20241122
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2012 augusztus 18, szombat

TRIANON-ról 2006-ban

Szerző: Egyed Atilla

TRIANON 86 ÉVE - 2006 június 4.

Ma van pontosan 86 éve annak a gyalázatos és gyászos békediktátumnak, aminek aláírására kényszerítették Magyarország képviselőit Trianonban. Emlékezzünk együtt meg az egyik legnagyobb magyar tragédiáról.

Mindenki úgy tudja, hogy a Trianoni Szerződés hamis és hazug adatainak összegyűjtése és a tárgyalóasztalra való helyezése Benesék munkája volt. Persze, hogy jól dolgoztak, de ez csak az utolsó felvonása volt annak az aknamunkának, ami az I. Világháború előtt már csak nem egy évtizede elindult, a Magyarországon – békében és jólétben – élő nemzetiségek – horvátok, oláhok, szerbek, szlovénok, tótok és társaik között.

Az első összetevője ennek a Habsburg ház és az osztrák kamarilla magyar gyűlölete volt, mely tudatosan és – a Monarchia létének szempontjából nézve – mondhatni iszonyú korlátoltsággal és bután a saját sírját ásta meg a nemzetiségeknek a magyarok ellenvaló tudatos és kormányrendeletekkel való lázításával. (Idekívánkozik az a ténymegállapítás, hogy mind ezek után, amikor saját országuk kivetette a Habsburgokat, akkor a soron következő Habsburg és nemzetsége, Magyarországra települ át, itt várva, reménykedve, a kedvező alkalom után, hatalmuk visszaszerzését.

Ez a tény, a szemtelenség csimborasszója, ez azt mutatja, hogy a Habsburgok, még a hírhedt Linder Béla, aki talán a legnagyobb balsorsunk okozója volt, még őt is erkölcsi mélységben még alacsonyabb, mert ő (Linder) amikor megtette munkáját, eltűnt a szerb nép tengerében, ahol szobrot állítottak szolgálataiért.

A Habsburgok pedig továbbra is áhítoznak, próbálkoznak.) A magyar küldöttségvezetője, gróf Apponyi Albert szavai a trianoni ú.n. tárgyaláson: „Ne bánjanak úgy a néppel, mint egy nyájjal. Most, amikor el kell dönteni azt, hogy a jog és szabadság hangzatos szavait őszintén értelmezik-e, ezekre a szent elvekre hivatkozva kérem a népszavazás elrendelését. Elfogadjuk ennek eredményét, bármilyen legyen is az. Ha ellenfeleink visszautasítják a népakaraton nyugvó igazságos döntést, megidézem őket az emberiség lelkiismeretének ítélőszéke elé.” -- Ez pusztába kiáltó szó volt csak, mert két világ szélhámosa, a cseh Benes és Maszaryk csalárd és hazug propagandájára építve, a Magyar Nemzetet tönkretevő határozat (mondhatom úgyis ítélet) már készen volt és a magyar küldöttség érveit meg sem hallgatták.

Minden magyarnak tudnia kell azt, hogy ez az ú.n. „békeszerződés” az emberi jogokat súlyosan sértő körülmények között, hamis adatokkal, csalással, a Monarchia és Németország hatalmas hadseregeinek fegyverletétele előtti „Wilson féle 14 pontban való megegyezés” és a fegyverszüneti szerződések megszegésével, a győztes hatalmak „önkénye” szerint készült.

Azt is tudni kell, hogy a „Trianoni Békeszerződéssel” Magyarországra kényszerített új országhatárok nem végleges minősítéssel lettek megszabva.

A Trianoni Szerződés nem végleges voltát és revíziójának lehetőségét a következő okmány-kivonatok igazolják:

