A keresztény egyházak repedései

A kereszténység történelmi múltjával foglalkozó kutatások a XVII. században kezdődtek. A negyedik században összeállított Bibliát szentségtörés volt megkérdőjelezni bármilyen formában. Gyakran az életével játszott az, aki kétségbe vont akár egy vonást is, mert Isten által sugallt írásnak és „Szent könyvnek" kellett elfogadni az Ó és Újszövetséget. Azonban 1872-ben George Smith közzétett egy szenzációs felfedezést Londonban, a bibliaarcheológiai társaságnál. Egy újonnan kiásott agyagtábla, Ninive romjai alatt, akkád nyelven ékirással írva, Kr.e. a második évezredből a vízözön történetének leírásával, amely több mint ezer évvel idősebb volt az Ószövetségben bemutatott vízözön históriánál. A felfedezést újak követték. Előkerült egy komplett eposz, a Gilgames, amelynek története visszanyúlik még régebbi időkbe, a babiloni is szumer társadalom Kr.e. többezer éves kultúrájáig, az első ember teremtésének mítoszával.

Ezen felfedezések után a Biblia nem lehetett az, ami volt az egyháznak, azaz direkt sugallat az Istentől, és ami még kényelmetlenebb lett egyeseknek, hogy megdőlt a zsidóság isteni kiválasztottságának tana. Az Ószövetség jelentős része egy eltulajdonított és lopott művé változott. A tolvajlás kifejezés egyáltalán nem túlzás, mert a zsidóság saját egyéni érdekeinek a szolgálatába állította az egész legendát az évszázadok folyamán. „Amikor a zsidóság megcsapolta Kr.e. 800 körül a Mezopotámiában általánosan ismert legendát — nem vitás, hogy egy primitív és naiv kópiával állunk szemben." — írta Jean Bottéró, Jürgen Laesseöe dán asszirológus és Willfred Lambert ismert angol kutató. Az ügy azóta sem záródott le, mert ismerünk egy Mózes mesét ezerötszáz évvel korábbról, amely szóról-szóra megegyezik a "vízből-kihúzott" históriával.

A kutatók mosolyognak, az egyházak illetékesei összeszorított fogakkal sunyítanak. Az alázatos hívősereg semmit sem tud az egészből, mert „Isten szolgái", a papság aligha tájékoztatta őket az eseményekről. És akkor elérkeztünk az ún. Újszövetséghez, mert végül is ez lenne a keresztény ember hitének igazi tankönyve. Az előzőek ismeretében azonban mindjárt megbotlunk, mert az egyház propagandistái ezidáig folyamatosságot állítanak az Ó- és Újszövetség között, azaz az előbbiből eredeztetik az utóbbit. De milyen lehet az utóbbi, ha az előbbi, az Ószövetség az elmondottak alapján egy hamisításból eredő hazugsággyűjtemény? És mivel a Mindenható sohasem kötött szövetséget a zsidósággal, ebből kifolyólag nem létezhetett Ószövetség. Ha pedig nem volt, akkor miért kellett volna létrejönnie az Újszövetségnek? A Mindenható a teremtés kezdete óta szövetségben állott az emberrel. Az Ő korszakjai nem évek és évezredek, hanem az ÖRÖKKÉVALÓSÁG.

Hatalmas felháborodás követte 1902-ben Berlinben Friedrich Delitzsch, a babiloni-asszír nyelvészet professzorának, „Babel und Bibel" c. előadását, ahol többek között kijelentette: „Az Ószövetség sem nem önálló, sem nem Istentől sugalmazott írás, mivel sokkal inkább függ a nálánál jóval régibb sumer-babiloni művektől." Ezeket a tudományos felfedezéseket eddig senki sem próbálta megkérdőjelezni, mert azóta több újabb felfedezés erősítette a tényeket. Az Egyház ezidáig nem mert nyilatkozni a kérdésben, és igy inkább az agyonhallgatás taktikáját választotta. Kerülgetik, mint a forró kását, de minél inkább halasztják, annál forróbb lesz a kása. A „másik" oldal azonban éberen figyeli az eseményeket, és máris akcióba léptek. Tipikus zsidó karakterek, akik felnőtt korban tértek át a keresztény hitre, sőt papok lettek, majd újra visszazsidósították magukat (mint pl. Vermes Géza, Oxfordban élő judaisztikai professzor), mindig a cionizmus érdekeinek megfelelően rekordidőt futottak a damaszkuszi úton, Saul rabbi nyomdokain.

Több ilyen csodagyerek szemrebbenés nélkül állítja, hogy Jézust a rómaiak végezték ki. Mintha nem tudnák, hogy Pilátus sohasem állított ki kivégzési parancsot Jézus ellen. Anélkül pedig nem lehetett kivégezni a rómaiaknak. Prof. Joseph A. Fitzmyer, ismert teológus írja a „Huszonöt kérdés Jézusról" c. könyvében, hogy a zsidóknál is szokásos volt a keresztre feszítés bizonyos esetekben. Alexander Janneus (Kr.e. 103-76) keresztre feszítette 800 ellenfelét Palesztinában. A 11. barlangban talált Qumrán-tekercsek között is fellelhető olyan bűntény, amely keresztre feszítést követel. Tehát a „másik oldal" hazudozása és mellébeszélése tökéletes. Mesterek ők ebben a bibliai idők kezdete óta. A felelősség elsősorban az egyház papjain lenne, de ők inkább gyáván a Saul-vonalat erősítik. A stockholmi Dóm-templomban nemrégen a húsvéti Szentmisén felolvasott mindhárom evangélium szerzője Saul-Pál volt. A Sátán éjjel nappal dolgozik.

Jézus földi életével és az evangéliumokkal foglalkozó kutatások is meglepő eredményre vezettek. David Flusser Prágából kivándorolt zsidó, a jeruzsálemi héber egyetem egykori professzora nagyon neheztel a könyvében János apostolra, mert az nem ismerte Jézus betlehemi születését és a Dávid-családból való származását sem. „Hát Galileából jön a Messiás? Nem azt mondja az Írás: A Messiás Dávid családjából és Betlehem városából jön, ahonnan Dávid származott?" (János 7,41-52) Ugyanebben a könyvében értetlenül meditál a szerző azon, hogy Máté és Lukács evangéliumában Jézus nemzetségtáblája csak Ábrahámmal és Dáviddal egyezik meg. Tehát a hamisítás nem sikerült tökéletesen. Prof. Gunnar Hillerdal svéd teológus szerint a két nemzetségtábla nem tartalmaz genetikai igazságot, és egy későbbi betoldás valakiknek az érdekei szerint.

Ma már nem vitás a kutatók között, hogy Jézus nem született Betlehemben, és nem tartozott Dávid családjához, hisz azóta sem jegyeztek fel egyetlen személyt sem, aki Dávidtól származna. Marad tehát a hazugság másik fele, Názáret, ahol az írások többsége szerint Jézus felnevelkedett. Prof. F. F. Bruce írja a Jézus idejéből ismert antik városokról, hogy Názáret sehol sem szerepel a feljegyzésekben, még az első zsidó-keresztények idejéből sem, holott a római adóhivatalnokok minden szőlőtőkét és kunyhót nyilvántartottak, hogy megadóztassák. A dolog egyre gyanúsabb lett nekem, ezért „befeküdtem" a Stockholmi Városi Könyvtárba, ahol megtaláltam egy könyvet, mely a bibliai idők geográfiájával foglalkozott.

Az ún. ótestamentumi ás a két testamentum közötti időszak térképein nincs feltüntetve Názáret, majd megjelenik az újtestarnentumi időszak alatt, de pontos időmeghatározás nélkül. A megoldáshoz valószínűleg egy 1962-ben megtalált ásatás eredménye vezetett el Caesaréból. Kr.u. 135-ben megint volt egy lázadás Jeruzsálemben, amelyet a rómaiak levertek. A menekülő nazarénusok egy része letelepedett Galileában, és azóta viseli a Názáret nevet. Ezt igazolják az ásatások eredményei is, hogy a legrégibb zsinagóga a térségből Kafarnaumból került elő a Kr.u. második századból.

Tehát Jézus semmiképpen sem taníthatott és nem tanulhatott Galilea zsinagógáiban, mert azok az ő idejében nem léteztek, ugyanis ebben a térségben elenyésző zsidó kisebbség élt. Prof. Erik W. Albertson írja a „Galilea" c. könyvében, hogy ennek a térségnek nagyon rossz volt a híre, és ezért galil hag gojim-nak (pogányok földjének) nevezték a zsidók. Tiglat-Pilsar asszír uralkodó Kr.e. 732-ben elfoglalta Galilea nagy részét, az izraelitákat kitelepítette, és helyükre asszírokat, babiloniakat és más idegeneket telepített be. Az asszír uralom után jöttek babiloniak, perzsák, görögök, egyiptomiak, szíriaiak és végül a rómaiak. Ebben az időszakban aligha éltek zsidók ebben a térségben — írja könyvében Albertson. Tehát Jézus ebből a nagyon kevert, de zsidómentes térségből tűnt föl. Az evangéliumok kutatásával foglalkozó írások egy irányba mutatnak: Máté, Márk és Lukács evangéliuma erős átszerkesztésen ment át azzal a hátsó szándékkal, hogy mindenáron elzsidósítsák a nemzsidó Jézust. Az átszerkesztők nem tudták elképzelni az apostolok írásait az ószövetségi tanok nélkül, amit Jézus egyértelműen elvetett. Márk és Lukács fölött uralkodott egy rafinált alakzat: Saul rabbi, a későbbi Saul-Pál.

Prof. Alvar Ellgárd írja a „Jézus mítosz" c. könyvében, hogy Saul sohasem tért át a judaizmusról. Ellenkezőleg. Ő sajátmagát a judaizmus képviselőjének tartotta. Gyülekezetének szent könyve volt az Ószövetség. Mégis, miért erőszakolták rá Jézusra a Názáreti előnevet? Azért, mert Názáret volt az első összefüggő zsidó település Galileában a második században. Az elzsidósítás így csak az 1200-as években sikerült, a lakosság ellenállása miatt - írja könyvében Albertson. Joel Charmichael angol valláskutató szerint, ha tovább folytatjuk a kutatást Jézus származásáról, akkor minden a feje tetejére áll. Ugyan miért? Azért, mert Jézus nem volt zsidó!, és ennek a felismerésnek az elfogadása azt eredményezi, hogy az Ószövetséget kihajíthatjuk az ablakon, az ún. Újszövetségből pedig kirúghatjuk az álnok Saul-Pált két lábbal, zsidó eszmevilágával együtt. Biztos, hogy megkísérelnek majd egy helyreállitást a buta gój részére megint. Ennek már láthatók a jelei Magyarországon is.

Gustaf Aulen teológus írja a „Jézus a jelenkori történelmi kutatásokban" c. könyvében, hogy "Jézus sohasem állította magáról, hogy Messiás, és nem tartott igényt a 'Dávid fia' címre sem."

A történelmi és archeológiai kutatásokon kívül Jézust alávetették egy pszichológiai vizsgálatnak is a kutatók. Prof. Birger Gerhardsson, Lars Hartman, Reng Kieffer, Edvin Larsson, Ragnar Owansström és Harald Riesenfeld a skandináv teológiai főiskolák részére írt alapkönyvben, a „Könyv az Újtestamentumról" címűben így foglalják össze a Jézus-analízis eredményét: "Összefoglalva elmondhatjuk hogy, Jézus minden lényeges dologban elhatárolta magát a zsidók nemzeti messiás elképzeléseiről. Ezzel szemben kapcsolódik az Emberfia és az Úr szenvedő szolgája néven nevezendő Messiás elképzelésekhez. Valamiféle zsidó koncepció átvételét nem lehet felfedezni Jézusnál. Tanai, koncepciói és ideáljainak egyáltalán nincs semmiféle megfelelője a zsidóságnál." Jogosan háborog Kenessey Csaba a „Heberiana" c. könyvében, hogy „A Galileai Jézus nem azonos a zsidók Messiásával. Nincs tehát kapocs, nincs fonál, de még hajszálnyi madzagocska sem, ami a két vallást összekötné."

Magyar Saulok és Káinok

A zsidókeresztény „üdvterv" egy része épp most valósul meg, amikor izraeli buldózerek keresztül-kasul szántják a palesztinok ősi földjét. Ugyanezt a barbár Mózes-hitet kényszerítették ránk a hittérítők, csak ellátták Jézus-címkével. Ebből lett a zsidókereszténység. Kiirtották nemzetünk legjobbjait, és most a megmaradottakat akarják kiirtani, hogy helyet adjanak „Levi nemzetségének" és az izraeli buldózereknek. Dr. Szántó Konrád ferences teológia tanár szerint: „A Szentírás kizárólagos tulajdonosa az Egyház.". Röhejre ingerlő kijelentés, de még rátetőz, mintha analfabéta lenne mindenki: „Aki tehát elveti az Ószövetséget, aki veszélyezteti az újszövetségi és ószövetségi kinyilatkoztatás közötti folytonosságot, az nem lehet az igazság birtokában." Most már az következne, hogy Galileit ismét elítélné Dr. Szántó Konrád. Mintha a mucsai párttitkárt hallottam volna beszélni 1952-ben. A magyarságnak, de az egész keresztény világnak nincs szüksége gyalázatosan megbukott zsidó eszmékre. A zsidókereszténység bűzlik most már testestől és lelkestől. Döglött lóra tenni az utolsó futamban - ezt propagálják papi reverendába bújtatott Káinok. Ezek még egyszer "meg akarják téríteni" a magyarságot, hogy aztán véglegesen eltűnjünk a történelem süllyesztőjében.

Tímár Imre - Jövőnk.info
Svédország

Digitalizálta: V. Gy.

Jövőnk.info megjegyzés: Vannak arra vonatkozó ókeresztény utalások, hogy az Ószövetséget helyenként átírták a rabbik, hogy Krisztussal kevesebb igerész legyen kapcsolatba hozható. Ez (a nyílt keresztény-ellenességen, és a keresztény tanítás elvetésén kívül) sok tekintetben magyarázza a zsidóság üldöztetéseit, amely Isten haragjának megnyilvánulása.

Logikusnak tekinthetjük, hogyha a testté lett Igét, Krisztust megölték, vajon az írott Igével ne tettek volna-e ugyanúgy? Néhány példa ismert, hogy hol változtattak, viszont képtelenség valamennyit kiszűrni.

Az Újszövetséggel kapcsolatban viszont fennmaradtak nagyon korai, ógörög nyelvű forrásaink is. Az ókeresztény idők evangéliumaihoz képest a maiak lényegi eltéréseket nem tartalmaznak, viszont előfordul, hogy a modern fordításokkal összehasonlítva egyes mondatok jelentése fogalmi torzuláson ment át a fordítások során, illetve a kezdeti magyar fordítások ma már nem, vagy nehezen értelmezhető szavakat tartalmaznak. Ebből viszont nem az következik, hogy az evangéliumban van a hiba, hanem hogy bennünk.

Az álláspontunk szerint Jézus születésének helyéről, származásáról vitatkozni nincs értelme. Az előbb említettek viszont rávilágítanak, hogy mi lehet a gyökere azoknak a tudományos vitáknak, amelyek az evangéliumot vagy az ószövetséget támadják, illetve egyes elemeit kifogásolják. Valahol érzik az emberek, hogy baj van, de nem tudják hogy hol, és nem tudják, hogy miért nem működik az, amiben hisznek. A szándékosan gerjesztett feszültségektől, és a szabadkőműves-cionista áskálódástól most eltekintünk, pedig arról is lehetne elemzéseket írni, mert nekik is érdekük a feszültség szítása, ezen a ponton különösen.

Ez egy probléma a sok közül, amelynek már tudjuk az ellenszerét (a hitélet rovatban visszaolvasva megtalálható), és gyökerestől ki fogjuk gyomlálni.

Tamási Attila - Jövőnk.info

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról