Összefoglaló a magyar nép álmairól…

A NAGY ÖSSZNÉPI ÁLOM… PROLETÁR ÁLMOK… A PARASZTI ÁLMOK… AZ ÉRTELMISÉG ÁLMAI… A NEMZETI ELLENÁLLÁS ÁLMAI… ÉS, AKIK NEM ALSZANAK…

Nagy a csend. Mintha a Nemzet Ellenállása megszűnt volna létezni. A havas, jeges utcákon küzdelem az előre jutás, akár járművel, akár gyalog. Csak néhány BKV-s buszsofőrnek lett elege Demszkygrád cionista kihasználásából, – a fajtabeli főnököknek járó extra pénzekből, a gój rabszolgáknak jutó éhbérből, – és munkalassító sztrájkkal próbálták felhívni a figyelmet, a judapesti önkormányzat által teljesen tönkre tett, s mára már az összeomlás szélén álló BKV gondjaira.

Jelzem, itt volt az ideje, hogy az eddig rabszolgaként, Demszky csicskásaiként viselkedő BKV-s dolgozók végre visszaszerezzék a nép szemében teljesen elvesztett becsületüket. – De, hogy ez mennyire fog nekik sikerülni, az majd, elválik.

Ezen cikk írásakor úgy tűnik, lesz 12.-én BKV-s sztájk. Hogy milyen eredménnyel, ez is kiderül majd.

És a nép, az istenadta nép, – ezen kis közjáték után, minden bizonnyal vissza is merül téli álmába. Látszólag azért él, fenn van, létezik, – de csupán csak a téllel való küzdelmekre koncentrál, – a mindennapok harcaira, – mintha a jövő nem is létezne számára.

Bár, ha visszagondolunk a régiekre, akik azért tudtak valamit az életről, – olvashatjuk azt; hogy a hadak a régi időkben, az év legsötétebb 3 hónapjában, – téli szállásra vonultak. Mondhatni bölcs dolog, – hiszen télen háborúzni a legkegyetlenebb küzdelmek közé tartozik. – Persze azért a XX. században, az első modern háborúk korában, – már nem nézték a hadvezérek, hogy milyen évszak van. Csak annyira, – hogyan tudnák a javukra fordítani azt.

De a téli szállásra való vonulás, a pihenés, az álom, és a takarékon való élés, – még mindig ott van a mérsékelt égövi fehér ember lelke mélyén. És akarva, akaratlanul is eszerint cselekszik.

S ez rányomja bélyegét mindenre, még a nép ellenállására is. – Ha egyáltalán létezik ilyen.

Mert ”Téli álmot alszik a nép…” – mondhatnánk, ha ez csak az utóbbi két hónapban volna így. De nem, mert a Magyar Nép nem csak ”téli álmot alszik”, – hanem ”nyárit” is, – immár évtizedek óta.

***

És közben álmodik. S ezek az álmok azok, melyek oly vonzóvá teszik számára az alvást, – mert lényegében küzdelem nélkül olyan világba juthat, amilyet mindig is szeretett volna maga körül.

És itt a hangsúly, a küzdelem nélküliségen van. – Hisz álmodni könnyű dolog, – legyen az az álom bármilyen szép, vagy bonyolult, – ám azt megvalósítani, annál nehezebb. – Ezért maradnak meg sokan, az álmok szintjén.

Na de nézzük meg, miket is álmodik a Magyar Nép, – miket álmodnak a magyar társadalmi osztályok átlagos emberei:

1. A NAGY ÖSSZNÉPI ÁLOM

Ám először is beszélnünk kell arról az álomról, melyet lényegében szinte minden magyar álmodik, nap, mint nap. Beszélnünk kell, a ”Nagy össznépi álomról”, – mert lényegében ez határozza meg a nép mindennapjait.

A ”Nagy össznépi álom” lényegében így szól: – ”Valaki oldja már meg a gondjainkat! Valaki húzzon ki már minket ebből a féktelen sárból és kátyúból! Valaki kergesse már el a zsarnokokat, és valaki teremtsen már végre emberhez méltó életfeltételeket, ebben az országban!”

“VALAKI!” – Igen, ennek az álomnak ez a kulcsszava; “valaki”. – Tehát nem én, nem mi, hanem valaki! – Vagyis egy harmadik személy, személyek cselekedjenek, a nép érdekében, miközben az emberek nagy része békésen szunyókál, lubickol a langyos mosogatólében. És lényegében nem tesz semmit önmagáért, családjáért, mit nem mondjak, hazájáért, s Istenéért. (Ha van ilyen neki egyáltalán.)

Hányszor hallottuk már az alábbi mondatokat az elmúlt években:

“Valaki csináljon már valamit! Miért nem csináltok már valamit! Kéne már csinálni már valamit!” – Tehát a VALAKI! Ez a varázslatos, messianisztikus személy.

Erre kérdem én: “És mit csinálsz TE?” – vagy: “Mit csináltok TI?”

Ti (te) mit tesztek (teszel) azért, hogy megoldódjanak a nép gondjai? Mit teszel (tesztek) azért, hogy kihúzd (akár többed magaddal is) az országot a féktelen sárból és kátyúból, mit teszel azért, hogy elkergesd (elkergessük) a zsarnokokat, és teremthessünk végre emberhez méltó életfeltételeket ebben az országban??

Mert hőbörögni, a kevés cselekvőt szapulni, azt lehet, – ám semmit nem ér. Morgolódva hőbörögni, s közben kiszolgálni a “kiválasztottakat”, – annyit jelent, hogy lényegében a TE segítségeddel betonozzák be ide magukat, – minimum 99 évre! (Mert legalább ennnyi időre terveznek, erről árulkodnak még a bérleti szerződéseik is. És akkor még a tulajdon szerzéseikről nem is beszéltünk!

Tehát az Össznépi Álom lényege: A cselekvőképtelenség helyettesítése höbörgő szöveggel, és a felelősség áttolása a VALAKI-re, – “Mert az a szemét, nem csinál az ország és a nép érdekében semmit.” – És a vágy a megfogalmazása, hogy ez a bizonyos VALAKI, majd csak csinál valamit, – miértünk. – Vagyis lényegében: “Előbb, utóbb csak belerepül a sült galamb a szánkba!”

Nos, ez az, ami soha nem fog megtörténni! A cselekvőképteleneket hamar bedarálják az események, – ezt tulajdonképpen nevezhetjük a “Természetes szelekció” törvényének is.

2. PROLETÁR ÁLMOK

Lakótelepek bérkaszárnyáiban, régi bérű omladozó körfolyosós házakban, lébecoló cigányok által lenézve és zaklatva, – öreg munkástelepek pusztuló falai között, – álmodnak a munkások, szép új világot maguknak.

Ezen álmodás központi eleme a televízió. Viszonylag olcsó multis cuccokal a dohányzó asztalkán, melyeket tv nézés közben nassolni lehet, olcsó sörrel feltankolva, – foszladozó, de kényelmes fotelben terpeszkedve, – beleolvadnak a kereskedelmi tévék hamis csillogású gagyi világába. Néznek, s persze nem látnak. Nem látják, hogy a kivételezett jólétben tobzódó sztárok, a celebek, – legnagyobb részt a “kiválasztott nép tagjai”. Akik elvárják, hogy “az ostobán bámuló gój rabszolga” csodálja őket, – örüljön annak, hogy milyen jókat főz és eszik, – vagy milyen szép helyekre utazik a világban.

De a bámulók belemerülhetnek az akciófilmek piff-puff modern őrületébe is, – ahol mindenki rohan, a kamera idegesen kapkod, – és a szereplők központi problémája az; hogyan is lehetne, minél kevesebb befektetéssel (rablással, lopással, csalással, – s véletlenül sem munkával,) – minél több pénzt szerezni.

Isten itt nem létezik, csak egy bálvány, éspedig; “Mammon, a Pénz Ura”. – Aki neki hódol, aki gazdag, – az kiválasztott, kivételezett ember.

Aki pedig nem, aki nem hódol a Pénznek, aki szegény; – az bűnös, megvetendő, állati értelmű utolsó senki. Kinek élete annyit sem ér, mint egy csótánynak.

