vált a folytatás.

Az elmúlt néhány évben kárpátaljai ukránok ezrei jelentkeztek önszántukból a magyar nyelv elsajátítására. Tették ezt a legkülönbözőbb okok miatt. 2010 előtt még csak 2-3 olyan nyelviskola működött a kárpátaljai megyeszékhelyen, ahol magyarul is lehetett tanulni.

Az egyszerűsített honosítás bevezetésével aztán szép lassan elkezdett nőni azok száma, akik hirtelen felfedezték magyar gyökereiket, és élénk érdeklődést mutattak a nyelvünk iránt. Ungváron ma már megszámlálhatatlanul sok a nyelviskolákban működő magyar csoport, de még többen járnak magántanárokhoz. Hasonló a helyzet másutt is. Ám a legárulkodóbb mégiscsak a magyar kormány támogatásával indított kárpátaljai nyelvtanfolyamok átütő sikere.

Az első ilyen turnusban – 2016 májusa és decembere között – 52 helyszínen, 140 csoportban 2064 fő kezdte meg a képzést, akik közül 1136-an kaptak a végén tanúsítványt. A nyelvtanfolyamok helyszíneinek kiválasztásakor olyan településekre esett a választás, ahol a magyar lakosság aránya nem haladja meg az egyötödöt. A helymeghatározásnál fontos volt az is, hogy a magyarság szempontjából történelmi jelentőségű emlékhelyekkel vagy természeti értékekkel bíró vonzáskörzetek legyenek.

A második képzéssorozat még az elsőnél is nagyobb érdeklődést keltett. A tavaly decembertől idén április végéig tartó tanfolyamokra ­3605-en jelentkeztek, 56-an Kárpátalja határain túlról. A legfiatalabb jelentkező 6, a leg­idősebb 81 éves volt. A második körben 52 helyszínen 220 csoportot alakítottak ki, 13-ban csak gyerekek tanultak. A nyári, harmadik turnusra ­3197-en iratkoztak be. És jelenleg is zajlik a negyedik sorozat, ahol rekordszámú, 4105 a résztvevők száma.

A jelentkezők foglalkozását tekintve nagyon vegyes kép rajzolódik ki. Akadnak szép számmal köztük diákok, tanárok, jogászok, iskolaigazgatók, járási és községi képviselők, önkormányzati dolgozók, orvosok, ápolók, gyógyszerészek, eladók vagy éppen gyesen lévők és munkakeresők is.

Egyértelmű sikertörténetnek tartja a nyelvtanfolyamokat Grezsa István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének és összehangolt fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztos is. Lapunknak elmondta, eddig közel 13 ezer ukrán ajkú kárpátaljai lakos iratkozott be ezekre a képzésekre, rendre többszörös volt a túljelentkezés, s csak azért nem indult még több csoport, mert technikailag nem tudják biztosítani azt: nincs több hadra fogható nyelvoktató.

A legújabb tanfolyam sikeres elvégzését igazoló tanúsítványokat december 20-án osztják szét ünnepélyes keretek között a beregszászi székhelyű II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, amely a szakmai lebonyolítást végzi. A kormánybiztos elmondta, jövőre is folytatódik a nagy sikerű kezdeményezés, s amit a legfontosabbnak tart, hogy nem észlelni semmilyen negatív változást amiatt, hogy az oktatási törvényből eredően sajnálatosan megromlott az ukrán–magyar diplomáciai viszony.

Az ungvári Didisin László azért iratkozott be a tanfolyamra, mert mint mondja, tiszteli a Kárpátalján élő magyarokat. Pénzügyi menedzserként dolgozik. „A kárpátaljai magyar ember esetében elég akár egy kézszorítás is, biztos lehetek a megállapodásunkban, míg mások az írásos vállalásaikat is letagadják" – fejti ki.

Arra is megkért, a keresztnevét Vaszil helyett magyarul, Lászlónak írjam le. Az is imponál neki, ahogy az anyaország gondoskodik a ­határain túl élő nemzeti közösségeiről. Sajnálattal jegyzi meg, hogy Kijev még az országban élő ukrán állampolgáraival sem képes tisztességesen törődni, nemhogy a külföldre szakadt nemzettársaival.

Lavrisinec Olga a bátyja példáját követné. Fivére még gyerekkorában megtanult magyarul, ez is közrejátszott abban, hogy később Magyarországon vízilabdázhatott, a Domino-Honvédban játszott, néhány éve pedig Franciaországban él és edzősködik. Olga, aki Ungbaranya lakosa, úgy látja, hogy a magyar mint regio­nális nyelv idővel még a hasznára válhat, amint azt a fivére példája is igazolja.
Maguk a tanfolyamok szervezői is megkérdezték a nyelvtanulás céljáról a beiratkozókat, s noha a legtöbben nem válaszoltak erre a kérdésre, de a mégis válaszolók közül a legtöbben azzal indokolták a magyar iránti érdeklődésüket, hogy nem szeretnék elfelejteni nagyszüleik, felmenőik anyanyelvét; sokan nem titkolták, szeretnék megszerezni a kettős állampolgárságot; voltak, akiket a vállalkozásuk indítása motivált a tanulásra vagy éppen turistafogadás a céljuk.

Nagyon sok olyan ukrán szülő van, aki fontosnak tartja, hogy gyermekei már kiskoruktól elsajátítsák az Ukrajnával szomszédos ország nyelvét. Ungváron két magyar tannyelvű oktatási intézmény működik. A Dayka Gábor Középiskolában és a Drugeth ­Elemi Iskola és Gimnáziumban is évek óta tartó tendencia, hogy egyre több ukrán szülő íratja gyermekét magyar intézménybe. Tavaly óta már három óvodában van magyar csoport, de a túljelentkezés miatt oda sem egyszerű bekerülni.

Kovács Péter, a Drugeth Gimnázium igazgatója arról tájékoztatta a Magyar Időket, hogy az idei tanévben 33 elsősük van, s csak azért nem több, mert egyszerűen nincs üres tantermük. A városi önkormányzatban korábban már felmerült, bővíteni kellene a magyar gimnáziumot.

Hetvenegy kérvény futott be hozzájuk, de csak harminchárom kicsit tudtak felvenni a helyhiány miatt. A kiválasztásnál fontos szempont volt a nyelvismeret, ezen a téren az igazgató némi javulást észlel az előző évekhez képest, amit a több magyar óvodai csoporttal magyaráz, valamint azzal, hogy vannak szülők, akik már a gyerek hatéves kora előtt is korrepetáló tanárt fogadnak fel, hogy sikerrel vegyék az iskolai beiratkozást.

Ha az arányokat nézzük, a mostani elsősök 60 százaléka vegyes házasságból jött, ami azért is érdekes, mert évekkel ezelőtt az ilyen családoknál többnyire ukrán iskolára esett a választás, ám mára teljesen megfordult ez a tendencia. A Dayka Gábor Középiskolában szerencsére több a hely, ezért ott három első osztály indult. A kis nebulók nyelvtudása tekintetében hasonló a kép, mint a másik intézményben.

Szülőkkel beszélgetve az a vélekedés rajzolódott ki, hogy azt szeretnék, ha gyerekeik előtt idővel több lehetőség nyílna meg, és úgy gondolják, a magyarnyelv-tudás előnyt jelenthet csemetéiknek. A felnőttek esetében a legvonzóbb a magyarnyelv-tudásban az állampolgárság felvételének esélye. Tisztában vannak vele, hogy magyar okmányokkal és nyelvismerettel sokkal szélesebb lehetőségeik adódhatnak.

Nem tudni, van-e bármilyen összefüggés aközött, hogy Kárpátalján jól érezhetően megnőtt a magyar nyelv iránti igény és aközött, hogy a kijevi döntéshozók hirtelen lázas ukránosításba kezdtek. Egyesek szerint még idejében le akarják törni ezt a jelenséget, mielőtt esetleg túl késő lenne. Ilyenkor a krími és a donbászi forgatókönyvekkel riogatnak. Sok mindent megmagyaráz egy közelmúltbeli felmérés eredménye is, ami azt mutatta, Ukrajnában a lakosságnak mindössze a fele használja az ukrán nyelvet a mindennapi kommunikációban családtagjaival, ismerőseivel.

Forrás: http://magyaridok.hu/kulfold/karpataljan-divatba-jott-magyar-2440348/
Ajánlotta: sagi