Mongolok kulturtevékenységet még legújabb korig sem fejtettek ki. Ahol őseink helyére kerültek, mint pl. Turkesztanban, mindenütt ki fejlett műveltség kört pusztítottak el2. Kulturtevékenységünknek hiánya lesz oka annak, hogy a finn-ugor elmélet utódjára a mongoloid nevet is reánk ragasztottak. Hunfalvy (Hunsdorfer), Budenz, Hóman óriási tekintélyre tettek szert és korlátlan intézőivé váltak tudományos életünknek. Ki mást állított elbukott, nem kapott nyomdát és nem juthatott tanszékhez, így tudósaink egymással vetekedve rombolták a magyar múltat. A nagyközönsség pedig elkáprázva azoktól a fényes állásoktól, melyeket a rombolók betöltöttek, követőikké váltak. Figyelmük a legkisebb részletre is kiterjedt. Annak kimutatására, hogy semmit sem érünk, hogy mindenben visszamaradtunk a nyugat mögött, írják pl., hogy csak a 12-ik században fogtunk ahhoz a rendszeres erdőirtáshoz, melyet nyugatiak már a 9-10 századokban végeztek. Lássuk mit ír ilyenekről egy jezsuita történész, ki hozzá német is: Nagy Károly halála után olyan tudatlanságba süllyedt Európa, hogy már azt is elfelejtették hogyan kell lakházakat emelni, egész lakóssága földönfutóvá vált, megszűnt a magántulajdon és mikor újra konszolidálni kezdtek a viszonyok, vagyis a 10-k században, még olyan sem akadt, ki az egyházi birtokok helyét megjelölni tudta volna4. Leghűbb képét birtokviszonyoknak családi iratok nyújtják s azokat legjobban genealógusok ismerik. Lássuk mit ír a német genealógusok legújabb könyve: Megszűntek írásba foglalni még a legfontosabb jogi aktusokat is és 738-tól még urbáriumok lefektetése is megszűnt. Németeknél az írásbeliség csak a 12-k században kezdődik újra, de teljessé csak a 13-ik században válik. A közbeeső időben uradalmak alakultak, erdőterületekkel, azokon irtásokkal. Komoly formában az úrbéri viszonyokat csak a 13-k században kezdték újra rendezni5

Mit jelent mindez? Azt, hogy nemcsak az írás ismerete szűnt meg, hanem azt is, hogy nem létezett magyar történészeink által állított rendszeres erdőirtás, az irtás csak az erdő sűrűjébe menekülésből állott, rablók elöl, minden céltudatosság nélkül. Jelenti, hogy a bekövetkezett rablóvilágban megszűnt a külombség az úr és szolba között, különbséget egyedül a nyers erő teremtett és urak, hatalmasok, birtokosok más napra szolgákká váltak amint akadt hatalmasabb ki őket vagyonukból ki tudta forgatni. Vagyis az erdőirtást kizárólag a védekezés hozta, hogy azt azután történészeink kulturtevékenységnek állítsák.

Mindezekkel szemben csak azt a komoly tényt tudjuk leszögezni, hogy Európa nomád állapotának csak honfoglalásunk vetett véget, hogy honfoglalásunkkal kezdődik az építkezés tudományának újra éledése6 és hogy Kálmán királyunk (1095-1116) megelőzte korát midőn elrendelte az írásbeliséget, végül, hogy rendszeres erdőirtások első nyomára hazánkban lehet találni7.

Ez csak példa a sok közül, azonban se vége se hossza az ilyen bizonyíthatóan hamis állításoknak, melyek azután természetesen szembehelyezkednek krónikáink állításaival, mire azokat diskreditálták! Annak pedig eredménye, hogy mai napig nem tudták megírni néhai felvidékünk múltját. Nem is foglalkozik múltjának még ismert részleteivel sem Hóman könyve. Nem foglalkozik, mert az ismerteket nem lehet abba illeszteni miket ír.

Ezek után nem csodálatos, hogy Hóman azt sem említi, hogy a nyugati források Pannóniában két honfoglaláskori Magyarországról írnak, egy régiről és egy újról. Pedig ezekről a nyugati és hazai forrásokon kívül az egykorú nagy császári történész, Bíborban született Konstantin is megemlékezik midőn a Kárpátmedencében két szomszéd “türk” birodalomról ír honfoglalásunkkor. Egyik a lengyel hegyektől terjedt lefelé meddig valaha Szvatopluk birodalmának északi határa ért, a második ott kezdődve haladt lefelé a horvát hegyekig. Az újonnan bejöttek, kik honfoglaló őseink, úgy szétverték a morva birodalmat, hogy egy lakója sem maradt helyén s ezek egyik része a régen ottlakó türkök közé menekült.[8Sz.]9

Hogy ez a honfoglalóktól már ottalált, úgy nyugati mint keleti forrásokban szereplő “türk” nép régen ott élt, bizonyítják archaeológiai leletek, melyek között egyetlen szláv eredetűre sem lehet találni, csak turánira10, továbbá ősi szlávokat megelőző, magyar személy, község, folyó hegy és dűlőnevek11, az erdélyi székelyekkel közos diszes kapuik, épületformáik12, melyeknek mására, Székelyföldon kivül csak a Kaukázusban találunk13 és melyeknek folytatásai körfolyosós városi házaink, azután az a feszes lovasnadrág, zsinóros menték, melyekkel a mai hatalom a legszebb turisztikai írásait díszíti, találunk ősi jogon nemes községekre, melyeket a “Vágvölgy székelyei”14 laktak. Ezeknek egy része egyéni birtokhoz jutva “valódi nemes jobbágyok fiai”15 elnevezést kapta, hogy elődeivé váljanak az arra a vidékre jellegzetes “hétszilvafás” nemeseknek. Es bár fajunk lakta azt a területet is, magyarul is beszéltek, mégis határuk az egyedüli, mely felé Árpád erődítményeket emelt16. De ezek az északi “türkök” is védekeztek déli szomszédaik ellen, vagyis ugyanúgy Szvatoplukkal mint honfoglaló őseinkkel szemben. Karácsonyi János tudósunk, hazánk szentistvánkori határaival foglalkozva, olyan védvonal múltjára talált, mely dél felé fordulva, a Kiskárpátoktól Máramarosig terjedve, pontosan egybeesik azzal a vonallal, mely felé Árpád észak felé forduló várait emelte17. Úgy krónikáink mint egykorú levelek pedig megemlékeznek egy területről, mely csak Géza fejedelem idején csatlakozott az országhoz18, mely nem lehet más, mint ez az északi terület. Ez a csatlakozás azonban akkor még csak hadászatilag történhetett, mert fejedelme még sokáig megmaradt s bár azt IV. Béla legyőzte és elfogatta19, még azután is önálló maradt, Nyitra és Turóc között az a bizonyos tag, mely Oszlánytól északra alkotja Nyitra különös fejét20. A teljes királyi szuperioritást erre a területre csak Nagy Lajosnak sikerült kiterjesztenie21; mi volt időközben?

IV. Béla rettenetes nyomora ellenére, a tatárjárás okozta zavart arra sietett használni, hogy Znió várát emelje22. Ezzel azt a bizonyos területet, a már létezett Árva, Szklabina, Blatnica meg Nyitra és ugyanakkor emelt Gymes várakkal harapófogó közé fogta23. Minden oka megvolt ilyen óriási készülődésre. Ott állt közöttük, a Zsiár-Sár hegy tetején az egész világ legnagyobb alapterületű magoslati vára, a turóci Visegrád, l/3-addal nagyobb a hires biharinál, annak ellenére, hogy ez utóbbi síkvár volt24.

Míg nem oldottuk meg ezeket a rejtélyeket, honfoglalásunk történetét nem mondhatjuk tisztázottnak.

Amíg néhai felvidékünk magyar múltjáról történetírásunk egyetlen szóval sem emlékezik meg, magyar folkslorjával egyetlen könyvünk sem foglalkozik, a Dunántúlnak szláv múltját állandóan emlegetik.

Bizonyítékuk reá kettős. Egyik a Pribina vitairat tartalma25, a másik a Balatonnak neve. Mindkét bizonyítékot, a dunántúliaknak beszédjében levő néhány szlávos hanggal támasztják alá.

A salzburgi püspökségnek egy névtelenje jogai védelmére vitairatot szerkesztett. Értéke nem nagyobb bármilyen más, fele érdekében írt ügyvédi iratnál, fényt vet azonban mégis Pribina kilétére és a püspökség irányára. Hogy megtagadhasson minden szláv működést hangsúlyozza hogy azon a környéken soha senki más mint Pribina nem tevékenykedett s hogy tevékenységének nagyszabásúságát, meg hogy rajta kívül más szóba se kerülhet állíthassa, felsorol hetet havat, így többek között Szombathelyet is. Ha ez igaz lenne, Nagy Ottónak nem kellett volna 5 pápai bullát hamisítania ahhoz, hogy igényt emelhessen püspöke számára ottani főpásztori jog gyakorlására, mert hiszen Pribina jogán püspökei már azt gyakorolták volna. A vitairatot G. H. Pertz, Monumenta Germaniae Historica, Scriptorrs XI. Kötőében közli. A 11-ik oldalon áll, hogy Pribina Salában lakott. Sala evidenter Zala, azonban f. 54 jegyzet alatt Pertz megemlíti, hogy az eredeti írásban Sana áll, mit csak a szlóvén Kopitár közlésére javított át Salára. Sana pedig folyó Karintiában és ha Pribina élő valóság is, zalai uralma már nem az, mert hiszen fia, Kozil Karintiában, vagyis a Sana folyó partján uralkodott, anélkül, hogy bármikor is igényt emelt volna a Dunántúlra, mit pedig nem mulasztott volna el, ha atyja ott élt volna[26Sz.]27.

Pribina és fia, Kocel körül nagy szláv, Nyitrához fűződő mondakör alakult. Kezdődik az avar Teodor – Ábrahámmal. Bár Nagy Károly történészei megírják, hogy az avarokat mind átvetette a Dunán28, így Nyitra környékén már azért sem maradhatott közülük, mert odáig az avar birodalom sohasem terjedt, mégis azt írják az érdekeltek, hogy Teodor vezetése alatt onnan érkezett egy visszamaradt csoportjuk Nagy Károly elé. Ezt az állítást kizárólag arra alapítják, hogy ezek szláv szomszédságot emlegetnek.

Azonban tudjuk, hogy az avarok a Karst környékére vonultak, Bíborban született Konstantin pedig megírja, hogy egy részük a horvátok között talált új hazára29, vagyis Dalmáciában s onnan jöve is szláv szomszédságról azért beszélhettek, mert úgy a szlovének mint horvátok szlávok voltak.

A nyitrai szlávság létét és múltját egy 871 évi, a bajorok meg karintiai szlovének megtérését ismertető krónikára alapitják. Abban szerepel először néven nevezve morva fejedelem, Mojmir. Írja 830-ról, hogy szomszédságában Pribina uralkgdott, ki bevezette a kereszténységet Nyitrára30. Pribina azonban nem maradt Nyitrán, hanem átköltözött Karintiába, mire Mojmir örökébe lépve, a Tájónál kezdődő birodalmát a Garamig terjesztette ki. A frankok (németek) azonban nem tudtak sem az ő sem rokonainak uralmába belenyugodni. Mojmir ellen unokafivérét, Ratislavot segítették a fejedelmi trónra, az ellen másik unokafivérüket, Szvatoplukot. Úgylátszik nem rendelkeztek több unokafivér felett, mert Szvatopluk ellen már maga a császári trón örököse, Karlmann szállt harcba. Nemcsak legyőzte, de fogságba is vetette, minek ellenére a fellázadt morvák ellen őt küldték egy tőlük felállított német hadsereg élén. Szvatopluc pedig azzal vált morva fejellemmé, hogy a rendelkezésire bocsátott német csapatok tisztjeit orvul legyilkoltatta és átállva a morvákhoz, a vezetés nélkül maradt németeket halómra ölette.

