Őseink mágusai nem a napot tisztelték pontosabban, hanem a nap mögött álló ragyogást, erőnyt, a világmindenséget kitöltő isteni energiát, amelynek a nap csak egy jelképe. megnyilvánulása volt, a holdat is, meg a földet is tisztelték, de nem mint isteneket. Mágusaink egyistenhívők voltak: innen ‘Egy az Isten’ kifejezésünk, és az ősi kettőskereszt jelentése is, amelyre később visszatérek.

Ez a szimbólum a pártos-mágus leírásokból. és domborművek, szobrok emlékeiből tökéletesen érthető. A korona a görög és római civilizációkban olajág, vagy szőlőlevél – vagy babérkoszorú volt. A magasoktól vette át a világ. azaz elődeinktől értelemben, képben, szóban is, és egy az egyben ezt olvashatjuk a:
CORONA
KRONE
KORUNA
CROWN formában az egész világon.
Az égő-ragyogó kör, a KÖR-RA-t képviselte a KIR-RA. azaz a nap fia, földi helytartója. A KORona, a KIRÁly hatalmának szimbóluma

Csak a KIRÁly volt jogosult KORRA-NÁ-t hordani. A világon egyedül a mi nyelvünkben van meg ez a kapcsolat ilyen formában.
De ez a pártosi-mágus hitben sokkal komolyabb jelentőségű volt a pap király kizárólagos hatalmi szimbólumaként.

Tudjuk, hogy a pártos királyság megújította, és ápolta, támogatta a zarathustrai hitet, amelynek a tűz volt a fő jelképe. A tűz a világmindenség urának legtisztább kinyilvánulása volt. A tűz minden formában, így a háztartásban, és az áldozati oltárokon is nagy tiszteletben volt. A zarathustra-hit nem épített templomokat, de szakrális oltárokat emelt a hegyormokra, lehetőleg távol emberi lakóhelyektől. Ezek voltak a szent tűz oltárai, ahol a tűz soha ki nem alhatott (MÁGLYA)
IGITUSZ oltárainak hívták. Ez egy az egyben a magyar égitűz, azaz IGITUSZ – ma is értelmesen olvasható. Ezt a szokást táltosaink is megtartották. amikor is a hegytetőkön tűzáldozatokat mutattak be, még a honszervezés és keresztény árpádházi királyaink alatt is. Ond, Ketel, Tarcal vezérek Tarcal hegyén vezéri SZERt ültek – SZERencs városa innen kapta nevét – tűzáldozatot mutattak be, és áldomást ittak. (Anonymus)

Theuton János német főinkvizítor irányítása alatt semmisítették meg a hegytetőkön kitárt karokkal imádkozó táltosainkat, akik neve:
Látód fia Hanis mágus –1272 okt. 23.
Degesd mágus.
Chene fia Furrkus
Lőrinc fia Kám
Chele fia Kosán
Gyula fia Pók.
Fotak fia Boksa – 1265
Bodor fia Cseb, többek között, és akik tűzáldozatokat mutattak be a hegytetőkön, dombok tetején, folyópartokon, vagy körkápolnákban, IGALOKban. Nem lóhoz imádkoztak, és térdeltek mágusaink, a fehér ló a legbecsesebb, legritkább kincs volt az akkori lovas kultúrában. Külön e célra voltak tenyésztve.

A fehér ló, mint tiszta, szeplőtlen érték volt, egyedül méltó a szent égi tűzhöz és földi képviselőjéhez. (Pegazus, a fehér szárnyas táltosparipa, üzenetvivő az égiekhez.)
A ló vérét szerződésekhez, kupába töltötték és a tűzbe dobták. A lovat utána megsütötték és lakomán megették. Luciánus (i.e. 120) írja a szittyákról: TOXARIS (TAKSÁR – TAK-SA – magyarul). Szkíta bölcsnek az athéniek mint vendégbarát orvosnak síremléke mellett fehér lovat áldoztak. – Tehát a görögök is átvették ezt a szokást szittya barátjuk emlékezetére.

A lóhoz nem imádkoztak, hanem mint egyedüli, legértékesebb, legbecsesebb áldozat az egész földön, amely egy lovas népnek lehet, fölajánlották az égi úrnak. (Lásd: Korabeli kínai leírások a hunokkal kötött szövetségek szentesítéséről.)
Ez lemondást, adományozást jelent, valami értékünk odaadását az OLTALOM vagy OLDOZÁS ígéretéért. Innen az ÁLDOZAT kifejezésünk, amely mint ÁLDOZÁS oldozássá, oltalmazássá, vagy ÁLDÁSSÁ kellett, hogy váljon az OLTÁR-on bemutatott ÁLDOZAT-tal, és ÁLDOMÁS-t ittak mágusaink a szentesítésre, kupából.
A világ összes nyelvében az ALTAR szó és fogalom a mi MAG-AR (MAGYAR) MAGAS nyelvünkből ment át. sőt a kereszténység is a mágusok ilyen nevű és jellegű szertartását alkalmazza.
Lásd az adakozás. az oltáron égő örökmécses. a kehelyből ivott bor („Íme az én vérem”) szertartásai. mindezt tőlünk kellett, hogy átvegyék a pogányoktól, mert – Hol van ez?! Hát az oltárnál!!
Márpedig a történetírók emberemlékezet óta írnak rólunk, hogy szertartásaink hogyan folytak le. A világon egy nyelv sem fejezi ki ez összefüggést ilyen világosan, csak a „magasok” nyelve, a magyar. Nézzük csak: MAGYAR IDEGEN NYELVEKBEN
OLTÁR ALTAR – latin, angol, német, etc.
OLTALOM PROTECT, GUARO, SHELTER – angol, latin.
OLTÁS VACCINA TE, INNOCULATIO
OLDÁS DISSOLVE – angol
DISSOLUCIO – latin
ÁLDOZA T SACRlFICE – latin. angol
ÁLDÁS BLESSING – angol
ÁLDOMÁS TOAST. DRINK, SACRAMENTUM.

A szakrális szokás. szekuláris megnyilvánulása mint szakrament már nem is említendő, mert talán eljutnánk a szakadár hunok a SZAKA, vagy elpártolt pártos, szakasztott ugyanilyenlevezetéséhez. (Nesze neked finnugor, hómezőkön lődörgő eredetmagyarázat!!!
– Nesze neked nyugati, indogermán, keresztény irigység!!! Minden kultúrmegnyilvánulástok a szkíta—hun—szaka— pártos—avar—magyar „ún. pogány” – magasok ellopott tudása.)
„De világosítsa meg az úr az ő „orcáját” (nap-arcú) rajtatok”! Hogy végre: a nem tisztálkodó, és boszorkányokat égető, hátból orvtámadó sötétségetekből végre már felnőjetek!! Hisz oly sok mindent adtunk már nektek.
A vérszerződést is átvette a nyugati civilizáció tőlünk. Álmos és fia Árpád apánk, szert ültek és szerződést kötöttek többször is.
Először Álmos Etelközben a Kárpátokon kívüliekkel, az összehívott törzsek fejedelmeivel, és általuk pajzsra emelve nagyfejedelemmé választódott 890-ben. Fia. Árpád 894-ben Ópusztaszeren. Szeged fölött szervezett szert a Kárpátokon belül élő testvérnépek fejedelmeivel. (EGÓD, BORS, ABA, ÖSÚR. stb… azaz az összhun és csatlakozott népek szere volt. Nagy Károly fia: Jámbor Lajos birodalma leírásáról szóló levelében 817-ben írja: a
tullin-i mezőkről északra hunok, délre pedig avarok laknak, azaz magyarul beszélők.)

    11. ábra Honegyesítés előtti népeink és vezéreik a Kárpátmedencében. Árpádot sürgető és behívó vezérek, akik már itt éltek régebben: Egöd, Örsúr, Aba, Bors, Ed, Edömér, Ete, Böngyér, Acsád, Vajta, Ketel.

Ez az egyenlőségi alapon a magyar (magas) törzs vezetését elismerve zajlott le. Mai demokrácia fogalmunkat ez a szer már akkor gyakorolta. Az ópusztaszeri, kötvélyesi Nagymonostorban 34 napig tárgyalt szerződés írásba lett foglalva és véresküvel lett megpecsételve.

Ez a szer tetézte be Árpád mágus királyunk honszervezését, itt ismerték el a magyar törzs és Árpád mágus király vezető jogát.