  1. Millerand a francia kormány elnöke és külügyminisztere, mint a békeszerződéseket készítő nagykövetek tanácsának az elnöke 1920. május 6-án adta át a – rendőri őrizetben tartott – magyar megbízottaknak a békefeltételek végleges szövegét és a mellékelt kísérő levélben az alábbiakat írta: „Ha a helyszíni vizsgálat eredménye szükségessé teszi a szerződésben megjelölt határok módosítását és amennyiben a határ megállapító bizottságok arra a meggyőződésre jutnak, hogy a szerződés határozmányai bármi tekintetben igazságtalanok: Magyarország fellebbezhet a Népszövetséghez. (A mai neve ENSZ másik sóhivatal).
  2. A Millerandnak Lloyd-George angol miniszterhez írt levelében a következő kitétel olvasható: „Mi mindhatározottan elismerjük a békeszerződések esetleges revíziójának lehetőségét.”
  3. A francia külügyminisztérium 1920. június 24-én hivatalos jegyzéket intézett a Magyar Kormányhoz, melyben: „Millérand kísérőlevelének szellemében megerősítette a revízióra vonatkozó kijelentéseiket.”
  4. Lloyd-George a londoni Guildhall-ban, 1928, október 17-én tartott beszédében bevallotta, hogy micsoda csaláson alapult a Trianoni Szerződés és mi volt az értéke azoknak az „okiratoknak”, amelyek alapján „Trianonban” Magyarország új határait megállapították, így: „Az összes érvek, amelyeket bizonyos szövetségeink meggyőzésünkre felhoztak hazugok és meghamísítottak voltak.”
  5. A Trianoni „Békeszerződés” igazságtalanságának legfőbb bizonyítéka az, hogy a francia szenátus 1921. július 11-i ülésén megtagadta a Trianoni Szerződés jóváhagyását és Franciaország a mai napig sem szentesítette a Trianoni Szerződést.
  6. Az USA kormánya nem ismerte el Magyarország új határait és 1921. augusztus 29-én külön békét kötött Magyarországgal. Ezeket megelőzően: 1918. november 3-án, amikor Páduában az „ENTENTE „ megbízottai – Diaz és Badoglio tábornokok – fegyverszünetet kötöttek az Osztrák Magyar Monarchiával, melyet Weber tábornok képviselt, IV. Károly megbízásából. A fegyverszüneti szerződés legfontosabb cikkelye az volt, hogy: „Ausztria és Magyarország területét mentesítette minden ellenséges, katonai megszállástól.”

Így aztán „néhány (cseh) szakértő céltudatos együttműködése olyan dolgokat valósított meg a békekötéskor, amire a rosszul értesült államférfiak sohasem lettek volna képesek,” nyilatkozta Seton Watson. (Pozzi Henri, Századunk bűnősei, 1936, 1996, 266 old.)

„Trianonban téves adatok és hamis bizonyítékok alapján határoztak.” (Pozzi, 266) Ennek bizonyítására Pozzi két példával szolgál. „Benes indítványára a csehek 1919. február 5-én bejelentették igényüket a tiszta magyar lakosságú Kassára, azzal az indokolással, hogy az cseh város.

„Lord Balfour, akit magyar barátai idejekorán tájékoztattak a helyzetről, szót emelt a magyarok érdekében és meggyőző érveivel nagy hatást gyakorolt a meghatalmazottakra, sőt magára Clemenceau-ra is.

„Elhatározták, hogy semleges szakértő bizottságot küldenek Kassára Benes bizonyítékainak felülvizsgálására. Benes ügyes játékoshoz méltón azonnal csatlakozott e határozathoz. Kijelölték a szakértőket. House ezredes újabb cselfogása következtében két amerikait választottak: Kamev Róbertet és Karmezin Eduárdot. A cseh megszállás alatt álló Kassán Sekác megyefőnők fogadta őket. Kíséretüket Hanzalik cseh rendőr látta el.

„A két amerikai tulajdonképpen cseh volt. Egyik két évvel korábban, másik nyolc hónappal azelőtt szerezte meg az amerikai állampolgárságát! De természetesen erről senki sem beszélt Trianonban! Mindkét szakértő Benes gyerekkori barátja volt!

„Kassai küldetésük történetét maga Hanzalik adta elő a pozsonyi törvényszéken, 1929. októberében a Tuka-féle hazaárulási per tárgyalása alkalmával, amelyen terhelő tanúként szerepelt.”

„A hallgatóság hangos nevetése közben Hanzalik terjengősen részletezte, miként indultak tüntetően a ’szakértők’ ellenőrző útjukra, hogy a legelső korcsmába betérve egy hétig mulassanak ott a konferencia költségére.

„A jegyzőkönyvet, amelyben igazolták Benes állításainak helyességét, Hanzalik közreműködésével szerkesztették a Schalk-szálloda egyik szobájában. E jegyzőkönyv alapján – amelyet komoly bizonyítékként őriznek a békekongresszus levéltárában, – több mint százezer magyar sorsa felett döntöttek és minden további vizsgálat mellőzésével Csehszlovákiához csatolták őket. A népszavazás elrendelésétől pedig elállottak.” (Pozzi, 266- 267)

Ezt a páduai fegyverszüneti szerződést az „ENTENTE” Versailles-ban ülésező legfelsőbb katonai tanácsa jóváhagyta és az angol miniszterelnök – Lloyd-George – november 6-án az angol parlamentben – Wilson amerikai elnök pedig 1918. december 2-án az USA kongresszusának bejelentette.

