Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2017Nov20

2012. Január 27., Péntek 16:31

Magyar őstörténet a kezdetektől Kr. u. 907.-ig

Írta:  Mesterházy Zsolt
Értékelés:
(34 szavazat)
 Az alábbiakban egy hatalmas lélegzetű munkát közlünk, amely számos neves tudósunk kutatási eredményének felhasználásával állt elő, Mesterházy Zsolt keze munkájának köszönhetően. Az elmúlt századok hamis és szándékoltan hiányos oktatásipara következtében egyes gondolatok, vagy akár fejezetek teljesen újszerűnek tűnhetnek az olvasó számára. Tárgyilagos és elfogulatlan hozzáállással könnyen közelebb kerülhetünk valódi történelmünkhöz.

EREDET ÉS LÉT, NYELV ÉS KITELJESEDÉS

Kiindulás

Ha egy népnek két őstörténetéről esik szó, az nem feltétlenül tekinthető gazdagságnak. Valóban, ebben dúskálni nem öröm. Ma még nekünk is kettő van. Ez a könyv azon magyar, főleg történész szerzők műveire támaszkodik, akik kísérletet tesznek arra, hogy csak egy őstörténet maradjon a kettő közül. Másik magyar őstörténetről kell beszélni ott, ahol van egyik is. Ezt az egyiket jól ismerjük tanulmányainkból. Ma összefoglaló néven finnugor szemléletű történetírásnak nevezik, és az a kezdetleges fejlettségi szinten állónak tekintett, kezdetben halászó és vadászó, fejlett hit és tudás nélküli magyarságot az Ural-környékéről eredeztetve juttatja el - menet közben másoktól felszedve a civilizáció áldásait -a Kárpát-medencébe, mindezt döntően olyan nyelvészeti érvekre építve, amelyek soha nem bizonyított feltételezéseken alapulnak. A másik magyar őstörténet ezzel szemben a Régi Kelet, Mezopotámia, Korezm és a Kárpát-medence tájairól vezeti 10 000 éves távlatban számolva az egymással rokon népek áramlását úgy, hogy a bonyolult fejlődési folyamat kitérőkkel bőven tarkítva ugyanitt, a Kárpát-medencében az árpádi honfoglalással ér véget úgy, hogy határozott folyamatosságot ismer fel eközben az első mezopotámiai magas kultúra- egyébként egész Eurázsia életét alaposan befolyásoló - továbbvitelében. Az előbbi elmélet nem túl régi, hozzávetőleg kétszáz éves története van és legfőbb ismérve, hogy ajándékba kaptuk a Habsburg néven ismert osztrák uralkodóháztól politikai alapokon. A másik egyidős magával az emberiséggel, a magyar néppel, de félő volt, elfelejthetjük az első miatt. Hogy nem fogjuk elfelejteni -, sőt rövidesen újra megtanuljuk - arról azok a történészek, nyelvészek, műtörténészek gondoskodtak, akik emigrációba - külföldibe és hazaiba - kényszerülve nem nyugodtak bele a megváltoztathatatlanba, erőfeszítéseik és kutatásaik nyomán újra kisarjadt a feledésre ítélt történelem, Ez a könyv arról beszél, amit ők állhatatos munkájukkal kiástak, bizonyítottak és újra napvilágra hoztak.

Hogy a finnugor történetírás tételei nem állták ki az idők próbáját, az számunkra csak a kisebbik baj forrása. A nagyobbik bajt a kizárólagosság felfogása okozta, amelynek következtében semmilyen más irányú tájékozódás nem volt lehetséges a magyarországi tudósok munkájában. Ezáltal önmagukat zárták ki a történelmi kutatások világméretű folyamatából. A világ tudományos főáramától való elzárkózás számunkra lesújtóan végződött, és a ránk eső jogos örökség elismertetését is lehetetlenné tette hosszít időre. Távolmaradásunk örökségünk felkutatásától önjelölt népek számára lehetővé tette, hogy egymással vetélkedve "vállalják" és sajátítsák ki azt, amihez ajándékként hozzáférhettek. Ahelyett, hogy magyarul olvastuk volna el magunk az ókori leleteket, ezek az eredmények mind valamely külföldi nyelven nyertek először értelmezést és elnevezést - szerintünk túlnyomóan sokszor hibásan -, jelentősen megnehezítve a szakirodalomba beivódott tévedések korrigálásának esélyét. A pártatlan nyugati tudósok azonban ébren tartották helyettünk is őstörténetünk gyökereit, remélve, hogy egy napon magyar nyelvű kutatók oldják majd meg azokat a rejtélyeket, amelyekre ők a magyar nyelv anyanyelvű birtoklása híján nem lehettek képesek. Ez az egészen egyedülálló és különleges magyar nyelv - amelyet irigyei becsmérlően betolakodottnak és magányosnak neveztek, mert rájöttek rendkívüli tulajdonságaira - hordozója az isteni tudásnak, hitnek és magába sűríti mindazt a hagyományt, amely hosszú évezredek felhalmozott tudását és tapasztalatát hordozza hallatlan tömörséggel és kifejezőkészséggel.

Akit ez a másik magyar őstörténet érdekel és többet szeretne róla tudni, nagy fába vágja a fejszéjét, de megéri a fáradságot. Olyan közös kincs birtokába juthat -a bizonyosság állapotába -, amit máshol ma talán nem szerezhet meg. A kockázat elenyésző: a felhozott és ismertetett művek mögött milliónyi oldal történelmi irodalom áll bizonyítékként és mind arról beszél, hogy az elsőnek nevezett történelem nem tartható tovább. E tenger irodalom nem volt eddig ismert széles körben itthon, ezért nem elvesztegetett idő az, amit most pótlásként még behozhatunk és agytekervényeink sarkaiban is rendet teremthetünk. A feladat tehát emberes, ehhez mért lendülettel is kell hozzáfogni a rendbetételhez. Mivel most hozzávetőleg tízezer éves történeti időszakot tanulmányozunk át, sok részlet háttérbe szorul, mert ez itt történelmi vázlat. Nem részletkérdések tisztázása a cél, hanem nagyléptékű folyamatok felvillantása és új összefüggések bemutatása. Aki tehát pl. a szkíták részletes ügyeinek teljes tisztázását várja most, annak a nagy könyvtárakba kell mennie ezután is, de az is könnyen meglehet, hogy sok tekintetben még nem is írták meg a hiányzó részeket.

Segédeszköznek szánom minden érdeklődő kezébe e kincsestárat azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az elkövetkezőkben e tárgyban bárhol megjelenő művek, cikkek mondandóját az érdeklődők egy már előkészített kronológiába el tudják helyezni. Dr. BARÁTH Tibor: Tájékoztató az újabb magyar őstörténeti kutatásokról c. (Turul Kiadó, Veszprém, 1989.) (BT2) 52 oldalas tárgyszerű munkája sok fontos megállapítást tartalmaz az őstörténet kutatásának helyzetéről. Főképpen nyelvészeti alapokra helyezett őstörténete általános döbbenet tárgya a megjelenése óta. A szakma fenntartásaival kísért gondolatai majdnem minden tekintetben gyökeresen ellentétben állnak a hagyományos történetírással. Elmenni mellette azonban nem lehet, annál is kevésbé, mert cáfolata sem jelent meg. Egy idézetet mindenképpen le kell itt írni Baráth gondolataiból (BT2 52. o.): Mindez ideig semmi olyan nyomós ok nem merült fel, ami miatt nekünk (külföldi magyar kutatók-A szerk.) módosítanunk kellene tudományos tételeinket, főleg pedig, hogy szembeforduljunk a nem-magyar tudósok, szumirológusok, egyiptológusok - magyar vonatkozású megállapításaival. Kívánatosnak tartjuk azonban, hogy a hazai tudománypolitika egyoldalú tájékozódása enyhüljön, mert erre az idő nagyon megérett.

Hogy a felkínált egyezség még talán némelyek szerint korai, azt egy másik idézet mutatja Bodor András tollából: Az utóbbi évtizedekben aztán, különösen a külföldre szakadt történészek és nyelvészek, valóságos divattá tették a szumir rokonság kutatását és olyan szellemi ragály kerítette hatalmába őket, mely tudatos túlzásokhoz, hamisításokhoz, enyhén szólva minden tudományos alapot nélkülöző elméletek kiagyalásához vezetett. E sajátos magyar-magyar elméleti gerillaháború tehát még nem ért véget. Csak mindannyiunk közös érdekében kívánhatjuk, hogy e csata minél előbb közös békével érjen véget - és itt ebbe még egy kapituláció is belefér -, mert most nem csak erről van szó.

Kezembe vettem gyermekeim leendő magyar történelemkönyvét. Rövidesen kézbe veszik ők is. Áttanulmányoztam leírásait a magyar őstörténetről és utána eredtem az ott leírtaknak. Ami onnét kimaradt, vagy egy "kicsit" másképpen van, az itt található meg. Hogy a két történelem még csak köszönő viszonyban sincs egymással, az nem az én hibám. Az itt felhozott munkák egy "másik" magyar őstörténelem forrásai. Ezt olvasva, ha holnap felébredünk, már nem ugyanazok leszünk, akik eddig voltunk.

Az a sok-sok évezred, ami e vázlatos kronológiában szemünk előtt filmszerűen lepereg az emberiség hajnalától kezdve, döbbenetes új megvilágításba helyezi nemcsak a mi, de az egész civilizált világ történelmét. Kidobhatjuk a szemétre régi hiedelmeinket, tévedéseinket. Nemcsak magunknak okozunk ezzel munkát, az eddigi egész világtörténelmet is újra kell írni, mint ahogy szerzőink ezt nagy részben már meg is tették.

Az alant kibontott történelem feleslegessé teszi az ún. ellentörténelem felvillantásának lelki terhét is, mert mellette nem marad más, csak az maga.

A minket érdeklő történelem

A Régi Kelettel kezdődő feldolgozott irodalom áttanulmányozása alapján egy hatalmas ívű, egyetlen lendülettel megrajzolt történet kerekedik ki. A valahol a Duna-medencében, Kaukázus, Korezm táján kialakuló ősnép a műveltség igen magas fokára jut el. Nyelve lesz, írni kezd, túléli a bibliai Özönvizet, megtelepszik a folyóvölgyekben, földet művel, fémet munkál meg, társadalmakat szervez, birodalmakat hoz létre, benépesíti a Régi Keletet, annak közeli és távoli környékét egy olyan vallással és kultúrával, amelynek felhalmozott tudásából az egész világ mind a mai napig él, biztos lábbal jár az égbolton, a csillagok és csillagképek jelenléte, mozgása és üzenetei számukra élő és parancsoló kötelességeket, eligazodást rejtenek életükben.

És beszél, méghozzá a világ Úr-i ősnyelvén. Sumir-e talán százéves nyelvészeti műszót ideje egyszerűen mahgar néven tovább tárgyalni -, ujgur, egyiptomi, hettita, kani, etruszk, pilisi, kánaáni, kelta, pannon, szkíta, pártos, avar, szabin hun ésmagyar mind egy ősi tőről fakadó nyelven beszélt. Ezért nem szabad, hogyaz előkerülő temérdek nép neve bárkit is megzavarjon, hisz ugyanazt a hun-magyar ősnyelvet beszélték és írták, amin mi magunk is felnőttünk. E sok népnév ma már csak földrajzi elhelyezkedésre, korra, hivatásra utal, de a könnyebb érthetőség érdekében tovább használjuk iránytűként. Óvatosságra azonban itt is nagy szükség lesz, mert a népek sok vonulásuk közben bármely szerzőnél könnyen átkeresztelődhetnek akár menetközben is.

Mu és a történelem hajnala

Mu-ról szóló könyv - amely a Csendes-óceánban leírt hatalmas kontinens lett volna - ismertetése leginkább azt célozza, hogy érzékeltessen, a történelem nem pár ezer éve kezdődött. Fel kell készülnünk lelkileg arra, hogy kiderülhet, sok tízezer évben kell gondolkodjunk ezután, ha a művelt emberről esik szó. (Gondoljuk csak meg, kultúránk gyökerei a Zodiákus rendszeréből is táplálkoznak. Amíg a történelem egyszer körbejárja a Zodiákusa, az 12 X 2160 év. Vajon hányszor kellett körbejárnia, mire a feleszmélő ember már ismerje az éppen, soron következő csillagkép nevét és üzeneteit? Ha csak egyszer elég volt megfigyelni, az is 25.000 évnyi tudatos emberi gondolkodást jelent. VÁRKONYI Nándor A Szíriát oszlopaiba fektetett munkássága sem veszett el, az általa összeszedett kultúrtörténeti adatok még jól jöhetnek a kőkori kultúrák újraértékeléséhez.) Nem sugalmazom azt, hogy az a történet közvetlenül a Régi Keleten vagy Egyiptomban folytatódik, bár Mu és kultúrájának jelképei ma is vesznek bennünket. De azt nyugodtan mondhatom, aki belenézett tízezernyi évek mélységébe, csak meríthet és tanulhat belőle, többek közt szerénységet és távolra tekintést. Az előzmények szálai egyfelől Indián, Burmán keresztül mutatnak vissza keletre, másrészt Atlantiszon, Közép- és Dél-Amerikán keresztül nyugatra egy közös pontra a Csendes óceán szigetvilága helyén létezett Mu-ra, az Anyaországra, az elsüllyedt kontinensre. A történész - Baráth Tibor véleménye - egyelőre nem látja, Csicsáky hosszújáratú tengerészkapitány idevágó kutatásai ellenére sem, hogy az említett földrajzi és geológiai adatok a magyar nyelvű népek őstörténete elé volnának illeszthetők.

Mu történetének alapos felderítése érdekében embernek való feladat lehetne Amerika ősi romvárosainak kimerítő vizsgálata, a Naacal és a mexikói Maya kőtáblák elemzése, mert könnyen meglehet, minket érdeklő dolgok is vannak bennük leírva. Mu gyarmatainak fejlődése kísérteties hasonlóságot mutat a mezopotámiai kultúra szétterjedésének történetével: az anyaország kiáramló néphullámainak gyarmatai idővel eljutottak a fejlődés olyan fokára, hogy önálló gyarmatosítókká léphettek elő - ezt az átfogó folyamatot a sumér tágulás is elérte növekedése folyamán. Ez a siker talán csak a fejlődésben legelsők jutalma lehet, az utána jövők már a benépesült földön csak véres küzdelemre ítélve juthatnának előre. Részben erről is szól az őstörténet; az elöljárók, felfedezők jutalma gyakran odavész az utánajövő pusztítók kezén.

Jutna feladat a geológusoknak is bőven. Mindjárt egy fontos kérdéssel kellene kezdeni: hogyan lehet a lemeztektonika elméletébe beilleszteni földrészek elsüllyedését? Mit tud kezdeni az évmilliókban számoló geológus a földtörténetben 10-12 000 évvel ezelőtt lejátszódott kataklizmákkal. Valóban biztos-e, hogy a hegyek emelkedtek fel és nem az óceánok szintje süllyedt le, kitöltvén a beomlott kontinensek által hagyott űrt? Biztos-e az, hogy Tiahuanacot ma 5000 méteres magasságban nem a tenger szintjén építették, hanem eszelős módon felhordták oda köveit. Nem attól került-e oda, mert Mu, az Atlantisz és a többi elsüllyedt föld beomlása miatt a víz kitöltvén az űrt, szintjét mind lejjebb vitte?

A Régi Kelet első magaskultúrája

Minden okunk megvan rá, hogy a Régi Kelet kezdeteivel ne elégedjünk meg, mint az írott történelem kezdetével. Ugyanis ott kész kultúrák nőttek ki a semmiből. Valahonnét odajött és helyben kiteljesedett, a szellemi tudás birtokában lévő társadalmak felépítették itt is új világukat. Irdatlan történelmi mélységekbe kell leereszkedni annak, aki fel akarja fogni az emberi műveltség gyökereit. Számunkra sem érdektelen tanulmány ez, hisz látjuk majd, mai tudásunk szerint a magyar történelem is a Régi Keleten kezdődik. Látjuk majd azt is, ha a Kr. e. V. évezred közepe táján már bizonyítható sumir nyelvű kultúra jelenik meg készen, írással, egyistenhittel, iparral, földműveléssel, fémművességgel, társadalmat alkotni készen, kiforrott szellemi háttérrel, az bizony több, mint elgondolkoztató. Al-Ubaid - Ur városának tartozéka Özönvíz előtti leleteivel - neve sem véletlenül kerül szóba annyiszor. Az angol Woolley itt ásta ki a nevezetes Özönvíz előtti telepet, majd találtak még ilyet Urukban, Eriduban is, és még nagyon sokat, épp a sumir központok alatt. Látjuk majd azt is, hogy az ősi napvallás és nemzeti vallás jelképei a népművészetben mind a mai napig ezernyi szálon kötnek össze bennünket a múlttal. Természetesen igen fontos a történelmi események felderítése, de legalább olyan fontos az alkotó szellem máig tartó kincseinek megbecsülése, népeink alkotásainak ismerete, megbecsülése és ápolása. Tekintsük ezt kronológiánk előzményének.

Magyar vonatkozások felismerése

Az őskorban az volt a szokás, hogy az első letelepülő adott nevet a környéken mindennek, az utána érkezők ezt használták. Magyarul értelmezhető nevek tömkelege takarja be Európát, a Régi Keletet, Afrikát. Szemünk előtt pereg le az a történet, amelyben Mezopotámia, Egyiptom, a Boldog Arábia, Eritrea, az afrikai Nagy-Tavak vidéke, a Földközi-tenger vidéke, a Hettita Birodalom, Indus-völgye, Kréta, Kis-Ázsia, Hellász, Nyugat-Európa, Észak-kelet Európa benépesül és civilizálódik magas szinten a sumir (mah-gar) nyelvű ősnép szétáramlása következtében. A Tudás Népe ők - olyan szerencsések lehettek, hogy szorgalmuk és tudásuk folytán, kedvező életfeltételeik által korábban juthattak el a szellem művelésének lehetőségéhez, -minden műveltség kezdete a Régi Keleten. Nagyon fontos itt és most leszögezni azt, hogy ha egy földrajzi név magyarul értelmezhető, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy ott magyarok laktak. Sőt, igen, óvatosnak kell lennie bárkinek is olyan következtetések levonásában a ma is folyamatos, sőt egyre inkább lendületre kapó, feltárás alatt álló ősi sumér-magyar nyelvi kapcsolatokról, amelyek többet állapítanak meg annál, amennyit abból kétségkívül bebizonyítottak. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala. Az ősnyelvi azonosság kimutatása az ősi sumér és a magyar nyelv között a kérdés első felének megoldását jelenti. Ma Magyarországon bárki csak akkor tekintheti magát az ősi kultúra örökösének, ha kimutathatóvá válik nemcsak az ősi nyelv birtoklása, hanem az egyenes ági népi leszármazás ténye is bizonyossá válik, ugyanis a sumér nyelv az ókor világnyelveként népeinek szétáramlásával egész Eurázsiában nagy teret szerzett. Ennek hiányában - és ez mindannyiunk közös felelőssége is, nem beszélve a szerkesztőről - valóban csak a délibábos történelem rabjává válik az, aki olyan íveket is beleért a magyar őstörténetbe, amiket a kutatók nem bizonyítottak kellőképpen. Márpedig ez a kronológia nem délibábos, sőt, az elkövetkezőkben a kellőképpen bizonyított történelemről lesz szó, és éppen nem ez a történelem délibábos, hanem az, amellyel eddig volt szerencsétlenségünk találkozni. A kérdés második felének megoldását annak az évezredeken át zajló és ma már egyre inkább megfogható népi folyamatosságnak a bemutatása jelenti, amely őstörténetünket képes összekapcsolni a történelem hajnalának eseményeivel, sőt felismeri benne a gyökereket is, továbbá bizonyítani tudja az összetartozásukat úgy, hogy eközben nagy figyelmet szentel a műveltség óriási szerepének. Szerzőink megtalálni vélik a népi folyamatosságot a subur-subar-szabir (hun) -magyar népességek több ezer éves történetében. E fő szál mellett ezernyi mellékszál fut gyakran hangsúlyosan, máskor a háttérben, megint máshoz vissz-szálként. Ez a történelem erről szól és nem veszi magára azt az együgyű vádat, hogy csupán bármilyen felsőbbrendűséget bizonyítandó agyalták volna ki a Régi Kelettel, a sumérokkal való kapcsolatokat. A felsőbbrendűek történelmét már megírták egyszer az indoeurópai név alatt, eredményei ismertek: könyveik a süllyesztőbe kerültek, két világháború tízmilliónyi halottja pedig a temetőkbe.

Vannak fénykorok és bukások e történetben, ha csak a száraz eseményeket tekintjük. Vannak nagy menekülések egy konok üldöző elől. Ugyan mit keresett volna a perzsa Dárius az Al-Dunánál nagy sereggel, csak nem az ÚR-i népeket, akik irtására olyan magas szirten berendezkedett? Pusztító "Nagy" Sándor, Julius Caesar, a vérszomjas asszír és perzsa királyok elképzelhetetlen tömegben és elképzelhetetlen módszerekkel irtották népeinket, mint a megszállottak, és némelyek közülük emberfejekből rakattak hegyeket palotáik elé és a megnyúzott áldozatok bőrével takarták be a városfalakat, közszemlére tették, majd az ezekből készített tudósításokat aranyba verték az utókornak szánt okulásul. Ez számít ma dicsőséges történelemnek. Ezt tanítják mindenhol, ha az ókorról esik szó. Vannak ellopott hagyományok, továbbfejlesztett hagyományok és elfelejtett, agyonhallgatott történetek.

Ennek ellenére maga a teljes történet azonban egy káprázatos diadalmenet, ősnépünk állandó megújuló képességének bizonyítéka, ahová eljutottak, ott megkezdődött a civilizáció, az emberek beszélni, írni, alkotni, építeni kezdtek a szellem erejével. Erősen kell tudatosítani és közkinccsé tenni e szellemi erő mibenlétét, jelképeink ma is ható erejét. Szellemünk legerősebb fegyverünk, hagyományaink ápolása vértes ruházatunk, népművészetünkben felhalmozott és elrejtett óriási tudás által megőrzött és mindennapi tárgyainkon való jelképhasználatunk a felejtést gátló védőburkunk. A végtelennel, Istennel a napvallásban való mindennapi kapcsolat teremtő ereje szoros kötelékként fűzte össze e népet, melyet csak e nép részbeni kiirtása tudta meggyengíteni.

Hunok és magyarok

Külön történet a hun és a magyar ágak évezredeken át zajló vetélkedése, kettős szövetsége. Vérszerződések sorozata adott erőt e népnek egymásra találásaik alkalmával. A teokratikus, napvallású világrend győzedelmes ideje a kezdetek meghatározója. Együtt él a mennyei szent háromság a földi háromsággal. Nemcsak az uralkodók, istenek származnak fentről, hanem maga a nép is mennyei származással bír. Micsoda demokrácia ez évezredekkel korábbról, s dolgozó nép is isteni eredetű, nem pedig rabszolga. "...Miképp a mennyben, úgy a földön is..." Ez a magyarázata a békés, építő társadalmak létének. Ősi, Mu-ról örökölt jelképük, Ur- Nammu sumér király 4200 éves törvén tábláján is megjelenítve, a kettős háromság, a két egyenlő szárú háromszög fordítva egymásra téve ma régi értelmét vesztve egészen mást jelent. Mai ésszel fel sem fogható az a harmónia, amelyben e népek éltek. Ilyen égi egységbe forrva lehet peremes piramisokat, Égúr ágyát hordozó zikkuratokat, ezernyi kilométeres öntözőrendszereket építeni. Lehet napvárosokat építeni szerte a kőkori világban.

Az ősnép szétáramlása

Meg kell látnunk azt a többlépcsős benépesülési folyamatot, amelynek következtében lakottá vált a Régi Kelet. Götz László általános nyelvterjedési elmélete e téren támogatja Baráth Tibor rövidebb időszakokra alapozó, népvándorlásokkal lezajló, hun- magyar név alatt megtörtént szétáramlását. Azok a sorsfordító időszakok is kézzel foghatóvá válnak, amelyek kezdetben a halászó-vadászó életmódról élelmiszer-termelővé válást mutatják a maga után következő kirajzással együtt, majd az öntözéses gazdálkodás terjedését az azt követő népességnövekedéssel és az azt követő újabb kirajzással együtt, majd ezután a megtelepedett és önállóvá váló gyarmatok népkibocsátóvá válását, majd még később a száraz (öntözés nélküli) földművelés elterjedését még újabb kirajzásokkal. A Régi Kelet (más szerzőknél Elő-Ázsia) területeiről 8-10 000 évvel ezelőtt nyugatra meginduló népáramok Anatólia és Egyiptom gyarmatosítása, benépesítése után az Égei világon keresztül Európa jelentős területeit birtokba vették. Ez a folyamat Európában 6 -7000 év óta zajlott több hullámban és a görög, valamint római hatalmak megszilárdulásáig déli irányból közelítettek többek közt a Kárpát-medence felé is. A valamikori sumir-mah-gar ősnép Mezopotámia környékén maradt utódjai a szkítákkal, keltákkal kezdve és a magyarokkal és néhány rokon néptöredékkel bezárólag Kelet-Európán keresztül igyekeznek nyugatra. Jó részük itt, a Kárpát-medencében bukkant rá a nyelvében igen hasonló korábbi bevándorlókra. E népek - nevezzük őket itt magyari népeknek - temérdek emléket hagytak maguk után. Ezen emlékek napvilágra kerülése a múlt századi feltárásokkal kezdve felforgatták a történelmet kutatók - majd az érintett népek - életét.

A romantikus történetírás kártételei

A romantikus Nyugat sok-sok kiváló tudósa fejtette évtizedeken keresztül az agyagtáblák, piramisok, rovások, tekercsek, kövek, mondák, regék üzeneteit. Elvégezték a hatalmas munkát évekig bolyongva ismeretlen jelek birodalmában. Tisztelet és hála nekik ezért. Nem tehetnek róla, hogy igen sok esetben nem jöttek rá a végső megoldásra csak azért, mert nem magyarok voltak és a számukra rejtve maradt nyelvi tudásra nem tudtak magyarázatot adni. Mert a magyar nyelv őrizte meg legtisztábban az ősnyelv hagyatékát nyelvi rendszerében, nyelvtanában, az igében és lelkületében. Hogy is gondolhattak volna arra, hogy egy az Uraltól származónak mondott halászgatónak tekintett nép, amelyet az elmúlt kétszáz év oktatása szerint végül "beüldöztek" a Kárpát-medencébe pogányan primitíven, múlt nélkül, rájuk ragadt nyelvvel, pont ezek lennének kulcsa sok korábbi történésnek. A romantika idején a népek szinte rávetették magukat a Régi Kelet hagyatékára. Mindenki azt gondolta, a saját történelmét fogja ott megtalálni, ki is osztották az utolsó agyagtábláig. Mi, magyarok nem voltunk ott, aki mégis odament valami sejtéstől indítva, azt már rég elfelejtettük, kizártuk, lehülyéztük és tévelygőnek neveztük.

A Nyugat már rájött korábbi tévedéseire. A romantikával kezdődő indoeurópai és indogermán téveszméket hátrahagyva manapság kezdenek el új alapokon kutatni. Eldobták káros dogmáikat a felszínre került temérdek adat hatására. Sorozatban bizonyítják helyettünk őstörténetünk mozzanatait, pedig sok esetben nem is tudják, hogy ezt teszik. Mi sem maradhatunk sokáig a ránk erőltetett hamis történelem elszenvedői. Szét kell törni a megkövesedett hazugságokat, nekilátni a kutatásoknak és újraírni őstörténetünket úgy, ahogyan az valóban történt. El kell felejteni mindent, ami nem igaz; ezért káros az egészséges nemzettudat kialakulására. Ezért nálunk is le kell vetkőzni egy téveszmét, ez a finnugor elméletek erőltetése. Ki kell állnunk a világ elé, hogy itt vagyunk és visszavenni történelmünket azoktól, akiknek eddig megengedtük, hogy ellophassák tőlünk. Nem volt ez mindig így. A finnugor őrület előtt még mindenki tudta, honnét jöttünk. Itt kell megemlékezni László Gyula kettős honfoglalásról alkotott felfogásáról, mert a külföldi magyar kutatók után itthoni magyarként mért további csapást a finnugorizmusra. Götz László soronként cáfolta és semmisítette meg a primitív elméleteket, amelyekből semmi sem maradt meg.. Hiszen hipotetikus ősnyelv hipotetikusan megszerkesztett szavaira épült az egész elmélet. Van viszont sumir-mah-gar származású tudás, történelem, nyelv, hit és kultúra milliónyi agyagtáblára írva. Végiggondolta-e már valaki, hogy történetírásunk sohasem vitatta a hunok és avarok keleti származását, miközben tagadta a velük való rokonságunkat. Így tehát például a hun-avar-magyar rokonság illetve azonosság bizonyítása egyúttal a finnugorizmust is cáfolja.

Azt is be kellene ismerni persze, hogy az elmúlt 200 év vad finnugor kalandja és annak következményei nem csupán buta tudósok balga tévedése volt.

Történelemhamisítások felszámolása

A másik őstörténet tisztítótüze mára elemésztette a Habsburgok ajándékát, az egyik őstörténetet. Mára szertefoszlott a Kárpát-medencei szláv, morva és frank mese hercegestül, fejedelmestül. Megtudjuk azt is, hagy a hunok és az avarok telepítették le a szlávokat gyepűi népekként a Kárpát-medence körülvevő tájaira és megtanították őket államszervezésre, közigazgatásra, földművelésre, iparra. Pribina, Kocel, Szvatopluk, -a moharán (germán) Zwentibold - meséje is szertefoszlott a köréjük képzelt szláv "birodalmakkal" együtt. Dajkamesévé silányodott a magyar "kalandozások" története is, hisz ezek az akkori Európa egyik legerősebb katonai hatalmának stratégiai jellegű megelőző csapásai voltak az országhatárokon belüli nyugodt fejlődés biztosítására. Fatális véletlen volna, hogy Európa 49 városába mentek el őseink és ezekbe a városokba mindbe jutott az avar kincsből "Nagy" Károly gáláns adakozókedve nyomán? Odalettek a Nagy Károly-féle frank és germán mesék is, csak a rablás és árulás emléke él. Odalett a catalaunumi csata is a kitalálások oltárán némely forrás szerint. Ugyanezzel a lendülettel kell, a szemétre hajítanunk a magyarság pogányságáról szóló rosszindulatú beállításokat. Nem voltak pogányok, hanem keresztyének, csak éppen nem a római, hanem a jézusi hitet birtokolták. Itt most csak a hun nyelvre lefordított bibliát hozom fel a pogányság cáfolatául, az is bőségesen elég bizonyíték.

Megoldódott a "görög csoda" titka is, éppúgy, mint az "etruszk váza" rejtélye, a hirtelen létrejött magas Földközi-tengeri kultúrák titkai is. Mint ahogy a görög csodát sem a dór géniusz emelte fel, hanem éppenséggel a sumer és Kisázsia felől áradó néphullámok - ők, a görögök legalább nem loptak történelmet. Akit egy kicsit is érdekel a görög tudás eredete, lapozza fel a történelemkönyveket és nézze meg, a máig világhíres görög tudósok és művészek közül ki származott Kisázsiából. Meg fog döbbenni, mert a túlnyomó többségük onnan származik. Az örök Rómáról viszont meglehetősen kínos történelemhamisítás is kiderül, ez pedig a szintén keleti, kisázsiai elvándorlású etruszkok történelmének és szellemi vívmányainak szemtelen ellopását takarja. E két nagy kultúraátvételt megelőzte még egy másik átvétel is jó másfél ezer évvel azelőtt Mezopotámiában, az akkádoké, akik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy testközelből vehették át a tudást - már amihez hozzájutottak -, ráadásul elég korán. Ennek fényes bizonyítéka az Ószövetség sok története, a Gilgames és a többi sumér irodalmi alkotás, melyek ma akkád, időnként megengedőleg akkád-sumér vagy sumér-akkád cím alatt szerepelnek. A hunok sem gondolták, hogy mondáik a germán nemzeti egység énekévé magasztosulnak, igaz nekünk nem kellettek, Így azután, akit e téma érdekel, annak a Nibelungok gyűrűjét meg a germán mondákat kall elolvasnia, mint forrást. Az ősi daha-szkíta, Kárpát-medencei keleti napváros, Kolozsvár Romulus és Remus szobrai is keleti eredetű, trójai sumir-magyart ősöket takarnak, sőt a dicsőséges dákok (dalia-szkíták) is nemzetünk részei voltak, Ha a Pannónia feletti négyszáz évnyi római uralom számottevő nyom nélkül múlt el az őslakosok kultúrájában, miért kellene feltételeznünk, sőt elhinnünk, hogy Dacia provincia ennél sokkal rövidebb idő - 60 év - alatt teljesen romanizálódott volna? Mesévé szelídültek a besenyő történetek is. Ami pedig különösen megdöbbentő, volt már kísérlet a hunok papíron történő átgermanizálására is. A gepidákról is kiderül forrásaink szerint, ők is hunok voltak, határőrző szerepben. Azt is megtudhattuk, hogy Atilla halála után a felhozott forrásadatok szerint nem volt nagytakarítás" a Kárpát-medencében - mármint a hunoké sőt a hunok egész Európában kulcsai a tébolyult gót-vandál pusztítók elleni kontinentális méretű küzdelemnek. Rejtélyesnek hat még ma is, hogy a hunok közel száz éven át körömszakadtáig védték a Római Birodalmat - miközben élelmezték azt -, de azt is tudjuk róluk, hogy sokkal messzebbre tekintettek, minthogy egy bomló birodalom őrangyalai legyenek. Az, hogy a Római Birodalomnak hun császárai is voltak, talán eligazodást adhatnak e gondolatmenet továbbfűzésében. Talán fel akarták használni a meglévő római kereteket a további fejlődéshez, hogy ne a semmiről indulhassanak az egységes hun Európa kiépítésében. Felhozott szerzőink szokásostól időnként alaposan eltérő véleménye egy-egy eseményről talán nem fogja minden esetben kiállni az idő próbáját, de nem is ezért ismertetem. A letisztult történelem létrejöttét segítik elő ők is a megszokottól eltérő elmélet felvetésével.

Folyamatossá válik a turáni magyari népek rokoni követhetősége is a szkítáktól (szakáktól) a magyarokig bezárólag. Ez önmagában itt nem meglepetés, néhány láncszem azonban már pontosabban illeszkedik az előzőhöz, mint korábban. Ilyen adat például az, hogy az avarokról is kiderülni látszik azonosságuk a pártusokkal és velünk, magyarokkal, sőt Közép-ázsiai kapcsolatok felderítésére is jó esély van. Ha ezt tudva lépünk be az esztergomi Oroszlános Szentélybe, érthetővé válik az a sok pártus, keleti építészeti stíluselem, amely ott díszlik európai unikumként. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a korábbi ún. késő-avarok - László Gyula felismeréseként - időközben magyarrá váltak, talán pártusok is lehetünk részben. Ennyiben még cseppfolyós része ez őstörténetünknek. Annyiban viszont nem, hogy mordvin, cseremisz és egyéb finnugor kapcsolatokról még csak szó sem esik - mert ilyenek e vonatkozásban nem voltak.

Az önmagában nem baj, ha a népek saját történetükben mindenhol a dicsőséges és lelkesítő múltat keresik és tanítják az ifjúságnak, mert ez természetes és fontos része a nemzeti identitás kifejlődésének. Ha viszont futószalagon gyártják ugyanezt mesékre alapítva, mások kárára, ráadásul e mesékbe a politika is beleakaszkodik önigazolást keresve valamely cél érdekében, az már bajos. Mennyire eltér ettől az a szellem, amelyet Baráth Tibor, Götz László és a többiek őstörténelem-írása képvisel. Kontinenseket átfogni képes látásmódjuk olyan perspektívát ad az emberiség- és a magunk - őstörténetéről, hogyaz eddig részkérdésekben hadakozók pirulva veszik észre saját szűklátókörűségüket.

Ki kitől tanult?

Kidobhatjuk nyelvünk kölcsönszavait, jövevényszavait is, akár szláv, akár török, akár másnak nevezik, mert a dolog éppen fordítva történt a szlávok esetében, a törökök pedig velünk együtt közös tőről fakadnak, ezért nem szóátvételekről, hanem közös nyelvkincs meglétéről kell beszélnünk ezután Bakay Kornél szerint. Hogy hogyan vehettünk volna mégis át garmadával szláv és török szavakat e népektől, azt csak azok tudhatják, akik ma is ezt tanítják. Ha az ember egy ma elfogadottnak tekintett történeti-nyelvészeti művet olvas és a menet közben "felszedett" kultúrelemeket visszafelé hátrálva az időben leveti eleinkről, az az érzésünk támad, hogy az "átképzés" előtt egy majomcsorda legelészett valahol Akárholban, ahonnét előreindulva jutottunk el abba a jellegtelen semmibe és senkikbe, akikként ma oly sokan szeretnének láttatni minket. E gyermekmeséken is túl vagyunk már. Az efféle tézisek terjesztőit elég jól minősítik e képtelenségek. E terjesztők nem akarják tudni, hogy ragozó - agglutináló - nyelvünk kialakulásához 8-10 000 évre volt szükség, sőt még azt sem tudják, hogy egy nyelv ezerévente alapszókincsének- a legfontosabb 600 szó - legfeljebb csak kb. 16 %-át cseréli le. Hiszen, ha tudnák, nem is tévedhetnének olyan nagyokat. Itt kell kitérnem arra, hogy a sumer nyelv és nyelvtan alapos szemléltetése nem e dolgozat célja - bár többször éreztem késztetést alkalmas idézetek bemutatására, mégsem teszem, mert Badiny prof. és kollégái, pl. dr. Novotny fejtései bárki számára elérhetőek egységes kiadásban. (BJF)

Ők, az eddigi "kölcsönadók" tanultak tőlünk, a Tudás Népétől beszélni, írni, földet művelni és várost építeni. A finnugor rokonság azért még igaz, csak nem úgy, nem onnan, nem akkor és nem azért, ahogy most tanítják. Az eredményt látva tehát azt kell mondani, hogy ezek nem együgyű tévedések.

Régészek paradicsoma

Kézbe kellene venni az elmúlt 100 év külföldi kutatásait és alaposan kritika alá venni, megköszönve az eredményeket és kiigazítani a tévedéseket. Éppen velük együtt talán, hiszen ma ők többet tudnak nálunk, mert nem pihentek a történelmet kutatandó. A példa él még, Tróját egy német amatőr régész, Schliemann ásta ki, csak mert hitt Homérosz betűinek. Illene végigásnunk nekünk is Közép-Ázsiát, Sumérből amit az Öböl-háború még meghagyott, Etiópiát, a Nagy-Tavak vidékét Afrikában, az Axumi Birodalom maradványait, a Pártus Birodalmat, a Kaukázust, Urartut, Szubar-kit, Szabiriát, Kummagyariát, Dentu-Magyariát, a szkíták, hunok, pártusok és avarok lehetséges lelőhelyeit a földi Hadak útján és még amit kell itthon, például Attila városát és sírhelyét, Árpád sírhelyét, a pilisi várkomplexumot, az avarok gyűrűit, a Zengő csúcsa körüli avar várat és mindazt, amit még régészeink tudnak és sejtenek, de nem juthattak hozzá a kutatáshoz. Meg kellene kutatni Fönícia, Kánaán, Katti, a Hettiták, Etrúria, Kréta, Trója magyari alapítású városait újra, tudván, hogy mit is keresünk. És még egyszer külön is a Kaukázust, a subur-subar-szabir-szavárd nép ősi fészkét, mert különösen ígéretes területe ez ősi történéseinknek.

A legnagyobb tisztelet illeti mai pionír régészeinket egyiptomi munkálkodásukban. Alapos és kitartó munkájuk során nem kevés felfedezést tettek eddig is. Már kisebb csapatot szerveztek maguk köré, tanítva egyúttal az ifjabb generációt. Felhalmozott tudásukban bízva csak remélhetjük, kinevelődik egy erős csapat, amely képes lesz a nagy feladatokat ott is és máshol is elvégezni. További adatok napvilágra hozását remélem és várom Kákosi professzor és nagyszerű tanítványai egyre bővülő csapatától, nemcsak közvetlen szakmájukban, de talán a magyar őstörténet szálainak kibogozásában is a Baráth Tibor által megkezdett területen.

És mindent el kell olvasni, amit kivet az ásó. Ki fogja feldolgozni és kiértékelni magyar részről az 1978- ban Afganisztánban, Tillia Tepében orosz régészek által kiásott 20 000 darabos szkíta-pártus aranykincset és a többi kurgán fantasztikus leleteit? Az angolok, németek az indo-germán őrülettől vezérelve ásták végig a Régi Keletet, mert úgy gondolták, az nekik jó lehet és találnak valamit származási elméleteik igazolására. Ma már tudják, nem azt találták, amit szerettek volna, és azzal a ténnyel is szembesültek, hogy az indogermánnak, indoeurópainak hitt műveltség valójában magyar nyelvű népek, a ragozó nyelvet beszélők hagyatéka.

Mi viszont már tudjuk, hogy onnan -a Régi Keletről - jövünk és ezt akaratuk ellenére javarészben ők bizonyították be. Köszönet és hála érte még egyszer. Nyelvészeink hadát kellene az új kutatásokra buzdítani és Kőrösi- Csoma és mások nyomdokain elindítani őket újra.

Feladat van bőven az összehasonlító nyelvészetben, van másfél millió olvasatlan agyagtábla, frissen felfedezett ősi rokonaink régi írásait is el kellene magyarul olvasni végre, a pártos-magyar, latin-magyar, etruszk-magyar, kelta-magyar, ujgur-magyar, egyiptomi-magyar, kánaáni-magyar, hétországi {hettita) -magyar stb. összehasonlító munkát is el kellene végezni, ha másért nem, hogy tisztán láthassunk. Bőven jutna feladat művészettörténészeinknek, irodalomtudósainknak, régészeinknek, néprajzosainknak, népzenekutatóinknak, antropológusainknak, aranyműveseinknek is. A szkíták, avarok, pannonok, székelyek, kelták, piktek, ibérek, ligurok és a többiek történelmének megírása sem akármilyen feladat. A majdan megalapítandó Őstörténeti Közlöny fogná össze rendszeresen a napvilágra kerülő eredményeket, amely az egységes keretbe foglalt hun-magyarőstörténet megalapozója lehet. Nem akármilyen feladat lenne az Őstörténeti Atlasz létrehozása sem. Ismertetett könyveink temérdek térképvázlatot tartalmaznak, de érződnek rajtuk a kezdeti nehézségek, illene alaposan kidolgozni őket az elődök útmutatásai alapján, kiforrottabb, egységes keretbe foglalni. És ha megtaláljuk új forrásainkat, megvalósíthatjuk azt a királyi szkíta típusú, nemes gondolkodáson alapuló történetírási módot, amelyet alább igen hiányolunk ma a világban.

Korezm és a Pártos Birodalom nagyszerűsége

Nagy Gyula jóvoltából sikerül megvilágítani azt a hozzávetőleg nyolcezer éves történeti folytonosságot a magyar történelemre oly nagy jelentőségű Korezm és környéke területén, amely a subur- subar- subir, majd szaka-szkíta, később pártus, végül fehér hun és avar név alatt az évezredek során tetten érhető. Bakay Kornél az igen szívósan dolgozó orosz régészet fantasztikus eredményeivel bővíti tovább tudásunkat e környékről. A Pártus Birodalom - Pártosország - és itt most értsük hozzá a környező bámulatos államokat, Korezmet, Kusánországot, Szogdiát, Fergánát is - tehát nem a semmiből lépett elő létrejöttével a Kr. e. III. században, hanem évezredes folyománya az ott tömörülő sumir-magyari (egynyelvű és a napvallásban egyhitű) népesség erős jelenlétének. Ez a hely -a felmerült adatok által adott lehetőségként - mindig is magában hordozta egy karakteres megjelenés lehetőségét éppen népeink folyamatos jelenléteképpen. Úgy látszik, a Kárpát-medencében is ugyanez a koncentráció megy végbe, nemcsak Korezmben. Nem tartom kockázatos megállapításnak azt sem, ha a területen egy-két ezer évvel korábban vagy későbben adódik lehetőség a határozott fellépésre, amellyel az országalapító Arszakidák ott és úgy felléphettek, megeshetett máskor is, legfeljebb más név alatt. Mint ahogy megesett Sumerben Lugalzagasi (az Előkelő, az Egyesítő), Ur-Nammu (Úr-Nembeli), Egyiptomban Ménes, Tudó, újra Sumerben Gudea, a keleti Hun Birodalomban Mao-Tun, a Kárpát-medencében a hun-magyar Atilla alatt is, és a magyar Árpád alatt is. Másképpen fogalmazva, ezen adatokból az derül ki, hogy népeink olyannyira fokozott és hatékony jelenléte ez ősi központok körül mindenképpen magában hordozta egy birodalom, vagy országalapítás lehetőségét, talán csak megfelelő lehetőségre és vezetőre várt, mint ahogy Ruga és Atilla fellépése is régen várt esemény volt mai otthonunk területén.

A pártosok

Egyszer meg kellene írnia valakinek az agyonhallgatott Pártus Birodalom történetét is. Közel év történelem az övék, de olvasni róla sehol nem lehet. A mai történetírás - hála az indoeurópai szemléletnek - nem akarja látni, nem ismeri, szeretné elfelejteni, kizárni a köztudatból. Felszínre hozzuk ezt az eltagadott történelmet is, bár csak szilánkokban. E kronológia kereteit szétfeszítené az, amit a pártos kultúra teremtett. Nem véletlenül félt e pártosoktól Róma szinte betegesen. A büszke és fennhéjázó Róma megalázó és megsemmisítő vereségeket szenvedett Párthiától. Rengeteg véráldozat árán tanulták meg a pártosok erejét és hadviselését. E pártos történelemből talán megtudhatnánk végre, mi késztette Rómát sokfrontos arcvonal - Gallia, Britannia, Pannónia, Erdély, Palesztina,

Pártos Birodalom - megnyitására a magyari népek ellen. Ne tudták volna, hogy mindenütt ugyanaz a nép él? Volt-e valami célja

Rómának a puszta gyilkoláson, hódításon és fosztogatáson kívül is, vagy esetleg megsejtették bennük azt az erőt, amely majd legyűri őket? Julius Caesar, a galliai fosztogató, aki Rómában dobta piacra a rablott kelta és gall kincseket és a szenátusnak, Catónak is felfordult tőle a gyomra - így emelkedett a világtörténelem egyik legnagyobb bűnözőjévé és martalócává "Nagy" Sándorral és még jó néhány tömeggyilkossal együtt? Az ember szinte döbbenten áll a mai világtörténet előtt, hisz az nem más, mint cégéres tömeggyilkosok, rablók és vérszomjas fenevadak csokorba fűzött meséje. Vajon honnan származik a ferde gondolat egyáltalán, amely a népirtásokkal és tömeggyilkosok glóriájával övezett, sokszor lopott történelmet sulykolja mindenütt? Miért alakulhatott ki a rablásra és gyilkolásra épített történelem nimbusza? Vagy talán az után jövők elégtétele lenne az elöl haladók kifosztása és megsemmisítése? Tudom, hogy sokkal könnyebb kérdéseket feltenni, mint azokat megválaszolni. Az a feltételezés, hogy mindez a vallásháborúk elfedésére is szolgál, talán nem is meggondolatlan elképzelés. És ezen az alapon már sokkal több minden érthető, mint ennek előtte. De ez még nem minden.

Sokszor és rendszeresen visszatérő eseményei e történetnek azon fejezetei, amikor a mágusokat és tudósokat, a kultúra művelőit irtják ki egy-egy asszír, perzsa győzelem után nagy tömegekben, de ugyanilyen sors várt a regösökre, táltosokra is a honfoglalás után. Ezek az emberek voltak ugyanis kulcsai az ősi műveltségnek és a tudománynak. Ők adták tovább nemzedékről nemzedékre a tudást.

De maradjunk a pártosoknál még rövid időre. Képzeljük magunk elé Kr. e. 270 körül a Régi Kelet hatalmas tájait. Alapnépessége évezredek óta adott, földművelésre, fémek használatára épült fejlett, békés társadalmak meghatározói ők. A Kr. e. III. évezredtől betolakodókkal, beszivárgókkal viaskodnak. Kulcshelynek minősül Korezm és Aratta, ahonnét az ősi mah-gar (hun-szkíta-stb.) kultúra szétsugárzott, újabb és újabb hullámokban tudta megújítani fenyegetett kultúrterületeit. Van tehát egy hatalmas népesség e területen, amely önálló vagy éppen más vezetés alatt él. Összetartanak, ha kell szabadságharcaikkal mutatják jelenlétüket, ha maguk intézik ügyeiket nem kérnek más befolyásból, de türelmesek másokkal szemben, nemes lelkűek, egyenes jelleműek. A róluk tudósítók nem is rejtik véka alá csodálkozásukat népség nagyszerű tulajdonságain. Méltóak nevükhöz: királyi szkíták. Gyakran megesik, hogy a rájuk telepedő idegenek neve alatt élnek, de mégis ők a meghatározó népesség. Ezért, amikor az euthalita-hun királyfi - mások szerint szkíta - Nagy Arszák győzelmes szabadságharcot vív, kártyavárként omlanak össze a különféle neveken megörökített birodalmak és hódító háborúk nélkül egyszerre létrejön a Pártosok birodalma, mert ami összetartozik, azt nem kell még külön is összerakni. A Pártos Birodalom -nevezzük talán egyszerűen Pártos-országnak, népeinket egyesítette hatalmas területén. Veszte - meglehet- az a türelme lett, amivel a vallási kérdéseket kezelte. Négy vallást tűrt meg a birodalomban és ezek szakították szét végül. Ekkora vallási türelmet nem lehet büntetlenül túlélni - sugallhatja a történelmi lecke. Katonailag nem győzte le őket senki. Királyaikat méreggel irtották ki. De az Arszakida főnix Berozamadban feltámadt újabb hatvan évre és Kr. u. 326-ig kormányozta Pártiát. Bár ezután a Szaszanidák kerültek a trónra, a hunok tudta és beleegyezése nélkül semmi sem történhetett ott 550-ig. Éppen addig, amikor az avarok (pártosok?) megindultak nyugat felé, haza, és a türkök megjelentek Közép-Ázsia történelmében.

Közép-Ázsia szellemének hazahozatala

Új birodalmak jöttek létre a Pártus Birodalom testéből, de népeik jelentős része ugyanaz a subar-szabir-hun-avar népesség volt, mint előtte. Azon szabir-hun-pártus-szkíta népességünk, amely nem a Kaukázus környéki területen maradt, mint a szabirok, illetve nem húzódott vissza Korezmbe, mint az avarok, a későbbi századok folyamán számunkra elvesztek és felszívódtak más népekben és más vallásokban. És éppen az avarok, majd később a szabirok lesznek a kulcs, a Mezopotámia - Korezm - Kárpát-medence útvonalon az ősi hagyományok továbbhozói. Ők - az avarok - építik meg Badiny szerint az esztergomi Oroszlános Szentélyt, örök emléket állítva ezzelaz ősi teokratikus vallásnak, Nimrod (Nimród) ősapánknak. Ők hozzák haza az égig érő életfát és mindazokat az ősi jelképeket, amelyek mind az égben gyökereznek: a Kos, az Oroszlán, az Ikrek csillagképeinek hagyományait, Inana Istenanya tiszteletét. Nem véletlenül tartom fontosnak a Pártosország körüli eseményeket. Az ő történetükben egyesül ottés akkor a Kelet minket érdeklő addigi történelme, mintegy fókuszba gyűjtve a Korezmés attól keletre eső tájak - Kusánország, Szogdia, Fergána - magyart népeinek történetét, művészetét és hagyományait is, és itt látom azt az elemi kibocsátó erőt is, melynek lendítő karja visszaér a Kárpát-medencéig, hazalökve a számunkra nem elvesző néprészeket. Ennek ismeretében már nem meglepő a pártus történelem mellőzése, hiszen mindenki másnak- az indoeurópai történetírásnak leginkább, de a finnugoroknak is - útban van régi indogermán dicsőségének keresése közben. Bár Korezm történelmi vonzása sem alábbvaló a Pártus Birodalomnál, ma mégnem látni pontosan azt az onnét közvetlen felénk ható népáramot, ahol határozottan tetten érhetjük az Árpádi betelepülőket. Még pontosabban: ha ismernénk a 375-ös, 568-as, 670-es, 895-ös hazaérkezők részletes származási családfáját, akár százalékos arányban is, nyilván azott jelentkező arányok súlyának megfelelően tudnánk kezelni az elszármazás anyaszékhelyeit. Erősen sejtjük, hogy Közép-Ázsia - Korezm újra és újra, Kúsánország, Szogdia, Baktria, sőt Dél-Szibéria is - itt még jelentős szerephez jut majd a kellő számú adat birtokában, mert erre utaló jel van már jónéhány. Ameddig ez biztosan megállapíthatóan nem áll elő, a számba jöhetőket becsülettel kell körüljárnunk. Közülük azegyik legnagyobb jelentőségű Dentumagyaria, az utolsó erőgyűjtés és összeötvöződés színhelye a "hazatalálás" előtt, ahol a szabir-magyarés onogur-türk egyesülés végbemegy.

Az ősnép és az ősnyelv szétáramlása

Ősnépünk tudását két kézzel markolta, aki érte, jutott belőle minden népnek, akik a kisugárzás területen éltek. Sok esetben minél többet markoltak, annál gyűlöletesebb lett a tanítómester. Sargon Hammurápi, az asszirok és perzsák óta egyre nagyobb gyűlölettel folyt az üldözés és irtás, a szó szoros értelmében. E gyűlölet oka talán éppen az, amit nem sikerült megérteniük belőle. Így lehetett az akkádokkal is, akik átvették a sumir szókészlet nagy részét, de az igeragozást - a legcsodálatosabb sumir-mahgar nyelvi tudományt- már nem értették meg. Utalást olvasunk majd a babiloni keveréknyelv létezésére, ahol a kétfajú lakosság a közösen használt szókincset a saját nyelvtana szerint használta. A sumirok úgy, ahogy mi is, ragozóan, a szemiták pedig a maguk flektáló módján.

Ahogy múltak az évezredek, egyre gyatrább és felismerhetetlenebb nyelvváltozatok születtek az ősi tudás morzsáinak felhasználásával, míg teljesen felismerhetetlenné vált az ősi nyelv. A gyökszavak maradnak egyedüli útmutatói a nyelvkincs szétáramlásának, útjelző karóként mutatják ma is a szétáramlás irányait. Bárki kigyűjthet bármely eurázsiai nyelvekben sumirral, magyarral közös szavakat, százat, ötszázat, bármennyit. Csak örömmel tölthet el bennünket a tudat, hogy használhattunk vele más népeknek. Ami igazán számít e téren, szerintem az a nyelvtan szerkezete.

Minél kevesebb sumir mahgar nyelvtani szerkezettel rendelkezik egy nyelv, annál messzebb van az ősnyelvtől, a sumir-mahgarból. GOSZTONYI Kálmán: Sumér etimológiai szótár és összehasonlító nyelvtan c. műve tartalmaz egy sumérral való nyelvtani egyezésekről készített táblázatot. Eszerint a sumér nyelvtan 53 jellemzőjének megfelelői a következő gyakorisággal fordulnak elő más nyelvekben: magyar 51, török nyelvek 29, kaukázusi nyelvek 24, finnugor nyelvek 21, tibeti 12, az összes többi 10 alatt van. E tárgyhoz tartozik a francia nyelvészek számítógépes elemzésének eredménye is, miszerint az ősnyelv gyökeit a magyar őrizte meg legmagasabb arányban, 68 %-bar. Ehhez hozzászámíthatjuk Magyar Adorján szóbokrokat elemző módszerét, amelynek segítségével a gyökszavak kisugárzásának irányára és az egyezések minősítésére is következtetni lehet.

A Nagy Ókori Világháború

Felsejlenek egy Róma - Kelta- Brithoni- Pártos- Hun elképesztő méretű, több száz évig zajló ókori világháború körvonalai. Az még érthető, vagy inkább logikus lenne, hogy a gazdag keltákat, gallokat, a Mediterránum meleg vidékein élőket kifosztották nagy zsákmány reményében, hisz úgymond kézre estek Rómának, de az akkori Európától teljesen elszigetelt és jelentéktelen Brithon meghódítása stratégiailag felesleges és indokolatlan. Aranyat és kincseket találhattak volna garmadával Afrika közepén is, ha csak erről lett volna szó. És ez az áruló momentum Róma viselkedésében.

Több jel mutat arra, hogy módszeres emberirtással és rabszolgagyűjtéssel egybekötött vallásháború is volt ez a javából, ahol a három hatalmi központból vezetett, több ezernyi kilométeres fronton operáló hun-pártos hadigépezet megállítja, megtöri és elsüllyeszti a világot rabságba döntő Rómát, miközben maga is elvész, de nem ettől az ellenségtől. A hős katonaállam, Róma bukása ez, amely ezer évre megakasztotta Európa szerves fejlődését, jólétét más népek fölzabálására építette. Eközben ne felejtsük el, a pártusok sohanem támadták Rómát, a bajt mindig a rómaiak maguk keresték. A sors fintora, hogy Róma nem közvetlenül a hunoktól kapta a kegyelemdöfést, hisz Atilla elvonult a város elfoglalása elől, hanem a vad és primitív germán törzsek vérszomjas fosztogatóira maradt e "dicső" tett végrehajtása. Óvatosabban kellene ezután használni a barbár és pogány jelzőket is, mert mára úgy látszik, e remek jelzők visszahullanak azokra, akik ezeket ránk értették. Sovány vigasz, talán inkább tragikus számunkra, hogy Rómát határainak felismertetésére, annak véges voltára ébresztésére éppen azt a Pártosországot rendelte a sors, amely ott, akkor ősnépünk jelentős részét is magába foglalta.

Atilla és az egységes hun-magyar Európa gondolata

Napkirály volt Atilla és nem fosztogató. Atilla önmérséklete Róma kapujában olyan szellemi fölényt takar, amivel azóta sem tudott a nyugati történetírás megbirkózni. Jutalmul barbár fenevadként tartják számon és a kisgyerekeket riogatják vele. Ők nem tudják, neki Róma csak egy állomás volt az egységes magyar Európa megteremtésének útján. Azóta sem volt igazi európai politikus, aki hozzá mérhető lenne. Szakrális királyaink égben fogant végtelen hatalma, melyet népükért használtak, fényévnyi távolságokra volt a barbár nyugatiak Róma romjaiba kapaszkodó hatalomőrületétől. Ma már körvonalazódni látszik az is, hogy a Római Birodalmat úton-útfélen segítő hunok Atillával sokkal messzebbre néztek, mint ahogy azt ma tanítják. Aki most legyinteni akar, halassza későbbre: bizony mindkét Római Birodalom adófizetője volt Atillának, mégpedig igen nagy tételben, ugyanakkor a hunok élelmezték őket. Ez úgy volt lehetséges, hogy az eurázsiai búzatermő öv mind a hunoké volt, hatalmas hajóparkjuk pedig e termény szállításával foglalkozott. Badiny ez utóbbi megállapításainak természetesen megsemmisítően romboló hatása van az eddig hangoztatott, nomád - értsd: primitív és barbár- életmóddal fémjelzett előtörténeti elképzelésekre. Hogyan is tudhatnának primitív barbárok kontinensnyi méretekben búzát termelni és szállítani? Pedig ezt tették.

Ami itt a legdöntőbb érvnek tekinthető a szkíták, hunok, avarok, Atilla, Baján és később Árpád mozgalma körül, az a felismerés, hogy a Kr. e. 1200 táján indult hun háborúk Kínától Rómáig a rabszolgatartó társadalmak szétzúzását célozták. A rabszolgatartók borzalmas irtást végeztek Európa magyari földműves őslakói között. Felszabadítottak szinte minden (rokon) népet Eurázsiában és egyúttal felszámolták a nagy ókori rabszolgatartó társadalmakat. Hogy miért tettek volna ilyet? Mert ők tudták, hogy egész Európa földművesei, az őslakók, a Kárpát-medenceiek, a kelták nyugaton és a szkíták, szarmaták keleten mind az ő népük és a reájuk telepedők nyomása alatt nyelvüket és nemzetüket készültek elveszíteni. A harcias nagyállattartók, a rettenthetetlen katonák jöttek felszabadítóként vissza földműves testvéreik hívására, és a nagy munkát el is végezték. A szlávokat sem ajándékképpen szabadították fel, hisz kőztük is rengeteg őshonos földművelő készült felszívódni és elveszíteni nyelvét. Nem csoda hát, hogy a "horrortörténelem" - (a tanított köztörténet) - írói minden hunban, de legfőképpen Atillában szörnyeteget szeretnének láttatni, hisz az ő népeik jólétét tönkretette Atilla. Nekik valóban a Flagellum Dei, Isten ostora csapott végig a hátukon. Nekünk viszont Atilla első nagy királyunk, népünk megmentője és újraegyesítője. Európának pedig akár Catalaunummal, akár nélküle, döntő változásokat hozott. Az addigra megváltozott tudatú nyugat-európai magyari leszármazottakat nemzetünkbe visszahozni már nem tudta, de a földrésznek e részét is felszabadította. Különös módon az akkor felszabadult Nyugat-Európa, amely akkor frank név alatt kezdett új életet és egyesítette nyers erőit, a bukott Római Birodalom eszménye helyett nem talált jobbat. Még különösebb az, hogy szinte Bismarckig tovább élt a Birodalom iránti vágyódás ezen a tájon. Hogy ez Róma "zsenialitását", vagy az utódok gondolati sivárságát bizonyítja-e inkább, majd megválaszolja valaki az eljövő generációkból.

Vesztésre áll már a népvándorlás elméletének ügye is, Atilla nem lehetett egyszerre a dominósor két végén, amikor valójában ki sem mozdult Európából. A rómaiak és görögök-bizánciak Atilla csapásait meglehet, egy számukra végtelennek tűnő népözöntől elszenvedett csapássorozatként élték meg. Úgy tűnik, hiába írtak eddig már könyvtárakat tele a hunokról és Atilláról, mert csak azon tények alapján is, amit itt sikerül felemlíteni, az ő történetüket is újra kell írni. A rabszolgaság felszámolása helyreállította a népek valódi egyenjogúságát. Hogy ez mennyire így van, arra fényes bizonyíték a perzsa, arab, itáliai és görög pompázatos világbirodalmak romjain maradt egykori vezérnépek utódainak eljelentéktelenedése, elszürkülése.

Arra mindenesetre maradt energiájuk, hogy egykori "dicsőséges" történelmüket úgy írják meg, hogy abból ne derüljön ki a valóságos ókori történelem és saját bűneikért a sommásan barbárnak nevezett népeket tegyék felelőssé. A "barbárok" istene, műveltsége, tudása ma is fénylik. Többek közt mi magunk is emiatt lettünk "betolakodók" saját őshazánkban, ez a "jutalom" kijárt Atilla örököseinek. A nyugaton felszívódott hunokban már nem keresnek ellenséget, onnét nézve megszűntek létezni. Ami pedig Buda halálát illeti, nemcsak a történeti tények cáfolják, de a magyar szellemiség sem engedte meg ilyen tett elkövetését sem Atillának, sem másnak. És ha ilyen szörnyűség elkövetését csak az erkölcsük nem engedte, akkor azt nem is tette meg senki, akár van erre "írott" forrás, akár nincs.

A hun kérdéskör tárgyalásába a németek már eddig is nagy energiát fektettek, valószínűleg nem véletlenül, ők a hunok "indogermánságából" kiindulva szeretnének a Régi Kelettel azonosulni. E szándék megléte azt mutatná, nem is olyan rossz a hurok származása. Szerintem azonban rossz úton járnak, ha a hunok indogermanizálásán munkálkodnak, mert az Atillával és a hun névvel kapcsolatos németországi helynevek azokra a területekre összpontosulnak, ahol valóságos hun letelepedés volt: Bajorországban és Svájcban, ez pedig nem indok arra, hogy a fehér hunokat - akik Ammianus Marcellinus szerint tényleg fehérek és szőkések lettek volna, mint az alánok - egyszerűen germánnak jelentsék ki. E kérdések megválaszolását bízzuk azokra, akik ezt felvetették. Ami azonban mindenki számára megfontolandó lehet, az éppen az a kívánság, hogy mindenki a saját történelmére lehessen büszke, akármilyen volt is az, pusztán azért, mert az a sajátja. Nyugodtan felszámolhatjuk tehát a kis nép - kis történelem, nagy nép - nagy történelem téveszmét most így együtt, mindannyian.

A földi és égi Hadak Útja és a magyar műveltség gyökerei

Megérezzük és kitapintjuk az akkor "ismert" földrajzi területeken kívül működő hun-pártos birodalmak erős hatásait, láthatatlan anyaszékhelyeit, ahol a menekülők új erőre kaphatnak. Talán van is egy hatalmas, kontinenseket átölelő, Esztergomtól a kínai Ordosig érő ősi, népeink megtartó országútja, a mag, amelyen élni, életben maradni, erőt gyűjteni, visszatérni és elválni lehet. Pap Gábor már ráérzett e gondolatra. Talán a földi Hadak Útja ez, Csaba királyfi e világban megtestesült hadiösvénye, mint az égi Tejút párja, ahová mindig volt lehetőség szorongatott helyzetekben visszatérni. Általában az "ismeretlen eredetű és barbár" népekről - és ilyen rengeteg van e környéken az indogermán történetírás szerint - legtöbbször az derül ki, hogy magyari népek ők, akár Keleten, akár Nyugaton élnek-nevük, nyelvük, kultúrájuk, vallásuk, tudásuk van, mert a Tudás Népe ők. Ha kell, városokat építenek, ha kell kamlikot (és nem jurtát), ha kell, hajót építenek, ha kell, lovon élnek. Mindenütt otthon vannak az irdatlan méretű tájakon, tudják pontosan, mi történik tőlük ezernyi kilométerekre. Ők a szkíták (hunok, magyarok stb.)

Kozmikus méretekben gondolkodnak, testvérük a mindenség. Bárhová nyúlunk e táj (és e nép) történelmében, művészetében, gondolkodását reprezentáló bármilyen területen az ősi gyökerek kozmikus eredetű bizonyítékaiba botlunk egyfolytában. Ha valakinek kétsége támadna e megállapítás iránt, próbálja megmagyarázni saját kútfőjéből népmeséink rejteki tartalmát, mennyezett templomaink kazettás, festett, elképzelhetetlen tömegű népi motívumos ábrázolásainak rejteki, az Égből, a Zodiákusról letekintő hit és tudás tartalmát - melyek kozmikus és mégis végletesen letisztult hétköznapi tudást tömörítenek hallatlan sűrűséggel - saját maga, ezzel is bizonyítandó megalapozott tudását a cáfolatra. Mai hétköznapi tudásunk bizony kevés ehhez. Ugyanerről a Zodiákusról - legyen az keleti vagy nyugati - és a Tejútról származik a magyar műveltség minden többi tudása és eleme is. Minden, minden tárgy, ami a magyar műveltséget hordozza, beszél, eligazít, irányt szab, erkölcsöt oktat, vallást tanít, eligazít a világegyetemben és a hétköznapokban. De nem csak ezek. Ugyanezt a tudást hordozza a magyar tánc is, mozdulatai regényeket beszélnek ugyanerről, amiről a hímzések, faragások, aranytálak, kancsók, mennyező festett táblák is. Csontváry géniusza minden képéről visszaköszön az utókorra, a Zodiákus lényeit és lényegüket jeleníti meg ő is más, rejteki nyelven számunkra a kultúra mélyére ásva. Ugyaninnen táplálkozik a magyar zene is. Az újabb kutatások arra mutatnak, - megkoronázva az eddigi felismeréseket -, hogy innét származik a magyar nyelv maga is: az ige, a vers. Bár nyelvészeink még nem végeztek a munkával, de remélhetőleg erre igen jó esély mutatkozik.

E fejtések jelentik ma a kutatás legforróbb pontjait. Újra táltosokra van szükségünk a régiek műveltségének megfejtésére. Erre ma Magyarországon még csak néhány elme képes.

Táltosokra van szükség, hogy a tudásra vágyókat újólag felismert ősi kincseink megértésére megtanítsuk. Az a páratlan és hallatlan gazdagság, amely körülvesz mindannyiunkat, kötelez annak megbecsülésére, de nem a múzeumok tárlóiban van e kincs helye. Hétköznapi életünket kell átszőjék egy teljes életen át. Eljött az ideje annak, hogy a magyar műveltség oktatását kiterjesszük utódainkra. Bár e munka még csak kísérleti jelleggel működik, nincs kétségem afelől, hogy a kísérlet fényes sikerrel fog zárulni. Akkor majd ne szégyelljük magunkat iskolás gyermekeinktől megtudakolni a magyarázatot a "jó pásztorok hagyatékáról". Hagyjuk magunkat újra megtanítani ezekre a fontos dolgokra. Az a szerencse, hogy örökösei lehetünk a történelem gyermekeinek, hallatlan energiát kell felszabadítson bennünk hagyományaink megbecsülése és ápolása terén.

Nagyformátumú történészekre, nyelvészekre, régészekre, műtörténészekre stb. - szakmájukban elmélyülő és a láncszemeket összekapcsolni képes tudósokra - is szükségünk van, sokra és becsületesre, akik feltárják e sodró lendületű történelem részleteit és fő vonulatait. Újra kellene olvasnunk megmaradt krónikáinkat azon az alapon, hogy ami azokban van, nem mind dajkamese. Utána kellene menni a legapróbb utalásoknak is. Ma már tudjuk, hihetünk az ókori szövegeknek, de Kézait és Anonymust se tekintse senki képzelgő hazugnak. Még sokat mesélhetnének a nyugati és keleti levéltárak is, a vatikánit is beleértve. Újra kellene értékelni régészetünk eddigi eredményeit. Mindezt a feladathoz illő alázattal. Mindehhez szükség lenne eltanulnunk újra azt a hallatlan magabiztosságot is, amivel őseink a földgolyón jártak, a felmérendő terület nagysága is ezt kívánja meg.

Ez a földi Hadak Útja ígéretes kutatási terület, mert ma is létezik, él és működik, bár nem sok információnk volt eddig róla. Az eddig ismert hátrahagyott rokon népeink megsokasodni látszanak többek közt az újraindított TURÁN c. folyóirat jóvoltából is. Tudósításokat olvashatunk kaukázusi oszét, csecsen, ingus, majd kazahsztáni kazak és nepáli magar népekről. A folyamatosan előkerülő rengeteg új anyag akarva-akaratlanul támogatja az itt felvázolt történelmet, olvasása azt a reakciót válthatja ki az olvasóból, hogy a minél többet tanulunk meg valamiről, annál kevesebbet tudunk érzése kerítheti hatalmába a tájékozódni kívánót. Napjainkra kialakult már olyan szellemi kapacitás a különböző kutatási területeken, hogy a legjobbak vezetésével összekapcsolható az egységes szellemben való közös munkálkodás. Hatalmas alkotóerő lakozik az e területen dolgozó tudósainkban, amely képes módszeresen feltárni azt az óriási anyagot, amely a magyari népek története, műveltsége, alkotása. Ők eddig árnyékban, szinte pironkodva kényszerültek kutatni, de félelemre nincsen tovább ok. Kiléphetnek a fényre, el kell foglalják az őket megillető helyet múltunk feltárásában. Talán paradoxonként hat, de a finnugorizmus léte és cáfolata egy még letisztultabb, alaposabb őstörténet létrejöttét segítette elő

Az örökség bemutatása

Néhány szobor is hiányzik még Magyarországon. Kik és mik is lennének ezek? Nimród, Tudó, Lugalzagasi, Ur-Nammu, Nagy Arszák, Berozamad, Atilla, Baján, Opos, Ügek, Emese, Álmos, Nagy Árpád és fiai, a Turul, mint jelképe az új fénynek, a téli napforduló ünnepének (sumirul Tur-Ullu) és talán még találhatunk jeles magyar személyeket, akik példája méltó az utódok tiszteletére. Van már újra hely is a nagy elődök számára, Ópusztaszernek hívják. Az embernek szinte vissza kell fognia magát, ha arra gondol, mi minden hiányzik még Ópusztaszerről, mit kellene még ott felépíteni és láttatni, tanítani és megmutatni, mert irdatlan a bemutatni érdemes anyag. A sumirok szekere, a fokos népének jelképei, a magyarok istene -a Nap - megörökítése, az aranyszarvas, a párduc, az oroszlán, a kos, Én-Lil ligetének lakói, Tündér Ilona - Dingir Mama és a többiek, a Tündérkert lakói, népeink családfája, a népeink által belakott világ bemutatása, népművészetünk emlékei és jelképei, a történelemelőttiben fogant jelképek bemutatása, tanítása mind az elkövetkezők feladata. Eljött az ideje annak is, hogy a romantikus lovasmesékkel is leszámoljunk. Tekintsük ezentúl a lovat-minden tiszteletünk, szeretetünk és vonzódásunk mellett - egyszerű közlekedési eszköznek, harci társnak.

Vajon hány magyar várost építettek fel eleink, a kelták, hunok, pártusok, avarok és szkíták, mielőtt hazajöttek volna? Tízet, százat, ezret? Ki lehet olyan tudatlan, hogy Padányi óta összekeveri a nomád és a primitív fogalmait? El tudná-e készíteni valaki e városok makettjeit és Ópusztaszeren bemutatni? Várunk még arra az emberre is, aki a gondolatot, szellemet, hitet megtestesíti népünk évezredeiből legalább úgy, ahogy azt a szkíták tették végtelen alkotókészséggel tonnaszám készült aranyműveiken. Itt talán jut hely azoknak a testvérnépeknek is a Népeink parkjában, akiktől elszakadtunk és feloldódtak Kelet és Nyugat új népeiben, és akik közül néhányan a fehér Magyarországon találtak menedéket maradványaik túlélésének biztosítására és talán a besenyőknek is, akik évszázados küzdelmekben morzsolódtak fel keleti határainkon kívül Bizánccal vívott élethalálharcukban, minket is védve egyúttal, és azoknak is, akik korábban olvadtak fel a magyar név alatt az elmúlt évezredekben. És nem biztos, hogy üldözött népnek kell magunkat képzelnünk. A hely, ahol élünk- a hallatlan stratégiai jelentőségű Kárpát-medence - rengeteg népnek keltette fel érdeklődését és akarta birtokolni saját túlélése vagy éppen hatalma támasza biztosításának érdekében. Megvívtunk mindegyikkel tehetségünk szerint.

Nem elég magunkat meggyőzni új történelmünkről. Meg kell győzni a világot is róla hatásosan és érthető formában. Folyamatosan és állandóan, nem fáradva, minden lehetséges módon. És ahogy Kemál Atatürk megújított török őstörténetével is könnyen megbarátkozott a világ, bízvást számíthatunk mi is erre. Ráadásul nyertünk egy sereg rokont is Európában azok után, hogy eddig mást sem hallottunk, mint a magyarok nagy magányosságát e földrészen. Sőt, Európában majdnem mindenki rokonunk őseink elkeveredése okán, még ha ma nem is hiszik el mind. Az indogermanizmus és finnugorizmus széthullásával eltakaríthatók már a korlátok Európa őstörténetének újraírása elől is. Újabb ismereteinket is beleépítve mi is megérdemelt helyünkre kerülünk végre.

(1. oldal / 5)
Megjelent: 74785 alkalommal

Hozzászólások  

 
Zoli
#37 A számlálóról.Zoli 2017-09-11 12:59
Kedves cartwright és olvasók !

A számláló rendellenességet már én is észleltem de nem ebben a megvilágításban. Köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmem! Ez bizony így nem jó, de sajnos a tudásom korlátozott és a számlálót nem tudom sem javítani sem kicserélni. Azt már észleltem én is, hogy többször néhány száz látogatót mutat közben az összesítésben csak kétjegyű számok vannak. Az is többször megfigyelhető, hogy az esti órákban a heti látogatottság egész magas számot mutat de reggelre visszaszámlál néhány-százat. Sajnos egyáltalán nem értem mit számlál, mit összegez naponta, hetente és havonta. Most amit megtudtam tenni, hogy lecsökkentettem az oldaltörések számát, itt a jelenlegi dolgozatban, hogy ne számláljon olyan sokat.

Ezt a fantasztikusan megszerkesztett honlapot egy igaz magyar honfitárstól kaptam használatra (soha nem találkoztunk személyesen) és amióta átadta nekem használtra (teljesen díjmentesen) azóta esetleg csak a kisebb javításokat tudom csupán elvégezni. Sajnos ezt a részt nem merem megpiszkálni. A jövőben is azt tudom megígérni, hogy nem tördelem az oldalakat ha nem muszáj.

Szeretettel: >Zoli<
Idézet
 
 
cartwright
#36 tév-számlálócartwright 2017-09-11 09:49
Kedves Zoli!

Végig lapoztam a cikket és meglepődve vettem észre, hogy a számláló oldalanként 1-gyel növelte a nézettségi számot. Miután 34 oldalra van törve, és egyes oldalak pedig nem is hosszúak, így ha helyesen akarnám a nézettség mutatót használni a pillanatnyi 71021-es számot osztanom kellene 34-gyel, ami 2088 látogatót jelentene, ha mindenki végig lapozta volna. Így a cikkek olvasottsága mutató egyáltalán nem pontos, mert ez a cikk most az 5. helyen található. Ezzel szemben a Diófás cikk a 3. helyezett 80760 látogatással, 2 oldalra tördelve, ami akkor 40000 feletti olvasót jelent. Lehet ezzel valamit kezdeni?
Idézet
 
 
nagy lajos
#35 belgium/Andennenagy lajos 2017-09-07 18:36
én is csak egyet, egyre kedves Cartwright :

az angol (és sok más nyelv tulajdonsága a többnyire jól ismert kialakulása az idok folyamán, miközben a magyaré a változatlansága ...
na ezt vette észre és adott hangot Browling (azt hiszem valahogy másként írt) nyelvész. Na ennek alapján odáig ment, hogy a nyelvünk eleve Istentol jött, a teremtés nyelve (a XVII.-XVIII. sz. -ban ez
volt a referencia) ...
(Lord John B.... egyik legnevesebb, legelismertebb angol nyelvész) ...

szeretettel, L
Idézet
 
 
cartwright
#34 nyelv-tancartwright 2017-09-04 13:44
Kicsit visszakérdeznék, kik beszéltek angolul a Brit-szigeteken a középkor vége előtt? Nem párhuzamot akarok vonni az angol és a magyar nyelv között, hanem csak rámutatni, hogy az "angol" elnevezés furcsaságára. A kelta őslakók nyelve csak a későbbi skótoknál és az íreknél maradt meg valamennyire, miután a rómaiak eljutottak Britanniába. A rómaiak több ezer nehézpáncélos szarmata (jász-alán?) harcost is vittek a Brit-szigetekre, akik ott letelepedtek. Utánuk a germán nyelvű saxonok hódítottak, majd később jöttek a dánok és a vikingek. 1066-ban a normannok legyőzik a szászokat, és az ófrancia nyelv keveredik a szászokéval, stb. Tudom, hogy a szászokat angol-szászoknak is nevezik, de honnét jön ez az angolság? A korabeli anyagok nem különböztetik meg magukat a szászokat, és nem volt külön angol nép akkoriban. Tehát az angol elnevezés jóval későbbi, mint maga a nyelv, ami egyébként is keverék. Visszaugorva a magyarra, a magyar nyelvnél is így látom, a magyar elnevezés jóval későbbi, mint a nyelv maga. Ha a hunok használták, akkor hun nyelv volt, és nyilván jött valahonnan, hiszen a hun birodalom előtt is létezett. De ne hívjuk ezt az ősnyelvet magyarnak, mert az egy későbbi elnevezés. Nem véletlen a Hungária sem, mint Magyarország idegen elnevezése. De ennél jobban nem kívánok belemenni, mert eddig sem foglalkoztam nyelvészettel, és egyelőre nem is akarok. Majd írok még, közvetlen.
Idézet
 
 
nagy lajos
#33 belgium/Andennenagy lajos 2017-09-01 11:20
kedves Cartwright !

nagy köszönet a 'gondos' válaszodért. Ha megengeded folytatom a 'diskurálást' :

felteszel egy számomra fura kérdést. Ezt a "tárgyi tényezok"-kel kapcsolatos. Amikor én pl-ul a nyelvünket egy tárgynak veszem, valahogy ezt Te is elfogadod, ill. magad is ezen a véleményen vagy ... és késobb, amikor az egy szó, név esetét
zsigereljük, vizsgáljuk, mintha meghazuttolnád véleményed ...

én azt értem a nyelv tárgyi értelmezésében, hogy pl-ul annak alapveto szabályai, törvényei a történelem folytán változatlanok. Foként azt, hogy ez nem valami szubjektív dolog. Szerintem ha mi ma NEM tudjuk másként kimondani a világ-ismert
Attila nevet, szót, mint A-TIL-LA, akkor a multban sem tudtuk másként !
hacsak (!) nem valami alapveto változás nem történt a nyelvünkben az elmult másfél ezer évben.
Mivel errol, egy ilyenrol nincs tudomásom, egy az egyben állítom, hogy nyelvünk ezen szót (az oseink !) 1500 éve ugyanúgy mondta ki, mint ma.
Na ezen névben van egy "A" és utána egy "T" ... amely valami miatt nem 'áll' össze. Ezért nyelvünk nem engedi (o az úr !) meg az "A" után a kettos "T"-t. Amikor pl-ul az egy Attika-i félsziget nevét próbáljuk kimondani ..., hát nem igen megy
...

de itt nem csak a nyelvünk tárgyként való vétele, tárgyilagossága ..., hanem pl-ul az írásbelisége is
fennáll. Legalább a VII. sz. végétol teljesen biztosra veheto, hogy nyelvünknek írása, a hangzóinknak írásjelei voltak. Na ezt azért mondhatjuk biztosra, mert tárgyi leleteink ezt állíják. Na ezt akkor a K-M -ben találjuk meg. Tehát ez egy tárgyi bizonyság arra, hogy akkor ott magyarok éltek (mert magyarul beszéltek és írtak), miközben a jó két évszázaddal késobb odaérkezoknél ezt nem találjuk meg ...
na errol van szó Cartwright ! Hogy az írások kiket is mondanak ki magyaroknak, az kevésbé hiteles, mint amit a NYELV mond ...
ha nyelvünk az elodeinktol jön (ezt egy axiómának is vehetjük), akkor azok, akik magyarul beszéltek, voltak a magyarok. Hogy azután az írások ezeket
onoguroknak, hunoknak, avaroknak ... vagy a jó-Isten tudja miknek is, az teljesen mellékes ...

azt írod, hogy Te szerinted a szumér eredet (nyelvi rokonság) helytelen (az egyiptomi cuccot nem ismerem eléggé). Na ezzel kapcsolatosan (a pro és
kontrával) már sokat olvastam. Na mint egy nem
szakember (mint a többségünk), hogy magyarázod azt (ha van valami ismereted ebben), hogy miközben olvashatunk sokat a "pro" érvekbol, a "kontra" teljesen hiányzik ? Miért van ez így ?
Pl-ul az egyik 'tétel' szerint, az bizonyítja (egyik legfontosabb) a rokonságot, hogy a mi nyelvünkben van a legtöbb szumérban is megtalálható szó, szóto, kifelyezés (magasan a
legtöbb). Na ez, az ilyen a nyelvészeti szabályok szerint vagy az egy egyenes-ágú leszármazást, vagy azt, hogy ezen két nyelvet beszélo nép sok évszázadon keresztül közvetlen egymás mellett élt
(mondjuk legalább 4-5 évszázadon keresztül). Na
az ami engem felbosszant, hogy a nyelvészek, azok, akiket azért tartunk el, hogy
'nyelvészkedjenek' ... nem teszik meg. Hogy saját szabályaikat csak egyszeruen lesöprik a terítoröl ...

van egy jó 45 éve ismert, barátom, aki orientalizmust végzett. Ismerem ot, ismerjük egymást és ezért nem igen beszéltünk soha ilyesmirol. Egy olyan 5-6 éve lehetett ..., valahogy mégis ráadtam magam és feltettem neki a kérdést ;
"mond Golyó, mi a véleményed a magyar-sumér nyelvrokonság felol ?". Erre o; -"ez egy hülyeség !".
"Mellesleg ez már régen megcáfolt is !". Mivel én még mindíg hallgató 'állapotban', folytatta ;"most volt pl-ul néhány hónapja egy nemzetközi nyelvi
koferencia, ahol ez újra elokerült és egy az egyben elvetett lett". Na erre én (a naív !) megkérdeztem ;
a nyelvrokonságot ott ki képviselte (nem sokat ismerek ezekbol, de azért vártam egy-két ismert nevet). Erre Golyó barátom ezt; "csak nem képzeled azt, hogy oda egy ilyent meghívjunk (ott már úgy beszélt, mintha o is jelen lett volna ott) !?"

tudod, kedves Cartwright, én inkább a természettudományos világban éltem sokáig. Mégha ott a középérték alacsonyabb részén ... azért jól ismerem azt. Soha semmi nem elfogadott, ha ennek cáfolata nincs (±). Egy doktorandus elérését a diák a tézise védelmével (!) éri el. Oda nem csak olyanokat hívnak meg, akik vele, a tézisével egyet értenek, hanem mindenkit. Na ezért ennyire megdöbbento az számomra, hogy a nyelvészet ennyire ... fura. Sokszor úgy tunik, hogy ezek a helyett, hogy érveket hoznak, a diplomájukat, a szakterületi tisztségüket adják, mutatják elénk. Valahogy úgy, mint az egy eroszakos, részeges papa, aki a helyett hogy vitázna (szóban), az öklét használja érvekként.
Addig is elmennék, hogy ezek sokszor a diplomájuk mögé bújnak a tudás-hiányuk titkolásáért ...

most még egyet (rengeteg lehetne !) kiemelek a Te általad írottból ;
"...Hunul” beszéltek, amit a későbbi magyarok is megértettek. Vagyis a hunok nyelve később
"magyar"rá lett. "
na itt honnan jönnek ezen népnevek és mik ezeknek a 'bizonyságai' ?
ebben vannak "magyarok", vannak "hunok" ... és ezeket valami perzsa-eredetu írásokból ismered ...
megkérlek, hogy olvasd el jól mindazt, amit leírtál ! Lehetelenség lenne, hogy Te magad észre ne vegyed ennek abszurdumát ...

szeretettel és még egyszer köszönet válaszodért, Lajos
ps.. ha gondolod, érdekelne egy közvetlen kis leveles diskurálás talán hasznos lehetne () ...
Idézet
 
 
cartwright
#32 válaszcartwright 2017-08-31 09:58
Tisztelt Lajos!

Kezdjük ott, hogy milyen tárgyi tényezőről van szó, mert minden egyes elemet önmagában is értékelni kell. Nem szeretnék nagy marhaságokat írni, ezek a további válaszaim.
1, Igen fontosnak tartom a magyar nyelvet, mint azonosító elemet, és igencsak nem becsülöm a nyelvtudományt és az olyan nyelvészkedőket, akik szerint a magyar nyelv azonos az egyiptomival, a sumérral, stb.
2, A kérdés ezen részére csak a ’hol’ megadása után lehet válaszolni, ezért most kihagynám „kik voltak a magyarok a mondjuk VII. sz.-ban”.
Mint anno a rétestészta-újragyúrva cikkben írtam, „Deák István: A magyarok feljövetele könyve szerint, már a bronzkorban elkezdődött a szkíta népek Nyugatra vándorlása, így magyar nyelvű csoportok már i.e. 2800-tól érkezhettek a Kárpát-medencébe.” Vagyis a „magyar” nyelv kialakulása számomra, egyelőre azt jelenti, hogy kb. 6000 évvel ezelőtt az ogur v. ugor gyökerekkel (finn nélkül) rendelkező családok, törzsek a mai Kazahsztán területeiről (későbbi hun birodalom) elérhették kb. 5000 évvel ezelőtt a Kaszpi-tenger környékét, ahol iráni és később török népekkel is találkoztak. De ezt az akkori nyelvet még nem nevezném magyarnak, bár kétségtelen, hogy ezen törzsek nyelve volt az őseink nyelve.
Amint a Tarih-i Üngürüsz írta :
„Egy nap Adzsem (Perzsia) országának padisahja Kosztantinije (Bizánc) fejedelme ellen hadjáratot indított, és emiatt Dzsiddija (Szkítia) uralkodójától segítséget kért. Dzsiddija fejedelme segítségül Hunor népéből, akik tatárok voltak, húszezer katonát gyűjtött össze, és Adzsem padisahjához küldte [ezt a sereget]. Amikor Adzsem padisahja is Kosztantinije ellen ment, az említett Hunor népét támadás érte, mely aztán ily módon elvált Adzsem padisahjától, és Pannonija tartományába költözött. Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak, és az ő nyelvűkön [azaz Hunor népének a nyelvén] beszélnek [az ottani népek].”
Ebből következik, hogy amikor a török besenyők megtámadták a hunokat, azok utána nyugatra, a Kárpát-medencébe jöttek, és „hunul” beszéltek, amit a későbbi magyarok is megértettek. Vagyis a hunok nyelve később "magyar"rá lett.
3, az ilyen becsült értékek mindig hamisak, sosem volt folyamatos emelkedés a népesség növekedésében, hiszen egyes katasztrofális periódusok alaposan csökkentették, míg a kedvező időszakok emelték az emberek létszámát. Példaként a nagy pestisjárványban (i.u. 250 körül, és i.u. 540 körül, amit egy világjárványt jelent) kb. 40%-kal csökkent a nagyobb városokban lévő népesség száma, illetve egyes területek elnéptelenedtek. De mint már írtam, az itt lévők és a bejövők is nagyjából ugyanazt a nyelvet beszélték, így nyelvi meg nem értésről nem beszélhetünk.

Az Attila, Atilla név kiejtésében felesleges leírni, hogy most A-til-la –ként ejtjük, mert régebben ejthették más hangsúlyozással is. Én egyébként is az Etele nevet tartom eredetinek, az Etil folyóként ismert Volga nevét, ami a későbbi törökben már nemcsak a Volgát jelentette, hanem nagy folyó jelentést vett fel.
Idézet
 
 
nagy lajos
#31 belgium/Andennenagy lajos 2017-08-30 11:46
kedves "cartwright" !

te egy tipikus 'írásos'-alapon vagy (ilyen a legtöbbünk). Na én is elfogadom az írottak hitelét, értékét ..., de ha ezeket valami tárgyilagos (mert tárgyi) tényezo megkérdojelezi ..., már nem annyira ...

engedd meg, hogy toled is és külön megkérdezzek egyes dolgokat ! Feltételezve a te igen válaszodat,
íme ezek ;

-1) mi számodra a nyelvünk jelentosége az azonosságunkban ? Merv-adó, alapvetoen azonosító ..., vagy csak egy mellékes tényezo ?

- 2) az elobbi alapján ; kik voltak a magyarok a mondjuk VII. sz.-ban (AD) ? Azok akiktol nyelvünk jön, vagy ... kiktol is ?
és itt végezetül; kiknél találjuk meg biztosan a nyelvünket ?

- 3) tudod-e azt, hogy a IX. sz. végén bejöttek számaránya 10,-max 15 %-a volt az összlakosságnak (László Gyula ezt 10 -nek adta meg) ? Tudod te azt, hogy ilyen esetekben mindíg a befogadók nyelve marad csak fenn ? (ha nem hiszel nekem, vizsgáld meg a bolgár, a lombárd és a frank esetet !) ...
ha tehát az Arpádékat befogadók "hunul", "avarul",
szlávul (tótul), bolgárul beszéltek (volna), akkor mi is .azon beszélnénk ma. Az lenne a magyar nyelv !

ezek a tárgyilagos tényezok ! A nyelvünk maga egy tárgy, amelyet oseinktol kaptunk. Az oseink magyarok voltak ezért. Hogy azok magukat hogy is nevezték, hogy oket mások hogyan is neveztek ..., az e mellett semmi jelentoséget nem bir ...

ha pl-ul az ertruszkok magyarul beszéltek, akkor MAGYAROK voltak. Ha ez így van, akkor a Balkánon, a K-M -ben (igen, ez a Kárpát-medence) ott egy jó 3000 éve magyarul beszéltek (az etruszkoknak nevezettek valószínu mint 'többlet', túlszaporodás emmigráció volt ebbol ...

mindez egyszeruen onnan jön, hogyha a nyelvünk
létezett mondjuk a II. évezredben Kr.elott, akkor azt a MAGYAROK beszélték ...

azt írtad, hogy a hunok lehet kétnyelvuek voltak (±).
Ha ebbol az egyik magyar volt és ezt az oseiktol vették át, akkor ezen "hunok" magyarok voltak !!!
teljesen igazad van, ill. kell legyen ott, hogy a hunokat az ótörökkel 'házasítod'. Ugyanis a mi
'A-TIL-LA' szavunk (a NYELVÜNKKE !) a törökben
még ma is is így (egy t-vel és két l-lel) használt ...

na itt van a nyelvi tényezo az írásossal szemben, kedves Cartwright !
te az írottakat követed (az "Athila", az "Atila", az "Attila" ...) én pedig a nyelvünket, amely bárhogy is íródott, ezen szót csak a 'a-til-la' ként mondja, sot engedi csak mondani ki !!!

szerinted mi a hitelesebb ? Az amit a görögök, a rómaiak ..., az egész világ csaknem ..., vagy amit a nyelvünk mond ?

szeretettel, L
Idézet
 
 
cartwright
#30 próbálok segítenicartwright 2017-08-30 08:20
milyen rövidítés a "KM"
Kárpát-medence
Idézet
 
 
Zoli
#29 Ismét segítek Nagy Lajosnak.Zoli 2017-08-29 18:20
Kedves Lajos!
Ha nem fér egy hozzászólásba akkor ne nekem küld el, hanem csinálj "folytatást" egy új hozzászólást és odaírod, hogy második rész majd harmadik és így tovább.
Most ide ragasztom ami neked nem fért fel.

" most észrevettem, hogy miért nem ment tegnap-elott. Túl hosszú volt.

most is annak ítélte meg, ezért levágtam a végét és külön elküldöm neked ;


most vissza a te kérdésedre ; na a Tatárlak-i agyagtáblácskák cuccára. Na azokhoz csak a nyelvünk, ennek írása ... illetve a nyelvünk hangzóinak jelei kötnek, köthetnek. Na ez nagyon fontos ..., de ehhez ennek megerosítése lenne szükséges. Itt pl-ul az, hogy amikor mi valahol egy írásjelünkre bukkanunk, az akkor már biztosan a miénk-e vagy sem ? Azt kellene kutatnunk, kutatniuk a hozzáértoknek, hogy meddíg lehetünk biztosak abban, hogy ezek a mieink ? Ugyanis ezen írásjeleket mi felvehettük volna és a nyelvünkre, ezek hangzóira alakíthattuk volna sokkal késobb ...
tehát mindenek elott a hiányzó láncszemeket kellene keressük ...
(a Visoko szerintem eredetileg egész biztos egy "viskó" volt ... mellesleg)

9) semmit nem tudok ezekrol (mint egész biztos Te se. Ez is bizonyság arra, hogy ugyanazon gyökereken alapozódunk, notünk föl) ...
na ha mi magunkat a befogadókkal azonosítsuk, akkor errol kellene a történelmünk beszéljen. Mivel nem teszi, ez is bizonyíték arra, hogy még ma is mi mind Arpádékat tartjuk a magyaroknak ...
itt ez valami feltétlenül fontos lenne számunkra.
Mert épp ezen idoszakra, a MI HIANYOS, HIBAS TÖRTENELMÜNKRE alapoznak pl-ul több szomszédunk ma is. Ha mi ott éltünk, nekünk kellene beszélnünk, írnunk az o oda-jövetelükrol, arról, hogy mi is történt velük. Ennek ellenkezoje történik. Ok írnak rólunk !!!!! (az, hogy helytelenül, az már másodlagos dolog) ...

nincs semmi tudomásom, csak néhány 'meglátásom'. Pl-ul az, hogy a tótok magukat valami sloven... -eknek nevezik (Slovensko-nak a kapott országukat), az azt kell jelentse, hogy ok lehettek az egyik szláv törzs (a középso) akiket oda (Vukovar-Eszék körnékére) telepítettünk. Na ezek kaptak írásjeleket az Egyháztól és ezt az o nyelvük hangzóira, a szlavon nyelvre ...
de mindezek csak olyan feltételezések részemrol. Mivel én is, mint legtöbbünk csak a mások ismereteire, írásaira támaszkodhatok ... és épp ezek hiányoznak itt ...
egy ÜRESSEG van itt és ezt MI követjük el (lehet ez az üresség a fejünkben val elotte) !!

10) ez a "9" -es része. Ha mi az ún. hunok ivadékai, majd az avaroknak nevezetteké vagyunk, akkor ezek történelme a miénk. Ennek része kell legyen a szomszédos szláv törzsek, népek történelme is. Ha mi a K-M -ét betöltve ebben éltünk. Nagyon feltételezhetoen egy államot alkotva. Na egy ilyenen keresztül nem mehetett át egy szláv törzs a nélkül, hogy ebben beleegyeztünk volna (én még azt is feltételezem, hogy mi magunk ezeket készakarva, mint csatlósainkat a gyepüinkre telepítettük akkor (mint késobb a frankok tették ezt épp ellenünk a morvák betelepítésével hozzánk). NEKÜNK kell róluk beszélnünk (persze ez csak másodlagos) és NEM nekik ROLUNK. Ugyanis mi vagyunk ott a régebbi, a már régen ottélo nép. Ugyanígy kellene a még késöbb hozzánk beteleültek esetében is. Az oláhokról, a cigányokról ... legalább egy mondat erejéig említést kellene tennie a MI történelemkönyveinknek ...

maga az, hogy mi miért is nevezzük a tótokat ezen néven ? Honnan is eredhet ez ?
mindezek nagyon fontos kérdések ..., amiknek fontosságát csak miután megválaszoltuk ... vesszük csak észre.
Pl-ul lehetséges az, hogy a mi "tót" szavunk az egy valami, a Thot istenség 'tulajdonságából' jönne. Ugyanis
az a hermetikus, a kifelé-titkolt tudást jelképezi. Tehát ha mi ezt használtuk, azt lehet azért, hogy a szlávok
számunkra érthetetlenek (a tót kifejezés minden szláv törzsre vonatkozott). Mint többen feltételezik, hogy
a "német" szó is valami ilyen értelu lenne a szlávok számára ...
szeretettel, L"
Idézet
 
 
nagy lajos
#28 belgium/Andennenagy lajos 2017-08-29 12:02
nagy köszönet érte, érted Zolikám !
ez tényleg segíthetne mindannyiunk számára ...

1) az írások az Arpádékat, mint uralkodókat tole vezetik le. Tehát az írottak ezt állítjá ...
viszont az írottak nem annyira megbízhatók, mint több más tényezo. Ilyen a nyelvünk és a genetika.
Ezek mindketto bennünket az ún. hunoknak azonosít ...

2) az én forrásaim ugyanazok, mint a tieid (mondjuk 95-96 %-ban). Az lehetséges, ami bennünket szétválaszt, az az, hogy egyikünk egyiket, a másikunk az egy másikat tesz elonyben.
Az írt 'tudomány'-ok (még egyszer ezek lehetnek igazak, mint nem is) közül én inkább a középkor
végén írt Tarihi Üngürüz-t teszem elonyben. Viszont be is vallom azt, hogy ezt azért, mert ez egyezik (±) az én magyar-magyar folyamatosság
'elvemmel' (tehát a magyarok helyben éltek ...,
amíg csak a nyelvünket ott megtaláljuk) ...
na azért tudok egyet, amelyet nem igen ismer a magyarság. Allítólag egy olyan 350-400 év óta
csak azonosítsuk magunkat, a magyarokat Arpádékkal. Elotte (tehát az ún. honfoglalás óta a
XVII. sz. -ig ±) az elodeinket egyaránt a hunok, az
avarok, a kunokban is ...

3) az államiság, az elég komplikált számomra.
Meghatározni talán úgy tudnám, hogy ez úgy
létezik, ahogy ezt a külvilág tartja ...
ehhez kell legyen egy belso 'szervezet' egy hatalommal és egy meghatározott területtel és
talán egy névvel is ...
egy példával ; a X. sz. folyamán volt-e államiságunk. Szerintem igen ...

4) igen. Az szerintem kb olyan volt, mint a X. sz. -i
amely még nem volt teljességgel elismert az
idegenek részérol ...
na a MI államiságunk volt az (is) ..., ha mi a nyelvünket vesszük az azonosító tényezonek (és nem a népneveket) ...

5) szerintem felszabadítók ... de utána egy kicsit inkább átalakultak hódítókká (ami logikus is) ...

6) egész biztos egy távoli rokonainknak tudtuk oket. Mint valami testvéreinket hívtuk oket a segítségünkre. Nélkülük, e segítség nélkül meg
is semmisültünk volna ...
na itt is a nyelvünk és a krónikáink erre a bizonyság. Semmi belso konfliktus nem történt velük és azokkal semmi nyelvi nehézségrol nem adnak a korai írások ...
szerintem közelebbi rokonaink lehettek, mint a késobb betelepedett "kun"-oknak nevezett nép,
akiknél már jobban ismerjük a nyelvüket ...

7) még egyszer; mi mindketten ugyanazon kútfobol, mint gyökerekkel rendelkezünk Szerintem már mielott ezek bejöttek, már mint egy velünk azonos népek mutatkoztak be (mások elott). Itt
mindketten tudjuk, ismerjük a honfoglalási Fehér
Ló mondánkat. Tehát ugyanazon kútforrásunk van itt. Na nézzük ezt meg !
csak ezt ; amikor az 'Almos-i' küldöttek megmondták, hogy földet, letelepedési engedélyt kérnek az ajádék lóért (amelyet már elfogadott a
hely gazdája), akkor az ezt válaszolta nekik; a
lovat leöletem, a szerszámjait, felszerelését a nyergét ... szétszóratom a földön és a folyókban
(±). (Mivel nem adhatta, vissza, hátelszóratja). Na itt érkezünk el a lényegre. A küldöttek ezt válaszolják ; tedd ahogy jónak látod ! A ló szerszámait, a nyerget a mi halászaink, kaszásaink találják meg (az ovéké lesz) és a ló tetemét a mi
kutyáink eszik majd meg. Na itt mi (még ma és csaknem mindenki) ezt úgy értelmezzük (nem én !)
hogy ez egy késobbi, néhány hónappal késobbi
dolgot jelent. Miután mi elfoglaltuk toled, a magunkkévá tettük ezen országot ... történik ez
majd így. Számomra ez NEM ezt jelenti. Azt jelenti, hogy az akkor már ottélok a "mink". Azok nevében
szóltak akkor, akik már ott ezen morva fejedelem uralma alatt éltek. Még azt is rátehetjük (mert ésszeru), hogy egy lótetemet, egy romlásban-lévot a kutyák már nem igen eszik meg. Tehát a köldöttek a JELEN idoben beszéltek és nem arra, hogy majd miután bejöttünk ...

8) a történelem az egy folyó. Ebben nem lehet megszakadás. Ha mi képtelene vagyunk azonosítani elodeinket, a magyarokat egy mondjuk 1150 éve, akkor teljesen nevetségesek vagyunk ezekrol elotte beszélnünk. Senki (normálisan) nem
venne egy ilyent komolyan (ez történik ma !!).
Ezért szeretnélek Benneteket rábirni, hogy következetesen, ésszeruen, a leheto legbiztosabban, tárgyilagosan ... és ezzel persze hasznosan is kell kutassuk multunkat. Na ennek
egy buktatója van a IX. sz. végén. Akkor rosszul
választunk, mert a kisebbik ágát az elodeinknek
válasszuk ... és ezzel az o történelmüket is.
Az egész traccsomásom errol szól, ill. kivánna szólni ...
tehát a IX. sz. vége elott VEGRE (!!!) egy helyes
választást kellene tegyünk (a befogadókat választva) és ezeket követve lépésrol-lépésre a
mult felé (mint az egy folyót a forrása felé) ...
na (számomra) mivel a nyelvünk a meghatározó azonosító tényezonk (az csak a magyaroktól jöhet)
és tudva azt, hogy ez legalább (minimum) 3 ezer
létezik, hát elsosorban azt követve tennénk. Ha pl-ul a nyelvünket már a római idokben megtaláljuk
itt, akkor meg kell keressük azon népet (ez mindíg csak egy népnév !), amely ezt fenntrtotta ott. Na
azok voltak a magyarok (persze tudva azt, hogy
sok másutt is éltek még rokonaik). Ha én lennék
a tudományosok helyében, akkor ezt már régen a pannonoknál és a dákoknál keresném. Magyarul beszéltek-e ezek ?
a hunokig egy egyértelmu ..., elotte kell keresnünk ...
Idézet
 
 
cartwright
#27 hozzászóláscartwright 2017-08-29 11:09
Véleményem szerint, mivel az „avarok” csak a Krisztusi időszámítás létrejötte és bevezetési hibái miatt lettek, és lényegében a hunok és magyarok Kárpát-medencei bejöveteleiről van szó, korai és késői avar néven, ezért magyar államiságról a Kárpát-medencében csakis az Árpádi honfoglalás utánról beszélhetünk. Az Álmos és Árpád vezette törzsek egyesítése hozta, hogy a különböző nevű törzsek a megyer név alatt egyesültek, innen számolhatjuk a magyarságot egységnek. Persze nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a hun Attila a nagy Magor unokájának emlegette magát, így a két testvér nép, Hunor és Magor fiak nemzetei szoros kapcsolatban kellett, hogy legyenek. Az is valószínűsíthető, hogy a hunok biztosan és talán a magyarok is kétnyelvűek voltak, hiszen az akkori közvetítő nyelvet a stepppén, az ótörököt mindkettő ismerte és használta (Németh Gyula – a hunok nyelvi emlékei). A hunok az őket a VI. században megtámadó török népek „besenyők” után (valójában a III. században), két részre szakadnak, és egy részük Perzsia vidékén telepedett le, heftalita néven. Másik részük tovább jön nyugat felé, végrehajtja az „avar”, hun, „szarmata” betelepedést, és szláv nyelvű népeket telepít a határaira. Az itt lévő gót, gepida, vagy langobard népek pedig, először szintén egymás ellen háborúznak (gót-gepida, langobard-gepida háborúk), majd a hunok elől a Római birodalom területeire és Itáliába vonulnak. Miután a mostani időszámításunk szerinti szarmata, hun, és korai avar időszak (kb. 70-80 év) Attila halálával lezárul, a határokra telepített szláv népek, megpróbálják elfoglalni a hun belháború után megfogyatkozott (illetve egy részük visszavonult keletre – Csaba népe) hunok területeit. Itt kell megemlítenünk a székelységet, mint itt maradt, de Erdélybe visszahúzódott hunokat, akik megőrizték a hun-székely rovásírást. Vagyis az Árpád vezette népek ismerhették a hun rovásírást, de nem tekintették a feltétlen a sajátjuknak, így nem okozott nekik problémát, hogy Vakj-István rendelettel küzdjön ellene. Még Árpádék előtt történhetett, hogy Bakay Kornél szerint a hun „avar” temetőket feldúlják és kifosztják, mivel a szláv népek egy időre fölénybe kerülnek a szórványos itt maradt hunokkal szemben. Majd az Attila halála után számított kb. 100 évvel később, az Árpádi hadak foglalják el a Kárpát-medencei vidékeket, és azt itt letelepedett „rómaiakat” és „szlávokat” kiűzve, létre hozzák nagy Magyarországot. Ezt először kései avarként rögzítették a nyugati krónikások, majd a Krisztusi időszámítás eltolásával és a magyarság nemzetté alakulásával, magyar honfoglalásként írták bele a krónikákba.

A Kárpát-medence elfoglalása, hunok 3x, magyarok 2x :
kb. 220 – 260 gótok utánuk kb. 260 körül szarmaták (hunok)
kb. 330 – 373 gótok utánuk 373-ban a hunok
kb. 520 – 560 longobardok utánuk kb. 560 körül a korai avarok (hunok)
A szarmaták és hunok előtt idegen nyelvű gótok jöttek Pannoniába, a korai avarok előtt a longobárdok, ezek egy népet jelentenek, és a gepidákkal való csatáik után meghódították Itáliát.
kb. 677 – 745 késői avarok (magyarok)
kb. 872 – 895 a magyarok
Így kerül a magyarok bejövetele időben messzire a hunok után, mert a hunokat háromszor szerepelnek a történelemkönyvekben és -tanításban, szarmata, hun, és korai avar, míg a magyarok kései avar néven is bejöttek, és legvégül magyarként.
Idézet
 
 
Zoli
#26 10 kérdésem Nagy LajosnakZoli 2017-08-28 19:46
Hogy tisztábban lássak, és valahogy jobban megértselek most én kérdezek tőled.
először is; milyen rövidítés a "KM"?

1.) Atilla királyunknak van-e vérbeli köze a magyarokhoz azaz hozzánk?
2.) A Te forrásaid szerint mióta van államiságunk nekünk magyaroknak?
3.) Mit nevezel Te államiságnak hol kezdődik teszerinted egy államiság?
4.) Atilla birodalma nevezhető-e államiságnak?
5.) Te tudásod szerint Árpádék hódítók (honfoglalók) voltak vagy felszabadítók?
6.) Teszerinted akiket behívtunk segíteni nem testvérnemzetünk volt? (Atilla és fiai, Árpád és törzsei, vagy az úgynevezett Avarok?
7.) Te kútfőid szerint (vezess oda minket is) Árpád Fejedelmünk ha nem magyar volt, akkor hova kikhez tartozott?
8.) Te tudomásod szerint hogyan kellene megítélni a Tatárlak-i és a Visoko-i leleteket? Ne tartsad vissza magadnak ezeket a nagyon fontos megítéléseket ha már tudomásod van másféle adatokról.
9.) A te kútfőid szerint mi történt a IX században és az előtt?
10.) Hogyan és miért került több szláv törzs a Balkánra és ennek mi köze magyar őstörténethez?
Idézet
 
 
Zoli
#25 Segítek Nagy Lajosnak!Zoli 2017-08-28 17:45
Nagy Lajos honfitársunk valami okból nem tudta mondanivalóját felküldeni így én próbálom meg:

Nagy Lajos írja:

" mivel képtelen vagyok a honlapra beküldeni ...
kedves Zolikám ! (de mások is)

megrizikózom azt, hogy magamra haragítsalak ..., de nincs választásom. Nem vagy, nem vagytok igazak, amikor Ti azt állítjátok, hogy mindkettot a magyaroknak tartsátok, mondjátok ki. Ezt Ti még észre sem veszítek, ezt valahogy csak egy kívül-álló veheti észre ...

a Ti felfogásotok valami ilyesmi ; a magyarok Arpád népe, de az ezeket befogadók is (többnyire) magyarok voltak. Ez így helytelen !!
Mert még mindíg a ti referenciátok a bejövok (és úgy, hogy erre semmi magyarázatot nem adtok közben) ...

most másképpen közelítem meg a kérdést. Mióta van nekünk államiságunk (nekünk, magyaroknak) ?
Ha valaki Arpádékat tartja a magyaroknak, akkor annak eszében sem jutna az, hogy ez lehetett a IX. sz. vége elott (a K-M -ben). Ha
valaki a befogadókban tartja a magyarokat, az elodeit, akkor a válasza lehet ezen IX. sz. elott is ...

az, hogy nekünk volt és közben nem is államiságunk, azt gondolom egyetlen épeszu nem válaszolná. Vagy volt, vagy nem ...
na látod errol van szó !

ha megkérdezem toled ; volt-e, voltak-e harcaink a frankok ellen a VIII. sz. második felén, végén ? Na ott is ugyanez történik.
Nem lehet azt mondanunk, hogy volt is, meg nem is ...
na ilyenkor szokott a szög a zsákból kibújni sokszor. Az, aki elobb azt állította, hogy szerinte a befogadók és a bejöttek egyaránt
magyarok voltak ..., akkor az ezt mondja (már vagy kétszer találkoztam ilyen esettel !) ; hát igen ! Azok az avarok voltak. De azok
is rokonaink, magyarul beszélok voltak. Tehát akkor veszik ezek észre, hogy számukra továbbra is a 'honfoglalók' a magyarok.
A másikok azok csak olyan "is"-ek ...

Te olyan határozottsággal állítod (már elobb is), hogy számodra, számotokra mindketto magyar volt. Na legyen ! Akkor
Te hogyan fejezed ki magad ; bejöttünk vagy (ok) bejöttek ? Itt önmagunkról van szó. Egy idegen mondhatja azt, hogy ...
ezek mindketto ugyanazon nép, magyar volt. Viszont amikor magunkról, akkor okvetlenül azonosítanunk kell magunkat. A
mi történelmünkrol van szó. Mi vagy az Etelközben éltünk, vagy benn ...
itt okvetlenül választanunk kell !!!
újra a folyam párhuzamát. Amíg mi nem választunk a két ág között ... ottmaradunk az elágazódásnál ...
mint valami tökéletlenek ...
az igaz, hogy mindketto ág 'magyar' utána, a folyó alsó folyásán, de ahhoz hogy megismerjük ennek
felso folyását, a két ág közül KÖTELEZOEN VALASZTANUNK KELL EGYET !!!

persze, hogy mindkét ág a magyar ág (mondjuk azért jó lenne a kis ágnál egy-két bizonyság is, mert
az nem normális, hogyha ezek magyarul beszéltek, ne legyen írásuk és hogy a befogadók írását nem értékelték). Az
ún. honfoglalás után ez EGY nép (ill. azzá válik apródonként). Itt ahhoz, hogy tovább haladhassunk a történelmünkben,
elobb választanunk kell a folyó két ága között. Tudjuk azt, hogyha a balt válasszuk, azzal nem vetjük el a jobbat ..., viszont
azt is tudnunk kell (na ezért nyavajgok !!!), hogy e nélkül nem haladhatunk elore. Ha nekünk elegendo az, hogy mi csak
a IX. sz. végétol ismerjük el a történelmünket, akkor ez még megjárja, viszont mindenki ezen túlmegy és néhányak több
évezreddel is. Hogy lehetünk mi hitelesek abban, hogy magyarokról beszéljünk 4-5 Ezer évvel ez-elott (pl-ul), amikor még
csak nem is vagyunk képesek ezeket azonosítani 1150 éve !?

amikor a történelmünk folyamát kövessük, akkor ezt amíg csak lehetséges ... következetesen, hiánytalanul ...
folyamatosan kell tegyük ...

a történelemkönyvünk amikor a magyarokról beszél mondjuk 800 AD -ban, ezeket kikben azonosítja ? Kikrol
beszél az ?
Eddíg még soha sem (SOHA SEM !!!) találtam olyant, ahol ezeket a K-M -ben azonosítja ...
egyszer egy hölgy (éppúgy mint te Zoli) azt állította, hogy igenis vannak olyanok, akik a befogadókat is magyaroknak
tartják, mondják ki. Bizonyságként egy valami 20 oldalas tanulmányt küldött. Ezt türelemmel, figyelemmen végigolvastam
és ez értelmes, kiválló tanulmány volt és ennek végén (úgy emlékszem az utolsó-elotti mondatában) valami ilyesmit írt ;
"amikor a század végén a magyarok megérkeztek". Na ezek után nem hiszek nektek ebben. Még önmagatok sem veszitek
észre, hogy mindíg a bejötteket tartjátok a magyaroknak !! Ez annyira bennetek van, hogy észre sem veszitek ezt ...

azt hiszem még nem írtam le ezt itt (nálad) Zolikám : Jeno herceg kiverte a törököket az ország közepébol a XVII. sz.
végén. Az osztrákok számára attól kezdodik Mo. a Habsburg Mo (az elotte-lévot amennyire csak tudják 'elfelejtik' ) ...
Arpád kiverte a bolgárokat és morvákat ..., majd utána tönkreverte az utóbbiak urait, a germánokat (bajor-szász
szövetséget, amely felváltotta a frankokat). Na itt ezen akcióban Te kiválóan megjegyezted, hogy ez egy
felszabadító tett volt. Az Almos vezette törzsszövetség egy valami rokonnépünk lehetett, akiket segítségünkre
hívtunk amit ezek meg is tettek ... és kiverték tolünk az ellenségeinket. Viszont mégha ezért nagyon értékeljük is
oket, tudnunk kell, hogy a hatalmat továbbra is a maguk kezében fenntartották ...
na de nem errol van szó, nem errol ! Arról van szó, hogy mi ma (mi magunk a XXI. sz. -ban !) elismerjük azt, hogy
Jeno herceg kiverte a törököket és azt is, hogy a török foglaltság elott már volt hazánk, volt Mo. Ott volt a
történelmünk ! ...
na ezért találom felháborítónak azt, hogy nem így teszünk az Arpád-i felszabadítás elott ? Miért tagadjuk le, meg a
KM-i multunkat, államiságunkat, a TÖRTENELMÜNKET ?!
egyetlen (épeszu) magyar nem mondaná azt, hogy az államiságunk, Mo a XVII. sz. végén kezdodött, miközben ezt
mondjuk a IX. sz. végén ...

na errol van szó Zolikám ...

na ennek egy csomó más következménye is van. Ez még túl is megy a magyar történelmen is. Egész Europa történelme
zavart, hibás, hiányoz azért, mert mi tökéletlenül tanulmányozzuk történelmünket. Nem ott a hiba, hogy mondjuk a
Tatárlak-i, a Viskó-i cuccokat rosszul, helytelenül ítéljük meg, hanem az, hogy az egy 1200 évvel és az elotti idoszakban
vagyunk helytelenek. Hogy lehet az, hogy mi NEM TUDUNK arról, hogy mik történtek a IX. sz. -ban és az elott !? Csak mi
voltunk itt !!! Akkor csak mi tudhatjuk ezt ! Hogyan, miért is került több szláv törzs a Balkánra (csak rajtunk keresztül és vagy
engedélyünkkel, talán még magunk akaratára is történhetett ez meg) ?

na hagylak Benneteket. Nem is igen hiszek abban, hogy megértsetek, megértsétek ezeket ...
köszönöm mindazok figyelmét, akik ezt végigvergodték !
szeretettel, Lajos "
Idézet
 
 
Subartu
#24 Magyarnak lenniSubartu 2017-08-28 00:21
Valamikor ez minőséget jelentett. Ma már se minőség se mennyiség. El kelletik ismerni sikeresen ledarált minket a mammónista hatalom. Habár, magukat is ledarálták csak ez még nem szembeötlő sokuknak. A korabeli sorosgyörgyök által kiképzett István biza rettenetes mészárlást folytatott, és még így is hosszú évtizedekbe tartott igába kényszeríteni a hun eleinket. Az Árpád vezette erősítés nem véletlenül jött Kárpát-anya védelmére: a 907. évi támadást nem ám 1-2 évvel korában kezdték kifőzni, és eleink hírszerzése legendás volt abban a korban. Az akkori Hunország katonai erejére jellemző hogy egymaga ripityára verte az egyesített uniós hadsereget. Gazdaságunk ehhez mérten verte az európait. Az István kakukkfióka által megszerzett Magyarország legalább akkora hatalmas eredmény volt a korabeli hatalomnak, mint 1913 decemberében a FED létrehozása és amerika megkaparintása. Ahogyan a magyarok feletti hatalom megszerzése lehetővé tette Róma hatalmának kezdetét (előtte igencsak nudli kis vallásocska voltak), úgy a FED a kirobbantott VH-k, majd a terrorista szervezetek létrehozásával világhatalomra tett szert. A magyaroknak itt már nem osztanak lapot, de minek is. Használjuk inkább ki a hátralévő időt a lélek tapasztalására, és éljük meg létünket az egyetlen tanítás szerint. Erre kiváló ez a kor.
Idézet
 
 
Zoli
#23 Semmi gond az azonosítássalZoli 2017-08-27 15:47
Lajosom te újra és újra ezen akadsz fel. Írod:

"Meg kellene mondanunk azt, hogy mi miért, milyen okból tartjuk, mondjuk ki a jövevényeket, a kis számúakat a magyaroknak (és miért nem a többséget kitevoket, ami inkább a szokásos) ?"

