Forrás: Trans World News Svédország 2008.06. 25.
Fordította: Váradi Judit
Az a hír, hogy az antidepresszánsok ténylegesen nem jobbak a cukor tablettáknál (a placebóknál), és fokozzák az öngyilkosság kockázatát, bejárta a főbb médiákat az elmúlt évben. A pszichiáterek, a gyógyszeripar és az orvosi ügynökségek, amelyek éveken keresztül felelősek voltak a tények eltorzításáért, most hajtanak, hogy profitjukat és szakmájukat megóvják.
Ebben a fényben kell látnunk az új vizsgálatot, amely az újgenerációs (SSRI) antidepresszánsok placebo-kontrollos vizsgálatait tekinti át, azt állítván, hogy az antidepresszánsok a depresszió minden formájában jól működnek. Jól példázza azt, hogy az állítólagosan objektív gyógyszer-felügyeleti hatóságok hogyan dolgoznak szoros együttműködésben a gyógyszeriparral és annak fizetett pszichiátereivel az eladások növelése érdekében.
A vizsgálatot a Svéd Orvosi Szövetség (Swedish Medical Association) lapjában tették közzé 2008 április 15-én. A cikkben Björn Beerman professzor, az antidepresszánsok régi pártolója az FDA-nak megfelelő svéd gyógyszer-engedélyezési hatóságnál (Medical Products Agency- MPA), népszerűsítette e gyógyszerek állandó használatát. Beerman nem hitt a világszerte bemutatott adatoknak és -mint korábban is sokszor - elmondta, "nincs kétség afelől, hogy a gyógyszerek hatnak, és ez független a depresszió mértékétől." Továbbá kijelentette, hogy "a hatás bizonyára kisebb a depresszió enyhébb formájában".
Cikkében Beerman büszkén számolt be az MPA új vizsgálatáról, mely várhatóan alátámasztja majd kijelentéseit. A tanulmányt állítólag publikációra nyújtották be a világ legtekintélyesebb orvosi lapjába, a Lancet-be. De a történetnek ezt a "kifelejtett" részét még el kell mondani:
Beerman április 15-én nem mondta el, hogy a Lancet két héttel korábban, április 4-én elutasította a cikket azzal, hogy nem közölhető. Az MPA akkor ismét megpróbálta benyújtani az adatokat, ezúttal a British Medical Journal-nek (BMJ), egy másik befolyásos orvosi lapnak. A válasz hasonló volt, a BMJ is elutasította az adatok közlését. Ekkor az MPA - kutatásának a gyógyszeripar számára oly fontos "üzenetével" - egyenesen a gyártókhoz fordult, pontosabban egy olyan újsághoz, melynek főszerkesztője nemzetközileg többet tett az antidepresszánsok törzskönyveztetése és eladása érdekében, mint bárki más: Ez a lap az European Neuropsychopharmacology, főszerkesztője Dr. Stuart Montgomery. A cikket elfogadta.
Akik nem ismerik Dr. Montgomery munkásságát, azok kedvéért elmondjuk, hogy nagy segítséget nyújtott a gyógyszeriparnak az új antidepresszánsok elfogadtatásában a 90-es évek elején (annak ellenére, hogy a tényleges adatok már akkoriban is azt mutatták, hogy a gyógyszerek növelik az öngyilkosság kockázatát). Felelős volt a Seroxat/Paxil súlyos elvonási tüneteinek híres eltitkolásában is. Ahelyett, hogy a nyilvánvaló elvonási tüneteket elismerte volna, hogy a betegeket és orvosaikat figyelmeztetni lehessen, Dr. Montgomery és kollégái a kiújuló depresszió jeleiként határozták meg a tüneteket - melynek a még több antidepresszáns lehet az ellenszere.
(Montgomery volt az egyik szerzője annak a hamísított cikknek, amelyben azt állították, hogy a Paroxát nem növeli, hanem csökkenti az öngyilkossági kockázatot. A hamisítás egy 2002-es perben derült ki. A cikk érdekessége, hogy Rihmer Zoltán ezt a hamisított vizsgálatot idézte 2005-ös tanulmányában az antidepresszánsok védelmében. Mikor kimutattam, hogy Rihmer hamisított vizsgálattal és szelektív idézéssel igyekszik bizonyítani, hogy az antidepresszánsok a tényekkel szemben nem fokozzák az öngyilkosság kockázatát, Rihmer és a Magyar Pszichiátriai Társaság beperelt. - Szendi Gábor megj.)
Egy tanulmányt, azzal a PR üzenettel, hogy az antidepresszánsok a depresszió minden formájában hatékonyak, minden bizonnyal örömmel fogadnak a European Neuropsychopharmacology-ban. És valóban így történt. A cikk egyik ismertetője világosan fogalmazta meg: Nagyon időszerű ez a metaanalízis egy olyan helyzetben, amikor Kirsch és mások (2008) legújabb metaanalízise sok bizonytalanságot szült az antidepresszánsok hatásosságát tekintve, mind a pszichiátriai közösségen belül, mind a közvéleményben. Tanácsolták, hogy a cikket "haladéktalanul publikálják, tekintettel a fent említett helyzetre."
Az MPA és a hasonló szerepet játszó FDA szinte semmit nem tett annak érdekében, hogy irattárában fellelhető gazdag adatállományt felhasználja az antidepresszánsok öngyilkossági kockázatainak bemutatására és az orvosok és betegeik figyelmeztetésére.
(lásd Dr. Joseph Glenmullen nemrégiben napvilágra került átfogó elemzését a GlaxoSmithKline Seroxat/Paxil öngyilkossági adatok eltitkolásáról, példaként arra, hogyan működhet a gyógyszeripar, és mennyire hatástalan és néma lehet egy gyógyszerfelügyeleti hatóság a gyógyszeralkalmazások adatainak megkérdőjelezésében http://finance.senate.gov/press/Gpress/2008/prg061208a.pdf , 4MB.)
Az MPA mindig tagadta, hogy az antidepresszánsok hatástalanok. A gyógyszerek piacra kerülés utáni mellékhatás figyelése nem működik, ami súlyos kockázatnak teszi ki a felhasználókat - mindezek ellenére, évek óta változatlan a rendszer. Az antidepresszánsok gyakran szörnyű megvonási tüneteit a visszatérő depresszió tüneteiként magyarázzák félre, így a gyógyszerek hatásosságát bizonyosságként kezelik; s ezt a manipulációt a gyógyszerfelügyeletek elfogadják. Az MPA és az FDA, melyektől elvárható lenne a lakosság védelme, nem tudják kézben tartani a felügyeletet, valódi megbízóikat a gyógyszeriparban látják.
Ebben a helyzetben, amikor az FDA-nak benyújtott adatok független elemzései azt mutatják, hogy az antidepresszánsoknak nincs kimutatható hatásuk a placebókkal összehasonlítva, a svéd MPA elsőként bocsátja az összes "kutatási forrását" rendelkezésre, hogy ennek ellenkezőjét bebizonyítsa.
Ez a buzgalom a gyógyszeriparral való együttműködés és a PR üzenet szétkürtölése érdekében, hogy eloszlassák a "bizonytalanságot az antidepresszánsok hatásosságával kapcsolatban, mind a pszichiáterek körében, mind a közvéleményben", a valódi megrendelők - a lakosság - elárulása.
Forrás: http://www.szendi.net/gyogyszeripar-gyogyszer-felugyelet-osszefogasa-a-profit-es-szakma-megmentesere.htm
Hozzászólás
A MAGYAROK KIIRTÁSÁRA ALKALMAZOTT MÓDSZER EREDETE ÉS KIKÜSZÖBÖLÉSI LEHETŐSÉGE
A magyarok kiirtására alkalmazott módszer eredetéről lásd www.youtube.com/watch?v=Nk01notpRnA
Népirtásban bűnsegédkező SZÉLHÁMOSOK az olyan szakértők, akik a mózesi terrorista talmudista szemita elveknek* megfelelően elhallgatják a Nemzeti Stop Só Programként előírt napi 5 grammnál kevesebb NaCl konyhasó és 4,7 grammnál több kálium pótlás általánosan életrövidítő és ivartalanító hatását. Az optimális víz, konyhasó és kálium dózisarány ezen anyagok Ringer oldattal vérbe juttatott dózisainak felel meg, amit elhallgatnak. Például napi 3 liter vízzel 27 gramm konyhasót, de csupán 0,36 gramm káliumot optimális egy nap alatt a vérbe juttatni. Ennyinek a bejuttatása optimális, infúzióval is, étkezéssel is. Valamennyi orvos kell tudja, ezt tanulta. Nobel díjat is kaptak 1950-ben azok a tudományos kutatók, akik konkrét nátrium és kálium dózisvariációs hatás mérésekkel kimutatták a hiányos konyhasópótlás és vagy a kálium túladagolás életrövidítő, gyógyulás akadályozó, a vérnyomást kórosra növelő, izomgyengítő, vese-, ideg- és szívmérgező, ivartalanító stb., vagyis fajirtó hatásait. A népirtást bizonyító konkrét hatás mérési stb. bizonyítékokat – amiket a hazai ügyészek évtizedek óta semmibe vesznek - lásd a www.tejfalussy.com honlap videó, email-könyv és MEHNAM rovataiban.
Nyilvánvaló, hogy a fajirtásra kötelező bibliai és talmudi és azokra alapozott törvények törlése szükséges a fentiekről valójában semmit sem sejtő izraelita többség elleni világméretű népirtások elkerüléséhez is.
Verőce, 2017. 02. 08.
Jogos védelemként (Btk.) és megbízás nélküli ügyvitel keretében, közérdekű javaslatként is előterjeszti:
(nemes Sydo) Tejfalussy András Béla Ferenc, oknyomozó mérnök feltaláló, korábbi országgyűlési és önkormányzati szakértő (www.tejfalussy.com)