36. rész
Mottó:
„Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, az a jelenét sem érti, s a jövőjét meg nem teremtheti!"
Öt perc történelem fiataloknak és minden érdeklődőnek
Magyar sors - magyar történelem
Európának szüksége van Magyarországra ... amely soha nem hagyta magát legyőzni
Húsvéti ünnepkör
Karácsonytól Húsvétig
A magyar emberek egy részének tudatában, ünnepi kultúrájában a karácsony áll az első helyen, mert az a legszebb családi ünnep. Ez köszönhető talán a téli évszaknak, amikor különösen a régebbi világban az emberek jobban ráértek, be voltak zárva a ház melegébe, s a falusi életmód szokásai a karácsonyi hangulat köré szerveződtek. (Ma már ez sajnos nincs így, az ünnep bensőséges hangulatát sok tekintetben a fogyasztói társadalom világa váltotta fel.) A hitet gyakorló emberek pedig mindig is tudták, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét. A karácsony a második legfontosabb egyházi ünnep, míg a pünkösd a harmadik.
A három ünnepkör összefügg, egységet alkot egy év leforgása alatt. Igaz, hogy az ünnepek sorrendje - karácsony, húsvét, pünkösd - nem egy naptári évre esik. Hiszen a karácsony Jézus születéséről, a húsvét Krisztus kereszthaláláról, a pünkösd pedig a Szentlélek kiáradásárol szól.
(Karácsonyról a 27. és a 28. részben volt szó, a pünkösdről pedig május végén fogunk egy önálló részben emlékezni.) A karácsonyt a római katolikusok minden évben december 25-26-án tartják, amit megelőz december 24-én a Szenteste, a karácsony legbensőségesebb családi ünnepe. A húsvét mozgóünnep, nincs meghatározott napja, aminek kiszámítását a 325-ben tartott niceai zsinaton döntötték el a főpapok. Ennek megfelelően a pünkösd szintén mozgóünnep, mert azt a húsvétot követő ötvenedik napon ünneplik meg a keresztény világban.
Az Újszövetség tanítása szerint Jézust pénteken feszítették keresztre, majd azt követően a harmadik napon - vasárnap - megtörtént a feltámadás. A kereszthalál lényege, hogy Isten fia minden embert megvált a bűneitől. A feltámadás pedig az élet győzelmét hirdeti a halál felett. A Niceában tartott zsinaton határozták meg, hogy a húsvét kezdő napja minden éveben - és ez évenként változó nap - a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap. A vasárnapot követő hétfő pedig húsvét második napja. 2022-ben ez a nap április 17-ére esik, míg 2021-ben április 4-ére, 2020-ban április 12-ére esett húsvét első napja. A húsvéthétfő a keresztény hagyományokat tartó államok többségében pirosbetűs ünnep. A római katolikusoknál, illetve a nyugati kereszténységben a húsvétvasárnap legkorábban március 22-ére, legkésőbb április 25-ére esik. (Megjegyzendő, hogy a keleti egyházaknál, s ezt a karácsony esetében is láthatjuk, a húsvét napja eltolódik. 2022-ben például április 24-ére esik.)
Tekintettel arra, hogy a csillagászati nap-éj egyenlőség és az azt követő holdtölte nem minden évben esett húsvét napjára, Róma 1581-ben rögzítette azt a számolási technikát, amely kijelölte ennek a napnak a helyét. (Az ortodox egyház a Gergely-naptár helyett továbbra is maradt a Julianus-naptár mellett, ezért adódik az eltérés.) Az Egyház 1997-ben, majd a pápa 2015-ben újra javasolta a csillagászati számítást, hogy a nyugati és a keleti keresztények húsvétja egy napra essen, de máig nem született megegyezés.
A húsvét a vallási tartalma mellett egybeesik a tavaszvárással, a termékenységi ünnepekkel. Számos helyen, különösen a nyugati világban a vallási tartalom mellett a termékenységet szimbolizáló húsvéti tojás és a húsvéti nyúl - az étel és a szaporaság - jelképei a szórakozást, a gyermekek megajándékozását is jelenti.