Ez az a pont ahol csak te erőlteted, hogy Állítólag Mi csak Árpád népét tartjuk magyaroknak, pedig Mi ezt nem mondjuk! Mi azt mondjuk, hogy a kárpátmedencei magyarság kért segítséget Álmos Fejedelemtől amit Árpád fejezett be az ittélő magyarságot elnyomók ellen. Hiszen a kútfők is azt mondják, hogy akik behívták és akik elfogadták a behívást egy-nyelvet beszéltek. Ez tény. (persze itt nem kivétel nélkül minden bejövő törzs minden egyes tagja érthette a magyarjainkat, de a vezérlés többsége igen.)
idézek:
"Nestor feljegyzése szerint a Fekete [Magyar] Tenger és a Kaukázus feletti térségben Árpádék idejében szkíták, közelebbről hunok laktak."
- A szkíták vagy szittyák pedig az íjfeszítő népek vagyis a hun-magyarok csak, hogy a görögök nevezték így őket.
idézek:
" Későbbi korban Árpád hét törzsével [fekete magyarok] és három kabar törzzsel együtt települt át Kievbe, mint a város megalapítója. "
Tehát magyarok! - De erről már máshol is írtam neked. Így a te feltevésed is részben OTT valahol igazolódik, hogy azok akik a bejövők közül nem a Kárpátmedencei magyar nyelvet beszélték, azok bizony átvették a befogadók nyelvét vagyis a magyart.

Tehát így a te későbbi kérdőjeleid is a szövegben teljesen feleslegesek.

Ami pedig a pozsonyi háborút és csatákat illeti és ami ezután történt mint írod pár évszázadokat..., pedig csak alig száz évről beszélhetünk a pozsonyi fényes győzelmünk után, a nyugati érdek továbbra sem változott csupán belátta, hogy még túlzott túlerővel sem tudja kiirtani az egységes erős magyarságot ezért alattomos módon beházasításokkal kezdtek el ráksejtek módjára beférkőzni a jelentősebb vezérséghez, keresve a gyengébb erkölcsű Árpád véri egyéneket akiket mézes-mázas hazugságokkal és temérdek kincsekkel el lehetett téríteni az ősi erkölcsöktől. A felhígított vér a sebezhetőbb. Ha jól tudom valamennyi Árpadházi királyainknak idegen (nyugati) felesége volt) Ezért hibázol, ha általánosítasz amikor azt írod ami történt "a honfoglaló akarata szerint történ" Ez nem igaz és nem így volt. Csupán egyes nem ősi rend szerinti hanem a nyugati típusú öröklődési rend szerinti vezérségek, királyok döntései. Ne felejtsed el, hogy már a fiatal Taksonynál kezdődtek a bajok de az még sok kutatást érdemel, hogy pontosan hol ferdültek el a dolgok mert az igaz történelmünk eseményei vagy megsemmisítették az ellenségeink vagy még mindég valahol rejtve van. (bízom)

A rovásunkat is a mai tudásunk szerint már Géza idejében kezdték lassan lecseréltetni oly módon, hogy a második, vagy talán egyben az utolsó felesége által bevonult seregek és papság már nem használta a rovást és attól kezdve háttérbe szorul a rovásunk, majd István alatt még fizettek is minden rovás emlék beszolgáltatásáért mert hivatalossá tették a latin írást. István sem tudta teljesen ezt végrehajtani ezért még az utódai is ezt folytatták.

István persze, hogy Árpád sarja mint jelzed felém, de ő jogtalan király. Istvánt is a nyugat készítette fel erre a magyar szellemet romboló feladatra. ( persze ő maga is rájött erre de nagyon későn, amikor már Imre fiát is legyilkolták és a java nemzet magja kiirtatott, a Koppányok és a névtelen Koppányok) Mit gondolsz miért ajnározzák István-kultuszt még mindég ennyire a zsidókeresztény egyházak? Ha nem az övéké lenne és nem az érdeküket szolgálná nem is foglalkoznának vele.
Egyáltalán nem István érdeme az államalapítás mert azt már Árpádék megtették sőt előtte már Atilla királyunk egész hatalmas birodalmat alapított.

István amit csinált; Tömegével engedte be az idegeneket, Birtokokat osztott nekik, (Azon birtokokat osztá akik nem akarták megtagadni Ösi hitüket Istenüket. Tűzzel-vassal kényszerítette a (Pál-féle) nyugati kereszténységre népét, (Nyugati és hűbéri katonai erővel) Felszámolta a gyepűrendszert, megkezdte a megyerendszereket, Saját "média hálózatot" alapított oly módon, hogy templom-építéseket követelt ami az akkori időben a mai médiahatalomhoz hasonlóan volt rendkívül szűkséges, (és még nagyon sokáig ezt a célt szolgálta) ezért kötelezte is az emberek a templomba való megjelenését (csak a "tűzőrzői" maradhattak távol) Onnantól kezdve már azt hallotta a nemzet és a nép amit a nyugati papság "prédikált" - Tömeges agymosás...

Itt egyben válaszolnék Lujzinak is. Már István apja valahogy úgy mondta, hogy van neki akkora hatalma, hogy két Istent is szolgáljon... Tehát már Géza tudta, hogy a nyugatiak kitaláltak egy új Istent ezért mondhatta, hogy két Istent is szolgál ha fia érdeke ezt kívánja, akkor nem nehéz kitalálni melyik a második Isten. Az a nyugati zsidó-keresztény mű Isten amit Pál apostol gyártott. Az új Isten nevén lehet találgatni...

Szeretettel: >Zoli
Idézet
 
 
nagy lajos
#22 belgium/Andennenagy lajos 2017-08-27 12:25
kedves Zolikám !
csak most vettem észre a Te 'hozzám-szólásodat'. Bocsáss meg, hogy csak ennyi ido után reagálok rá !

sokkal hasznosabb az, ha egy diákot (a halálunkig,
mindazok vagyunk) 'rávezetsük' az ismetretre, mintha ezt össze-, átrágva egy kis kanállal a szájába tesszük ...
de legyen úgy, ahogy kivánod !

a mi "magyar" folyónk ismeretérol van itt szó. Ezt persze vissza-felé, a felso-folyása irányában kell
megtegyük. Ahhoz, hogy azonosítani tudjuk a magyarokat (önmagunkat) 1200 ban (AD), ahhoz elobb tudnunk kell a mondjuk 1300-ban ugyanezt.
Na így haladva érkezünk el az ún. honfoglalásig
(Arpád népe érkezéséhez), mondjuk 895/6 AD -ig.
Addíg egyértelmuen azonosítani tudjuk elodeinket.
Na amirol én próbállak Benneteket rávezetni, hogy valami 'baj' van a mi mai azonosításunkkal ...

a "Magyar" folyónk 895-ben lehet a 'bal' ág és lehet a 'jobb' ág. Az egyik vízhozama ± 85-90 %, a másiké 10-15 % ... (ezt a régészet, amely teljesen megbízható tudományág, állítja nekünk) ...

szerintem ez hiba, talán még bun is részünkrol. Tegyük föl, hogy van valami tényezo, amely miatt ezt tesszük ! Na akkor errol beszélnünk kellene. Meg kellene mondanunk azt, hogy mi miért, milyen okból tartjuk, mondjuk ki a jövevényeket, a kis számúakat a magyaroknak (és miért nem a többséget kitevoket, ami inkább a szokásos) ?

na én (ami engem illet, persze én senki sem vagyok) a befogadókat mondom ki a magyaroknak.
Ezt azért, mert ;

- ezek voltak fizikailag az elodeink többsége ...

- ezektol kellett jöjjön a nyelvünk, amely a mi magyarságunk elsodleges azonosító eleme (azok voltak a magyarok, akiktol nyelvünk jön). Na erre az elozo arányszám 1 / 8 -ados mutat rá elsosorban. Ugyanis ilyen setekben mindíg a jövevényeknek kellett feladniuk a nyelvüket (lsd a bolgár, frank és lombárd esetet !) ...

- a nyelvünknek írásbelisége volt, a hangzóinknak írásjelei ..., amelyeket minimum a VII. sz. -tól biztosan tudunk (egész biztos ez elott is, de hagyjuk !). Na ezt megtaláljuk a befogadóknál, miközben a bejötteknél nem. Ez a befogadók magyarságára bizonyság, a bejöttekére 'kérdojel' ...

na errol van, volna szó Zolikám. Nem akarlak Benneteket meggyozni igazamról (lehet tévedek,
mert valamirol nem tudok, vagy valamit ebbol rosszul), hanem azt szeretném megtudni, hogy Ti (a hatalmas többségünk) miért, mire fol, milyen alapokon ... tartjátok, állítjátok a bejötteket a magyaroknak ? Na mielott ezt Ti meg nem adjátok ... képtelenség egy vita, egy összeegyeztetés ... egy dialógus ...

amikor én pl-ul egy kikövetkeztetést teszek arról, hogy miért is adtuk föl írásunkat és ott kik voltak ebben a felelosek ... egyszeruen képtelenek vagyunk mi egymást megértenünk. Most itt errol :

az ún. honfoglalók (Arpádék) tényleg azok voltak, mert utána harcoltak a megszerzett tulajdonuk megtartásaért (Pozsonyi csata, ahol ezek arányszáma hatalmas volt a befogadókéhoz képest, pl-ul. Ahol sokuk életüket is adták). Tudjuk, hogy egymás között (a törzseik között) felosztották a megszerzett terület nagy részét. Valami 4 évszázadon keresztül a hatalmat a kezükben tartották (elsosorban ezt a királyi ház álltal) ...

tehát amik utána történtek, azok elsosorban
a 'honfoglalók' akarata szerint történt. Ezek választották a nyugati kereszténység felvételét (a befogadók ezt nem kényszerítették magukra elotte és ha volt is már egy püspökség, az görögkelet volt
(ahogy tudom). Ezek döntöttek arról, hogy feladják az írásunkat. Na errol beszéltem...

Istvan Arpádházi uralkodó, a honfoglaló réteg sarja volt. Mint ilyen és talán ezért is adta föl az írásunkat.
Ugyanis ezt az Egyház soha senkitol meg nem követelte. Az, hogy egy nép felveszi a kereszténységet (a nyugatit), azzal persze a
liturgikus nyelvet, a latint is ..., viszont akiknek
akkor már volt írása (mint az araboknak, örményeknek ...), azok ezt mind fenntarthatták utána is ...

mi a fészkes fenének adtuk mi föl az osi írásunkat !?
na erre szerintem a logikus válasz az volt, hogy nem a mienket (itt önmagamat az uralkodó 'osztályban' véve), hanem a másokét, azokét, akik minket befogadtak ... adtuk föl ...

ha megtudnátok tenni azt (elsosorban te, Zolikám), hogy megadnátok azt, hogy miért válasszátok Ti a honfoglalókat (ez a helyesebb kifzjezés, mert a hatalom ezek kezében került és tartott volt késobb)
a magyaroknak ? Ezt amennyire tudjátok érvekkel, de legalább is magyarázattal egyetemben ...

na csak ez után lennénk képesek vitázni ...

szeretettel (és nagyon megköszönve azt, hogy egy ilyen jó honlapot fenntartasz egy ilyen fontos dologra, a magyarságunk fennmaradása céljából. A jó-Isten segítsen munkásságodban !) ; Lajos
Idézet
 
 
Lujzi
#21 FehérvárLujzi 2016-08-14 15:41
Kedves Zoli!
Azt írod Lajosnak írt válaszodban : " terrorral tagadtatta meg nemzetünktől az Egy Igaz Istenünket" Én azt kérdezném Tőled tisztelettel, hogy szerinted ki volt a mi "Egy igaz Istenünk", akit megtagadtatott István a király?
Idézet
 
 
Zoli
#20 "Tehát Arpádék maguk." !!!Zoli 2016-08-02 15:53
Kedves Lajos honfitársunk!

Lehetséges, hogy én értem félre egyes közölnivalóidat - kérdéseidet és ha valóban így lenne akkor igazítsál ki. Már nem először úgy érzékelem nálad, hogy mondanivalóddal azt akarod értetni velünk/velem, hogy te már mindent tudsz arról amiről kérdezel, de ahelyett, hogy azokat írnád le amit te tudsz kútfőkkel, Te inkább nyitott kérdéseket adsz fel mintha azt várnád, hogy valaki a "csalizott horgodra" kapjon. Most akár azt is írhatnám nálam sikerült ezt elérned, hogy rákapjak a horogra, (ha így van?) mert ami billentyűkhöz ültetett, az a számomra legkirívóbb írásod volt amikor azt akarod értetni velünk, hogy MAGUK ÁRPÁDÉK VOLTAK AZOK AKIK LEMONDATTÁK NEMZETÜNKET AZ ŐSI ÍRÁSUNKRÓL illetve ROVÁSUNKRÓL.
idézek:
" Viszont ehhez nem volt szükséges a betuinkrol-való lemondás. Na itt ez úgy néz ki, hogy ezt a mi vezetoink, az új államunk vezeto rétege akarta. Tehát Arpádék maguk."

Nagyon remélem, hogy itt csak fogalmazási hiba lehet nálad, esetleg téves tájékozottság, és nem meddő vitára való kihívásra szántad. Amennyiben Árpáddal és seregével - népével lenne a bajod (hasonlóan már több helyen is kifejtetted hozzászólásodnál) és ha te esetleg őket nem a nemzetünk részének tartod tehát magyaroknak, (ha jól érzékelem) akkor bizony a honlapunk szellemiségével mész szemben az pedig válaszúthoz vezethet. Remélem ez nem így van.

Amint már sokszor leírtam a honlapunk mondanivalója "Tanulva Tanítsunk"! Mivel már több mint 2000 éve hazudnak nekünk, tüntetik el igaz történelmünket, hamisítják múltunkat és nekünk ez ellen kell harcolnunk, az ilyet kell megállítanunk és felgöngyölni minden elérhető szálakat az igaz múltunk érdekében. Ez a honlapunk célja, ezen a honlapon ebben kell segédkeznünk egymásnak, itt kell megosztani mind azt amit már valahol előkapartunk, kibogoztunk illetve felgöngyölítettünk.

Írod: "A honfoglalók (utódai) adták föl az írásunkat ..., egyszeruen azért, mert ez nem az ovéké volt ...."

Ha te azt állítod, hogy a latin írásmódra térést Árpádék "hagyták megtörténni", ezt honnan veszed? Hiszen ezt még véletlen sem tehették ugyanis még a pozsonyi csatában is a hírmondók - hírvivők rovásbotokkal vitték a hírt az ellenség mozgásairól, majd ugyanígy a vezéri parancsokat is visszafelé stb. Ez a rovás-közlési mód fennmaradt egész Vajkig, majd csak utána a szentistváni rendelettel kezdődött ennek is és Mágusaink Táltosaink üldözése, irtása.

Miért nem lehetne inkább a félreértések végett nevén nevezni bármelyiket legyen az agy-mosott István vagy követői közül bármelyik hiszen nem mindegyik honfelszabadítónk "utóda" akarta a nyugati és pápai rendeletet végrehajtatni. Sajnos az agy-mosott István a magyarság felszabadítóink utódainak nagyon nagy részét lemészároltatta "tűzzel-vassal" (tehát megölték akik nem hajlottak) terrorral tagadtatta meg nemzetünktől az Egy Igaz Istenünket és rendelettel semmisítette meg rovásainkat üldözte és gyilkolta Mágusainkat és Táltosainkat.

Különben az ősi írásmódunk sem a VII századtól van bizonyítottan, hanem már több tízezer évekről vannak bizonyítékok melyek közül akár itt a honlapon is megtalálhatnál valamennyit amennyiben érdekelne. Neked milyen tárgyi bizonyítékod van arról amiről írtál? "a VII. sz.-tól biztosan tudjuk, hogy nyelvünknek írása van (ezt onnan, hogy errol tárgyi bizonyságunk is)"

Teszerinted ha a vatikáni (örök) ellenségeink nem hibásak a rovástudásunk - hagyományunk erőszakkal való eltüntetésében akkor még sok kutatni valód van hátra. Nem-beszélve még az inkvizícióról mellyel törvényesítették az ártatlan emberek lemészárlását. Abban viszont valamennyire igazad van, hogy nem közvetlen maga a vatikáni nagy-fej jött el és gyűjtötte be rovásbotokat, emlékeket, ősi kegytárgyainkat, hanem más eszközökkel például elvitték Vajkot kb. 17 év agymosásra és egy zombit adtak vissza a már asszonya és népe által elkábított Gézának.
Idézet
 
 
nagy lajos
#19 belgium/Andennenagy lajos 2016-08-01 17:45
"vatikán is beleszólt" (±) -ra ;

sokszor olvastam arról, hogy az Egyház követelésére adtuk föl írásunkat. Hogy ezt Vatikán írta volna elo ....

ez szerintem egy ostoba, üres állítás. Ugyanis ha ez történt volna, akkor ezt csak mi velünk szemben történt volna. Soha, senkire Vatikán nem kötelezete írásjelei feladását. Sot amikor egy olyan népet talált, amelynek nem volt írása, ennek sem volt kötelezo sem a görögöt, sem a latint ... felvennie a kereszténységgel. Ezeknek egy új betuket készítettek hangzóikhoz (szlavonhoz a cirilt) ...

az, hogy a latint felvettük és hivatalos nyelvként vettük, az egy álltalános dolog akkoriban. Viszont ehhez nem volt szükséges a betuinkrol-való lemondás. Na itt ez úgy néz ki, hogy ezt a mi vezetoink, az új államunk vezeto rétege akarta. Tehát Arpádék maguk. Na itt (újra) elojön az, hogy
kik is voltak a magyarok az ún. honfoglalás eloestéjén ? A befogadók (a 85 %-ot kitevok és akiktol minden bizonnyal nyelvünk is jön), vagy az
akkor bejövok ?
a VII. sz.-tól biztosan tudjuk, hogy nyelvünknek írása van (ezt onnan, hogy errol tárgyi bizonyságunk is). Na ezt a K-M-ben megtaláljuk (a késobbi befogadóknál) de ezt nem a IX. sz. végei jövevényeknél. Tehát lehet épp ez a magyarázat !
A honfoglalók (utódai) adták föl az írásunkat ..., egyszeruen azért, mert ez nem az ovéké volt ....

szeretettel ; L
Idézet
 
 
leszerelt
#18 Időszámításokrólleszerelt 2013-11-15 19:30
Hát igen. Kétségtelen, hogy nagy a zűrzavar a történelem szereplői és tetteik időmegállapításában. A javasolt módszert viszont nem annak rendezésére szántam, hanem csak a dátumok viszonyítására egy (bármilyen) közös alapponthoz, ami a legkorábbi földolgozandó följegyzés idejét megelőzi - vagy azonos vele.

Ezt a zűrzavart szerintem lehetetlen rendbe hozni a jelen, múltból előre, azaz a jelen felé előrenéző, egyedi időszámítások egymáshoz vagy korunkhoz viszonyításával, mert kiindulópontjaik megállapíthatatlanok időmeghatározásuk nélkül. Azaz, hiába a kulcs, ha elveszett a zár. Egy egyedi kiindulóponttól számolt dátum, akár előre, akár visszafelé, csak egy másik, ugyanattól a kiindulóponttól és ugyanabba az irányba számolt dátumhoz való viszonyításra hasznos. Pl. az, hogy anyám 5-éves koromban vitt először óvodába, csak saját életem lépcsőfokai közti időbeli különbség mérésére hasznos. Semmit sem mond időbeli viszonyulásomról a világegyetem többi szereplőihez vagy eseményeihez.

Ez az önközpontú elszigeteltség a világegyetemtől Folyamközben ütötte föl először fejét kb. négyésfélezer évvel ezelőtt az első héber beszivárgókkal együtt, és azóta a világ majdnem minden táján elterjedt. Tehát bátran mondhatjuk, hogy, még akkor is, ha csak a jelent nézzük, kb. hét milliárd időszámítás van használatban, melyek kiindulópontjai száz év múlva már ismeretlenek lesznek. Bármennyire is ésszerűtlen, ma már, sajnos, csak ez az időszámítás-módszer áll rendelkezésünkre.

Egy korábbi irományban (sajnos most nem találom) fölmerült az a javaslat, hogy okosabb lenne, ha a jelentől visszafelé számolva tartanánk számon történelmi kutatásaink eredményeit, úgy ahogyan azt a tudományok is teszik – pl. régészet. Ez ugyanaz a fogalom, mint a múltból előre néző időszámítás fogalma, avval a különbséggel, hogy az alappont (kiindulópont) nem egy önkényes múltbeli év, hanem az adatrögzítés ideje és, hogy a jelenből néz visszafelé a múltba – s nem megfordítva. Ez az időszámítás-módszer sem hozná rendbe a zűrzavart, de legalább nem fokozná azt, és legalább mától kezdve egy rendezett történelmet hagyna utódainknak. Továbbá, egy egynéhány emberöltő távolságig visszanéző és biztosra vett történelmet (pl. tegnap, tavaly, 50 évvel ezelőtt, stb.) is le tudna rögzíteni számukra hagyatékként.

Ennek az eljárásmódnak egyik nélkülözhetetlen föltétele az időmeghatározás, azaz az adatrögzítés idejének megváltoztathatatlan és egyetemes meghatározása. Erre a célra a legalkalmasabb eszköz az égitestek állásának megfigyelése. Ha az adatrögzítés idejét pl. csillagászati jelzőpontokkal jelöljük meg, akkor egy csillagász, ha rájön ezen időszámítás-módszer alkalmazására, húszezer év múlva is megtudja állapítani adatrögzítésünk idejét, és följegyzéseinket saját korához tudja viszonyítani. Ezen módszer fölismeréséhez semmi más nem kell, csak két időmeghatározott adatrögzítés, melyekben megjelenik legalább egy közös följegyzés.

Elképzelhetetlennek tartom, hogy mások nem gondoltak volna már erre az időszámítás-módszerre. Sőt, bizonyítékunk is van rá. Őseink már több ezer évvel ezelőtt rájöttek arra, hogy a múltból előrenéző időszámítás szerint följegyzett adatok idejét az utódok nem fogják tudni viszonyítani korukhoz, ha azon időszámítás kiindulópontjait nem tudják megállapítani. Ezért jegyezték föl a fontos események idejét az égitestek álláspontjai szerint. Ekként nem csak jelenüket tudták egy megváltoztathatatlan és egyetemes időponthoz kötni, hanem múltjukat is, jelenüktől visszafelé számolva. Pl. a ma szumírnak nevezett kor leletei tartalmára alapozott Magyar Bibliában (BJF, magyarmegmaradasert.hu/.../...) említett, „Fényözön és Vízözön” szövegében, a följegyző egy kora előtti esemény idejét, a Vízözön végét, a „bika” csillagkép korához köti. És ez a kor ma is megállapítható (egy vagy több világévvel, kb. 26.000 évvel, ide vagy oda). Hasonlóképp jelölik meg (nevezik, kos, kus) a „kos” csillagkép (jel) korában (világhónapjában) élő véreik idejét e mű „Szövetség” című fejezetében.

Továbbá, az egyetemes égitestek állásával megjelölt időszámítással jelenükből előre is, azaz a jövő felé is néztek. Pl. Jézus megszületése idejét is ekként jósolták meg, föltétezhetően remélvén, hogy csillagászathoz értő utódaik abból pontosan kitudják majd számítani a későbbi, a „halak”-korban jövendő nagy esemény idejét.

Tehát a történelem mai kutató dolga az, hogy megtalálja a régiek időmeghatározott följegyzéseit, megállapítsa azok idejét és viszonyítsa korához. A több, mint ezer éve tartó világégető hagyaték- és tudáspusztítás miatt viszont mára már alig maradt meg időmeghatározott írott anyag. Tehát ígéretesebbnek tartom a kutatást a még fönnmaradt műveltségünkben - népmeséinkben, mondáinkban, anyanyelvünkben, népművészetünkben, dalainkban, táncainkban, stb.

Amíg viszont el nem érjük célunkat, kénytelenek vagyunk a jelen, múltból előrenéző számtalan időszámításokkal birkózgatni. Ehhez pedig szerintem a legésszerűbb fogás az, ha minden földolgozandó dátumot egyetlen egy közös kiindulóponthoz igyekezünk viszonyítani, még akkor is, ha azok megbízhatatlanok (Ez a viszonyítás nem teszi azokat megbízhatatlanabbá).

Azt sajnos én sem tudom megmondani, miért „nem Attila lett a rossz fiú, aki kifosztja Rómát?...” De föltételezem, hogy a Nyugat szerfölött félt Atilla sikerei hírének elterjedésétől. Ha óvatosan is, azt is merészelem föltételezni, hogy egy Alarik-nevű személy sohasem létezett. Őt a nyugat gyártotta és részben Atilla múltját adta neki (pl. születési évét). Múltja egy másik részét bűnbakként kapta. A Nyugatnak Róma tehetetlenségét és összeomlását rá kellet fognia valakire, bárkire, de semmiképp sem saját züllött elitjeire, se nem Atillára – az előbb említett félelem miatt. A catalaunumi csata(*) után hazafelé vánszorgó megvert római hadsereg maradványát Atilla 8 hónappal később elcsípte Észak-Olaszországban. Ez a megtört hadsereg, bár bátran védekezett, a kisebb-nagyobb ütközések során már úgy legyöngült, hogy képtelen volt jelentősen hozzájárulni a rend fönntartásához Rómában. A catalaunumi csata elvesztését, úgymint a megvert római hadsereg tehetetlenségét és vezére, Aetius megölését (Valentinianus saját keze által), vagyis Róma hatalma általános elpárolgását látván, a birodalom kisebb-nagyobb külső és belső ellenségei – Atilla magyarjait kivéve -, mint a hiénák a legyöngült vadat, minden oldalról támadták és fosztogatták. Ezek jelentősebb egyike – vagy többje - lehetett az, akinek tetteivel a Nyugat kiegészítette Alarik múltját. Tehát szerintem az „Alarik” név Róma külső és belső ellenségei összességét címkézi leghelyesebben. Ez az erőtömeg viszont nem okozta, hanem csak fölgyorsította a római birodalom természetes szétbomlását, amelyet fönntartói züllöttsége okozta. Atilla szerepe Róma véső megbukásában csak abból állt, hogy miután megkegyelmezett Leonak – és közvetve Rómának – megfizettette vele a háborús jóvátételt (kb. 40 évig szedte az adót), és visszatéríttette a magyarok korábban elrabolt szakrális kincseit.

(*) A Képes Krónika (kiszámolt évei) szerint a catalaunumi csata 401-körülre esik. Atilla 44 évig királykodott; királykodása első évében készülődik hadjáratra; 445-ben halt meg. Alarik állítólag 410-ben fosztotta ki Rómát.
Idézet
 
 
cartwright
#17 dátumok, hibákcartwright 2013-11-14 08:25
Sajnos nem így van, ha bármilyen rend, rendszer lenne a dátumok között, akkor egy logika szerint vissza lehetne mind keresni, hiszen meg volna mennyivel tolták el. Ez azonban nincs így, a dátumok között semmi logika nincs, egyes események hasonlósága hozza össze őket, illetve egyes személyek ugyanolyan cselekedetei. Mindez azért van így, mert akkoriban nem jegyezték, melyik időszámítást használják, hiszen azzal mindenki tisztában volt, hogy milyen időben létezik, és mik a közelmúlt eseményei, de hogy mondjuk, egy leírt évszám, melyik időszámításhoz köthető, nem volt fontos.
Dionysius Exiguus számítása, azt mutatja, hogy egy folyamatos számsort, átvitt egy 284-gyel nagyobb számsorra, amit krisztusi időszámításnak nevezett el.
A 248. év megegyezik 532-vel. Ezt a különbözetet elnevezték Dioclatianus eranak, vagy Aera Martyrum-nak, de ki tud arról, hogy létezett-e ilyen. A kopt időszámítás innentől számol, de Diocletianusnak ehhez semmi köze sincsen, hiába akarják a keresztényüldözésekhez kötni.
Tehát, egy részről 284 év a különbözet.
Ugyanakkor azonban, a világéráknál történt egy 300 éves csökkentés, amikor Jézus feltételezett születési idejét 5501-ről visszavitték 5201-re. Toursi Gergely időszámítása szerint, Jézus 5184-ben született, ez még 16-17 évvel előbb is van mint várható lenne. De már a bizánci időszámítás szerint sem pontosan 5501-ben született Jézus, hanem 5509-ben, az alaxandriai szerint 5493-ban. Már itt tetten érhető egy 310-326 évnyi tévedés, és mert a világérás dátumoknál sehol nincs megadva, melyik éra szerint értendő, ha egy számot kiragadva megnézünk pl. Gergelynél 5774, az Kr.-re átszámítva 591 kb., míg a bizáncinál 265, az alexandriainál 281. A kiragadott év Antiochia eleste lenne a perzsák által, Khosroé (Huszrau, Chostoes) idejében, míg az alacsonyabb számok Sapor idejére stimmelnek.
Szóval semmi sem stimmel, minden számot összedobáltak a krisztus időszámításra, ezért minden egyes évszámot az eredeti forrásból (ha maradt fent ilyen) újra kellene értelmezni.
Még egyszer Tóth Gyula. Ha Attila és Alarik egy személy volt, mert ugye 44 Julián év van közöttük, akkor miért nem Attila lett a rossz fiú, aki kifosztja Rómát? Vagy Attila kifosztotta Alarik néven, utána a saját jogán (nevén) meg nem, mert ez volt a hamisítás célja? Ráadásnak a nyugati krónikák szerint Alarik fiatalon halt meg (34-41 éves korig), a magyar krónikákban Attila öreg emberként (124 év), még akkor is majdnem kétszer annyi idős volt, mint Alarik, ha levonom a 44 év dátum különbséget.
Idézet
 
 
leszerelt
#16 A módszertan nélkülözhetetlenleszerelt 2013-11-14 05:41
Idézet - cartwright:
Az először hozzáadott, majd utána levont 44 év, semmivel nem változatta meg a kiinduló számokat, csak a Nagy Károlytól levont 297 év.

Ez így igaz. A dátumok átvitele a Juliánus-naptárra és az átvitelek végén vissza az Anno Domini időszámításra viszont megköveteli az átvitel módszer alkalmazását. Ezt a módszert, természetesen, szabad logikai bukfencnek - vagy bármi másnak - is nevezni, ha úgy tetszik. Az, hogy egy dátum az átvitelek végén változatlanul kerül vissza eredeti értékére nem csökkenti a módszer alkalmazása szükségét, mert az a tény csak a végeredményben nyilvánul meg. Veszélyes úton jár az, aki kutatásai során mellőzi a módszertant.

Idézet:
„Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et.” Ezt tartom a legnagyobb hibának, a „Nyugat” gyártott egy Alarikot, aki kifosztotta Róma városát, amivel büszkélkednek, ahelyett, hogy simán kihagyták volna a történelemből, mert meg volt már a nagy eredmény, Leó pápa közbenjárása miatt, Attila visszafordult a seregeivel, még Ravenna magasságában.
A Nyugat Alarik nevű gyártmánya lehet egy kitaláció anélkül, hogy híresztelt múltjának minden tényezője kitalált lenne. Sőt, a Nyugat történelmi hamisításait nagy mértékben az jellemzi, hogy valóban megtörtént események meghamisításán alapszanak – máskor, máshol, más szereplők, más föltételezett indítékok, más kivitelezések, más eredmények, stb. Csak efféle csalással képes történelmet hamisítani, mert nem tudja eltüntetni az igazi szereplőket, korukat és tetteiket. Pontosan ezt csinálta a saul rabbi alapított római egyház Jézussal is. Eltüntetni nem tudta, tehát elzsidósította és a körülmetélkedés szolgájává tette (saját bevallása szerint). Ezért nem hagyhatta ki a Nyugat „Alarik”-ot a történelemből. Az Atilla-Leo találkozót is ezért és ekként hamisította meg. Nem tudta se letagadni magát a történelmi eseményt, se eltüntetni Atillát, tehát áthamisította Leo könyörgését erélyes föllépésre, Atilla kegyelmét pedig megrémülésére Leo tekintélyétől, illetve egy kitalált zsidóisten szintén nemlétező angyalaitól. Ráadásul, a római egyház evvel a rafinált csalással még hitbeli tőkét is megpróbált magának kitermelni ebből az eseményből.

Idézet:
Alarik és a gótjai inkább a longobárdoknak felelnek meg, akik 200 évvel később vették birtokba Itáliát, Alboin vezetésével. Ugyancsak longobárd uralkodó volt, Aistulf aki 755-ben ostromolta Rómát, akit a rómaiak a frankok segítségével kényszeríttettek visszavonulásra.
Az Alboin-féle longobárdok tevékenykedéséről keveset tudok, tehát ahhoz nem tudok hozzászólni. Aistulf viszont, ha egyáltalán létezett, csak 614 előtt vagy 911 után tevékenykedhetett, ha számításba vesszük a föltételezett kitalált középkor éveit. Azok viszont nehezen tehetők 911 utánra, tehát csak 614 előtt képzelhetők el. Azokban az időkben viszont semmiféle III. Gergely, II. István vagy Zakariás pápákról, vagy Martel-ról, Kis Pipin-ről, stb. sem tudunk, akik állítólag megállítottak volna egy szintén ismeretlen Aistulf nevű hadvezért.

Ha viszont hitelesnek tartjuk azt a 3 évszázadot, akkor kénytelenek vagyunk elvetni a tudományok tényszerű megállapításait. A Martel névvel és állítólagos utódaival kapcsolatos események, és minden 7.-9. századhoz kötött állítólagos „történet” a középkor tisztázatlan felébe esik, tehát följegyzésük a legjobb esetben is csak megbízhatatlannak tekinthető. Ezekről, „hőseik”-ről és ellenségeikről a „történelmi” leírásokon kívül semmi bizonyíték sem létezik. Nincsenek települési leletek, pénzdarabok, érmek, szerszámok, sírok, tulajdonképpen semmi sincs, ami bármilyen emberi jelenlétet megcáfolhatatlanul kapcsolatba tudna hozni evvel a korral. A bizonyított 6. sz. rétegeit közvetlenül a szintén bizonyított 10. sz. rétege födi. Az ebbe a három évszázadba beerőszakolt leletek az ismert 6. sz. műveltségét és művészetét tükrözik, melyek jelentős változás nélkül tökéletesen összekapcsolódnak a szintén ismert 10. sz. műveltségével és művészetével. Az úgynevezett „fölfedezett” történelmi leírások pedig kivétel nélkül hamisítványoknak bizonyultak.

Klodvig-ról sajnos semmit sem tudok. Az viszont kétségtelen, hogy senki sem lehet fölmenője elődje, vagy utódja leszármazottja.
Idézet
 
 
cartwright
#15 Logikai bukfencekcartwright 2013-11-13 13:07
Az először hozzáadott, majd utána levont 44 év, semmivel nem változatta meg a kiinduló számokat, csak a Nagy Károlytól levont 297 év.

„Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et.”
Ezt tartom a legnagyobb hibának, a „Nyugat” gyártott egy Alarikot, aki kifosztotta Róma városát, amivel büszkélkednek, ahelyett, hogy simán kihagyták volna a történelemből, mert meg volt már a nagy eredmény, Leó pápa közbenjárása miatt, Attila visszafordult a seregeivel, még Ravenna magasságában.
Alarik és a gótjai inkább a longobárdoknak felelnek meg, akik 200 évvel később vették birtokba Itáliát, Alboin vezetésével. Ugyancsak longobárd uralkodó volt, Aistulf aki 755-ben ostromolta Rómát, akit a rómaiak a frankok segítségével kényszeríttettek visszavonulásra.

Másik érdekesség – Childeric fia, Klodvig volt az, aki a frankokat összefogta és az 507. évben a vouilléi csatában az ariánus hitű gótokat visszaszorította az Ibériai-félszigetre, így biztosított magának területet. Ez az esemény meg Martell Károly 732-es nagy csatájára emlékeztet, aki Poitiers-nél megállította az arab előrenyomulást. Vouille és Poitiers gyakorlatilag pár km-re van egymástól.
Ha Childeric-ből Nagy Károlyt gyártunk, akkor hogy lesz a fiából Klodvigból, Nagy Károly nagypapája Martell Károly.

Ez így sokkal bonyolultabbnak tűnik és még nem is szóltam Nagy Konstantinról, aki mint római császár Galliában a frankok ellen hadakozott, majd keletre vonult és felépíttette Nova Roma városát, ráadásul a majdnem korabeli Historia Augusta szerint Claudius Gothicus egyik leszármazottja.
Idézet
 
 
leszerelt
#14 Időszámításleszerelt 2013-11-13 08:27
A ma Childeric-nek nevezett uralkodó lehetett egyben Aladár, Atilla fia is meg a Nagy Károly néven híresztelt uralkodó is ha a II, és a II. Childeric valóban sohasem létezett, és számításba vesszük a föltételezett kitalált középkor naptárhamisítást.

Kezdjük avval, hogy a születési dátumokat a Juliánus-naptár szerint jegyezzünk föl. Ez azt jelenti, hogy mindkét dátumhoz hozzáadunk 44 évet a szkíta szerzetes, Dionysius Exiguus által bevezetett naptárcsúsztatása miatt, miszerint Jézus az Anno Domini 1. évében született, azaz a Juliánus-naptár szerint 45-ben (Dionysius Exiguus föltételezhetően átugrotta a 0 évet). Tehát a Juliánus-naptár szerint az állítólagos I. Childeric 481-ben, Nagy Károly pedig 786-ban született.

Ezután, vonjunk le a 614 után megjelenő dátumból 297 évet a föltételezett kitalált középkor naptárhamisítás miatt. Azaz, a föltételezett helyreállított Juliánus-naptár szerint I. Childeric születési éve 481, Nagy Károlyé pedig 489. Itt már észrevehető, hogy születésük közt csak 8 év eltérés van.

Most vonjuk le a dátumokból a fönt hozzájuk adott 44 évet. Így a föltételezett helyreállított mai időszámítás szerint I. Childeric 437-ben született, míg Nagy Károly 445-ban.

Az is föltételezhető, hogy bármelyik, vagy mindkét, vagy az egy és ugyanaz az uralkodó Atilla fia volt. A Képes Krónika szerint Atilla 445-ben halt meg. Tehát könnyen föltételezhető, hogy 437-ben de még 445-ben is születhetett fia.

Itt még hozzáadom, hogy dilettánsként Atilla korát 437-ben 67-évesre teszem (75-re 445-ben) – és hogy a számomra hitelesebb följegyzések szerint senki sem gyilkolta meg őt, úgy mint Álmost sem. Az efféle állítások a nyugat gyártmányait jellemzik. Ideollózok egy kivonatot egy korábbi hozzászólásból...

1. A Képes Krónika szerint Atilla 5 évig (törzs)"vezérkedett," 44 évig "királykodott," és 445-ben halt meg. Ezt én összesen 49 év közéletnek értelmezem. Ha föltétezzük, hogy egy nép nem választ magának egy 26-évesnél fiatalabb vezért, akkor Atilla 75-éves korában halt meg. Visszaszámolva
445-től ez 370 születési évet jelent.

2. Azt is olvassuk, hogy Atilla "királykodása" első évében készülődik hadjáratra. Ha 445-től visszaszámolunk 44 évet, akkor a nyugat európai hadjárat 401-re esik. Ezt a dátumot meg is találjuk a Jézus születésétől számolt években, úgy mint a 44 évvel korábbi juliánusz naptárt használt jelentésekben 44 évvel későbbre téve. Ha Atilla 370-ben született, akkor 31 éves korában járt Nyugat Európában. Ez is elfogadható.

3. Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et. Erről az Alarik-ról pedig azt írják, hogy 370-ben született (Tulcsa környékén).
magyarmegmaradasert.hu/.../... Mikor született Atilla?
Idézet
 
 
cartwright
#13 T Gy oldalacartwright 2013-11-12 14:45
Lacinak
Tóth Gyula történész oldalára hivatkozni mint végső igazságra, kicsit elkerítő. Tóth Gyula nem történész. Bár ez számára inkább sértés. Csak egy észrevétel a 8. hozzászóláshoz.
Tóth Gyula - Nagy Konstantin cikke - "Ezen a ponton kezdett derengeni előttem, hogy a tetrarchia agóniája és felbomlása után felbukkanó Nagy Konstantin bizony senki más nem lehet, mint maga Aladár!"
Tóth Gyula - Nagy Károly cikke
"Aladár pedig éppúgy azonosítható a meroving Childerikkel, mint az egy szeleukidányi szöktetéssel később felbukkanó Nagy Károllyal"
El kéne dönteni már végre, melyik verziót kívánja támogatni, mert Attila fia Aladár nem lehetett egyszerre Nagy Konstantin bizánci császár és Childerik frank uralkodó aki később Nagy Károly lesz, még hamisításokkal sem.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 206 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.4%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 4.1%Switzerland 0.4%
Germany 3%Australia 0.3%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Kuwait 0.2%
United Kingdom 2%Netherlands 0.2%
Sweden 1.7%Greece 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 28
This Week: 28
Last Week: 5887
This Month: 15793
Last Month: 25766
Total: 1658155

Belépés