A finn-ugor népekkel való szoros kapcsolataink megállapításával a tudomány Géniusza csak egyik szárnyát bontotta ki. Az indiai ugorsággal, az indiai skitha-hun fajú népekkel való testvéri közösségünk kölcsönös elismerése és hangsúlyozása révén immár bontakozik a másik szárny is, hogy látszólagos mozdulatlanságból Twrán végtelen síkjai fölé emelje a szent Hungáriát!

Az indiai saját irodalom és az angol szakirodalom határozottsággal állapítják meg a turáni skytha-hun fajta népnek Indiában több mint 3000 eszetndőn át még az árják betelepülése előtt kezdődő — egészen a mai időkig lenyúló folytatólagos szereplését. A szakirodalom szerint ezek a turáni hinduk (a hindu itt vallást jelent) India nagyszerű templomtervezői és építői. India kultúráját, történelmét és művészeti alkotásait nem lehet eme népektől függetlenül tárgyalni, mivelhogy nem csupán egy idegen kultúrába való bekapcsolódásukról és abban történt esetleges felszívódásiról van szó, ellenkezőleg, a turáni (4.oldal) skytha-hun népek irányító, vezető szerepet vittek Indiában mindig.

Ezzel a kultúrával, ezzel a történelmi múlttal akarom szorosan kapcsolni a magyar öntudatot, ahogy azt dr. József Ferenc királyi herceg őfensége, az indiai Módi professzornak, a magyarok igaz, nagy barátjának, magyar nyelven megjelent egyik munkája bevezető soraiban oly találóan kifejezi:
„Aktív turanizmusra van szükségünk, olyan erős turanizmusra, amely átmenjen a magyar ember öntudatába és az eljövendő idők egyik alapvető ereje legyen. Nekünk, magyaroknak azonban nincsen pogány turanizmusra szükségünk, tehát a pogány turanizmust kereszténnyé kell átalakítani. A renaissanceban az olaszok, elődeiket és elődeiknek művészetét, vagyis a görög és római klasszicizmust támasztották fel és alakították át olasz renaissance-á. Ez az erős mozgalom átfonta az egész világot, így kell, hogy velünk is legyen: Merítsünk a klasszikus, régi turanizmusból, tegyük ezt gyökeresen magyarrá és így meg fogjuk alkotni az összes magyar erők renaissance-át."

Kiindulási alapom krónikáink ama határozott állítása, mely a magyar fajtát skytha-hun fajú népnek tudja és valja. A kapcsolat komollyá tétele céljából Indiában is kellett komoly támpontot keresnem egy oly népben, melyet a történelem is annak ismer és ma ők maguk is hún fajú népeknek vallják magukat. Módi professzor és más szaktudósok segítségével és az idevonatkozó jelentős irodalom révén ezt a népet a mervári „Mer" népben állapítottam meg. Az angol katonai hatóságok igen szives támogatásával végzett helyszíni tanulmányozásom alapján megállapíthattam a magyar fajtának a szóban forgó néppel sokban egyező fajiságát. Mervárának az a területe, ahol ez a fajta nép lakik, az indiai irodalomban „Magra", „Magara" néven ismeretes. A nép önmagát hun leszármazottnak tartja és úgy egymás között, mint kifelé a „Magra", Magara" népnevet használják. Nyelvük a rokonfajú „gujár" nép nyelvéből, a „márváriból" és a helyi úgynevezett „bhil" őslakók nyelvanyagából tevődött össze, megőrizve bizonyos saját, ősi szókészletet, amely a magyar ősi szókészlettel, jellegzetes tájszavainkkal egyező'. De egyező még a mondatszerkezet, ahol
is a legtipikusabb megfelelést találjuk.

Bemutatok egy-két szót a magara nyelvből: vár (vár), buda (öreg), kutaka (kicsi, halasvidéki táj szó), odu (odu), vár torna (vár tornác), vadony (vadon), pata (pata), gyalok (gyalog), uongy (úgy), baatur (bátor), mer (meredek), mi (5. oldal) (mi), eti (itt), csálé (csálé, előre), kupa (kupa), admi (ember), gyalok buda admi (megyek öreg ember), oz (ez), oz buda vara (ez öreg vár),

Vaganun jelentése: létezőnek lenni — egyenlő a magyar vagyok, stb. igével. Han viszont egyenlő a hindu gudsarati segédige alakkal. Vaganunhan a gyors kiejtésben vagunkh-nak hangzik. A magara nyelv dacára annak, hogy egészen az indo-aria nyelvcsaládhoz sorozható, mégis a nyelv igazi lényegében, a mondatszerkezetben, a gondolatkifejezés módjában rendkívül nagy egyezést mutat a magyar nyelvvel.

