Szerb Köztársaság Belügyminisztériuma
Újvidéki Rendőrség, Temerini Rendőrállomás
Miskolci Lajos rendőrfőnök úr részére

Feljelentés ismeretlen tettesek ellen

Tisztelt Rendőrfőnök Úr!

Ma, azaz 2011. június 12-én, vasárnap éjjeli 2 óra 30 perc táján álmunkból arra ébredtünk, hogy ismeretlen tettesek nagy erővel megzörgették leeresztett redőnyünket. A nyitott ablakon át beszűrődő hangok alapján feleségemmel megállapítottuk, hogy a tettes két, a temerini Telep városrész felé továbbhaladó, szerbül beszélő fiatalember volt.

A 2011. évben ez már a családi házunkat érő harmadik provokáció.

Az elsőre február 21-én, hétfői napon, este fél tíz tájban került sor, amikor is egy csoport fiatalmber ablakunk előtt megállva, érzékelhetően provokatív célzattal teli torokból ordítozott: „Srbija, Srbija!“ Ezt, bár nem tartottam véletlennek, hogy éppen az én ablakomnál kiáltoznak, még bagatell ügynek tartottam.

A második eset április 3-án, vasárnap hajnali 4 órakor történt. Egy a Telep felől futólépésben haladó személy brutális erővel ráütött a redőnyünkre, majd ezt követően megrugdosta aluminiumlemezekből készült bejárati nagykapunkat. Mire furkósbotommal az utcára értem, addigra a tettes eltűnt.

Rendőrfőnök Úr!

A ma hajnali, lényegében a korábbiakat ismétlő esemény arra utal, hogy személyem és családom megfélemlítésére irányuló tervszerű zaklatással állunk szemben. Föltételezem, mindez összefügg a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban (VMDP) betöltött helyi vezető szerepemmel és aktivitásommal, és egyfajta aljas, minden bizonnyal politikai indítékú pszichológiai nyomásgyakorlásnak tekinthető.

Családomat mindez érthető nyugtalansággal tölti el, hiszen, mint Ön is tudja, néhány évvel ezelőtt egy kb. harminc centiméteres konyhakés pengéjére tűzött papírlapon életveszélyes fenyegetést csúsztattak be ismeretlen tettesek a kapunk alatt. Az akkori belügyminiszter egy időre rendőri védelemben részesített, az elkövetők azonban mind a mai napig nem kerültek elő.

Semmi kedvem, hogy az akkori eset most más formában megismétlődjön. Jogosan és indokoltan várom el tehát a bűnüldöző szervektől, hogy családom és a környék nyugalma érdekében mielőbb véget vessenek a hasonló jogsértéseknek, és legalkább kísérletet tegyenek a legutóbbi eset tetteseinek előállítására!

Temerin. 2011. június 12

Csorba Béla

Ternovácz István: Újabb provokáció Temerinben

Csorba Bélát, a VMDP körzeti szervezetének elnökét és családját idén már harmadszor ébresztették fel éjszakának idején ismeretlen elkövetők.
„Föltételezem, hogy ezek a provokációk annak szólnak, hogy én a vajdasági magyar politikai életben és a helyi politikai életben fontos szerepet játszok, és nem mindenkinek tetszik az, hogy általában nem szoktam a számra lakatot tenni” – mondja a személye és családja elleni célzott provokációról Csorba Béla író (képünkön), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt temerini körzeti szervezetének elnöke. Abból az alkalomból nyilatkozott a Vajdaság mának, hogy idén immár harmadik alkalommal verték fel őt és családját éjszakának idején ismeretlen tettesek.

– Pünkösd vasárnap hajnali fél háromkor arra ébredtünk fel a feleségemmel, hogy valaki brutálisan megverte a redőnyt, aztán a nyitott ablaknál hallottuk, hogy ketten beszélgetve az utca északi irányába, a Telep nevű település felé tartanak. Különösebben nem izgathatták magukat. Úgy vélték, hogy nem fogja őket üldözőbe venni senki, mert nem szaladtak el. Ilyen jellegű provokációra a házunk előtt már az idén két ízben sor került. Ebből látom, hogy testre szabott, személyre szabott provokációról van szó. Először februárban történt egy hasonló eset, amikor egy 3-4 fős társaság megállt az ablakunk előtt és hangosan kurjongatott, hogy ‘Srbija, Srbija!’. Bár akkor is úgy véltem, nem véletlen, hogy előttem álltak meg a hangjuk alapján nagykorú fiatalemberek, de akkor – noha nem bagatellizáltam el a dolgot – úgy véltem, hogy ez egy egyszeri, esetleges provokáció történt. Ami úgy, ahogy jött, majd elmúlik. Áprilisban ismét a mostanihoz hasonló eset történt. Akkor is a redőnyünket és az alumínium lemezekből készült nagykapunkat verték meg, illetve rugdalták, meglehetősen erőszakosan. Itt az előszobaajtóban van egy jókora eperfa husáng, azt felkaptam és ezzel rohantam az utcára, de mire kiértem, addigra a tettes elillant, kereket oldott. Így nem tudom, hogy ki lehetett. Egy személy volt, az bizonyos, akkor.

– Azt mondja, hogy minden bizonnyal családra, személyre szabott zaklatásról van szó. Ezt alá lehet-e azzal támasztani, hogy a tágabb környezetében, a szomszédságban másokat nem háborgatnak éjszakánként?
– Az elmúlt húsz évben sok minden történt térségünkben, illetve a mi településünkön, valamint az utcánkban is, de az utóbbi időben arról nincs tudomásom, hogy a szomszédságot, vagy az utcában élő magyarokat hasonló módon provokálták, vagy piszkálták volna.
– Néhány évvel ez előtt ön már kapott egy üzenetet, írott szöveget, és ha jól emlékszem egy harminc centiméteres konyhakés kíséretében…
– Igen. Persze nem tudom, hogy össze lehet-e ezt kapcsolni ezzel a mostani esettel közvetlenül, hiszen ez hét évvel ez előtt, 2004 áprilisában, nagypénteken történt.

Akkor kaptunk egy életveszélyes, szerb nyelven megfogalmazott fenyegetést egy 32 centiméteres pengéjű konyhakés kíséretében, amit nem csak én és a családom vett komolyan, hanem a rendőrség is. Az akkori belügyminiszter rendőrségi védelmet is ígért. Én föltételezem, hogy ezt be is tartották. Láttam itt többször járőrözni a rendőrséget. Ez az eset azonban egyrészt régen volt, másrészt nyugtalanító, hogy a tettesek sohasem kerültek elő. Sőt, ami még nyugtalanítóbb volt a számomra, hogy 2004-ben a rendőrség az ujjlenyomatokat sem vette le a késnek a nyeléről, hanem, amikor a nyomozó szakemberek a helyszínelést elvégezték, az egyiknek az első dolga az volt, hogy puszta kézzel megmarkolta a kést és tíz centiméterrel arrább tette, azzal a magyarázattal, hogy azon a helyen pontosabb fényképet készíthet róla. Ennyit a szakszerűségről, vagy ki tudja még, mi mindenről. De ismétlem, ez egy régi történet.

Viszont mivel az idén már harmadszor történik ilyen jellegű zaklatás, és mivel a feleségem és a családom is ezeket az eseményeket nyugtalanul szemléli, ezért megfogalmaztam egy írásos feljelentést ismeretlen tettesek ellen a helyi rendőrfőnök számára. Ezt viszont a rendőrállomáson nem vették át, tekintettel arra, hogy a rendőrfőnök házon kívül volt. A válaszuk az volt, hogy ezt személyesen adjam át majd a rendőrfőnöknek. Viszont az ügyeletes járőr, miután megérkezett, feljegyzést készített az esetről, illetve az esetekről, hiszen én visszamenőleg is elmondtam mindazt, amit fontosnak tartottam.

– Van-e föltételezése arról, hogy mi állhat a történtek hátterében?
– Az én feltételezésem az, hogy ez az én politikai szerepvállalásommal függ össze, de hogy kinek, illetve, hogy milyen erőknek a részéről, azt természetesen nem tudom. Tehát személyre szabottan, vagy valamilyen politikai pártra vonatkozóan sem, gyanúperrel nem tudok élni. De föltételezem, hogy ezek a provokációk annak szólnak, hogy én a vajdasági magyar politikai életben és a helyi politikai életben fontos szerepet játszok, és nem mindenkinek tetszik az, hogy általában nem szoktam a számra lakatot tenni.
– Csorba Béla nem tartozik azon vajdasági magyar érdekvédők közé, akik sportnyelven szólva minden labda után futnak, minden provokációnak felülnek, most mégis megtette feljelentését. Föltételezésem szerint nem csak azért döntött így, mert ez immár a harmadik eset az elmúlt öt és fél hónapban...
– Azt hiszem, hogy olvasóink az elmúlt években a számtalan magyarverés és a különféle etnikai konfliktusok miatt már eléggé megjegyezték maguknak Temerin nevét. És azon túl, hogy a személyemet és családomat ért zaklatásról van szó, úgy vélem, hogy idejében gátat kell vetni annak, hogy ez a jelenség eszkalálódjon, és hogy ez akár holnap, vagy holnapután másokkal, más formában is megtörténjen. Itt az elmúlt években tényleg sok minden történt. Több tízre tehető az elmúlt évek magyarellenes megnyilvánulásainak a száma Temerinben. Ez az utóbbi néhány hónapban mintha csillapodott volna. Én nem szeretném azt, ha az etnikai jellegű konfliktusoknak, provokációknak és nyomásgyakorlásnak egy újabb hulláma kezdődne el, ezért arra kértem a rendőrséget, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ilyen jellegű jelenségeket csírájában elfojtsák, ha ez lehetséges. Nekem nincs illúzióm. Tudom, hogy az ilyen éjszakai provokátorokat, ha nem érik őket közvetlenül tetten, utólag nehéz kézre keríteni, de azért annyira naiv sem vagyok, hogy ne tudnám azt, hogy a rendőrségnek meglehetősen jó informátori hálózata van, és ha valakit meg akar találni, akkor megtalálják.

Éhn József Csorba Bélának (2011-06-16)

Kedves Béla!

Az elsők között szeretném együttérzésünket kifejezni, a Pünkösd éjjelén Benneteket ért újabb provokáció miatt. Tűrhetetlen, hogy bárki megengedje magának mások békéjének, nyugalmának megzavarását! Sajnos, azt kell mondanom, hogy nem lepnek meg ezek a fejlemények. Történelmi tapasztalat tanított meg bennünket arra – akár itthon is, magyar többségben – hogy az alattomos uszítás előbb-utóbb célba ér.

Márpedig még most is európai méretű uszítás folyik a magyarság ellen, elég csak a napi hazai és európai sajtót kinyitni. A Téged, családodat érő inzultusok miatt, hangosan tiktakozni kell! Minden alkalommal és mindenütt. Mert a hallgatást az uszítók bátorításnak tekintik. Sehol, soha nem tartottam helyesnek azt, ha valaki hallgatással véli megtalálni a békéjét: a jogainkért igenis, harcolni kell! Nagy baj, hogy a magyar külpolitika sorozatosan hallgat és nem követel precedens-értékű tényfeltárást: ezt nem most, hanem már nagyon régen vallom. Akkor fogjuk érezni azt, hogy minden magyar felelős minden magyarért, ha semmilyen zaklatást nem hagyunk majd szó nélkül.

Szeretetünk és szolidaritásunk magától értetődően Veletek van, de ha bármiben tehetünk valamit értetek, készen állunk a cselekvésre!

Szeretettel, Éhn József, elnök, Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért

Forrás: VMDP Hírlevél