Tanulságos kalandjaim a titokszolgákkal úgy kezdődtek, hogy becsapott feltalálóként 1988-tól rendszeresen jártam a Jurta színházban megrendezett rendszerváltó összejövetelekre. Bíztam a nemzet sorsán jobbító változásokban és majdnem minden hét végén saját, friss szórólapokkal is lelkesítettem a többieket. Persze az összeomló Kádár-rendszer spiclijei sem vesztegették drága idejüket, az arcokat fotózták, valamint ostoba kitalációkat és hazugságokat tartalmazó napi jelentéseket írtak rólunk.

30 év elteltével, pár hete szólt egy barátom, hogy olvasta a nevemet egy jelentésben, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (interneten: https:\\lacbacs.wixsite.com/pfl2019 a régebbi, 2016-os (vadabb) honlapom címe, íme: https:\\borsch3d.wixsite.com/lacbacs). Megtaláltam az állambiztonság napi operativ információs jelentései 231/252, 1989-11-27 anyag 7/14. oldalán a rólam írottakat.

Két mondatban hat hazugság szerepel: állítólag, mint a Radikális Párt tagja, fel akartam robbantani valakit, amihez a várpalotai lőtéren, fémkeresővel gyűjtöttem fel nem robbant lövedékeket. Intézkedés: jelentik a BM III/III-as Csoportfőnökségnek. A 14. oldal alján pedig Dr. Sillai Árpád r.ezredes, titkárságvezető aláírása szerepel. Sosem voltam magyar párt tagja, a többi, még durvább kitalációról nem is szólva. Az állítólagos beszélgetőtársam és a célpontom neve is új volt számomra, ahogyan állítólagos MATUSKA gúnynevem is.

Biztos vagyok benne, hogy ezen kitalációkra hivatkozva küldtek lakásomba újra és újra lakáskutatót – hátha robbanószert találhatnak nálam. Valójában két dolgot kerestek: egyrészt otthoni AT számítógépemet bekapcsolva következő szórólapom szövegét (százmilliós közpénzek elsikkasztásáról és leleplezett harácsolókról írtam nevekkel), másrészt videós találmányom iratait.

1982-ben Budapesten szabadalmaztatott képátviteli eljárásomat 86-ban egy nyugat-berlini kiállításon VHS kazettáról mutogatva állást kínáltak nekem egy NSZK egyetemen. A stúdióeszközöket is ígérő német professzoron kívül japán videós cégeket is izgatott találmányom, pl. meghívtak ebédre a kiállításon. Hazai szerződő partnerem (83-ban 70%-ról lemondva szerződtem a NOVIKI nevű menedzserirodával) minden jel szerint megvalósítás helyett ötletem Japánba lopásával foglalkozott. Szabadalmamat az OTH csak 87-ben adta meg, szerintem oda is megérkezett az érdeklődő japán videós cégek lassító pénze, ötletem pedig kifejlesztés után japán páncélszekrénybe kerülhetett, nehezebb időkre tartalékolva.

Azt, hogy lakáskutató jár rendszeresen budaörsi lakásomba, 1989-ben, egy általam írt számítógépes programmal sikerült bebizonyítanom. A részletek elolvashatóak „Kézikönyv városból menekülőknek" című szamizdatom „Lacibácsi tanmeséi" c. részében. 1983 és 85 között további szabadalmi bejelentéseim is közzé lettek téve, majd pénz hiányában közjegyzőnél is letettem több szabadalmi ötletemet (agyműködési tulajdonságra jöttem rá, amiről „Térlátás 0,1,2 és több szemmel" c. művemben írok). Tehát a japán videós cégek is érdekeltek voltak lakásom átkutatásában. Erre utal az is, hogy szüleim lakásában egyszer flexel levágva találtam meg azt a láncot, amivel szabadalmi irataimat tartalmazó aktatáskát láncoltam vízvezetékhez. Egy vidéki piacon vett régi lakatot használtam, ami a lakáskutatónak is gondot jelenthetett (persze lehet az is, hogy gyorsan kellett távoznia). A táska és tartalma hiánytalanul ott volt, csak a tartalom lefotózása lehetett a cél.

Egyik, közjegyzőnél letett ötletemet, ellopása és kipróbálása során véletlenül észrevettem még 1984-ben Budapesten, a Móricz Zsigmond körtéren. Egyik kollegám is felfigyelt a járdaszigeten álló mozibuszra, melynek egyik oldalán 3D vetítést láthattak az arra járók. Kollegámnak szintén ki kellett mennie aznap munkaidőben a városba a VASKUT-ból, és előzőleg beszéltem már neki 3D képátviteli eljárásomról. Megkérdezte tőlem, hogy nem-e az én eljárásommal vetítenek mozgóképet a téren álló busz oldalára? Bosszúsan mondtam, hogy de igen, szerintem is, én is láttam! Mellesleg a látvány hatására én azonnal leszálltam a villamosról, és a mozibuszhoz menve kérdezgetni kezdtem az ott álló sofőrt – mire ő elkezdett izgatottan integetni egy közeli ház felső emeletének ablakai felé, és a buszra vetített mozgó jelenet azonnal meg is szakadt! Nem válaszolt, hogy ki vetít, honnan, milyen képeket, milyen felületre (sima tejüvegnek tűnt).

Több mint 30 éve kutatják át rendszeresen irataimat! A Világhálón bárki ellenőrizheti, hogy 2011-ben a JVC és a SONY cég világújdonságként mutatta be egy USA kiállításon két képérzékelős 3D kameráját. Ezek kihajtható LCD monitorán minden segédeszköz nélkül, azonnal 3D kép nézhető (Japánban is szabadalmaztatott eljárásomnak megfelelően – a magyar szabadalmi oltalom addigra megszűnt). Szerintem a mobilokon lévő kamerák gyors fejlesztése miatt kellett előállni e cégeknek valami világújdonsággal. Lényegében két összeépített kézi videokameráról van szó, és árusításuk azért szűnt meg 1-2 éven belül, mert árucsatolásként szemüveges 3D tévét is meg akartak vetetni e kamerákkal együtt – ezt már sokallotta az, akinek már volt drága tévéje. A részletek elolvashatóak lacbacs.wixsite.com—per--pfl2019 honlapomon.

Tehát már 1989-ben bebizonyítottam, hogy rendszeresen átkutatják lakásunkat, mialatt nejem és én munkahelyen, két lányunk iskolában van, csak erdélyi kopó kutyám tartózkodik a lakótelepi lakásban. Szerintem őt mindig lefújták, ám egy alkalommal „csak" bezárhatták a fürdőszobába, mert haza érkezvén a csukott fürdőszobában, a mosógép mögött remegve találtam rá – megérkezésemre és hívásomra sem mert vakkantani!

Egyszer szerintem farkasszemet néztem egy lakáskutatóval! Mikor már tudtam, hogy nem csak Budaörsön, hanem nyugdíjas szüleim Margit körúti lakásában is rendszeresen átkutatják irataimat, kitaláltam egy trükköt. Szüleim lakásából szokásosan távoztam, de az utcára érve egy kört futottam a bérház körül és rohantam vissza a második emeletre. A lépcsőházban az I. és a II. emelet között szembe jött és sietett lefelé egy aktatáskás, sovány, magas alak, szemére húzott kalapban. Szerintem egy lakáskutató volt, de megúszta, mert nem volt biztos, hogy a szüleim II. emeleti lakásából jön (mobilján kaphatott riasztást visszatértemről).

Mivel bárkinek magyarázhatok találmányi ötleteimről és harácsoló vezetők leleplezett sikkasztásairól, fontos tudni a sötét oldalnak, hogy merre járok, kivel mit beszélek. Mobilom sose volt, ez megnehezíti mind a nyomonkövetésemet, mind a lehallgatásomat. Nos, a titokszolgák erre is kitaláltak valamit – gondolom nyugati fejlesztések átvétele a „beetetéses GPS módszer", amit régebbi, 2016-os honlapom (borsch3d.wixsite.com—per--lacbacs) „múltbéli harcok" menüpontjában részletezek („két spiclimódszer"-ből a második).

Lakáskutatókról sok helyen olvashatunk és videókat nézhetünk meg – én azonban egyszer úgy felbosszantottam őket, hogy bosszúból kizártak egyszobás lakásomból ! 2013-ban kerültem csak olyan helyzetbe, hogy terjeszteni tudjam disznóságaikat. Ekkor írtam meg a már említett „Kézikönyv városból menekülőknek" c. szamizdatomat, ennek „Lacibácsi tanmeséi" c. részében szerepel a lakáskutatók leleplezése c. bekezdés – bebizonyítottam, hogy még a számítógépemet is bekapcsolják, átvizsgálják rendszeresen. Bizonyítási módszerem terjesztése még 24 év után is annyira bosszantotta a sötétkirályokat, hogy kizártak akkori – Vígszínház környékén lévő -- egy szobás lakásomból: hazaérvén nem fordult el a kulcs a zárban! Próbálgatva olyan zörejt hallottam, mint amikor az a pöcök akadályozza a fa lakásajtóm kinyitását, melyet én szoktam éjszakára feltenni, hogy ne lehessen kulccsal se bejönni, miközben ott alszom. A gang végéről egyik ablakom párkányára kimászva, majd az ablakot betörve tudtam csak saját lakásomba bejutni. Ostoba ellenségeimnek nyilván jelentették az engem szokásuk szerint figyelgető szomszéd-spiclik, hogy megérkezésem után tíz perccel bent voltam lakásomban!

Utólag kipróbálva bebizonyítottam, hogy a pöcök mágnesezhető fémből készült, és nyilván távozás után, a lakásajtón keresztül egy elektromágnessel ejtették a helyére. Természetesen attól kezdve egy újabb tanmesével kiegészítve terjesztettem „Kézikönyv városból menekülőknek" c. kiadványomat, a „Primitiv titokszolgák bosszúja" című bekezdéssel, valamint nem mágnesezhető pöcök használatára tértem át.

Tehát mindenre van válasz, rajtunk múlik, hogy meddig tűrjük a „sötétbábok rémuralmát" – ahogyan azt egyik „NO-HARÁCS" indulóm dalszövegében írtam.

Persze a lakáskutatók feladata nem csak kutatás és fotózás, hanem pl. lehallgatók és zajkeltő elektronikák elhelyezése. Utóbbi megértéséhez érdemes elolvasnunk néhány, az „organized stalking" (szervezett zaklatás) módszeréről írt cikket, pl. Gazdag László vidéki docens írását (Döbbenetes zaklatási ügyek, Kapu, 2018 május, 69. oldal). A szerző azóta nyugdíjasként szervezi a zaklatottakat, a Kapu pedig már csak archivumban és könyvtárakban olvasható.

Három évtizede én is egyik célszemélye lettem a rendőrség által szervezett zaklatásoknak, aminek célja a kiszemelt civil öngyilkosságba hajszolása. Ennek szerintem két oka lehet: egyrészt fényképes szórólapokat terjesztettem harácsolókról (pl. a találmányomat Japánba lopó menedzserigazgatóról), másrészt a japán videós cégek üzletét rontaná, ha olcsóbb magyar megvalósítás bukkanna fel találmányomra, mint az ő 3D kamerájuk. Ez nem alaptalan, idén készítettem el harmadik bemutató anyagomat eljárásomról és jelenleg is pendrive-on terjesztem: erről bárki térhatású jeleneteket nézhet otthoni számítógépén minden segédeszköz nélkül!

Zaklatásom részeként pl. három évtizede keltegetnek hajnalonta zajokkal, eleinte falcsapkodásokkal, legújabban pedig elektronikus zajkeltőkkel (hangos dörrenés, kattanás, reccsenés pl. fél háromkor a szobában, ahol alszom.) Sok éven keresztül vidéken dolgoztam és laktam, gazdák állatait gondozva. Pár hét nyugodt éjszaka után minden esetben ott is utolért a keltegetés, ellenségeim megtalálták a helyi rendőrspiclit, pénzéhes szomszédot vagy helyi kocsmatölteléket, aki hajnalonta erős zajjal keltegetett. Tehát több mint tizedik lakóhelyemen keltegetnek pénzért – már a római-pun háborúk idején ismert kivégzési mód volt, hogy egy hadifoglyot nem hagytak aludni!

Létezik persze poloskát (lehallgatót, avagy zajokat programozottan kibocsájtó áramkört) jó pénzért, műszerrel felderítő és eltávolító cég, ám számomra nyilvánvaló, hogy rendőrségi engedélyt erre csak akkor kap, ha minden eltávolított áramkör helyett három újat helyez el az adott lakás más helyein! Rendőrségünk ugyanis pénzért sok mindenre rávehető!

A keltegetésen kívül sok más módon is gyilkolásznak évtizedek óta (elszigetelés pl. e-mail leveleim törlése, vakítás pl. autóreflektorral fényes nappal is, rágalomhadjárat, feljelentés hazugságokkal, stb.) ezekről és kivédési sikereimről is két honlapomon írtam. Tipikus zaklatási ügyem volt pl. mikor harmadik esetben is vidékről kellett Budapestre vonatoznom hivatalos felszólításokra, hogy beengedjem lakásomba a kéményellenőröket – leválasztott lakásomban sose volt kémény! Sok év után hagyták csak ebbe ezt a zaklatást, miután levideóztam a megjelenteket és sokadik felszólító levelemet küldtem el a „szolgáltatónak" (FŐKÉTÜSZ). Telefon ügyekben párom és közelben lakó barátom idén is többször tapasztalta, hogy nem tud segíteni -- kérésemre az én ügyemben telefonálva sem – mivel akadályozni kezdik hívását! Ezért sem veszek és fizetek mobilt: sorozatosan félrekapcsoltak, hamis információt adtak barátomról álnéven, stb. 1980-2003-ig laktam a budaörsi lakótelepen, 89-től az ottani lakástelefont már (a lehallgatást is felhasználva) nagy erőkkel akadályozták! Jelenleg pedig párom házát is telerakták zajkeltőkkel!

Összefoglalva:

ÁTKOZOTTAK LEGYENEK azok a lelkiismeretlen és galád TITOKSZOLGÁK (és FELETTESEIK), akik becsületes munka helyett honfitársaik életének megkeserítésén dolgoznak!!

Mivel én nem csak olvastam a tíz kötetes Anasztázia könyvsorozatot hanem próbálok a könyvekből tanultak szerint (természet-közeli módon) élni, egyre kevésbé tudnak zavarni az olcsó rendőrspiclik!

Sokszor lelepleződött már, hogy közpénzeket vétlen civilek zaklatására és magyar találmányok külföldre lopására használnak titkosszolgálati gazemberek (harácsoló vezetők megbízásából) – ha ön is tenni szeretne ez ellen, kérem, terjessze ezen anyagomat!

Elérhető vagyok bejelentés nélkül, minden vasárnap d.e.10-kor a Széll Kálmán téren (Bp, volt Moszkva tér), ahol „Lacibácsi" felirattal állok, 20 percig az információ és jegyek épületénél, könyveimmel együtt. Üzenetre is keresem barátaimat – személyesen, mert telefonokat nem használok!

Előadást tartok igény esetén „Népirtások kivédési lehetőségei" címmel. Csak útiköltséget kérek Szobtól. „Ébredjetek Titanic táncosai!" című természetgyógyászati könyvemben is olvashatunk e témáról.

Szeretettel: Schuler László, egy apró homokszem a pénzhatalom gépezetében