. . . De 1918 októberében kitört az ú.n. ŐSZIRÓZSÁS forradalom a szellemileg erősen korlátozott gróf Károlyi Mihály vezetésével, (aki egyenes leszármazottja annak a báró Károlyi Sándornak, aki II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek, az 1703 – 1711 –es szabadságharcunk vezérének egyik tábornoka lett, majd a kuruc hadak főparancsnoka, és aki Rákóczi távollétében, annak hozzájárulása nélkül, 1711. április 30-án békét kötött a Habsburg III. Károly osztrák császár megbízottjával, Pálffy Jánossal, Szatmáron, s ezért az árulásért a császár nagy kiterjedésű birtokkal jutalmazta (a Rákóczi vagyonból) és grófi rangra emelte. 1918. október 25-én – Károlyi vezetésével – megalakult a „Magyar Nemzeti Tanács” és első intézkedésük volt, hogy az I. Világháború „egyetlen” ellenzőjét és volt magyar miniszterelnökét – gróf Tisza Istvánt – meggyilkoltatta 1918. október 31-én. Második intézkedésükkel sikerült az ország veszejtés, amit a II. Internacionálé magyarországi – főleg dél-keleti származású – kiszolgálói végeztek el. Ezeknek kimagasló személyisége a Károlyi kormány hadügyminisztere – Lenin elveinek tanítója – Linder Béla volt, aki a világtörténelemben eddig páratlanul fenn maradt tőmondatba foglalt programmal: NEM AKAROK KATONÁT LÁTNI, elrendelte a hatalmas és erős magyar hadsereg leszerelését.

De egy „magyar veszejtő” szándékú „magyar” kormányzat, mely az ország védelmét lehetetlenné tette a hadseregének leszerelésével, szinte napok alatt hozta meg nemcsak a halálos ítéletét a „saját” országa elpusztítására, hanem végre is hajtotta azt. Lássuk tehát az eseményeket időrendben:

1918. november 3. megkötjük a páduai fegyverszüneti egyezményt, mely mentesíti Magyarországot az ellenséges megszállástól. 1918. november 4. Károlyi küldöttséget meneszt Belgrádba és „békét” akar kötni a szövetséges és társult hatalmak balkáni seregének parancsnokával, Franchet d’Espery tábornokkal. (Károlyi sem és nép bízottai sem tudják azt, hogy „békét” nem lehet kötni egy hadsereg parancsnokkal.) A Károlyi kormány megbízottai, tehát – egy nappal a páduai fegyverszüneti egyezmény aláírása után -- „katonai egyezményt” kötnek a megnevezett francia tábornokkal, amelynek értelmében „a magyar kormány hozzájárulását adja ahhoz, hogy a szövetséges és társult hatalmak csapatai előnyomulhassanak MAROS-SZABADKA-PÉCS vonalig.” Erre a „belgrádi katonai egyezményre” való hivatkozással, Rumánia mozgósítja csapatait és a rumán csapatok megindulnak Erdély ellen. A háborúból nem megverten, hanem teljes erőben lévő hatalmas magyar hadsereg pedig leszerelve, kicsúfoltan már nem létezik, mert egy leninista, marxista „hadügyminiszter” tönkretette.

1918. december 4 a rumán hadvezetőség Erdélyt megszállja SZATMÁR-NAGYVÁRAD-BESZTERCE vonaláig. A „magyar kormány” nem védekezik, pedig a páduai szerződés értelmében joga van ahhoz, hogy az országot mentesítse minden ellenséges erőktől. Ezek szerint Erdély elvesztése kizárólagosan a Károlyi kormány bűne! Mert ha a magyar hadsereget nem szerelik le az oláhok nem mozgósíthattak volna mert az egyesült és társult hatalmak fegyverszünetet kötöttek Magyarországgal és ha van fegyverszünet, a háború nem folytatható!

Most pedig lássuk a harminc évvel ezelőtti az 50 évforduló alkalmából történt megnyilatkozásokat. Igen érdekes és tanulságos. Eckhardt Tibor (volt rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter) vezér cikkében, a NEMZETŐR 1970. februári számában Trianonnal kapcsolatban így ír: „Ne várjunk csodát! Ne a régmúltat sírjük vissza, hanem készüljünk fel az új országépítésre. Térjünk vissza országalapító (?) első királyunk, Szent István örökérvényű tanításához az idegenekkel való méltányos bánásmódot illetőleg, mert ez vezet el a kölcsönös megbecsüléshez, a szomszédos népekkel való békés együttéléshez. Az atomfegyverek korában a történelmi jogcím már nem hatásos, a „mindent vissza” jelszót nem lehet emlegetni. A cél: ’összehozni’ mindent, ami jövendő boldogulásunkhoz szükséges.” -- Így szól az egykori „ébredő” és volt miniszter, s vezércikkének többi pontja is, szinte bele kívánkozik azokba a nyugati sajtó közlönyökbe és televíziós közvetítésekbe, amelyet az utódállamok kormányai fizetnek meg, s hemzsegnek a „magyar elnyomás” „leigázott nemzetiségek”, sovinizmus és egyéb kitételektől: mert Eckhardt Tibor burkoltan ugyanezeket sorolja fel.

Eckhardt egyébként 1969-ben Habsburg Ottó felkérésére tervezetet dolgozott ki Közép-Európa újjá építésére – határmódosítás nélkül! – amit Habsburg Ottó, mint „kiváló munkát” köszönt meg.

Ha magyar érdekről van szó akkor a történelmi jogcím már nem elegendő az atomkorszakban. – 50 év után se. De például Izraelnek 2000 év után minden további nélkül jogos, méltányos és igazságos!

Ugyanez az újság (Nemzetőr) márciusi számában megállapítja: „Mai helyzetünkből csak a társ emigrációkkal (rumán, tót, szerb. Szerk.) való együttműködéssel lábolhatunk ki.” Érthető magyar nyelven mind ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy mi magunk mondjunk le mindenről! Ez az ENSZ-nek is meg a nyugati politikának is igen jól jönne, mert „eggyel kevesebb” lenne a sok kínos probléma, amit Trianon magával hozott. Gyűlölködő és soviniszta szomszédainak pedig különleges „eredmény”, hiszen ezzel bezavarhatják az elszakított közel 5 milliónyi magyart a teljes reménytelenségbe, mert jogosan bizonyíthatják nekik „hát a saját testvéreitek is lemondhat rólatok. . .!”

De még tovább is kell néznünk, mert bizonyos, hogyha már végleg sikerülne nekik az elszakított magyarságot felszámolni, ezzel még nem fejeznék be, hanem utána jönne aztán a teljes győzelem: a csonka országot is (!) eltörölni, magyarságát kiirtani, hogy a pán-szláv ideológusok álma végre valóra váljék: az északi és déli szlávok egyesülése, amit Tito egyszer már nyíltan is kimondott: „A legközelebbi jugoszláv-csehszlovák határ Nyíregyházánál lesz . . .”

Azok az álmagyarok pedig akik a trianoni helyzet elfogadásával akarják anyagi helyzetüket odahaza, vagy az emigrációban megalapozni és biztosítani – szégyelljék magukat, mert a magyarság árulói s mint ilyenek ne csak a júdás-pénzt kamatoztassák, hanem júdás példáját is utánozzák. . . !

1990-ben szeptemberében Genfben „titkos” tanácskozást tartottak szovjet és német szakértők bevonásával „Közép Európa földrajzi politikai problémairól.” A szakértők által összeállított és hitelesített dokumentum bennünket érintő határozatai”.

  1. A Szovjet-unió nem fogja akadályozni Kárpát-Ukrajna leszakadását az ukrán nacionalisták destabilizáló tevékenysége esetében és azt sem, hogy Kárpát-Ukrajna a magyar köztársasághoz csatlakozzon.
  2. Tekintettel arra, hogy ha Magyarország hajlandó megőrizni a politikai és gazdasági stabilitását a dunamenti régióban, a Szovjet-unió és az NSZK nem fogja megakadályozni a trianoni szerződésig érvényes eredeti magyar határok visszaállítását. Az NSZK növeli a Magyarországnak nyújtandó gazdasági segítségét, hogy a magyarországi életszínvonalat a szlovákiai fölé emelje, hogy ezzel a Magyarországhoz történő csatlakozás a szlovákok számára is vonzó legyen. A két érintett európai nagyhatalom tehát, felkészült a várható fejleményekre. Mindkét fél meg volt győződve arról, hogy Magyarország a változások kínálta lehetőségek alapján benyújtja a számlát, és jogos revíziót követel. Ez a világ legtermészetesebb lépése lett volna! S Magyarország visszanyerte volna Trianon előtti határait, eredeti népességét, természeti kincseit stb.

Ezt, a talán soha vissza nem térő lehetőséget szabotálta el a belső ellenség! Említsünk neveket is: az áldott rossz emlékű Antall József és balkeze Jeszenszky Géza, akiknek kötelességük lett volna az ő idejükben jelentkező alkalmat megragadni. De nem tették! A koronát az egészre feltették a Horn Gyula és Kovács László által vezetett anti-magyar bűn szövetkezet a rumán és (ma úgy kell ismerjük) szlovák alapszerződésekkel.

A privatizáció leple alatt újabb ország rablás történt, aminek során az ország szinte teljes vagyona idegen kezekbe került. Ezt kaptuk javunkra előkészített revízió és jóvátétel helyett.

Kiknek állt és áll érdekében a magyarság lezüllesztése, világgá üldözése és önfeladásra, azaz a teljes megsemmisülésre kényszerítése?

Egyed Atilla a Magyarok Világszövetsége Calgary Régió Elnöke, Calgary AB

Felhasznált irodalom:

Révai Két kötetes Lexikona, Budapest. 1948.
Magyar Életrajzi Lexikon, Akadémia Kiadó, Budapest. 1967.
Ősi Gyökér kulturális szemle, 1983. 2. szám. Magyar Maffia, Dr. Gálfy.
Ősi Gyökér kulturális szemle, 1983. 3-4. szám Trianoni kis káté.
Kanadai Magyarság, Toronto. 2000. feb. 5. 5 old. Tények és dokumentumok Trianonról. Cuth János.
Pozzi Henri: Századunk bűnösei, Budapest, 1936, 1996

Forrás: http://www.magtudin.org/Trianon%2086%20Eve.htm

A linket ajánlotta: Hungarus1

Hozzászólás  

#5 belgium/Andennenagy lajos 2018-04-18 15:57
rengeteg érdekes olvasnivaló van itt ezen 'honlapon', Zolinknál !!!

lassan már az egy egész emberi élet sem lenne elég ahhoz, hogy valaki mindent elolvasson itt ...

Egyed Atilla 'tanulmánya', dolgozata igen jó, részletes. Talán csak annyit rá, hogy nem megy elég messze el az elozményekben. Ott ahol mi magunk is szereplok vagyunk ...

na csak ezt rá (épp errol !) ; mi vagyunk tudtommal az egyedüli államalapító nép, amely magát jövevénynek tartja, mondja ki Európában. Ez MI TESSZÜK ..., mások csak ezt megerosítik ...

egy anekdótával : olyan 2007-ben lehetett. Egy francia nyelvu vita-fórumra betettem ezen kérdést "Trianon"-ról, pontosabban Mo szétdarabolásával kapcsolatosan. Na ott kaptam több választ, hozzászólást. Ezek egyike ez volt (±);
az arabokat is kiraktuk Európából. Még az amit nekik (a magyaroknak) meghagytunk, még annyit sem érdemelnek meg ...
tudom, hogy ez egy elég szélsoiséges vélemény. Viszont azt is, hogy ez legalább oszinte ...

hogy lehet az, hogy az idegenek bennünket, mint valami jövevényeknek tartanak !? Itt, ebben mi mennyire vagyunk ludasok ?

mindazok, amiket Egyed Atilla leír, továbbít nekünk, igaz. Nem errol van szó, hanem arról, hogy miért tartanak bennünket az idegenek jövevényeknek Európába(n) ?!

mi a szomszédainkat szapuljuk, az azok hamis történelmi állításaik miatt. Igazunk van persze ..., de
vegyünk egy példát :

amikor a tótok történelmében rólunk szó van és a mienkben róluk egy szó sincs ..., az mit jelenthet egy idegen számára ? Ha egy német (közember ...)
olvassa ezeket, akkor ebbol automatikusan kiértelmezi azt, hogy a tótok már ottéltek, amikor a magyarok megérkeztek hozzájuk. Ez a logikus. Mindíg a már ottélo, ha ennek van szóbeli, vagy írásos történelme ... beszél a jövevényekrol ...

nem csak 1920-ban, de azóta is a világ meggyozodött abban, hogy egy igazságos döntést tett akkor. Abban lehet kérdés, hogy sok hamis adatot is közben használtak akkor. Az, pl-ul, hogy csaltak a Kassa-i felméréskor ..., az még mindíg
semmis abban, hogy ... a tótoknak adni Felvidékünket, az egy VISSZAADAS-ként tartott.
Egy volt országot, az országukat vették ezek vissza akkor ...

egy itteni egyetemi prof; a nemzetközi jog szakértoje egyszer azt írta nekem, hogy az I.VH utáni döntések indították útjára a gyarmatok felszabadulásának folyamatát. Ezen d'Argent úr teljesen meg is gyozodött (volt) errol ...

hogy lehet az, hogy mi, akik valószínu az egyik legosibb nép vagyunk Európában, bennünket mindenki, mint egy középkori jövevényeknek tartanak !?!?!
mi ebben a mi feleloségünk !?!

már egyszer itt (is) feltettem a kérdést ; KIK VOLTAK A MAGYAROK, az elodeink közvetlen az ún. honfoglalás elott ? A bejövok/bejöttek, vagy az azokat befogadók ?
hogy lehet az, hogy erre mi képtelenek vagyunk értelmesen, helyesen ... és hasznosan is ... megválaszolni !?

a mi elsoszámú ellenségeink ..., nem a Habsburgok, a szomszédaink, a szabad-komuvesek, a franciák, a tótok ..., hanem MI MAGUNK VAGYUNK !!!

fizikailag (genetikailag) mi hatalmas többségben az Arpádékat befogadók vagyunk (az elodeink azok voltak). Arpádék az összlakosság maximum 15 % volt csak. Egy László Gyula szerint ez csak 10 % volt ...
amikor egy folyó felso folyását, forrását keressük, akkor ezt lépésrol-lépésre a folyó partján haladva tesszük. Itt a mi folyónk, a Magyar folyó egy elágazódása a IX. sz. végén van. Van egy elágazódás, ahol az egyik ágon 85 %-a, a másikon a 15 %-a a viztömegnek érkezik. Melyik ágat válasszuk. Normálisan ilyenkor mindíg a nagyobbikat szokás. Ha mi nem azt válasszuk, azt miért ..., ill. miért azt ?

szeretettel, Lajos
#4 kiegészités TrianonhozSz Ildiko 2016-01-22 15:10
Köszönöm. Clémenceau menye a galántai biró lánya Michnay Emma. Fia Michel vegyész, a diószegi cukorgyárban, robbanószerekkel foglalkozik, válásuk után svájci hadigyárba kerül. A másik fiú, Geiorges, Bécsben Rudolf trónörökös köre. Két unoka Galántán születik, 1901 és 1902-ben. A Michnay család még 1960-ban is nyaralni Budapestról a Clémenceau kastélyba jár. Fényképeket láttam Sz Ildikó
+1 #3 VÁ: TRIANON-ról 2006-banKödszurkáló 2012-08-20 07:07
Belenyugodhatunk-e Trianonba?

- A válaszom: NEM.

Jóvátehető-e Trianon?

- A válaszom erre is: NEM.


Azért tartom fontosnak ezek leszögezését, mert eddigi véleményeimben a két kérdésre adott válaszom nem volt megfelelően kifejezve és ez ellenem lett fordítva. Az első tagadás nem igényel magyarázatot. A második annál inkább. A két kérdés ugyanis nem hozható egymással következési kapcsolatba, azaz a belenyugvás elutasítása nem indikálja a jóvátétel igenlését. Ugyanis jóvátenni azt lehet, aminek hibás voltáról meggyőződtünk. Jóvátenni annak van módja, aki hibát követett el. Jóvátenni azt lehet, amit megbántunk. Van-e jele Benes és Masaryk politikai utódai megbánásának? Van-e jele az angolszász világban annak, hogy Magyarországot meg akarnák erősíteni? Van-e jele a magyarbarát politikai magatartásnak szomszédainknál? Ha ezekre a válasz: NEM, akkor a jóvátétel érzelmi feltételei nem jöttek még el.

Továbbá, mit lehet jóvátenni? Természetesen azt ami jóvá tehető. Jóvátenni azt lehet, ami belefér a hiba kategóriájába. Bűnt jóvátenni nem lehet. Egy gyilkosság jóvátehető? Szerintem: NEM. Magyarországgal szemben gyilkosság(i kísérlet) történt. Magyarországot olyan súlyos trauma érte, amelynek halálos kimenetele 90 évvel későbbre időzített nemzethalált okoz(hat). Túlzás ezt állítani? A jelen helyzet ismeretében, szerintem: NEM. A költői kérdések sorolhatók lennének, mert jóvátehető-e családok szétszakítása, emberek megalázása, kisgazdaságok tönkretétele? Szerintem egyik sem tehető jóvá. Elégtételt kaphatnánk Trianonért, de az nem jóvátétel, csak elégtétel. A magyarverésekért, rossz hírünk keltéséért, a sok-sok ellenünk hangoztatott hazugságért. De ami megtörtént, meg nem történtté tenni nem lehet. Az ellopott, elrabolt holmit visszakaphatjuk, azonban a lelki sérülést, amit elszenvedtünk, nem gyógyíthatja más csak az idő és a felejtés. Ez nem belenyugvás, hanem a 2x2 józansága. Ha jóvátételt emlegetünk azt mástól várjuk, akár csak az elégtételt. Azonban csak magunkkal rendelkezünk, másokkal nem. Akkor sem, ha van szándék az együttműködésre. Ha pedig nincs, akkor mit tehetünk? Milyen lehetőségeink vannak Trianonért elégtételt szerezni? Vállaljunk be még egy KIEGYEZÉST, mint 1867-ben tettük? Kiegyeztünk a Habsburg házzal, gyilkosainkkal és mit kaptunk érte? Tegyük fel magunknak a kérdést: kiegyezés volt-e 1867, vagy csak a hátsó ajtó megnyitása? Szerintem az utóbbi történt. Most kivel kellene kiegyeznünk? A háttérhatalmi globalogazdival, vagy a cionistákkal? Lehet, hogy most pontosan ez történik, vagy már meg is történt, csak nekünk nem kötik az orrunkra? Kiknek épültek az őrzött lakóparkok? Kik kaptak állampolgárságra lehetőséget? Kiknek tanítják új hazájuk nyelvét az iskolában? Milyen színek szerepelnek egyre gyakrabban? Kik vásárolták fel az országot? Kik irányítják a politikát, kik tartják kézben a véleményformálást?

Ha tudjuk a választ a fenti kérdésekre, akkor beláthatjuk, hogy Trianon kérdésének napirenden tartása nem a gúnyhatáron túlra szakított magyarság érdekében történik. Ez nem belenyugvást jelent, hanem belátást.

Kell-e harcolni Trianon következményeinek felszámolásáért?

- A válaszom: IGEN.


Ha harcolni akarunk Trianon következményei felszámolásáért, akkor más módot kell találnunk, hogy ne a minket megsemmisíteni törekvők politikai terveit szolgáljuk. Olyan módot kell keresnünk, amely nem népet fordít nép ellen, hanem az igazi bűnösöket veszi célba és lehetetleníti el működésüket. Tudom, hogy ez sokkal nehezebb mint habzó szájjal rabló népet kiáltani és jóvátételt követelni egy olyan helyzetben, amikor az emberek többsége csak egy végletekig leegyszrűsített és manipulált történelem- és világkép mentén képes tájékozódni. Egy olyan helyzetben, amikor az egyén saját életének kérdéseiben sem képes befolyásmentes döntéseket hozni. Egy olyan helyzetben, amikor a nemzetállamok felszámolásának tervei érdekében használják fel az általuk gerjesztett ellentéteket.
+1 #2 VÁ: TRIANON-ról 2006-banKödszurkáló 2012-08-20 00:08
Trianon nem kezdete volt valaminek hanem folytatása annak a folyamatnak, amely a magyarság elpusztítását célozta és csupán részeredményeket elérve, előkészítette a trianoni országcsonkítást. A magyarság megtörésének, elpusztításának, beolvasztásának folyamata Atilla király Hun Birodalmának bukásától különböző módszerekkel tart. Ennek a folyamatnak főbb eszközei voltak: a római vallás erőszakos elterjesztése, Árpád-házi királyaink barát-ellenség felismerő képességének megbénítása, a népi kultúra hagyományőrző képessége elleni vallási köntösbe bújtatott támadás, a magyarság Európát védő küldetésének elhitetése volt. Ezzel a szellemi megtévesztéssel fordulhatott elő, hogy keleti testvéreinknek a kufárok világa ellen indított hadjáratait a magyarság helytelenül alkalmazott hősiessége hiúsította meg. Ennek az lett a következménye, hogy a súlyos vérveszteséget szenvedett magyarságot a Habsburgok idegen népek betelepítésével igyekeztek felhígítani. Ahogy Atilla király fiai közt sikerült testvérháborút kirobbantani, ezzel megosztva és gyengítve a hun-magyar népet, úgy fordították szembe a nemzetiségeket a magyarsággal. Az 1848-49-es szabadságharc leverése megnyitotta az utat a kiegyezéshez, ez pedig a felforgatás módszereinek széles skálája előtt. A kiegyezés kényszerű kompromisszummal az osztrák császári kormányzat alá rendelte a Magyar Királyság hadügyeit. A kapitalista fejlődés megindulása előkészítette az utat a fogyasztói szemlélet elterjedéséhez. A gyors gazdasági fejlődés magával hozta az irodalmi élet fellendülését, amely a szellemi értékek átértékelését, relatívizálását eredményezte, ezzel fellazítva a hagyományos erkölcsöket, utat nyitva új eszmék terjedéséhez. Megalakultak az első szabadkőműves páholyok, amelyekből hamarosan kiszorultak a magyar nemzeti eszményekért tenni akaró tagok. A pénzhatalom a bécsi Rotschild házon keresztül már az igazságszolgáltatást is befolyásolta a tiszaeszlári perben. Az illuminátus terveknek megfelelően a gyors iparosodás megteremtette a gyökereit vesztett, politikai kultúrával nem rendelkező munkásosztályt, amely körében a felforgatásnak, lázításnak tág tere nyílott. A szarajevói merénylettel kiprovokált világháború addig nem tapasztalt szenvedést okozott. A háborúban csak az államszerződés által előírt kötelezettsége miatt részt vevő Magyar Királyság, súlyos harctéri veszteségei ellenére a közös hadügynek alá nem rendelt Honvédsége gyakorlatilag teljes védelmi képességével rendelkezett a háború végén. Ebben a helyzetben következtek be az Egyed Atilla által ismertetett események.

A szabadkőművességnek a háború felidézésében, a háború folyamán, majd pedig annak szerencsétlen országunkat balsikerül sújtott befejeztével a defetizmus és az általános destrukció-élesztgetésében, a forradalmak és a bolsevizmus felidézésében való tartós aknamunkája köztudomású tény. A magyar társadalomnak, a sajtónak, az egyes törvényhatóságoknak a szabadkőműves páholyok elleni egyöntetű állásfoglalásának kitérnem lehetetlen volt és megelőzéséül annak, hogy a hazáját, vallását, nemzetiségét megtagadott és titokban még most is konspiráló szabadkőművesség ezen átkos, nemzetromboló aknamunkáját tovább is folytathassa, az egyesületek feletti törvényadta jogomnál fogva. Magyarország egész területén levő minden néven nevezendő szabadkőműves egyesületet (páholyt, intézményt) ezennel véglegesen feloszlatok, tekintet nélkül arra, hogy az illető alakulat kormányhatóságilag láttamozott alapszabályokkal bír-e, jelenleg működik-e vagy sem. Ezen intézkedésem végrehajtásával az illető törvényhatóságok kormánybiztosait bízom meg miniszteri biztosi hatáskörrel. Budapest, 1920. évi május 18. Dr. Dömötör Mihály s. k.

Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a Magyar Királyságot olyan attrocitás nem érte amely a háborúba való belépést indokolta volna, ennek ellenére a tengelyhatalmak közül a legsúlyosabb büntetést, országcsonkítást kapott, míg a háborúban szintén vesztes Ausztria területi nyereséggel zárta a mérleget, akkor nem túlzás azt állítani, hogy a háborút lezáró békeszerződések rendelkezései és létrejöttük Egyed Atilla által vázolt körülményei arról árulkodnak, hogy a háború elérte célját. Ez a cél pedig a Magyar Királyság tönkretétele, a magyar nemzet gerincének megtörése, a kommunista forradalom rászabadítása volt a népre. Ha még azzal is tisztában vagyunk, hogy a második világháború egyenes és tervezett folytatása volt az elsőnek, akkor nem nehéz felismerni, hogy a megalázó feltételekkel ránk erőltetett trianoni országcsonkítás mintegy előfeltétele volt a második háborúba való szükségszerű belépésünknek, azt kívánta biztosítani. Ezen események hátterében pedig a szabadkőművesség felforgató tevékenysége biztosítja azt a következetes állandóságot amely a tervszerű cselekvésről árulkodik.
+1 #1 VÁ: TRIANON-ról 2006-banHungarus1 2012-08-19 11:34
Épp a napokban olvastam ezt a neten, és mentettem el magamnak.
Jó, hogy itt is közzé teszik, több helyen kellene!

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások

Honlap ajánló