Ezt sugallja, ezt nyomja agyába cionista kereskedelmi média, – az átlag egyszerű embert arra sarkallván, hogy vessen el minden hagyományos értéket, – legfőképpen a szeretetet, tiszteletet és a becsületet, – s csak a pénzszerzésnek (Mammon istennek) vesse alá magát.
DE NEM EZ AZ IGAZI CÉLJA!

AZ IGAZI CÉLJA cselekvőképtelenség fenntartása, – mert hisz mindenki tudja, hogy az átlag magyar ember, bármennyire is kondicionálják erre, – nagy többségében mégsem lesz képes rabolni, lopni csalni, – egyrészt mert gyakorlatlan létére hamar elkapják, elkaphatják, – másrészt; minden cionista kondicionálás ellenére, – még mindig benne vannak a régi magyar becsület alap elemei: a Szeretet, a tisztelet és a becsület!

Ne csináljon hát semmit, csak bámulja a tévét, – létezzen egy 5. dimenzióban, a tévé hamis gagyi világában, álmodjon ébren is – s csak akkor mozduljon ki onnan, ha feltétlenül szükséges.

Ennek megfelelően az álmai is leredukálódtak egyfajta lecsupaszított szürke vágyhalmaz szintjére. Melynek legfontosabb eleme a következő:

“Egyszer csak megjön majd a NAGY PÉNZ! Nyerek a lottón, vagy elnyerem a NAGY ÁLLÁS-t, és dögre keresem majd magam!”

De a lelke mélyén ő is tudja, hogy ez soha az életében nem valósul meg. Mert úgy látja, hogy ennek megvalósításához ő már túl lusta, túl fáradt és túlságosan is kiégett.

Pedig egyáltalán nem erről va szó. AZ ÁLOM MAGA, AZ A HAMIS!

Egy tiszta álom eléréséhez nem lusta, nem fáradt és nem kiégett. – Csak rá kellene találnia, – ha látná a fától, az erdőt is. Ha elszakadna végre attól a hamis csillogástól. Ha belátná végre, hogy a kereskedelmi televízió nem más, mint: “Az agy rágógumija, a lélek McDonalds-a”.*

Amelyre mégis úgy érzi szüksége van. Ha van munkája azért, ha nincs, akkor meg azért. – Vagy “gályázik” napi 12 órát, akár heti 7 napon keresztül, – vagy pedig nincs számára semmi, – még munkanélküli segély sem, mert kiderült, hogy nem jelentette be őt a volt főnöke. És ráadásul még az utolsó 2 havi fizetését se kapta meg.

A fáradtság, az álmatlanság az egyik oldalon, a reménytelenség a másikon. – Ez az oka annak, hogy sokan közülük eladják magukat a cionistáknak. Akár BKV-ellenőrnek, vagy akár egy-egy kormány, hatalom közeli zsidó tulajdonú biztonsági cégnek, – és ezzel végleg le is írták magukat. Mert azokat árulják ezzel el, akik közé tartoztak. Saját népüket, saját osztályuk tagjait. – Mely bárhogy is lusta, bárhogy is konfliktus kerülő a proletár ember: azért még az alapvető igazságérzete megvan. S megveti az árulókat.

Ám nincs veszve semmi. Nemsokára ez az egyszerű, hamis csillogású álomvilág is veszélybe kerül. S kerül még jobban ezek után is. Az áremelésekkel, a kilakoltatás rémével küzdő, s a nyomor szélén tántorgó melósok már személyes támadásként élik meg a gazdasági összeomlást és személyes ügyként kezelik majd, az utolsó álmukból is szó szerint őket kipenderítő hódítók és kollaboránsaik, – elleni harcot.

3. A PARASZTI ÁLMOK

A föld. Az Áldott Magyar Föld, – a központi eleme a magyar parasztok álmainak. Nem véletlenül, hiszen ez adja az országnak az életet, – ez adja az élelmiszert… és 3-szor annyi embert lenne képes eltartani, mint most.

És nem utolsósorban ez adja a megélhetést a parasztembernek.

De kell ez a hely másoknak is. Izrael nem véletlenül feni a fogát erre az országra: a termékeny áldott földje, és ami legalább olyan fontos, a vize miatt!

És nincs, aki megvédje a földet, a betelepülők elől. Mert az, akinek ez lenne a dolga, a régi bevált viselkedési séma szerint szunyókál, és azt álmodja, hogy egy nagy kert lesz az egész ország. Kert-Magyarország, – ahogyan ez régóta vágya a földet művelőknek.

És mikor fel-fel ébred, arra gondol, hogy végredeményben jó dolog szunyókálni, hiszen ez volt mindig az, amelyik megvédte őt és a családját. Hisz’ úgy véli, hogy ismét működni fog, az immáron évszázados bevált kettős viselkedési forma: a “Kaparj kurta neked is jut!” és a “Ne ártsd magad más dolgába!”

Ez eddig mindig működött. Úgy, ahogy gyarapodott a paraszt, még a szovjet megszállás éveiben is jól élt, – kapart magának, és nem foglalkozott más dolgával.

Most azonban hiába kapar, – nincs már jóformán semmi a kifosztott országban, amit kitúrhatna magának. És a konfliktuskerülés, a “Ne ártsd bele magad más dolgába!” – “A meghúzni magunkat.” politikája sem működik, most először, hosszú idő óta.

Mert hiába húzza meg magát az, aki harcolni fél, aki gyáva, s csak a saját haszonállataival szemben van némi bátorsága. Hiába gondolja, hogy elhúz fölötte a történelem, mint már annyiszor, – és megmarad a földje. Merthogy a hódítók megsemmisítik az ellenállókat, de aztán nekik is enni kell! És nem mástól veszi meg majd az élelmiszert, mint a kistermelőtől, vagy a módos paraszttól.

Ez eddig működött, mert a hódítók jobbára csak a hadseregük lévén voltak jelen. – De most más a helyzet! – MOST EGÉSZ CSALÁDOK JÖNNEK MAJD, AKIK SAJÁT MAGUK AKARNAK GAZDÁLKODNI, A MAGYAR FÖLDÖN!

És úgy elfoglalják majd a magyarok földjeit egyik napról a másikra, – hogy az eddigi tulajdonosok csak pislognak majd első megrökönyödésükben.

És úgy képen lövik majd, a földjét vissza venni akaró, – vasvillával hadonászó felháborodott parasztot, – hogy csak úgy füstöl. Hiszen hitük szerint, a zsidók istene, a zsidóknak fogja adni a magyarok földjeit is, – mondván, ők hamarabb itt voltak a Kárpát Medencében, Árpád Népénél. (Ezt sugallja többek között a “Hágár Országa” című könyv is, mely a magyarországi zsidókról és történelmükről szól, – kik “Hágár” földjének hívják ezt az országot.)

Ám nincs veszve semmi. Azok, akik úgy gondolják, hogy a tavasztól őszig, a kertjében és földjein élő, magyar paraszt nem fog ellenállni, ha már személyesen is érintve lesz, ha végleg kisemmizik, – akkor nagyon tévednek.

Ha azt hiszik öngyilkosok lesznek, mint a libások, akkor rosszra számítanak.

Ezek a parasztok harcolni fognak, ha egyszer oda kerül a sor! (Legfeljebb így lesznek öngyilkosok.) Génjeikben ott vannak még az évszázadok küzdelmei, – és a gének, adott időben emlékezni fognak.

A magyar hadak gerincét mindig is a magyar parasztkatonák adták! A végvári vitézek, Rákóczi kurucai, a kis híján az Osztrák császárt elfogó Ocskay portyázók, mind, mind parasztfiúk voltak. A világ hadtörténelmébe magyar találmányként is bevonuló első magyar huszárság is, – parasztokból verbuválódott. Vagy a 48-as légiók, az Isonzónál harcoló magyar egységek, vagy a Donnál odaveszett 2. magyar hadsereg, katonáit is mind mind a magyar falvak adták.

Még a 300 ezer főt számláló kádárista Néphadsereg katonáinak is több mint a fele, vidéki falusi fiú volt. – (Mi ehhez képest a mostani még 20 ezer főt sem számláló állítólagosan hivatásos katonaság?) – Akiknek még jóformán tankjai sincsenek? És fele annyian se vannak, mint a rendőrök.

Álmodik tehát a föld népe is, – de nemsokára felébred…