20210615
Last updateH, 19 ápr. 2021 6am

rovas logo

2013 szeptember 02, hétfő

A hét vezér nevének kapcsolaltai.

Szerző: Tomory Zsuzsa

TÖHÖTÖM

Anonymus nevét Tahut-nak írja. E névhez kapcsolódik az egyiptomi Tehut, illetve Toth istenség neve, akinek a számok és írás feltalálását tulajdonították.

Kapcsolatban van Taksony vezérünk nevével, s a fenti Tas vezér neve alatt mondottakkal is.

Hét vezérünkkel jelen pillanatban nem kapcsolatos, de meg kell említenem kivonatos fordításban a következőket: „...a sumírok legősibb naptemplomában talált, Udug kőtáljának felirata elsőként említi meg a Bel tisztét jelentő Zagg nevet Nippurban. Ennek a Zagg-nak az értelme: ’A fényes kő + a Teremtő’, s így már érthetőbb a Teremtő bibliában említett Korok Köve jelentése. Ez a név Ábrahám előtt kétezer évvel már jelen volt e térségben....s neve még a következő értelmet is viseli: a trónon székelő Zakh, vagy Zakh úr lelke-lélekzete.” Az idegen szerző küzd a számára homályos fogalmakkal, számunkra viszont nyilvánvaló, hogy

1. a székely nép Szikúrjáról van szó.

2. Szikur jelképe a szikla

3. lakóhelyén székel

4. a szikecskéknek, tehát az Új életnek ura

5. a magyarban a lélek és lélekzet egymással azonos

Tehát e területen a szemeréken és őstörökökön túlmenően a székely is műveltségalapító nép volt, Szikúr napistene nevét viselte. Székhelye és a „ziggurat”-ok közötti kapcsolat eltagadhatatlan.

Bel viszont Palóc őstörzsünk Napistene nevéhez  vezet.

***

A hét vezér mindegyike egy-egy őstörzsünk napistenének nevét viseli, a Nap Fia, a Fény Fia értelemmel és ember jelentéssel. Ez a név később a törzs, a nagycsalád, s az ezeket egyesítő nemzet nevévé is vált.

Ezen Nap-fia jelentésű nevek méltóságot jelölő szóként kerültek későbbi műveltségek szótárába.

A Hét Vezér hetes száma végtelenséget és szentséget jelölt. Birodalmuk a szent anyaföldön élő egynyelvű emberiség teljességét fogta át.

***

VONATKOZÓ IRODALOM

1. Harper’s Bible Dictionary, Harper and Row Publishers, San Francisco

2. Szent Biblia, Károly Gáspár fordítása

3.Az Ősműveltség, Magyar Adorján

4. The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete), L.A. Waddell, The Christian Book Club of America, California, 1924

5. A magyar népek őstörténete, Dr. Baráth Tibor, Somogyi Zoltán kiadása, 1968

6. The Sumerians, Samuel Noah Kramer, The University of Chicgo Press, 1969

7. Álmos, az áldozat, Dümmerth Dezső, Panoráma, 1986

8. Bible Myths and their Parallels in Other Religions, (Bibliai mithologiák és más vallásokban található párhuzamaik) T.W.Doane, Health Research, California, Seventh Edition, 1985

9. The World of the Huns (A hunok világa), O.J.Maenchen-Helfen, University of California Press Berkeley, 1973

10. Magyar Mythologia, Ipolyi Arnold, Zajti Ferenc kiadása Budapest, 1929


*

ÁLMOS, A TERVEZŐ
ÁRPÁD, A CSELEKVŐ
KOPPÁNY, A MEGŐRZŐ


Tomory Zsuzsa

A Kőrösi Csoma Sándor Társaságnál
1999. április 11.-én
Torontóban tartott előadása
Török László és felesége rendezésében.

Ünnepelni jöttünk. Egy olyan eseményt, melynek eredői a teremtés hajnalától kezdve ismétlődnek életünkben. Ugyanazok a történelmi hullámok hömpölyögnek elemi erővel Hunor, Atilla és Csaba, az avarok, majd Árpád és vezéreinek zászlóbontásakor, mint saját életünkben is. A hazatérés és hazaépítés utáni elemi vágy indította útnak a hét vezért. Egy nép álmai testesültek meg Álmos és Emese ősanyánk álmai nyomán. Ezek váltak valóra Árpád vezetésével. Hazatérésük a természet törvényeit teljesítő igény.

Amíg minden ember születése a világ születésének tükörképe, addig népek, társadalmak élete emberi szervezetünk életfolyamatait ismételik. Ezek az életfolyamatok központja a szív. Ha a szervezet valami miatt legyöngül, a szívtől távolabb eső testrészek erejüket lassan összpontosítani kezdik, a központnak adva át a szerepet: először a haj és a köröm gyengül, majd a szívtől legtávolabbi testrészek. Ez a szervezet szervezte folyamat életfenntartó. Társadalmi szinten ugyanez az elrendeződés csak akkor válhat valóra, ha egy egységes, szerves társadalomról van szó. A hét vezér hazatérése soha nem vált volna végzetszerűen szükségessé, ha Eurázsia magyari népe nem merítette volna ki a szerves társadalom fogalmát, s nem ismerte volna fel a Kárpátmedence szív szerepét.

Ezredeken át megőrzött népi emlékeink ringatják a multat. Ezek röppentették még a vatikáni magyar kápolna falára is Csodaszarvasunkat, a pécsi székesegyház oltárképei közé folyamközi emlékünket, a fanyűvő Isten-embert, az ősmagyar emlékű Sámsont, református templomaink kazettás díszeibe ősi hitéletünk minden mozzanatát. A szinte isteni csodaként felmerülő, s a Kőrösi Csoma Sándor Társaság segítségével újra életrehívott Tárih-i Üngürüsz is a nép fiának kezemunkája. Új kutatók perdöntő, új utakat bejáró munkái is népünk lelkének igazságkereséséből születnek. Mindezek felett ott feszül makacsul, az ész és lélek határai felett uralkodó, óvó, népünket őrző magyar szellem.

Testünk múltját az ősidőktől máig megőrizték színszálaink (chromosomáink). A szellem ereje népi, nemzeti életünket teszi mindennapi valósággá, s varázsolhatja körénk az elmúlt ezredek valóságát is, ha úgy akarjuk. Idézzük fel tehát a szellem erejével Árpádot és korát. De emlékek tömegéből melyiket emeljük ki ma?

Sinka István, korunk nagy magyar költője, pásztorélete csillagvilágos csendes éjszakáiról beszélve elmondta, hogy amikor este leteríti subáját, emlékei körülülik, s szájtátva várják, melyiküket szólítja meg... Terítsük most magunk alá mi is egyetemes magyar életünk meleg subáját, s szólítsuk meg emlékeinket. Azokat is, amelyek tisztán körvonalazódnak emlékeinkben, azokat is, melyek félénken kopogtatnak szüleink, nagyanyáink, őseink nevében beengedést várva.

A szellem össztudati ösztönzése műalkotásokban eleveníti meg a multat. A budapesti Hét Vezér szoborcsoport hiánytalanul varázsolja elénk a krónikákból is ismert vezércsoport eszményi megjelenését: erős, kimagasló termetüket, céltudatos tartásukat, erejüket. Szinte hallani lovaik patáinak dübörgését, amint a keleti pusztaságot száguldva szelik át hírvívőik után ők is, s érkeznek áldott földünkre. Idézzük fel nevüket: Árpád, Előd, Ond, Kont, Tas, Huba, Töhötöm. Csak egy ember hiányzik a csoportból, a történet kulcsalakja, Álmos. Miért?

S egyéb miértek is kezdik ruhánk újjába kapaszkodva követelni a megszólítást:

Mit jelent Emese álma?

Miért hivják Álmost Álmosnak?

Miért hivják ezt a tőzsgyökeresen pogánynak tartott családot mindenáron a szentek családjának?

Miért indult el a hét vezér népe Pannoniába?

Miért nem jött át Pannoniába a hét vezérrel Álmos?

Mit jelent Árpád neve?

Mit jelent a hétsávos zászló?

Amikor Árpád népét a Kárpátmedencében biztonságban tudta, saját szálláshelyeként a Bodrogközt jelölte ki. Azóta tudjuk, hogy a Bodrogköz legmagyarabb vidékeink egyike, Rh negativ vércsoportú lakóssága ugyanilyen vérképlettel élt e területen hatezer évvel ezelőtt is. Tavalyi bodrogközi látogatásom egy folyókkal gazdagon öntözött, szeliden lankás vidéket tárt elém. A zsendülő kora nyári fű zöld selyme borította a réteket. Valami hihetetlen, áhitatos csönd borult e tájra, s a rég elköltözöttek lelke mint gyenge szellő, simította meg az ember arcát. Őseink jelenléte szinte tapintható volt. Árpádé és bodrogközi ősnépünké egyaránt. A rét közepén egy árva gólyahír fürdette arany szirmait a napfényben, s talán Árpád szívéből sarjadva küldte üzenetét: történelmi szerepetek nem ért még véget! Lépteim alatt a múlt emléke rezdült és a régmult porával takart hatalmas várat sejttetett a vetésben körvonalazódó rajza. A tájjal és multunkkal szinte egybeolvadva, megigézve adtam át egész lényemet ennek az élménynek, s marad meg örök emlékként bennem ez a nap. Önkénytelenül eszembe jutott Arany János költeménye:

„Rémlik, mintha látnám termetes növését
Pusztító csatákban szálfa öklelését
Hallanám dübörgő hangjait szavának
Mit ma képzelnétek Isten haragjának....”

Arany János bár Toldiról írt, a nap fiát, a magyar férfieszményt örökítette meg hatalmas, elbeszélő költeményében, s így Árpádra is nyugodtan alkalmazhatjuk e képet.

A magyar népköltészet így beszél egy későbbi Árpádfiról, Szent Lászlóról, aki tudjuk: nem esett messze a fájától, így az itt mondottak ősére, Árpádra is vonatkoznak:

„Tagodban ékes, termetedben díszesb,
vállaidtól fogva mindeneknél magasb,
csak szépséged császárságra méltó,
hogy korona téged méltán illet

testedben tiszta, lelkedben fényes,
szűvedben bátor miként vad oroszlán,
azért neveztek BÁTOR Lászlónak
mikoron még ifjudad volnál.

Ilyennek őrizte meg az Árpádok nemzetségét a népi emlékezet, hiszen kétségtelen, hogy Arany János is onnan merítette hőskölteménye anyagát.

De népemlékünk a hősnek kijáró hálás csodálaton egy lépéssel túl is megy:

Szent László kegyes beszédét
a virágok is értették,
s hol megcsókolta a földet
ott egy szép forrás fakadott.
Népköltészet.

Palóc rege:

Budavárbó egy szuszvau
Mátra tövébe ugratott;
László kirá lovagónyi
Mihá arkangyautó tanót,
mikó meghout, egy darabig
az ég lovászmestere vót.

Ő hajtá a göncöl szekér
csillagsörényes lovait
ragyogó ostorul fonta
a holdvilág sugárait.

Itt már nem mindennapi hősről van szó. E hősök túlmutatnak az e földi tájon, s tekintetünket az Ég felé irányítják:

„Ragyogó ostorul fonta a holdvilág sugárait...” A természet erőit a teremtés szolgálatába állítva tartják őseink forgásban e világot. Születésüket álom, az álmot csoda előzi meg, s családjukat még az idegenek is szentnek tudják. Valami hihetetlenül nagy különbség van közöttük, s a múlt nem magyar uralkodócsaládjai között. Magyar uralkodóink az ég és föld közötti kapcsolat megőrzői, élői. Atillát a Tárihi Üngürüsz írója „villámkorbácsú”-nak nevezi. Volt szállásterületünkön, a mai Pisannya Gorában talált sziklarajzon az élet kelyhe mellett álló ikerpár egyikének jobb keze az életfát tartja, másik keze villámostorban végződik. Ez az ősi jelkép kap új életre a késői unoka, Petőfi Sándor költeményében: „... ostort fonok, lángostort és megkorbácsolom vele a világot...”  A másik ikertestvér az életfához kapcsolódó ekét tartja. A két alakban nem nehéz felismerni a nap kettős szerepét képviselő ikerpárt, Hunort és Magort. Az üst méretű edényen először jelenik meg címerünk négysávos rajza, felette az életet jelképező háromlevelű ág. Ugyan ez a négy sáv köti össze a felső és alsó világot, keletet és nyugatot a híres angliai Newton kő rajzán is. Idő és tér felett ugyanaz a magyar gondolat és jelkép él tehát hazánktól keletre és nyugatra is a kora kőkorszaktól kezdve.

Álmos és népe a Turul nemzetségből származtatta magát, s tudták azt is, hogy a Turul az égi körpályáját járó napnak a jelképe, égi hirnök éppen úgy, mint Magor és Hunor idejében Csodaszarvasunk. Tudták, hogy életük napból pattant szikra, s Istentől nyert ajándék. Minden újszülött gyermek Istené, az ő küldöttje. A nap közvetítésével nyert életszikra nyomán Isten fiainak tudták magukat mindenkoron. Istenfiúságuk tudata, s az ezzel járó felelősségtudat emeli mindannyiukat nemesi rangra. Duma István kortársunk, az árva csángó magyar költő ezt így fogalmazza meg egyik költeményében:

Csillagokon tapogatunk
Királyoknak születtünk

Őseink világa az Ég földreszállt mása, tükörképe. A Turul nem „totemállat”, s Emese története nem nyugati érzékiséggel magyarázandó Léda történet. (Itt meg kell említenem zárójelben, hogy Léda története sem az, de átvevő műveltségei a megértésnek csak ezt a határát súrolgatják.) A Turul a világot vigyázó, őrködő, életet adó, jövőt teremtő Istenre emlékezteti népét.

Koppány földjén gyűjtött ősi imák ezt a tudatot a következőképpen őrizték meg Erdélyi Zsuzsa gyűjtésében:

Égen menő szép madár,
nem is madár, szárnyas angyal.
Szárnya alatt igaz hit
Igaz hitbe Boldogasszony...[14]

Az Égen Menő Szép Madárban nem nehéz Turulunkra ismernünk. Karácsonyi népi énekeink egy lépéssel tovább is mennek: Állj meg gazda megállj, Isten szállott házadra... Itt madár képében maga a Jóisten száll le áldást hozni a házra. S a szárnya alatt óvja ősi Nagyboldogasszonyunkat, ki ősemlékeink szerint Isten érintésére szülte időtlen idők vajúdásával a teremtett világ anyagi részét. A Turul szárnyai védte Anyát ezek a képek kiragadják Etelközi környezetéből, s népe Boldogasszonyává, az Ég csillagkoronás királynéjává teszik, kit különböző őstörzseink más-más néven tisztelnek, de ugyanazon tartalommal. S Ő szüli számunkra fiacskáját, a fény szárnyán hozzánk érkező Életet, kinek megjelenítője éltető Napunk.

Emese és fia Álmos történelmünk két kulcsalakja.

A hivatalos történelem egy steppéken lakó, nomád és a műveltség és nyelvalakulás kezdeti állapotában lévő családnak mutatja be őket, tagadva minden hun és Isten bocsá’ szittya kapcsolatukat annak ellenére, hogy a Juliánus barát említette ősgeszta, valamennyi krónikánk, majd a Tárihi Üngürüsz mind ezt bizonyítják.

Származási vonaluk a következő Anonymus szerint[15]

NIMRÓD — HUNOR — ETELE —ÜGEK — ELŐD — ÁLMOS

ÜGEK fejedelem ÁLMOS apja és ÁRPÁD nagyapja.

Ügek felesége Emese is Atilla leszármazottja. Bátyja neve Hülek.[16] A krónikák szerint „Athilától kinek sarja Álmos fejedelem, született Árpád apánk. (Athile...de cuius progenie dux Almus, pater Árpád descenderat. Szentpétery Emericus (ed.:) Scriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. 2 tom. Budapest 1937, 1938) [17].

Hogyan is mondja népi emlékezetünk? Magortól származtak a magyarok, Hunortól a hunok... S mivel az ikertestvérek lényegében azonosak, mint — Arany János szavaival — az egy mag köré nőtt két cseresznye, a hun-magyar rokonságot már e tény is bizonyítja.

E fenti származási táblázat szerint Álmos és családja a Hun ág sarja, Nimród apánk Hunor fiától számítva. Történészeinknek a hun-magyar rokonság tagadása már itt, a kiinduló pontnál megdöl.

Thúróczi krónikája szerint ez a családfa a következőképpen bővül, de ő is a Hunor vonalat követi:

Almus, Előd, Ügek, Ed, Csaba, Scemeyn, Ethel, Opus, Cadicha, Berend, Zulta, Bulchu, Bolug, Zambur, Zulta, Leel, Levente, Kulche, Ompud, Miske, Mike, Beztur, Budli, Csanád, Buken, Bodofart, Farkas, Othmar, Cadar, Beler, Kear, Keve, Keled, Dama, Bor, Hunor, Nemroth, Thana, Japhet, Noé

A Csanád nemzetséggel a nagyszentmiklósi Atilla kincs rovásírással megőrzött szövegében találkozunk ismét Csanád, majd Sunád név alatt.

Keled fia Keve neve Árpád korában ismétlődik: a késői unoka a honegyesítéskor a tárnokvölgyi csatában esett el; föléje kősírt emeltek, s a helyet azóta hívják Keveházának regéink szerint.

Röviden megemlítem, hogy Thúróczi krónikáját a Japhet-i leszármazás miatt történészeink hiteltelenítik, mondván, hogy ellene szól a Kám-tól való leszármazási vonalnak. Másutt részletesen tárgyaltam, most csak megemlítem: a Noé-tól való Sem, Kám és Jáfet-i vonalak mindegyike eredetileg a hún-magyar népek őstörténetével volt kapcsolatos. „Sem” Szemere őstörzsünk, s a sumir/egyiptomi műveltség hordozóinak ősatyja és csak a sokkal később kialakult, ma semitának nevezett nép tulajdonította magáénak ezt a nevet. Ugyanígy csak később vált ez a három ősatya az egész emberiség ősatyjává. Az Anatoliában partot ért Noé, ősgesztáinkban Énok a kun-hun-magyar népek ősatyja.

Ipolyit[18] idézve térjünk most Atilla leszármazásához a Bíborbanszületett nyomdokain:

Atilla címe: Isten kegyelméből Bendegúz fia (Atilla dei gratia filius Bendekuz), ki Engaddiban nevelkedett, s a Nagy Nimród unokája (qui est nutritus in Engaddi, nepos Magni Nemroth), (Budai Chronica 18 st.), s egyenes sorban hozza le Álmost is.

Az Európába jövő hún vezérek nevei: (Kézai 1,2; bud. chron. 14) Bele, v. Wela, Keve v. Cuwe, Kadicha v. Caducha, Attila v. Ethela, Reva v. Reuva, Buda, Kádár. Figyeljük meg: a vezérek száma itt is hét, mint később Árpád korában.

A hun származási vonal írásos emléke a homoródkarácsonyfalvi rovásírásos szöveg, mely hun-székely népet említ, a hivatalosok részéről hiteltelenített Székely Pogány Krónikával együtt.

A nemzeti vonal Csabával így folytatódik: Csaba, Ed; az Edemer; az Ete és Etu kún vezérnevek valószínű, hogy e név változatai. Ed fia Ügek, ezé Előd. Anonymus szerint Ügek a Magóg vonalból (de genere Magog) származik. A Brit szigetek cornish lakóssága Gógmagógtól származtatja magát. Közeli rokonainkat tehát nemcsak keleten kell keresnünk. A Bíborbanszületett szerint Eleud neve Lebediással azonosul. Ugyancsak említi az atillai hún maradékok, a Kutrigurok és Utrigurok nevezetesebb fejedelmeit, Gordást és Moagert. Moager neve mögött az ősi Magor lappanghat.

A fenti leszármazási vonalakat nagy léptekben követve Álmos fia Árpád Ügek révén Hunoron, Atillán át Csaba egyeneságú leszármazottja.

Ez a leszármazás teszi nyilvánvalóvá minden egyéb mellékkörülményen felül Álmos Pannoniába való visszatelepülésének nemcsak álmát, de e terv végrehajtása iránti elkötelezettségét.

A Heltai krónika (21) szerint Csaba, miután nem volt lehetősége Pannoniába visszatérni, s hátrahagyott maradék népét megsegíteni nem tudta, halálos ágyán híveire hagyta e feladatot. Megeskette őket Damasek istenre, hogy Pannoniába visszatérnek. Damasek isten a szumir Dumuzi nevét rejti, s Szemúr egyik neve. Minden más okoskodást félretéve: ez az ígéret kötelezte leszármazottait a Pannoniába való visszatérésre. Itt ismét nem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzeti jellem erejét: a szittyák, hunok, magyarok ígérete mindig megváltoztathatatlan és szent volt. Ez a megváltoztathatatlan, szent akarat szerzett érvényt örök időre a Vérszerződés pontjaiban. Későbbi krónikáink secundus ingressus tényét, a második visszatérést e csabai leszármazás igazolja. Csaba nem térhetett vissza Pannoniába népe Atilla halála utáni legyengült állapota miatt. De Csaba terveit, az ő álmait folytatta Emese fia Álmos.

Székely legenda szerint Csaba Székelykeresztúr közelében várat épitett Erdélyben született leányának, kinek megígérte, hogy visszatér, de ez lehetetlenné vált az akkori körülmények folytán. A leányka életét székely népünk őrizte, s őrzi az atillai leszármazás tudatát máig.

A Tarihi Üngürüsz egy lépéssel tovább megy, mikor azt állítja, hogy a később Álmoshoz és Árpádhoz csatlakozó hét vezér mindegyike Csaba nemzetségéből való.[19] Egy nemzedék minden tagjának álma testesült meg Álmosban.

Dümmerth szerint[20]

1. Valamennyi magyar történeti forrásban szerepel az Álmos-Árpád-ház Attilától való származása.

2. Frank-német krónikások: avar-magyar rokonságról, hún-magyar rokonságról írnak a László Gyulát messze megelőző századokban.

3. A Turul monda és az Atilla-Irnik monda lényegében ugyanaz.

S ezen a ponton érkezünk el a honba való visszatérés főszereplőihez: Emese és Álmos szerepéhez.

Emeséről tudjuk, hogy Atilla király családjából származott anyai ágon, s a hun vonal folytatója ő is. Neve, s az anyai ágon való leszármazás kiemelése viszont ezen kapcsolaton túl mutat. Hatalmas, új történelemi kort elindító álmának, s a tőle származó család szentségének hangsúlyozása mi újat mondhat?

Emese álma első sorban a hazatérésre alkalmas időt jelöli: ettől a naptól kezdve Isten áldásával indulhat el a hős és szent (szem) királyok nemzetsége — haza.

Történészeink vitatkoznak álmának, s az öléből fakadó víznek jelentése felől anélkül, hogy a történet lényegére rá tudnának mutatni. A lényeget az ősi korok magyar törzseinek jelképei között kell keresnünk. Magyar Adorján — ki kilenc nyelven beszélt — nyelvünkről azt tartotta, hogy nem emberi elme, hanem az örök természet alkotása, s oly tökéletes, mint a hópelyhek és a kristályok. Tizenhat őstörzset tudott a feledés homályából életre kelteni. Ezek között most csak jelen tárgyunk szempontjából fontos törzseket említem meg: a szemerét, a besenyőt és az őstörök törzset, melynek jelenlétéről Tormás még beszámol és nyomán magánhangzókihagyással turk néven jegyeztek fel a bizánciak. Ezek a törzsek mind a magyar műveltségi kör, s nyelvterület részei. Együttes erővel új birodalmak alkotóivá váltak.