Ennek a szláv múltnak baja, hogy egyetlen olyan adatot sem tartalmaz, melyből a szereplők kétségtelen szlávsága kitűnne, inkább olyanokat, melyek cáfolják. Mert még a morva szónak említése sem bizonyítja. Népnevek elírása nyugatiaknál annyira gyakori, hogy csak más adatokra támaszkodva válhatnak bizonyítékokká. Tudjuk például jól, hogy nyugatiak mai napig sincsenek nagyon tisztában azzal, hogy létezik egy Magyarország, és kiben él is halvány sejtése sincs tisztában azzal hol fekszik. Franciaország számára valóságos reveláció ha valamely véletlen folytán arról értesül, hogy az nemcsak egy jelentéktelen része volt Ausztriának, mely önállóságát csak a trianoni békeszerződés nagylelkűségének köszönheti. Hogyan tudhattak volna akkoriak egy Fekete Magyarországról! A morva birodalmat Nagy Karoly létesítette, így nyugati krónikások tudtak róla, de mert nem vettek tudomást arról az ősi, honfoglalást megelőző Magyarországról, mely csak honfoglalásunkra jutott a megkülönböztető “fekete” jelzőhöz 31 , az ugyanúgy olvadt a morva elnevezésbe, mint a modem időkben Magyarországé Ausztriaiba. És ha nem következtek volna Morvaország felállításáért, kalandozásoknak elnevezett büntetőhadjárataink, honalapításunknak legcsekélyebb nyomára sem lelnénk nyugati krónikákban.

Egyedüli mi kétségtelen, hogy valóban folyt vita szláv liturgiának bevezetése érdekében. Célja volt a mai Ausztria morva lakósságának meg Karintia szlovénjeinek kiszakítása német uralom alól. De hogy ez morva érdekből történt volna, arról nem maradt adatunk és valószínűtlen. Morvaország német alkotás volt, mely semmiféle államiság felett sem rendelkezett, így maradt a németségnek akarat nélküli kiszolgálója. Egyedüliek kiknek érdekében állott a német kezekből őket kiszakítani, a “fekete” magyarok voltak.

Az egyes szereplők indítóokainak vizsgálata jobb eredményre vezet minket.

Mint mondtam, Nagy Karoly a morva birodalmat az ellen az ország ellen létesítette, melyet nyugati krónikák “Fekete Magyarország”-nak neveznek, vagyis Tudun országa ellen32. Természetes, hogy Nagy Károly mint utódai a sajátjaikat pártolták s így üldözték a “feketéket”. Ha morvákról tudtak és beszéltek is írásaik, beszélnek hercegeikről, nevét azonban egynek sem említik. Mi arra mutat, hogy ezek a “hercegek” csak alkalmi vezetők, kirángatott szereplők voltak. És ezek közül az ismeretlenek közül feltűnő Kocel, kit a németek üldöznek lett volna morva! Egy Kocel ki már állandó fejedelem! Az lett volna szláv? Lehetetlen! Másképp úgy ő mint rokonai élvezték volna a németek pártolását. Ahelyett azonban nyomták és visszaszorították meg állandóan börtönbe vetették őket. Ha Kocelék morváik közé tartoztak volna, mi sem természetesebb hogy őket használták volna fel a morva birodalom megszilárdításához, ahelyett azonban állandóan egymás ellen uszították őket és állandóan ürügyeket kerestek beavatkozásra. Miután pedig a németek pártolták a morvákat, egy morva Szvatopluknak semmi oka sem lett volna németeket lemészároltatni, sőt! Ugyanilyen érdek azt is kivonta volna Szvatopluktól, hogy pártolja és védje a német papokat. Ahelyett azonban Viking püspökkel közösen, kiüldözte őket. Vagyis Viking püspök sem volt, ahogy állítják, szláv. Továbbá egészen hihetetlen, hogy a fellázadt morvák ellen egy önállóságra vágyó morvát küldtek volna leverésükhöz Szvatopluk személyében. Németek akarták volna segíteni Szvatoplukot olyanhoz mi ellen küzdöttek? Szvatoplukot csak abban az esetben küldhették morvák ellen, ha ő nem volt az, hanem olyanok közé tartozott kik ugyancsak a morva nagyság ellen voltak és ebben találkoztok a német érdekekkel. Ilyenek pedig csak a “fekete” magyarok voltak.

Még jellegzetesebbek a Pribinára vonatkozó adatok.

Szvatopluk unokafivére, Ratiszlav 863-ban Konstantinápolyhoz fordult szlávul beszélő térítőkért. Erre III. Mihály császár egy görög testvérpárt, Cyrilt és Methódot küldte hozzá. A salzburgi érsek féltve a német hegemóniát, mikor Methód belépett Pribina birodalmába, láncra verette és börtönbe záratta, VIII. János pápa közbelépésére azonban szabadon bocsátotta33. Látjuk, hogy a pápa még a német érzület megbántása árán is mennyire ragaszkodott szlávjaihoz. Azoknak nem volt sem akaratuk, sem önállóságuk, így a közelebbi egyházhoz, a nyugatihoz csatlakoztak és nem a keletihez, mi kedvesekké tette őket.

Es ezzel az egyházmegye kettévált, egy németre meg egy szlávra. A vonatkozó vitairat abból született, hogy a szláv püspökség a mai Ausztria területére is igényt emelt. Az volt az akkori Morvaország, így lakói szlávok voltak. Nem tudván Salzburg érvül a lakók nyelvét felhozni, tolta előtérbe Pribina személyét. Ezzel azt domborította ki, hogy ahhoz a területhez azért nincs joga a szláv püspökségnek, mert ott nem szláv térített, hanem olyan idegen, ki azt nem szlávok, hanem németek számára tette. Ha Pribina német lett volna, a vitairat nem mulasztotta volna el érvei között azt is felhozni. Ha szláv lett volna, akkor még több oka lett volna azzal foglalkozni. Tette volna, hogy valamilyen érveléssel élőre megdöntse a szláv oldalnak, ebben az esetben kétségtelenül várható érvelését. Ha nem hozta fel, az is bizonyítja, hogy Pribina nem volt szláv.

Vajon mi volt Pribinának valószínű szerepe? Egy csapással két legyet akart agyonütni. Behelyezkedve abba a német nationalizmusba, mely ellen fordult a pápá, akarta a németséget azzal gyengíteni, hogy az annak annyira aláfekvő szlávság ellen fordult. Vagyis ugyanazt próbálta, mit a honfoglalók sikerrel alkalmaztak úgy Leó görög császár mint Arnulf német császárral szemben. Hogy önálló birodalomra vágyott-e vagy pedig csak beakarta illeszteni a morvákat a "feketék" birodalmába határozottsággal nem tudhatjuk.

Ezekről a nyitrai magyarokról Névtelenünk is megemlékezik. XXVII. fejezetében Írja: "S Árpád vezér nemeseinek tanácsára és kérelmére, a Nyitra vidékéről hozott hűtleneknek, előbb tőlük esküt vévén, különböző helyeken földeket ajándékozott, nehogy valaha még hűtlenebbekké válva, haza térve a nyitrai széleken lakó híveiknek ártsanak." És valóban Nyitra körül máig rátalálunk a később odatelepített tót sziget közepén színmagyar községekre. Névtelenünk szavai világosan céloznak Kocelre, Ratislavra, Viking püspökre meg Szvatoplukra. De megmondják azt is, hogy elszakadási szándék vezette okét. De ki is váltotta Névtelenünk ezekkel a szavaival Palacky haragját!

Ha Névtelenünk csak gondolhatta volna, hogy ezeknek a magyaroknak múltját szlávok akarják maguknak kisajátítani, minden bizonynyal még határozottabban fejezte volna ki magát, de a 13-k században nem lehet előrelátni milyen ferdítéseket találnak ki a 20-ikban.

A 871 évi krónika szerint Pribina azzal a salzburgi érsekkel tartott fenn érintkezést, kinek testvériségébe már Tudun tartozott34, ml ugyancsak arra mutat, hogy annak volt ivadéka és arra is, hogy azt a salzburgi érsek is tudta. Bajor Lajosnak sem sikerült volna kegyeibe kerülnie, ha szláv, pedig az volt főpártolója.

Ratislav sem lehetett szláv. Szlávok sohasem tartottak a keleti egyházzal, mindig a nyugatival. Így ha szláv lett volna nem Konstantinápolytól kér térítőket, hanem Rómától. Szvatopluk unokafivére volt Ratiszlavnak, így neki is "fekete" magyarnak, Tudun lemenőjének kellett lennie.

Ratislav kérését 863-ban intézte a keleti egyházhoz, vagyis ugyanakkor, mikor Szvatopluk átállása nagy bajba hozta a németeket. Erre a németek ugyanazt a játékot próbálták meg. Tudunnak addig agyonhallgatott népét egyszerre felfedezik, mire valamennyi krónikájuk elkezdi hangoztatni, hogy a "hunok" már mind keresztények35. Ugyanezeket a "hunokat" nevezik honfoglalásunktól "fekete magyaroknak". Vagyis csak arra fedezik fel Tudun országát, hogy szükségük van reájuk, így akarva megnyerni a "feketék" pártolását az ugyancsak "fekete", de disszidált Szvatopluk ellen. Hogy pedig ezek a "hunok" önmagukat sohasem nevezték hunoknak, hanem mindig magyaroknak, bizonyítja Hinkmár reimsi érsek 862 évi megemlékezése egy "ismeretlen" népről, melyet "ungar"-nak neveznek.

Egyidőben történő események mindig össze függenek és Hinkmár 862 évi "felfedezése is összefügg ezeknek az "ungar"-oknak 863 évi, nyugaton egyedül ismert "hun" néven történő emlegetésével, a kettő pedig Szvatopluknak ugyanabban az évben kitört lázadásával.

Hogyan használta ki ezeket Árpád saját javára, megtudjuk "Honfoglalás" fejezetünkből. Aligha volt idegen ezeknek az eseményeknek egyikétől is.

Pribinának tresmaueri keresztelése pedig ugyanolyan átkeresztelés volt a keleti katolicizmusról a nyugatira, milyen 895-ben Szent Istváné.

A mindent szlávosító Hunfalvy (Hunsdorfer) Pál Ethymológiájában a Balaton nevét, Pribina állítólagos ottani uralmára meg szlávságára támaszkodva, a szláv "blato", vagyis sár szóból vezeti le, annak ellenére, hogy a Balaton nem sáros. Hogy megtehesse, minden adat nélkül állítja, hogy Pribinának vára az azóta lecsapolt Kis-Balaton partján állott, mely tényleg sáros volt s hogy arról terjedt volna át a "sár" elnevezés az egész tóra, vagyis a kicsiről, a jelentéktelenről a nagyra. Ezt a magyarázatot mar á Pribinára való támaszkodás is kétségessé teszi, de teljesen megdönti az, hogy Túrán síkjain még ma is "bolo"-nak mondják a nagyot, az óriásit, "tin~ti-tu" pedig tavat jelent, Így a Balaton neve nem más mint "Nagy Tó", mi megfelel a valóságnak. Nincs is olyan emlékünk, mely a Balaton nevét kezdő "b" után "l"-el folytatná, "bolo" kezdettel azonban sok36, mint pl. a Balatonra szintén hasznait Bolondárium, mi annyi mint óriásiság. Bobula Ida összeköti nevét a szumir "ba"-val, mi annyi mint ad vagy juttat és a Balaton igazán ad és juttat. Ezek egyike sem hozható összefüggésbe a Blato szóval. Hunfalvy még a Túrán meg Szoboszló - Sebesló szavakat is szlávoknak állítja37, annak ellenére, hogy ahol a Túrán szó keletkezett1 szlávok akkor még nem éltek és Szoboszló névre szlávok között nem, hanem csak székelyek között akadunk38. Folytathatnánk a Magura és sok más szóval így tovább.

Amennyire alaptalanok az előbbi érvek, ugyanannyira alaptalan a beszédben található szláv hangoknak bizonyító ereje is. Bíborban született Konstantin megírja, hogy a magyarok úgy szétverték a morva birodalmat, hogy egy lakója se maradt helyén. Nem írhatta volna, ha a Dunántúlon, vagyis az ország szívében olyan szláv csoport maradt volna, mely képes bélyegét a terület magyar lakósságának nyelvére felismerhetően rányomni. Okát másban kell keresni.

A szétvert morva birodalomnak, valachnak nevezett vándorpásztor lakói mindenfelé szóródva39, így valószínű, hogy később időnkint ellátogattak a Dunántúlra is. Ott azonban magukat jól nem érezhették, másképp nem adták volna az ottani erdőségnek a Pilis nevet, mi szláv nyelven tart, kopaszt, terméketlent jelent, vagyis óvást a többiek számára, hogy oda ne menjenek, ott birkáik számára nem találnak jó legelőkre.

Árpádházi királyaink állandó nyugat barátságukban ezekben a vándorpásztorokban kerestek támaszt a nemzeti elemekkel szemben, így bármilyen nomád állapotban is éltek és bármennyire is távoltartották magukat azok a Dunántúltól, őseinkre beszédjük hatással volt. Különösen a királyi székhely közelében, hol ilyen irányzatok mindig jobban érvényesülnek, vagyis elsősorban az Esztergom és Buda közötti sávon. Hozzá turániak, nagy szabadelvűségükben mindig műveletlenebbek nyelvét használták. Mai napig felvidéki magyarok előszeretettel fordítják beszédjüket tótra tréfás dolgok elbeszélésénél. Még fokozottabban tehették mikor tótok felé fordult a királyi kegy. Azt a chovinizmust mely nyugati népek sajátja nem ismertük és ha nem lenne úgy ahogy Bíborban született Konstantin állítja, a mai Ausztria meg Morvaország nem vált volna annyira üressé, hogy előbbit lassú beszivárgással bajorok40, az utóbbit pedig betelepítéssel lengyelek41 népesíthették be és vehették birtokba minden ellenállás nélkül.

Történelmi alátámasztás nélkül, az összehasonlító nyelvtudomány nem bizonyíték. Magában állva azzal azt is lehetne bizonyítani, hogy magyar nyelvünk közös az egyiptomival. Ilyen alátámasztó történelmi anyag létesítéséhez volt szükségük a Hunfalvystáknak meg Budenzistáknak érdeménél komolyabban venni a Pribina vitairatot és az abban szereplő Sana szót Salára értelmezni. Behelyezkedve ebbe a "bizonyító" anyagba, végső döntő bizonyítékul a Duna melletti Visegrád hozzák fel állítván hogy ősi elnevezés. Higgyünk azonban inkább IV. Bélának meg á római pápának42 mint történészeinknek. Azok pedig egyformán lakatlannak mondjak a mai Visegrádot; annyira, hogy helyét másról mint a szomszéd Pilisről megjelölni nem tudták.

Ahogy másutt is írjuk, egykorú írott és tárgyi adatok kétségtelenül bizonyítják, hogy a római birodalomnak bukása után Középeurópában teljesen feledésbe ment az építkezés tudománya és mikor szakkönyvek kivétel nélkül megállapítják, hogy nem ismerünk 10-ik századot megelőző ottani épületet43, akkor merész dolog állítani, hogy szlávok létesítették volna az ottani Visegrád nevű várat. De ahogy Ausztria neve, Visegrádé sem az, csak megjelölés, "Birodalmam keleti része" Ost Mark" mondta Nagy Ottó, mert nem tudott nevet adni. Ugyanígy adták Orosz és Csehországokban a Visegrád nevet olyan szerény dombokon álló erődítményeknek vagy falvaknak, melyeknek leletanyaga a szentistváni kortól a bronz, sőt vaskorig üres44, így nem volt neve. Vagyis 10-11 századot megelőző szláv múlt nélkülözésével csak abban az időben váltak újra lakottá. Úgy a Duna melletti mint turóci magában válik ki a többi Visegrád közül azzal, hogy sziklabércen feküsznek. A turóci hegyének nevét Ismerjük, Zsiár, Sár, mely szó székelyeknél sast jelent45, miből megtudjuk, hogy a vár eredeti neve Sasvár volt és a Visegrád nevet csak az arrajáró szláv vándorpásztorok, a valachok csak később ragasztották reá. A Duna mellettinek kiválása a többi közül pedig ugyanolyan, de még későbbi, 10-11 századot követő névkapásról beszél. Így a dunaparti az egyetlen melynél a Visegrád hatalomtól ráragasztott elnevezés. Szláv neveket római várak is gyakran kaptak. Ha ilyen elnevezésük és nem történelmi múltjuk alapján állapítanánk meg múltjukat, mint teszi pl. a Visegrádról megjelent füzet szerzője, hová juttatna minket! Olyasmi származna belőle, mint ki Caesar nevet hallva császárra következtetne - holott csak erre a névre hallgató kutyáról avagy macskáról volt szó. Ahhoz pedig, hogy azt lehessen állítani hogy akár vár, akar ottalált házalapok az Árpádkort megelőző szláv épületek maradványai, előbb azt kellene hitelesen bizonyítani tudni, hogy szlávok valahol is bírtak volna 10-ik századot megelőző épülettel, de hitelesen és nem teóriákkal46, melyekből a pánszlávizmus olyan tömeget termelt.

A történetírók emelik fel ás viszik bomlásba az országokat. Ezt megértvén, Ferenc József az 1867-ben megszűnt Haynau - Bach - Pálffy abszolitizmus helyébe Hunfalvynak (Hunsdorfer) és Budenznek német érdekeket képviselő történelmi abszolitizmusát léptette. Annak nyomában támadt az az irodalom, mely szerint még a jó Isten napja is csak a németség avagy szlávság jóvoltából melegítette a magyar rónát és hogy szent Péter olyankor küldte, már a szlávokhoz Syrius és Juventus apostolokat, mikor még, Rómában is csak tapogatództak a kereszténység körül. Aki nem vetette magát alá irányainak és tanaiknak, nem jutott nyomdához, így tudományos téren nem boldogulhatott. Pauler Gyula (1841-1903) volt legnagyobb és legmagyarabb történészünk. Egyedüli ki megmerte írni, hogy a legenda Minor nemzetellenes koholmány. Mégis mikor az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben, az uralkodóház pénzén megjelent munka számára megírta a Habsburgok történetét, abban eltipró meg kizsákmányoló hatalmukat Magyarország áldásaképp tünteti fel, mintha csak működésükkel kezdődött volna emelkedésünk. Mintha csak révükön nyertünk volna jogot a civilizált nemzetek között szerepelni és Mária Teréziát, kinél ravaszabbul nemzetet még nem pusztítottak, a nemzet anyjává teszi. Nem boldogulhatott, ki nem elégítette ki összes írásaiban Hunfalvyékat, így Pauler is, az előbb felsorolt hamis adatok alapján szlávnak állítja Visegrád és környéke múltját. Mintahogy könyvében Hóman maga megmondja, hű követője Paulernek47, így átveszi Visegrádra vonatkozó megállapításait is és a Teleki Pál történelmi intézet azzal sem elégedve meg még tovább megy. Mi azonban már komikumba vág, átvette állításait a mai hatalom is, mely pedig német érdekek ellen vél küzdeni. A különböző szláv múltak, kivétel nélkül honi talajban termettek és magyar emlők nevelték nagyra ezeket a kedves jövevényeket. Ismétlődnek ezek minden téren és bármennyire is törpüljenek el a szlávra magyarázható helynevek száma a kétségtelenül magyar eredetűek mellett, néhai felvidékünk helyneveinek mégis szláv múltat juttatnak.

Bizonyítékul arra, hogy Visegrád ősi lakottságú hely volt, vagyis hogy sem IV. Béla, sem a római pápa nem fejezi ki az igazat, egy volt görög kolostor néhány igen szerény ottani romját hozzák fel, azonkívül egy ottlétezett bencés kolostor emlékét48, végül a Márki (Bécsi Képes) krónikának azt az állítását, hogy Salamon királyt Visegrádon tartották fogva. Ezek közül csak a krónika Visegrád elnevezése positivum. Azonban alig hihető, hogy a német barátságáért börtönbe vetett Salamont az állandó német támadások útvonalába zárták volna, honnan könnyű lett volna kiszöktetni. Ahogy Erzsébet királynét Turócba vetették börtönbe, valószínűbb, hogy Salamont is ott tartották fogságban, különösen mert ott állt a kétségtelenül ősi Visegrád vár49 melynél alkalmasabbra és hatalmasabbra találni nem lehetett. A 14-ik századbeli krónikás akkor is Visegrád nevet használt volna a dunapartira, ha azt ha ahhoz csak újabban jutott volna, mintahogy "Budán római romok vannak" sem jelenti, hogy Buda lett volna a hely római korbeli neve. Végül Müngeln krónikája Salamon fogságának helyét Nyitra környékén tudja, mi lehet a turóci Visegrád, semmiesetre sem a dunaparti.

Hogy a görög kolostor bizonyítóananyagúl szolgálhasson, szent Gellért legendájára hivatkoznak. Ez a legenda tényleg ír olyan kolostorról, melyet I. András Visegrád táján, emelt50, de szót sem említ arról, hogy az görög szertartású lett volna. Ez az állítás csak egyéni kitalálás terméke. Ez a legenda azonban kései is, csak 1381-ben készült, vagyis csak olyankor, mikor a hely már megkapta a Visegrád nevet. Hogy a kolostor görög lett volna már csak azért is lehetetlen, mert a római pápaság akkor már a legnagyobb ellentétben állott a keleti egyházzal és kizárt, hogy a Rómával tartó Árpádháziak ezt a jó viszonyt pontosan az egyháznak azt megelőző legsúlyosabb ellentétek idejében egy görög kolostor emelésével rontottak volna. I. András egy másik, kolostort is emelt, a tihanyit51, s miután az bencés, így az ugyancsak általa emelt visegrádi is az volt. Sokkal valószínűbb eredete a görög romoknak, hogy ott volt metropolisa a görög egyháznak. Erre mutat az igen kevés maradvány, vagyis hogy elpusztítása alapos volt, mert Szent Istvánnak a görög egyház ellen indított harcának idején történt, s miután a kereszténység mindenkori törekvése volt pogány emlékeknek keresztényekkel való elfedése, építette, avagy újította fel András király azon az elhagyott helyen a bencés kolostort. Ha tényleg az volt metropolisa a görög egyháznak, akkor lakhelye volt annak a Hieroteosznak kit Bulcsú vezér hozott Görögországból püspöknek52. Vagyis a romok olyan időből erednek, mikor Közép-Európában nem értettek még építkezéshez, keleten azonban maradt olyan tudomány, mely sohasem ment feledésbe.

Hogy pedig volt régi metropolisa Magyarországnak, bizonyítja Érsekújvár nevében az "uj" szó, honnan csak Imre király adománya hozta az érsekséget Esztergomba. Így Visegrád ősi neve Érsekvár lehetett. Bizonyos, hogy a veszprémi püspökségek 1009 évi semmiképpen sem hiteles alapítólevelében53 említés történik valamilyen Visegrád megyéről, melyet a Duna túlsó, vagyis baloldali, Aprik folyó melletti falujával kap a püspökség. A dunaparti Visegrádnak, mely a jobbparton fekszik, eladományozása ellenkezik a fejérvári egyház alapítólevelével is. Veszprém alapítólevelét csak 1259 és 1289 évi átírásokból ismerjük, vagyis csak a vár építését követő időkből. Így alighanem igazuk lesz azoknak a történészéknek, kik azt hiszik, hogy Visegrád neve csak az átíráskor került az alapítólevélbe, mégpedig megszerzési vágyból. Ha ugyan a Duna túlpartjáról eltűnt község és folyó nemcsak nagyobb hitelesség adásáért került szintén a privilégiumba, átírásakor. Mert egyáltalán nem valószínű, hogy az említett Visegrádnak faluja, különösen mikor csak egygyel bírt, a balparton feküdt, mikor maga a jobbparton volt. Az akkori Visegrádnak helyét akkor is helyesebb olyan helyen keresni, hol eltűnt folyó mellett, eltűnt nevű vár feküdt s ilyenre Érsekújvár helyén találunk. Lapos, vízfolyásokkal átszelt területen feküdt egy ismeretlen nevű vár, melynek néhai magaslata megegyezik azokkal, melyekre orosz és cseh országokban a Visegrád nevet használták. Az ugyancsak eltűnt Aprik folyó pedig egyike lehetett az ottani vízfolyásoknak. Ernyey József a mai dunaparti Visegrád múltjának Szent István korára tevését naiv mesének bélyegzi54.

Kijev volt tényleg Oroszország legkulturáltabbhelye. Olyan kultúra felett rendelkezett, melynek bizonyítható alapjaira sehol sem találunk szlávoknál56, így forrásaira más népeknél kell kutatnunk.

Honfoglásunkat rejtélyes, megoldatlan körülmények kísérik. Legrejtélyesebb a kijevi csata. Annyira, hogy Hóman történelemkönyvében nem is említi. Elhallgatva Fekete Magyarországot és tagadva az Árpáháznak Attilától származását valóban megmagyarázhatatlan.

Kijev messze északra esik Etelköztől messze kívül az onnan Pannóniába iparkodók útvonalától. Minek az óriási vargabetű? Miért kellett az érkezőknek ott megütközniök kunokkal? Hogy kerültek oda "kunok"? Miért ruténekkel? Pedig hogy ott lefolyt olyan ütközet, milyenről krónikáink beszélnek, kétségtelen. Nem csak saját krónikáink, de beszélnek róla ugyanúgy a szlávok. S ha nem történt volna, honnan kapta volna az ottani Magyar utca nevét? Miért honnan a Magyar kapu? Magyar rét? Ha ezek nem lennének néhai táborozási helyüknek úgy emlékei, ahogy a kijevi emlékek állítják. Miért őrizné mai napig a kijevi szent Mihály templomban egy 1008 évi dombormű a csata emlékét?57 Ezeket nem lehet krónikáink diskreditálása útján tárgytalanná tenni!

Honfoglalásunkat a "fekete" magyarok kezdeményezték. Ezért küldték Ugeket Árpád nagyatyját a Volga Kanyarba ás azért vezetett Árpád hadjáratot a bolgárok ellen. De ebben a bolgár hadjáratban egy "Kurzan" nevű "fehér" magyar is segít..t...[szövegkép at_03.jpg, lásd szintén "Értelemzavaró sajtóhibák", 163. o., 28, Sz.] csapatával, mi azt jelenti hogy az ahhoz szükséges csapatokat, legalábbis nagy részben, a Volga kanyrbeliek adták. Etelközben mi valahol a mai Beszarábiában volt, ez a főleg fehérekből álló csapat telepedett csak, de ha nem marad otthon zömük, Julián barát nem találhatott volna reájuk a Volga kanyarbeli Levédiában. Etelközben Árpád vére, vérszerződéssel összeforrt a fehérékével, mire, ahogy Kézai írja, fejedelemmé választották.

at_03.jpg

Marcali Henrik a Kijevnél legyőzött "kun"-okat bolgároknak meg besenyőknek, Hóman tényleges kunoknak mondja, de egyikük sem magyarázza meg, mi érdeke lehetett bármelyiknek is Kijevbe mennie s ha már oda is ment, mi érdeke lehetett Árpádnak odakanyarodnia.

Mire Árpád Kijevbe érkezett ezek a kunnak, besenyőnek meg bolgárnak állított fekete magyarok már két évtizede tartózkodtak ottan, Így bőven volt idejük az ottaniakat szervezni és azoknak saját műveltségüket átadni.

Hasonlóan adja elő Kézai az eseményeket. Második könyve I. fejezete 2 §-ában "átkelének a besenyők, a fehér kunok országán és Kió (Kijev) városán...". Első könyve IV. fejezetének 6 § ában pedig "hogy a magyarok Pannóniába másodszor jöttek, kiknek a székelyek, kik a hunok maradványai, Ruthenia határszéléig eléjök ménének..." Folytatólag pedig "Pannóniát együtt meghódítván abban, abban (a székelyek) részt nyertek, de nem a pannóniai síkon, hanem az oláhokkal együtt a határszéli hegyek között kaptak osztályrészt".

Kunok és besenyők nem fogják a magyarokat ahhoz átengedni, hogy utánuk menve, azután Kijevnél bocsátkozzanak csak velük harcba! Ha pedig honfoglalásunkkor nem élt volna már Pannóniában egy magyar tömeg, nem lett volna ki a visszatérők elébe mehessen és mely azért volt visszatérő, mert egyszer már Arnulf császár megsegítésére, talán méginkább helyismeret szerzéséért, egyszer már jártak Pannóniában. A "határszéli hegyek" kifejezésben ráismerünk néhai felvidékünkre. Már azért is, mert az egyetlen olyan hely hol székelyek meg rutének egymás mellé kerültek.

Látjuk Kézai milyen pontosan elkülöníti a Kijevnél legyőzötteket az országhódítóktól, besenyőktől, ugyanúgy bolgároktól, kunoktól s azt is miket másban mond, mindenben igazolja a későbbi helyzet.

Megerősíti Oleg ukrán fejedelem (879- 91é[912, Sz.]) reaktiója is. Félvén a Volga kanyarbelieknek Árpád ellen vezetendő, őt is érintő bosszúhadjáratától, nagyhirtelenében kelet felé emelt erődítményeket - Árpád pedig ugyanakkor, ugyanúgy védekezve a Volga kanyarbeliek, mint a cserbenhagyott "feketék" ellen, utóbbiak felé, csak északon emelt olyanokat.

A Kijevben előkerülő archaeológiai leletek is annak a mixhellén-szittya műveltségi körnek termékei, mely őseinknek volt egyedüli sajátja és ahogy Kínában az vált előkelőségek mérvévé, ki hány hiung-nu őssel büszkélkedhet kiemelkedését Kijev ugyancsak őseinknek köszönhette, a többi orosz város szintjéből. A Teleki Pál történelmi intézet neveltjei pedig azzal a kijevi műveltséggel alacsonyítják múltunkat, mely a mienknek csak visszfénye. Így a Visegrádról írt füzetbe, annak a lehetetlen állításnak bizonyítására került, hogy az ottani romok egy I. András emelte görög kolostor maradványai lennének.

Ezeknek keretében azt is mondják, hogy a nyugatnak köszönhetjük államiságunkat, műveltségünket, kereszténységünket, de egyetlen olyan középeurópai államot sem tudnak megnevelni, mely honfoglalásunkkor már létezett volna. Franciaországból államot csak XI. LaJos (1461-1483) létesített, Németország törzsrendszerével csak Bismark (I815-I896) végzett, állammá azonban csak Hitler forrasztotta, Olaszországot Garibaldi (1807-1882) és elég Sackur német jezsuita atyának könyvét Clunyről elolvasni [58, Sz.] 59, hogy lássuk, hogy a nyugattól sem műveltséget sem kereszténységet nem kaphattunk.

Pusztaszer már régen árasztotta demokratikus fényét őseink törzsszövetségére mikor Európában még a legvadabb állapotok voltak! A hatalmasok egymást gyilkolták és rabolták, kik között a fejedelmek voltak a legnagyobb rablók. Egy orom tetején összekapart egy vándorlovag néhány faragatlan követ, azt várnak nevezték. Európa vadállatoknak olyan prédájává vált, melyben az emberek még azoknál is nagyobb veszélyt jelentettek, így minden és mindenki elől menekülő nomádokká váltak. Nem bírván állandó lakhelylyel, elfelejtették hogyan kell falakat emelni s barlangokban meg összetákolt odúkban laktak. Nagy Károly krónikásai megírják, hogy épületeit csak sárból meg fából emelte, s az egyetlen melynek maradtak nyomai Lindauban állt, de ezek miatt csak alapja maradt meg, mi pedig nem áll másból mint faragatlan köveknek összehányt rakásából. Szent Benedek csodatételeiről készült legendából ismerjük meg egy akkori hatalmas frank főúr "palotáját"60. Fa lakótorony egyetlen lakószobával ---az olyan padlóval, melynek pallói felbillentek ha szélükre léptek, vagyis semmiféle módon sem voltak leerősítve. Alatta éléstár volt goromba ládákkal. A francia püspökök elrendelték szerzetesházaiknak, hogy védekezésül a norman betörések ellen, vegyék körül rendházaikat kőfallal "Hogyan tehetnénk, válaszolták, mikor nem értünk hozzá és nincs senki ki rátanltana. Mit nappal építünk, éjjel összeomlik"61 Madarász Henrik egykorú történetírója, Widukind, városnak nevezi annak a limesnek lakótornyait, melyet a magyarok ellen emeltek, csak mert köböl épültek, teszi annak ellenére, hogy csak 9 harcos befogadására voltak alkalmasak! Beszámolója végén írja, hogy ezeken a "városokon" kívül nem volt fal Németországban. De a fejlett viszonyokhoz szokott Priskos girög elragadtatással ír Attila és feleségei palotáiról és semmi kivetnivalót sem talál azokon a falvakon, melyeken Attilához vezető útja átvitte [62, Sz.] 63. Míg Európában az építkezés csak honfoglalásunkra indult újra meg. Nem nehéz rájönni ki tanulta a másiktól. A német Piper könyvében megírja, hogy egyetlen kétségenkívüli 10-11, századot megelőző középeurópai épületről sem tudunk64, de Ferenc császár csak azért rendelte helyére építeni az esztergomi bazilikát; hogy elfedje Géza fejedelem palotájának romjait és nagyszerűsége miatt bontatta le Szent István kápolnáját. A ragasztott kövei való építkezés csak lassan, lassan terjedt nyugat felé. Tőlünk kiindulva a belgák csak a 12-ik században kezdik váraik fakerítéseit kővel felcserélni és még fennálló, régi lakóházaik faépítmények, annak ellenére, hogy bőven volt kövük és fában rendkívül szegények ma is. Világos bizonyítéka elmaradottságnak. Hollandia kővárainak kora nem előzi meg a 13-ik századot [lásd, "Értelemzavaró sajtóhibák", 163. o., 32, Sz.] és I.Edvard angol király (1272-1307) vazallusainak még favárakkal kellett megelégedniők, azonban II. Andrásnak (1205-1235) meg kellett tiltania, hogy a beengedett német lovagrend nálunk már honos kővárakat emelhessen [65, Sz.] 66. és kőből kőből emeltette Szent László (1077-1095) Küküllö várát, arra emlékül, hogy a székelyek megverték a kunokat, védelmükre. Hacsak nem inkább székelyek ellen, saját védelmére...

A városodás s azzal járó polgárosodás nyugaton hamarább indult, azonban a rablóvilág tovább élt. Rose kései barokkról írt pompás könyvében írja67 hogy a mainzi hercegérseknek azért kellett nyílt területet kívánó stílusban emelt palotáját a város falain bévül emelnie, mert a 18-ik század első felében Németországban a közbiztonsági viszonyok még nem voltak, hogy gazdag ember város falain kívül lakhatott volna erődítetlen épületben. Ellenben az Esterházyak körülbelül ugyanakkor kismartoni (fertődi) kastélyukat mocsár közé, egészen védetlen területen emelték, eszükbe se jutva, hogy támadásoknak lehetnének kitéve. A műtörténelem Vignola (1507-1573) a Farésék számára, Vitarbo mellett Caprarola néven emelt kastélyát tarja nyilván mint elsőt, melyet gazdag ember vidéken, várfal védelme nélkül emelni mert68. Ezzel szemben például egy 1275, majd 1278 évi levél beszél a Divék nemzetség Trencsén megyei udvarházáról69. Vagyis nálunk udvarházban laktak annak a nemzetségnek tagjai, kiket Pór Antal Csák Mátéról írt tanulmányában a felvidék legnagyobb dynasztáinak nevez, és kiknék Trencsénen kívül még számos más váruk volt. A hires olasz ötvös, Cellini két évet töltött I. Ferenc francia király udvarában (1515-1547). Emlékirataiban keservesen panaszkodik, hogy Franciaországban utazva állandóan sátrakban kell lakniok, mert nincsenek házak70. Szeretném tudni, hogy Magyarországon hol utazhatott volna király úgy a l6-ik század elején, hogy ne találjon megfelelő házakra. Á nyugatnak kirakatnak szánt, mutatós épületei ma nagyobbszabásúak a mieinknél, azonban ezek újak és eredményei annak, hogy királyaink élve Bécs áruállítási jogával a magyar munka és szorgalom hasznát Ausztriának juttatták. Azonban arra, mit tettünk míg a magunk lábán járhattunk, mutat Oláh érsek, ki bármennyire is hívén szolgálta a német érdekeket, mégis megírta, hogy egész Parisban csak egy olyan teremre talált, milyenből Visegrádon több mint 100 van71. A nyugatnak vezetőszerepében váló hit ugyanolyan, csak országunkban született csecsemő, milyenek a szláv múltak és az is Csak magyar emlőkön nőtt nagygyá. Magában a tény, hogy mai napig nem akadt nyugaton épület, mely Visegrád pompájával versenyezhetne, volt már elég ok Lipót ([1655-1705, szövegkép at_04.jpg, Sz.]) számára, hogy elpusztítsa72 ugyanúgy ahogy Feradinand Budát pusztitotta el (1526-1564) ás rabolta ki a székesfejérvári királysírokat73. Ilyenekre mindig kitűnő alkalmakat szolgáltattak háborúk, meg felkelések, de rámutat a pusztítás igazi okára, hogy erődítménynyekkel együtt katonai célokat nem szolgáló épületek is pusztultak, Visegrádon pl. a várral a királyi lak is. Kényelem és higénia szempontjából a nyugat polgári házai máig sem versenyezhetnek zsellérházainkkal, bár legújabban a központi fűtés segít rajtuk. Kandallók nem szépségük, hanem fejlődéshiány miatt maradtak divatban, mert kályháik még rosszabbul árasztották a meleget. Hol voltak mindezek a mi búbos kemencéink tökélye mögött! Blois a 16-ik században [lásd, "Értelemzavaró sajtóhibák", 163. o., 34, Sz.] épült, kastélya gyönyörű de árnyékszékül csak [sötét folyosók, Sz.] szolgáltak. Belgium régi házaiba csak [szövegkép at_05.jpg, Sz.] kerültek, legmulatságosabb formák között árnyékszékek azonban azokat mai napig, a néhány évtizede még egyedül arra szolgáló udvarról nevezik míg a 13-k századiban épült visegrádi toronyban világosan fellelhetők vízöblítés nyomai és Trencsén vára már Csak Máté alatt is vízvezetékkel bírt74; mivel szemben a francia történelemkönyvek csak a keresztesháborúknak tudják be mosakodás bevezetését. A statistikai kimutatások szerint még a mai Párisban sem éri el a mai Budapest fürdőszobái számának harmadát.

at_04.jpg

at_05.jpg

Látjuk mindezekből, hogy honfoglalásunk Európát nomád állapotban találta, melyben megszűnt a magántulajdon, mégcsak az egyházi birtokok helyét sem tudták megállapítani, bármennyire is tartsák jogaikat mindig nyilván az egyháziak. Európa lakói újra helyhezkötötté csak honfoglalásunkra váltak, mit azután követett a földtulajdon újabb felosztása, ott hová valamilyen hatalmas nem tudta magát fészkelni. A Cluny monostor azzal szerzett híveket az erkölcs visszaállításához, hogy megismertette a feledésbe ment földmívességet75. Hogy taníthassa, kellett valakitől tanulnia, s egyetlen esemény, mely erre alkalmat adott honfoglalásunk volt. Ha úgy lett volna ahogy a Hunfalvy-Budenzisták állítják, s mi tanultuk volna szlávoktól, miért kellett volna újra tanítani Szlávok ott éltek Európában, így ha tudói lettek volna, nem ment volna feledésbe. S hogy tőlünk tanulta, bizonyítja, hogy egyedüli ország vagyunk melybe nem jött tanítani. Úgy mondják, nomádok voltunk. Kétségtelen, hogy pásztorkodtunk, de vajon fejlődhetett-e volna nomádoknál olyan tökélyre fémművesség, melyre Európa művészete épült? Levédiai hazánk területe felért az egyesített Németországéval, együtt Ausztriával. Ott dúlták fel otthonunkat a besenyők. Kizárólag lovon élve, csak pásztorkodva, hogy találtak volna reánk? Ha reánk találtak, hogyan értek volna utol? Hogy dúltak volna fel? Hogy verhettek volna szét olyan mértékben, hogy az új haza szerzésére kényszerítsen? Legelőiket nem lehet szétverni! Hozzá mit tettek, nem is állt foglalásból, csak támadásból. Alighanem úgy lesz mint belga tudósokkal. Olvasva, hogy mezőgazdálkodó nép vagyunk, tankönyveikben ügy állítják, hogy nincs Budapesten kívül egyetlen városunk sem, a többi csak nagy falu. Mi pedig olvasva, hogy pásztorkodtunk, írjuk, hogy nem értettünk mezőgazdálkodáshoz s nem voltak városaink. Ibn Ruszta, Gardizi, Al Bakri egyedüli forrásai levediai életünknek76 s ők kifejezetten emlékeznek meg, sőt sokkal kifejezésteljesebben mint szomszédainknál mezőgazdálkodáshoz értésünkről. Gardizi pedig összehasonlítva azt szomszédaink mezőgazdálkodásával, irániakkal szemben, "azonban" szóval fejezi ki különbségképp, hogy azoknak nincsenek földalatti öntöző csatornáik, mi azt jelenti, hogy őseinknek pedig voltak, és valóban Stein Aurél Turkesztánban, mi ősi otthonaink egyike, olyan öntözőcsatornák nyomára akadt, melyek csak a minket ott követő mongolok alatt mentek tönkre77. Ezzel szemben pedig jellegzetes szlávok mezőgazdálkodására, hogy elkerülve a termékeny völgyeket, mindenütt csak legelőterületeket kerestek fel és eltanulva avaroktól az ekék használatát, nem lévén lovaik, azokat asszonyaikkal húzatták78.

Kereszténységünkkel sem állunk másképp. Úgymondják, németeknek köszönhetjük megtérésünket. Ez már azért sem lehetséges, mert Németországban nem volt kereszténység, illetve volt de csak formai, lényegi nem. Papjaik nem voltak mások, mint királyaik politikai ügynökei, kik pokollal és ördögökkel való fenyegetödzéssel szereztek híveket számukra - minek ellenében szabadon garázdálkodhattak, mely szabadsággal bőven éltek is. Jóútra térítésükre alakult a Bencésrend Cluny egyháza. A mi keresztényeink pedig mindig komolyan vették az erkölcsi tanokat, mi kizárja, hogy hamisítóknak lettek volna neveltjei. De más tények is cáfolják.

A római birodalom összeomlásával megszűnt az érintkezés lehetősége, mi magával vonta Róma központi irányításának lehetetlenné válását. Ennek az irányító jellegnek visszaállítására alakult a 10-ik század elején a Cluny apátság. Függetlenítve magát Rómától, egy militans gárda megszervezésébe [fogott. Erőtényzővé, szövegkép at_06.jpg, Sz.] azonban csak arra vált, hogy Szent István teljesen rendelkezésére bocsátotta az országot.

at_06.jpg

Mint saját múzeumainkban, úgy kalandozásaink területén levőkben látható leletek bizonyítják, már legelső pannóniai szereplésünktől kezdve túlnyomóan keresztények voltunk. Bizonyítják ezt az úgynevezett ketlachi bronzok is.

Ezek főleg a régensburgi német műhelyből kerültek ki, ábrázólnak a szentképeket avar motívumokkal [79,80, Sz.] 81, vagyis fajunk szellemi tőkéjéből táplálkozott a német egyház és nem, ahogy állítani szeretik, fordítva. Szerzetesek házaltak velük és jó vevőikre találtak magyarokban. Ahol pedig sikerül keresztény kegytárgyakat eladni, ott buzgó és áldozatkész hívők élnek és az üzlet olyan jól ment, hogy még Szent István korában is tartott, sőt neki is sikerült egy ereklyetartót eladniok, mely azután II. Bélával került sírba, Bulcsú vezér a görög császár patriciusa és vendégbarátja volt. Pogányt pedig görög császár nem ölelt keblére. De megírja Luitprand cremonai püspök is (915-972) - mi nem gátolja, hogy reánkkenje mindazt is, mire rosszindulat és gonoszság képes. Ugyanúgy nyilatkozik, közvetlen tapasztalatok alapján, szent Adalbert (955-997), Vajknak a keleti szárnyról nyugatira átkeresztelője. Még Piligrim passaui püspök sem mert mást írni "hol még sok a pogány" abban a 974. évi levelében, melyben azt hazudja, hogy Magyarországon térít, melyben pedig érdeke azt kívánta, hogy a magyar kereszténység jelentőségét minél jobban csökkentse.

Azonban a görög egyházhoz tartoztunk, így Bulcsú horka Görögországból hozott hithű szerzetest püspöknek82. A visegrádi klastrom alighanem ennek a püspöknek volt székhelye. Onnan a görög romok. Hogy az egész ország a keleti egyházzal tartott bizonyítják az előkerülő keresztek, melyek egész Európa szerte görög formájúak. Még Szent István korában is görögöt használtak liturgiai nyelvül, sőt alatta még a görög szerzetesrendek domináltak, másképp nem lenne Pannonhalma alapítólevele is görögül írva83. De nem is lehetett másképp.

A római pápa tekintélye olyan mélyre sűlyedt, hogy hatalma nem ért fel egy vidéki püspökével és csak a Cluny egyház fellépése rázta fel letargiájából. A szász Ottóban remélte azt a hatalmat megtalálni, mely újra felemeli és 96I-ben császárrá koronázta. Csalódása rettenetes volt, Ottó (936-973) kijelentette, hogy mint császár mostmár a pápának is ura és két szerzetes, a bolgár Salectus és Genzaniai Zacheus útján Taksony fejedelemhez fordult segítségért [84, Sz] 85. Gyalázásunkban mindig az egyháziak jártak elöl így ez ugyanolyan megalázkodás volt, mint mikor Leó pápa Attila elé ment. De nem is tudta az egyház mai napig nekünk megbocsátani ezt a két megalázkodást. Taksony fejedelem remélve, ha megsegíti az egyházat, abban örök támogatójára talál, abbahagyta a nyugat további büntetését kalandozásokkal és Róma ellenlábasa, a görög birodalom ellen fordult. Ottó pedig megrettenve, látszólag behódolt a pápának, helyesebben a Cluny egyháznak és különböző ígéretek kíséretében, annak apátját tette udvara legbefolyásosabb személyévé. Azonban csak politikai meg személyes kérdésekben engedett, egyháziakban csak ígért, nem teljesített. Cluny apátja hogy Ottót teljesítésre bírja, áthelyezte lakhelyét annak udvarába86. Ezzel a viselkedésével Ottó teljes sikert aratott és Géza fejedelem eleget téve Cluny apátja kérésének, elhíve Ottónak, hogy megtért, nem tör már sem a pápa ellen, sem ellene, barátságának bebizonyítására, Ottó quedlinburgi húsvéti ünnepségéire, több magyar úrral ajándékokat küldött87. Ottó az így nyert bizalmat arra használta, hogy meghalt pápák nevére négy bullát hamisítson, annak bizonyítására, hogy Magyarországot a lorchi, illetve utóda, a passaui püspök hatásköre alá helyezték - vagyis pontosan az ellenkezőjét érte el Cluny apátja és vele Géza fejedelem, miben reménykedtek.

Hamisított Nagy Ottó egy ötödik bullát is. Abban az akkor uralkodó VII. Benedek pápa mar jóváhagyta és megerősítette elődeinek hamisított döntéseit88, melyeknek elismerése érdekében írt a pápának. Ezek a világtörténelem legnagyobbszabású hamisításai s történtek közvetlenül lechmezei kudarcunk után, Bulcsú horkának és vezértársának bitófára húzását követve, vagyis az után az esemény után, mely megtörte volna hatalmunkat. Minek lett volna akkor képmutatásra, Cluny apátjának évekig tartó félrevezetésére meg bullahamisításra szükség? Nem fegyver hanem az tört meg minket, hogy mindig jóhiszeműek voltunk!

Abban az időben egyházi világi uralmat is jelentett és Géza fejedelem kikergette Nagy Ottó küldöncét, Brunó verdeni püspököt mikor az a bullák elismerése végett nála jelentkezett. Erre Nagy Ottó hamisításba bevont társa, Piligrim passaui püspök, követet küldött VII. Benedek pápához és a nevére történt hamisításnak bemutatása nélkül, négyet elébe terjesztett, kérve, erősítse meg tartalmukat89. Magyarország volt akkor a világ legnagyobb hatalmassága, hozzá az mentette meg a pápaságot Ottó igényeitől, így Benedek, bár az helyezte a pápai székbe, mégsem merte teljesíteni Piligrim kérését. Másrészt az egyháznak legkedvesebb gyermeke volt a római birodalom, vagyis Németország, hogy mégis kielégítse és hálásnak is mutatkozzon, keresni kezdett jogalapot, melyre hivatkozhat, rátalált Tudunra, ki 811-ben belépett a salzburgi keresztény testvériségbe, ugyanúgy Pribinára ki annak alapján ugyancsak elfogadta a salzburgi érsek főhatóságát90, mire azt tette Magyarország vikáriusivá.

Ezzel több dolgot bizonyított be. Egyik, hogy tudta és elismerte, hogy Tudun nemcsak Attilának volt leszármazottja, egyúttal az Árpádháznak őse; második, hogy Pribina utódjuk volt; végül, hogy mindaz, mit Pribinával összefüggésben dunántuli szláv múltról állítanak, hamis, valótlan. Ha való lett volna, Benedek pápa magyarokkal összefüggésben nem hivatkozhatott volna reá. Semmiesetre sem mulasztott volna el az egyház ilyen nagyszerű alkalmat Magyarországnak kedvenc német gyermekének kezére játszására, ha teheti, mert vikariátus arra még nem volt elég.

Géza fejedelemnek azonban ez is sok volt, különösen mert észrevette a próbálkozást, és ismét Németország ellen fordult. Kezdte a hamisító Piligrim levéltárán, Passaun91, és folytatta a dúlást 20 éven keresztül, vagyis II. Ottónak egész uralma alatt, anélkül, hogy az a Lechmezőn tönkresilányított magyar hadsereget megállítani képes lett volna. Az egyház ebben terveinek összeomlását látta. Elgondolása volt hogy mert leghatalmasabbak voltunk, és nem ismertünk chovinizmust, elnemzettelenít minket, hogy azáltal átváltoztassa magyar nemzeti ideálunkat vallásivá. Németországnak pedig meghagyva faji és nemzeti jellegét, olyan saját birodalmává tegye, melyet általunk tart kordában. Azonban nem számított a németség féktelen hatalomvágyával, melyet eközben válogatás nélkül iparkodik mindig kielégíteni. Kényszerű védekezésünk állták csak, ugyanúgy az egyház mint a németség hatalmi vágyai megvalósításának útját. De az egyház által támogatott irányoknak állandó összeütközései a nemzeti iránynyal eredményezték azt a két szélsőséget, melyet szeretünk turáni átoknak nevezni. A római egyház azonban mai napig sem ejtette el tervét, így ezt a kettéválásunkat emigrációnkban is tapasztaljuk.

Az egyház elgondolása nagyon szerencsétlen volt. Csak elgyengülésünkre, Németország hihetetlen emelkedésére és azzal Európa pusztulására vezetett.

"Geisel der Glaubens" szavakat használja az egykorú krónikás, bár német94. "Záloga á hitnek". Zálogot, hogy jó útra tér csak olyan adhat ki rosszon jár és az adja a jó úton járónak. Világosabban kifejezni, hogy csak mi voltunk jó keresztények és nem a németek, már nem lehet. Máig sem ismerjük a zálogul adott királyleány igazi nevét, mert egyedül ez a "zálog", vagyis "Geisl" ["Geisel", Sz.]" elnevezése maradt reánk s azt mondjuk magyarosan Gizellának95. Géza fejedelem pedig, hogy megpecsételje a békét, Vajk nevű fiát a kereszténység keleti szárnyáról átkereszteltette a hamisító Piligrim püspökségének védszentjéről István névre, és ezzel a nyugati, vagyis római szárnyra [lásd, "Értelemzavaró sajtóhibák", 163. o., 41, Sz.]. Szent István azonnal trónraléptekor megkapta a magyar koronát. Nem olyant, milyent a német császárok kaptak, mely minden uralkodó változáskor újabb és újabb pápai adományozásra szorult96 és melylyel még nagyobb óvatosságból, koronázás csak akkor vált érvényessé, ha azt pápa személyesen végezte, hanem örökletest, olyant, melyet pápai engedély és funktió nélkül, magyar főpap, magyarok által kijelölt király fejére helyezhetett. Vagyis míg a német korona legmesszebbmenő bizalmatlanságot, addig a magyar legmesszebbmenő, sőt teljes bizalmat fejezett ki.

A magyar koronával széleskörű apostoli jogokat is gyakoroltak királyaink, olyanokat, melyek az esztergomi érseket a pápa örök képviseltjévé, vagyis elsővé a pápa után, azaz prímássá tették, és nemcsak Magyarországévá hanem a világévá. Vajon elképzelhető-e, hogy pogány nép kapott volna ilyen messzemenő jogokat? Abban az egyszerű reményben, hogy majd megtér. Pedig így kellene lennie, ha csak Szent István vezette volna őseinket a kereszténységbe.

A vatikáni levéltár nem őrzi ennek az adományozásnak írott emlékét, de nem fontos. A gyakorlat és mindenkori pápai elismerés elég megállapítására.

Nagyon, nagyon komoly okok kényszeríttették ilyen elhatározásra a pápát. A római szent birodalom német császárai állandóan kezükbe iparkodtak kaparintani az egyház vezetését, meg a pápai szék betöltésének jogát. II. Sylvester pápa a német erkölcstelenség leküzdésére alakult Cluny egyháznak volt neveltje, s azonkívül francia, így mentes lévén német befolyástól rájött, hogy a német igények sikere a pápai széket erkölcsi tartalom nélküli politikai eszközzé süllyesztené, mi ellen egyedüli védelem, ha egy második, olyan tartalék pápai központot létesít, mely elég erkölcsi tartalommal bír ahhoz, hogy adandó alkalommal sikerrel léphessen fel az esetleg erkölcsi fertőbe süllyedt római központtal szemben. Magában erkölcsi erő nem lett volna elégséges, ha az nem párosul olyan katonai fölénynyel, melylyel szemben Németország tehetetlen. A hatalomátvételre azonban sor nem került. Ahhoz túlságosan vigyáztak a német császárok s így, bár lett volna ok számtalan, meg alkalom, megtevése azonban nemcsak Németországgal állította volna szembe az országot, hanem a pápai hatalommal is s ezt a magyarok nem akarták. De hogy Szilveszter pápa jól ítélte meg az erőviszonyokat, bizonyítja, hogy nem volt árpádházi király, kinek ne kellett volna a német császárral harcolnia, és mégsem akadt közöttük egy sem, kinek harca ne lett volna sikeres, annak ellenére, hogy a magyarság elleni gyűlölet volt mindig az egyedüli, mely azt a szétesett országot egybefogta. És sohasem mi támadtunk, hanem mindig ők és Németország sohase forrott volna össze állammá, maradt volna örökre rablóország, ha nem élvezi a római pápák állandó támogatását.

Pedig kezdve Szent Istvántól, árpádházi királyaink, kivétel nélkül, mindig mindent megtettek a békélek meg egyetértésnek biztosítására. Szent István hogy mégcsak ne is emlékezhessen arra, hogy mi vagyunk azok a szörnyszülött, embervér ivó, hullaevő szörnyetegek, kiknek az egyházi írók állítanak minket97, még Attilától való származását is megtagadta, és hogy azonosíthassa magát a nyugattal, német ruhába öltözött, német pallost kötött oldalára98, és megnyitotta az ország határait vad, élősködő német tömegeknek. Pogánynak nevezve mindenkit, ki a katolicizmus keleti szárnyával tartott, nyugati kegyetlenséggel kényszerítette a magyarságot a kereszténység nyugati, vagyis római ágának egyedüli elismerésére és követésére.

Ebből a keresztényi lemondásból, vad műveletlen a műveletlen tömegeknek magukhoz emeléséből és nem műveltségnek átadásából [lásd, "Értelemzavaró sajtóhibák", 163. o., 43, Sz.] állott sokat hánytorgatott nyugati "műveltségbe" helyezkedésünk.

A Legenda Minor szavai "crescebat quotidie ecclesia fidelium et multi ex diversis mundi partribus audientes de doctrina ejus confluebant", vagyis "naponta növelte a hívők seregét, és a világ különböző részeiből jöttek hozzá, hogy tanait hallgassák". Kik hozzá jöttek, tudjuk, németek voltak, ő pedig azzal növelte általuk a hívők seregét, hogy erkölcsre iparkodott őket bírni (c.6), mert hiszen formailag már úgyis keresztények voltak.

Árpádházi királyaink uralmát a folytatásban is állandó lemondás, sőt szembehelyezkedés múltunkkal jellemzi. Ilyent akaratlanul is nyugati felsőbbség elismerése kísér, a valóságban pedig ez csak békevágyból történt és nem állott valamely értékesebb vagy műveltebb avagy hatalmasabb elem, hanem csak egy műveletlenebbnek ugyanolyan magukhoz emeléséből, mint mikor a vándorpásztorokkal szóba állva, az ő szláv nyelvüket használtuk.

A kereszténység sorban felőrölte, azokat a harcban edzett, acélkemény népeket, kunokat, besenyőket, bolgárokat, melyek nem akarták magukat alávetni. Mind rokonainkat. De csak mert mi, ugyanolyan harcban edzett, acélkemény nép váltunk kardjává. Másképp ma is élnének. Így maradtunk egyedül, szövetséges és támasz nélkül. De tépetten, véres homlokkal is álltuk a borzalmas vihart, húszszoros, ötvenszeres erővel szemben sokáig, mint magános oroszlán farkascsorda közepén. És bár fegyverrel mai napig se tudtak erőt venni rajtunk, mégis sorra kerültünk. Sorra, decsak mert sok közülünk átallott hozzájuk.

Mert bizony sem lemondás, sem megtagadás nem hozta meg a kívánt eredményt. Ranke a germán múlttal foglalkozva írja, hogy Attila alatt jött létre az a germán-latin egyetértés, mely kitaszításunk érdekében azóta irányítja Európa politikáját99, Marquart "Osteuropische u. Ostasiatische Streifzüge" könyvét azzal fejezi be, hogy míg Nagy Károly az avarok szétverésével teljes munkát végzett, addig Nagy Ottó csak felet, amiért nem semmisített meg minket, Altheim értekezve azokról az alapvető művészeti hatásokról, melyekkel Attila nevét az európai, elsősorban germán fejlődés történetébe írta és azokról a hőskölteményekről, melyek a német szellemi műveltség első jelenségei100 hihetetlen vakmerőségnek minősíti hogy akadnak, kik neki arrogálják Európának akkori szellemi irányítását s bár emelő hatása szellemiekben németekre sokkal nagyobb volt, mint reánk, sőt még ma is kihat reájuk, mégis minket szól meg meg amiért szellemi fejlődésünk még mindig nem tér el attól, mely övékének alapját képezi. Annak ellenére, hogy állandóan támadtak és mindig kikaptak, Dümmler rút hálátlanságot vet szemünkre amiéit nem köszönjük meg hogy nem semmisítettek meg minket, bár - mint állítja - megtehették volna bármelyik pillanatban101. Miközben állandóan kiforgatnak tényeket, bulla hamisításaiért és kétszínűsködéséért adták I. Ottónak a "nagy" megtisztelő jelzőt, Altheimig, egyik írójuk se mulasztja el, hogy alkalomadtán ne beszéljen megvetéssel rólunk, amiért őseink harcmodorukban megfutamlásokat színleltek, azt valóságos becstelenségnek bélyegezve102. És az újabb, állandóan megismétlődő Attila irodalom nem követ semmi más célt sem, mint múltunknak és ősi turáni dicsősségünknek eltüntetését103.

Hová vezetett Ranke latin-germán egyetértése, megmutatták az utolsó háborúk, hová szétdarabolása Attila birodalmának, majd az avarokénak, végül hazánkénak, megmutatták azok az összeomlások, melyek Európa sorsává váltak mindenkori megtörténtükkor, mintahogy Nagy Ottó "fél" munkájának köszönheti egyedül Európa, hogy ezer éven át biztonságban fejlődhetett. Talán nem is annyira a katonai védelem nyújtotta Európának azt a biztonságot, melyben fejlődhetett, hanem hogy élt egy olyan erkölcsi tőkét képviselő nép Európában, mely nem ismerve anyagi érdeket, a másnappal is képes volt törődni, mire kalmár nép képes soha nem volt.

Hamis mit műveltségünkről, hamis mit kereszténységünkről írnak, hamis mit honfoglaláskori Európáról állítanak és leghamisabb mikor Attilából, ki megkegyelmezett, római pápától kezdve mindenkinek ki csak kérte, a hagiografia pusztító vadállatot csinált. Olyan humánusan mint ő, nyugati hadvezér soha nem viselkedett. Krónikáinkat pedig csak azért diskreditálták, mert nem írják azt, mit ők csak később találtak ki.

A sok hamisság és krónikánk diskreditálása okozta, azt a borzalmas űrt, mely lehetetlenné tette őseink viselkedésének okait, kereszténységünk eredetét és sok egyéb mást, közöttük néhai felvidékünk múltját megmagyarázni. Ha ősi pannóniai múltunkat tárgyaló lapokról kitöröljük azt a sok tévedést, ellentmondást és hazugságot mit rajtuk találunk, olyan fehér lapokat kapunk, melyeket nekünk kell betöltenünk s ebben a munkában ennek iparkodunk eleget tenni. Ezek mellett tisztában kell lennünk azzal is, hogy őseink a Volga kanyarban pogányan éltek, onnan pogányan indultak útnak és pogányan keveredtek el sziklamezeiekkel az Etelközben. Ha mégis keresztényen érkeztek Pannóniába, kereszténységüket csak azoknak a " fekete"' magyaroknak köszönhették, kiket nyugati krónikák "fekete" magyaroknak, Bíborban született Konstantin északi "türc"-oknak mond, vagyis Sziklamező népének, azaz a székelyeknek. Sziklamező pedig nem lehetett más mint az a terület, mely csak Géza fejedelem korában csatlakozott az országhoz104, mely ellen Szent István háborút viselt105, mert hiszen azon maradt fenn egyedül elnevezésül Attila hadicímere, a Turul106.

Emberek legnagyobb ellensége az ember és Franciaország mai napig nem jött reá, hogy csak és akkor és azáltal vált coljává a német támadásoknak, hogy 1526-ban elbuktunk és német gyarmattá váltunk107. Így élére állt annak az aknamunkának melyet Németország kezdett s ma ugyanúgy folytatódik ellenünk, mint folyt Attila, Géza fejedelem és Mátyás király alatt és mert azokat kikben gyenge a hazafiság mindig jobban érdekli az aznapi kis pecsenye hazánk jövőjénél, ma ugyanúgy beszélnek belenyugvásról, megértésről és nyugatba helyezkedésről mint valamikor ugyanilyen alkalmakkor. Értsék megy hogy magunkban állunk, egyedül vagyunk, senkire sem támaszkodhatunk, hogy ezer éve magyarázgatják nekünk, hogy megkell hajolnunk, de fennmaradásunkat egyedül azoknak köszönhetjük, kik nem hajoltak meg, A meghunyászkodók, megértést hangoztatók igazi elpusztítóink, de erőnk hatalmas ha összefogunk108. Mert békejobbjával ugyanúgy nem nyerte meg Szent István a nyugatot, mint Attila, azonban mikor Mátyás király visszhelyezkedett Attila múltunkba, egy pillanatra régi dicsősségünk is visszatért, hogy amint megértővé változott, dicsősségünk visszaszálljon sírjába, vele együtt.

Ma egy letűnő civilizációnak vagyunk tanúi. Mi hívtuk életre, azok kezében azonban kik a vezetést magukhoz ragadták, tönkrement.

Velünk jött, velünk megy!

........................

A világ kultúráinak. egyedüli forrása a szumr. A szumir birodalom maga úgy olvadt fel Babilónia, Assyria, Mittania, Fenicia, Palestina kohójában mint arany olvad választóvízben. Egyiptom, Görögország, nyomukban az egész világgal, ragyogását kizárólag annak a fénynek köszönheti, mely a szumiroktól jutott reájuk.

Ezzel a kultúrával kezdődik a világ műveltségének története, de nem a műveltségé. Ásatások, nyomok, itt, ott, már régebben létezett műveltségeket is feltártak. Olyanokat, melyek nyomtalanul tűntek el. Vagyis az a borzalmas összeomlás, mely Európát a római birodalom elpusztulásával érte, nem példa nélküli. De nem példa nélküli újabb felemelkedése sem. Ahogy a szumirok Mezopotámiát a semmiből emelték a magasba, ugyanúgy emelték fel magyar őseink Európát a semmiből. Ahogy a szumirokkal egyidőben élt, sőt őket megelőzö kultúrák a semmibe tűntek, ugyanúgy tűnt a semmibe honfoglalásunkat megelőző és akkor már nem létezett európai kultúrák valamennyije is. A rómait a gót invázió, egyetlen örökös visszhagyása nélkül pusztította el. Ha nem hagy vissza könyveket, műtárgyakat és honfoglalásunkkor még fennállott épületeket, utakat, azt sem tudnánk róla, hogy létezett. Nagy Karolyé teljesen meddő volt, a görög, szaracén még élt, de nem bizonyultak értékállóknak. Szintén elpusztultak.

Ahogy a szumirok Mezopotámiában, őseink sem találtak, sem Pannóniában, sem Közép-Európában semmiféle kultúrára sem. Ahogy a szumirók, a messze északról, valahonnan a Sárga folyó környékéről hozott kultúrájukat tették a világ összes kultúráinak kiindulópontjává, úgy tették őseink. Ugyanúgy a messze északról, valahonnan ugyanannak a Sárga folyónak környékéről hozott kultúrájukat az európai kultúra megteremtőjévé tették109.

Csak őseink honfoglalása bírta Európának nomáddá vált lakosságát letelepedésre. Csak arra kezdik sárral tapasztott, faragatlan fából álló gunyhóikat meg barlanglakásaikat ismét házakra cserélni és csak arra térnek vissza az írásbeliségre. Azonban századok teltek el míg a polgárok is házakhoz jutottak és újabb századok míg a nép is. Első építkezési tevékenységük várak emelésében merül ki. De mintha mindent újra kellett volna felfedezniök, további századoknak míg elérték a Kr.e. 2-ik évezred tökélyét - miben is, Visegráddal a magyarság, nemcsak kezdeményező volt, de megelőzte korát.

Európa politikai mérlege is lópóst tart a műveltségnek ilyen fejlődésével.

A tőlünk emeltek, első pillanattól kezdve vitatták maguk számára a kezdeményezés dicsősségét ás hogy eltüntessék múltunkat alakult a néhai római szent birodalom. Mely azonban 1807-ig maradt olyan üresség, melynek császárai csak másra támaszkodva bírtak hatalommal. Elsőül a pápaságot próbálták politikai céljaik szolgálatába fogni, mit csak a magyar koronához kapcsolt egyházi jogok tettek lehetetlenné. Rötszekálu Frigyes (1147-1190) figyelme fordult először Olaszország felé és unokája, II. Frigyes (1215-1250}, hozzájutván Sziciliához, már német hazája felé sem nézett. II. Rudolf (1552-1612) megpróbálta hatalmát Csehországra helyezni, mi ugyanolyan kevés sikerrel járt, mint II. Frigyes próbálkozása Olaszországgal, mit az is bizonyít, hogy bármilyen nagy is volt V. Károly (1519-I556) spanyol hatalma, mégsem tudta az európai vezetőszerepet maga számára biztosítani. Az csak azzal állandósult kezükben, hogy megszerezték 1526-ban a magyar koronát. Vagyis bármennyire hatalom és tekintély nélküliek is voltak a Habsburgok mint német császárok, koronánk birtokában világnak leghatalmasabb és tekintélyesebb uralkodóivá váltak és bármennyire is nevezték birodalmukat németnek majd osztráknak, kizárólag Magyarország ragyogott benne. XIII Lajos francia király (1643-I7I5) kezdte Európa vezetését elvitatni a Habsburgoktól. Franciaország soha semmiben sem vett részt Európa építésében, mindig ellenségeivel tartott, így vezetőszerepét az egyetlen dologra alapította mivel kérkedhetett, nyelvére. Nyelve latinra alapított műnyelv, melyet megtanulni nagyon, nagyon nehéz, tökélyre vinni csak nagyon hosszas tanulással lehet. Így iskoláik tanidejének legnagyobb részét nyelv tanítására fordítják, mi pedig rovására megy a komoly tudományoknak. Legmagasabb osztályaik műveltségét kizárólag a nyelv karakterizálja110. Felmagasztalására Richelieu 1635-ben akadémiát alapított, mely azóta formálja, változtatja és közönséges emberek számára megközelíthetetlenné teszi. Hogy rá ne jöjjenek, hogy Európa felépítésében nincs érdeme, sőt ő volt mindig rombolója, mesés múltakat talált ki mindazoknak a népeknek, melyeknek hozzá hasonlóan nem volt részük alkotásban, mivel azután a maga követőivé és dicsérőivé tette őket s eltudta fogadtatni az egész nyugattal, hogy Európa történelmével csak a francia forradalom óta érdemes foglalkozni111. Így bekövetkezett az a furcsa helyzet, hogy bár a nyugatiak foglalkoznak más világrészek népeinek legősibb történelmével is, Európa történelméből még egyetemi tanáraikat sem érdekli visszamenőleg más, mint Franciaországé meg Angliáé. A többieké pedig jó, ha a leg utóbbi 100-150 évé, az is csak Franciaország tálalása szerint, Magyarországé - mert hiszen az ellen megy az egész - meg egyáltalán nem. Németország ezt a helyzetet mindig szívesen nézte, mert eltakarta, hogy csak rajtunk keresztül és csak általunk emelkedett nagyra. Magyarjaink pedig kik a nyugat "felvilágosítását" tűzték célul, azoknál csak mosolyt meg lenézést váltanak ki és mert tudás hiánya miatt, még udvariaskodó állításainkat is hihetetleneknek tartják. Miattuk sütik reánk a chovinizmus bélyegét. Csak rontjuk vele hírünket és nem javítjuk.

Alkotó szerepünkért kellett minket elpusztítaniok Trianonban és nem háborús viselkedésünkért avagy igazság keresésből. És a miatt lehetetlen akár meggyőzéssel, akár barátsággal, de még aláfekvéssel sem a többi népet megnyernünk.

___________

JEGYZETEK ÉS KÚTFŐK.
KIFORGATOTT TÉNYEK ELHALLGATOTT IGAZSÁGOK ÉS NÉHÁNY VALÓSÁG.

33 A vitairat írja meg.

34 Ann. Metens 803, Ann. Einhardi 811, Verbrudenungsbuch von St. Peter, ed Karajan 33.3.797 és Dümmler.

35 Lehet mondani, hogy kivétel nélkül valamennyi krónika mit Pertz közöl tartalmazza 862-ről. 35 e./ F.I.309, IV/27 12`, V/27? 120, V/2, 296, VI/2 88, VII/2,126, H.O. VIII.83, 380 00. Mindenütt... stb., ugyanúgy Kézai II. könyve I.fej. 11... "circa lacum Bolotum" [szövegkép at_02.jpg]

at_02.jpg

36 Hunfalvy Pál, Magyarország Ethymológiája ["Ethymoló" kézzel írt]

37 Székely oklvt. I. 7, F. I. 437 oo.

38 Eredeti jelentése a vlak-valach szónak "rómaiak pásztora" azonos az "olasz és "oláh" szavakkal, azonban alkalmazható a franciákra is kik mint germánok váltak pásztoraivá a rómaiaknak, hol ezután nyelvük megkapta mai latinos formáját. Nyelvünkben a vlach-valach oláh szó a nomád szláv vándorpásztor ok nevévé vált, még országhatárt sem ismerve járták a legelőket. Karel Kadlec "Valasi a valasske pravo z zernich slovenskych a uherskych" Praha 1916 könyvében is kizárólag ilyeneket ért alattuk. Ez oka, hogy a könyvet megjelenése után az oláhok azonnal összevásárolták és eltüntették. Ma csak azokban a könyvtárakban található, melyek megjelenésükkor előül vásárolták meg. Az hogy régi írásainkban ez a szó szláv vándorpásztorokra alkalmazva előfordul használja fel a román tudomány annak állítására, hogy a dákok, kik germánok voltak rómaiak...

39 Hóman I. 117.

40 Hóman I. 127.

41 W. VII. 501.

42 W. III. 94. Szószerinti fordítása: "Amikor a pilisi erdőségben levő akkor elhagyott hegyet a királytól kérted, hogy rajta özvegyek és árvák védelmére, a tatár betöréssel szemben, mely mindig fenyeget, várat építhess, a király bőkezűen neked adta azt a hegyet s te azután saját ékszereid, aranyláncaid és gyöngysoraid s egyéb drágaságaid árán, melyeket atyád házából hoztál, igen nagy költséggel felépítetted rajta a Wisegrad nevü várat..." Keltezve 1263 december 21-ről. Pontosan ugyanígy jelöli meg a helyet IV. Béla abban a levelében, melyben a helyet feleségének adományozza. Igen logikusan a levelek nevet az adományozással összefüggésben nem említenek és a Visegrád nevet csak azután adják a helynek, hogy a királyné ismert házi zsidaja, Reb Henel útján ékszereit eladta, IV. Béla pedig a várépítésbe már belefogott. Nem nevezhetnék a helyet elhagyottnak, ha az egy már előbb létezett Visegrád vár területén épült volna és semmiesetre sem használnák helye megjelölésére azt az annyira tág fogalmat milyen "pilisi erdőség". Visegrád név ősi voltának ellene mond az ilyen néven ismert összes várak múltja is. Mert ilyen nevűt bőven ismerünk szláv területeken. Nincs közöttük egyetlen egy sem, melynek múltja honfoglalásunk idejéig menne vissza, mégkevésbbé mely megelőzné. Olyan helyeknek adták, kivétel nélkül ezt a Visegrád nevet, melyen valamikor, a bronz vagy vaskorszakban állt valamilyen erősség. Egyikük sem mutat szláv múltra, csak felelevenítése egy régi múltnak. Ezek a szláv Visegrádok azonkívül mind szerény dombon emelkednek és egyikük sem játszott sem cseheknél, sem oroszoknál legcsekélyebb szerepet sem. Sedlacek a cseh várakat feltüntető monográfiájában, egyetlen olyan sziklára rakott kőfalat sem említ ilyen néven milyen a dunaparti Visegrádon kívül csak a turóci. De olyanra egyetlen más szakkönyvben sem találunk, más népeknél sem, sem germánoknál, sem frankoknál. Ezek a könyvek azonkívül olyant sem említenek, melynek építési ideje a római birodalom összeomlását követte volna, vagyis egyetlen olyant, melyet szlávok emelhettek volna. Krónikásai szerint Nagy Károly is épületeit kizárólag fából meg sárból emelte és harcaiban ismertetett szláv várak között egyetlen hrad sem akad. Mint látjuk a turóci meg a dunaparti Visegrád múltja ebből a szempontból is összefolyik és elkülönítődik a legnagyobb határozottsággal a szláv erődítményektől. Már a "hrad"-k közül kiválásuk miatt is. Úgy a dunamenti mint turóci nem arra bizonyíték, hogy ott szlávok éltek és építkeztek volna, hanem az ellenkezőjére. Ezt a dunamentinél az is alátámasztja, hogy a Sibrik dombon létezett római castrum helyén folytatott ásatások folytatólagos életre nem találtak, mi bizonyítja, hogy a római birodalom bukásával ott megszűnt az élet. Bizonyos, hogy a Pilis szó szláv, de tart jelent, vagyis olyan területet melynek nevet csak azért adtak, hogy figyelmeztető legyen arra, hogy oda ne menjenek.

43 Piper, Krieg v. Hochfelden, militararchitektur, Sackur stb.

44 Mindezekről források felsorolásával Ernyey József bőven értekezik a Műemlékek orsz. Bizottsága tulajdonában maradt, de a viszonyok miatt már nem került nyomdába, Visegrádról írt kéziratában.

45 Nagy Géza: Turul, 1891, 112 o., Mellich szerint, Századok, 1908, 751 o. a magyarok "sár" szavukat csak Árpád vezértől kapták.

46 Cseke László Visegrád füzetében 1957, 21 o. Kétségtelen példa helyett csak Héj Miklós hasoncímü füzetére hivatkozik, ki azt Viktórin Józsefnek 1872-ben megjelent füzetéből örökségképp vette át. Visegrád múltjáról első komoly munka Ernyey Józsefnek csak kéziratban megmaradt tanulmánya.

47 Hóman I. 628. o. Ellentétben Hómannal Pauler "A magyar nemzet története Szent Istvánig" könyvben a magyarság sorsát Sz. István alatt igen sötétnek festi és alighanem igaza van.

48 Kardos Tibor, Káldi Márk Képes krónikája, Budapest 1938, 49 o.

49 Ismertetése Lehoczky Tivadartól az Archaeológiai Éertesítő 1893 évf. 346 o., Turócmegyei emlékekről cím alatt. Feküdt Nyitra megye északi határán levő Zsiár-Sár-Sas hegy közel 800 m. magas sziklabércen, katonai részletes térkép 1:75,000, Zone 10, Kol. IX. Hossza 300 m., Szélessége nyugaton 50 m., közepe fele 120 m.-re bővül, míg keleten alig néhány méter. Ezek szerint alapterülete 20 - 25,000 m2 vagyis 8-10,000 m2-el több az óriásinak tartott bihari várnál, annak ellenére, hogy sziklabércen feküdt, míg utóbbi síkon. Világviszonylatban is korának legnagyobb alapterületű hegyi vára. Jelentőségére mutat az a nagy készülődés, mely elértéktelenítette. Csak Znió meg Ghymes emelésére vesztette el jelentőségét miután még két cseh nemzetség is csatlakozott az alul fekvő Nyitrához. Végleg alighanem Griska martalócai rombolták le mikor 1453-ban Turócban pusztítottak. Ma már csak külső falainak helye, udvara beosztása és nagyszámú gunyhónak helye vehető ki. Lásd Ernyey is: Turóci várhelyek.

50 Sörös Pongrác, Elenyészett bencés apátságok, Budapest I9I2.

51 U. o.

52 Ann. Fuld. 899. Mon. Boic. XXVIII. p. 201, Hóman I. 165, Dümmler 69 o.

53 F. I. 289 o.

92 Szent Adalbert életét tárgyaló műveknek, Voigt H. G., Bruno v. Querfurt a szerzőik. Eredeti neve gróf Libicenszky Vojtsek és fehér horvát eredetű. volt. [A 92. lábjegyzet a szövegben nem található. Sz.]