(a kiemelések mm.hu szerkesztőtől)
Szerbia teljes lakosságának a száma 311.139-el csökkent 2002-hez képest. Míg 2002-ben az ország lakosainak száma 7.498.001 volt, addig 2011-ben ez a szám 7.186.862-re zsugorodott.
Ennek a nagymértékű csökkenésnek elsősorban a negatív népszaporulat az oka, hisz évekkel, sőt évtizedekre visszamenőleg nagyobb az elhalálozás aránya, mint a születésé.
Másodízben az elvándorlás játszik közre a lakosság csökkenéséhez, és bár nem nincsenek erre vonatkozóan megbízható adataink, viszont szinte biztosra mondható, hogy ebben, legjobban az ifjúság és az értelmiség az érintett, ez az úgynevezett „agyelszívás" eredménye.
Harmadsorban meg kell említeni, hogy három község (Bujanovac, Preševo és Medveđa) bojkottálta a népszámlálást. Vajdaság lakosainak száma 100.189-el csökkent 2002-hez képest.
A csökkenést vizsgálva községenként megállapíthatjuk, hogy azok a községek ahol legnagyobb mértékben csökkent a lakosság száma, azok mind Dél-Szerbiai községek. A lakosság növekedése is tapasztalható, néhány városban és/vagy községben, mint pl.: Újvidéken valamint Belgrád egyes kerületeiben.
Szerbiában 21 nemzeti közösség él, melyeknek száma meghaladja a 2000-et. Ezek közül legnagyobb számban élnek szerbek, magyarok, bosnyákok és romák.
A szerbek aránya a teljes népességben 83,32%, a magyaroké 3,53%, a romáké 2,05%, a bosnyákoké 2,02%.
A magyarok száma számszerűsítve 253.899 és ez 39.400-el kevesebb, mint 2002-ben. A fentebb említett 4 nemzeti közösség közül kettő negatív trendet mutat, kettő pedig pozitívat. Míg a szerbek és a magyarok száma csökkent, addig a romák és a bosnyákok száma és aránya is nőtt. „Érdekes" egybeesés, hogy a romák szinte pontosan annyival lettek többen (39.411), mint ahányan mi magyarok kevesebben.
Külön vizsgálva a saját közösségünket, el kell mondani, hogy ez a csökkenés az egy 13.5%-os csökkenés a 2002-es évhez viszonyítva, vagyis „köznyelven" elmondható, hogy a 2002 és 2011 között naponta 12 magyarral volt kevesebb az országban.
Nem ad okot a bizakodásra az sem, hogy a magyarok az egyik legelöregedettebb nemzeti közösség Szerbiában. A magyarok átlagéletkora 44,9 év, míg a romáké 28,3 év, a bosnyákoké 33,5 év, a szerbeké 42,5 év. Tehát a négy legjelentösebb nemzeti közösség közül a magyarok átlagéletkora a legnagyobb, ebből következik logikusan, de nem törvényszerűen, hogy a elhalálozási arány is itt a legnagyobb, illetve, hogy a születési index pedig sajnos a legkisebb.
Szinte egyetlen pozitívumként hozható fel, hogy a „területi harcokat" még nem veszítette el a magyarság. Abszolút többségét megőrizte: Zenta, Magyarkanizsa, Ada, Kishegyes, Topolya községekben, relatív többségét Óbecse és Csóka községben valamint Szabadka városában. Még mindig jelentős arányban (10%-29,9%) vagyunk jelen Temerinben, Törökbecsén, Zomborban, Apatinban, Törökkanizsán, Nagykikindán, Nagybecskereken, Zichyfalván, Begaszentgyörgyön, Magyarcsernyén és Torontálszécsányon, s további 21 községben vagyunk jelen kisebb (1%-9,9%), de ugyanakkor jelentős számban, köztük Újvidéken, Fehértemplomban, Pancsován, Hódságon.
A magyarok számának csökkenését a fent említett két fő ok mellett, ami a természetes népességfogyás és az elvándorlás, még feltehetően nagymértékben befolyásolja az asszimiláció is, viszont ez az a tényező melyet a legnehezebb mérni a különböző eddig ismert módszerekkel.
Ami így a végén elmondható, hogy biztos voltak félrevezetések, elképzelhető, hogy egyes esetekben megfélemlítések is, és több ilyen fajta manipulációs kísérletek. Úgy hogy minden bizonnyal több magyar él a Vajdaságban, mint amit ezek a számok mutatnak, de nem számottevő a különbség. Véleményem szerint igen sok feladat áll előttünk. Először is bővebben és részletesebben ki kell elemeznünk ezeket az adatokat, majd pedig sürgősen megoldásokat kell találni a felvetődő kérdésekre. Bízom benne, hogy ez a tendencia még visszafordítható.
VMDP hirlevél nyomán: mm.hu