20210625
Last updateH, 19 ápr. 2021 6am

rovas logo

2015 május 01, péntek

Törölt tartalom

Szerző: Szakács Gábor.

A Szerző törltette nevét és írását, csak a hozzászólásokat hagytam meg.

Megnyitva 1871 alkalommal

Hozzászólás   

#19 Lélek és szellem: egyben, vagy sehogy.leszerelt 2015-03-28 18:13
A vitába magába nem akarok belekotyogni, Zoli barátom azt különben is már lezárta, de az alábbi, mint egy kívülálló meglátása és észrevételei, talán a kedves vitatársak megfontolására is méltó.

Számomra kétségtelen, hogy ebben a vitában Nikoletta szívéből beszél, míg Gábor az eszével. Ez nem azt jelenti, hogy Nikoletta nem hallgat az eszére, vagy, hogy Gábor nem hallgat szívére. Csak azt, hogy melyik erő győzött e két ember belső világában.

Lélek és szellem, szív és ész, mint a két kéz, egymást segíti, kiegészíti, még akkor is ha úgy látszik, hogy ellenkeznek egymással. A kisgyerek úgy veszi föl a nagy labdát, hogy azt a bal kezével jobbra nyomja, a jobbal pedig az ellenkező irányba, balra, és a két kezét egyszerre emeli föl. Így lesz 1+1=3. Ekként teremt ember. (A test csak eszköz.) De 1+1=0 lesz, ha az összeadandók a közös cél felé törekvés helyett egymás ellen viaskodnak. Ha a kisgyerek nem jön rá, hogy csak annyi erővel ellenezze a másik keze nyomását, amennyi kell a labda megfogásához, akkor az elvörösödésig szorítja azt, vagy egyszerűen föladja próbálkozását. Ekként bénul meg ember. Többek között, az efféle megbénítással, úgy a médiában, az oktatásban, a szórakozás-iparban, mint a szószékről, kerültek ellenségeink hatalomra. És ennek a hadjáratnak vagyunk valamennyien áldozatai ma is, kisebb-nagyobb mértékben. (Lásd pl. magyarmegmaradasert.hu/szerzok/o-sz/oszkatona/item/1813)

E két erőny végtelen kölcsönös viaskodásának egyik oka az a (szándékosan terjesztett) tévhit, miszerint életünk működtetését csak eszünkre bízhatjuk. Ez a tétel azért hibás, mert szellemünk önmagában képtelen működtetni bennünket. Az csak céljaink felé törekvéseink irányítására, azaz a "hogyan csináljuk" kidolgozására, meg a lelki nyomások szabályozására alkalmas. A szellemnek nincs hajtóereje. Ugyanakkor hibás az a tétel is, miszerint életünk működtetését csak szívünkre bízhatjuk. Ez a tétel is hibás, mert lelkünk csak céljaink meghatározására, azaz a "mit tegyünk" eldöntésére, meg a szellemi munkák szabályozására alkalmas. Magára az irányításra alkalmatlan, de nyomása - az érzés, megérzés, ráérzés - törekvéseink hajtóereje. Aki csak az eszére hallgat, az vagy megbénul, mert nincs mit irányítania, vagy sodródik a sors tengerén, mert céltalan. Aki pedig csak a szívére hallgat, az tébolyog, rosszabb esetben jobbra-balra csapkod, mert képtelen lépteit kidolgozni céljai felé.

A lélek és a szellem együttműködése részben egy gépkocsi működéséhez hasonlítható - az anyagi világban. A gépkocsit annak motorja hajtja. Motor nélkül a gépkocsi sehova sem megy. Így, embert is szíve hajtja. Szív nélkül semmit sem tehet. A magyar kozmikus világszemlélet szempontjából nézve, embert lelkiereje hajtja. Lelkierő nélkül legföljebb létezik, mint a kavics a parton. De nem él. Bár képes anyagi erőnyt fölfogni - fény, hő, stb. -, csak akkor és úgy mozdul, ha és ahogy valaki vagy valami löki. Másképp mondva, képtelen cselekedni. Minél több lelkierőnyt képes ember fölfogni, annál nagyobb benne a tenniakarás. A magyar istenfogalom szerint ez a lelkierőny az Anyaisten ember által fölfogható megnyilvánulása. Más szemszögből nézve élet, illetve érzés. Valahányszor „nem férünk a bőrünkbe”, azaz „valamit tenni akarunk”, a lelkierőny hajtóerejének hatását tapasztaljuk. Ez különösen az ifjakat jellemzi. Ugyanezt az erőnyt továbbítjuk lelkierőhiányban szenvedő szeretteink felé valahányszor „lelkesítjük” őket. Megfordítva, a fásultság a lelkierőnyhiány tünete.

