Ismert az elmúlt évtizedeket átszövő jogászi vélemény:
" a bíróságok nem igazságot, hanem jogot szolgáltatnak"...

Az alábbi eset ismertetés erre iskola példa. Amikor kishazánkon kívül élő világpolgárok zajos, nemzetközi botrányokat kavaró fékeveszett indulatai korbácsolják világszerte az indulatokat, hangzatos és aktuális "jelszavak" és jelzők ráaggatásávalk tesznek hitet zűrös világnézetükről, akkor kellenek az igaz emberek, akik kiálltak és kiállnak Justicia szolgáiként az emberbe és igazságba vetett hit eszménye mellett.

Szíves figyelmükbe ajánljuk egy tönkretett bírói karrier történetét, melynek még nincs vége. Reméljük, hogy a bírói kar megtisztítására tett erőfeszítések mihamarabb eredméynre vezetnek.

Laporzó

--------

A rendőrség, már 2003-ban elpróbálta a 2006-os tömegoszlatást!!!!

Bírói ítélete állásába került.
Bónis Éva: "A rendörség, már 2003-ban elpróbálta a 2006-os tömegoszlatást!!!!"

Dr. Bónis Éva bírónő volt az, aki megszüntette az ellenünk indított eljárást a Gesztenyés-kerti ügyben. (Somogyi Tamás) Bónis Éva a Budai Központi Kerületi Bíróság volt bírája a bírói függetlenségről: "Ők koccintottak, én repültem"A bíró függetlenségének ügye, függetlenségének biztosítása közérdek.

Huszonegy évvel a rendszerváltás után, azt gondolom, eljött az ideje, hogy szembenézzünk az igazsággal, ha tetszik, farkasszemet nézzünk a hazugsággal. Annak, aki az igazság szolgálatára esküdött, nemcsak joga, hivatásbeli kötelessége és felelőssége is az igazság kimondása: a bíróságokon nem történt rendszerváltás; szervezeti függetlenségük ellenére az igazságszolgáltatást ténylegesen gyakorló bírák függetlensége nem biztosított; egy bíró bármikor eltávolítható a bírói karból az alkotmányban garantált elmozdíthatatlansága ellenére, ez kizárólag vezetői elhatározás kérdése. Ilyen körülmények között sem bírói függetlenségről, sem jogállamról nem beszélhetünk. Bírói "pályafutásom" története egyben a bírói függetlenségért folytatott küzdelmem története is.

Távirati stílusban: a 2004. október 12-i teljes körű szakmai vizsgálatom eredménye: alkalmas; 2005 végén felmentettem az ötven "gesztenyés-kerti" tüntetőt; 2006. június 15-i szakmai vizsgálatom eredménye: alkalmatlan.

A "bírói függetlenség"

Az alkotmányban rögzített bírói függetlenség garantálása személyi értelemben a bírósági vezetés, (elnök, elnökhelyettes, csoportvezető, csoportvezető-helyettes), szervezeti értelemben pedig az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kötelezettsége. A bírót hivatása gyakorlásával, bírói tevékenységével összefüggésben kizárólag szakmai vagy egészségügyi okból lehet eltávolítani.

Eltávolításomnak törvényben meghatározott okát látszólag jogszerű indok, a szakmai alkalmatlanság képezi. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a szakmai alkalmatlanságomra vonatkozó ténymegállapítás szándékolt és valótlan. Az I. (Fővárosi Bíróság) és II. r.(OIT) alpereseket képviselő dr. Kiss Sándor ügyintéző szakmai alkalmasságomat immár nem vitatja, a vizsgálatra felajánlott politikai jellegű ügyek eltávolításával kapcsolatban pedig nem hajlandó nyilatkoztatni. Az eltávolításom okát nem jelöli meg, azt azonban állítja, hogy nem feleltem meg az elvárásoknak. "A jogalkotói szándék arra irányult, hogy csak olyan személyek kaphassanak határozatlan idejű bírói kinevezést, akik minden szempontból alkalmasak erre, és természetesen csak akkor, ha ezt a munkáltatójuk is így értékeli (2. M.764/2006/50. OIT.)".

Az ügy, amely bírói "pályafutásomat" végigkísérte, derékba is törte azt. Ez a Gesztenyés-kerti tüntetés néven ismertté vált politikai demonstráció ügye volt: a rendszerváltás utáni első komoly politikai megmozdulás. Mi is történt akkor? A tüntetés annak apropóján szerveződött, hogy Medgyessy Péter akkori kormányfő Nastase román miniszterelnökkel a Kempinski Hotelben koccintott Erdély elvesztésének évfordulóján, 2002. december 1-jén. Egy évre rá, 2003. december 1-én ötven, zömében tisztes korú tüntető, a Lelkiismeret '88 csoport tagjai a Gesztenyés-kertben gyülekeztek, hogy onnan Medgyessy Péter háza elé vonuljanak, s tiltakozzanak a hírhedt koccintás miatt. A békés tüntetést a rendőrség rendkívüli erők bevetésével akadályozta meg, a tüntetőket előállította, majd eljárás alá vonta. 2003. december 1-én és 2006. október 23-án is Gergényi Péter rendőrfőkapitány irányítása alatt állt a rendőrség. Tekintettel az akcióterv azonosságára, a rendőri kivitelezés módjára, megalapozottan tételezhető fel, hogy a gesztenyés-kerti rendőri akció a 2006. őszi események főpróbája volt.

A bírósági vezetés a kezdetektől kiemelt figyelemmel kísérte önálló ügyintézésemet, s az első pillanattól kifogásolta azt, és az ügy alakulásáról folyamatosan jelentéseket készített a felsőbb vezetés felé, a bírói utasításokat felülbírálta. Én viszont nem értettem, hogy miért kell ilyen szinten beleavatkozni az eljárásba. Akkor kezdett valami világossá válni, amikor nem sokkal az ítélet meghozatala előtt a bírósági vezetők azt javasolták, célszerű lenne az ügy elévültetése. Utólag már meggyőződésem: mindez azért történt, hogy az akkori politikai hatalom felelősségét eltüntesse a tiltakozás jogellenes szétverése miatt. Valóban független bíróként, eskümhöz híven ítélkeztem. Ennek viszont ára volt.

Valamennyi tüntetőt felmentettem, és megállapítottam az akkori politikai hatalom és ezen keresztül a rendőrség felelősségét. Az ítélet megállapítása szerint a rendőrségi akcióterv a következő volt: "A békés tömeg egyöntetű körbezárása, megakadályozva, illetve kizárva az elvonulás lehetőségét". Mindez lehetetlenné tette, hogy a békés tömeg a távozásra felszólító rendőri felhívásnak eleget tehessen. Ezzel teremtették meg a jogalapját a tüntetőkkel szemben foganatosított kényszerintézkedésnek, őrizetbe vételnek. Gyakorlatilag ugyanúgy jártak el, mint a 2006. október 23-i események során a Fidesz nagygyűléséről békésen távozó ünneplőkkel.

Az ítéletemben, mint bíró mondtam ki: "Egy demokratikus jogállamban megengedhetetlen, hogy a törvényességet képviselő, annak biztosítását garantálni hivatott hatalmi szerv, a törvényes jogok gyakorlását törvénytelen módon akadályozza, illetve szerezzen annak érvényt. A rendőri fellépés mikéntje, az egyebekben alkotmányos jogaikat gyakorló állampolgárokkal szembeni fellépés módja, a békés tüntetőkkel szemben a teljes készenléti rendőrség felvonultatása, pusztán politikai okok miatt a tervezett tüntetés minden körülmények között történő megakadályozása a rendőrhatóság részéről megengedhetetlen, a jogállamiságot megkérdőjelező hatósági fellépés". Az ítélet okán a rendőrségnek a tüntetők részére több mint húszmillió forint kártérítést kellett fizetnie.

Retorziók az ítélet miatt

A független bíróként meghozott és a bírósági vezetés feltehető érdekeivel, illetve az akkori politikai hatalom nyilvánvaló akaratával ellentétes döntés miatt hajtóvadászat indult ellenem. A távollétemben az irodámat felforgatták, hátha találnak olyan ügyet, amely egy esetleges fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhatott volna. Emellett az ítéleteim késedelmes írásba foglalása miatt fegyelmi eljárást kezdeményeztek ellenem annak ellenére, hogy én nem hibáztam. Ez az eljárás a felmentésemmel végződött.

2005. november 21-én fejeztem be véglegesen a gesztenyés-kerti ügyeket. A határozat meghozatala után négy nappal rendkívüli időszerűségi vizsgálatot rendeltetett el ellenem dr. Szepes András. 2006. február 2-án egyik pillanatról a másikra, minden indokolás nélkül ügyszakváltást rendelt el a Budai Bíróság elnöke a vonatkozásomban. Tudni kell, hogy a nagyobb bíróságokon dolgozó bírák az ügyek sokrétűsége miatt specializálódnak meghatározott ügycsoportokra. A bíró eltávolításának leghatékonyabb eszköze az igazgatási vezető számára ez az "igazgatási intézkedés". Hiszen itt a bíró "kezdőnek" számít. Ez nyilván tanulási folyamatot tesz szükségessé az új ügyszakban, mivel sajátos eljárási és anyagi jogszabályok alapján kell eljárni. A bevett gyakorlat mindezen túl a bíró túlterhelése, nehezebb fajsúlyú ügyek rászignálása, gyakorlatilag az ügyekbe való belefullasztása. Mindeközben a bíró ügyintézésének folyamatos számonkérése, igazoló jelentések készítése, amelynek tartós folyamata elkerülhetetlenül a bíró lelki és fizikai állapotának fokozatos megrendüléséhez vezet. Innen már csak egy lépés a bíró elleni, soron kívüli egészségügyi vagy szakmai alkalmatlansági eljárás megindítása. Amennyiben ez sem vezet eredményre, úgy a szakmai alkalmatlanság látszatát keltve kerül sor az eltávolításra.

A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják. A jelenlegi szabályozás szerint a bíróságok a jogvitáról véglegesen döntenek. Az alkotmány mindenki számára biztosítja a jogorvoslat jogát. Az igazságszolgáltatás jelenlegi rendszerében, a hatalmi érdekeit érvényesítőigazgatási vezetés befolyása mellett létezik-e független és pártatlan bírói döntés egy igazgatási hatalom által eltávolított bíró számára? Létezik-e ilyen szervezeti és igazgatási viszonyok között valódi jogorvoslat a bíró számára? Nyilvánvalóan nem. De ha nem, akkor mikor és ki szolgáltat igazságot a független bíró számára? Jogállam-e, és ha igen, milyen jogállam az, ahol a bíró "alkalmatlanságáról" olyan bírák hivatottak ítélkezni, akiknek a jövője, egzisztenciája, sorsa azoktól a bírósági vezetőktől függ, akik a bíró jogellenes eltávolításában érdekeltek? A munkaügyi perben az I. és II. r. alperesek (a Fővárosi Bíróság és az OIT) jogi képviselőjeként eljáró dr. Kiss Sándor OIT-hivatalnok, ügyintéző nem rejtette véka alá a bírósági vezetés bírákkal kapcsolatos álláspontját, amikor úgy nyilatkozott: "A perbeli esetben a felek alá- és fölérendeltségi viszonyban állnak egymással. A munkáltató rendelkezhet a dolgozóval, és utasíthatja őt. (2. M. 764/2006/45. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldal, 4. bekezdés)". A független bíró dolgozó és utasítható?! A magyarázat kedvéért a munkáltató alatt a bírósági vezetőt, a dolgozó alatt az utasítható bírót (!) kell érteni. Az újonnan felállított szolgálati bíróság nem javít a bírák helyzetén, hiszen tagjai ugyanúgy függnek igazgatási vezetőiktől, mint a munkaügyi bírák. Addig nem lesz független döntés és valódi jogorvoslat egy bíró számára, ameddig a bíró tényleges, tehát személyi és szakmai értelemben vett egyéni függetlensége nem lesz biztosítva, vagy a bíró ügyét egy, a bírósági szervezettől független más bíróság (Alkotmánybíróság!) nem bírálja el.

Végül egy költői kérdés. Vajon van-e létjogosultsága egy esetleges visszahelyezés esetén a független bírónak abban a szervezeti rendszerben, amely az eltávolítását a függetlensége miatt eszközölte? Természetesen nincs. A bíró nem változik, a vezetés nem felejt, az eltávolítás eszközei ebben az esetben változatlanul adottak. "Ha visszahelyeznek, egyet tehetsz. Felállhatsz"; ahogy ezt lényegre törően megfogalmazta egy "tiszteletreméltó, mert természetesen erre is van példa" csoportvezető bíró.

Kísért a múlt

A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságon 2. M. 764/2006. szám alatt van folyamatban a jogellenes eltávolításom miatt általam indított munkaügyi per. Az ügyet dr. Pálfi Gabriella bíró tanácsa tárgyalja. A munkaügyi per alperesei a háromlépcsős felmentési eljárás résztvevői. A per I. r. alperese a munkáltató Fővárosi Bíróság, II. r. alperese az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, III. r. alperese pedig a Magyar Köztársaság mindenkori elnöke, a felmentés idején dr. Sólyom László volt. A bíró szolgálati felettese dr. Soós Gyula fejér megyei elnök, a per II. r. alperesének, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak a tagja, aki egyébként a felmentést eredményező OIT-határozat meghozatalának időpontjában az OIT sorrendben első póttagja volt. Ki nem zárható módon akár a szolgálati viszony megszűnését eredményező határozat "részese" is lehetett. Megalapozottan tételezhető fel a bíró elfogultsága.

Minden megpróbáltatás ellenére hálát adok a sorsnak, hogy bár negyven százalékos egészségkárosodást szenvedve, teljes egzisztenciavesztést átélve, szakmailag hiteltelenné téve, teljes mértékben lejáratva, de mégiscsak élek. Hálát adok az Istennek, hogy felnevelhetem a kislányomat. Hálát adok azért is, ha az ügy nyilvánosság elé tárásával esetleg hozzájárulhatok egy tényleges és elkerülhetetlen rendszerváltáshoz az igazságszolgáltatásban. Megrendüléssel gondolok mindazokra, akik elvükért, hazájukért, hitükért, magyarságukért, tisztességükért tönkre lettek téve, nem is olyan régen pedig akár halálra lettek ítélve. Mély tisztelettel gondolok azokra a valóban független és pártatlan bírákra, akik hivatásukhoz, bírói esküjükhöz akkor is hűek maradtak, amikor politikai beavatkozás mentén működött az igazságszolgáltatás.

Nyilvánvaló, hogy az a bírósági vezetés, amely a bírói függetlenség garantálása helyett annak akadályozásában érdekelt, amely igazgatás helyett hatalmat gyakorol, amely mindezt megfélemlítéssel, a diktatúra eszközeivel és módszereivel teszi, az átmentett politikai hatalmat képvisel, és nem a jogállamot szolgálja. Az ilyen vezető nemcsak a bíróság "igazgatására", hanem a bírói munkára is alkalmatlan. Mindannak tükrében, amit átéltem, jogom van ezt állítani, jogom van ebben a vonatkozásban véleményt nyilvánítani. A Budai Központi Kerületi Bíróság elnöke ehhez a vezetői réteghez tartozik. Számtalan tönkretett ember, derékba tört karrier, megromlott családi élet, megromlott egészségi állapot "köszönhető" az ilyen "igazgatásnak". "Vagy megszoksz, vagy megszöksz" - így fogadtak titkári időm kezdetén a kollégáim. Akkor még nem értettem, miről van szó. A gesztenyés-kerti ügy ítéletének meghozatala előtt tett vezetői nyilatkozatot azonban már nem lehetett félreérteni: "Én a maga helyében vigyáznék. Úgy tudjuk, egyedül neveli a gyerekét." Ma már jól tudom, hogyan működik a rendszer. Hogyan működik a diktatúra rendszere, amely él és virul a jogállamiság fellegváraiban, a bíróságokon. Ma már azt is tudom, hogy miért van szüksége a bírósági vezetés feje fölé védőernyőt tartó Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak a külső kontroll hiányára, az átláthatatlanságra, a belső igazgatás ellenőrizhetetlenségére és arra, hogy ne lehessen felelősségre vonni.

Egy olyan szervezet, amely egy független bíró eltávolításában érdekelt és ebben közreműködik, szükségtelen. Hogyan lehetséges az, hogy a Fővárosi Bíróság vezetése, amely büntetőjogi felelősséget megalapozó magatartással éri el egy bíró eltávolítását, vezetői és bírói beosztásban maradhat? Hogyan lehetséges az, hogy egy hivatali hatalmával súlyosan visszaélő ember "igazgathat"? Nyilvánvaló, egyetlen és megkérdőjelezhetetlen magyarázata az, hogy a magyar bíróságokon nem történt rendszerváltás. Egyetlen lehetséges megoldása pedig éppen annak megtörténte.

2011-06-04

Szerző: Bónis Éva
http://nemenyi.net

Beküldte: Laporzó