A szemere törzs földművelő, nőelvű csoport. Legszentebb jelképük a gabonaszem, melyről napjainkig tudja minden gyermek, hogy Istenfia arca van minden szemen. Szemérmesen lesütött szemünk ugyancsak szem alakú, s szem alakú a női szemérem test is. Szemünk zárt pillás szem alakja az alvás, a szumnyadás állapotát idézi, s a latin somnus — alvás — szó innen ered. A szem, mivel a fény befogadója (szemünk), s az élet hordozója (gabonaszem)  őseink szemében szem, mely szó szentet jelent nyelvünkben Berze Nagy János gyűjtése szerint. Szemeréink, mint minden más őstörzsünk is meghatározott szócsoporton belül fejezték ki Isten nevét, a sajátjukét, s az életfenntartással kapcsolatos minden eszközét. A szemerék szócsoportja az sz, s, z, c, cs hangokból, illetve ezek fordítottjából, valamint nyelvi azonosaiból áll, melyekhez az m és n hangok kapcsolódtak. (A fenti mássalhangzók nyelvészetileg rokon hangjai az őskúnok vallási szótára felé átmenet.) A szemerék Nagyboldogasszonya Eme, Anya néven volt ismert, leánya, Kisboldogasszonyuk, földanyánk, a búzakalász érlelő Szemere, kinek öléből valóban hatalmas áradatok, folyóvizek fakadnak. Ő Szemúr[21] édes felesége. Az ős teremtés Nagy és Kisboldogasszonyunkon át folytatódik e világon is. Addig, amíg álmodó Nagyasszonyunk a világmindenséget szülte, leánya földünk életét dajkálja, e földi leánya, Emese álmai egyengetik a Pannoniába való visszatérést. Ő, s minden életet hordozó anya személye sűríti az egyetemes teremtést személyes élménnyé.

A szemerékkel kapcsolatban kell felhoznom a sámán szót is. Napjainkban minden alacsony fejlődési fokon álló nép kábítószeres jövendőmondóját ezzel a szóval illetik. Viszont nyelvszerkezeti szempontból szemere szócsoportunkhoz tartozik e szó; a szemere sámán az Isten tudatának horozója, s ennek a tudatnak ébrendtartója. Magas műveltségű pap, ki az ég titkait szemléli, s segíti népe életét irányítani. A szemere sámánok voltak Szemúr papjai, templomának alkotói, gondozói, s ők építették a világ első kereszthajós templomát is szemere (szumir) honban. A Brak-ban máig is álló templomuk főoltárán két szem van; a tudósok értelmét nem ismerik, s ezért szemüveg-oltárnak nevezik.

Dümmerth Emesét is ilyen sámánnak tudja: „... Álmos anyja a szellemvilággal érintkezni képes kiválasztottak közé tartozott... a sámánok példájára.” Anyagi alsó világunkat túlszárnyalni tudó egyének voltak anya és fia. Sinka István saját tapasztalatán belül a következőket mondja: „...Mit tudták azt a pillangók,/ hogy én a levegő egek/ kék kapúin most átmegyek/ s bezárom a földi ajtót /mögöttem sok pillanatra...”

Anonymust idézve: „3. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek... nagyon sok idő múltán Magog Király nemzetségéből vezére volt Scitiának, aki feleségül vette Dentü-mogyerben Őnedbelia vezérének Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta......Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak.

Vagy azért hívták Álmosnak — ami latinul annyi, mint szent, mivel az ő ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők. 4.  ...apja, Ügyek, Magóg király nemzetségéből eredt.”

E nyelvi összefüggéseket ismerve könnyű szerrel érthetővé válik hogy miért hívták az Árpádházat a szentek családjának, s Emese álmának fontosságát. S mindez egyetlen szavunk mély értelmében rejlik: SZEM. Az Árpádház kifejezés a XVIII. században keletkezett. Talán annak a ténynek az elködösítésére, mely még emlékezett arra hogy Emese és Álmos ivadékai a SZEM NAGYCSALÁD TURUL NEMZETSÉGÉHEZ TARTOZNAK. A vérszerződés lett Európa első alkotmánya, s méltatása e beszéd keretein túl vinne bennünket. De ki kell hangsúlyoznom, hogy a vérszerződés első pontja „Amig Álmos nemzetsége él, a magyarok fejedelme mindig ebből legyen.” hivatalosan megpecsételi a Szem család, illetve szemere család sumir-magyar történelmi folytonosságának a tényét is.

Itt meg kell említenem Álmos feláldozásának hamis történetét is. Idegen, vagy a magyar hitvilágot nem ismerő történetírók könnyű szerrel téveszthették össze Szemúr egy történetét tükörképe Álmos élettörténetével. Minden magyar tudja, mit jelent, ha a nap, a szemerék esetében Szemúr leáldozik. Petőfi Sándor az alföldi napnyugtát a következő szavakkal írta le: „...olyan mintha égne, folyna vére...” A leáldozás és feláldozás idegen szemében egyre megy. A leáldozó Szemúr helyett feláldozott Álmosról beszéltek. Tudatlanságuk csapdájába esve ezért nem tudták „hivatalosan” behozni Álmost a Kárpátmedencébe: nem tudták, hogy Szemúr ott is őrzi népét, még akkor is, ha esténként leáldozik.

A gabonatermelő, békés életet folytató szemeréknél állt be legelőbb a népesség túlszaporodása, s ők indultak új haza keresésére a leggyakrabban, mégpedig a természet szent törvényeit követve. A gabonaszem hosszúkás alakú, tehát két gyújtópontú, két központú, éppen ezért a számosság fogalmát is képviselte. A két gyújtópont közötti szerves kapcsolat mindenkor fennált, s számukra létfontosságú volt. Birodalmuk legfontosabb központja hazánkban volt mindenkoron, s innen szétáradva alapították meg vándorbirodalmaikat. A szemerék szűkebb hona a somban dús Somogyban volt. E terület nevének értelme: Som-megye, Som-föld. Délen Samos szigetének műveltsége, keleten szumeria, délen a szemere szócsoportú Tomori földön alapították meg Egyiptom ősműveltségét, mint birodalmuk második „gyújtópontját”. Jelenlétüket folyók[22], földrajzi helyek nevei hirdetik a mai napig is. Ezek között Vámos Tóth Bátor korszakalkotó meglátása: a Tamana magyar helységnév is szemere szócsoportú, s ez ezrével bizonyítja a gabonatermelő szemerék vándorlási útvonalait.

Az álom valóra váltója Álmos fia Árpád. Neve a besenyő őstörzs Bátor, Botúr nevű napisten nevének földi mása. Beszédem elején idézett költeményben László királynak Bátor nevet adott az ősi népi emlékezet, tehát a Napisten Bátor neve még a közelmúlt századaiban is élt népünk körében. Árpád személyében egyesült a két testvér őstörzs, a szemere és besenyő. Az itt említett őstörzsek mind nemzetalkotás előtti ősidőkből vannak. A történelmiség idején jelentkező, hason nevű nemzetek már több őstörzs összetevőiből keletkeztek, de az ősi összetartozás tudata névadások, házasságok alkalmával tisztán jelentkezik. Árpád a honegyesítés után elsőszülött leányát ÁGKÁT (ÁGOCSKÁT) a besenyők bekéjéhez TEVELÉHEZ adta feleségül.

Itt említem meg a turkokat, akiket eddig a mai értelemben vett török népnek tartanak történészeink, noha e név alatt nyelvi őstörzseink egyikével, az őstörökkel állunk szemben. Ezen őstörzs képviselője volt Tormás, Árpád ivadék a Bíborbanszületett udvaránál, akiről feljegyezték, hogy csupán tájszólásbeli különbséggel beszélte a magyarok nyelvét.

Álmos fia Árpád neve mint városnév jelenik meg az ótestamentumi könyvekben Kálnó, Karkemis, Hamát, Samária és Damaszkusz társaságában.[23] Ezek a városok mind Nimród ősatya népének Egyiptom felé való vándorlási útját őrzik, ahol nemcsak Árpád, de Álmos neve is gyakori az egyiptomi fáraók „Mos” szótagú neveiben. Kézai Simon tisztán, érthetően állítja, hogy Nimród apánk építette az egyiptomi piramisokat.

Gardiner szerint Árpád volt Egyiptom első királya, utánna következett Osiris és Horus. Szerinte e szó valamiféle földet, termőföldet jelenthetett. A termőföld jelentés férfire alkalmazva őseink gondolkodásával ellentétes, hiszen a föld mindig is anyagi, anyasági jelkép volt, s ősatyaként nem használható jelkép. Viszont a magyar pad szó emelkedett helyet jelent: a házban a pad a legmagasabb hely, s ugyancsak pad a régi vallás három kőből padszerűen összeállított kőoltára is, melyen a nap nyugodott bizonyos ünnepnapoknak szentelt időben. Árpád tehát Botúr napisten fia, megkülönböztetett, emelt állású, s fényhordozó ember.

Árpád neve Erpet alakban — „p”-s változatban, mint Petúr bán neve is — jelenik meg az egyiptomi Halottak könyvében. Dr. Baráth Tibor[24] idézett könyve részletesen tárgyalja a régmult híres honalapító Árpádjainak működési területeit a Kaukázus és Araxes vidékén, Kr.e. IV-III évezredben, mindig vezér, s honalapító szerepében.

