Felavatták Szabadkán a Délvidéket megszálló „balkáni mészáros“ szobormonstrumát
Ha a más világról (gyehennából?) Karađorđević Petár, a szerbek néhai (törvénytelen?) királya végignézi saját életpályáját nem hisszük, hogy ő is találna benne csak egyetlen tettet is, amely érdemessé tenné arra, hogy szobrot emeljenek valahol is neki. Ha csak azt a véres drámát nem veszi alapnak, amellyel trónra jutott, vagy azt, hogy (agyon?)verte a feleségét, hogy 1912-ben csapatai kb. 120 ezer albánt lemészároltak, hogy a Fekete Kéz szervezettel együtt terrorizálta a saját népét és 1914-ben az egész emberiséget belesodorta egy értelmetlen öldöklésbe, majd 1918-ban csapatai elfoglalták Délmagyarországot és több mint 45 ezer magyart elüldöztek marhavagonokba zsúfolva. Mert mást igazán nem találhat.
Mégis nem akárhol, hanem a délvidéki magyarok és horvátok szellemi, kulturális és politikai központjában, Szabadkán, Darija Kisić-Tepavčević haladó párti szerb szociálpolitikai miniszter jelenlétében ma leleplezték a Délvidéket 103 éve megszálló, ám Szabadkát soha nem látó Karađorđević Petár szerb király egész alakos, 1,3 tonna súlyú köztéri szobrát.
Kétszeresen súlyos nekünk délvidéki magyaroknak ez a szobormonstrum, amit a szabadkai haladó-VMSZ-es rezsim ránk kényszerített, annál is inkább, mert mint „felszabadítót“ (lásd a feliratot a hatalmas márványtalapzaton!) ültetik a nyakunkba. Pásztor Bálint, a Pannon RTV riporterének, a magát „Tito elvtárs büszke pionírjának“ nevező Mészáros „Gyurinak“ nyilatkozva mégis megpróbálta magyarázni a magyarázhatatlant, és arra hivatkozott, hogy a pártja tiszteletben tartja egymás személyiségeit, és ha a magyaroknak is meglehet a Bíró Károly-szobor és a horvátoknak Ivan Antunović katolikus püspök szobra, akkor a szerbeknek is megvan a joguk, hogy Karađorđević Petárnak szobrot emeljenek, mert szerinte ez a „szabadkaiság esszenciája“.
Na de mennyire lehet itt „szabadkaiság esszenciájáról“ beszélni, amikor a Karađorđević-szobrot Szabadka Város költségvetéséből finanszírozták, tehát a szabadkai magyar adófizetők pénzét is ráköltötték, mégpedig 21 240 000 dinárt vagyis kb. 180 400 eurót (rossz nyelvek szerint részben a szobor költségei miatt drágultak meg drasztikusan újévtől a kommunális szolgáltatások Szabadkán), míg a „cserébe avatott”, a Petár-szobornál sokkal-sokkal szerényebb, olcsóbb és kisebb, talapzat nélküli Bíró Károly szobrot már a VMSZ-es Bíró Károly Alapítvány önerőből kényszerült megoldani, konkrétabban: a magyar államnak kellett finanszíroznia a magyarországi adófizetők pénzéből Szabadka minden idők egyik legnagyobb jótevőjének szoborállítását, ami minden normális embernek nonszensznek tűnhet, pedig igaz. Ivan Antunović püspöknek az Ivan Antunović Katolikus Társaság állított szobrot, szintén önköltségből, a Városi Tanács, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet, a Szerbiai Művelődési Minisztérium és a városi képviselő-testületet csak a jóváhagyásukat adták a Bíró- és az Antunović-szobrok felállításához.