A húsvét nevének eredete
A karácsonyi ünnepkört lezáró vízkereszt - január 6. - napját követi a farsangi időszak. A mulatozás, az alakoskodó szokások, játékok időszaka hamvazószerdán ér véget, ami a nagyböjt kezdetét jelentette. Hamvazószerda neve a hamuszórásból ered, a bűnbánat ősi jelképe volt, aminek a néphitben gyógyító erőt tulajdonítottak.
A jeles szerdai napot előzi meg az úgynevezett húshagyó kedd, amikor a karneválokat, maskarás felvonulásokat, alakoskodásokat tartották és tartják ma is. A „karnevál" olasz szó ( carne levare ), aminek a jelentése „levenni a húst", mármint elhagyni azt az étrendből. Ezzel kezdődik el a hús nélküli étkezés időszaka, a nagyböjt. A húsvét pedig a böjti időszak végét jelentette, amikor már szabad volt a keresztényeknek is húst enni, azaz húst magához venni.
A lármás, karneváli szokásokat az egyház - más termékenységi, azaz „pogány" szokásokkal együtt - tiltotta. Ennek ellenére a keresztény világban is változatlan kedvvel űzik ezeket a többnyire a szórakozást is magába foglaló felvonulásokat. Magyarországon legismertebb a mohácsi busójárás, de azt tudjuk, hogy már Mátyás király idején, a 15. században is ismerték a jellegzetes álarcos mulatozásokat. (Megjegyzendő, hogy a húsvét szó a magyar nyelvben - írásban - először éppen Mátyás király uralkodásának idején, 1470-ben fordul elő.) Európa leghíresebb karneválját Velencében, a világ legnépesebb, leglátványosabb ilyen ünnepségeit pedig Brazíliában tartják, a riói karnevált.
Nagyböjt
A húsvét Jézus sivatagi negyvennapos böjtjének emlékét őrzi, azt követi. A katolikus keresztényeknél ez a nap a „húshagyó" táplálkozás, az önmegtartóztatás időszakának lezárását jelenti. Ez volt az a nap, amikor a hívőnek már szabad volt húst magához venni, azaz véget ért a böjt. Böjt idején tilos volt a tánc, a bál, a lakodalom, a zene, a hangoskodás. Még a menyecskék is egyszerűbb, sötét ruhákat viseltek. A hívők húst nem ehettek, zsír helyett olajjal főztek. Tiltva volt még a tej és a tojás evése is, de ezt később feloldották. A 20. században a szigorú böjtöt enyhítették, már csak a pénteki napokon - Krisztus keresztre feszítésének napján - tartották be azt. A böjt jellegzetes étele a cibereleves, amelyet többnyire korpából főztek. Ezen kívül halat, kenyeret, száraz növényi eledelek szerepelhettek az étkezéseken.
A vigalom és a tánctilalom ellenére elterjedt a lányok böjti játéka, a karikázás, a pilickézés. továbbá a kapus játékok. A böjti játékok sokasága alakult ki, szinte falvanként, tájegységekként más és más. Ilyenek voltak az ulicskázás, mancsozás, sajbózás, kásázás, csülközés, kutyasutu, csutizás, köcsögdobálás. A gyerekek mellett a fiatal házasok is játszhatták a böjti szokásokat.
Az egymást követő húsvéti ünnepnapok Jézus Krisztus, az Isten Fia tanításának, küldetésének lényegét fejezik ki. Azt az egy hetet, ami kezdődött a virágvasárnappal, majd folytatódott az utolsó vacsorával, Krisztus elárulásával és elítélésével, majd folytatódik a nagypéntekkel, Krisztus keresztrefeszítésével, s zárul a feltámadást megelőző szombattal, nagyhétnek nevezzük.
Virágvasárnap
A húsvét előtti utolsó vasárnap a virágvasárnap, ami Jézus Jeruzsálembe történő dicsőséges bevonulására emlékeztet. A tömeg - kezében pálmaágakkal - lelkesen üdvözölte, köszöntötte a szamárháton érkező Megváltót a város kapujában. Az örökzöld ágak a halhatatlanságot szimbolizálták. Már az 5. századtól körmenetekkel ünnepelték ezt a napot, amit pálmavasárnapnak is neveztek.
Barkaszentelés
Magyarországon a pálmát, illetve más zöld ágat a barkaág helyettesíti. A pap a nagymise előtt megszentelte a barkaágakat és szétosztotta a hívek között. A barkaszentelés egyházi eredetű volt ugyan, de a falusi világban a megszentelt barkaágat, mint ősi gyógymódot is használták. A barkaág használt a rontás, mindenféle betegségek, sőt a villámlás ellen. A papok ezt azonban már tiltották, mert babonának tartották. Sokféle hiedelem élt. Hittek abban, ha a barkát beviszik a házba, elszaporodnak a legyek, bolhák, bogarak. Ennek ellenére Abaújban és Zemplénben a szobában a fő helyen, a szentkép alatt tartották.
Kiszehajtás, kiszejárás, villdzés
Elsősorban a Felvidék nyugati részén, továbbá Nógrádban, Hevesben tartották a kiszejárást, ezt a virágvasámaphoz kötődő szokást. A kisze egy menyecskének öltöztetett szalmabáb volt, amit a lányok énekszóval vittek végig a falu utcáin. A falujárás végén a kiszét vízbe dobták, vagy elégették. A bábu a betegség, a tél, a böjt jelképe volt, amit megsemmisítettek és akkor már jött a megújulás, a tavasz. A kiszi szó savanyúlevest is jelentett, amit kivisznek, elhagynak, s jön helyette a sonka, a sódar a húsvét többi étele, ami többek között a bőséget is jelentette. A Felvidéken a lányok a vízbe dobott kiszebábú szalmájával dörzsölték az arcukat, hogy a bőrük szép és sima legyen, fiatal maradjon.
A kiszejárás után kezdődött a villőzés, ami szintén a lányok feladata volt. A lányok földíszített fűzfaággal, azaz villővel járták végig a falut, s betértek a házakhoz. A gazdasszony letört egy kis ágat a villőről, s ezekkel a szavakkal köszönt el a lányoktól, miközben az ággal ütögette őket: ,,Mind menjetek férjhez!"
A nagyhét
A húsvét előtti hét nap a nagyhét, melyen az utolsó három napnak van kiemelkedő jelentősége a keresztény világban. Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja. A nép nyelvén ez a nap zöldcsütörtök néven is ismert, mert ezen a napon a böjtre való tekintettel kizárólag zöldféléket ettek. Az evangélium szerint Jézus ezen az estén maga köré gyűjtötte a tanítványait. Megmosta lábukat a vendégszeretet jeleként, majd asztal mellé ültek és elfogyasztották az utolsó vacsorát.
Jézus kérte a tanítványait, hogy virrasszanak vele, majd ő a vacsora után kiment az Olajfák hegyére, imádkozni. Ám a tanítványok elszenderedtek, s csak arra ébredtek fel, hogy a helytartó katonái jöttek és elvitték a Mesterüket. Ez a csütörtök a mély fájdalom, a gyász napja. (A templomok harangjai ezen a napon elnémulnak. Ismert a mondás, hogy: A harangok Rómába mentek, hogy a pápát lássák.
(A templomokban az oltárt és a Jézus-ábrázolásokat ezen a napon lila lepellel fedik be. Egyes vidékeken szokás a Pilátus-verés, vagy Pilátus-égetés.)
Nagypéntek
A nagypéntek Jézus kereszthalálának gyászünnepe. Ezen a napon tartják a keresztény világban a passiojátékokat, a stációkat, a körmeneteket. A passió tulajdonképpen a hívők emlékezése, amikor a stációk érintésével a Kálváriadombra vonulnak, megismételve Jézus útját. (Ajánlott film Mel Gibson: A passio)
Ezen a napon elevenítik föl dramatizált, verses változatban a keresztrefeszítés előtti utat. Ez a nap a legnagyobb gyász és böjt ideje. Sok helyen Úrkoporsót, illetve Szentsirt állítanak. Az Úrkoporsót a település utcáin húzzák végig, a Szentsír mellett pedig egész éjjel virrasztó legények őrködnek.
Nagyszombat
Nagyszombat estéjén újra megszólalnak a harangok. Ezen az estén a feltámadási körmenettel emlékeznek Jézusra, de ez már az örömünnepről szól, hiszen Krisztus föltámadását hirdetik. Bár az evangélium szerint Jézus a harmadik napon, azaz vasárnap támadt fel, a feltámadást már nagyszombat estéjén megünneplik. A papság a hívekkel együtt Krisztus (jelképes) sírjánál elmélkedik Jézus szenvedéseiről, haláláról. Ezen a napon nem tartanak szentmisét, hiszen az oltárt nagycsütörtökön minden felszerelésétől megfosztották.
Nagyszombat estéje - van, ahol az éjszaka, vagy a hajnal - már a feltámadásra történő készülődés jegyében telik. A templomokat virágokkal díszítik, a parazsat felélesztik, s ezzel gyújtják meg a húsvéti gyertyákat. A körmenet mellett a vízszentelésre és a tűzszentelésre is sor kerül, melynek során a keresztszülők megajándékozzák a keresztgyerekeiket.
Húsvétvasárnap
Húsvétvasárnap ünneplik a keresztény világban Krisztus feltámadását. A húsvétvasárnapi népszokások közé tartozik a Jézuskeresés és a határjárás. A vasárnapra virradó éj szakán a falutól távolabb elrejtették Krisztus szobrát, amit a legények kora hajnalban elindultak megkeresni. Amikor megtalálták, diadalmenetben vitték vissza a templomba. A határjárás célja a faluhoz tartozó források, patakpartok, egyéb határjelek megtisztítása, felújítása volt. Az idősebb férfiak a munka végeztével jelképesen megvesszőzték a legényeket, hogy emlékezzenek arra, hol helyezkednek el a falu határjelei.
Húsvétvasárnappal kapcsolatban megemlítendő a kakaslövés szokása, ami húsvét első napján játszottak a fiúk a székelyföldi Apácán (Apáczai Csere János falujában). Fiúgyerekek, összegyűjtött pénzükből vettek 3-4 élő kakast, amit odaadtak az egyik falubeli asszonynak, aki vállalta a főzést. Majd délben, a templom előtt, erre a célra készített táblákra, amikre kakasok voltak festve, íjjal célba lőttek. Közben mondókák, tréfás versikék hangzottak el. A győztes a legpontosabban célba lövő fiú volt, aki a vacsoránál az asztalfőre ülhetett. Egy gazdasszony napközben, a fiúk által vásárolt kakasokat levágta, s azokból finom levest főzött. A győztes kapta meg a kakas combját, máját és szívét. (Eredetileg, amikor a kakaslövés, másik nevén kakasütés szokását kitalálták, még élő kakasokra nyilaztak.)
Fontos szerepe van húsvétkor a víznek, hiszen a víz szerencsét hoz, a szántóföldre öntve véd a jégeső ellen, de a víz az új élet, a jó termés biztosítéka is. Sok helyen piros tojást tettek a mosdóvízbe és az egész család abban mosakodott, hogy mindenki egészséges legyen. Sok helyen már vasárnap és hétfőn bált tartottak. Kezdetét vette a tavasz vigasságok, a lakodalmak időszaka. A vasárnap dologtiltó nap volt, ekkor sem mosni, sem főzni, varrni, takarítani nem volt szabad. Főleg nem volt szabad sepregetni, mert akkor elseperték volna a locsolkodókat, vagy éppen a szerencsét.
Ezer év óta a húsvéti szokások közé tartozik az ételszentelés. A katolikusok kalácsot, bárányt, tojást, sonkát és bort vittek a templomba, vagy a templomkertbe, ahol a pap megszentelte azokat.
Húsvéti jelképek, szimbólumok
Az ünnep egyik legfőbb jelképe a húsvéti bárány, ami a tisztaság, az ártatlanság jelképe, s Krisztust szimbolizálja. A bárány ősidők óta áldozati jellegű eledel. ,, Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk. "
A nyúl a másik húsvéti állat, aminek megjelenése az ünnepkörben, ellentétben a báránnyal, szinte mai jelenségnek számít. Magyarázata, hogy a nyúl szapora állat, amire korábban már tettünk egy utalást. Másik feltételezés, hogy a nyúl éjjeli állat, ezáltal összefüggésbe hozható a Holddal, amely égitest pedig a termékenység szimbóluma. Még a német elnevezésből eredő tévedés is felvetődik. A németeknél húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot (Haselhuhn) tojásaival együtt ajándékozni. Röviden ezt Hasel-ként emlegették, ami a nyúl (Hase) szóval például magyar átvételben a félreértés kategóriájából eredően terjedhetett el. A tojáshozó nyúl azonban népszerű jelképpé vált.
A tojás szintén a termékenység, az újjászületés ősi jelképe. Különösen a piros tojás terjedt el, ami a szín mágikus erejére, védő tulajdonságára utal. A tojás piros színe jelenti Krisztus vérét is.
Húsvét hétfő
Húsvét másodnapja már a játék és a vidámság ideje. Húsvét hétfőhöz kapcsolódik a locsolkodás szokása. Régebben ezen a napon tartották a keresztelőket, de ez a szokás még ma is gyakran előfordul. Régi elnevezése vízbevető, vízbehányó hétfő. A víznek a termékenységbe és tisztító erejébe vetett hitből alakult ki a locsolkodás. Eredete egyrészt a keresztelésre utal, amikor Keresztelő Szent János a Jordán vizében megkeresztelte Jézust. Másrészt arra az eseményre is visszavezethető, amikor a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat vízzel leöntötték.
A locsolkodás elsősorban az eladósorban levő lányok szépség- és egészségvarázslata volt. A locsolóversek egyik témája a lányok ékessége, a hosszú hajuk volt. Az alábbi ilyen vers Orosházáról származik.
,, Szépen kérem az anyját, / Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!/ Hadd nőjőn nagyra,
Mint a csikó farka, / Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hosszal/ Szabad-e locsolni?"
A locsolóversek egy része nem túl régi eredetű, többsége a városi kultúrában alakult ki. Ezek nem népi, hanem műköltői alkotások. (Újabban a tréfa határát is átlépő, sokszor durva hangnemű versek is születtek. Történt mindez a második világháború utáni években, amelyek már nem vették figyelembe a húsvét szentségét és a népi hitvilág hagyományőrző szerepét.)
A hagyomány szerint a legények, főleg Bereg és Szatmár megyében végig járták a lányos házakat. Az ablakon kiadott tojásokat az tojásvivő gyűjtötte össze, az ő feladata volt számontartani, hogy ki mennyi tojást kapott.
Húsvéthétfői szokás volt az inkább Dunántúlon ismert vesszőzés. A sibával, azaz vesszővel font korbáccsal a legények megcsapkodták a lányokat, úgy köszöntötték őket. Fejér megyében a lányok szalagot kötöttek a sibára és borral kínálták a legényeket. A piros tojás adás szokása évszázadokkal ezelőtt a magyar nyelvterületen terjedt el elsősorban.
Fehérvasárnap
A húsvéti napokat követő első vasárnap a mátkáló- vagy fehérvasárnap. A húsvéti ünnepkört lezáró nap elnevezése még a korai kereszténységre utal vissza. A nagyszombaton keresztelt felnőttek a tisztaságot jelentő fehér ruhát kaptak, s ezen a napon vehették le azt a fehér ruhát, amit a húsvéttól tartó héten viselniük kellett. (Az ortodox egyházban a neve tamásvasárnap, ami a halottakról való megemlékezés napja.)
A keresztszülők megvendégelték őket, s ez keresztgyerek-keresztszülő között egy lelki rokonságot váltott ki, amit minden évben ezen a napon hasonlóképpen megünnepeltek. Innen származik az ajándékozás szokása.
Később ez a nap a komázás, a barátságkötés szokásává változott, ami egész életre szólt, s azt komolyan kellett venni. Ilyenkor elsősorban a lányok komatálat vittek rokonaiknak, a keresztszülőknek, amin piros tojás, sütemény, gyümölcs, bor volt. Az Ormánságban kis versikét is mondtak a komatálhoz:
,,Mátka, mátka, mátkázunk, / Hónap délre komázunk,
Ha éljünk, ha haljunk, / Mindig mátkák maradjunk!"
(Folytatjuk) Bánhegyi Ferenc