Ám egy gépkocsi-motor önmagában iránytalan. Tehát ahhoz, hogy a gépkocsi egy megadott irányba haladjon, kormánykerék kell. Így embernek is szüksége van lelkiereje irányítására. Ezt a föladatot pedig esze végzi el. Továbbá is a magyar istenfogalom szerint, ez a szellemierőny az Atyaisten ember által fölfogható megnyilvánulása. Más szemszögből nézve öntudat, illetve gondolat-teremtés és kezelés képesség. Valahányszor megoldást vagy másfajta tudást keresünk, szellemierőnyünk kifejtésének hatását tapasztaljuk. Ugyanezt az erőnyt továbbítjuk szellemierőhiányban szenvedő szeretteink felé valahányszor gondolkozásra buzdítjuk illetve tanítjuk őket. Megfordítva, az eltompultság (elmebajokat kivéve) a szellemierőnyhiány tünete.

Itt érdemes zárójelben megemlíteni, hogy az ész, úgymint a kormánykerék, csak irányításra alkalmas. Az irány maga a vezetőben - aki a kormánykereket forgatja - együttműködő lelki- és szellemierőny munkájának a terméke.

Egy néhány észrevétel...

1. A hit a szellemi munka terméke (tudás), de a tudás iránti érdeklődés a lélek nyomásának a következménye. "A hit valójában nem más, mint az igazság ismeretéből származó öntudat" (Badiny). Így az (igazi) istenhitek is lélek-hajtott szellemi munkák eredményei. (Itt szándékosan nem a vallásokat említek, mert azok hazudozások is lehetnek - pl. az ibériai zsidó "converso" katolikusnak "vallotta" (hazudta) magát. Vagy az emberiség leigázására kiagyalt kitalációk - pl. a júdaizmus, krisztiánizmus, meg a többi ábrahámista szekta.) Mindenkinek joga van olyan istenben hinni, amilyenben akar. De nem mondhatja önmagát őszintén magyarnak az, aki, bár lehet tisztességes, hazafias, jóságos, bátor, kegyelmes, szorgalmas, szeretetteljes, megbocsájtó is, elveti a magyar műveltség egyik sarokkövét, a magyar istenhitet, mert a magyar istenhit a magyar értékrend és erkölcs, gyakorlatban, a magyarul gondolkodás, egyik forrása.

2. Epikurosz, bár elvetette az ógörög jutalmazó-büntető istenhiteket, látszólag leragadt az akkori, ottani istenképek vágányában, ahonnan sohasem tudott kivergődni. Bár gyermekkorában állítólag megismerkedett Platón gondolkodásával, képtelen volt annak lényegét fölfogni, s emiatt egy (vagy több) közömbös emberfölötti lény istenképet alkotott magának - de másoknak is -, ember testi halálát pedig létezése végének hitte - és tanította. (Platon emlékeiben írja, hogy a legértékesebb tudást a [szkíta] mágusoktól kapta, így azt is, hogy a szellem (öntudat) túléli a testi halált).

3. A magyar instenhitben Isten maga a lét, egy élő, teremtőképes (és teremtő), gondviselő, jóságos (görög "krestos", de nem "christos") erőnyösszesség, a létezés okozója, azaz minden ismert és ismeretlen szellemi, lelki és testi jelenség forrása (lásd, pl. Badiny, Grandpierre, stb). Eszerint, aki nem hisz Istenben, az magában a létben nem hisz. A lét okozataihoz tartozik az ember által „természetnek” nevezett jelenség is. Eszerint, Isten egy „temészetfölötti” lénynek tekinthető. Továbbá, minden úgymondott „isteni segítséget” „lét-segítségnek” is nevezhetünk - ha úgy tetszik. És mivelhogy a mindenség fogalom magába foglalja saját okozóját is, a létet, Isten ésszerűen csak egyetlen egy "egységként" szerepelhet egy Világegyetem fogalomban. Tehát kétségtelen, hogy a magyar istenhitet magáévá tevő ember egyistenhívő. Ez az valódi kereszténység alapja, melynek semmi köze sincs a saul rabbi-alapított (júdeo)krisztánizmushoz, szófejtésben, "(zsidó)felkentséghez". Sőt, lényegében avval szöges ellentétben áll. (Lásd, magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/hitunk/item/3851