Az Atilla kincs rovásírásos szövegében Pat, Patanád és Patalján alakban jelenik meg a honegyesítés századai előtt is e név. Itt jelenik meg Patala, illetve a Batalja név is, amit később szent Péterre kereszteltek át 1208-ban, majd Potala alakban mint helységnév jelenik meg Bácsbodoktól délre. E nevet azért hangsúlyozom ki, mert azonos annak a tibeti lámakolostornak a helynevével, ahol Kőrösi Csoma Sándor dolgozott őseink nyomait keresve.

Dr. Baráth Tibor kidolgozta, hogy a mai Szent Mihályról elnevezett templomok ősi, valaha Magor nevével fémjelzett helyek. A fentiek figyelmeztetnek, hogy a korai, Szent Péterre változtatott templomok Botúr, Petúr nevét viselik.

Ide tartozik az ősi Botond nemzetség is. Botond[25] nemzetsége főleg a Bodrog vidékén élt, s a bodrogközi Bot helynevek tartják életben emlékét. Tehát nem véletlen, hogy Árpád a Botond nemzetség ősi telephelyén, a Bodrogközben alakította ki fejedelmi szállását. Árpádi őseink tehát nemcsak Csabának tett ígéretre emlékeztek, de tisztán emlékeztek[26] családjuk régi, magyarországi törzshelyére is.

A jogos örökös biztos tudatával küzdött meg a haza visszaszerzéséért, s szervezte meg Árpád a kárpátmedencei hazát, az akkor már felserdült fiai segítségével. 894-ben fiai a következő korúak voltak: LEVENTE 33 éves, TARHOS 30, ÜLLŐ 28, JUTAS 22, ZSOLT l éves. Zsolt a kiewi várur OLEG nevű várura leányától született, második házasságából származó fia. Árpád és fia Levente életükkel pecsételték meg elkötelezettségüket.

A hazatérés utáni főméltóságot keleten a Gyulák, nyugaton a Horkák képviselték. A század első felében a főhorka BULCSU, KÁL vezér fia, a honegyesítő TAS vezér unokája volt.

Erdélyben a rabonbán viselte a papbírói tisztet, ő volt az, aki seregével Árpád elé lovagolt, s üdvözölte a Kárpátok alatt. E rabonbáni hivatal örökletesen a Sándor családé volt, s ma is őket illeti e tisztség.

A honegyesítőket köszöntő avar (másutt hun) vezérek: ED, EDÖMÉR, ETE, BÖNGYÉR, ACSÁD, VAJTA és KETEL. ACSÁD nemzetségéből származott Petúr Bán

Árpád a hon biztonsága érdekében mind keleten, mind nyugaton családi kapcsolatokat létesített

Arnulf ellenségei elől menekülve Kál vezérnek, Bulcsu apjának vendége hosszú ideig. Arnulf később magyar segítséggel nyerte el a németrómai császárságot. Felesége Bulcsu nővérének a leánya Judith, aki a keresztségben az Ágnes nevet kapta. Ágnes és Ágocska név az ősmagyar Ákos női párja. Itt nem is annyira a keresztény keresztségi névváltoztatáson van a hangsúly, hanem az ősmagyar névfolytonosságon.

HETUMOGER — HETEDHÉT ORSZÁG ÉS A HÉTSÁVOS ZÁSZLÓ

Nyugati történészek szerint a hetes szám bűvös ereje a teremtés hajnalától egyengeti és foglalja rendszerbe emberi dolgainkat. Geoffrey Ashe egy teljes kötetet szentelt e fontos tárgyra.[27] Mivel népünk történetét nem ismeri, nem tudja e gondolati rendszer eredetének helyét megtalálni. A hetes szám népünknél betöltött fontossága közismert. Össznépi tudatunk őrzi a hetes szám szentségének fogalmát, s társadalmi szerkezetünk is e szám köré csoportosul. Ipolyi szerint a hét szó jelentette a végtelent, tehát Istent, illetve földi vonatkozásban szentet is jelent. Így magyarázza a Hét vár, a Hetedhét ország[28], Héterdő gyakori elnevezéseket. Magam ide sorolom a Hetumoger kifejezést is, mely szerintem „szent-magyart”, s a végtelennel kapcsolatban: magyarok, illetve az emberiség összességét, s szentségét jelentette. Ennek alapján érthető is, hogy a nép miért Hetumoger-nek hívta a beérkezőket akkor, amikor ennél több kapitány[29] és csoport érkezett ez időben hazánkba.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy mind Atillával, mind az Álmos-Árpád vezette csapatokkal hét vezér törzse indult útnak, de a már Kárpátmedencében lévő várkun (avar) nép is a hétvezéri szervezet alatt működött. Ez utóbbit ismerjük hetumoger néven történelmünkben. Ipolyi Hét-ó-magyarnak magyarázza, s ezek: Almus, Eleud, Cundu, Ound, Tosu, Huba, Tahut. A hazatérő 108 nemzetség hét nemre vezethető vissza. Ipolyi a hetumoger nemzetség és fejedelemség alá osztja fel az említett 108 ágat. A székely nemzetségi sorozat hat nemből állt.

Árpád hétsávos lobogóját történészeink változó értelemmel magyarázták. A magyarázathoz, illetve megértéséhez egy újabb lehetőség kinálkozik a Tárih-i Üngürüszben[30]. Írója megemlítette, hogy Szulejmán a világ hét sávjának uralkodója volt. Az akkori, s nyilván korábbi időkből, de magyar gyökerekből örökölt hagyomány hét éghajlati világsávra, vagy világövre osztotta fel az északi félgömböt, ami abban az időben az ismert világot jelentette. A káldeusok, vogulok, osztjákok hitregéi — közvetítésünkkel — ugyancsak hét világról, hét mennyországról, a mennyország hét oldaláról beszélnek.

Ha a hét sávot kapcsolatba hozzuk a „négy folyó” gondolatával, őshazánkat is jelentette: a Duna négy ága ölelte Csallóközünket, s annak égi mását, a csillagvilág Fehérközét, ahonnan Csodaszarvasa és tündérnépe indult e világra. Jelenthette földünk négy nagy folyóját, melyek körül ősműveltségeink alakultak ki. Jelenthette a négy elemet: eget, földet, levegőt, tüzet — s ez a kép már a teremtés teljességének gondolatát hordozza. A jelenlegi tudomány négy világfenntartó erőt tart számon, s magam ezt a magyarázatot tartom a legvalószínűbbnek, a következő indokok alapján: Őseink ezt az ismeretet nyelvük szerkezetébe beleépítették az egy — négy gondolatpáron át: az Egy (tehát Isten) anyagban való kifejezése az „n” anyagi hang hozzáadásával „négy” szavunkat adja, s a teremtett világot jelenteti. Népünk imái ezt így fejezik ki:

„...Föltekintek magas égre,
Ott látok egy szentegyházat,
Kívül kincses, bellül irgalmas,
Annak a négy szögletében négy szál gyertya ég”.

Ősi gondolkodás szerint tehát, amikor Árpád hétsávos zászlóját kibontotta, nem egy menekülő kis csapatot vezetett az Ígéret földjére, de erejük teljében lévő, egyesült hun-magyar törzseket. A hétsávos zászló már messziről hirdette, hogy az akkor ismert világ hún-magyar népei egyesültek.

Katona Sándor Árpád című munkája szerint az árpádi indulás idején Dentumagyaria erőviszonyai a következők voltak:

Kiterjedése: É-D-i irányban 400 km., s több, mint 400.000 négyezetkilométer, azaz nagyobb, mint Nagymagyarország

Lélekszáma: 200.000, ebből 10.000 harcos. Első vezére Opos, utánna Csaba, Csaba fia Edemen (a Chorezm-i feleségtől), Edemen fia Ügek, Árpád nagyapja, aki — mint tudjuk — egy Atillától közvetlenül származó leányt, Emesét vette el.

A NYÉK, KÉRI és KESZI törzsek kagánjai CSOBÁNC és KENÉZ (onogur törzsek) is hozzájuk csatlakoztak.

Árpád nem „senki földjére” érkezett, hanem a világ legősibb műveltségének a színhelyére. Hazatért Édesanyánkhoz, a Kárpátmedence Magyarországába. Marjalaki Kiss Lajos közölte Árpád kor előtti víz- és földrajzi nevek színmagyar lakósság emlékét őrizték meg.

Árpád bejövetele előtti ősi magyar eredetű az Aba család; birtokaik, váraik, templomaik ismertek voltak. Anonymus bizonytalankodó leírása Árpáddal bejöttnek érzékelteti a Bors családot, viszont az őslakó magyarsággal való közvetlen kapcsolata, valamint az a tény, hogy az Angliában fennmaradt, de a magyar-őstörök eredetű Arthur legendában Bors vitéz is a „kerekasztal” mellett tanácskozó nemesek egyike, őt is kárpátmedencei illetékességűnek kell tartanunk.

Erdélyben tudjuk, hogy a Rabonbánok szervezete alatt a világ egyik legelső, legigazibb demokráciáján belül élt a székely nép, melynek minden tagja nemes. A Rabonbánok engedélyével, áldásával és kíséretével érkeztek meg az árpádi hazatérők, s természetes folyamattal olvadtak be az igen magas színvonalú, otthoni életbe. Ha ez nem így lett volna, bármilyen szervező lángelme is volt Árpád, s utódjai, nem tudták volna megszervezni néhány év leforgása alatt Európa legelső, vármegyerendszeren alapuló közigazgatási egységét. Ez a magyarokéhoz hasonló központi hatalom a 19. századig várat magára nyugat Európában, (gondolok itt a Unita Italiára és a német hercegségek egyesülésére) éppen úgy, mint ahogy annak idején a földművelés alapelemei is többszáz éves késéssel érkeztek meg közvetítésünkkel Nyugateurópába.

PANNONIA

Miért indultak a Kárpátmedencén kívül élő testvéreink Hunor és Magor óta mindig Pannoniába? Jó szántóföldek, erős városok jelentősége miért törpült el szemükben akkor, amikor Pannoniáról volt szó? Szájról szájra szóló mondánk beszél szép Enéhről, két fiáról, kik a Csodaszarvast követve, égi ösztönzésre indultak Pannonia felé.

A választ a Tarihi Üngürüsz[31] a következőkben adja tudtunkra Hunor útjával kapcsolatban:

„Midőn Nemród meghalt, Adzsem trónjára egy másik fejedelem került. Azt a vidéket pedig (melynek Hunor volt a fejedelme), Dzsiddija[32] tartománynak nevezték. Tatár tartomány volt, mely Szamarkandtól a Fekete tengerig terjed.

Amikor abba a tartományba (Pannoniába) érkeztek (Hunorék) látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak és az ő nyelvükön (azaz Hunor népének a nyelvén) beszélnek az ottani népek.

Ha pedig a Kárpátmedencei népek velük egy nyelvet beszéltek, akkor Hunor népe is már visszavándorló volt hazánkban.

Voltak-e Hunor előtti visszatérések?

A 4.500 éves Tűzköves-i falú tárgyi műveltségével kapcsolatban Gábor Miklós a Magyar régészet regényében[33] elmondja, hogy „természetes azonban az is, hogy a még régebbi idők óta használatban maradt, kéregből készült edényeknek, a vesszőből font, sásból kötött, fából faragott edényféléknek alakját is megőrizte a lakósságnak azon rétege, mely nem a déli bevándorlók, hanem az ittrekedt őslakósság leszármazottja volt...” Valami hatalmas méretű szerencsétlenség idején menekült az itteni lakósság délre, de voltak, akik otthon rekedtek. Ezek őrizték a kárpátmedencei életet, s az ősi hagyományokat a későbbi visszatérők számára. Ilyen visszavándorlások tehát voltak déli irányból is, s egy egyiptomi emlék megőrizte az elvándorlás helyét is, melyet Nyitrának nevez.[34]

Egy következő visszatérés Trója elfoglalásának idejére esik, melynek képe, mint földi paradicsomé élt népe emlékezetében: „Minden tája különféle gyümölcsökkel tele, minden oldalon színes gyümölcsökben bővelkedik, levegője kellemes, minden tája jól bejárható, áldása (terményei) és kenyere bőséges, úgyhogy minden tekintetben bővelkedő tartomány.”

Ezt a paradicsomi vidéket ő azonnal megkedvelte (Paris fia Firanko) és megparancsolta, hogy a Szikán hegy tetejére egy hatalmas várat építsenek... Mivel szerfölött gazdag és terményekben bővelkedő tartomány volt, ez oknál fogva nevezték el Pannonijának, ami latin nyelven ’kenyerest’ jelent.” Trója neve ismét őstörök néptörzsünk nevét, Paris és Firanko nevei a legtisztább avar kapcsolatokat idézik. A Szikán hegy neve Erdélybe, a Székelyföldre vezet.

Grandpierre Endre tizen felüli visszatérési hullámot fedezett fel és tárgyalt könyveiben.

Benkő Lóránd árpádkori gyűjtése során megemlékezik arról, hogy a földvárak az Árpádok honegyesítése előtt már a Kárpátmedencében voltak. A Székelykeresztúr vidéki földvárak kertjei még ma is érzékeltetik a kilencedik század előtti kerteket: mai napig is ott virul a nefelejcs, a nárcisz és érleli gyümölcsét az egres.

S Árpád magyarjai?

A késői unoka, Árpád kémjei így írják le Pannoniát:

Virágokkal díszesek a sziklák és földek,
Sokféle madár hancúrozik rajtuk,
Zöld mezőre vetik árnyukat a szálfák,
Ágaikon feslenek a virágok.
Zöld ruhában nevető rózsák nyílnak,
Rózsákkal tövisek barátkoznak.

Nyugalmasan hajlong a ciprus és puszpáng,
az ősz félelmétől mentesek.
A mezőkön csordogál a csobogó víz,
Azt csobogja, hogy Allahon kívül nincs más isten.
Felüdülni mindenki rózsáskertbe megy
S kezében félnarancsot tart mindenki,

Csendben örvendezők lettek a mezők,
Bimbóikat ég felé nyújtják a jázminok,
Paradicsomkertre hasonlított minden kert,
A Kevszerhez hasonló patak folyik bennük.
A tulipán kebelén pecsét volt,
Mely éjjel-nappal mécseshez hasonlóan (virított)
Az éghajlat is vidámította ezt a képet,
Akik ezt látták, mindnyájan megadták magukat.

Az Árpád-i kémek jelentésének tulajdonított szöveg — bár írója melegebb égövből származik — nem Árpád korabeli képet vetít elénk, hanem egy valahai őslegenda aranykori emlékeit, melynek tudatát még az Árpádkor emberi tisztán megőrizték. Kárpátmedencei ásatási emlékeink és kőzettanunk virágai nyílnak ebben a beszámolóban. A régi kárpátmedencei tündérkert hívja haza népünket, az ősi csallóközi haza, melynek 14. századbeli térképét Sanudo Európa méretűvé rajzolta az európai gondolatkörben elfoglalt fontossága miatt.

Árpád honegyesítése előtti kárpátmedencei népek között fontos szerepet játszottak a következő magyar népek:

Az avar települések magyar neveivel bőven foglalkozik az otthoni történetírás László Gyula nyomán.

A palócoknak még 1096-ban számottevő birodalmuk volt.[35]

A szarmaták[36] népi mivolta a keresztény századokig nyomon követhető ezer és ezer sírral Magyarországon. Itt éltek, s magyarul beszéltek. Sulimirszki „Egy valahai erős nép szétszórva a nemzetek között című dolgozatában megemlíti Beukan és Babai vezéreiket Marcus Aurelius korában.[37]

Magyar Adorján a Zrinyiek eredeti Szerényi nevét szarmata-szemere[38] múltra vezeti vissza. Zrinyi Ilonán keresztül anyagi ágon a Rákócziakban folytatódik a szarmata vonal, s a Bodrogközbe vezet, Borsi községbe.

A keresztény korszak kezdetekor jelent meg a Szarmátia név az akkori irodalomban az azelőtt Szittyának nevezett kelet-európai területeken. Herodotus, a Kr.e.5 században élt görög író megemlíti, hogy a szittyák nyelvét beszélték, de annak romlott alakját. Ezek a nyugati szarmaták minden kétséget kizárva erős központi hatalom keretén belül éltek. Írásos emlékek „Királyi Szarmaták”-nak hívják őket.

Dr. Faragó Ferenc (11. sz. kézirat) megemlíti, hogy a Nyiregyházi Múzeum jegyzékében Ladánybenében talált szarmata leleten magyar szövegű rovásszöveg van.

A kelták ugyancsak a magyari népek, Herodotos keltoinak nevezi őket. Ez a név keletit jelent. A kelta-magyar nyelvi kapcsolatokat másutt részletesen tárgyalom, ősszokásaink azonosságával együtt. A kelta királyi korona és a magyar Szent Korona egymásnak édestestvérei: mindkettő az ősi napkeresztet építette a keresztpántos korona szerkezetébe. Ezt a koronát a druidok még használták.

E néhány kiragadott példa is mutatja, hogy a kelet és a Kárpátmedence különböző nevek alatt említett népcsoportjai valamennyien a magyar műveltségi és nyelvi kör részei.


A KÁRPÁTMEDENCE NYELVE

A Tarihi Üngürüsz szerint a Kárpátmedencébe visszatérő Hunor és népe velük azonos nyelvű népeket talált.

E nyelv változott a Teremtés hajnala óta, de közel sem olyan mértékben, mint a későbbi keletű indoeurópai nyelvek, ahol két-három évszázad érthetetlenségig változtatott meg egy-egy nyelvet.

Nyelvünkben beállt változásokat Marjalaki Kiss Lajos, Orbán Balázs és egyéb néprajzosaink által feljegyzett régi folyó és egyéb földrajzi neveken keresztül mérheti fel az ember. (Itt természetesen figyelembe kell venni az idegen írók nyelvtorzításait.)

Ezek szerint megállapíthatjuk, hogy két fő nyelvi vonal simul meg egymás mellett mai nyelvünkben: az őslakosok magyar nyelve és a külvidékről visszaérkezők tájnyelve. Itt meg kell említenem, hogy a Szem családdal visszaérkezett nyelv képviseli hazánkban a szemere-sumir tájszólást, amint azt a Szem család alapította kolostorok, adományozó levelek szövegén át megismerhetjük. Itt a szemere tájszóláson van a hangsúly. Ha magyar nyelvi kapcsolatokat keresünk, mindig magyar nyelvi alapból kell kiindulnunk, hogy tévútra ne térjünk.

A tihanyi alapítólevelet András király látta el kézjegyével 1055-ben. Az itt található, latin szövegbe ágyazott magyar szavak: Tichon (Tihany), Fehéruuar. Hodo utu, Fehéruuaru rea meneh hodo utu rea a Folyamköz nyelvének emlékét viseli. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy ezeket a sorokat idegen papok jegyezték fel, s ennek megfelelően kell értékelnünk.

A tihanyi apátságnak adományozott húsz szőlőművelő, tíz halász, három csordás, három juhász, két kanász, két méhész, két szakács, két varga, két ács, ötvös, molnár, tímár, s a mosásra, konyhai munkára szánt parasztasszonyok, parasztleányok a Kárpátmedencében már ott talált őslakósság soraiból kellett, hogy kielégíttessék, s ezek a mesterségek egy magalapozott mezőgazdasággal rendelkező ország képét tükrözik.

A Halotti Beszédként ismert szöveg 1192 és 1203 között született. Keltezése korából a következő földrajzi nevek találhatók: Dunántúl, Pannonhalma, Boldva, Somogyvár, Deáki, Pozsony. Ezek a városok sem születhettek a IX. századi semmiből kiindulva erre az időre: letelepedett, sőt szervezett városi élet előfeltételei itt már századokkal előbb megvoltak. Pozsony megye különben is érdekes: Megemlítik Deáki falut, melyet István király adományozott 1001-ben alapított pannonhalmi bencés főapátságnak.

Az Ómagyar Mária siralom az 1280-1310 körüli nyelvet tükrözi:

Volék sirolm tudotlan.
Sirolmol sepedik,
Buol oszuk, epedek

.....

Vylág világa
Virágnak virága,
Keserűen kynzathul
Vos scegegkel veretül.
Oh nekem en fyon (!)
Ézes mézüül
Scegenül scepsegud wirud hioll
wyzeul....

Ebben kárpátmedencei gyönyörű magyar nyelv és verselés szülte sora, „világ világa, virágnak virága” kel életre.

Árpádkori nevek között ott szerepel Ősbő, Őskő, Csák, Bors, Aba, Elek, Torda és még számos más név is, melyek mai napig sem hatnak idegenszerűnek.

NYELVI  NYOMAINK NYUGAT EURÓPÁBAN

Nyugateurópa nyelvének 40 %-a nem indoeurópai eredetű, s ezeknek a szavaknak magyar nyelvi alapja nyilvánvaló. Ezek tárgyalása legalább tíz további előadás idejét emésztené fel.

De Árpád hazatérésével kapcsolatban meg kell említenem, hogy a Cornish törzsek is Gógmagógtól származtatják magukat. A Brit szigetek folyónevei (Don, Thames, stb.) magyar nyelvemlékünk. Egy Atillát messze megelőző korban, a trójai menekültek idejében már tudnak a hunokról a Brit szigeteken, s egy ott küzdő hun vezér után nevezték el egyik folyójukat Humbernek, egy másikat a hableány után Habrennek. Etele neve visszhangzik az angol nemesség atheling címében, ami nemeset jelent. E név hímnemű változata étheling, a nőnemű éthelu, s Etelközünk neve ennek visszfényében bővebb értelmet nyer.[39]

Tas neve számtalanszor fordul elő. Waddel a sumir hatásokat a főniciaiakkal hozza be a Brit szigetekre. Ezek között kiváló helyet foglal el Tas. Nevei között szerepel: Induru férfi istensége, Arkangyal, A Nap fia, Ia, illetve Jó fia, ugyancsak azonosítja Mardukkal, Illil-el és Adar-ral. Hívták még a földművelés védőszentjének, az Eke Szelleme, A Lándzsa és Eke Dasi-ja néven is. Jelképe öt kör. Első ismert ábrázolása Kr.e.3.000-ből származik, Tasia néven. Ugyan ezen név a gótok Eddájában Thiazi néven jelenik meg, s a Tuesday névben maradt fenn neve. E Tasia az életadó istenség megszemélyesítése.

Egy sumir litánia Tast így szólítja:[40]

„Oh fiam Tas, világ Ura!
Hatalmas hős, ki legyőzi a pártoskodást...
Gabonának vidítója, búza, árpa teremtője  !
Gyógynövények éltetője...
Égi szellemek (angyalok) irányítója
Sorsunk könyvét te írod meg...”

Kr.e. 3.000-ből származó főniciai pecsét kör-olvasata Tas, a pecséten szétterjesztett szárnyú Turul látható.

Kr.e. 2.000-ből származó érmén szétterjesztett szárnyú arkangyal minőségben jelenik meg Tasia.

Skóciában Tasc alakban maradt fenn neve, szellem jelentéssel.

Aberdeen város címerében kereszt és három gabonaszár van, a régi Tas kapcsolatok emlékeként.

Ugyancsak Aberdeenben volt még a század elején Szent Machar, vagy Szent Macher tiszteletére elnevezett székesegyház.

Koppány

Tar Szerind fia Koppány Bulcsú halála után a dunántúli horka törzs vezetője[41]. Nevének kapcsolatai, mint a többi vezéré is a honegyesítést messze megelőzik. Koppány, illetve Kupa neve az őskabar műveltség emléke, melynek jelképrendszerét összegezi a jól ismert bezdédi tarsolylemez. Elkötelezettsége nemcsak az őshon megszerzése, de az ősi, magyar műveltség és szellem megőrzése is. Elkötelezettségét életével pecsételte meg, s őshitünk első vértanúja. Feldarabolt testét kiszögezték elrettentésül Esztergom, Veszprém, Győr, és Gyulafehérvár várainak falára. Mégis, Koppány földjén — szülőföldemen — a Koppány víze emlékeztetett naponta reá, s szinte élő valóságként volt jelen mindennapi életünkben. Koppány Kupa neve szinte sorsszerűen az: élete az a kehely, mely ősemlékeink tárházává vált. A korábban említett kőkorszakbeli rajz Kupa nevét és szerepét hűen ábrázolja. Nem véletlen, hogy az ő földjén teremnek legdúsabban régmult életünk virágai, s táltos hagyományaink mai napig is élnek.


*

Álmos — Árpád — Koppány népi, nemzeti történelmünk nagyjai.

VII. századbeli kínai iratok népünkkel kapcsolatos tapasztalataik alapján a következőket mondják: „A kagán, mindig szent ember”. Az orkhoni feliratok pedig a következő intéssel szólnak hozzánk: a keleti türk nép csak addig élt, míg kagánja volt. Mikor ez megszünt „...a türk nép meghalt, elpusztult, semmivé lett. A türk nép helyén semmi szervezet nem maradt...”

Szívleljük meg ezeket az intéseket. Nincs a világnak egyetlen népe, melynek történelme oly hatalmas, mint a miénk. S ez a hatalmas múlt felelősséget is jelent. A Nap fiainak kötelessége segíteni a ma fertőben fulladó világ felemelkedését. De ezt csak úgy tehetjük, ha magyar szívvel, magyar lélekkel, magyar vezetés alatt, egymással összefogva állunk munkába. Ennek előfeltétele az, hogy

Árpád hazatérése után 1100 évvel végre mi is hazataláljunk, s a Kárpátmedencében felismerjük Isten adta őshazánkat, Magyarországot. Egységünk tudata itt kezdődik, s e felismerés jövőépítésünk záloga.

Hazánk felvirágoztatása mindnyájunk, minden egyes magyar kötelessége. Ígérjük meg, hogy mindegyikünk naponta legalább egy órát szentel népünk felemelkedését szolgáló munkában: csak ezzel az egy órányi idővel is csodákat teremthetünk, megérjük népünk sorsának jobbra fordulását, a reá váró történelmi szerepének kiteljesedését, s új magyar élet indul el őshazánkban, a Kárpátmedencében. S elmondhatjuk Sinka Istvánnal[42]:
 

A POR TEMPLOMA

Aranyos kupolájú új templomot
rakok a porszemekből
és oltárterítőnek elterítem benne
a rengő mezőket,
mikre varázsló újjam
rászövi a búzakeresztek arany testét,
és síkját annak a földnek,
ahol ma, holnap
s mindörökké csak a
kék Duna lesz ünnepi orgonája
a por temploma zsoltározóinak.

 
DELEJ

Csudadolgot látnak még az egek
egykor, ha a dombokat itt egyszer
kivilágítom majd új tüzekkel;

holt hamuk helyére
melegséget hozok.
Bámuló szemekkel jönnek az emberek,
lejönnek ragyogni oda a csillagok,
s jövendő sorsunkat megtárgyaljuk végre.
Sámán leszek én ott, aki táncnak ered,
aki csillagoknak pergeti a dobot.


ADJA ISTEN ÍGY LEGYEN!

***

Irodalom

Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia, Zajti Ferenc kiadása, harmadik kiadás Budapest, 1929

Ruffi Péter Bujdosó Nyelvemlékeink Móra Ferenc könyvkiadó Budapest, 1977

A Nyiregyházai Múzeum Atilla kincse megfejtési anyaga

Padányi Vérbulcsu

Dümmerth Dezső Álmos az áldozat, Panoráma, 1986

Katona Sándor Árpád, Az Ősi Gyökér és a Kőrösi Csoma Sándor Társaság Árpád tagozatának közös kiadása, Buenos Aires, 1977

Deér József Pogány magyarság, keresztény magyarság (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda könyvnapi könyve Szent István évében.)

Baráth Tibor A magyar népek őstörténete, Somogyi Zoltán egyesített kiadása, 1968

Marjalaki Kiss Lajos Úton a magyar őshaza felé, s Hajnóczi Sándor dr. A Nyugat fajtörténelmi tanai című bírálata. A Cél, megjelenik kéthavonként.

Vanished Civilizations of the Ancient World, Szerkesztette Edward Bacon, MacGraw Hill Company Inc. New York, London. Sulimirszki Egy valahai erős nép szétszórva a nemzetek között

Berze Nagy János Baranyai Néphagyományok, kiadja Baranya Vármegye Közönsége Pécs, 1940 Kultúra könyvnyomdai műintézet, Mayer A. Géza és Társai

L.A. Waddell The Phoenician Origin of the Britons, Scots and Anglo-Saxons. The Christian Book Club of America, Hawthorne, CA. 90250

Stamler Imre Milyen lehetett az ősi Somogyország? A Somogy Megyei Levéltár Somogy Megyei Pedagógiai Intézet kiadása Kaposvár, 1989

Lévai Béla Lakóhelyünk Józsa, Honismereti munkakönyv Debrecen-Józsa, 1996

Pap Gábor Hazatalálás „...az Úr 895. esztendejében...” Pódium Műhely Egyesület Debreden, Magyar Őstörténeti Kutató és Kiadó KFT., Bvudapest, Magános Kiadó Debreden, 1996

Geoffrey Ashe, Mythology of the British Isles, és Dawn Behind the Dawn, Trafalgar Square Publishing, North Pomfret, Vermont.

Fehér M. Jenő Középkori magyar inkvizíció, Editorial Transylvania, 1956

Benkő Lóránd Név és történelem, Tanulmányok az Árpád korról, Akadémia Kiadó Budapest, 1998

Erdélyi Zsuzsanna Hegyet háték, lőtőt lépék, Archaikus népi imádságok, Magvető kiadó Budapest, 1976

Geoffrey Ashe, Mythology of the British Isles, Trafalgar Square Publishing, North Pomfret, Vermont

 
*
[1] Itt az angliai Don völgyéről van szó, mely név ősnépeink közvetítésével került a Brit szigetekre.

[2]  Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia, XV. fejez

[3]  Waddell 60/l.ábra

[4] Waddell 61/A ábra

[5] Waddell 61. ábra

[6] Waddell 66. ábra

[7] Waddell 67. ábra

[8] The Sumerians, 298. old.

[9] L.A. Waddell, The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete), 9. old.

[10] Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia, II.35. old.

[11] Magyar Adorján Az ősműveltség, 98. old.

[12] Ipolyi Arnold, Magyar mythologia, 221. old.

[13] Magyar Adorján Az ősműveltség, Kun fejezet.

[14] Erdélyi Zsuzsa Hegyet hágék, lőtöt lépék, 452, 454 old.

[15] Pais Dezső fordítása Dümmerth közvetítésével.

[16] Katona Sándor Árpád, 25. old.

[17] Baráth 6.könyv 163 old.

[18]Ipolyi, I:208

[19] Tarihi Üngürüsz 110-115 old.

[20] Álmos az áldozat. 72,78. old.

[21] Benkő Lóránd a Zsombor, Zumbor, Sumber neveket szkítiából származtatta. Felhozza Huba ivadékát Szemerét, s megemlékezik a Scemera, Scemura nevekről, melyekben a Szemere és Szemura név tisztán jelen van.

[22] Szemere/kun indítékú a Don, Duna, az angliai Don és Thames folyók neve.

[23] Ézsaiás 10:9, II. Kir.18:34

[24] Baráth Tibor, VI:165

[25] A Nyiregyházai Múzeum kiadása, 63.old.

[26] A Tomaj nemzetségekhez tartozó Tonuzoba a kemeji részeken, az Abád révnél kapott földeket, ott is van eltemetve Benkő Lóránd kutatásai szerint.

[27] Dawn Behind The Dawn

[28] Gardezi szerint az alánok és a „kas” nép szomszédságában, a Kazkázus vidékén volt.

[29] Tarihi Üngürüsz

[30] 18. old.

[31] 18. old.

[32] szittya

[33] 37.old.

[34] Hegedűs György és Budge szótára.

[35] Ipolyi Magyar Mythologia

[36] Marjalaki Kiss Lajos, 912. old.

[37] Sulimirszki Egy erős nemzet...

[38] Az Ősműveltség, 213. old.

[39] Geoffrey Ashe, Mythology of the British Isles, Trafalgar Square Publishing, North Pomfret, Vermont

[40] Angol szöveg utáni saját fordítás T.Zs.

[41] Deér József,  91 old.

[42] Nagy utakról hazatérve, Delej, 17.old.,  A por temploma 12. old.


  Forrás:http://tomoryzsuzsa.weebly.com/a-heacutet-vezeacuter-neveacutenek-kapcsolatai.html

Ajánlotta: Ballán Mária


« Prev Next

Megnyitva 34612 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások