A hallgatag inas és minden titkok tudója, a fiákeres
1889 január 29-én, nem sokkal éjfél előtt a mayerlingi vadászkastély emeleti szobájában tartózkodó Rudolf főherceg magához kéreti szolgálatkész komornyikját, Loscheket. Meghagyja neki, hogy mindent készítsen elő, mert másnap reggel nyolckor szeretne visszaindulni Bécsbe, a nála vendégeskedő Maria von Vetsera baronesszel együtt. Rudolf és újsütetű szerelme, a 18. életévében járó Vetsera bárónő aznap délelőtt érkeztek Mayerlingbe, a trónörökös által két évvel korábban megvásárolt vadászkastélyba.
Ezt megelőzően, január 28-án kemény és indulatos vita zajlott le Rudolf és apja, Ferenc József császár között. A trónörökös bejelentette, hogy a Stefániával nyolc éve megkötött, és csődbe jutott házasságának felbontásához engedélyt kér XIII. Leó pápától. Ferenc József - aki titkos ügynökökkel figyeltette kiszámíthatatlannak tartott fiát - pontosan tudta honnan fúj a szél. A császár ismerte fia nőügyeit, és tudott a fiatal baronesszel alig pár hete szárba szökkent szerelmi viszonyáról is. Kerek-perec megtiltotta a trónörökösnek hogy levelet írjon a pápának, és megparancsolta, hogy szakítson meg minden kapcsolatot az ifjú bárónővel.
Az indulatos császár még azt is fia fejéhez vágta, hogy a liberalizmussal kacérkodó elképzelései és életmódja okán alkalmatlannak tartja arra, hogy ő örökölje a birodalom trónját. Rudolfot szíven ütötte atyja szívtelen zordsága. Kijelentette, hogy szeretne elbúcsúzni szerelmétől, amit Ferenc József nem ellenzett. A trónörökös megüzente Marie von Larisch grófnőnek - aki anyja, Erzsébet császárné unokahúga volt, és aki Vetsera Máriával is összeismertette -, hogy hozza a Burgba a baronesszt. Rudolf a kocsisát, Bratfischt kivéve, senkit sem avatott be a tervébe, hogy a baronesszel együtt Mayerlingbe szöknek. A légyottról rajtuk kívül egyedül még inasa, Loschek szerzett tudomást.
Az utolsó este Mayerlingben
Napközben a trónörökös a havas erdőben sétált szerelmével, de este, amikor Hoyos gróf, és - Bratfisch információi szerint - a baronessz nagybátyja Alexander Baltazzi is Mayerlingbe érkeztek, Vetsera Mária a szobájában maradt. Nem szeretett volna a kapcsolatukról mit sem sejtő nagybátyjával találkozni. (Annál is inkább, mert 19 éves korában Rudolfnak Vetsera Mária anyja, az akkor tőle 11 évvel idősebb Helene von Vetsera, született Helene Baltazzi volt az első szeretője. )
Még ezt megelőzően Rudolf négy búcsúlevelet is írt délután, ami jól illik a mind a mai napig hivatalosnak tekintett öngyilkosság verziójába. Ott tartottunk, hogy január 29-én éjjel 11 körül Rudolf meghagyta Loscheknek, hogy készítse elő a reggeli visszautat Bécsbe. Ez viszont némileg ellentmond annak, hogy a főherceg szerelmével együtt öngyilkosságra készült. Az inas szerint reggel hétkor meg is jelent ura szobájánál, hogy felébressze, a kopogásra azonban nem érkezett válasz
Loschek ezért szólt Hoyos grófnak, és amikor a gróf kiáltozására és dörömbölésére sem történt semmi, felfeszítették az ajtót. Rudolf felöltözve hevert a padlón. A trónörökös lábainál nagy, még meg nem alvadt vértócsát észleltek. A baronessz az ágyon feküdt, viszont neki már kihűlt a teste. Az első szemrevételezéskor a főherceg koponyáját szétzúzva találják, sőt Loschek sztrichin szagát is érezni vélte.
A történet elég zavaros, mivel sem Hoyos gróf, sem pedig Loschek nem emlékezett éjszakai lövésekre. A szobában találtak egy idegen pisztolyt, viszont a hatlövetű fegyverben egyetlen lövedék sem volt. Loschek visszaemlékezése szerint éjszaka a kastély közelében a ködös fagyban „két vadászt” is látott, de akkor ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget.
A gyászos hírt Hoyos gróf vitte Bécsbe. A Burgban a gróf először Erzsébet császárnénak jelentette be, hogy meghalt a trónörökös. Erzsébet a pár perces sokk után összeszedte magát, és átment Ferenc József lakosztályába. Mintegy félórát beszélt egymással a császári pár, de hogy miről volt szó köztük, mai napig nem lehet tudni. Már a kortársaknak is feltűnt, hogy Ferenc József milyen „higgadt rezignáltsággal” fogadta fia halálhírét. Először az terjedt el az udvarban, hogy az úgymond „alsóbb körökből” származó Vetsera Mária megmérgezte a trónörököst, de ebbe nem illett bele a Rudolf halántékán éktelenkedő hatalmas seb.
Érthetetlen furcsaságok egymás hegyén-hátán
Rebellis császárjelölt
Rudolf trónörökösnek közismerten nagyon rossz volt az apjával való kapcsolata. A császár és fia egyénisége pont ellentettje volt egymásnak. Rudolf anyja, Erzsébet császárné szabad szellemiségét örökölte, aki gyűlölte az udvar ósdi konzervativizmusát. Emellett igazi világfi volt, és mivel apja az államügyek közelébe sem engedte, baráti körének egy részét a hozzá hasonló szabadgondolkodók , liberálisok között találta meg.
Zaklatott és szélsőséges megnyilvánulásokra is hajlamos, illetve nőfaló egyénisége ellenére ragyogó intellektussal rendelkezett, ebben messze fölötte állt császári apjának. Szenvedélyesen érdekelték a közügyek és a Monarchia jövője. Rudolf úgy látta, hogy a birodalom hosszú távú stabilitását a belpolitikában erőteljes és modern államjogi reformokkal, a külpolitikában pedig a francia-orosz szövetséggel, és a Monarchiára veszélyt jelentő német függőség feloldásával lehet biztosítani.
Nézeteinek álnéven publikálva a bécsi liberális Wiener Tagblatt című lapban adott rendszeresen hangot. (A lap igazgatója, a kiváló francia kapcsolatokkal rendelkező Moritz Szeps közeli barátja volt.) Rudolf kifejezetten utálta az 1888-ban trónra lépett II. Vilmost, akit nemcsak a bismarcki örökség, hanem az európai béke egyik legfőbb veszélyeztetőjének tekintett. Kereste a kapcsolatot a francia vonallal is. A nagy visszhangot kiváltó, és Párizsban kiadott „Julius Félix nyílt levele Őfelsége Ferenc József császárhoz” című 35 oldalas politikai pamfletnek is Rudolf volt a szerzője. Talán semmi sem foglalja össze jobban Rudolf apjáéval szöges ellentétben álló gondolkodását, mint az alábbi idézet ebből a műből:
„Hallgasson rám, Felség – veti be magát a főherceg –, szakadjon el Németországtól, amíg nem késő. Értsen szót közvetlenül Oroszországgal… Egyetlen szövetség indokolt Európában: Ausztria hivatalos egyezsége Oroszországgal és Franciaországgal. Sem Ön, sem Ausztria, csupán Oroszország egymaga volt hivatott arra, hogy kontinensünkről kilökje a török birodalom hulláját, mely hosszú ideig fertőzte Európát. Erre tanít a földrajz és a történelem.” Rudolf látnoki erővel teszi hozzá: „Ez a falánkká és gonosszá vedlett Bismarck-kreatúra azon fáradozik, hogy mindent leromboljon, amit ura és tanítómestere, Bismarck Európa balszerencséjére megalkotott. Csakhogy mindezt vérfürdő árán vívhatja ki, vagy Ausztria és Németország elsüllyed.”
Az udvari körök „eretnek” nézetei miatt veszélyesnek tartották Rudolfot a Monarchia jövőjére, és erről császári apja is így vélekedett.
Mi történhetett?