4. Elismerem, hogy tágabb fogalomban, a „szkíta” népnév minden kaukázusi (europid) fajhoz tartozó eurázsiai őslakót címkézhet, Kínától az Atlanti Óceánig. De ez az elnevezés leginkább bennünket, a magyar-hun nemzet gyermekeit, illet meg. Tehát a szkíták nem rokonaink, hanem azok leginkább mi vagyunk. Még a 16. században is hun-szkítáknak neveztek bennünket, magyarokat (hungárokat) szomszédaink (pl. az idegen küldöttek a Székely Nemzeti Gyűlésre, 1554).

Záróban...

Kedves Nikolettának azt merészelem tanácsolni, hogy ne a szívével irányítson, mert az nem arra való. Arra az ész alkalmas. Viszont elismerem, hogy ő az aki helyesen alkalmazza istenadott tehetségeit, és a szívével dönti el mit kell a magyar embernek tennie a magyar megmaradás érdekében. És ez a belső béke kulcsa. (Arról, hogy döntése helyes-e vagy sem, nem akarok most itt vélekedni.)

Kedves Gábornak pedig azt, hogy tegyen különbséget a gondolkozás és a gondolkodás közt, és a gondolkodást válassza a nem kizárólag tárgyi kérdések megválaszolására. A gondolkozás (kizárólag szellemi munka) önmagában nem hallja a megérzések csöngetését - és emiatt, mondanivalójukat sem -, míg a gondolkodás tudatosan figyel a lélek üzeneteire is. Viszont elismerem, hogy gondolkozásával olyan tudásra is tehet szert, amivel képes megoldást találni a megoldhatatlannak látszó gondokra is. Ennek a módszernek viszont az a veszélye, hogy (lelki vészjelzések nélkül) az ember észre sem veszi, hogy amit megoldott, az esetleg nem az, amit eredetileg meg akart oldani. A döntések visszamenőleges megindokolása pedig az önámítás kockázatával jár.
#18 A vita lezárvaZoli 2015-03-27 18:49
Kedves közvetlen érintettek és olvasók is. Sajnos közölnöm kell veletek, hogy ezt a vitát (innen) a mai naptól lezártnak ítélem meg.
Már a kezdetben érezni lehetett, hogy a cikk tartalma nem éppen a Magyar Megmaradásért állt ki. Talán a kissé elhamarkodott döntésem eredménye, de azt gondoltam ez egy elkeseredett ember döntése és mondanivalója és talán a honfitársakat arra serkenti majd, hogy kedves és igaz magyar módra megpróbálják a maradásra ösztönözni a cikk íróját. Viszont ami ezek után történt pl. az utolsó napokban feltett mondanivalókat nagyon is beszámítva, már nem korlátozhattam (moderálhattam) a hozzászólásokat így szinte egy az egyben engedem fel a nem idevaló mondatokkal együtt azzal, hogy itt már megálljt kell intenem! Még az sem lehetetlen, hogy az egész cikk a hozzászólásokkal együtt törölve lesz. Ezt majd mi ketten (szerkesztők) eldöntjük.

Nem mellékesen még azt is megjegyezném, hogy egyik fél sem figyelt fel szerkesztőtársam figyelmeztetésére, hogy a tegező viszonyra összpontosítsunk. Ezen a honlapon ez az egyik elsőrendű kérés legalább a hozzászólóktól.


Szeretettel: >Zoli
#17 Elég voltSzatmári Nikoletta 2015-03-27 17:56
Elég érdekes, hogy a korábbi hozzászólásában Kossuthtal és Rákóczival példálózott annak okán hogy úgymondd ők is itthagyták az országot, s ezzel mintegy azt sugallta Ön hogy Kossuthék példája követendő, most meg, tiszteletlül, mocskolja őket.
Ebből a szempontból teljesen mindegy hogy igaz-e az Ön állítása vagy sem, mivel nem az a lényeg! Viszont felvetődhet, hogy talán Ön is hasonló ok miatt kíván távozni?
Ne feleljen, már előbb is sejlett a válasz, de a mostani hosszas (és egyébként válaszra érdemtelen) ömlengése nyomán több mint derengeni látszik, hogy maga körülbelül annyira magyar mint a betelepülni vágyók, avagy Önt megvették.
(Igen uram, a magyarokat így-úgy de negatívan feltűntető mondatait tekintve (és egy kicsit a sorai között is olvasva,) egyre inkább testet ölt a gyanú.)

Maga azt állítja, hogy "1956 után a menekülők többsége gazdasági volt".
Uram, ez valótlanság. Ugyan, nem vitatom hogy volt olyan is köztük. De azt állítani hogy a többségük, már megbocsásson!

Olyat nem mondtam hogy nincs közünk a buddhizmushoz. Csak azt, hogy az nem a mi vallásunk. S azután Ön ismét, olyasmiről hadovál ami nem (illetve nem közvetlenül) kapcsolódik ide.
Suhajda úr, én úgy látom, hogy Ön, vagy képtelen a dolgokat úgy felfogni, amilyenek valójában, és azért hoz fel újra meg újra a tárgyhoz szorosan nem tartozó dolgokat, avagy maga tudákos ember. (A félreértések elkerülése végett: Tudákos az, aki sokféle dolgról, holmi felületes ismeretekkel bír, s azokat fitogtatja.) Azonban még ennél is nagyobb a valószínűsége, hogy maga összeollózza az "ismereteit". Ennek persze nincs illetve nem volna különösebb jelentősége, ha nem világlana ki, hogy Ön ilyen eszközzel próbálja a maga tudását többnek mutatni.
"Nem nagy könyv, talán Ön is el tudja olvasni." Írta Ön. Hát, köszönöm szépen. Suhajda úr, olyannyira tudok olvasni, hogy feltehetően maga nem látott annyi könyvet és egyéb írásanyagot egész életében amennyit én elolvastam. Nem elsősorban azért mert maga közel két évtizeddel fiatalabb, hanem mert a foglalkozásomhoz tartozott. Részben ezért van rettenetes mélységben a maga rálátasa (és az ítélőképessége) az enyémhez képest. Persze ha Ön bomlasztó szándékkal írta a cikkét, akkor más megvilágításba kerül itt minden.

A következő bekezdésében, ("Egyébként úgy látom, hogy nem tudott elszakadni, kivonulni ebből a világból,") továbbra is a pénz fontosságát, mi több nélkülözhetetlenségét szajkózza. És megró, hogy akkor én miért használom. Uram, ez a buta replika, jellemzi Önt.
Én arról beszélek Suhajda úr, hogy a pénz a gyeplő a hatalom kezében. Netalán Suhajda úr nem tudja hogy ez alatt mit kell érteni? Értehetőbb az Ön számára ha gyeplő helyett póráz-t írok(?).
Meg azt is írtam hogy a pénz, fegyver is a hatalom kezében. S bár az is igaz hogy (a pénz) nem boldogít és aki akar, ha nagyon akarja, meg tud élni nélküle is, de egyáltalán nem ez volt a mondandóm lényege!

Hogy a pénz fegyver, neméppen újkeletű vélekedés. Jelesül, idézek Önnek egy keveset József Attila: Gyönyörűt láttam című verséből.

„El voltam keseredve. Hát.
Minden sötét és szomorú lesz.
Állat védheti otthonát;
hanem másfajta háború ez.

Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.

A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.”

Persze, már nem várom el hogy értse Ön. Ennyi értetlenkedés után...

Az eddigiekhez hasonlóan, a Petőfikutatásról írt véleménye is híven tükrözi az Ön gondolkodását.

A Nárai Úr helyett nem válaszolhatok, de természetesen elolvastam a neki szóló részt is, és megvallom, derültem rajta. Suhajda úr, maga azt hiszi hogy aki hozzászólást ír, nem olvassa el az előzményeket? Dehogyisnem. S ha netalán a cikk alapján valakinek nem sikerült volna képet kialakítania, (ha valakinek a cikk még nem lett volna elég ahhoz,) de az itteni előzmények garantáltan hozzásegítik a helyes megítéléshez. Ezt bízvást mondhatom Önnek.

"Ön azt írja egyik hozzászólásában, hogy Önt érdekli a szkíta múltunk is."
Kedves Suhajda úr! Az Ön kifejezésével élve, engem tényleg "érdekel" a szkíta múltunk. (Erről a tanítványaim tudhatnának bizonysággal szolgálni.) Csakhogy a mondandóm Önnek, teljesen más volt. Maga (újfent) elferdítette a mondandóm értelmét!
Azután megismételte a (szerintem eléggé el nem ítélhető) mocskolódását Rákócziról Kossuthról meg az 56-os kivándorlókról. Nonszensz.

"A kép sosem fekete vagy fehér, sokkal összetettebb az élet". - Írta Ön.
Igaza van Suhajda úr! Magának legyen mondva!

Suhajda úr! Nem azt írta előbb hogy "utolsó válasz"? Ugye azért írt megen, mert mindenképpen a magáé kell legyen az utolsó szó...?
Ám legyen, nem válaszolok többé. Nincs semmi értelme.

Sok sikert Önnek külföldön! Ég áldja Suhajda úr!
#16 Válasz Nárai úrnak és kiegészítés Szatmári úrhölgynekSuhajda Gábor 2015-03-27 11:23
Suhajda Gábor töröltette írásait
#15 Válasz Nárai úrnak és kiegészítés Szatmári úrhölgynekSuhajda Gábor 2015-03-27 11:11
Suhajda Gábor töröltette írásait
#14 Szkíták vagyunk-e kedves Nikoletta?Suhajda Gábor 2015-03-26 10:54
Suhajda Gábor töröltette írásait
#13 ElképesztőNárai Etele 2015-03-25 11:23
A cikkíró rendre nem az igazi okot vagy kiinduló pontot jelöli meg. Rosszul következtet. Úgy tűnik éppen mintha nem látná a fától az erdőt. Alig van a cikkében olyan állítás amely ne ezt mutatná.
A cikk és a hozzászólások egyébként hűen tükrözik a mai, 45-50 évesnél fiatalabb korosztályok látásmódját, a helyesen következtetni tudás hiányát képességét. (Tisztelet a csekély számú kivételnek.)
A nyugdíjasokról festett képe is kiábrándító. És sajnos jellemző a nyugdíjasok ilyen megítélése, a szomszéndomban például az egyébként nagyon kedves aranyos fiatalasszony mondta nemrég, hogy összeveszett a szüleivel, amiatt hogy azt mondja, neki azért nincs munkája mert a mai idősebbek és a mégidősebbek, akik a kommunizmust építettük, olyan jólétben éltünk, és elherdáltunk mindent, hogy most neki, az ő korosztályának meg a még fiatalabbaknak, most ezért nyomorban kell élni illetve felnőni.
Lejjebb az egyik hozzászólásban található link (mely ide a magyarmegmaradásért.hu oldalra mu8tat éppen,) tartalmaz több utalást, amelyek közül az egyik egy video, amelyen egy valószínűleg semmiérő ember uszít a nyugdíjasok ellen. (Sajnos a videót azóta elérhetetlenné tették.) Mindezek aztán betetőzik a hatalom szándékát. Ezeknek az eredménye az a "nyugger" ellenesség ami a facebookon megy.

Elképesztő hogy mivé lett az értelem. Dívik a tudatlanság és gondolkodni nem tudás. Az oktatás és a médiák, a butító reklámok, számítógépes játékok, filmek, videoklipek, stb. által közvetített, sugallt direkt megtévesztő, hamis szólamok a mai fiatalság látásmódját ennyire eltorzították tönkretették. Persze, az idősek többsége sincs képben hogy így mondjam. A butítás oly mérvű, oly jól sikerült, hogy az eredménye egyszerűen elképesztő.
#12 Önvédelem? Békétlenség. Befejezés.Szatmári Nikoletta 2015-03-24 18:32
Mi szerintem a megoldás? De hiszen leírtam... Tessék csak figyelmesen olvasni a hozzászólásaimat.

A buddhizmus, elsősorban vallás és csak azután filozófia. Hogy ki mit képvisel, az ebben az esetben mellékes. (Márai, stb..)
A továbbiakban azt kérdezi tőlem, (a vallásokkal kapcsolatban) hogy "mi benne a felsőbbrendű"? Megkérdezhetem, hogy hol mondtam vagy írtam én ilyet?
A felsorolásai alapján maga igazán olvasott ember lehet, a baj csak az, hogy ennek ellenére, nem lát tisztán.

Ön mintha a számba adna olyasmit amit pedig nem mondtam. Pl. nem állítottam hogy a fiatalok tehetnek bármiről. (Azt, igen, hogy Ön szapulja a nyugdíjasokat.) Uram, kettőnk közül nem Ön az, ki felcserélte az okot az okozattal?

"Pénzre pedig szükség van, mint közvetítő eszközre a gazdaságban, mint a vérre a testben. Gondoljon bele, most meddig maradna életben anélkül, miből fizetné ki a hozzászólásainak költségeit? A baj vele az, hogy ..."
Nem! A baj az, hogy pedig világosan fogalmaztam, Ön előtt nem dereng.

"A fiatalokkal sem vagyok elégedett, de erről leginkább az előző generációk (szülők, nyugdíjasok) tehetnek, mert ezt a példát adták át nekik, ebben nőttek fel, ezt szívták magukba (és meg), ők a legkevésbé hibáztathatók. Ők akkor lesznek hibásak, ha a gyerekeiknek is ugyanezt adják tovább, amit ők kaptak a szüleiktől. Tudja, nem az okozat hozza létre az okot."
Egy fenét, Suhajda Úr! Előbb már írtam hogy Ön az ki nem jól ítéli meg az okot. S ez ebben az idézett gondolatában is megjelenik.
Ugyanis. Az 1945 előtti Magyarországon a gyerekek nem bölcsődékben s óvodákban nevelkedtek ahol ~10 gyerek jut egy nevelőre, hanem az otthon szeretetét élvezték, ahol egy gyerekre két szülő jutott s sok helyen még két nagyszülő is. Így a gyerekek igazi nevelésben részesültek, ami által igaz magyar emberekké váltak. Ma a szülők kénytelenek az előbb említett intézményekre és az iskolára bízni a csemetéiket, ahol csupán olyan nevelésben részesülnek mint ami ma meglátszik. Mondhatni, hogy a mai fiatalságot az utca neveli. S Kedves Suhajda Úr, erről nem a szülők, (semnem a nyugdíjasok) tehetnek, hanem az 1945 óta a nyakunkon ülő zsidó vezetés, akik kiváló "intézkedéseikkel", rendeleteikkel, elérték hogy a családok minden tagja kénytelen legyen munkát vállalni. (Hogy ne haljanak éhen.) Persze hogy nincs idő gyereknevelésre, hiszen munka után valamennyien szinte beesnek az ágyba.
Olvasson csak vissza Ön, mit írtam?: A PÉNZ a gyeplő, meg fegyver is egyben. Még mindig nem érti, Suhajda Úr?

"Ha a történelmünk utolsó ezeréves időszaka nem kudarc, akkor mivel magyarázza azt, hogy a X. században még Európa vezető katonai és - igen - gazdasági nagyhatalma mára egy jelentéktelen, zsebkendőnyi folt a térképen".
Kedves Suhajda Úr! Maga felsorolt (és ajánlott) egy halom olvasnivalót. Ám valami azt súgja, hogy Ön nem olvasta azokat. Vagy, nem azokat kellett volna, hanem olyan irodalmat amely által megvilágosodik Ön előtt, hogy Szent István óta min ment keresztül a népünk, az országunk, ami által az is előtűnik hogy mi miatt zsebkendőnyi folt ma Magyarország.

Végezetül, köszönöm az Ön ajánlatát. (Homonnay könyve.) Azonban higgye csak el Kedves Suhajda úr, én kiválóan tisztában vagyok a valósággal. A tükörbenézésre való felszólítása pedig egy picit sértő, nem gondolja Ön?

Ezen a ponton én is szeretném befejezni a diskurzust, főleg, mivel elbeszélni egymás mellett, nincs sok értelme.
Az olvasóknak pedig azt ajánlom, hogy tekintsék a hozzászólásokban elhagzottakat is, és csak azokkal együtt vegyék figyelembe a Suhajda úr fenti írományát.

Jó egészséget kívánok. Szeretettel: Szatmári Nikoletta
#11 Utolsó válasz NikolettánakSuhajda Gábor 2015-03-24 11:01
Suhajda Gábor töröltette írásait
#10 Önvédelem? Békétlenség.Szatmári Nikoletta 2015-03-24 10:34
Szeretnék beszúrni egy szót az előbbi hozzászólásomba, de nem lehet, ezért így külön hozzászólásban próbálom korrigálni.
A harmadik bekezdés utolsó mondata így hangzik helyesen:

Mert némelyek kezében gyeplő, illetve fegyver.

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások