A helybeli családok a világhírű vízimalomra épülő falusi turizmus mellett elhatározták, hogy önmaguknak és vendégeiknek saját maguk állítják elő az alapélelmiszereket.

"Éhen halnánk, ha egyszer elfogyna a benzinünk, vagy néhány napra elzárnák az embereket a Tescótól!" - mondja *Lakatosné Sira Magdolna*, Túristvándi polgármestere. Szerinte az önellátás évezredes rendszerét az erőszakos téeszesítés után most a gazdák kezébe nyomott tízezresekkel verik szét, akik a fizetségért cserébe levágják teheneiket. A szatmári falu polgármestere tizenhárom éve dolgozik azért, hogy az alig több mint *hétszáz lelkes település* lakóit visszatérjenek a gyökerekhez, és képesek legyenek arra, hogy újjáépítsék az önellátás rendszerét.

A túristvándiak dacos emberek. Ha arra kényszerítik őket, hogy takarékosságra hivatkozva bezárják a falu iskoláját, ellenállnak, és megmentik az intézményt. Ha pénzt kínálnak a helybelieknek, hogy felszámolják családi gazdaságaikat, a túristvándiak szociális szövetkezetet alapítanak, piacot építenek, hogy munkához, megélhetéshez és egészséges élelmiszerhez jussanak. És tovább dolgoznak akkor is, ha a többi önkormányzathoz hasonlóan forráshiányos településként költségvetési kiegészítéshez fordulnak az illetékes minisztériumhoz, ám azt a tárca rendre elutasítja.

A túristvándiak büszke emberek, falujuk első írásos említése az Árpád-korból, 1181-ből származik. A település az Istvándi nevet egykori birtokosáról, a Kölcsey nemzetség egyik tagjáról kapta. A polgármesteri hivatal előtt egy napszítta öreg tűzoltóautó áll. Lakatosné Sira Magdolna elmosolyodik, mintha kitalálná a kérdést, nem, Túristvándiban nem tűzoltás folyik... A puritán polgármesteri iroda szekrényei szinte roskadoznak az oklevelektől, kupáktól, elismerésektől. A falon egy spanyolországi emlékmű fotója, amely ugyancsak a dicső múltnak állít emléket, arról tanúskodik, hogy az aragóniai uralkodó I. Jakab az Árpád-házból választott magának hitvest II. András lánya, Jolánta személyében. A fénykép mellett térkép Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről, melyen apró ponttal jelöli Túristvándit. Szatmári tájegységében, a Tiszaháton - amelyet a Túr 16 kilométeren 99 kanyarral ölel át - terül el az alig több mint hétszáz lelkes falu.

A polgármester - Magdika, ahogyan a helybeliek hívják - csendesen beszél az eddig elért és cseppet sem szerény eredményekről. Jelenleg *kilencven embert foglalkoztat az önkormányzat.* "Az óvodánál és a három település gyermekeit fogadó iskolában is tudunk munkát adni, a szociális szövetkezet is és az önkormányzat kht.-ja is megélhetést biztosít, utóbbi csökkent munkaképességű embereknek" - összegez a polgármester. A településnek van egy öthektáros földje, amelyen uborkát termelhetnek azok a családok, ahol az egyik szülő munkanélküli. A falu biztosítja a palántát, és elvégezik a szakértelmet igénylő öntözési és növényvédelmi feladatokat. A többi munka, az értékesített termény árának hatvan százalékáért cserébe, a helybeliekre vár. *A jövő évben újabb, nagy dobásra készül a falu. Piacot nyitnak.*

Évezredes hagyománya van a térségben a mezőgazdasági kultúrának, ennek ellenére az alapvető élelmiszereket is multinacionális üzletekben vásárolják az emberek - mondja a polgármester. "A piac nyitásával át akarjuk formálni a vásárlói szokásokat. A helybelieket a falubeliek által előállított termékek vásárlására szeretnénk rábírni, úgy, hogy annak árszabása megfelel a nagykereskedelmi szintnek, viszont nem terheljük a fogyasztókra a kereskedelmi haszonkulcsot. A folyamat kiépítésével évente akár százötvenmillió forintot is helyben tarthatunk, mindezt úgy, hogy ehhez egyetlen forintnyi külső tőkét sem vonunk be" - mondja Sira Magdolna.

Vannak családok, amelyek már belevágtak a baromfi- és sertéstartásba, mások a település levestészta-ellátását biztosítják. *Ster Zoltánné*  tíz különböző lekvárt főz. Mint mondja, családi vállalkozásban vendégeket fogadnak, akik megkóstolhatják a rézüstben készített lekvárokat, a kemencében sült lángost és az ízes buktát.

A falusi turizmus szerepét jelzi, hogy Túristvándi az egész Észak-Alföld régióban - Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyében - a tizennegyedik helyen áll hétezer vendégéjszakával. A fő látványosság az ipartörténeti ritkaságnak számító működőképes vízimalom, az augusztus 20. táján rendezett halászléfőző verseny, valamint a május idusára szervezett molnártalálkozó. Az ötlet a polgármester fejéből pattant ki, levelet írt a magyar konzulátusoknak, és ezen keresztül teremtett kapcsolatot a kicsiny szabolcsi falu olyan településekkel Németországtól, Spanyolországig, ahol malom üzemel. Évek óta visszatérő vendég egy katalán molnár, azon dolgozik, hogyan lehetne üzemeltetni a malmot az év valamennyi napján. Ha megvalósulnak a tervek, helyben őrlik majd a búzát, amelyet a falu gazdái termelnek. A búza, amelyet a népnyelv életnek nevez, szó szerint is új életet hoz a túristvándiaknak.

A cigányintegráció élő példája*

Példaértékű Túristvándiban a cigány-magyar együttélés, amelynek alapja az iskola. Hiába nehezedett hatalmas gazdasági nyomás az önkormányzatra, hogy bezárja, a település vezetői ellenálltak. Ismerték azoknak a falvaknak a sanyarú jövőjét, amelyek lakatot tettek oktatási intézményük ajtajára. A jogszabályi lehetőségeket kihasználva kisebbségi oktatásra specializálódott az iskola, amely lehetővé teszi a törvényben előírt minimális osztálylétszámoknál kisebb tanulócsoportok indítását. Túristvándiban a megyében egyedülállóan cigány népismeretet és választható nyelvként lovári nyelvet oktat egy nem roma pedagógus. Ezért ma is nyolcosztályos iskolája van a településnek. A falu minden évben vetélkedőt szervez a cigány kultúráról, amelyen a település vezetője is megméretteti magát. Az igazi sikert az jelzi, hogy az iskolából kikerülő roma fiatalok érettségit vagy szakmunkás bizonyítványt szereznek.

Ipartörténeti ritkaság

A túristvándi vízimalmot 1752-ben építtette a Kölcsey-Kende család, ekkor oszlopokon és cölöpökön állt az épület. Közép-Európában egyedülálló a háromkerekű, alulcsapott vízimalom, ami azt jelenti, hogy a víz sodrása alulról nyomja meg a lapátkerekeket. Hatékonyságban is egyedülálló, míg a felülcsapott dunántúli vízimalmok óránként legfeljebb hetven kiló lisztet tudnak előállítani, addig a túristvándi mintegy kétszáz kilót. A falu büszkeségét 1899-ben újíttatta fel báró Kende Zsigmond, majd 1904-ben két darab huszonkét colos hengerszéket is beszereltetett. Az utolsó Kende báró 1945-ben kénytelen volt elhagyni Túristvándit, ezután hét éven keresztül 1952-ig, tehát megépülése után pontosan kétszáz évig működött a malom.

Ezekben az időkben a báró molnárjai használták az épületet, amelynek állapota fokozatosan romlott, a molnároknak pedig sem pénzük, sem anyagi lehetőségük nem volt a renováláshoz. Tíz év után végül 1962 és 1965 között az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség elvégezte a szükséges felújításokat, azóta a malom múzeumként működik, s jelenleg is látogatható.

Forrás: Magyar Nemzetőrség Szent László Zászlóalj

*Egyes cikk-hivatkozásokban a cigány szót már roma-ra javították, pl. a Magyar Hírlap munkatársai