Eltekintve a birtokos viszonynak teljesen azonos kifejezésmódjától, jellegzetes azonos szerkezet pl. ez a kifejezés: „Az ország lakosaibóli ember", vagy a közülünk-i" kifejezés.

Vezető embereik, de különösen a bhim-i iskolaigazgató és a másod-tanító az általam rendelkezésre bocsájtott könyvekből azonnal hozzáláttak a magyar nyelv tanulásához, a két nyelv együttes ismeretével gondolván anyagot szolgáltatni egy magyar szakemberek által szerkesztendő „magari"-szótár és nyelvtan számára. Ez annál könnyebben lesz lehetséges, mivel az angol nyelv tanulása náluk elemi iskolai tantárgy. Ez a nép India egyik legderekabb és legjellemesebb népe. Ezt írja ugyanis róluk az angol szakirodalom. Egy öreg, 72 éves regősük, aki fönt a hegyek között — ahogy ő maga mondja — egy „odúban" lakik, remegő kézzel, de tisztán olvasható írással írta le a magyarral egyező „magari" szókat. Ősi magyar nyelven regét énekelt az udaipuri királyi házról. Az iskola növendékei késő esti órákig körém ülve, hallgatták tanítóikkal kis apró mondatocskákban folytatott magyar — beszélgetésünket.
Az igazgató, a tanító és növendékek egytől-egyig Magyarországba akarnak jönni, megtanulni, megismerni a magyar történelmet, a magyar nyelvet és a magyar jellemet. A mervári magari nép ősi hagyománya volt, hogy a fejedelmeik régen fehér emberek voltak. Ezért nem tűrték, hogy a rajputok vagy más fejedelmek uralkodjanak rajtuk. A nagy rajputána kellős közepén teljesen független országot alkottak, mindaddig, míg 100 év előtt a fehérfajú angoloknak meg nem hódoltak. Az angol hadsereg java katonaanyagát ma ők alkotják.

Az indiai és az angol irodalom a mervári magari népet nem tekinti külön törzsnek, csupán az úgynevezett gujár-hun nép legjelentősebb ágának. A gujár szó „gulyást", pásztor- (6. oldal) népet jelent s számuk 11 millió. A gu járat vidéki, ugyanúgy a kathiavári fejedelmek jórésze gujar-hun. A porbandár-i fejedelem a magari ágból való.

A barodai, hótai és bundi-i fejedelmek és népeik szintén gujarok. Ennek a népnek a magyarral való legjellegzetesebb faji egyezését Ahmedabád főváros körül, Kótában és az Ahmedabádtól 90 km-re, az Abuhegy lábánál fekvő ősi települési falvakban, így különösen Dsongrálban találtam.

Dsongrálból odalátni az Abu-, azaz Ar-buda-hegyre, az indiai istenek Olimpuszára. Az itt épült templomokot és fellegvárat 1000 évvel ezelőtt gujar-hun fejedelmek és tervező művészek építették. Az egyik márványtemplom, amelyben 52 kupola és 200 különféle faragású márványoszlop van, annakidején 375,000.000 pengőbe került.

A mervári úgynevezett „Mer", illetve „Magari" nép egy másik ága az udaipuri fejedelmi ház és népe. Ez a fejedelmi család india legelső uralkodóháza. Az udvar felkérésére egy előadást is tartottam Udaipurban. Előadásom címe volt: „Az udaipuri fejedelmi ház rokoni kötelékei az ősi turáni, az indo skytha és hun fejedelmi házakkal!" Eljövetelemkor a fejedelem monogrammjával ellátott arany dobozzal ajándékozott meg. A doboz az indiai ötvösművészet remeke.

Úgy az udaipuri, valamint a többi fejedelmek és udvari embereik, akikkel módomban volt találkoznom, nagy érdeklődéssel viseltettek a magyar ügyek iránt. Ismerték politikai helyzetünket, kérdezősködtek a közeljövő eshetőségeiről; érdekelte őket a magyar kereskedelmi produktum, a mezőgazdaság nívója, állattenyésztésünk eredményei s terményeink minősége. Gyógyfürdőink berendezését és a klimatikus viszonyokat kérdezgették még ki apróra.

Az udaipuri hatalmas fejedelem területén, szinte megközelíthetetlen hegyek között fekszik az úgynevezett barolli-i templom-csoport és az ott áthaladó Csambal folyó partján épült pompás bhainsrori vár és ősi város. Erről az ősi templomról azt mondják az írások, a márványfeliratok és a helyi hagyomány, hogy kb. 1000 évvel ezelőtt itt tartotta esküvőjét az udaipuri fejedelem Allata nevű fia, ahogy a feliratok mondják, Harija-devi-vel, a csodás szépségű hun leánnyal. A menyasszonyi ajándék a templom-csoport átellenében a Csambal folyó magas sziklapartjára épült Bhainsror város és az ottani vár volt. (7. oldal)

A templom mellett még ma is láthatók az úgynevezett hun kastély nagykiterjedésű romjai. A helyi hagyomány szerint, amit a bhainsrori raja maga közölt velem, a kastélyt még Mihirakula fehér hun király, India Atillája építette.
Nem messze van ez a hely Gvaliortól, ahol Mihirakula hun fejedelem városa terült el a Kr. u-i Vl-ik század elején, ahol atyjának, Toramánának, a „nap-királynak" tiszteletére emelték a ma is látható „Nap-templomot", amelynek márványba vésett dedikációját a lahorei múzeum őrzi.

Az udaipuri prine és az udaipuri régészeti múzeum igazgatója még maga sem látta a barolli-i templomokat. Le akartak mindenképen beszélni a veszélyes útról. Hivatkoztam az eddig megtett 8000 kilométer útra. Végül a fejedelem engedett.
A múzeumigazgatóval s szolgákkal, majd a kótai fejedelem által rendelkezésre bocsátott 6 teve, 2 csendőr és 8 katona kíséretében, három idegen országon keresztül haladva, — eljutottunk vissza az udaipuri fejedelem területére, hogy egy soha el nem felejthető igazi fejedelmi élményben legyen részünk, ugyanis éppen odaérkezésünk idején tartotta esküvőjét a bhainsrori raja egy Mervárából hozott fejedelmi származású leánnyal, ezer évvel ezelőtti ősi szokásokkal és feledhetetlen pompával.

Ezekkel a skytha-hun fajta népekkel való történelmi kapcsolatainkat — a történetírás tanúsága mellett — igazolja 1. az antropológia, 2. az etnográfia, 3. az egyenlő népművészeti elemek, 4. a közös szókészlet gazdagsága, 5. a nép tánckaraktere és 6. a magyarral azonos jellegű muzsikája.

A magyar fajtával közel rokon, India földmíves népét alkotó jat-okra és a közel 100 milliót kitevő indiai ősi ugor és skytha fajú népek ismertetésére most nem térhetek ki. De meg kell emlékeznem a nagyszerű parszi népről, akik a Kr. u. VII. század óta, tehát 1200 éven át indiai települők s ma India pénzfejedelmei. A sajtó, a bank, a kereskedelem az ő kezükben összpontosul. Vallásuk a Zarathustraizmus. A hunok ösvallását reformálta Kr. e. 1000 körül Zarathustra. Ez a Zarathustraizmus. Ebből merített hajdan India, a görög filozófia (Pythagoras és mások) s a babilóniai fogság idején az ótestamentum népe és Fechnereri át a modern filozófia. Hatással volt az islam vallásra és a manicheizmusra. Ma a kereszténység után legértékesebb monotheista vallás. Az ősi túrán egy része és a turániakkal egy testvér iráni nép (településük szerint irániak, de nem árják), — azután a médek és a perzsák, majd (8. oldal) Kaniska idején az indoskysthák egy része és ugyanúgy Mihirakula idején a fehér hunok népe, — nemkülönben az ősmagyarság skytha-hun fajú népeleme, akiket az indiai és iráni népekhez testvéri kötelék fűzött, a Zarathustraizmust, illetve
ennek bizonyos árnyalatát vallotta hitének.

A parszi nép (a parszi itt épp úgy, mint az islam, vagy a hindu, vallást jelent csupán) 15—20 százaléka ősi turáni, illetve iráni eredetű. A perzsa származású zarathustriánusokkal az egy ugyanazon vallás révén kapcsolódtak egybe.

Módi professzor a parszok nagynevű tudósa, 4 évvel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásai alkalmával kétségtelenül igazolta a turáni magyar fajta és az iráni parszok testvéri kapcsolatát. Ennek kimélyítése volt a célja az indiai Naosáriban és Bombayban tartott négy előadásomnak, amely előadások témáival a legnagyobb angol lapok igen bőségesen és a legnagyobb szimpátiával foglalkoztak, részletesen közölve a parszoknak egy Indiában létesítendő magyar kutatóintézet megalapozására irányuló megajánlását is. Az idevonatkozó jegyzőkönyvet Ludwij Jenő indiai konzulunk által hitelesíttettem.

A megajánlás szerint a Bombayban létesítendő Magyar Keleti Kutató Intézet céljára, egyelőre 2—3 tudós részére, a parszok ingyen lakást biztosítanak, az ellátáshoz pedig gyűjtéssel járulnak hozzá, intézeteik ingyenes látogatását biztosítják, ugyanúgy a tudományos intézetek szabad könyvtárhasználatát.
A maguk költségén szanszkrit és más szakból előadó professzorokat rendszeresítenek, alapját vetve meg ezzel a fokozatosan kiépítendő indiai bombayi Collegium Hungaricumnak. Magyar kormányunk hozzásegítésével c/. az intézet az ügyhöz méltó keretek között kezdhetné meg működését Indiában.
Az angol kormány részéről is messzemenő támogatásban részesülnénk. A magvar kultúrpolitikai körök talán már foglalkoztak is ezzel a kérdéssel. A megértő magyar intelligencia ebben a kérdésben örömmel venné tudomásul a mielőbbi megvalósítást.

A parszi nép keresi a lehetőségét a régi rokoni kapcsolatok megerősítésének. Nagy a, szimpátiájuk a magyarok iránt. A parszik dedikációval ellátva ezüst kegyszereket küldöttek általam Budapest múzeumának.

Medgyaszay István egyetemi tanár magyar pantheon tervét, ha, már nem tudják a bombayi Malabári-hegyen felállítani, az építendő bombayi parszi múzeum homlokzatába óhajtják (9. oldal) beépíttetni. Bombay parszi előkelőségei búcsúcsokrot hoztak hajómra, a parszi nép meleg barátságáról biztosítva a nekik oly igen szimpatikus magyar népet. Megbíztak Zarathustra életének megírásával — az indiai iskolák részére és felkértek a Bombayban javaslatomra megépítendő parszi múzeum kultúrhistóriai vonatkozású tervének az elkészítésével. A vonatkozások felölelnék Túrán és Irán párhuzamos történelmét, kulturális néprajzi és művészeti vonatkozásait, ahol a magyar anyag részére külön termek állanának rendelkezésre.

Indiával kiépítendő művészeti kapcsolataink megteremtésére viszont jó alkalmul kínálkozik India egyik számottevőbb műgyűjtőjének és neves kritikusának megajánlása. Ugyanis még Calcuttában megállapodtam Ajit Ghosh műgyűjtő és kritikussal, hogy értékes és gazdag miniatűr festménygyüjteményét, kiegészítve India modern művészeti anyagával, ez év szeptember és októberében hozza el Budapestre kiállítani, amikor is 3—4 előadást tartana vetített képekkel India művészetének kialakulásáról. Egyidőben kiállításra kerülhetne a bombayi művészeti főiskola növendékeinek a tanítás és fejlődés menetét feltüntető rajz- és festménygyüjteménye. Egyidőben és pedig ezévi augusztus és szeptember hónapokban kiállításra kerül az Iparművszeti Múzeumban az általam Indiából magammal hozott néhány száz darabból álló etnográfiai anyag is és pedig vonatkozó szakkönyvek, fejedelmi és népi viseletek, művészeti és más vonatkozású dolgok rendszeres történeti és kultúrhistóriai háttérbe állítva.

*

Hogy mi haszon háramolhat mindebből Magyarországra?
A bekapcsolódás India történelmébe és kultúrájába a magyar nép lelki megújhodását jelenti. Öntudatot és bizalmat önt a jövő küzdelmeibe, amelyből Magyarországnak győzedelmes harcosként kell kikerülnie. Dr. Módi indiai parszi professzor itt időzése alkalmával, a megcsonkított ország térképét szemlélve, mondotta:
„Magyarországnak nemcsupán az a végcélja, hogy elvett területeit visszaszerezze, — ez a nemzet, Magyarország sokkal többre hivatott, nyújtani Európának azt keleti kultúrát, amely az elsajátított nyugati kultúra mellett mint plusz mindig sajátja maradt a magyarnak. De éppen ezen plusz révén, amelyhez nagyszerűen simul a minden kritikát elbíró elsajátított nyugati kultúra, — van és lesz nagy hivatása kelet turáni népei között." (10. oldal)

A negyedik nagy keleti konferencia, amelyen dr. Módi elnökölt, egyik főfeladatául tűzte ki a hun-kérdés alaposabb tanulmányozását Indiában. Ugyanis az így nyerendő új meglátások és megítélések szemszögéből az indiai történetírás a réginél sokkal komolyabb alapokra lesz helyezhető.

Idehaza néhai Márki Sándor dr. egyetemi tanár hangoztatta sokszor, — és pedig a hun-magyar azonosság roppant fontosságú tényének hangsúlyozása érdekében, hogy: „A hunokkal és hun-fajta népekkel foglalkozó irodalom középpontját itt Magyarországon kell kiépíteni."

A legkomolyabb indiai és angol szakirodalom megállapítása, hogy India kultúrájának java értékeit, az ő kifejezéseik szerint a turáni skytha- és hun-fajta népek produkálták, évezredes indiai térhódításaik és uralmuk idején. A „barbár" szó az indiai irodalomban „nomádnépet" jelöl. Ebben az értelemben elfogadható ez a jelző. De amikor viszont a nyugat által „barbárnak" nevezett eme hun nép megpihenhetett kissé, a márványtemplomok olyan csodáit alkotta meg, amelynél magasztosabb és fenségesebb csak a csillagos égbolt.

Ezzel a kultúrával és ezzel a néppel érdemes keresni a kapcsolatot. Még az se szükséges, hogy a skytha-hun népekkel való azonosságunkat mesterségesen szőjük bele a magyar históriába. Anonymus krónikájában ez van írva: „A magyarok nagy-vitéz és a hadiküzdelmekben nagy-hatalmas nemzete eredetét a skytha nemzetből vette, melyet tulajdon maga nyelvén Dentmagyarnak neveznek." Kézai krónikájában azt olvassuk: „Árpád vérsége a többi skythiai törzsek fölött kiváló méltósággal volt felruházva . . ." Márk krónikájában viszont az van írva, hogy „Atilla fia bírta rá Ázsiában a skythákat, hogy újra térjenek vissza Pannóniába . . . A székelyek a hunok maradványai, kik a többi magyarok visszajöveteléig Erdélyben maradtak." Ennek az azonossági tudatnak a magyar köztudatba újból való bevitele a magyar irodalom és művészet nagy és szép feladatául kínálkozik. Viszont az indiai gazdag irodalom átültetésével közelebbi alkalom adódik, hogy a magyar őstörténelem kiépítése komoly lépéseket tegyen a helyes irányban.

Az Indiában nagyon megbecsült Körösi-Csoma Sándor mondotta: „Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom, az ős indiai kultúra tárházában." (11. oldal)

Pékár Gyula ő excellenciája ez év tavaszán Olaszországból hazatérve, beszámolójában az olasz megújhodásra célozva, a következő meggyőződését szögezte le: „Olaszország most éli megújhodását. Ennek a megújhodásnak nagy apostola Mussolini, aki csupa ősrómai gondolatot támaszt fel és ápol s ezek a gondolatok mindenkinek a lelke mélyéről fakadnak. Mussolini a legmodernebb ember a föld kerekségén. Ugyanekkor a dicsőséges római multat ébresztgeti. Ha nemzeti megújhodást akarunk, akkor nekünk is a régi multunkból kell erőt fakasztanunk, mert csak a nemzet legmélyebb valójából táplált eszmék lehetnek életképesek."

A múltból fakasztott történelmi és kulturális kapcsolataink mellett némi politikai haszon is háramolhat reánk India rokonnépei részéről. Hogy egy dolgot említsek csupán: A patialai fejedelem népe túlnyomórészben skytha, jat és gujarhun, akiket egy, az indiai hadsereggel foglalkozó igen elterjedt angol katonai szakkönyv egyenesen a magyar fajtával és pedig a skytha-magyarokkal azonosít. A szóbanforgó fejedelem Indiát képviseli a Népszövetségben. Múlt ősszel Budapestre jött, itt gróf Apponyival akart találkozni. Ez magában véve kicsiny dolognak látszik, de még komolyabb lehetőségek százai kínálkoznak, amikről egy indiai erős kapcsolat megteremtésével hamarosan szó lehet. Indiai az egyik helyes orientáció, ahol nemcsak hogy szeretettel és megértéssel várják a magyar közeledést, de ahonnan igen sokat, a legtöbbet várhat a Magyar-feltámadás.

Az eredeti PDF akta A szerző huszonkét eredeti felvételével (A KÉPEK UTÁNNYOMÁSÁNAK JOGÁT A SZERZŐ FENNTARTJA.