34. MAGYAR ÉS LATIN FELIRATOK

Mivel az okleveles források nem mindenütt kielégítők, az epigráfiai adatok kiegészítő szerepét kell igénybe vennünk.

ALSÓŐR, Vas vm.

Az elemi iskola és tűzoltószertár német és magyar nyelvű felírása arra enged következtetni, hogy B. legmagyarabb községében járunk. Ugyanis a gólyafészkes, régi iskola homlokzatán a német felirat mellett „NÉPISKOLA"-t is jeleznek. Az emeletes tűzoltószertár falán pedig jókora betűkkel festett „TÜZOLTÓHÁZ" olvasható. Persze, ez is kétnyelvű felirat, akárcsak a „Heimathaus" alatt értendő „ALSÓŐRI OTTHON", annak a tornácos gazdaháznak a kerítésén, amelyben az alsóőri néprajzi múzeumot helyezték el.

Alsóőri beszámolónk nagyon is csonka maradna plébánia-templomának és hősi emlékművének kizárólag magyar nyelvű felirata nélkül. Missziós keresztjének jelszava hétről hétre figyelmezteti a vasárnapi misék hívét, hogy „mentsd meg a lelkedet".

Alsóőr Trianon előtti színmagyar voltát legfőképen hősi emlékműve szemlélteti. A szoborcsoport magas talapzatán csak magyar szöveg adja tudtunkra, hogy „az elesett es eltűnt hősök emlékére emeltették az amerikai és itthon élő testvériek". Az I. v.h. veszteséglistájának 28 neve közül németes neve mindössze ötnek van, akik — a sírkő-feliratok tanúságához hasonlóan — feltehetőleg szintén a magyar közösséghez tartoztak.

„1939-1945. ELESETTEK" c. rovat már 37 hőst sorol fel, akik közül mindössze nyolc nem-magyar nevű. Viszont elgondolkoztató, hogy a két „LÉB" nevet is magyarosan, ékezetes É-vel vésték kőbe. Egyébként a 29 magyar névből nyolc a „SEPER". Egy harmadik névsor az „ELTŰNTEK 1939-1945" közti 41 katona nevét tartalmazza. Közülük is csupán kilencnek nincs magy. neve.

Ezek egyike az UNGER András névre hallgatott. Jellemző az is, hogy kilenc SEPER nevű szerepel az eltűntek névsorában. (A SEPER név valószínűleg a „gyepűőr" szóból fejlődött.)

BARÁTUDVAR, Moson vm.

Ez a szőlőültetvényekkel körülvett egykori besenyő határőr-település (Legénytó) ma is kimondottan a magy. falu jegyeit tükrözi. A II. v.h. hősei között itt is ősi magyar nevekkel találkozunk: Baranyi, Bujtás, Ezsöl, Horváth és Kiss. Nem messze a hősi emlékműtől, a plébánia-templom előtti, magyar hagyatékú, terjedelmes térségen álló Boldogasszony-szobor német nyelvű feliratával az ezer esztendős magyar történeti múltat hirdeti: „Gewidmet anlässlich der TAUSENDJÄHRIGEN JUBILFEIER UNGARNS —1896 — Von Jakob und Anna Lindtner." Fölöttébb jellemző, hogy ezt a feltűnő helyen emelt emlékművet egyetlen osztrák leírás, tájékoztatás, illetve könyv sem említi. Agyonhallgatják nyilván azért, mert világosan utal ezen vidék ősi múltjára. Az is elgondolkoztató, hogy Ausztria említése („Renoviert im Marianischen Jahr 1954 von der Gemeinde. Erhabene Schutzfrau Österreichs bitte für uns.") csak a II. v.h. utáni ultra-nacionalista osztrák megszálláskor és a politikai községvezetés részéről, magyarellenes propaganda céljából történt 1954-ben.

A helybeli Mária-kultusz másik tanúja sokkal régibb keletű. Az 1622. évszám vésetét mutató Mária-kegyoszlop a Fő-utca Fél-toronyba vezető útelágazásánál szintén a magyar időkre emlékeztet feliratával: „Kijavíttatott és ide áthelyeztetett 1911. évben."

DARÁZSFALU, Sopron vm.

A Szentháromság-oszlop (1838) német és horvát nyelvű felírása mellett magyarul ez áll: „JELENVALÓ OSZLOPOT FELÁLLI-TOTTA A SZENTHÁROMSÁGNAK TISZTELETÉRE E TÁJÉKBA HIRES ÉS NEVEZETES PILLÉR FERENC UR, HITVES TÁRSÁVAL, CLARAVAL.”

DARUFALVA, Sopron vm.

A „Fekete kereszt"-nek nevezett, dombtetőn emelkedő nagyméretű vaskereszt felírása magyar, német és horv. nyelvű.

DOBORJÁN, Sopron vm.

Az egykori Liszt-házon elhelyezett emléktábla szövege szerint: „ITT SZÜLETETT LISZT FERENC 1811-IK ÉVI OKTOBER

22-ÉN. HODOLATA JELÉÜL A SOPRONI IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖR, 1881-BEN."

FELSŐŐR, Vas vm.

Az Ärpád-kori határőrök magy. nemesi közössége még 1910-ben is a járási székhely lakosságának (több mint 3000) túlsúlyát képezte, mindössze 800 német ajkúval szemben. Hogy ma már majdnem fordított az arány („Heute sprechen 70% der Bevölkerung deutsch und 30% ungarisch” — helytörténeti tábla a főtéren), az főként a II. v.h. utáni austro-marxisták magyarirtó politikájának a következménye.

A városka tehát a magyarságnak köszönheti létezését. Ennélfogva múltja az egyetemes magy. nemzet történetének elválaszthatatlan része. A magyarok sajátos élet- és építkezési módja, valamint nyelve rányomta bélyegét a városka külsejére, hangulatára. Méltó párja a többi járási székhely-mezővárosnak. Valóságos kis Szombathely, a vasi főváros, az ősi Savaria szellemét leheli .. .

Mivel ebben a fej.-ben a magy. emlékek írásos megnyilatkozását kutatjuk, utunk a ravatalozóul szolgáló régi plébánia-templomhoz visz, amelynek tornyát, a reformátusok birtoklása idején, Szeremei János lelkész emeltette. Ezt a tényt örökíti meg a torony bejáratánál elhelyezett kőtábla, amelynek latin szövegében említett mindkét név tősgyökeresen magyar: „ANNO 1656. JOHANN SZEREMEI, PASTORE & BLASIO FIHLÖP, AEDITUO EXIST EXTRUCTA TURIS.”

A városi parkban látható hősi emlékmű márványba vésett nevei is alátámasztják a hivatalos statisztikát. Az I. v.h. 117 hősi halottja közül hetven magy. nevű. Jellemző, hogy a II. v.h. német egyenruhájában elesett 158 hősének éppen a fele, vagyis hetvenkilenc magyar nevű. Figyelembe kell venni, hogy a német nevűek közül is igen sokan vallották magukat magyarnak. Az első világháborús hősök névsorából kiragadott alábbi nevek már évszázadok óta közismertek a felsőőri Nobilitas körében: Adorján, Benedek, Benkő (3), Bocskor (3), Gombkötő, Imre, Rácz.

FELSŐPULYA, Sopron vm.

Hősi emlékművén az első világháborús nevek után magyarul tüntetik fel, hogy hol haltak meg. Igy pl. „Olaszország", „Kárpátok", „Szerbia", „Pozsony",„Ungvár” stb. Az I. v.h. 35 neve kö- zül 21, a II. v.h. 96 nevéből 38 magyar.

FÉLTORONY, Moson vm.

A trianoni határtól három kilométernyire fekvő népes község is a magyar Kisalföldhöz tartozik, éppúgy, mint a Fertőtől északra és keletre elterülő hatalmas rónaság. A falukép, a magyaros építkezési mód, a tágas utcák és a magyar falvakra emlékeztető széles, térszerű faluközpont Féltorony községben is kidomborítja a magyarság ezeréves népi és politikai jelenlétét. A közeli csonka-haza felé vezető Budapester Straße nevű főutcája akaratlanul is ezt a történeti tényt jelképezi.

A magyar származásúak itt is alaposan kivették részüket — német egyenruhába kényszerítve — a bolsevizmus elleni élethalálharcból. Az I. v.h. elesettjei között látjuk Böröczky és Szalay nevét. A II. v.h. magyar nevű hősei: Ács, Csokay, Enkelyi, Kiss (3), Locsmándy, Németh, Szabó és négy Thury. Az elmaradhatatlan UNGER nevűekből három esett el.

FRAKNÓVARA, Sopron vm.

A középkorban a Kanizsaiak, az újkorban pedig az Esterházyak tulajdonát képező vár valóságos keresztmetszete a magy. történetnek. A magy. igazság mellett szóló bizonyítékok gazdag tárházából e helyt csak a belső kapu latin nyelvű felírásával foglalkozunk, amelyből kitűnik, hogy Mátyás kir. a jogtalanul eltulajdonított Szent Korona visszaszerzése érdekében kénytelen volt t.k. ezt a várat is zálog gyanánt átengedni a zsaroló III. Frigyesnek. Íme a kapu-felírás magyarra fordított szövegének részlete: „Engem Fraknót I. Mátyás király békekötése adott III. Frigyes császárnak. II. Ferdinánd császár kegyéből jutottam vissza a (magyar) királyság, illetve Esterházy gróf birtokába ..."

FÜLES, Sopron vm.

A faluba vezető országút mentén álló golgotai szoborcsoport tört. jelentőséggel nem bíró feliratát azért említjük meg, hogy a mindenkori magy. kormányzat által biztosított szabad nyelvhasználat kőbe vésett bizonyítékaira ismételten felhívjuk a figyelmet. A horv. mellett ez a magy. szöveg olvasható: „Laure Balogh 1848. Helyreállították néhai Balogh György gyermekei, 1911."

KABOLD, Sopron vm.

A vízivár bejárata fölötti Mária-szobor felirata a várkastély magy. tulajdonosára, illetve hitvesére utal: „ID COMES JOAN KERI ... URSULA CZOBOR ... ANNO 1656." Egy falra erősített tábla magy. nyelven örökíti meg az 1895. jún. 6. vízállás magasságát.

KISMARTON, Sopron vm.

A magy. nagylelkűségnek köszönheti a hálátlan jelenkor, hogy Haydn emlékével dicsekedhetik. Mert a gazdagság egymagában még nem elegendő ahhoz, hogy valaki a zeneművészet pártolójává váljék. Ilyen mecénási adottság az európai kontinensen szinte egyedülálló mértékben volt tulajdona a templomépítő Esterházyaknak, akiknek szolgálatában Haydn mint hercegi karnagy anyagilag rendezett, nyugodt körülmények között fejleszthette művészi hajlamait. Erre a két évszázad előtti korra emlékeztet a zeneszerző nevét viselő múzeum egyik emléktáblája: „HAYDN JÓZSEF HÁZA 1766-1778. A HALHATATLAN POLGÁRNAK, KIT DALTERMŐ LELKE E SZŰK FALAK KÖZŰL EMELT A VILAG NAGYJAI KÖZÉ: A KISMARTONI FÉRFI DALÁRDA, 1898."

Jóllehet, az osztrákok itt-ott véletlenül rá is tévednek az igazság mesgyéjére,¹ mégis mindent elkövetnek, hogy az ezeréves magy. uralomhoz és a magyarsághoz fűződő vonásokat mindenről eltávolítsák, kitöröljék az emberek emlékezetéből.

Csak természetes, hogy nekünk magyaroknak sokat jelentett az a tábla, amelyik a ferences templom bejáratánál németül tájékoztatott arról, hogy az eredeti templomot és kolostort Kanizsai János esztergomi érsek és Magyaro. prímása alapította 1386-ban. („Um 1386 Urkloster u. Kirche gegründet von Johann Kanizsay, Erzbischof von Gran u. Primas von Ungarn.")²243 év múlva pedig a városka páratlan mecénása, Esterházy Miklós nádor volt az, aki a török által száz évvel korábban (1529) elpusztított és romokban heverő templomot a kolostorral együtt felépíttette. Erre a tényre tereli figyelmünket a ferences kolostor belső kapuja fölötti két Esterházy-címerrel ékesített latin felirat, amelyet rövidítve idézünk: „CONVENTUM ISTUM ... POSUIT ... NICOLAS ESZTORAS R.H, PAL. A. MDCXXIX." (Esztoras = „Esterházy” régies alakja. R.H. Pal. = Regni Hungariae Palatinus.) Itt jegyezzük meg, hogy a II. v.h.-t követő tízéves megszállás alatt a gyilkolásról és rablásról hírhedt szovjet-orosz katonák a törökhöz hasonló rombolást végeztek a ferencesek kolostorában. Ilyen bolsevista háborús bűnök takargatása céljából székel most a szovjet-osztrák társaság az Esterházy-palota melletti hercegi tulajdont képező díszes épületben, akárcsak Bécsben, ahol a Szt. István dóm mögötti, egykori magy. főúri palotába fészkelte be magát ez a propaganda intézmény.

KOLOM, Vas vm.

A Monyorókerékkel szomszédos falucska kápolnájának falára erősítették a hősök emléktábláját. Az I. és II. v.h. összesen nyolc hősi halottja közül négy magyar, kettő pedig horvát nevű. Mindössze egynegyede, vagyis kettő német nevű.

KŐHALOM, Sopron vm.

Az Esterházy Miklós által 1785-ben emelt plébánia-templom előkelő déli kapuja fölött olvashatjuk: „ERECTA NICOLO ES-TERHAZI PRINCIPE PIO ...1785."

KÖPCSÉNY, Moson vm.

Egy nemeslelkű magy. főúr emberbaráti cselekményét örökíti meg a község által felállított terjedelmes utcai tábla, amelyen t.k. ez áll: „D.Dr. Ladislaus Fürst Batthyány-Strattmann der berühmteste Augenarzt seiner Zeit errichtet 1902 ein eigenes Krankenhaus, das heutige Landeskrankenhaus." Kettős jelentőségénél fogva idézzük ezt a német feliratot. Egyrészt — eo ipso — bizonyíték a magyarok itteni uralma mellett. Másrészt a megszállók maguk is kénytelenek elismerni, hogy az egykori magy. nagybirtokos osztály mégiscsak tett valamit a népért. Batthyány-Strattmann László 1902-ben Köpcsényben modern, 24 ágyas kórházat alapított és tartott fenn, ahol a szegénysorsú betegek ingyenes kezelésben és ellátásban részesültek. Ezt a magy. „irgalmas szamaritánust" jótékonysági vállalkozásaiban, mint közvetlen munkatárs, a felesége is hathatósan támogatta. A római Szentté avatási Kongregáció 1982-ben kezdte meg boldoggá avatási perét, amelynek előkészítési anyagát a szombathelyi és bécsi egyházmegye terjesztette fel a Szentszékhez.

KÖZÉPPULYA, Sopron vm.

Sajnos, ma már csak „Ungargasse" néven, mint Felsőpulya egyik része szerepel. Egyébként magy. falusias jellege továbbra is szembeötlő. Különösen a régi plébánia-templom melletti terjedelmes térség emlékeztet erre. Egyik szögletében Szentháromság-oszlop emelkedik, evvel a szöveggel: „A TELJES SZENTHÁROMSÁG EGY ISTEN TISZTELETÉRE ALLITOTTA BEHOFSITS IMRE 1853. JAVITOTTA 1939-BEN: CSALÁD BEHOFSITS." (A hibás szórend nyilván német hatásra vezethető vissza.)

Az „Ungargasse" (vagyis a volt Középpulya főutcájának) elején Szt. József tiszteletére emelt útikápolnában is magy. felirat vonja magára figyelmünket: „VASS JÓZSEF 18. H.GY.EZR. SZAKASZVEZETŐ EMLÉKÉRE, AKI 1915. SZEPT. 3-AN, ÉLETÉNEK 25. ÉVÉBEN A HAZAÉRT HŐSI HALÁLT HALT. ÁLDÁS EMLÉKÉRE."

Ebben az ősrégi magy. faluban szinte természetes, hogy a hősi emlékművön is magy. szavak ékeskednek: „SENKINEK SINCS NAGYOBB SZERETETE MINT AKI ÉLETÉT ADJA BARA-TAIÉRT. ADJ URAM OROK NYUGODALMAT NEKIK ÉS AZ OROK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NEKIK." Az I. v.h. 32 halottja közül 18, a II. v.h. 40 elesettje közül pedig 24 a magy. nevű.

Nyelvünk írásos emlékeit keresve, végül is a templomba térünk be. Mielőtt azonban oda belépnénk, szemünk egy kőkereszt felírásán akad meg: „ÉLETÜNK VEZÉRCSILLAGA, BOLDOGSÁGOS SZŰZ ANYA, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK. BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA TISZTELETÉRE ALLITOTTAK KOTH JANOS ÉS BUX JULIANNA. FELŰJITTATOTT 1938-BAN." A templom bejáratánál Mária-szobor fogad a köv. kijelentéssel: „ÉN VAGYOK A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS." A templom hajójában a szószék és a keresztúti stációk magy. felírásai is beszédes tanúi e falu magy. voltának.

MONYORÓKERÉK, Vas vm.

A Pinka és egyik mellékfolyója közé ékelt ősi Erdődy-vízivár előtti tágas köztér körül elterülő községet szinte kőhajtásnyira zárja körül keleten és délen a Vasfüggöny aknamezője félelmet keltő géppuskás tornyaival. A II. v.h. hősi halottjai között van Bokor, Erdődy, Horváth, két Seper, Simon és Tóth. Aszomszédos Pinkatótfalut Franyi és két Horváth nevezetű magyar képviseli. Említésre méltó az elmaradhatatlan UNGER név is, amely mindkét község tábláján egy-egy ízben szerepel.

NAGYFALVA, Vas vm.

E rábamenti község határában van az a kőkereszt, amelyet Kuzmits Dániel, szentgotthárdi ciszterci perjel állíttatott a szentgotthárdi csata emlékére 1840-ben. Négy nyelvű ( magy., német, francia és latin) felírása az alaptalanul vádolt régi Magyaro.-ban uralkodó nagyvonalú faji és nyelvi elfogulatlanságról tanúskodik. A szöveget érdemes teljes egészében idézni: „ITT NYUGVÓK PORAI AMA GYÖZT'LEN HŐSI FIAKNAK, KIK EME KÖRNYÉKET VÉRÖKKEL MEGNEMESITETTÉK. A HIT, FEJEDELEM S HONÉRT HARCOLVÁN AZ DURVA TOROKKEL AZ HONT JÁRMÁTÓL MEGSZABADITTÁK. 1664."

NAGYMARTON, Sopron vm.

Nemcsak eredete, története nyúlik vissza az Árpád-korba, hanem gótikus temploma is a középkorból való. A tornyán elhelyezett márvány emléktábla szép példája a szentistváni határokon belüli magy. és német ajkú lakosság békés együttélésének és a vendégnépek (hospites) nyelvszabadságának. A kétnyelvű felirat magy. mondata ekként tájékoztatja a hálátlan utókort: „A VILLÁM SUJTOTTA TORNYOT 1907. ÉVBEN HELYREÁLLITOTTA NAGYMARTON KERESZTÉNY KÖZSÉG."

NEMESVÖLGY, Moson vm.³

NÉMETÜJVAR, Vas vm.

Fent magasan, a lovagteremben 15 életnagyságú festményből álló sorozat mutatja be a Batthyány-nemzetséget, amelynek alapítóját az I. számú kép imigyen nevezi meg: „RENOLDUS DE EÜRS, DOMINUS IN ÖRSS VIXIT ANNO 1160." A II. sz. festményen ez áll: „COMES MISKE DE EÜRS — RESTAURATOR PALATII AVITI IN EÜRS. VIXIT ANNO 1230." A III. sz. kép felirata: „COMES MATHIAS DE KŐVAGO EŰRS DNUS IN PEZEIET PALATII IN EÜRS — VIXIT ANNO 1272-1299."

Amíg a sziklahegyre épült festői vára a had- és művészettörténet köréhez tartozó tárgyak gazdag gyűjteményét rejti magában, addig a várhegyet félkörben övező városka magy. irod.-tört ismereteinket eleveníti fel a Faludi-utca emléktáblájával: „E házban született Faludi Ferenc, a magyar nemzeti irodalom uttörője az 1704-ik esztendőben. Nemzete naggyátételének és jövendőjének szentelte életét. Vasvármegye Kulturegyesülete és Németújvár közönsége. 1921. június 26-án." Ugyancsak irod.-tört. emlék volt az az 1470-ből való latin szentbeszéd-gyűjtemény, amelyet N.-Újvár ferences kolostorának könyvtárában Fejérpataky László fedezett fel 1883-ban. A latin szavak és kifejezések magy. fordításából álló szövegközti és lapszéli jegyzetek is bizonyítják, hogy a középkori kultúra itteni hordozói, a ferences barátok is magyarok voltak. Szomorú tény, hogy ez a kódex már nem létezik. A negyvenötös összeomlást követő zűrzavarban a szovjet horda és a csőcselék romboló dühének esett áldozatul számos egyéb magy. von. őskötettel együtt.

NEZSIDER, Moson vm.

Az itteni avarok és besenyő határőrök kései utódai közül a német feliratos hősi emlékmű I. v.h.-s névsorában hét, a II. v.h. hősei közül pedig 19 magyar nevű. Természetesen mindkét esetben számos horvát nevű is csökkenti a német nevűek számát.

ŐRISZIGET, Vas vm.

Ebben a nyelvben és formailag is magyarnak megmaradt faluban a hősi emlékmű érdemel figyelmet, amely okos tervezésre es kifinomult művészi érzékre vall. Tulajdonképen négy részből áll az iskola melletti kert virágai között. A baloldali márványtábla az I. v.h. hét, egytől-egyig magyar nevű halottját sorolja fel a HŐSEINK kezdőszó után. A névsort követő mondatok: „AZ IGAZSÁG FELMAGASZTALJA A NEMZETET, A BŰN PEDIG GYALÁZATÁRA VAN A NÉPEKNEK." A jobboldalin a II. v.h. 11 hősi halottja közül kilenc magyar, kettő német nevű. Lehetséges, hogy ez utóbbiak is magy. ajkúak voltak. Felirata: „BOLDOGOK A BÉKESSÉGRE IGYEKEZŐK, MERT ŐK ISTEN FIAINAK MONDATNAK." A két márványkő által közrefogott szobor talapzatán a Szózat megrendítő figyelmeztetése „EZ A FOLD, MELYEN ANNYISZOR APÁID VÉRE FOLYT ..." Az előtérben felállított harmadik márványtáblán olvassuk, hogy: „A VILÁGHÁBORÚ HŐSEIRE MEGEMLÉKEZÉSÜL EMELTE A BÉKÉRE VÁGYÓ SZIGETI KÖZSÉG AZ ÚRNAK 1965. ÉVÉBEN. KÖZSÉGI ELŐLJÁRÓSÁG." (…)

PINKAFŐ, Vas vm.

A német feliratos hősi emlékmű is híven tükrözi a városka népi összetételét. Névsorában Kiss (Johann) után a német megfelelője, Klein (Josef) következik. A nyugati végek magyarsága és németsége éppoly békességben élt egymás mellett, mint a fenti Kiss Jancsi és a német Klein Jóska. Valamikor büszkén vallhatták otthonuknak Pinkafőt, most pedig, a sors kegyetlen rendelése folytán — különbség nélkül —, idegen föld szolgál nyughelyükül. A II. v.h. hősei között szerepel két AVAR, aztán Balla, Kiss, Kovács, Ott, Sághy, három Seper és két Tóth nevű.

PINKAKERTES, Vas vm.

A falu melletti dombra épült plébánia-kegytemplom 1625-ből való Mária-szobrának tartóoszlopán a nagyvonalú magy. nyelvszabadság kőbe vésett három nyelvű (magy., német, horv.) bizonyítéka tűnik szemünkbe: „MÁRIA, BŰNÖSÖK MENEDÉKE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!"

POMOGY, Moson vm.

Hősi emlékművét német felirata ellenére is megemlítjük, mert feltűnően sok magyar nevet is rávéstek. Az I. v.h. hősei között van két Horváth nevű, aztán Molnár, Szalay és Tóth (ékezetes 0-val), valamint hat Unger. A II. v.h. alaposan megtizedelte a község magyarságát. Íme, a nagynémet egyenruhába kényszerített 26 magyar hős neve: Balsi, Csida (3), Tschida, Gazos, Gyürű, Horváth (3), Koppi (4), Molnár, Németh (2), Ősze, Szalay (2), Tóth (4), Vargha (2), továbbá három Unger nevű.

RÁBORTŐR, Vas vm.

Az ösztörmen-völgyi egykori gyepűőr falu végén (1979) még áll (az üzemen kívül helyezett) uradalmi épület, homlokzatán nagybetűs „SZESZGYÁR" felirattal.

SZENTKÚT, Vas vm.

Előző fejezetünkben már szóltunk kegyurasági címeréről. Most pedig a szentélyben elhelyezett márványtáblát vesszük sorra, amely a templom építési és javítási éveiről tájékoztat. Mind a négy évszám a magy. Batthyány-család nevéhez fűződik: „EXCELLMUS D(o)M(i)NUS C(omes) ADAMUS DE BATTHYANY ANNO 1764 EREXIT. EXCELLMUS C(omes) FRANCISCUS DE BAT-THYANY ANNO 1816 RENOV. FECIT. — GRÓF BATTHYÁNY BÉLÁNÉ SZÜL. TARNÓCZY ETEL MEGÚJITOTTA 1897. - RENOV. 1947 COMES SIGISMUNDUS BATTHYANY DE NÉMETÚJVÁR."

A germanisták történethamisításai ellen szól az iménti latin-magy. felirat is. A mindenkori magy. kegyúr volt az, aki a templomot építette és háromszor megújította. Közülük a legutóbbi, még a közelmúltban (1947) is mint „NÉMETÚJVÁR" (nem pedig Güssing) grófja szerepel az aranybetűs feliraton.

A paplak és az iskola elhanyagolt állapotában úgy néz ki, mint ahogy az oroszok otthagyták. A plébánia kerítését eltüzelték a garázdálkodó szovjet gonosztevők, csak a kapufélfák tátonganak. A színkatolikus falu egykor virágzó plébániája, mint az austro-marxisták által lelkileg is tönkretett B.-ban mindenfelé, a pogány korba, pap nélküli filiale fokozatára esett vissza.

VASJOBBÁGYI, Vas vm.

Hősi emlékművén felsorolt 35 elesett közül 16 magy., öt pedig horv. nevű. A II. v.h. 49 hősi halottja között 13 magy. és 8 horv. nevű szerepel. A templom előtti (Szombathelyen készült) kőfeszület felirata magy. mondattal kezdődik: „ISTEN DICSŐSÉGÉRE — 1910." Majd németül folytatódik: „Gewidmet von den in Amerika lebenden Mitglieder unserer Pfarrgemeinde." A névsorban 24 magy. és 11 horv. névre ismerünk.

VASVÖRÖSVÁR, Vas vm.

A német ajkú község egyik utcai feszületének német nyelvű feliratában a „VASVOROSVARER" jelző olvasható. Az ilyen és hasonló, magyar uralomra figyelmeztető dokumentum-töredékek százával léteznek B.-ban.

VÁROSSZALONAK, Vas vm.

Az alábbi feliratot nem a tartalma, hanem a nyelve miatt idézzük, annál is inkább, mert ez a helység többségében német ajkú. Feltűnő, hogy a szabadságharcot követő abszolutizmus idején magy. nyelven örökítették meg a bécsi császár látogatását azon az obeliszken, amely a városi kút medencéjéből emelkedik: „Ő. CS. K. FELS. I. FERENZ JOSEF HAZÁNKBA ÁLDOTT KÖRUTAZÁSÁNAK EMLÉKÜL. 1857."

 

35. TEMETŐK, KRIPTÁK, SÍRFELIRATOK

 

Kicsi fehér templomokba

Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom padokba

A holtak is mellétek ülnek.

(Reményik: Templom ésiskola)

 A temetők csendje, a sírkamrák sejtelmes ridegsége régmúlt időkről, falvak és városok egykori lakóiról regélnek. Azokról, akik hajdanában dolgoztak, alkottak, vigadtak vagy szenvedtek. Keresztelő vagy esküvő megközelítőleg sem hagy hátra annyi „kézzelfogható" emléket, mint az ember távozása az élők sorából. Az előbbi két mozzanat csupán az anyakönyv lapjait szaporítja, az utóbbi azonban olyan maradandó jegyeket, ismérveket örökít meg, amelyek alapján az utókor messzemenő következtetéseket vonhat le; nemcsak az elhunytak személyi körülményeit, társadalmi állását, hanem népi hovatartozását illetően is. Minket most természetesen a letűnt idők lakosságának származása, faji eredete érdekel. A temetőket nem lehet letagadni! A sírfeliratokat nem lehet elsikkasztani!

Tanulmányunk céljának megfelelően minden tud. eszközt, módszert igénybe veszünk, hogy a B. területére von. tört. jogigényünket alátámasszuk, érthetővé tegyük. Amikor kimegyünk a temetőkbe — magy. múltunk nyomait kutatva — nem embertani vizsgálatokat akarunk tartani, hanem csupán azt felmérni, ami a „föld fölött" látható: nevek, felírások, címerek. Jóllehet, megemlítjük az avar temetők lelőhelyeit is, az avar-székely-magyar-besenyő kapcsolatok közelebbi vizsgálatába, itteni ásatások eredményeire támaszkodva nem bocsátkozhatunk azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyenek — koordinált feltárások hiányában — kielégítő terjedelemben ez idő szerint nem állnak rendelkezésünkre. Elképzelhető, hogy e téren milyen óriási feladat vár a jövő magy. nemzedékeire, amelyek hivatottak lesznek ezt a mulasztást a magy. nemzet fennmaradása érdekében nemcsak itt, hanem a Kárpát-medencében mindenfelé pótolni. A Vasfüggönyön túl aggódó Tóth János is gyér számúaknak tartja az őrségi falutelepülések ásatásait.⁴A hetvenes években Zalalövőn tömegesen előkerült római leletek is alátámasztják feltevésünket, miszerint a céltudatos régészeti kutatások a magy. előnépekre (hunok, avarok stb.) és az Árpád-kori nyugati magy. településekre is döntő bizonyítékokat hoznának napvilágra.⁵

A temetőfeltárásoknak főként a kevés írott forrásanyagot reánk hagyó ó- és középkor szempontjából van jelentősége. Szerencsére, a minket közelebbről érdeklő korszakban (300-1526) a csontvázas temetkezés volt divatban, amely szokás jóval gazdagabb régészeti megállapításokat tesz lehetővé, mint a hamvasztás megsemmisítő művelete.

Sajnos, a magy. von. tények, adatok, ásatásokkal való „beszerzése" az átmeneti osztrák megszállás miatt a nyugati végeken jelenleg lehetetlen. Érthető, hogy a pángermán szellemiségtől elbűvölt osztrák állam és közvélemény mindent elkövet, hogy kizárólag a saját hamisított történetükbe beilleszthető régészeti leletek feltárását szorgalmazza. Egyelőre tehát a föld alatt kényszerülnek szunnyadni azok a titkok, amelyek számos következtetésünket, feltevésünket máról holnapra forráskritikailag is elfogadható ténnyé avatnák. A magy. kutató munkásságnak B. földjén a karoling mítosszal kell szembeszállnia. E kérdés részletes fejtegetése más fej.-be tartozik. Emlékeztetőül itten csak annyit, hogy a megbízható nyugati történészek legújabb értékelésének fényénél a IX. századbeli karoling befolyás jelentéktelenné törpül Pannonia történetében. Ugyanezek a források cáfolják a keleti érdekcsop. által Pannoniára erőszakolt szláv elemek „jelentőségét" is. B. „földjének méhe is magyar és a magyarral rokon népek emlékét rejtegeti magában.^"6

Jóllehet, egyelőre, elegendő bizonyíték hiányában, következtetésünk csak feltevésre támaszkodik, további kutatások égető szükségessége miatt rá kell mutatnunk arra a figyelmet érdemlő tényre, hogy itt, a Lajta mentén is, a hun és avar települési helyek közelében bukkantak szittya sírokra. A szkíták vagy szittyák tudvalevőleg Kr. e. 700-400 között uralták a Kárpát-medencét. Nagyon is valószínű, hogy a hunok körében hagyományszerűen élt tovább rokonaik, a szittyák egykori közép-európai birodalmának tudata, ami a IV. szd.-ban ennek az ősi jussnak a visszaszerzésére késztette őket. (Szittya sírok: Lorettom, Sopron vm.) A szittyák továbbélését nemcsak a Duna-Tisza-közi szarmata-jazigok, hanem a régészeti leletek alapján is történeti valóságnak kell tekintenünk. A Kr. e. III. századbeli sírok (Rákospalota, Kósd, Mátraszöllős, Rozvágy, Radostyán) ásatási leletanyaga szerint — mint nagyon is természetes jelenség — a szittyák a keltákkal is keveredtek. Igy tehát a hunok, avarok, továbbá a korai (vagy előmagyarok) és a kései magyarok által a Kárpát-medencében talált kelta néptöredék ereiben is bőségesen volt szittya vér.⁷A régészeti feltárások, éppúgy mint a száz év előtti trójai ásatások Homerost, eleddig is sok tekintetben igazolták Anonymust, illetve a legendákat, a krónikákat.

Alábbi áttekintésünk csak töredékes. Amint a helységekkel kapcs. többi felmérésünk, úgy ez sem teljes. Tanulmányunk elsődleges feladata nem lexikonszerű adattár nyújtásából áll. Ezért az egyes fejezetekben tárgyalt kútfőket, régészeti feltárásokat, emlékeket és építményeket, mint az állításaink, tételeink igaz voltának bizonyítására legjellemzőbbeket válogattuk össze.

Jobbára a nagyobb magyarlakta helységek temetőit ismertetjük. A másik végleten, vagyis a túlnyomóan német ajkú községek temetőiben is kivétel nélk. találhatók magy. sírhalmok. Az ált. helyzet ábrázolása céljából kiragadjuk a lapincsvölgyi Királyfalva temetőjét, amelyben rövid nézelődés után máris két magyar ember sirjára akadunk rá. Az egyik „Rudolf Baranyai 1920-1969". A másik „Matthesz József ág.h.ev. tanító 1834-1908."

Ami a temetői statisztikát illeti, irányvonalként bocsátjuk előre, hogy a felsorolt nevek száma nem azonos a temetőben található magy. síremlékek számával. Felsorolásunk tehát — a nevek gyakori ismétlődése miatt — csak töredékét képezi a magy. sírok tényleges számának. Eltekintve attól, hogy bizonyos név számos sírkövön is előfordul (névsoraink kizárólag magy. hangzású neveket tartalmazván), a magy. nemzetiséghez tartozó idegen nevűek sírja további többletet képez. A számszerűleg teljes epigráfiai adattár begyűjtése, feldolgozása és közzététele nagyobb anyagi kereteket igényel.

Temetőben:

SÍRJAINK IS BÁSTYÁK!

NE FELEDD!

Életed vigyázzák ütegek.

Legenda-erődök föld alól

sajdulnak erődhöz múltakból.

NYELVET, NÉPET, HAZÁT VÉDENEK.

SÍRJAINK IS BÁSTYÁK! NE FELEDD!

(Kiss Dénes: „Tiszatáj" c. hírlap, Szeged, 1983. 2.sz.-ban.)

 

ALSÓŐR, Vas vm.

Temetője talán a legmagyarabb B.-ban. A sírkövek felirata, kevés kivételtől eltekintve, magyar. Itt még nem fejezte be romboló munkáját a germánosító erőszak. Semmi szükség a német szóra, hiszen itt magyarok az élők és holtak egyaránt.

Két plébánosának nyughelye fölött emelt márványkő felirata egy-egy korszakra hívja fel figyelmünket. Múlt századbeli évtizedekre utalnak ezek az aranyozott betűk: „Itt nyugszik az Úrban Hollósy István, volt 37 évig Alsóőr plébánosa. Szül. 1795. Vas vm Perényben. Megh. 1868.jan. 1. Nyugodjék békében híveivel együtt!" A másik plébános századunk vészterhes éveiben volt Németlövő nyájának vigasztalója. Ő is magyarnak született. A többit elmondja sírfelirata: „Itt nyugszik Farkas János ny. esperesplébános, ki egész életében Isten derüjét sugározta. Szül. 1890.,megh. 1976.Szentszéki és püspöki tanácsos. Alsóőr, Németlövő ésVashegy díszpolgára, a Burgenland-érdemrend tulajdonosa. Gyémántmiséjére készülve szólította magához Ura, kitől most feltámadását várja."

Híveinek sírkövén olvasható a többi ősi magyar név: Balikó, Balla, Benkő, Bogád, Bognár, Farkas, Gaál, Görözdös, Gyaky, György, Györög, Horváth, Kaszás, Kajtár, Kelemen, Kiss, Kós, Liszt, Moór, Németh, Palánk, Rába, Rátz, Seper, Siskó, Szabó, Takáts, Tóth, Valikó, Varga. A nevek gyakori ismétlődése miatt ezen felsorolás a magy. nevű sírok számának csak töredékét képezi. Leggyakoribb a Farkas és Seper név. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy több német nevűnek is magy. a sírfelirata, mint pl: „Itt nyugszik boldogult Heritz Antal 1863-1940.Élt 77 évet. Béke hamvaira!"

BOLDOGASSZONY, Moson vm.

A Fertőt körülvevő kisalföldi síkság és a hozzátartozó Hanság harmadik legnépesebb helysége. Az Esterházy herceg által újjáépített lenyűgöző kegytemplom Trianon előtt messze vidék búcsújáró helye volt, eredetileg az Árpád-kor óta. A puszták városiasodó központját ma is jelentős számú magyar lakja. A letűnt magyar nemzedékeket 146 név (45 névcsoportban) képviseli a temetőben: Bagyi, Balogh (3), Barta (4), Borbély (2), Boross (2), Bors (2), Csáfor, Cser (6), Csuka, Czucz, Ezsöl, Fehér (2), Foki (3), Folyi, Fördös, Gaál (4), Gál (5), Gáll, Gonda (2), Gujás, Györik (4), Hideghety, Horváth (24), Kéri (2), Kiss, Koczor (3), Locsmándy, Lörincz (3), Magyar, Mészáros (3), Nagy (6), Németh Ferencz, Nyikos, Papp, Pápai, Paál (3), Pál, Püspöki (6), Rigó (4), Rosta (3), Savanyó (2), Sipos, Sipöcz (2), Szabó (5), Fr. Leo Szigethy OFM, Szigeti (4), Thury (3), Tóth, Varga (10), Vég, Végh (2). Három Unger nevű is előfordul.

Magyar sírfeliratok: „ITT nyugszik felejthetetlen apánk, fiam és férjem: Horváth József 1886-1951. Horváth József 1915-1944 (németh katona), Horváth Gizela 1886-1973. Cser Stefán (ékezetes „á"-val) 1906-1944 (német katona). Nyugodjanak békében." A nem-magyar nevűek sírfelirataiból: „Itt nyugszik Strausz Pál. Itt nyugszik Strausz Pálné szül. Nagy Anna. Nyugodjék békében." A magy. írás már lekopott, csak a nevük betűzhető ki: „Cseresznyák Antal - Cseresznyák Antalné."

FELSŐKETHELY, Vas vm.

A plébánia-templom alatti kripta a Bagodi, Köveskuthy és Lipicz család sírboltjául szolgál.

FELSŐŐR, Vas vm.

Három keresztény temetője közül természetszerűleg a r. katolikus temető a legrégibb. A Pinka völgyét határoló baloldali dombvonulat lejtőjén terül el, nem messze (a szombathelyi vasútvonal által elválasztva) a ma ravatalozóul szolgáló, régi plébánia-templomtól.

Névsoruk (az előfordulási szám zárójelben) fényt vet a Felső Őrség központjának XIX-XX. szd.-i magyarjaira: Adorján (8), Asboth (6), Bakó, Bakos, pákai Bakos (3), Balázs, Bálint, Balla (7), Balogh (4), Bárdossy, Bárdossy-Bakos, Barna, Bársony, Beke, Benedek (3), Benkő (10), Bertha (10), Binnyei, Bitskey, Bogád (3), Bognár (2), Böcskör (3), Böröcz (2), Csekey (3), Csitkey, Csoknyai, Erdődi, Erdély (5), Ernő (2), Farkas (3), Fehér, Fuith (6), Fülöp (3), Gaál (38), Galba, Gálosi, Gróf (8), Gyaky, Györög, Gyulai, Hadadi (2), Horváth (16), Hörcsök (4), Huszár (5), Huszti, Illés (3), Imre (3), Kajtár (3), Kalmár, Károly, Károlyi, Kázmér, Kelemen (3), Kemény (3), Kincs (2), Kiss (3), Kovács, Kozma, Kutasi, Lakatos (3), Laky (2), Lázár, Lónyai (3), Lukács, Martos, Mohai, Molnár (5), Moritz, Morocz, Nádas, Nardai, Németh (9), Paál (3), Pál, Palánk (3), Pathy (2), Perlaki (5), Pirnai (2), Pongrácz, Rába (11), Rácz (3), Radóczy, Ruzsa, Sárközi (2), Selymes (6), Seper (16), Simon, Szabó, Szabo von Kisgeszén, Szalay (3), Szele (2), Szilágyi (2), Tóth (10), Tölly, Ürmös, Vámos, Varga (3), Virág, Vörös (9), Zarka (12), Zámbó (19). A 141 magyar feliratos síremlék közül néhány még a megyeszékhely (Szombathely) műhelyeiben készült.

Felsőőr kat. temetőjének jelentősebb magy. sírfeliratai:

„Itt nyugszik Istenben boldogult Kincs István 1836-1912 és neje Kincs Istvánné 1836-1921. Áldás és béke poraikra!"

„Felsőőri Palánk István 1843-1880. Alsóőri Palánk Istvánné 18431921. Nyugodjanak békében."

„Itt nyugszik Luka József felsőőri nyug. főtanító, működött 40 évig. 1851-1917."

„Böröcz Béla ny. főtanító 1874-1948. Böröcz Béláné szül. Luka Irma 1879-1968. Béke hamvaikra!"

„Istenben boldogult Édesanyánk Tóth Józsefné 1867-1943. Édesapánk Tóth József 1860-1943. A viszontlátásra! Tóth István 1899-1972."

„Itt nyugszik Lakatos Ferenc volt katonai gyógykovács 1880-1948. Lakatos Mária 1882-1958. A viszontlátás reményében nyugodjék békében."

„Dr. Fuith Károly ügyvéd 1884-1966. Ha Krisztussal együtt élünk és halunk, akkor vele fel is támadunk!"

„Itt nyugszik a legjobb férj és édesapa Gaál Mihály építészmérnök 1899-1966. Imánk és szeretetünk virraszt örök álmod felett. Feleséged és gyermekeid."

„Zarka Mária szül. Gaál 1890-1969."

Német egyenruhában elesett magy. fiók sírfeliratai közül: „Állj meg vándor, de miért? Imádkozzál e lelkekért, mert itt van emlékük a hősi halált halt Gaál Imre († 1943), Gaál József († 1943). Nyugodjanak békében."

„Hősi halált halt szerető fiank és testvérünk Gaál József." „Hősi halált halt Benkő Sándor 1918-1941."

„Bertha Mariska †1931. Élt 8 évet. Neked korán letört kedves virágszál legyen e sírban csendes nyughelyed. Virágot a tavasz hímes kezével ápol drága sírhalmod felett! Béke Hamvaira!”

Néhány példa azokból a magy. feliratokból, amelyek nem-magyar nevű honfitársaink nyughelyét jelzik:

„Itt nyugszik Martinovits József szül. 1863. megh. 1919. Béke hamvaira!"

„Itt nyugszik Tröstner János 1901-1952. Béke hamvaira!"

„Itt nyugszik Graf Imre 1889-1959. Béke hamvaira!"

„Ibolyka Kaiser 1903-1944."

„Hősi halált halt fia Wachholder Ferenc 1913-1942."

„Bendekovits-család."

„Itt nyugszik Hertler József szül. 1866. megh. 1938. Béke hamvaira! Viszont látás!" (Az utolsó szóból hiányzó „ra"- rag a megszállás okozta német hatásra vezethető vissza.) Ugyancsak német befolyásra vall az alábbi ker.-név, mivel az „IMRE" mindhárom felsőőri temetőben előforduló ősi magy. vezetéknév: „Ludwig IMRE 1915-1972."

Az ezer esztendős magy. múlt bizonyítékait kutatva, nem lehet közömbös számunkra az UNGER név sem. Ebben a temetőben is három UNGER nevezetű nyugszik.

Történeti visszapillantásunkat a katolikusokéhoz közeli, ugyan- csak domboldalra telepített ev. temetőben folytatjuk. Az őszi verőfény kellemesen érezteti hatását, és a szorgoskodó asszonyok közül. néhányan magyarul is szót váltanak őszirózsa öntözgetés közben. Mert közeleg a halottak napja, és odaadással gyomlálnak, kapálgatnak, igazítanak mindenfelé a b. temetőkben. Ezen a tájon, Európa szívében, még nem ment ki a divatból az a kegyeletes szokás, ami — vallásfelekezetre való tekintet nélk. — az ősök szellemét tisztelő, több ezer éves kultusz folytatása.

Jóllehet, ebben a temetőben a német nevűek vannak többségben, alábbi névsorunk számottevő magy. hittestvér mellett tanúskodik: Ács, Adorján (2), Balogh (3), Benkő (5), Bosnyák, Böcskör (2), Bunyai, Csitkey (3), Farkas (8), Fülöp, Gaál (6), Gáll, Gully. Hegedűs, Horváth (10), Imre (5), Imrek (3), Jány, Janzsó, Koczor, Kozma (2), Kövér (2), Kubinyi, Magassy, Magyarosy, Miklós, Németh (4), Pál (6), Palló (2), Pongrácz (2), Rátz, Saághy, Salamon (2), Sándor, Seper (4), Seregély, Simon (3), Szabó (3), Szalay (4), Thék (2), Tóth (4), Tölly (6), Varga, Zámbó (7).

A sírfeliratokból arra következtethetünk, hogy a hitleri Anschluβ-ig a magy. szó és betű még nem szenvedett olyan visszaesést, mint a II. v.h. óta.

„Itt nyugszik muraszombati Koczor Frigyes m. kir. telekkönyvi igazgató. Élt 63 évet."

„Itt nyugszik Dr. Kasper Sámuel ügyvéd." A közeli sírkő arról beszél, hogy: „Itt nyugszik felejthetetlen szeretett gyermekünk Kasper Samuka. Meghalt 1899. máj. 6. 14 hónapos korában. Béke legyen drága hamvaira!”

„Hrabovai Hrabovszky Sámuel nyug. országos törvényszéki tanácsos. Szül. 1798 mártius 11. † 1884 october 12. Béke hamvaira!" „Hrabovszky Sámuelné szül. Freyler Karolina. Szül. 1824 aug. 3. megh. 1901 szept. 26. Béke hamvaira!"

„Hrabovszky Miklós közigazgatási gyakornok cs. és kir. tüzérhad-nagy 1896. ápr. 19. — 1919. febr. 6."

„Hrabovszky István kir. közjegyző 1852-1932."

„Hrabovszky Istvánné szül. Gueth Zsófia 1864-1933."

„Ritter József ügyvéd 1846-1920."

„Ritter Józsefné szül. Magyarosy Anna 1849-1931."

„Itt nyugszik Dr. Kubinyi Elek közjegyző 1868-1934. Béke hamvaira!"

Sajnos, a harminc egynéhány magy. felírású sírkő közül több düledező állapotban van, mert a rokonok kihaltak, vagy a trianoni megszállás következtében ezt a vidéket elhagyni kényszerültek. Is- mételten kiemeljük, hogy a Trianon előtti sírkövek egy része (ebben a temetőben mintegy féltucatnyi) szombathelyi műhelyekben készült. Végül pedig néhány felirat a düledező sírkövekről:

„Itt nyugszik Gamaul Vilmos gyógyszerész s a magyar természettudományi társulat tagja 1808-1890. Béke hamvaira!"

„Imrek Sámuel megh. 1898. élte 75. évében és neje megh. 1899. Béke poraikra."

Alig olvasható felirat: „Itt nyugszik Szabó János 1832-1898."

A családi sírboltok egész sora hívja fel a hazugság korszakának bujdosó vándorát arra a tényre, hogy Szt. István birodalmának határai között minden nemzetiség fia szabadon, egyformán érvényesülhetett. Felsőőr másik két temetőjének egyikében sincs annyi gazdagságra, jólétre utaló sírhely, mint a többségében német eredetre valló ev. temetőben.

Egy diszes mauzóleum homlokzatán hatalmas betűk hirdetik, hogy a „Köhler család" nyughelyéül szolgál. Érdemes felsorolni a benne pihenők nevét: „Köhler János 1839-1910. Köhler Jánosné szül. Mager Terézia 1849-1914. Szalay Imre 1853-1909. Szalay Imréné szül. Köhler Ida 1866-1904." A szomszédságban a „Musszer család" nagyméretű sírkápolnája tűnik fel. Hangsúlyozzuk, hogy ezen is a magyar „család" szó áll, az ugyancsak magy. helyesírással írott vez.-név („Musszer") mellett. A temető magyaros jellegét tehát az egykori német családok magy. öntudata is kidomborítja.

A Wallner-család mauzóleumának homlokzatán a „Fiat voluntas tua" és alatta „Wallner család” olvasható. A neveket három, nagyméretű márványtáblára vésték. Mindhárom névsor (az öles betűkből álló) „VISZONTLÁTÁSRA" búcsúszóval végződik. A középső márványlap nevei: „Wallner János 1844-1902. Wallner Jánosné 1851-1916." A jobboldali szöveg: „Wallner János 18721945." A baloldali tábla felirata: „Wallner Jánosné szül. Saághy Boriska 1888-1909. Saághy Lajos 1887-1910."

És végül, kivételesen egy jelenkori sírkő magy. felirata érdemel említést: „Itt nyugszik Ludwig Levonyák 1907-1975."

Az elmaradhatatlan Unger-ek köréből hat nevet jegyeztünk fel.

A ref. temető 562 magy. sírfeliratával Felsőőr legmagyarabb temetője, amely a II. v.h.-ig zárt magy. települési egységet képező Felvéghez közelebbi, a Pinka-völgyet jobbról szegélyező dombvonulat oldalán kapott helyet. A régebbi sírkövek (amelyek részben Szombathelyen készültek) felirata között kevés a német nyelvű.

Íme, a magyar nevek: Adorján (sok), Albert, Arany, Bajcsy, Balázs, Balikó, Beke, Benedek, Benkő (sok), Böcskör (Bötskör) (sok), Börötzky (Böröczki), Burján Csiszár, Csitkey, Dezse, Dóczy, lászlófalvi Eördögh, Farkas, Fejér, Fülöp (sok), Gaál (Gál, Gáll), Galambos, Gángol (Gángoly), Gáspár, Gróf, Gueth, György, Haramia, Hartyáni, Hegedüs (Hegedüsch) (sok), Horváth, Hörcsök (Hörcsöki), Hubay, Ihász, Imre (sok), Imrek, Kajdocsi (Kajdocsy), Kapitány, Kardos, Kántor, Kázmér, Kecskés, Kelemen, Kéthelyi, Koós, Kovács, Kozma, Küli, Laky, Miklós (sok), Molnár, Németh, Osváth, Palányi, Papp, Pathy, Pál (Páll), Péntek, Pongrátcz (sok), Ruzsa, Seper (sok), Siskó, Somogyi, Soós, Szabad, Szabados, Szabó (sok), Szalay, Szarka, Szepessy, Sziklai, Szimon, Takács, Tóth, Tölly (sok), Varga, Vági, Vörösmarty, Zarka, Zámbó (sok), Zsámár. Az Aranytól Vörösmartyig előforduló ősmagyar nevek hathatós szószólói népünk pinkavölgyi tört. jogai mellett.

Az idegen megszállás alatt morzsolódó magyarságra jellemző két legújabb kori sírfelirat. Amíg az egyik („lászlófalvi Eördögh Zoltán 1898-1972") romlatlan nyelvhelyességgel íródott, addig a másik („Maria Hegedüsch 1892-1972") a németesítés („sch" „s" helyett) szomorú iskolapéldája. Bezzeg, a múlt szd.-ban nem fenyegetett ilyen veszély, mert Felsőőr magyarjai a maguk urai voltak. A felsőőri magyarság kulturális és városi vezetőszerepét, valamint nyelvének félelemmentes használatát juttatja kifejezésre az alábbi elgondolkoztató felirat: „Emlékül FÜLOP Márton hamvainak hű neje. 1808-1863. Élve tisztelt mint elöljáróját városunk és ekklézsi-ánk népe, halva áld mint kegyes jótevőjét iskoláink sok szegény növendéke. Élve halva ki mindig jó valál, áldás rád s üdv a meny lakóinál."

Osszehasonlítva a három felsőőri temetőt, szembetűnő, hogy számos név legalább két temetőben fordul elő. Van aztán néhány ősrégi jellegű családnév, amely mindháromban megtalálható. Ezek a közismert Horváth, Kozma és Tóth neveken kívül: Adorján, Benkő, Csitkey, Fülöp, Imre, Tölly és Zámbó. A Benkő név a legnépszerűbb, mert nemcsak mindhárom felsőőri, hanem az alsóőri és őriszigeti temetőben is gyakori. Ki kell emelnünk a BOGÁD nevet is, mint a legelterjedtebb őrségi nevek egyikét.

FELSÓPULYA, Sopron vm.

A középpulyaihoz hasonló fekvésű és akácosoktól körülvett temetőben is a magy. nevű, illetve felírású síremlékek vannak túlsúlyban. Az alábbi nevek többszörösét kell számításba vennünk, mivel nagyon gyakori némelyek ismétlődése: Bátsmegyey, Boda, Bodza, Boros, Bősze, Fekete, Fördős, Gálos, Guczógi, Horváth, Kálmán, Karácsonyi, Katona, Kemény, Kis, Koó, Kovács, Körmendy, Kulcsár, Lakatos, Lendvay, Magyar, Mészáros, Mikesch, Molnár, válkai Molnár, Nagy, Pápai, Pintér, Poór, Rohonczy, Sárdy, Sári, Sulyok, Szabó, Szalai, Szombathelyi, Szőke, Szöllősi, Tóth, Tuczai, Turczai, Várady, Vass.

A temetőkapu baloldali félfáján magy. memento: „Ami Ti vagytok, Mi voltunk, Ami Ti lesztek, mi vagyunk."

Szemelvények a magy. feliratokból:

„Itt nyugszik Mészáros Kálmán Közép- és Felsőpulyának negyven évig volt plébánosa. 1864-1958. Az örök világosság fényeskedjék neki!"

„Karcsai Kulcsár Erzsébet 1812-1882. A legjobb anyát kesergő szívvel gyászolják gyermekei. Béke hamvai felett!"

„Itt nyugosznak: Felsőpulyai Rohonczy Ernestina 1834-1913. Felsőpulyai Rohonczy Béla 1837-1921. Felsőpulyai Rohonczy Géza 1839-1927."

„Itt nyugszik nemes Keményegerszegi Kemény Pál 1826-1896 és

neje. Pihenjenek békében.”

„Itt nyugszik párisi és nagybátsi Bátsmegyei István 1835-1925."

Nem-magyar nevűek:

„Itt várja feltámadását az Úrban Behofsits Imre 1799-1879.

„Itt nyugszik Kozina János ny.cs.k. huszárezredes. Megh. 1883."

„Itt nyugszik Kozina Sándor festőművész. Szül. Sághon (Sopron

vm) 1808-1873 és neje. Áldás hamvaikra!"

„Itt nyugszik id. Grösz István 1824-1888."

„Itt nyugszik Szczeanski Adám gyógyszerész 1849-1909."

„Itt nyugszik Dr. Marschall Rezső sopronmegyei járási orvos."

„Itt nyugszik a hazáért hősi halált halt Dr. Istvánits Ernő törvény

széki jegyző, tüzérfőhadnagy 1887-1915 és Istvánits Ödön 1893

1918. Nyugodjanak békében."

„Itt nyugszik Istenben Maurer István, Felsőpulya volt polgármes

tere 1875-1929 és édesanyja. Nyugodjanak békében."

FÉLTORONY, Moson vm.

Ez, a termékeny kisalföldi síkságra települt, ősi magy. alapítású község is egyike annak a több száz b. helységnek, amelyek a szabad világ látogatóit, tudósait bámulatba ejtik hamisítatlan magyaros vonásaikkal. A magyar földből — akárcsak a Hanságon és általában a Fertő környékén mindenfelé — bőven jutott széles utcákra, terekre, sőt hátsó gazdasági utakra is. Aki elfogulatlanul képes szemlélődni, annak figyelmét nem kerülhetik el a magyar településekre emlékeztető földszintes házak, a dió- es akácfákkal szegélyezett tágas utcák mentén. Úgy tetszik, mintha valahol Kanizsa és a Balaton között járnánk.

Ilyen előzmények után szinte természetes, hogy a község temetője is visszavezet a magy. múltba és jelenbe, halottainak etnikai hovatartozásával. A mintegy száz magy. nevű 18 névcsoporthoz tartozik: Ács (2), Csokay (9), Enkelyi (3), Gaál, Gálos (4), Gyürű (2), Horváth (8), Kiss (31), Kovács (3), Locsmándy (3), Meszlényi (3), Nagy (2), Németh (3), Pozsgai (2), Szabó (6), Szigeti, Thury (11), Vadas (3). És hogy teljes legyen a több mint évezredes magyar uralom hatása, a 15 UNGER nevűről sem szabad megfeledkeznünk.

FRAKNÓVÁRALJA, Sopron vm.

Plébánia-templomában Kolozsváry Olasz István címerével díszített sírkő (1658)) az egykori várkapitányra emlékeztet.

GYEPŰFÜZES, Vas vm.

Semmi esetre sem véletlen, hogy az egykori gyepűőrállás magy. főúri birtok lett. Bármiként is vélekedjék valaki az elmúlt századok Európaszerte dívó nagybirtok rendszeréről, tört. jogunk mellett bizonyít, hogy Gyepűfüzes uradalma századokon át (sőt manapság is!) magyar és nem germán tulajdon. És ennek a birtoklási ténynek beszédes tanúi a család temetkezési helyén olvasható sírfelírások, mert „saxa loquuntur". Az Erdődy-család temető-kápolnája — a grófi kastéllyal szomszédos erdő tisztásán — arra figyelmeztet, hogy ez a vidék a magyarokat illeti.

KISJOBBÁGYI, Vas vm.

Kicsiny lutheránus temetőjének halottjai 98%-ban magy. nevűek, mégis — az erőszakos germánosítás jeleként — mindössze húsz sírkőre véstek magy. feliratot. Magyar nevek: Bogád (38), Bogáth (7), Holló, Imre (2), Imrek, Pathy (11), Pulay, Németh, Shomogyi, Thék (22), Tóth (3).

KISMARTON, Sopron vm.

A gondosan karbantartott rangos kat. temetőben tagadhatatlan a magy. múlt, amelynek tanúi magy. nevükkel cáfolják meg a betolakodó germánok hazugságait. A kőbe vésett magy. neveket itt soroljuk fel: Bak, Balogh-Kovács, Béres, Bogáti, Bognár, Brada, Bükhely (több), Csatay, Csányi, Csecs, Csiszér, Csizmadia, Dénes, Dezső, Edöcs, Egyed, Elek, von Eördögh (1903-1977), Farkas (több), Fördös, Fuith, Fügi, Fülöp (több), Gyöngyös, Havasi, Hay-tó, Horváth (sok), Högyészy, Icsey, Illés, Kardos (több), Kelemen, Király (több), Kisfaludy, Kiss (több), Kocsis (Kotsis), Komlós, Köteles (4), Lengyel (6), Majtényi, Máthé, Merényi (több), Molnár (több), Nagy (sok), Németh (sok), Nyéki, Palásti, Parlagi, Pintér, Ráth (több), Répay, Ruzsa, Sallai, Sütő, Szabó, Szalay, Száva, Szente, Szilárd, Takáts, Tombor, Tomor, Tóth (sok), Varga, Végh (sok).

Szemelvények a magy. sírfeliratokból:

„Király József Pál nyug. igazgató tanár 1810-1887." Még négy Király nevezetű nyugszik mellette a családi sírboltban.

„Szente Pál ügyvéd 1843-1913. Béke hamvaira."

„Itt nyugszik özv. gidófalvi Csiszér Albertné szül. bikfalvi Máthé Katalin. Szül. Bikfalván, Erdélyben 1843. április 16-án, meghalt 1927."

„Nemes Brada Sándorné szül. gidófalvi Csiszér Anna 1877-1959." „Nemes Dr. Brada Sándor volt m. kir. közjegyző 1875-1967. Áldott legyen emléke!”

„Molnár Ferenc kovácsmester 1851-1926. Molnár Borbála 1865-1940."

A Merényiek számos nyughelye közül néhánynak a felírása:

„Dr. Merényi Lajos 1854-1919. Merényi Gizella 1860-1952."

„Merényi Ferenc hercegi tanácsos 1864-1952."

„Merényi Sándor m. kir. polg. isk. igazgató 1891-1928."

„Fördös sz. Kováts Julianna 1865-1943. Nyugodjék békében."

„Fördös József nyug. birósági végrehajtó 1864-1947. Béke hamvaikra!"

„Itt nyugszik Palásti-Práger Gusztáv úr 1870-1907 tatabányai ny. tanitó. Emlékét emeltette gyászoló neje. Áldás poraira!"

„Simonyi és högyészi Högyészy Pál Sopron város és vármegye főispánja 1882-1973. Högyészy Pálné 1902-1974."

„vitéz csataji Csatay Gyuláné 1888-1970."

„Coczkó Béla őrnagy meghalt 1964. Coczkó Ilonka. Nyugodjatok békében!"

„vitéz Kisfaludy József m. kir. tábornok 1891-1967 és Mária 1900-1971. Nyugodjanak békében."

„Bognár József ujságíró 1906-1971."

„Edöcs János kereskedelmi tanácsos, vasutigazgató 1976 és felesége. Nyugodjanak békében!"

Az alábbi, Trianon előtti és utáni felirat a névírás közti különbségre jellemző: „Tombor család nyughelye. Tombor Gyuláné meghalt 1909. decemb. 8. 41. éves korában. Alfred Aladár Tombor 1909-1978. Feltámadunk."

Számos sírfelirat arról tanúskodik, hogy az elhunytak német nevük ellenére is magyarnak vallották magukat, még Trianon után is. Jellegzetesen magyar ker.-nevük, mint Árpád, Béla, Géza, Zoltán szüleik magy. nemzetiségére utal:

„Itt nyugszik Dr. Brunner János ügyvéd 1884-1928. A Viszontlátásra!"

„Wébel család. Wébel Ignáczné 1848-1911. Wébel Ignácz 18371920. Feltámadunk!"

„Árpád Léb 1896-1972." — „Béla. Lang 1908-1941."

„Béla Weitner Oberfinanzrat A.D. 1876-1960." Ez utóbbi már az utódok elnémetesedésére vall, éppúgy, mint a német ker.-névvel ellátott magy. családi nevek, pl. „Stefan Majtényi".

A ferences templom kriptája az Esterházyak temetkezési helyéül szolgál.

KÖZÉPPULYA, Sopron vm.

Akácosok között elterülő sírkertjében többnyire magy. nevűek alusszák álmukat: Dobosházi, Dombó, Esztergályos, Farkas, Gálos, Horváth, Joós, Kántor, Karácson, Károly, Kendöl, Kiss, Koczán, Koó, Kustor, Lakatos, Major, Maráczi, Mészáros, Miklós, Takács, Takáts, Tóth, Turczai, Vas. Az íratlan szabálynak megfelelően a legtöbb név nem csak egyszer, hanem jó néhányszor is előfordul.

Említést érdemlő sírfeliratok:

„Németh József k.pulyai plébános 1831-1891. Áldás hamvaira!"

„Itt nyugszik eltemetve Behofsits Antal hűlt teteme 1837-1889. Békében nyugodj fiúnkkal, Antallal! Forrón óhajtja, gyászolja nőd és József hű fiaddal, míg a hit, remény, szeretet minket is hozzád vezet, Istenünk legyen veled."

LAJTAPORDÁNY, Sopron vm.

A Lajta folyó mentén húzódó község avar temetőjében 131 sírt tártak fel. Moór következtetésével egyetértve rámutatunk, hogy az állandó kisebb háborúhoz hasonlítható határvillongások a magy. határőröket is hamarosan megtizedelték, miért is már a XI. szd.-ban besenyők betelepítésével kellett megritkult soraikat pótolni e faluban éppúgy, mint számos más lajtavidéki községben.⁸

LAKOMPAK, Sopron vm.

A bécsi zsarnokság elleni Bethlen-hadjárat egyik bátor alvezére, Tarródy Mátyás hamvai nyugszanak itt, több mint ezer kuruc vitézzel együtt. Amíg a közkatonák „jeltelen" takarójáról a természet gondoskodott, addig vezérük abban a kő-szarkofágban pihen, amelyet ellenfele, Esterházy Miklós készíttetett. Az 1620-ban vívott csatára emlékeztet a latin nyelvű szöveg: „Hic jacet dux bellicus sepultus in pugna ad Lakenbak occisus Principis Bethlen Primarius nomine Mathias Tarrodius dum Nicolaus Esterhasius ab obsidione liberatus fit victor a Dampero adjutus Anno MDCXXIII." A latin sorokan kívül a Tarródy-utca (jelenleg „Gasse") is a szabadságért küzdő nemzet múltját idézi ebben az egyelőre labanc kézre juttatott helységben.

LÉKA, Vas vm.

E festői környezetű nagyközségből is árad a magy. történelem. Temploma, vára, kastélya és kriptája a tárgyi bizonyítékok sokaságának valóságos gyűjtőhelye. A Nádasdy-család kriptájában négy évszázad nemzedékei sorakoznak fel e helység magy. tulajdonjoga mellett. Legrégibb Nádasdy Tamás nádor (megh. 1562-ben) és felesége, Kanizsai Orsolya szarkofágja, amelyet 1669-ben helyeztek ide. A legdíszesebb pedig a magyarságáért vértanúhalált szenvedett gróf Nádasdy Ferenc országbíróé, 1671-ből, akinek nevéhez nemcsak a kripta, hanem a fölötte emelkedő gyönyörű plébánia-templom építése is fűződik. Ő volt korának „magyar krőzusa" és bőkezű mecénása. E nagy műveltségű hazafi rengeteg vagyonát nemcsak kincseinek gyarapítására, hanem templomok, kolostorok építésére, magy. von. könyvek kiadására is fordította. Elődjeihez, köztük Nádasdy Tamáshoz hasonlóan, ő is nyomdát állíttatott fel. Ebből a pottendorfi nyomdájából került ki saját költségén t.k. egy törvény-gyűjtemény 1658-ban és a Mausoleum Pot. Regum Hungariae c. díszmunka. Az idegen (osztrák) törvények szerint halálra ítélt és lefejezett főúr példás családi életéből tizenegy gyermek sarjadt. Közülük István már 1669-ben apja nyomdokaiba lépett, mint Vas vm főispánja. Nádasdy Ferenc ugyanis országbírói tiszte (1664) előtt nemcsak Vas, hanem Zala ésSomogy vm főispáni címét is viselte. A Nádasdy-dinasztia hosszú sorából a köv. évszázadban főként a regedei születésű Nádasdy (V.) Ferenc gróf, mint a legendás hírű Nádasdy-huszárok parancsnoka, majd tábornagy és Horváto. bánja tűnt ki.

A Nádasdyak emléke előtt még a bolsevista járom alá kényszerített nemzet krónikása is kénytelen meghajtani az elismerés zászlaját: „Politikai pártállásukat, néha vallásukat is változtatták bizonyos diplomáciai meggondolásból leginkább, de soha egyetlen cselekedetükben nem vádolhatók a magyar néphez való hűtlenséggel, sőt minden, amit tettek, szem előtt tartva a hatalmi érdekeiket is, végső soron a haza üdvére irányult."⁹

MIKLÓSHALMA, Moson vm.

Ahhoz a kisalföldi vidékhez tartozik, amelyet sűrűn laktak az avarok, és ahol népi állományuk a 800. körüli frank-germán támadásokat is túlélve, külön „kerületben" vészelte át a nehéz időszakot. A feltárt avar sírok megerősítik az írott források tudósításait. A XI. szd.-ban besenyő őrtelepülés lett. .A tatárjáráskor elpusztult besenyő-magyar őstelepesek helyét beszivárgó germánok foglalták el.

NAGYFALVA, Vas vm.

B. valamennyi nem-magy. falujára vonatkozik ama megfigyelésünk, miszerint mindegyik temetőjében akad tősgyökeres magy. nevű síremlék. Nagyfalva sem kivétel: Belső, Fodor, Gotzy, Lázár, Petróczi családneveket olvassuk egyik-másik sírhant felett. A magy. királyság idejéből való az az évszám nélküli (és a község által eltávolításra kiszemelt) régi sírkő, amelyet most nem hagynak békében: „Itt nyugszik EGER Ottó és Margit. Béke hamvaik felett." Feltűnő, hogy a holtak mintegy 40%-a vend-horv. nevű. (Leggyakoribb a Düh, Granicz, Kranjetz. A németek közül: Jost, Nagl, Trinkl, Zenz. A Dax és Lex név is gyakori.)

A városi temetőnek is beillő gondozott sírkert régebbi sírkövei közül néhányat a szomszédos járási székhelyen (Szentgotthárdon), v. a távolabbi megyeszékhelyen (Szombathelyen) faragtak.¹⁰

NAGYHÖFLANY, Sopron vm.

Az avarok ezen a vidéken, vagyis a Fertő és a Lajta közti térségben is, az Árpád-féle honfoglalás előtti és utáni századokban a lakosság zömét képezték. Erre vall a község határában talált avar temető. A magyarságba beolvadt és a tatárjárás áldozatául esett avarok földjére itt is germán bevándorlók telepedtek le.

NEMESVÖLGY, Moson vm.

Lajtán túli határközségünk volt 1922-ig. Avar temetőjében 256 sírt tártak fel. Az avar-magyar folytonosság egyik ragyogó példája lehetne, ha elkerülhette volna végzetes sorsát, a török-tatár pusztítását.

NÉMETÚJVÁR, Vas vm.

A várhegy tövében álló ferences templom Batthyány Ádám bőkezű hozzájárulásával épült 1648-ban. Igy aztán természetes. hogy a templom alatt kriptát képeztek ki. A sok szarkofág közül különösen Batthyány Káróly hg.-é (1697-1772) figyelemre méltó. De a kriptán kívül is vannak főúri síremlékek. A templom mellékkapujánál a külső falon elhelyezett vörösmárvány dombormű valószínűleg Batthyány Ferencet (a mohácsi csata egyik vezérét, megh. 1566) ábrázolja páncélos vitéz alakjában. A templom főbejáratának balján Batthyány Boldizsár (megh. 1590) fehérmárvány sírköve is említést érdemel. Ezek a díszes kő és márvány nyughelyek is arról tanúskodnak, hogy a Vas vármegyei Újvár is magyar család tulajdonát képezi a mohácsi vészt követő századokon át egészen napjainkig. A magyar államhoz és szokáskörhöz való tartozás hozta magával, hogy az újvári ferences plébánia-templom búcsúnapját április 7-ről 24-re, vagyis a magyar Szt. György napra helyezték át 1750-ben.

A XVII. szd. második felében többségében magy. lakosságú Újvár temetője — a három évszázados germanizálás ellenére is — hatásosan idézi a magy. tört. múlt tanúit, egykori szereplőit, akiknek nevét kőbe, márványba vésve olvashatjuk: Alberty, Antal, Belső, Cserei, Dömötör, Farkas, Gaál, Garay, Gasztonyi, Haám, Hajsányi, Halmos, Horváth, Józsa, Kálmán, Kárpáti, Keszei, Kiss, Kocsis, Kokas, Kopcsándi, Korózsa, Kovács, Kováts, Krizay, Mátyás, Nagy, Németh, Paksa, Piroska, Sik, Simon, Sinka, Szép, Takács, Tánczos, Tóth, Vizi. Fenti nevek legtöbbje ismétlődik, különösen a Kiss és Tánczos név feltűnően gyakori.

Jellegzetes magy. sírfeliratok:

„Itt nyugszik Horváth Sándor 1867-1918 és Kováts József 18471919. Béke lengjen hamvaik fölött."

„Haám Gyula gazd. tanácsos megh. 1917. Haám Gyuláné megh. 1924." Nyughelyük egy mauzóleum.

„Korózsa Kálmán 1902-1974. Tudván, hogy aki feltámasztotta az Ur Jézust, Jézus által minket is feltámaszt."

A nem-magyar nevűek sírfeliratai közül: „Borovits János ny. m. kir. adótárnok megh. 1903. ápr. 8. élte 73. évében és neje Borovits Jánosné 1835-1917. Béke hamvaik felett. Borovits Mariska 1861-1931. Borovits Helene 1877-1964."

Az előttünk járt magyarok és nyelvünk emlékei után kutatva kerestük fel a b. temetőket. A magyarság hagyományos türelmességének szellemében most kivételesen német sírfeliratot iktatunk ide. A kommunizmus felé hajló, egyelőre még szabad Ny.-Európának is szól az a figyelmeztetés, ami a Draskovich grófok sírboltján századunk legnagyobb sorscsapásának egyik tragédiájára utal: „Nach einem Leben in Liebe und Schaffensfreude durch tragischen Völker- und KLASSENKAMPF AUS HEIM UND BESITZTÜMERN VERTRIEBEN ruhen hier Claudine Gräfin Draskovich 1888-1954. Ivan Graf Draskovich 1878-1963."

NEZSIDER, Moson vm.

A templom fölötti magaslaton elterülő, jól gondozott r. kat. temető kirívó példája annak, hogy mint B.-ban általában, az esetleges germán-horv. többség ellenére, a magy. származásúak jelenléte a múltban és a jelenben egyaránt számottevő. Persze, a félszázados osztrák megszállás megfélemlítő hatásaként, a magyarnak megmaradt magy.-horv.-német nevűek körében is a német nyelvű sírfelirat az uralkodó. Felmérésünk adatait itt tesszük közzé.

A 168 magyar nevű halott 39-féle névcsoportba sorolható. A három leggyakoribb magyar név az Ámon (16), Fekete (21) és Horváth (21). További részletezés: Ámon (16), Bejczy, Békeffy (2), Bódogh, Czopak (8), Eger (4), Farkas (2), Fekete (21), Fertősi (3), Fikó (6), Harsányi, Horváth (21), Huszár (2), Kálóczy (2), Karafiát (2), Károly (2), Karsay, Kincs, Kobor (2), Koó (2), Korláth, Kovács (2), Kozma (2), Lendvay (2), Magyar (2), Molnár (6), Nagy (3), Németh (2), Nyikos (7), Ott (4), Polonay (3), Sima (10), Szalay, Szekeres (6), Széll (8), Teke (4), Thury, Varga (2), Vörös (2).

Az utókor számára érdemes feljegyezni néhány magy. nyelvű sírfeliratot, főként azért is, hogy az eljövendő szabad és Egész-Magyaro. kutatói figyelembe vehessék ama tört. tényt, miszerint B.-ban számos német, illetve horvát nyelvű polgár is magyarnak vallotta magát. Kezdjük mindjárt egy múlt századbeli derék plébánossal, akinek a sírhalma a temető főhelyén foglal helyet: „Horák Károly Nezsider község plébánosa, szentszéki ülnök. Szül. 1838. május 31-én, meghalt 1901. márczius 3-án. Áldás poraira!^„A szomszédos sírban nyugszik utódja: „Bejczy Károly pápai t.-kamarás, plébános. Született 1849, január 25-én, meghalt 1907. április 23-án. Nyugodjék békében." Megemlítendő egy harmadik áldozópap is (éspedig a magyarosan írott német neve miatt), aki Féltorony plébánosa volt: SZÜSZ Anton (1892-1981).

A német nyelvű rokonság meg a környezet hatásának tulajdonítható, hogy jó magy. nevűek (akiknek nemességét is hangsúlyozzák) német nyelvű feliratot kaptak: „Hier ruhet Johann Edler von Fekete." (Megh. 1874.) Sírkövére árpádsávos nemesi címerét is rávésték. Fia: „Ferdinánd von Fekete 1853-1942." Nemesi címer ékeskedik az alábbi felirat fölött is: „Dr. Johann von Frivaldszky Rechtsanwalt 1888-1930. Ibolya von Frivaldszky 1890-1973." És még további két magy. nevű nemes, német megemlékezéssel: „Von KALOCZY 1896-1972." „Dr. Zoltán von SZÉLL 1892-1940."

Másféle változatok is előfordulnak. Jó magyar lehetett a Nyikos család is, az egyébként német sírfelirat ellenére is, mert a ker.-nevek mindegyike magyarul szerepel. Éspedig „Nyikos Gyula 1850-1913." Fia: „Nyikos Gyula 1890-1959." Leánya: „Nyikos Aranka 1889- ...." A Sima-féle családi sírboltban hasonlóképen magyarul, sőt becéző formában láthatók a ker-nevek: „JÓZSI, FERI, JANKA és RIKI." Van aztán: „FERI Baumholzer" meg „PIKÓ BANDI". Az állással járó behódolás játszhatott közre a köv. feliratnál: „Hier ruhen Maria MAGYAR und Heinrich MAGYAR Volksschuldirektor I.R. 1893-1982." A német nevű ügyvéd nyughelyét viszont magy. nyelvű felirat jelzi: „Itt nyugszik Pamper Imre ügyvéd. Szül. 1848 február 26-án, meghalt 1915 február 17-én. Áldás és béke poraira!" Ugyanilyen furcsa ellentéteket tükröz a „család-Familie" változat is. Van „Familie KAROLY", viszont találunk „KOÓ család"-ot meg „Család Hauer-KOÓ"-t, továbbá „Bozecski család"-ot. És méltán illik bele itteni fejtegetésünkbe ez: „Itt nyugszik BOZETZKI István."

A végére hagytam a minden tekintetben magyar feliratokat: „Itt nyugszik Karsay Béla dr.-né. Meghalt 1902. június 12-én 44 éves korában. Béke poraira. Karsay Béla dr.-né szül. Bódogh Ilona, meghalt 1914. február 9-én 52 éves korában. Nyugodjatok békében."

„Itt nyugszik OTT Mária. Szül. szept. 12. 1897, meghalt 1969. márc. 26-án. Mig éltél szerettelek, míg élek siratlak. E siremléket állitotta hű férjed LŐRINCZ."

ÓKÖRTVÉLYES, Vas vm.

A Királyfalvával szomszédos lapincsvölgyi község lutheránus temetőjében is megtaláljuk az elmaradhatatlan magy. neveket, -éspedig a Felső Őrségre jellemző Benedek, valamint Gaál nevet számos sírkő feliratában. Az UNGER név is többször szembetűnik. Ezt a temetőt egy (a szovjet-orosz részeg horda által összelőtt, betört ajtajú, ablakú, feltört kriptájú) sírkápolna uralja, amely homlokzati nagybetűs felirata szerint „EBENSPANGER Rezső és családja" nyughelyéül szolgál. Márványtáblás szövege e vidék jogos tulajdonosa: a magyar nemzet mellett tanúskodik. „Ebenspanger Rezső ny. körjegyző 1840-1914. Ebenspanger Erzsébet 1845-1909. Összejövünk, találkozunk újra." Igen, összejövünk, találkozunk újra, nemcsak fent a mennyekben, hanem idelent, a kárpát-medencei közös magyar hazában is! (A Burgenländische Gemeinschaft — Nagyfalva, 1983. máj.-jún. száma közli Gaál Ferenc, egykori polgármester halálhírét, bizonyságául annak, hogy a magy. származású Gaál-ok a közélet iránt is érdeklődnek. UNGER nevűeket is említ, nemcsak Ókörtvélyesről, hanem B. egyéb falvaiból is.)

ÖRISZIGET, Vas vm.

„FELTÁMADUNK" felírású kapun lépünk Őrisziget tágas ev. temetőjébe, amely békés helyen, erdő szélén terül el. Néhány német felirattól eltekintve, a legtöbb síremléken magyar a szöveg. Ennek a temetőnek különös jelentőséget kölcsönöz az a tény, miszerint az általunk felkutatott sírkertek közül benne található a legszámosabb múlt századbeli magy. sírkő, amelyek, sajnos, gondozatlanul pusztulnak-vesznek, és feliratuk is alig olvasható. Kívánatos lenne ezt a tört. értéket valamilyen önkéntes összefogással átmenteni az utókor számára. Hiszen a jó szigetiek már több tekintetben juttatták kifejezésre nemeslelkűségüket. Íme, az őriszigeti ev. temető leggyakoribb magy. nevei: Benkő, Bogád, Gaál, Güli, Miklós, Pathy, Pulay, Pongrácz, Ruzsa, Tallián, Théck, Zarka. A Miklós, Pathy és Pulay nevek vezetnek.

Mint mindenfelé B.-ban, itt is tekintélyes számban akadnak magy. feliratok nem-magy. nevűek sírján, mint Engelmayer, Plank, Riczinger, Steiner és egy UNGER nevű tanító. Már a második germán megszállás, a hitleri Anschluß évéből való az alábbi megható felirat: „Itt nyugszik az Urban Bogád Aranka 1906-1938. Fiatal életed tavaszán elragadt a halál oly durván. Jó keresztmamánk nyugodjál békében! Találkozunk egykor a mennyekben!"

PÁTFALU, Moson vm.

A Fertő keleti partján húzódó, korai Árpád-kori település utcáinak, tereinek pazarlással határos bő méretei, valamint tengersík terepe a nagy magyar Alföld, nem pedig a girbe-görbe és pántlika vékonyságú osztrák úthálózat hatását igazolják. Olybá tűnik, mintha ingyen osztogatták volna a hun-avar-magyar örökséget, mintha börtönéből szabadulna sas lelkünk ... Ennek a tagadhatatlan magyar légkörnek turista pénzre való átváltása itt, a kéklő magyar égbe vesző Fertő sima tükrénél a legszembetűnőbb. A hetvenes években B. legnagyobb idegenforgalmi helyévé kifejlődött Pátfalu vendégfogadói, mulatói a „puszta" szó varázslatos hatásával és cigányzenével csalogatják az üdülőket.

A plébánia-templomának falán olvasható vázlatos történet itt is gondosan kihagyja a magyar múltat, pedig a templomot tönkretevő tatárjárás, továbbá az 1529-ben és 1683-ban a templomot felperzselő törökdúlás a helység magyar lakosságát is kiirtotta. Viszont a feliratban említett 1705. kuruc átvonulás egyetlen német nyelvű lakos életét sem fenyegette.

A születést jelképező gólya nem éppen az elmúlás madara, de itt, a Fertő nádasainak közelében elnézzük neki, hogy a pátfalusi temető modern harangtornyán fészkel. Hiszen a fecske mellett a gólya is kedvence a magyar népnek.

Íme, a temetőben előforduló 22-féle magy. név: Baranyai (2), Borsody (3), Bujtás, Cser, Czompo (3), Fekete, Fodroci, Foki, Giczi (4), Horváth (3), Józsa (4), Kiss (4), Könczöl (2), Lörincz (2), Miksa-Szűcs (2), Nagy (4), Nánássy, Németh (2), Pintér (3), Szabó, Szakács, Széphegyi (3). És akad egy UNGER nevű is.

Sírfeliratok:

„Itt nyugszik Könczöl Antal vendéglős 1834-1915 én neje, szül. Leitner Mária 1846-1891 és gyermekei. Béke hamvaikra.^„ „Ifj. Könczöl Antal 1872-1910. Béke hamvaira."

„Itt nyukszik („k"-val) Géza Széphegyi."

„Itt nyugszik Széphegyi Fodroci Mária és Széphegyi Gizella. Uram irgalmazz nekik!"

„Itt nyukszik („k"-val) Theresia Horvath és Anna Horvath." És végezetül szemelvények az elnémetesedett feliratokból: „Familie Horváth (ékezettel). Anna Szabo geb. Horváth."

„Familie NANASSY. Margit geb. 1912 in Abda Ung. Karl geb. 1896 in Egerlövő Ung."

PINKAFŐ, Vas vm.

Amint az alábbiak során ki fog tűnni, Pinkafőn is számos német és horvát nevű vallotta magát magyarnak, tehát reájuk való tekintettel a pinkafői összmagyarságot nem csupán a magy. nevűek számbavételével kell meghatározni.

Gondozott temetője is igazolja, hogy lakosságának legalább egyötöde magyar volt, amely magyarság az elcsatolási veszély miatt 1920-ban már 14%-ra csökkent. Alábbi felsorolásunk 98 magy. nevet tartalmaz 44 névcsoportban: Asboth (2), Avar (5), Balla (4), Benedek (4), Berényi, Biró, Durai (2), Élő (4), Fekete, Gaál, Geröly (2), Gyaky, Györög (2), Hámon (3), Horváth (8), Jakab, Kecskeméti, Kelemen (4), Kiss (3), Kovács (2), Kozáry (2), Marosi, Marton (2), Németh (3), Osskó, Palánki, Perlaki, Pintér, Pongrácz, Puli, Rózsavölgyi, Sabo („z" nélk.) (2), Sághy (3), Szabó (3), Szalaj, Szemes (3), Szendi (3), Szerencsi, Szélt (2), Tarnai (2), Thék, Tóth (8), Vámos, Varga. A fenti magy. és a fel nem sorolt számos horv. mellett három UNGER névre is bukkantunk. Pinkafő állami hovatartozására utal egyik német nevű orvos (Dr. Stöhr József) sírfeliratának alábbi részlete: „Honorar Physicus des EISENBURGER COMITATES."

A városka r. kat. plébániáján elfekvő anyakönyvek és temetőjének névanyagából az a gyakorlat tűnik ki, hogy az eredeti magy. ker.-név a német családnév mellett szerepel: „GÉZA Ebner." „SÁNDOR Supper 1857-1914." „Putsch SÁNDOR CSALÁDJA." Mindkét Sándort ékezetes „á"-val írták. A Putsch Sándor-féle sírkápolna a nagymúltú pinkafői szövőgyár tulajdonos-családjának nyughelye.

A magy. sírfeliratok közül idézzük az alábbit: „Karácsony-berényi gróf Berényi Ferenczné Blach Mária. Született 1845. márczius 25-én, meghalt 1909. november 29-én." Amint a felsőőri és n.-újvári járásban számos sírkő, ez is Szombathelyen készült.

Német hatásra mutat:

„Josef SAGHY 1886-1956. Anna SAGHY 1888-1959. Ludwig SAGHY Oberförster 1923-1979."

„Franz HÁMON Dechant-Pfarrer in Pinkafeld. Geistl. Rat. Gest. 1941."

„Frau Maria Polster (geb. HÁMON). Frau Katharina HÁMON gest. 1952." (Mindhárom esetben ékezetes „á"-val vésték márványba a HÁMON nevet.)

„Herr GÉZA ÉLŐ Oberlehrer gest. 1943. Frau Melinda ÉLŐ." (Mindkét esetben ékezetes „é" fordul elő.)

Van aztán egy német nevű és nyelvű sírfelirat — a századforduló idejéből —, amelynek érdekessége az, hogy magyarul említi Borostyánkőt: „Rosina Zumpf aus BOROSTYÁNKŐ gest. 1898 im 64. Lebensjahre."

Említésre méltó Vidaföldi Osskó Zénó, volt m. kir. repülőőrnagy 1982. évi elhunyta alkalmából kiadott gyászjelentés, amely a valóságnak megfelelően, bátran juttatja kifejezésre az átmeneti osztrák megszállást: „A trianoni parancsbéke óta Ausztriához tartozó Pinkafő községben temették el a családi sírboltba."¹¹

POMOGY, Moson vm.

A templom körül kőfallal elrekesztett, feltűnően rendezett r. kat. temetőben számos néma tanúval találkozunk, akik nevükkel emlékeztetnek a Hanság évezredes magyar múltjára. Szinte meglepően sok a magyar nevű halott ebben a „germánnak nyilvánított" trianoni határmenti faluban.

A 179 magyar nevű halott 30 névcsop.-hoz tartozik. A három legnagyobb névcsop. a Csida (52), a Horváth (21) és a Koppi (20). Íme, a nevek: Ács (4), Baboly, Balsi (3), Baranyai, Bodonhegyi (4), Bognár (6), Bors (6), Csida (52), Egyházi (3), Füzi (2), Gaál (3), Hodosch, Horváth (21), Járó, Kopacsi (3), Koppi (20), Kovács, Lócsi, Lőrincz (4), Mészáros, Molnár (5), Nagy (2), Németh (7), Ősze (4), Papp (2), Sipötz, Szalay (2), Szekeres, Tóth (8), Varga (9). Ebből a temetőből sem hiányoznak a magy. uralomra emlékeztető UNGER nevűek. Számuk: 15.

Figyelemre méltó, hogy az alábbi két sírfeliratban előforduló személyek közül három már a II. v.h. után halt meg, mégis magyarul emlékeztek meg róluk: „Finda Imre községi jegyző 1856-1914. Nyugodjék békében! Finda Amália 1899-1966. Állították: gyászoló özvegye és gyermekei."

„Itt nyugszik Vass György drága jó édesapánk. Szül. 1872, megh. 1949. Édes anyánk (külön írva!) Vass Anna szül. Takács 1873-1958. Viszontlátásra."

RÉCÉNY, Sopron vm.

A Soprontól D-re fekvő falu pléb.-templomában Tarnóczy György 1684-ből való síremléke a magy. múltat juttatja eszünkbe.

ROHONC, Vas vm.

A temetőbe vezető Kőszegi (jelenleg „Günser Straße") útról pompás látványt nyújtanak az Írottkő oldalára felkúszó szőlők, gyümölcsösök, a köztük fehérlő pincékkel, villákkal. A városka és a trianoni határ közti, kőfallal körülvett temető vasból kovácsolt kapuján készítőjének, Winkler Ferenznek a neve mellett az 1876-os évszám olvasható. Magyarul íródott ker.-nevében csak az utolsó betű („z") árulkodik a német hatásról. A számos előkelő sírbolt és márvány emlékmű arra a jólétre vezethető vissza, amelyet a magy. uralom biztosított a Vas vármegyei piacokkal. Az esztelen trianoni határ tönkretette Rohonc virágzó csizmadia-iparát. Felvevő piacától elválaszthatta Trianon, de magy. múltjától semmiféle pángermán mesterkedés sem foszthatja meg, mert a sírkövek beszélnek. Rohonc temetője tele van t.k. ilyen nevekkel: Deák, Fekete, Horváth, Karácsony, Kárpáti, Kemény, Kiss, Miklós, Pál, Pontyos, Pathy, Takáts, Tóth, Tömő, Vörös. Mint a többi b. temetőben, ebben is megfigyelhető, hogy sokan, német nevük ellenére, Trianon után is megmaradtak magyarnak.

Sírjukat magy. nyelvű felírás jelzi: „Czencz József 1884-1929. A viszontlátás édes reménye adjon neked csendes, békés pihenést." „Itt nyugszik Paál István 1869-1935.” Ha hibásan is, de magyarul vésték oda, hogy „A viszontlátás". A német hatás mutatkozik „Géza Kropf 1911-1973." sírkövén is. Sopronban készült az a síremlék, amelyen ez áll: „A legszentebb Megváltóról nevezett nővérek nyughelye."

SAVANYÚKÚT, Sopron vm.

A Bécsújhelyre vezető út mentén, az ezeréves országhatár közelében fekvő község erdejében is avar sírokat találtak. Amíg a régmúlt idők történetének emléke avar sírok formájában maradt reánk, addig a jelenkor a szovjet-orosz horda épületrombolásának iszonyatos látványát véste az emberek, t.k. Clark S., neves amerikai útleíró emlékezetébe is, aki a vörös katonai megszállás után a helyszínen győződhetett meg az esztelen vandalizmusról. Nem is rejti véka alá elítélő véleményét, amikor mindenki okulására rántja le a leplet az orosz „narodnya kultúráról".¹²

SZENTKÚT, Vas vm.

Kis temetője átlagosnak mondható olyan szempontból, hogy a zömében német ajkú falvakban is éltek őstelepes magyarok. A BOŐ, SÁRKÖZY (4) és TOKATSCH (Takáts) (2) mellett előforduló számos horvát név közül álljon itt a Kopházán szül. Egresits György (1828-1898) tanító neve, aki 48 évig működött a szomszédos Zsámándon. Aránylag feltűnően sok (14) az UNGER nevű. Feltehetően ők lehettek a magy. gyepűőrök leszármazottjai, akiket még a középkorban kereszteltek el UNGER-nek a német ajkú papok.

VASJOBBÁGYI, Vas vm.

Magyaro. helységeinek 1773-ban készült hiv. összeírásában „Jobbágyi" mint magyar („Hungarica") nyelvű község szerepel. E színmagyar falu elnémetesítése ma már, sajnos, befejezett tény. A kétharmadában magyar nevek ellenére csupán 14 sírfelirat (főként a legrégebbi) magy. nyelvű. Az alábbi ősök utódai napjainkban már a „Herrenvolk"-kal azonosítják magukat: Balikó (29), Baldasti (14), Baldaszty (9), Benkő, Bogád (5), Bogáth (9), Erdély, Farkas (4), Lörinz (10), Sáros, Seper (6), Simon (6), Szabó, Thék (11). Megfigyelhetjük, hogy a Baldaszty és Lörinz nevet írásmódjában is elnémetesítették.

VASVÖRÖSVÁR, Vas vm.

A pléb.-templom mögötti temető nyughelyei közül elsőkként vonják magukra figyelmünket azok a sírkövek, amelyek a múlt század két plébánosának hamvai fölött emelkednek. Német nevük ellenére is magy. szöveg örökíti meg emléküket, bizonyságául annak, hogy mind ők, mind pedig utódaik a magy. nemzethez tartozónak vallották magukat. Íme, a két rövid életű plébános álmait vigyázó magy. felirat: „Itt nyugszik és várja a boldog feltámadását Ehrenhoffer Ferencz volt vörösvári plébános. Született 1845. Meghalt 1883. Béke poraira!" — „Itt nyugszik Istenben boldogult Strass Adolf vörösvári plébános. Megh. 1901. élte 50. évében. Béke poraira!"

A templom melletti grófi sírboltok feliratai között latin nyelvű is akad. 1) „Itt nyugszik Sárvár-Felsővidéki gróf Széchenyi Ilona 1865-1931." 2) "Itt nyugszik gróf Széchenyi Pál 1880-1918. Jézusom irgalom!" 3) „Eugenius Comes Széchenyi de Sárvár-Felsővidék MDCCCXXXVI-MCMXI, eiusque Uxor Henriette Comtissa Erdődy."

VÖLGYFALU, Sopron vm.

Felsorolásunkban ez immár a hatodik helység, amelynek határában avar sírra bukkantak. A Savanyúkúttól Nagyhöflányig terjedő sáv egymással szomszédos négy község (Savanyúkút, Pecsenyéd, Völgyfalu és Nagyhöflány) mindegyike avar múltra tekinthet vissza. Völgyfaluban 130 avar sír lelete került felszínre.¹³ Eleddig a Fertő környékén, vagyis az avarok IX.századi „kerületéhez" tartozó 15 község határában tártak fel valamilyen avar emléket. (Ld. a 2. sz. térképet.) A tatárok által kiirtott avar-magyar származású őstelepesek helyére germánok szivárogtak, akik viszont a törökdúlásnak esve áldozatul, a horvátok bevándorlását tették lehetővé.

Amint láttuk, nemcsak a temetőkben, hanem más emlékművön (hősi szobor stb.) is gyakori az UNGER (közép-felnémet) nevezetű. Nem véletlen, hogy B. térségében sokfelé előfordulnak ilyen nevek.¹⁴A b. telefonkönyvben felsorolt 38 személy az UNGER nevűek elenyésző töredékét képezi. Figyelembe kell vennünk, hogy Kanada és a USA magán távb.-készülékeinek számához képest roppant kevés az európai tel.-előfizető. Még a b. kisvárosokban is jobbára csak a hivatalok és üzletek rendelkeznek telefonnal. A nagyobbrészt földműves lakosságnál teljesen hiányzik. Munkánk kerete nem teszi lehetővé a von. érdembeli elemzést, mindössze arra a kétségkívüli összefüggésre mutatunk rá, amely az UNGER név elterjedtsége és az itteni ezeréves magyar múlt között fennáll.¹⁵